Barcs Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barcs Sándor
SzületettBartsch Sándor
1912. november 10.
Szeged
Elhunyt2010. január 7. (97 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMolnár Mária (1945-?)
Kenéz Márta (1962-?)
Szabó Magdolna (1970-2010)
GyermekeiBarcs Endre, Barcs Sándor, Barcs Gyöngyvér, Barcs Emese
Foglalkozásanemzetközi labdarúgó-sporttisztviselő, újságíró, politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949. május 15.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1964)
  • vezérigazgató (1950–1980, Magyar Távirati Iroda)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1964 – 1990. május 2.)
IskoláiMagyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1937)
A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója
Hivatali idő
1947 – 1980
ElődOrtutay Gyula
UtódLakatos Ernő
Sablon • Wikidata • Segítség

Barcs Sándor (Szeged, 1912. november 10. – Budapest, 2010. január 7.) magyar nemzetközi labdarúgó-sporttisztviselő, újságíró, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Bartsch Sándor és Wack Margit voltak. 1933-1937 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdaság szakán tanult. A Független Kisgazda Pártba (FKGP) 1943-ban lépett be, és 1949-ig volt tagja. 1944-ben a Gestapo letartóztatta. A második világháború után a FKGP (1948-1949) alelnöke. 1950–1980 között a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója volt. 1948-1950 között a Magyar Rádió elnöke. 1947-1990 között (43 éven át) országgyűlési képviselő volt. 1953-1975 között, valamint 1980–1989 között az Elnöki Tanács tagja volt.

Népi ülnök a Rajk László és társai elleni koncepciós perben. 1966-1990 között az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, egyben az Interparlamentáris Unió Tanácsának tagja. 1965-1974 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke.

Sportpályafutása[szerkesztés]

Labdarúgó-játékosként[szerkesztés]

1925–1955 között igazolt labdarúgó volt Nagyváradon, majd Budapesten, kisebb csapatokban.

Sportvezetőként[szerkesztés]

1945-ben a Legfelső Ötös Sporttanács tagja lett. 1947-1948 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. 1948-1950 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) alelnöke, 1950–1963 között elnöke volt. 1958-ban[1] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) elnökségi tagjának nevezték ki.[2] 1963-tól az MLSZ elnökségének tagja volt. Ő javasolta az Európai Labdarúgó-szövetségnek a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) megszervezését. Előbb a KEK szervező bizottságának, majd 1962-től az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, az európai válogatott csapat felelőse volt. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3] Több technikai tanfolyamot vezetett. 1966-tól az UEFA alelnöke, 1970-től első alelnöke, majd Gustav Wiederkehr elnök halála után, 1972–1973 között megbízott elnöke volt. Artemio Franchi (Olaszország) megválasztott elnöknek adta át vezetői pozícióját. Ekkor megválasztották a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alelnökévé, s világbajnokság szervező bizottság szűkebb vezetőségének tagja valamint négy éven keresztül a Játékvezető Bizottság elnöke lett. Az UEFA-ban 1978-ig dolgozott.

Írásai[szerkesztés]

1929-től jelentek meg írásai. 1939–1944 között az Újság című lap munkatársa, közben 1933-1938 között a Nemzeti Sport hasábjain is jelentek meg írásai, főiskolai rovatvezető. 1940-ben az Újságban cikksorozatokat írt a fasiszta sporthatóságoktól üldözött MTK érdekében, segítette az egyesületet politikai harcában. 1945 után a Szabadság című lap szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda felelős szerkesztője (1945-1946). Folyamatosan jelennek meg írásai a Népszavában, a Magyar Hírlapban.

Könyvei[szerkesztés]

  • Diadal Helsinkiben (1952)
  • A magyar csapattal Chilében (1962)
  • A modern olimpiák regénye (1964) – angolul is
  • A modern olimpiák regénye; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1968
  • A földgolyóról jelentem (1969)

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozat (1946)[4]
  • Kossuth-érdemrend (harmadik osztály) (1948)
  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1960)[5]
  • Munka érdemrend (1962)[6]
  • Rózsa Ferenc-díj (1971)
  • Ausztria Nagy Ezüst Érdemrendje (1979)
  • az UEFA örökös tiszteletbeli tagja (1980)
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1980)
  • Az MLSZ tiszteletbeli elnöke (1990)
  • Az MTI örökös tudósítója (2003)
  • Az MTI aranygyűrűje (2003)
  • Az MLSZ és a Játékvezető Testület közötti harmonikus kapcsolat kialakításáért az MLSZ elnökeként a Játékvezető Testület díszveretét kapta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. január 30.) 1. o.
  2. ↑ A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. február 11.)
  3. ↑ A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. december 15.)
  4. ↑ Barcs Sándor kitüntetése. Népsport, II. évf. (1946. augusztus 28.)
  5. ↑ Sportemberek kitüntetése. Népsport, XVI. évf. 92. sz. (1960. május 8.) 6. o.
  6. ↑ Kitüntették Barcs Sándort. Népsport, XVIII. évf. 219. sz. (1962. november 7.) 2. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Gustav Wiederkehr

UEFA elnöke
1972–1973

Utódja:
Artemio Franchi

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barcs_Sándor&oldid=26905214”