Nyelv (testrész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az emberi nyelvhát elülső része

A nyelv (latinul lingua, görögül (glossa) az szájüregben (cavum oris) található jellegzetes alakú, nyálkahártyával borított, izmos képződmény. Meghatározó szerepe van a rágásban és falatképzésben, a beszédben, bizonyos arckifejezések létrehozásában. Az emberi nyelv két részből áll: az elülső részből (pars papillaris linguae), amely a külső csíralemezből (ectodermából) származik, valamint a hátsó részből (pars follicularis linguae), amely a belső csíralemezből (endodermából) származik. Ez utóbbit nevezzük nyelvmandulának is (tonsilla lingualis). Ennek sajátossága, hogy nyiroktüszőit az alatta, a nyelv állományába beágyazott nyálmirigyek tisztán nyákos (mucinosus) mirigyek kivezető csövei átöblítik. Ez megakadályozza a kórokozókat tartalmazó anyagok pangását, így ennek a mandulának a gyulladásai gyakorlatilag nem fordulnak elő. A két részt egy enyhén V-alakban széttérő határbarázda (sulcus terminalis) határolja.

Tájékozódás a nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelven - az előbbi két fő részen túl - megkülönböztethető a nyelvcsúcs (apex linguae), a nyelvhát (dorsum linguae), nyelvszél (margo lateralis linguae) és az alsó felszín (facies inferior linguae).

Nyelvizmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvizmok

Az ember nyelvének fő tömegét harántcsíkolt izomszövet alkotja, közöttük nagy mennyiségű kötőszövetben zsírszövet és nyálmirigyek helyezkednek el, sűrű ér- és ideghálózattal. Külső és belső izomzatának következtében a nyelv rendkívül mozgékony szerv. A kívülről besugárzó külső, és a nyelv kötőszövetes állományában eredő és tapadó izmok sajátos, a nyelvre nagyon jellemző, egymásra merőleges rostkötegekbe rendeződnek.

Külső nyelvizmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvkiöltő (protrusor) izom (m. genioglossus) az állkapocs állcsúcsi része belső felszínének közepén lévő páros csontos tövisekről ered (spina musculi genioglossi) és elölről legyezőszerűen a nyelvbe sugárzik, funkciója a nyelv előre és részben lefelé húzása és a nyelv kiöltése; nyelvet lehúzó (depressor) izom (m. hyoglossus), a nyelvcsont testéről nagy szarváról ered ( corpus et cornu majus ossis hyoidei) és belesugárzik a nyelvbe alulról, funkciója a nyelv lefelé húzása, ezzel a szájfenékhez (diaphragma oris) közelítése, valamint részben a nyelv hátra mozgatása; nyelvet hátrahúzó (retractor) izom (m. styloglossus), ez a halántékcsont stílusnyúlványáról ered (os temporle; processus styloideus) és hátulról, felülről a nyelvbe sugárzik, funkciója a nyelv hátrahúzása és emelése.

Belső nyelvizmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Musculus továbbiakban m.) felső hosszanti izom (m. longitudinalis superior), alsó hosszanti izom (m. longitudinalis inferior), ezek közösen a nyelv hosszának rövidítéséért felelnek, a harántizom (m. transversalis linguae) a nyelv szélességéért, vastagságáért felel, függőleges (m. verticalis linguae), amely laposítja és szélesíti a nyelvet. A belső nyelvizmok is hozzájárulnak a nyelv rendkívüli mozgékonyságához, alakváltoztatásaihoz, és a nyelv állomány tömörségének meghatározásához.

A nyelvhát[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvhát elülső kétharmadában a nyálkahártya jellegzetes hámképződményeket, szemölcsöket (papilla) hordoz. Ezek nagy része mechanikai szerepű, mint a - nagy többségben lévő - fonalasnak (filiformis) mondott, de valójában inkább szabálytalan kúphoz hasonlító szemölcsök (ezek adják a nyelv felszínének bársonyos kinézetét), ezek között néhány gomba alakú (fungiformis) szemölcs is található. A mechanikus szerepű szemölcsök jelentősége az, hogy ezek által tud a nyelv a különböző konzisztenciájú táplálékokhoz tapadni, azokat rágáskor a fogsorok között tartani, majd falattá formálni és nyeléshez a torok-szoros irányába terelni. A nyelv kitámasztó szerepének szerepe van a fogsorok helyes alaki fejlődésének elősegítésében. Ezeken túlmenően a szájüreg és a fogak tisztán tartásában, a beszédben, bizonyos arckifejezések kialakításában.

A nyelv alsó felszíne.
Körülárkolt szemölcs

A nyelv az ízérzés szerve is. Ebben meghatározó szerepet játszanak a határbarázda előtt sorban rendeződött, viszonylag nagy, körülárkolt szemölcsök (papilla circumvallata). Árkaik falának hámjában sok ízlelőbimbó (caliculi gustatorii) található. Az ízanyagok pangását kiküszöböli az, hogy az alattuk lévő, a nyelv állományába ágyazott (Ebner-féle) savós mirigyek kivezető csövei az árkokba nyílnak, így azokat váladékukkal átöblítik. Nyelv oldalsó szélének hátsó részén egyénileg változó mértékben kifejlett leveles szemölcsök (papilla foliata) is találhatók, amelyek hámja szintén sok ízlelőbimbót tartalmaz.

A keserű íz érzésének helye.
A sós íz érzésének helye.
A savanyú íz érzésének helye.
Az édes íz érzésének helye.

A nyelvgyök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvgyökön lévő nyelvmandula a fentiekben tárgylásra került. Itt azt kell még kiemelni, hogy a nyelvgyököt és a mögötte lévő gégefedőt (epiglottis) nyálkahártyaredők, egy középső és két oldalsó kötik össze. Ezek olyan vak nyálkahártyatasakokat (vallecula epiglottica) képeznek (a nyelvgyökkel és a gégefedővel), ahol előszeretettel akadnak el bizonyos táplálékrészek (pl. halszálka). Ez szúró érzést, köhögést és többnyire indokolatlanul nagy ijedtséget szokott okozni. Könnyen eltávolítható.

A nyelv alsó felszíne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek nyálkahártyája sima, szemölcsei nincsenek, lényegében a szájnyálkahártya szerkezetének felel meg. Alatta megfigyelhető egy fehéren áttűnő, szabálytalan szélű kötőszövetes nyálkahártyarész (plica fimbriata). Ennek közepétől egy nyálkahártyaredő húzódik a szájfenék nyálkahártyájához, a nyelvfék (frenulum linguae).

Vérellátása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Artériás ellátása: nyelvartéria (arteria lingualis) a külső koponyaverőér (arteria carotis externa) egyik fontos ága; Vénás elvezetése: nyelvi visszér (vena lingualis) a vena retromandibularis ágrendszeréhez, a belső nyaki nagy visszérbe (vena jugularis interna) ömlik.

Beidegzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozgatóan a (nervus hypoglossus) [XII.] idegzi be. Általános érző beidegzését a háromosztatú ideg nyelvi ága (nervus lingualis) [V./3-ból] biztosítja. Ízérző és mirigyeket beidegző rostjai az elülső kétharmadban az arcideg (nervus facialis, chorda tympani) [VII.], a hátsó harmadban a nyelv-garat ideg (nervus glossopharyngeus) [IX.] autonóm (vegetatív) részeiből származnak.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A rovarok nyelve a szájnyílás előtt elhelyezkedő szájszervek egyike. A reszelőnyelv a kagylók kivételével a puhatestűek szájüregének hátsó részében helyet foglaló speciális aprítókészülék.
  • Az embereknek csak 85%-a képes a nyelvét csőszerűen meggörbíteni.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1001 Unbelievable Facts, p 32

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
  • Tömböl Teréz, Ed.: Tájanatómia (Medicina Kiadó 2001) ISBN 978-963-242-752-2
  • McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.: A humán anatómia színes atlasza (Medicína Kiadó 1996) ISBN 963-242-366-6
  • Blue Histology (angolul)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ʟ̩