Paranoid személyiségzavar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A paranoid személyiségzavar (Paranoid personality disorder) olyan betegség, amely a nemzetközi betegségosztályozások szerint leginkább túlhajtott gyanakvásossággal és azzal a folyamatos tendenciával jellemezhető, hogy az egyén a környezetében lévő személyek cselekedeteit és szándékait, folyamatosan rosszindulatúnak, fenyegetőnek és ármányosnak véli/értékeli. A különféle személyiségzavarok között a súlyos személyiségzavarok közé tartozó karakterzavar.

A meghatározás eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ókor A paranoia kifejezést, melynek jelentése "értelem mellett" azaz értelmetlen, már az ókorban is a legtöbb súlyos elmebetegség esetén használták.
  • 1800-as évek A paranoid elmezavar és a paranoid személyiségzavar elkülönítése az 1800-as évek és 1900-as évek eleje között sem történt meg egyértelműen, de a téma kutatásával számos pszichiáter foglalkozott:
  • 1818 Heinroth "paranoiának" nevezte az értelmi működés zavarát, "paranoia ecstasia" kifejezést az érzelmi működés értelmetlensége esetén alkalmazta.
  • 1845 Griesinger
  • 1923 Scneider A modern Paranoid személyiségzavar paranoiától való első elkülönítése Scneider nevéhez köthető, aki "fanatikus pszichopátiának" nevezte a hasonló állapotokat.
  • 1963 Cameron

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A paranoid személyiségzavar diagnosztikus kritériumai (DSM-IV)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichiátriai diagnózis felállításához az alábbiak közül legalább négy szükséges.

A,

  1. Megfelelő tényszerű összefüggések alapja nélkül feltételezi, hogy mások kihasználják, vagy ártanak neki.
  2. Bizonyítékok hiányában is megkérdőjelezi barátai, munkatársai megbízhatóságát és lojalitását.
  3. Általánosan ártatlan megjegyzésekből vagy hétköznapi történésekből rejtett rosszindulatot vagy fenyegetést olvas ki (pl.: az a meggyőződése, hogy a bankalkalmazott "tévedése" csak szándékosságból fakadhatott)
  4. Haragtartó, hosszú ideig képtelen megbocsátani, elfelejteni az őt ért sérelmeket, bosszúságokat.
  5. Nem hajlandó másokban megbízni, mert attól fél, hogy a tőle származó információt később felhasználják ellene.
  6. Könnyen megsértődik, sértődés esetén azonnal dühös támadással válaszol.
  7. Valós okok hiányában is megkérdőjelezi házastársa vagy szexuális partnere hűségét.

B, A fenti karaktervonások nem kizárólag szkizofrénia vagy téveszmés zavar fennállása idején jelennek meg.

Megkülönböztető diagnosztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paranoia, Paranoid szkizofrénia

Klinikai kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viselkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önjellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen gyakori az önutálat, vagy hogy az adott illető gyengének, hasztalannak, csődtömegnek írja le önmagát.

Terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kórlefolyás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]