Diszlexia

Dyslexia
Osztályozás
BNO-10	F81.0, R48.0
BNO-9	315.02, 784.61
Adatbázisok
OMIM	127700 604254 606896 606616 608995 300509
DiseasesDB	4016
MeSH	D004410

A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.

A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni, de alkalmas módszerekkel ez a nehézség kezelhető, vagy megelőzhető, de például a nyelvtanulás továbbra is nehéz marad. A diszlexiás egyén súlyos tünetekkel küzdhet az egyik nyelven, míg egy más nyelven akár tünetmentes lehet. A speciális fejlesztést logopédus végzi.

Okok és típusok

A diszlexiának két típusát kell megkülönböztetnünk, ezek:

• fejlődési diszlexia
• szerzett diszlexia

A fejlődési diszlexia kialakulásáért örökletes okok, a születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményei a felelősek. Okozhatja az idegrendszer részleges fejletlensége is.

A szerzett diszlexia esetén a részképességzavart a környezeti tényezők, lelki okok okozzák. Ekkor a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés, a diszlexiát például érési késés, az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba vagy hátrányos szociális helyzet idézi elő. A diszlexia oka lehet még a vizuális kultúra túltengése és az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása). A szerzett diszlexiát másodlagosnak is nevezik.

A hetvenes évek óta zajló kutatások arra utalnak, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és esetleg a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia oka az idegrendszeri fejlődés során általában egyéves kor előtt gátlás alá kerülő csecsemőkori primitív reflexek (kereső-szopó reflex, tenyérreflex, Moro-reflex, stb.) egy részének rendellenes fennmaradásában kereshető. A kutatások jelenlegi eredményeit feldolgozó magyarul is megjelent könyv (szerzője Sally Goddard, az angliai neurológiai és pszichológiai kutatóintézet igazgatója) ezen primitív reflexek diagnózisával illetve a fennmaradt reflexek szabályos gátlását elősegítő mozgásterápiával is foglalkozik.

Tünetei

A diszlexia leggyakoribb tünetei közé tartoznak a betűtévesztések. Jellemző az olvasás lassúsága és a szövegértés problémái. A diszlexia jellemzően rossz helyesírással jár együtt. Az írás sokszor csúnya vagy akár olvashatatlan.

A diszlexia további tünetei az emlékezetzavar, a tér-iránnyal kapcsolatos nehézségek, szómegtalálási nehézség, dátumtévesztés, problémák a sorozatokkal, a nyelvi megfogalmazással, és nehézségek a nyelvi feladatokban. Gyakori, hogy a tanulási zavar nem csak az olvasás, hanem az írás (diszgráfia) és a számolás (diszkalkulia) területét is érinti.

A diszlexiások jellemzően nehezen tanulnak nyelvet; egyes diszlexiásoknak ez a fő tünete. Bár diszlexiára hivatkozva a tanuló felmenthető a nyelvtanulás alól, az egyetemi hallgatóknál felismert diszlexia esetén a nyelvvizsga alóli felmentés az illetékes személyek jóindulatán múlik.

A diszlexiás gyermeknek gyakran van az írás-olvasáson kívül is valami nyelvi problémája, de ezek nagy része kezelhető. Ritmusérzéke, mozgáskoordinációja általában fejletlen, az irányokat gyakran téveszti.

Iskolakezdés előtt

Iskolakezdés előtt a gyereket nem tekintik diszlexiásnak, mert még nincs elmaradás az olvasástudásban, de már ebben a korban jelentkeznek a figyelmeztető jelek:

• megkésett beszédfejlődés és más beszédzavarok
• szegényes szókincs, rokon értelmű szavak hiánya
• érdektelenség a mesék, a versek, a történetek iránt
• szómegtalálási nehézség
• ritmuszavar a mozgásban és a beszédben
• ügyetlenség a kis- és nagyobb mozgásokban
• a testséma zavartsága
• rossz tájékozódás a térben és az időben
• zavart vagy lassan kialakuló lateralitás
• a rövid távú emlékezet zavara

Iskolakezdés után

• az iskolakezdés előtti tünetek megmaradása
• betűtévesztések formai (f-t, b-d) vagy hangzásbeli (g-k) alapon
• betűkihagyások, cserék, a betűk sorrendjének megfordítása
• rossz kombináció
• megtapadás
• gyakori ismétlések, újrakezdések
• lassú olvasás
• rossz szövegértés; ha érti, akkor utána nem emlékszik a tartalomra
• rossz helyesírás (hosszú-rövid megkülönböztetése, egybe- és különírás, az olvasásban jelentkező betűtévesztések itt is megjelennek)
• dátumtévesztés
• nehézségek a nyelvtanulásban, rossz nyelvérzék

Átok vagy áldás?

Auguste Rodin, a szobrász szintén diszlexiás volt.

A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb. Ezek az eltérések a diszlexia kezelése után is megmaradnak.

A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.

Lelki problémák

Az iskolák, és az oktatási rendszer csak a mérhető teljesítményt – írást, olvasást, számolást – tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem, ezért a diszlexiások az iskolában általában sok kudarcot szenvednek el. A pedagógus gyakran nem ismeri fel a tanulási zavart, a gyermek pedig természetesen tudja, hogy teljesítménye elmarad az elvárttól és ennek megfelelően lustának, rosszabb esetben butának fogja tartani magát. A gyermek gyakran szorong, esetleg agresszívvá válik.

A kezelés nélkül maradó diszlexiások önértékelése általában rossz, önképük negatív, ennek következményei pedig egész életükre kihatnak: mivel a gyermek lemarad, kisebb az általa elsajátított tudásanyag, ezért általában alacsony végzettséget igénylő szakmát választ, ahol az olvasással járó feladatok elkerülhetőek. Nagyon fontos, hogy a tanulási zavart időben felismerje a szülő vagy a pedagógus, és a gyermek megfelelő kezelésben részesüljön.

Segítségnyújtás

A diszlexia nem betegség, nem is fogyatékosság. Fontos, hogy a szülő gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, bíztassa, amikor csak lehet, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. Keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. Ne hasonlítsa a gyermeket másokhoz. Természetesen gyakorolni is kell a gyermekkel, de fontos, hogy a gyakorlás érdekes, változatos legyen, ne váljon monotonná. Minden gyakorlat legyen rövid, az esetleges ismétlés nagyobb időközönként történjen. A gyakori szünetek, a nem tanulási célú közös játékok mellett a gyermek sikerélményhez juttatása is elősegíti fejlődését.

A diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás és hasonló idegrendszeri eredetű tanulási és viselkedési zavarok terápiájában legjobb eredményeket azok a komplex fejlesztő programok mutatják, amelyek nem gyógyszeres kezelésre vagy a hiányzó képességek kompenzációjára helyezik a hangsúlyt, hanem a tünetegyüttes idegrendszeri eredetét próbálják felderíteni és ennek megfelelő gyakorlatokra épülnek. Magyarországon Brigitte Sindelar osztrák pszichológus Sally Goddard amerikai pszichiáter és Meixner Ildikó eredményei, felmérő és terápiás módszerei ismertebbek.

Kezelése

Fontos, hogy a szülő logopédushoz forduljon, ha az egyébként értelmes, okos gyermeken akár már óvodás korában is észlel diszlexiára utaló jeleket, vagy ha a gyermeknek aránytalanul nagy nehézséget jelent az olvasás elsajátítása, az iskolával járó kötelezettségek teljesítése. A logopédusok általában a helyi nevelési tanácsadóban dolgoznak, de vannak települések, kerületek, ahol valamelyik iskolában, vagy önálló logopédiai intézetben érhetők el. Az iskola pedagógusai pontos információval tudnak szolgálni. A diszlexia kezelését a logopédus végzi, az ő feladata, hogy feltárja a diszlexia okát, és tüneteit, és hogy kidolgozza az ennek megfelelő terápiát.

Módszerek

A Sindelar-program kognitív terápia, ami a kognitív képességeket onnan kezdi fejleszteni, ahol azok még működnek. A fejlesztés kiterjed az ismeretszerzés fontos eszközeire, vagyis a figyelemre, az észlelésre, az intermodális kódolásra, az emlékezetre, a szerialitásra, valamint a téri orientációra. A Goddard-féle terápia visszamegy az időben egészen a csecsemőkorig, amikor még az összes alapvető készség megfelelően működött. Innen kezdi a hiánypótlást.

A Sindelar-módszerrel az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán jó néhány éve foglalkoznak, míg a Goddard-féle terápia Magyarországon viszonylag új.

A fejlesztést a legjobb öt-hat éves korban, még az iskola megkezdése előtt elkezdeni, de még felnőttkorban is jelentős eredményeket lehet elérni. A magyar nyelvű megelőző és fejlesztő módszert Meixner Ildikó dolgozta ki. A módszer lényege, hogy a hiányok pótlása és az olvasástanulás nem különül el a beszédfejlesztéstől; ez segít a betűk és a hangok összekapcsolásában. Az olvasástanítás szintetikus, és a könnyen összetéveszthető betűket nagy időkülönbséggel tanítja. Fontos a ritmusérzék, a térbeli tájékozódás és a nyelvi készségek fejlesztése is. Ha a gyermek másodlagos tünetekkel küzd, akkor minden foglalkozás az önbizalom növelésével kell kezdeni.

Otthoni fejlesztés

A diszlexiás gyerekek számára az iskola, az órák nagy terhet jelentenek, ezért mire hazaérnek, nagyon fáradtak. Éppen ezért nem tanácsos a gyermeket azonnal ismét füzet vagy könyv elé ültetni, hasznosabb előbb egy rövid, a szülőkkel együtt végzett mozgás. Nagyon hasznosak a mozgásfejlesztő gyakorlatok, melyek segítségével a gyermek ellazulhat, oldódhat, játszhat. Ilyenek például az indiánszökdelés, a különböző egyensúlyi gyakorlatok, az ugróiskola, az ugrókötelezés, az ugróasztal vagy a célba dobás. Nagyon fontos, hogy ezek a játékok valóban játékok maradjanak, ne legyen teljesítménykényszer alatt a gyerek.

Javíthatóak a nyelvi képességek a gyermek muzikalitásának fejlesztésével. A szülő tapsoljon le egy egyszerű ritmust gyermekének, ő pedig tapsolja vissza, utánozza. A gyermek kedvenc dalait kísérjék dobolással. Játszanak „Erre csörög a dió”-t, vagy más hasonló játékot. A szülő meséljen gyermekének 10-12 éves koráig esténként elalvás előtt. Ez segíti a memória, a szókincs, a szövegértés, a képzelet és a fantázia fejlődését, arról nem is beszélve, hogy így a gyermekkel való kapcsolat is elmélyülhet.

Lásd még

• Brian Butterworth

Források

• Gyarmathy Éva: A diszlexia összetett jelenség
• Átfogó kép a diszlexiáról
• Gondolatok a diszlexiáról
• Többnyelvű egyének diszlexiája
• Diszlexiás egyetemi hallgató és a nyelvvizsga
• A diszlexia, mint a nyelvtanulás akadálya
• Sindelar-program esetleírással
• A Goddard-terápia alapelvei
• David Crystal: A nyelv enciklopédiája

Külső hivatkozások

• Diszlexiás a gyermekem? Ingyenes diszlexiateszt szülőknek
• DiszlexiaInfo
• Dyslexiás Gyermekekért Egyesület
• Magyar diszlexia oldalak
• Diszlexia lap (linkgyűjtemény)
• Hogyan adhatjuk vissza a diszlexiás gyermeke önbizalmát?
• Serdülő és Felnőtt Diszlexia Központ