Ernszt Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ernszt Sándor (Galgóc, 1870. április 21.Budapest, 1938. november 19.) pápai prelátus, országgyűlési képviselő, miniszter.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskoláit Galgócon, Nagyszombaton és Esztergomban végezte. Miután kiváló eredménnyel végezte el tanulmányait a Budapesti Hittudományi Egyetemen, 1892-ben szentelték pappá. Ő alapította a Pressburger Tagblattot, majd 1897-től az Országos Néplap szerkesztője volt. Ugyancsak 1897-ben szerzett kánonjogi doktorátust. 1901-ben a Katolikus Néppárt programjával lett először országgyűlési képviselő. 1908-tól a Katolikus Népszövetség vezetője. 1918-ban megalakította a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot. A Tanácsköztársaság alatt Bécsben tagja volt az Anti Bolsevista Comitének. Ernszt pártja 1919 szeptemberében egyesült Friedrich István pártjával. 1922-től nagyváradi kanonok, majd pápai prelátus. Amikor 1922. február 2-án megalapították az Egységes Pártot, a kereszténypárt nehéz helyzetbe került. Miután Bethlent néhány képviselő követte az Egységes Pártba, a pártszakadás nyomán a Haller István vezette szárny ellenzékbe vonult, míg a Huszár Károly és Ernszt Sándor vezette csoport Keresztény Nemzeti Egység Pártja néven a kormányt támogatta önálló pártként. A KNEP megbízható koalíciós partner volt mindaddig, amíg 1926 elejére szétesett. Ernszt Sándor többször töltött be miniszteri tisztséget: 1930. szeptember 28-tól 1931. december 26-ig a Bethlen-, majd Károlyi Gyula kormányában népjóléti és munkaügyi, 1931. augusztus 24. és 1931. december 16. pedig között vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]