Hadarás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hadarás a folyamatos beszéd súlyos zavara. Kapkodó légzés, megiramló, szaggatott beszéd, hangok, szótagok kihagyása, pontatlan, elmosódott kiejtés, egyhangú vagy ismétlődő beszéddallam és hangsúly, egyenetlen ritmus tünetegyüttesében jelenik meg. A beszédbeli tünetek az olvasásban és az írásban is tükröződnek. A nyelvi tünetek: ragozási zavarok, diszgrammatizmus, a mondatszerkesztés hiányosságai és a szókincsszegénység.

Ezek, valamint a gondolatrohanás a téma végiggondolásának, lényegmegmaradásának, a szóbeli figyelem és emlékezet zavarai gátolják a szövegek logikai felépítését. Az általános hadarás igen magas értelmi képesség, a nyelvi megfogalmazást kevésbé igénylő természettudományok (matematika, fizika, kémia) területén mutatkozik meg. A nagymozgások gyorsak és váratlanok. A hadarás személyiségjegyeire barátságosság, megértés, nyitottság, érzékenység, ugyanakkor nyugtalanság és ingerlékenység, valamint felületesség jellemző.

A dadogáshoz képest ritka. Ma még keveset lehet tudni róla. Évekig nem jelent meg szakirodalom erről a beszédhibáról. A hadarók és a szakemberek 2007-ben (Razlog, Bulgária) az első hadarásügyi konferencián létrehozták az International Cluttering Association nemzetközi szövetséget, ami a beszédhibát minden oldalról meg akarja közelíteni, hogy segítsen ezen.

Tartalomjegyzék

Háttere [szerkesztés]

A hadarás hátterében örökölt hajlam (gyakori a családi halmozódás) és/vagy a központi idegrendszer működési eltérése állhat.

Terápia [szerkesztés]

A terápia a beszédre, a személyiségre egyaránt irányul. Először a kapcsolódó problémákat próbálják megoldani, és csak utána foglalkoznak a beszéddel. Az egyik központi feladat a megfelelő beszédsebesség megtalálása, szünetek közbeiktatása. Emellett a kiejtést és a hangsúlyozást is gyakorolni kell. A nyelvi tünetekkel is foglalkoznak. Ha a páciensnek más beszédhibája is van, például dadog, akkor azt is kezelik.

A szakemberek segítsége mellett a következő tanácsokat jó, ha betartjuk egy hadaró kisgyermeknél:

  • Ne hívjuk fel a figyelmét a beszédhibájára
  • Ne javítgassuk, ne szakítsuk félbe, ne ismételtessük meg a mondanivalóját
  • Ne tegyünk úgy, mint ha nem értenénk, vagy nem akarnánk megérteni
  • Mindig legyen elég időnk arra, hogy meghallgassuk
  • Csak akkor produkáltassuk, ha ő is elő akar adni
  • Ne fárasszuk túl
  • Ha fáradt, akkor ne nagyon kérdezgessük, és ner késztessük beszédre
  • Vonjuk be őket olyan elfoglaltságokba, amik sok nyelvi tapasztalatot nyújtan: ilyen a bábozás, a mesélés, éneklés
  • Beszéljünk nyugodtan, halkan, dallamosan
  • Teremtsünk olyan környezetet számára, ahol biztonságban érzi magát

[1]

Lásd még [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  • http://www.beszedjavitas.hu/repository/2045.doc
  • Iven, Claudia: Poltern. In: Grohnfeldt, M. (Hrsg.): Lehrbuch der Sprachbeilpädagogik und Logopädie. Band 2: Erscheinungsformen und Störungsbilder. Stuttgart: Kohlhammer, S. 173-182.
  • Sick, Ulrike: Poltern. Theoretische Grundlagen, Diagnostik, Therapie, Verlag Thieme 2004.
  • Coblenzer, Horst; Muhar, Franz: Atem und Stimme. Anleitung zum guten Sprechen, Verlag öbv/hpt.
  • Schönmackers, Susanne: Entspannungsverfahren in der Sprachtherapie mit polternden Kindern, Verlag Ernst Reinhardt 2002.
  • Cluttering, Some Guidelines: Stuttering Foundation of America

Ajánlott irodalom [szerkesztés]

  • Wasné Kovács Éva, A hadarás, Bp, 1993.