Haller István (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haller István
Haller István a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban balról az első.
Haller István a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban balról az első.
Született 1880. november 18.
Mezőpetri
Elhunyt 1964. február 5. (83 évesen)
Budapest
Foglalkozása újságíró, politikus, miniszter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Haller István témájú médiaállományokat.

Haller István (Mezőpetri, 1880. november 18.Budapest, 1964. február 5.) újságíró, keresztény szocialista politikus, miniszter.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy évig a szatmári papnevelő intézet növendéke volt, majd onnan kilépvén újságíró lett. 1905-ben az Igaz Szó keresztényszocialista lapot, majd 1909-től az Új Lap című napilapot szerkesztette. 1908-tól 1918-ig a Katolikus Népszövetség főtitkára volt. A magyar Tanácsköztársaság bukása után több ellenforradalmi kormányban vállalt miniszteri pozíciót: a Friedrich-kormánynak 1919. augusztus 15-étől 1919. november 24-éig propagandaügyi minisztere, majd a Huszár-, Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányban 1919. november 24. és 1920. december 16. között vallás-és közoktatásügyi miniszter volt. Haller készítette elő és terjesztette be a nemzetgyűléshez a törvényjavaslatot a numerus claususról. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnöke lett. Az 1931-es második képviselőházi választásokon azonban már nem jutott képviselői mandátumhoz. Az ellenforradalom túllépett rajta.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harc a numerus clausus körül (Bp., 1926);
  • Katolikus egyházi vagyon és protestáns államsegély… (Bp., 1927).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon