Görgey Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Görgey Gábor
Gorgey Gabor 2007 Hungarian Kossuth Prize-writer poet director.jpg
2007-ben
Élete
Született 1929. november 22. (84 éves)
Budapest
Nemzetiség magyar
Felesége Iván Ildikó
Pályafutása
Jellemző műfajok próza, líra, dráma, újságírás
Alkotói évei 1956–
Első műve Füst és fény
Irodalmi díjai Kossuth-díj
Görgey Gábor
Magyarország nemzeti kulturális örökségének minisztere
Hivatali idő
2002. május 27.2003. május 18.
Előd Rockenbauer Zoltán
Utód Hiller István

Született 1929. november 22. (84 éves)
Budapest
Párt pártonkívüli

Foglalkozás író, költő, rendező

Görgey Gábor, ered. Görgey Arthur (Budapest, 1929. november 22. –) Kossuth-díjas író, költő, dramaturg, rendező. 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német-angol szakára, de 1949-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1950-ben kerül a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre. Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, majd 1956-ig üzemi színjátszó csoportok rendezőjeként.

1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, a lapnál 1994-ig dolgozott. Eközben 1964-1972 között a Pannónia Filmstúdió dramaturgja és 1982-1988 között a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője volt. Többször rendezett a Madách Színházban is.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1992-1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. 1994-ben a Magyar Televízió művészeti vezetőjévé nevezték ki, pozícióját 1996-ig viselte. Szintén 1994-ben a Magyar PEN Club alelnökévé, 2001-ben elnökévé választotta. Közben, 2000-ben a Bibó István Közéleti Társaság alelnöke is lett.

2002-ben Medgyessy Péter akkori kijelölt miniszterelnök bevette új kormányába a nemzeti kulturális örökség minisztereként. Miniszteri esküjét 2002. május 27-én tette le. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott pozíciójáról, majd 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadója volt. 2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt. A Fehér Klára irodalmi díj és a Pethő Sándor-díj kuratóriumának tagja.

Irodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg, 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Görgey család leszármazottjaként született, 1929-ben. Édesapja Görgey György, édesanyja Péchy Zsófia volt.[1] Nős, második felesége Iván Ildikó operaénekes. Egy lánygyermek édesapja (Anna, 1965). Solymáron él.[2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Füst és fény (versek, 1956)
  • Délkör (versek, 1963)
  • Komámasszony, hol a stukker? (színmű, 1969)
  • Köszönöm, jól (versek, 1970)
  • Alacsony az Ararát (színművek, 1971)
  • Lilla, cápák, nyugalom (színművek, 1976)
  • Légifolyosó (versek, 1977)
  • Találkozás egy fél kutyával (próza, 1980)
  • Egy vacsora anatómiája (1981)
  • Fejek Ferdinándnak (színművek, 1982)
  • Munkavilágítás (esszék, 1984)
  • Galopp a Vérmezőn (színművek, 1987)
  • A díva bosszúja (novellák, 1988)
  • Vadászszőnyeg (regény, 1988)
  • Volt egyszer egy Felvidék (regény, 1989)
  • Kísértések könyve (regény, 1990, 2007)
  • Nők szigete (versek, 1990)
  • Mindig újabb kutyák jönnek (próza, 1991)
  • A homár páncélja (regény, 1992)
  • Eszkimó nyár (válogatás új versekkel, 1993)
  • Waterloo kellős közepén (próza, 1994)
  • Adria szirénje (regény, 1999)
  • Megírhatatlan történet (novellák, 1999)
  • Utolsó jelentés Atlantiszról (regény, 2000)
  • Tiszta ország (2002)
  • Tükörjáték (színművek, 2003)
  • Rokokó háború (drámák, 2003)
  • A homár páncélja. Utolsó jelentés Atlantiszról (2008)
  • Öt arckép (2011)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Édesanyja gyászjelentése
  2. Nehezen vállalta a solymári miniszter. In: Sólyomszem, I. évf. 10. szám, 2002. május 31., p12.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]