Szemölcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szemölcsök kisebb-nagyobb kemény bőrkinövések a test különböző részein. Több típusuk ismert, melyeket általában vírus okoz. Körülbelül 50 vírustípust lehet elkülöníteni. A vírusok által létrehozott kórképek függnek a vírus típusán kívül a fertőzés helyétől, az ott lévő körülményektől, a bőr állapotától.

Ezen vírusok okozta bőrfertőzések nagyon gyakoriak. Ide tartozik néhány olyan vírus is, melyek a hámsejtek rákos átalakulását idézhetik elő.

Szemölcsökről általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tapasztalatok szerint az elmúlt években jelentős mértékben megnövekedett hazánkban a szemölcsös megbetegedések száma, amelynek oka, hogy az egészségtudatosabb életmóddal együtt több időt töltünk fürdőkben és uszodákban, használunk közös edzőtermi sportszereket. Mindez – amellett, hogy az egészségesebb életvitel hasznos és jó – fokozottan növeli azoknak a helyzeteknek a gyakoriságát, amelyek során megfertőzödhetünk a szemölcsöt okozó vírus valamelyikével.

Itt érdemes megemlítenünk két kiemelten veszélyeztetett csoportot. Az első, a gyengébb immunrendszerrel rendelkező, fertőzésekre fogékonyabb kisgyermekek. Az ő esetükben a szemölcs fertőzés kezelésének nehézsége, hogy a szemölcsök okozta bőrirritációra reagálva a seb vakargatása elősegíti a fertőzés továbbterjedését – azaz könnyen válhatnak a család többi tagjai is fertőzötté a közvetlen érintkezés, a közösen használt törülköző, vagy bármilyen más háztartási eszköz által.

A másik kategóriába a kifejezetten legyengült, csökkent ellenálló képességű immunrendszerrel rendelkezők tartoznak, így például azok, akik AIDS betegek, szervátültetésen estek át vagy kemoterápiás kezelés alatt állnak daganatos betegségük kapcsán. Az ő esetükben is hatványozottabb gyakorisággal fordul elő a fertőzöttség.

Szemölcsök típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönséges szemölcsök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek a szemölcsök leggyakrabban gyermekeken jelennek meg, de tulajdonképpen bármely életkorban feltűnhetnek. Elsősorban, de nem kizárólag a kezeken jelennek meg. Nagyságuk 3–25 mm között van. Színük a bőrrel megegyező, vagy barnás a durva, elszarusodott felszíne miatt. Fájdalommentes, kivéve akkor, ha a köröm alatt nőtt, vagy, ha felsértik…

Lapos szemölcsök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „szemölcs” kifejezés gyakran képezi félreértés tárgyát. A hétköznapi beszéd során ugyanis csak ritkán teszünk különbséget a különböző bőrelváltozások között. Így egyszerre illetjük – a sokszor egymásra ténylegesen hasonlító – anyajegyeket és a különböző eredetű, vírusos fertőzések által okozott bőrelváltozásokat is ugyanazzal a kifejezéssel. Pedig a különbség hatalmas. Hiszen amíg az anyajegy természetes, a bőrön és a nyálkahártyán már születéskor meglévő vagy csak később kialakuló jóindulatú elváltozás, mely színében, szerkezetében, felszínében eltér a környező bőrtől, addig a szemölcs minden esetben vírusos fertőzés eredményeként alakul ki, mely a kezelés elhanyagolásával tovább terjedhet a test más pontjaira is.

A néhány millimétertől akár egy 1 centiméteres nagyságig megnövő szarukinövés (verruca vulgaris) testünk bármely részén feltűnhet, a bőrünkön éppúgy, mint a nyálkahártyánkon. (Jellemzően a kezünkön, tenyerünkön, ujjainkon vagy a talpunkon jelennek meg ezek a kóros bőrelváltozások.) Az apró, kemény és kellemetlen bőrkinövésekért pedig szinte minden esetben ugyanaz, az úgynevezett Humán Papilloma Vírus (HPV, vagy más néven papillóma-fertőzés) a felelős.

A HPV vírus egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy elsősorban a bőrünk felszíni sejtjeit, azaz a keratinocytákat támadja meg – mégpedig akkor amikor azok védekező rendszere nem tökéletes, amikor bőrünk vagy nyálkahártyánk sérült. Bár az egészséges immunrendszer az esetek többségében felismeri a fertőzést, és képes megelőzni a betegség kialakulását, bármilyen legyengülése esetén (stressz, erős dohányzás, krónikus betegségek, egyéb gyulladások) azonban már nem képes hatékonyan ellenállni annak – ilyenkor jelennek meg és válnak láthatóvá testünkön a szemölcsök.

A szemölcsök elsősorban Human Papilloma Virus (HPV) eredményeképpen alakulnak ki. A HPV fertőzéssel szemben nem létezik teljes körű védelem, sajnos ma gyakorlatilag bárki és bármikor megfertőződhet tőle. (Ezen a területen talán a legveszélyeztetettebb csoportot az úgynevezett atópiás dermatitisben – a bőr érzékenységével, szénanáthával, asthmával járó betegség – szenvedők alkotják, ők válnak legkönnyebben fertőzötté, a vírus hordozóivá, közvetítőivé.)

Több mint 70 féle HPV vírustörzs okozhat – különböző kórképű – szemölcsöket, amelynek egyik legfontosabb jellemzője, hogy szinte soha nem azonnal a fertőzés pillanatában, hanem egy jóval későbbi időpontban, megközelítőleg a vírus szervezetünkbe kerülését követő 3-6 hónap elteltével jelennek meg.

A, „közönséges” szemölcsök leggyakrabban az ujjainkon vagy végtagjainkon jelennek meg. Általános orvosi tapasztalat, hogy az első szemölcs megjelenését hamarosan újabb és újabb hasonló jellegű bőrelváltozások követik.

Itt érdemes felhívni a figyelmet a szemölcs kezelésének fontosságára: nem felejthetjük el, hogy léteznek olyan HPV vírusfertőzések, amelyek hosszú idejű elhanyagolása esetén könnyen vezethetnek a hámsejtek rosszindulatú elfajulásához (malignizáció).

A talpon növő szemölcsök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talpszemölcsök.jpg

Ezek a szemölcsök általában a sarok, vagy a talp szövetébe mélyen ágyazódnak be. Könnyen össze lehet keverni őket a tyúkszemmel. Ezek kör alakú, durva felületű, kemény képződmények, melyek gyakran lehetnek fájdalmasak. Úgy lehet megkülönböztetni őket a tyúkszemtől, hogy, ha megkaparják a felületüket, akkor fekete pontocskák lesznek láthatóak, melyek a szemölcsöt ellátó erek.

Genitália környéki szemölcs (Condyloma Acuminatum)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemi szerveken, a péniszen, illetve a végbélnyílás környékén alakul ki, nemi érintkezéssel terjed. Alakjukat a karfiolhoz szokták hasonlítani, melyek gyorsan nőnek, és irritálnak. Terjedésük óvszerrel kivédhető.

Fonálszerű szemölcsök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerint az arcon, a nyakon nőnek, maguktól eltűnhetnek. Kb. 3 mm hosszúak, és kemény hegyük van. Egyenként és csoportosan egyaránt jelentkezhetnek.

Közönséges szemölcs (Verruca Vulgaris)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran gömb alakú, éles szélű, meglehetősen kemény, karfiolszerű felszínnel.

Uszoda szemölcs (Mollusca Contagiosa)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lapos, bőrszínű, vagy fehér/átlátszó szemölcs, amely leggyakrabban csoportosan fordul elő.

Kezelésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemölcs nem csak kellemetlen, de veszélyes is, súlyos szövődményekkel járhat (elég, ha csak a HPV vírus következtében kialakuló méhnyakrákra gondolunk). Ezért elengedhetetlen, hogy időben elkezdjük azok hatékony kezelését. A szemölcsöktől sokfélképpen megszabadulhatunk. Ezek közül a legismertebb eljárások a következők:

Fagyasztásos eljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez egy speciális, bőrgyógyász által végzett beavatkozás. A fagyasztás eredményeképpen a kezelt területen a szemölcs sejtjei elhalnak.

Elektrokoaguláció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eljárás során a szemölcsök egy elektromos sebészeti beavatkozás (elektrokoaguláció) során kerülnek leégetésre.

Kaparásos eljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektrokoagulációs, illetve fagyasztásos eljárást követően a szemölcsök egy éles fém kanállal kerülnek lekaparásra.

Lézeres kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern technikai eljárás során a szemölcsöket CO2 lézerrel égetik le. A beavatkozás, azaz a vírusos szemölcs eltávolítás során maga a szemölcs kerül eltávolításra.

Bleomicin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez egy olyan kemoterápiás kezelési megoldás, amelyet a makacs, egyéb kezelési megoldásokra nem reagáló szemölcsök eltávolítására használnak. Az eljárás során ún. citosztatikus (sejtosztódásgátló) hatású antibiotikumok (rákellenes) szerek családjába tartozó vegyületet injekcióznak közvetlenül a szemölcs belsejébe, amelynek eredményeképpen a ráksejtek elpusztulnak.

Sebészeti beavatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemölcs kivágása sebészi úton gyakran nem a legjobb megoldás. Az operáció ugyanis sokszor érint olyan területeket, ahol problémás ez az eljárásmód, ráadásul az sem példanélküli, hogy a fájdalmas eljárás után újból megjelennek a szemölcsök az egyszer már kezelt sebhelyes területen.

Kenőcsös kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi kezelések közül az egyik legismertebb és fájdalommentességének köszönhetően talán legnépszerűbb gyógymód a lokális, kenőcsös eljárás. Elterjedésének sikere elsősorban annak köszönhető, hogy a természetes anyagokat tartalmazó kenőcsök sokszor nyújtanak hatékony alternatívát a mechanikai vagy fizikai eljárásokkal szemben. A helyi, kenőcsös kezelés számos előnnyel rendelkezik: a szemölcsfertőzésnek legjobban kitett kisgyermekek esetében is biztonságos és jelentős kockázat nélkül – és ami talán az ő esetükben a legfontosabb: fájdalommentes – megoldást nyújtanak; a szemölcs elleni kenőcsök közvetlenül a szemölcsön fejtik ki a hatásukat, mélyen beszívódnak a szemölcs belsejébe, így sokszor képesek eltávolítani az „üszkös” sejtnövekményeket is; védőréteget képeznek a szemölcs felszínén, elősegítik a bőr gyógyulási folyamatát, védik azt a kedvezőtlen külső behatásoktól. Viszont több hátrányuk is van a többi therápiás lehetőséggel szemben: a lokális kenőcsös eljárás hatékonysága kisebb, így a kezelés hosszabb ideig tart, illetve a szemölcs "visszatértének" esélye a szakszerűen elvégzett invazív bevatkozáshoz (ilyen például a sebészet és a fagyasztásos) képest nagyobb. Fontosak lehetnek a természetes alapanyagokból készült kenőcsök, melyeknek elsődleges összetevője a vérehulló fecskefű.

A népi gyógymód a vérehulló fecskefű nedvét javasolja felvinni a szemölcsre. Ma a patikákban kaphatóak különböző ecsetelők, paszták. Ezeket a szereket azonban tilos ép bőrön használni. Ebből a szempontból is fontos a kezelési útmutató pontos betartása. A kezelés során képződött elhalt szöveteket el kell távolítani steril bőrollóval, vagy pengével. Ez nagyon óvatosan végzendő művelet, mivel ha az élő szövet is sérül, az könnyen elfertőződhet. Ha a szemölcs fájni kezd, a kezelést abba kell hagyni és helyette szakorvoshoz fordulni. Ha a szemölcs az arcon, vagy az anogenitális helyeken jön elő, akkor „házi kezelés” helyett mindenképp szakorvoshoz kell fordulni.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a szemölcs címszót a Wikiszótárban!