Haj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haj
világos hajúak aránya Európában

A haj az emberi fejen található szőrzet, amely mechanikailag is védi a koponyát. Emellett a kinézetünk meghatározó tényezője, a dús hajon, frizurán is múlik, hogy szépnek látjuk-e a másikat. Hajunk minőségét szüleinktől örököljük, de környezeti tényezők és a táplálkozás is jelentősen befolyásolják állapotát. Bár hajunk fényét elsősorban egészségi állapotunk és hangulatunk határozza meg, azért hajápolási szokásainkon is sok múlik.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A haj 97%-át keratin alkotja; a maradék 3% víz. Rétegei a külső hámréteg, a cuticula; a középső hajkéreg, a cortex; és a belső hajbél, a medulla.

A külső hámréteget egymást tetőcserépszerűen fedő lemezkék alkotják, amiket a faggyúmirigyek által termelt hajzsír von be. A haj fényessége ettől a rétegtől függ: ha a lemezkék szabályosan állnak, akkor a haj fényes, és selymes, de ha megsérül, akkor a haj töredezett, fénytelen és száraz lesz.

A haj rugalmasságáért és erősségéért a keratinszálakból felépülő hajkéreg felel.

A hajbélnek az a feladata, hogy összekösse a hajgyökeret és a külső részt, biztosítva az átjárást és szellőzést.

Más szempontból a haj két részből áll: az élő hajgyökérből, és az élettelen hajszálból.

A hajgyökér alsó része kiszélesedik, ez a hajhagyma. Ebben ül a hajszemölcs. Fölötte találhatók azok a sejtek, amik a hajszálat termelik. Ezek a mátrixsejtek gyors osztódásra képes alapsejtek.

A gyökér felső részén mirigyek termelik a haj zsírozására és a fejbőr kiszáradásának megakadályozására a faggyút. Alattuk hajmerevítő izmok csatlakoznak a hajgyökérhez.

Hajhagyma vázlatrajza.
Hajhagyma keresztmetszete.

Életciklusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A haj életciklusa három szakaszból áll: a növekedési, az átmeneti, és a nyugalmi fázisból.

A 2-6 évig tartó növekedési fázisban a hajszál naponta 0,3-0,5 mm-t nő; a növekedést betegségek, és tápanyaghiány lassíthatja. A nők haja gyorsabban nő, mint a férfiaké. Egy ember hajszálainak úgy 85%-a van ebben a fázisban. A növekedési fázisban a haj közvetlen kapcsolatban áll a belső környezettel, azaz a vérrel, a nyirokfolyadékkal és a sejteken kívüli folyadékokkal. Amint a haj növekedése közben eléri a fejbőr felszínét, a külső rétegei megszilárdulnak, magukba zárva a kialakulásuk során felhalmozódott metabolikus anyagokat (ásványi anyagokat, nyomelemeket, méreganyagokat). Ez a biológiai folyamat egyfajta lenyomatot és tartós "állapotleírást" biztosít a szervezetben végbement anyagcsere tevékenységről és a fém- illetve toxintartalomról. A hajszálat elszarusodott mátrixsejtek alkotják.

A két-három hetes átmeneti fázisban a haj növekedése megáll. A hajhagyma nem kap több tápanyagot, a felszínre kerül, és elsorvad. A hajszálak 1-3%-a van ebben a szakaszban.

A három hónapos nyugalmi fázisban a hajgyökér működése szünetel. A hajhagyma elszarusodik, és elhal. A szakasz végén a hajgyökér új hajhagymát hoz létre, ami újabb hajszálat kezd növeszteni. Az új hajszál kitolja a régit. Egy ember hajának körülbelül 15%-a várakozik ebben az állapotban.

Az embriók haja már a 9. héten fejlődésnek indul, de a szőrtüsző és a szőrszál csak a 3-4. hónapra alakul ki teljesen. A babák néhány centiméteres hajjal születnek (piheszőrzet, lanugo). A gyerekek hajában nincs velő (vellus).

A haj a harmincas években kezd ritkulni. Az őszülés a negyvenes-ötvenes életévekben már megindul, néha még hamarabb. A férfiak előbb kezdenek el őszülni és kopaszodni, mint a nők. Náluk az őszülés a szakállukon és a halántéktájékukon kezdődik.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajtípusok többféleképpen is csoportosíthatók. A haj színét és formáját az ember génjei határozzák meg.

Forma szerint:

  1. Lissotrich: az egyenes, merev, esetleg enyhén hullámos, göndör (europidok, mongoloidok)
  2. Cymatotrich: a hullámos és fürtös (negridek)
  3. Ulotrich: a göndör, csavaros, gyapjas (weddo-ausztralid)

Az egyenes haj keresztmetszete kör, a hullámosé ellipszis, a fürtösé babszem. Az egyenes haj allélja recesszív a többi formával szemben.

A szín szerinti csoportosításhoz a színt a harminc árnyalatot tartalmazó Fischer-Saller-skálán mérik, amivel a hajszín betűjelzéssel is megadható. A pontos színt spektrofotométerrel állapítják meg.

A sötétebb hajszín allélja domináns a világosabb hajszín fölött.

A lenszőke hajszál vastagsága 0,05 mm, a sötét hajszálé akár 0,2 mm is lehet.

A szőkéknek 150 ezer, a vörösöknek 90 ezer, a sötét hajúaknak 60 ezer hajszáluk van fiatal korban. Az öregedés előrehaladtával nem minden hajszál pótlódik; 40 éves korra a hajszálak 20%-ának elvesztése nem tekinthető kórosnak. A nemi hormonok hatására a nők haja dúsabbá és vastagabbá válik, mint a férfiaké.

A haj ápolásában a haj színénél és formájánál fontosabb szempont a haj zsírosodásra való hajlama.

  • A normál haj nedvességtartalma kielégítő; a faggyúmirigyek elég zsírt termelnek. A fejbőr nem korpásodik, a hajszálak fényesek.
  • A száraz haj fénytelen, töredezésre hajlamos, rosszul tartja a nedvességet.
  • A zsíros haj bőven el van látva hajzsírral. A hajszálak elnehezülnek, és összetapadnak. A fejbőr nem szellőzik megfelelően.

A zsírosodás összefügg a nemi hormonok termelésével, ezért a gyerekek haja nem zsírosodik.

Feladatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajnak többféle feladata van:

  • Védi a fejbőrt a hidegtől, a melegtől és az ultraibolya sugárzástól. Ezáltal segít a hőháztartásban.
  • Véd az esőtől, segít a nedvesség megtartásában, és a párologtatásban.
  • Társadalmi szerep, kommunikációs eszköz: a hajviselet alapján ránézésre eldönthető, hogy férfi vagy nő, milyen helyet foglal el a társadalomban, mi a fizikai, vagy lelki állapota, vagy hogy egy adott néphez tartozik-e.
  • Esztétikai szerep, főként a nőknél, bár a férfiak is szeretik, ha szép a hajuk.

Betegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fejtetű: 2,5 – 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke.
  • A haj külső szerkezetének károsodásai: a haj szárazzá, törékennyé, fénytelenné, rugalmatlanná válik.
  • Hajtépés (Trichotillomania): a haj kényszeres tépkedése, húzkodása, csavargatása. Nemcsak a hajat érintheti, hanem a szőrzet más részeit is.
  • Kóros hajhullás: a napi hajveszteség tartósan meghaladja a 60 szálat. Különösen zavaró a foltos hajhullás. Sokféle oka lehet a gombás fertőzéstől, sebhelytől a haj tartós feszülésével járó hajviseletekig, amilyen például a konty és a lófarok. Okozhatják a fejbőr betegségei, például a pikkelysömör, gyulladások, a vegyszeres kezelések, a tápanyaghiány, gyógyszerek, vagy akár a stressz is.
  • Örökletes kopaszodás (androgenetikus alopécia): a kopaszságnak létezik öröklődő változata is, aminek megjelenését a nemi hormonok befolyásolják, így a nők kevésbé érintettek.

A haj betegségeinek hormonális okai lehetnek, vagy okozhatják a haj túl gyakori vegyszeres kezelései is.

A hajhullást többféleképpen is kezelhetik. Mezoterápiával tápanyagokat és gyógyszereket juttatnak a hajgyökérhez, vagy a kopasz foltokat hajátültetéssel tüntethetik el.

Hajviselet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sofije Gengembr Anderson: Fiatal lány rögzíti a haját

Megjelenésünk egyik meghatározó eleme a hajviseletünk, sok minden múlik azon, hogy sikerül-e kiválasztani és megvalósítani az egyéniségünkhöz passzoló frizurát.

A magyar hajviselet többször is változott a történelemben. Sokáig hosszú hajat viseltek mind a nők, mind a férfiak. Férfiaknál a rövid haj a 19. század közepétől jött szokásba. A szakáll sokáig nemesi kiváltság volt; 1848 után az idősebb férfiak növesztettek szakállt. A magyar férfi gondosan ápolta bajszát. A néphit a női hajnak varázserőt tulajdonított, ezért az asszonyok nem hordhatták szabadon hajukat. Kontyba kötve főkötő alá rejtették. A lányok rendszerint befonták; a fonatok száma koronként és vidékenként változott. Csak ünnepnapokon hagyták kibontva. A lányok fejdísze a szüzeket megillető párta volt. Ha egy lány elvesztette szüzességét, akkor szégyenszemre le kellett vetnie díszét.

A hajviselet kommunikációra is szolgál. A múltban a hajviselet jelezte az emberek hovatartozását, társadalmi helyzetét, származását. Csak az előkelők hajviselete követte a divatot. A hagyományos társadalmak felbomlása miatt ma sokkal szabadabban választhatjuk meg hajviseletünket, mint korábban.

Nem kell a hajat évekig növeszteni, hogy hosszú legyen. Kelet-európai és ázsiai nők levágott hajából meg lehet hosszabbíttatni. A hosszabbítást ugyanolyan színűre festik, mint a saját hajat. A 21. században már elfogadottá vált, hogy a férfiak is hosszú hajat hordjanak, akár összefogva, akár leengedve.

Paróka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kopaszság elrejtésére, a bonyolult hajviselet megtartására, vagy a más hajszín érdekében már az ókorban készítettek parókát.

Az ókori Egyiptomban széles körben elterjedt, de az asszírok, médek, perzsák is ismerték. A rómaiak a germán hajat kedvelték, különösen, ha szőke volt. A 16. századtól újra elterjedt a nemesek és a gazdagok körében, de igazán csak XIV. Lajos francia király hozta divatba a 17. század végén. Az egyház eleinte elítélte ezt a viseletet, később azonban elfogadta, sőt külön formát alakított ki.

A parókát másként kell gondozni, mint a saját hajat. Meleg időben 6-8, hidegben 10-12 viselés után szorul mosásra. A mosáshoz elég egy lavór vízhez egy kupak parókasampon. A fésüléshez ritka fogú fésű való. A saját hajjal ellentétben nem célszerű nedvesen fésülni. A formázásban kerülendők a forró eszközök, különösen szintetikus haj esetén. Kerülendők továbbá a hajhabok és a sima hajzselé, a haj- és a textilfestékek.

A paróka tárolásában fontos, hogy jól szellőzzön, és hogy megőrizze alakját. Hőforrástól távol, eredeti csomagolásában, a hozzá kapott hajhálóban egy külön dobozban, kendővel letakarva parókaállványon vagy babafejen tartandó.

Felöltése előtt a saját hajat a fejhez kell rögzíteni. Felöltés után a parókát is rögzíteni kell, nehogy leessen egy váratlan mozdulat hatására.

A ragasztásos hajhosszabbítás néven ismert eljárás lényege, hogy egy vékony szilikon lapocskába van bele forrasztva a természetes, eredeti hajból készült póthaj szálanként és a szilikon csíkra van feltéve a ragasztó.

A póthaj mellett készítenek pótszemöldököt is.

Kopaszodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minimális mértékben mindenkinek hullik a haja. A normálisnak mondható hajhullás hátterében a hajváltás természetes folyamata áll. Kórosnak akkor tekinthető a hajvesztés, ha a kihullott hajszálak mennyisége több mint 60-80 hajszál, és nem követi az új hajszálak növekedése. Ebben az esetben folyamatos hajritkulás figyelhető meg.

A hajhullás számtalan okra vezethető vissza, ennek megfelelően többféle hajhullástípust különböztetünk meg.

A leggyakoribb okok, melyekre a hajhullás kialakulása visszavezethető:

  • vashiány
  • hormonális problémák (A hajhagymák DHT érzékenysége)
  • pajzsmirigybetegség
  • hiányos táplálkozás
  • gyulladásos gócok
  • gyógyszerek mellékhatása
  • fejbőrbetegségek

A leggyakoribb hajhullástípusok:

  • foltos hajhullás: a hajvesztés jól körülhatárolható foltokban következik be.
  • hegesedő alopécia: Végleges hajvesztést okoz, mert gyulladásos folyamat előzi meg, mely eredményeként a hajhagymák elpusztulnak.
Általában valamilyen fejbőrbetegség áll a hátterében.
  • diffúz hajhullás: a fejbőr egészét érinti a hajhullás, egyenletesen ritkul a haj.

A hajszövet vizsgálata (hajanalízis)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajszövet ásványi elemzése lágyszövet biopszia, ahol a mintavételi szövet a haj. (A biopszia a testszövetek elemzésének orvosi módszere.) A hajban található ásványi anyagok szintjének meghatározása rendkívül kifinomult laboratóriumi módszer. Amennyiben az előírásoknak megfelelően vézgik és helyesen értékelik, segít kiszűrni az ásványi anyagok hiányát, többletét és/vagy egyensúlyának kibillenését. A hajszövet elemzés olyan gazdaságos és pontos visszajelzés a különböző diéták, a stressz, és a mérgező anyagoknak való kitettség hosszú távon gyakorolt hatásairól – ideértve az ásványi anyagok egyensúlyára gyakorolt hatást is -, ami más klinikai tesztekkel nehezen helyettesíthető. A hajszövet analízis a nyugati országok klinikai gyakorlatában elterjedt módszer.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]