Réthelyi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réthelyi Miklós
Réthelyi-Miklós Portrait.jpg
Magyarország nemzeti erőforrás minisztere
Hivatali idő
2010. május 29.2012. május 13.
Utód Balog Zoltán (emberi erőforrások minisztereként)

Született 1939június 8. (75 éves)
Zalaegerszeg
Párt pártonkívüli

Foglalkozás orvos, anatómus, egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Réthelyi Miklós témájú médiaállományokat.

Réthelyi Miklós (Zalaegerszeg, 1939. június 8. – ) magyar orvos, anatómus, egyetemi tanár, az orvostudományok (akadémiai) doktora. Kutatási területe a gerincvelő idegi (neuronális és szinaptikus) szerkezete és a peptid tartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése. 1991 és 1995 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, az egyetem egészségügyi menedzserképzésének elindítója. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormányban nemzetierőforrás-miniszter. Apósa Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957-ben érettségizett, majd felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Itt szerzett orvosdiplomát 1963-ban. Még egyetemi hallgatóként részt vett az Anatómiai Intézet munkájában. Diplomájának megszerzése után professzora, Szentágothai János magával vitte Budapestre, ahol a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Számú Anatómiai Intézetének lett előbb gyakornoka, később egyetemi tanársegédi, majd adjunktusi beosztásba került. Az egyetem Semmelweis Orvostudományi Egyetemmé történt átnevezése után kapott egyetemi docensi állást. 1986-ban vette át egyetemi tanári, illetve igazgatóhelyettesi kinevezését. A rendszerváltás után (1990) a Népjóléti Minisztérium II. oktatási főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Tisztségét 1991-ig viselte, ekkor választották az egyetem rektorává. Négy évig vezette az egyetemet. 1994-ben az I. Számú Anatómiai Intézet (később Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet) igazgatójává nevezték ki. E pozícióban tíz évig dolgozott. Emellett 1995-ben az egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója volt 2000-ig, illetve 1998–1999-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályát vezette. 2000-től az egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájának, illetve az anatómiai intézet apósáról elnevezett laborjának vezetője. 2009-ben professor emeritusi címet kapott. 1999 és 2002 között a Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Több alkalommal volt vendégprofesszor az Észak-karolinai Egyetemen, illetve 1972-ben tanulmányutat tett Párizsban.

1972-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1983-ban az orvostudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Bizottságának lett tagja, később bekerült az Informatikai Bizottságba is. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt. Magyarországi tisztségei mellett a Nemzetközi Agykutatók Szervezete magyar nemzeti bizottságának titkáraként is dolgozott. A Professzorok Batthyány Köre tagja. 1990-től a Kereszténydemokrata Néppárt egészségügyi munkacsoportjának szakértője volt. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormányban a nemzeti erőforrás minisztere, ezzel az egészségügyért, a szociális ügyekért, az oktatásért, a kultúráért és a sportügyért felelős kormánytag.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe a a gerincvelő idegi (neuronális és szinaptikus) szerkezete, a peptidtartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése, valamint a szövettani metszetek háromdimenziós rekonstrukciója.

Eredményeit elsősorban a hipotalamusz idegpályáinak és szinapszisainak kutatása során érte el. Kezdetben Halász Bélával dolgozott együtt, később önállóan, illetve vezető kutatóként foglalkozott a témával. Sikerült az agyalapi mirigy valódi idegszövetből álló részében található eminentia mediana felszínes rétegében végződő, fonal alakú idegsejtnyúlványok (axonok) eredésének leírása, valamint az agyalapi mirigy több idegszövettani területének leírása. Emellett a gerincvelő anatómiai kérdéseivel is foglalkozik. Munkatársaival együtt többek között leírta a gerincvelő szürkeállományának úgynevezett central core szerkezetét.

Több mint nyolcvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Jelentős tankönyvírói tevékenysége, Szentágothai Jánossal közösen írt nyolc kiadásban megjelent anatómia-tankönyvet. Nevéhez fűződik a SOTE-n az egészségügyimenedzser-képzés bevezetése. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége Szentágothai Klára orvos. Házasságukból két leány- és egy fiúgyermek született. Apósa Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1973 és 1985 között, valamint országgyűlési képviselő 1985 és 1994 között.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The large synaptic complexes of the substantia gelatinosa (Szentágothai Jánossal, 1969)
  • Cell and neuropil architecture of the intermedio-lateral (sympathetic) nucleus of the spinal cord (1972)
  • A gerincvelő neuronális szerkezete (1972)
  • Preterminal and terminal axon arborizations in the substantia gelatinosa of cat’s spinal cord (1977)
  • Synaptic complexes formed by functionally defined primary afferent units with fine myelinated fibers (társszerzőkkel, 1982)
  • A fájdalomkeltő impulzusok gerincvelői feldolgozásának szerkezeti alapjai (1982)
  • Ultrastructure and synaptic connections of cutaneous afferent fibres in the spinal cord (társszerző, 1987)
  • Funkcionális anatómia I.–III. (egyetemi tankönyv, Szentágothai Jánossal, 1989, nyolcadik kiadás 2006)
  • The caudal end of the rat spinal cord: transformation to and ultrastructure of the filum terminale (társszerzőkkel, 2004)
  • Caudal end of the rat spinal dorsal horn (társszerzőkkel, 2008)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]