Dadogás
A dadogás beszédfolytonossági zavar, amit gyakori megakadások és hangismétlések jellemeznek.
Ez a cikk a dadogással, mint beszédhibával foglalkozik, amit meg kell különböztetni az ismert fizikai vagy lelki okok miatti dadogástól.[1]
A zárhangok (b, d, g, p, t, k) több nehézséget okoznak, mint mások. Ezeket nevezik nehéz hangoknak.
Dadogó ember akkor nem dadog ha énekel,[2] verset mond, bábozik, suttog vagy kiabál.
Tartalomjegyzék |
Tünetei [szerkesztés]
A szakirodalom különbséget tesz elsődleges és másodlagos tünetek között.[3][4] Az elsődleges tünetek alkotják a dadogás magját, míg a másodlagos tünetek reakciók a dadogásra.
Az elsődleges tünetekhez tartoznak:
A másodlagos tünetek között vannak, amik az elsődleges tünetek leküzdését szolgálják. Az izmok megfeszítése, grimaszok, bevezető szövegek használata, a nehéz hangok elkerülése segítik a beszédet. Más stratégiák használatával a beszédet, mint olyat igyekeznek elkerülni.
Ezeket a tüneteket a hallgató megfigyelheti, de a dadogás által okozott negatív érzések, gondolatok, és a negatív hozzáállás rejtve maradnak előtte. Gyakori a megakadástól való félelem, a szégyenkezés és a kisebbségrendűségi érzés.
Epidemiológia [szerkesztés]
Gyerekeknél a fiúk és a lányok aránya megközelítőleg 2:1.[5][6] Felnőtteknél a férfi-nő arány 4:1 és 5:1 közé esik. A neurológiai betegségben szenvedők gyakrabban dadognak, mint az egészséges emberek.
Okai [szerkesztés]
Többféle elgondolás létezik. A kutatások szerint a fő hajlamosító tényezők a beszédfejlődés rendellenességei, az érzékeny idegrendszer, és az átállított balkezesség; a fő kiváltó okok pedig a huzamosabb ideig tartó szorongás, az ijedtség, a félelem, és a tartós érzelmi feszültség.
Kialakulása és fejlődése [szerkesztés]
Mindig 12 éves kor alatt kezdődik; az érintettek felénél három-négy éves korban, 90 százalékánál hat éves kor előtt. A gyerekek nagy részénél véget ér a serdülőkor előtt. Lányoknál korábban kezdődik, de náluk nagyobb annak a valószínűsége, hogy elmúlik. Felnőttkorban a tünetmentesség elérése nehéz, vagy lehetetlen.
Diagnózis [szerkesztés]
A BNO szerint dadogásról van szó, ha a beszédelemek megnyújtása, ismétlése, a gyakori szünetek visszatérők; ezek a beszéd folytonosságának zavarához vezetnek, és ez az állapot legalább három hónapja fennáll.
Megállapításához reprezentatív adatok kellenek a beszéd folytonosságáról, mert előfordul, hogy a szokásostól eltérő beszédhelyzet miatt a páciensek folytonosabban beszélnek, mint egyébként. Ezért kikérdezik a pácienst és a hozzátartozóit. Jó, ha vannak hangfelvételek a mindennapi helyzetekről.
Kezelése [szerkesztés]
Gyermekkorban a dadogás jól kezelhető, felnőttkorban azonban nehéz vagy lehetetlen teljes tünetmentességet elérni. Az érintettek sokat szenvednek beszédhibájuk miatt, ezért rengeteg módszert dolgoztak ki, több-kevesebb háttértudással. Egyes módszerek a dadogás gyors elmulasztását ígérik. Mindenképpen tanácsos független szakember véleményét kikérni.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Benecken, J.: Zur Psychopathologie des Stotterns. In: Praxis der Kinderpsychologie und Kinderpsychiatrie. 2004, 9. 623–636.
- ↑ Dr. Kétly László: A család egészsége. Dante kiadás, Budapest, 1928.
- ↑ Ptok, M., Natke, U. & Oertle, H. M. Stottern – Pathogenese und Therapie. In: Deutsches Ärzteblatt, 18, A1216-1221. http://www.aerzteblatt.de/v4/archiv/artikel.asp?id=51277
- ↑ Stachelski, D.J.: Information on Stuttering.
- ↑ Ptok, M., Natke, U. & Oertle, H. M. Stottern – Pathogenese und Therapie. In: Deutsches Ärzteblatt, 18, A1216-1221. http://www.aerzteblatt.de/v4/archiv/artikel.asp?id=51277
- ↑ Spindler, Claudia: Prävalenzstudien Stottern.
