Garbai Sándor

Garbai Sándor mellszobra Kiskunhalason. Kalló Viktor szobrászművész és Skoda Lajos építész alkotása (1987)

Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. – Párizs, 1947. november 7.) szociáldemokrata politikus, a magyar Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, a Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere volt.

Életútja

Kiskunhalasi református családban nőtt fel, édesapja Garbai Gábor, édesanyja Vili Juliannna volt. A kőműves szakmát tanulta ki. Már szülővárosában megismerkedett a munkásmozgalommal. A jobb élet reményében 18 évesen ment dolgozni Budapestre, ahol hamar jó viszonyba került a baloldali szervezetekkel. Mivel jó szónok volt, az egyik szószólója, vezetője lett a fővárosi szociáldemokrata gyűléseknek. 1905. március 5-én Budapesten, a Józsefvárosban vette nőül Pötördi Zsófia pátyi születésű, református vallású munkásnőt, Pötördi Mihály és Márton Julianna leányát.

A munkásmozgalomban

Eredeti foglalkozása kőműves. 1901 – 1919 között az MSZDP vezetőségi tagja, 1903-tól a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) elnöke, 1903-tól 1919-ig a Munkásbiztosító Intézet elnöke, 1907-től az Országos Munkásbiztosító Pénztár alelnöke, 1910-től elnöke. 1907-től ő szerkesztette az Építőmunkás című szaklapot. 1908-tól a Munkásbiztosító Pénztár elnöke, 1918 – 1919 között az Országos Lakásügyi Tanács elnöke -

A Tanácsköztársaság alatt

Helyeselte a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt egyesülését. 1919. március 21-étől augusztus 1-jéig a Forradalmi Kormányzótanács elnöke volt. 1919. augusztus 1-jétől augusztus 6-áig Közoktatásügyi miniszter.

Emigrációban

A Tanácsköztársaság bukása után emigrált, és az emigráció centrista irányzatának egyik vezetője volt Bécsben. Bécsben családjával vendéglőt nyitott, habár ehhez semmi szakértelme nem volt és nem is foglalkozott korábban ilyesmivel. Itt vendégül látott egykori kommunista és más baloldali vezetőket. Vendéglője rövidesen csődbe jutott, mivel a tudás hiányában még szorgalmat sem tanúsított működtetésében. Hatalmas volt az anyagi vesztesége és ettől kezdve nyomorúságosan kellett élnie családjával. Az emigráció alatt az osztrák fővároson kívül Pozsonyban, majd Párizsban élt. Párizsban végül némileg rendeződött anyagi helyzete, de a bolsevik-kommunista eszmékkel szembefordult már korábban, s visszatért a szociáldemokrációhoz. Franciaország német megszállása idején nem vett részt az ellenállási mozgalomban, bár próbálták beszervezni, s a megszállók sem zargatták.

Miután a németeket kiűzték és Magyarországon kommunista hatalomátvételre került sor, Garbai szeretett volna hazatérni, de egykori párttársai és a kommunisták meggátolták ebben, főleg amiért utóbb szembehelyezkedett a bolsevizmussal.

Művei

• A nemzeti uralom vívmányai (Weimer Jakabbal, Budapest, 1906);
• Építőmunkások zsebkönyve (összeállító, Budapest, 1907-1911)
• Új utakon a hatalomért (Bratislava, 1935)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Garbai Sándor iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 810. f.