Haller István (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haller István
Huszár-kormány 1919-32.JPG
Haller István a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban balról az első.
Született 1880. november 18.
Mezőpetri
Elhunyt 1964. február 5. (83 évesen)
Budapest
Foglalkozása újságíró, politikus, miniszter

Haller István (Mezőpetri, 1880. november 18.Budapest, 1964. február 5.) újságíró, keresztény szocialista politikus, miniszter.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy évig a szatmári papnevelő intézet növendéke volt, majd onnan kilépvén újságíró lett. 1905-ben az Igaz Szó keresztényszocialista lapot, majd 1909-től az Új Lap című napilapot szerkesztette. 1908-tól 1918-ig a Katolikus Népszövetség főtitkára volt. A magyar Tanácsköztársaság bukása után több ellenforradalmi kormányban vállalt miniszteri pozíciót: a Friedrich-kormánynak 1919. augusztus 15-étől 1919. november 24-éig propagandaügyi minisztere, majd a Huszár-, Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányban 1919. november 24. és 1920. december 16. között vallás-és közoktatásügyi miniszter volt. Haller készítette elő és terjesztette be a nemzetgyűléshez a törvényjavaslatot a numerus claususról. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnöke lett. Az 1931-es második képviselőházi választásokon azonban már nem jutott képviselői mandátumhoz. Az ellenforradalom túllépett rajta.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harc a numerus clausus körül (Bp., 1926);
  • Katolikus egyházi vagyon és protestáns államsegély… (Bp., 1927).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]