Berzeviczy Albert (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berzeviczy Albert
Berzeviczy Albert 1910-28.JPG
Született 1853. június 7.
Berzevice
Elhunyt 1936. március 22. (82 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus, miniszter, történetíró, esztéta

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7.Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berzeviczky Tivadar királyi tanfelügyelő és Szinyey-Merse Amália fia.

Középiskoláit Kisszebenben, Lőcsén és Budapesten, a jogot Kassán és Budapesten végezte. A bírói államvizsgát 1874-ben tette le. 1877-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1924-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktor lett.

1876-ben Sáros vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének választották, 1877-ben első aljegyzője, 1878-ban tiszteletbeli főjegyzője, 1880-ban pedig főjegyzője. 1878-tól 1881-ig az eperjesi jogakadémián a politikatudomány, a közgazdaságtan és a jogtörténet tanára volt.

1881-ben Eperjes országgyűlési képviselőjének választották a Ház és a delegáció jegyzőjeként működött, majd 1884-ben újraválasztották. 1884 októberétől Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott mint miniszteri tanácsos, a felsőoktátás vezetője. 1885-ben Norvégiába utazott, ahol az egyetemi viszonyok tanulmányozásával töltötte idejét. 1886 májusától címzetes államtitkár, 1887. június 10-e és 1894. június 9-e között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban adminisztratív államtitkáraként működött, 1887 és 1892 között Lőcse város országgyűlési képviselője volt. 1892-től 1905-ig Budapest VIII. kerületét képviselte, majd 1894. június 1-jével megvált államtitkári rangjától Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.

1895. január 21-e és 1895. június 2-a között a képviselőház második alelnöke, 1895. június 2-a és 1898. október 7-e között a képviselőház első alelnöke, 1903. november 3-a és 1905. június 18-a között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az első Tisza-kormányban. 1910 és 1916 között Budapest II. kerületének volt országgyűlési képviselője.

1910. június 30-án a képviselőház elnökévé választották, ezt a tisztségét 1911. november 7-éig viselte, ekkor az obstrukció miatt lemondott. Pártja, a Szabadelvű Párt szétesése után ő is csatlakozott a Nemzeti Társaskörhöz, mely 1910-es párttá alakulását követően az ő javaslatára vette fel a Nemzeti Munkapárt nevet. 1917-ben bekerült a főrendiházba, ekkor képviselőségéről lemondott, majd 1927-ben az átalakult felsőházba került.

Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke volt. 1904. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia tiszteltbeli tagjává, 1904. december 11-én igazgatósági tagjává, majd 1905. november 27-én annak elnökévé választották, mely tisztségét haláláig betöltött. A bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Alapító elnöke volt az olasz-magyar kulturális kapcsolatokat ápoló Corvin Mátyás Tudományos Akadémiának. Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője volt. Több mint 70 magyar, német, angol, olasz lapba írt. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A középső Felvidék szerepe tudományosságunk történetében. Budapest 1901
  • A cinquecento festészete és szobrászata. 1906
  • Beatrix királyné (1458-1508). Budapest 1908 (Magyar Történelmi Életrajzok)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berzeviczy Albert (politikus) témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 214. o. ISBN 963-05-6805-5
  • Slovenský biografický slovník. I. 236.
  • Encyklopédia Slovenska. I. 186.