Szaru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szaru az ember körmének, az állatok karmának, patájának és szarvának anyaga. Ősi ipari nyersanyag.

Állattenyésztési és ipartörténeti kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatok szarvképződményeként ősidők óta használja föl az ember a szaru anyagát különféle használati eszközök készítésére. Elsősorban a pásztornépek iparosai dolgozták föl. Már a Würm-glaciális után a szarvasok vonulását követően használták, mert a szarvas minden testrészének anyagát hasznosítani tudták.

Az állattenyésztésben a különféle juhok, kecskék, szarvasmarhák szarvát dolgozták föl: kanalat, kürtöt, ivőkürtöt, fogantyút, pásztorbotot, íjmerevítő lemezeket, gombot, sótartót, és más eszközöket (pl. tűt is) készítettek belőle.

Gyakran szarvnak nevezik a különféle állatok testén előforduló nyúlványokat is. Például az orrszarvúét.

Néprajzi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar pásztorművészetben gazdagon van képviselve a szaruföldolgozás. Legismertebbek az ivókürtök, pásztorbotok, mángorlók, gyufatartók, tükrösök és a sótartók. Legismertebb iparművészünk Király Zsiga volt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 200. o. ISBN 963-05-1288-2  Online elérés (Király Zsiga címszó).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 621–625. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés (dunántúli pásztorművészet címszó)
  • Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. 564–565. o. ISBN 963-05-1289-0  Online elérés (szarumunka címszó)
  • Hofer T. (1962): A Néprajzi Múzeum 1961. évi tárgygyűjtése. Népr. Ért., 1962
  • Fél E., Hofer T., Csilléry K. (1969): A magyar népművészet. Budapest
  • Lükő G. (1987): A magyar lélek formái. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1987. 340 old. (Pannónia könyvek) [1942-ben Budapesten, az Exodus által kiadott mű reprintje]
  • Bérczi Sz. (szerk.) (1987): Nyelvében él… ? Rétegződések a magyar műveltségben. Az INTART Társaság 1. Szimpóziumának előadásai. Művelődéskutató Intézet-INTART, Budapest
  • Szelestey L. (1987): Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet. Cumania, 1987. 419-483.