Andrásfalvy Bertalan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrásfalvy Bertalan
Andrasfalvy BertalanFotoThalerTamas.JPG
Született 1931november 17. (82 éves)
Sopron
Foglalkozása néprajz
Iskolái ELTE
Díjak Széchenyi-díj (2013)

Andrásfalvy Bertalan (Sopron, 1931. november 17.[1] –) Széchenyi-díjas magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének alapító tanszékvezetője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett előbb román-magyar (1950-1955),[1] majd muzeológia-néprajz szakon. Több helyen dolgozott muzeológusként és tudományos munkatársként. Kecskeméten 1965-ben üzemmérnöki diplomát szerzett.[1] 1954–55-ben a budapesti Néprajzi Múzeumban segédmuzeológus volt, majd öt évig Szekszárdon muzeológus.[1] 1960 és 1976 között a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet, 1976 és 1977 között a Baranya Megyei Levéltár tudományos főmunkatársa, majd 1985-ig a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályvezetője volt.[1] Ezután 1989-ig az MTA Néprajzi Kutatócsoportja főmunkatársaként, majd osztályvezetőjeként dolgozott. 1989 és 1990 között a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) docense, néprajzot tanított, a tanszék megszervezése az ő feladata volt. 1993 és 2001 között a JPTE (2000-től Pécsi Tudományegyetem) egyetemi tanára volt, 2001-ben emeritálták.

1971-ben védte meg a néprajztudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését.[1] A Magyar Tudományos Akadémia néprajzi bizottságának lett tagja. 1994 és 1998 között a Közalkalmazottak Keresztény Szakszervezeti Szövetség elnöke, valamint a Keresztény Szakszervezetek Szövetsége társelnöke volt, 1998-ban örökös tiszteletbeli elnöknek választották. 1990 és 1997 között a Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. 1995-től az Acta Ethnographica című tudományos folyóirat főszerkesztője, emellett az Ethnographia szerkesztőbizottságának tagja. 2010. szeptember 1-jén Pécs díszpolgárává avatták. Kutatási területe a népi gazdálkodás, ezen belül a szőlészet, a gyümölcstermesztés és az állattartás néprajzi vetülete, valamint a néptánc, a népköltészet és néprajzi csoportok együttélése és kölcsönös hatásai egymásra. Több mint százhatvan tudományos közlemény szerzője.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MDF-be annak párttá válása után lépett be 1988-ban, 1989 és 1990 között az országos választmány tagja és pécsi elnöke volt. 1993-ban a Baranya megyei választmány elnökének választották. Az 1990-es országgyűlési választáson egyéni jelöltként bejutott az Országgyűlésbe (Baranya megye 1. vk., Pécs). 1993 és 1994 között az MDF-frakció elnökségi tagja, 1994-ben és 1998-ban pedig a párt országgyűlési képviselőjelöltje volt.

1990-ben kinevezték a rendszerváltás utáni első művelődési és közoktatási miniszterré az Antall-kormányban.[1] Ezt a posztot 1993-ig töltötte be (őt Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök követte). Minisztersége idején a rendszerválás utáni kulturális élet finanszírozásában, illetve a korábbi állampárti befolyás megszüntetésére hozott intézkedéseket.

2005-ben távozott az MDF-ből és a Lezsák Sándor által alapított Nemzeti Fórum tagja lett.

Családja, magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, házasságából három fiúgyermekük született. 1960-ban költözött Pécsre, az 1990-es években Hosszúheténybe költözött.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sárközi hímzések (Bp., 1963)
  • A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században (Pécs, 1965)
  • A Sárköz népművészete (Vadóc Kálmánnal, Bp., 1967)
  • A Sárköz ősi ártéri gazdálkodása (Bp., 1973)
  • A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig (1975)[1]
  • A népművészet tegnap és ma (Hofer Tamással, 1976)
  • Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1980)[1]
  • Magyar néptánchagyományok (társszerző, Bp., 1980)
  • Mintagyűjtemény Tolna megye népi hímzéseiből (1981)
  • Néprajzi alapismeretek (Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1982)
  • Sárközi hímzések régen és ma (Németh Pálnéval, Bp., 1982)
  • Magyar népismeret (néprajzi történészeknek) (Bp., 1990)
  • Hagyomány és jövendő. Népismereti tanulmányok (2004)
  • A Duna mente népének ártéri gazdálkodása (Ekvilibrium Kft., 2007)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 38. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]