Labdarúgás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A csatár (piros mezben) átjutott a védőkön (fehér mezben) és rárúgja a kapura a labdát, amit a kapus megpróbál kivédeni.

A labdarúgás (angol eredetű szóval football, közhasználatú becenevén foci) egy labdajáték, amit a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, és így minél több gólt szerezzenek.

A játékot főleg lábbal játszák, de a játékos minden testrészét használhatja a labda irányítására, kivéve a két karját. Ez alól csak a kapusok kivételek, akiknek a tizenhatos vonalon belül nincs tiltott testrésze, azon kívül viszont ők is rendes mezőnyjátékosok.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felmérése szerint a játékot világszerte több mint 240 millió ember játssza rendszeresen több mint 200 országban. Hétvégenként több millió néző követi nyomon kedvenc csapatának játékát a helyszínen vagy televízión keresztül.

Az egyszerű szabályok és a minimális sportszerigény kétségtelenül hozzájárult a játék elterjedéséhez.

Európa, Latin-Amerika, valamint egyre inkább Afrika, illetve Ázsia lakosainak életében fontos szerepet játszik ez a játék, néhol rajonganak a játékosok és helyi csapatok iránt.

Gyakran mondják, hogy ez a világ legnépszerűbb csapatsportja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A térkép a labdarúgás népszerűségét mutatja a világon. Azok az országok, amelyekben a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, zölddel, amíg azok az országok, ahol a labdarúgás kevésbé népszerű, pirossal vannak jelölve. A zöld és piros különböző árnyalatai az 1,000 lakosra jutó játékosok számát mutatja, egy 2006-os felmérés alapján.

A labda rúgásával kapcsolatos játékokat a történelem során számos országban játszották. A FIFA szerint "nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)".[1] Kínában, az egész nép körében elterjedt kultikus jellegű labdajáték a tsu-küh (rúgni-labda) volt. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot művelték egy tömör kaucsuklabdával. Az Ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje. A római légiók hóditó útjukra magukkal vitték a szőrrel bélelt felfújt hólyagot, a bőrlabdát. A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calció labdajátékot játszották előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren.

A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt.

A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi rendszert. A Cambridge-i Szabályokat a Trinity Collegeban írták le, ahol találkozott egymással az Eton, a Harrow, a Rugby, a Winchester és a Shrewsbury iskola képviselője. Ez nem volt általánosan elfogadott. Az 1850-es évek alatt sok klub nem állt kapcsolatban az iskolákkal és egyetemekkel, így különféle formáit játszották a labdarúgásnak. Közülük néhány saját szabályzattal bukkant fel, a legnevezetesebb a Sheffield Football Club, melyet korábbi középiskolai tanulók alapítottak 1855 októberében.[2] 1862-ben John Charles Thring a Uppingham Schoolból megalkotta a befolyásos szabálykönyvet.[3]

Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához, amelynek az első gyűlése 1863. október 26. reggelén volt a Freemason's Tavern-en a Great Queen Streeten, Londonban.[4]

Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben megalakítja az International Football Association Borard-ot, amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára. Nem tartozik a FIFA alárendeltségébe.

A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete hat alapító tag közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették, hogy ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba. A testületben jelenleg a négy brit szövetség alapítójának egy-egy szavazata mellett, a FIFA két képviselőjének négy szavazata van a döntések meghozatalánál.

Napjainkban a labdarúgást az egész világon amatőr- és hivatásos szinten űzik. Az emberek milliói mennek ki a stadionokba, hogy figyelemmel kísérjék a kedvenc csapatukat,[5] miközben milliárdok nézik a mérkőzéseket a televízión keresztül.[6] A FIFA 2001-es felmérése szerint több mint 200 országból körülbelül 240 millió ember rendszeresen futballozik.[7] Az egyszerű szabályok és minimális felszerelésigény kétségkívül elősegíti a terjedését és a népszerűségének növekedését.

A világ számos részén szenvedélyeket idéz elő, és fontos szerepet játszik a szurkolók, a helyi közösségek és az egész nemzet életében; ezért gyakran állítják róla, hogy ez a világ legnépszerűbb sportja. Az ESPN bejelentette, hogy az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott elősegítette a fegyverszünet rögzítését a 2005-ös nemzeti polgárháborúban. Ennek ellentéte, amikor a labdarúgás volt a közvetlen oka az 1969 júniusában kirobbant, Salvador és Honduras közötti Futballháborúnak.[8] A sport súlyosbította a feszültséget az 1990-es évekbeli Délszláv háborúban, amikor az NK Dinamo Zagreb és az FK Crvena Zvezda közötti mérkőzést törölték az 1990. márciusi lázadás miatt.[9]

[szerkesztés] Labdarúgó-világbajnokság

Searchtool right.svg Bővebben: Labdarúgó-világbajnokság

Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték Uruguayban. Az első döntőt Uruguay – Argentína (4:2) játszotta. Sok ország - Európából a nagy távolság és a jelentős költségek miatt csak négy csapat képviselte a labdarúgást - nem vett részt a tornán, így a legtöbb résztvevő az Amerikai földrészről érkezett. 1934-tő az európai csapatok is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt, ezért a tornát követően a verseny egyre jobban kiteljesedve a világ legnagyobb labdarúgó eseményévé vált. Ettől kezdve egyéb bajnokságok is kialakultak - az Európa-bajnokság, a Dél-amerikai Copa América, az óceániai OFC-nemzetek kupája, az Ázsia-kupa, az afrikai nemzetek kupája és az Észak-amerikai CONCACAF-aranykupa, melyek mind a kontinensük legfőbb labdarúgó rendezvénye. A brazil csapat - amely "Seleção"-ként is ismert - a legtöbb világbajnoki-címmel rendelkező ország, öt alkalommal volt győztes. A második helyezett Olaszország négy győzelemmel, ők nyerték meg a legutóbbi, 2006-os kiírást is.

[szerkesztés] Női labdarúgó-világbajnokság

Searchtool right.svg Bővebben: Női labdarúgó-világbajnokság

A női labdarúgó-világbajnokságot az 1991-es női labdarúgó-világbajnoksággal kezdték meg, melynek házigazdája Kína volt, és 12 csapat képviselte az országát. Több mint 650,000 néző figyelte a helyszínen az 1999-es női labdarúgó-világbajnokságot, és közel 1 milliárdan nézték 70 országból. A 2003-as női labdarúgó-világbajnokságra 16 együttes érkezett és versenyzett a döntőben. Idáig öt tornát rendeztek (2008-ig), az USA és Németország kétszer nyert, Norvégia egyszeres győztes. A női szövetségek azonosak a férfiakéval: Óceánia (OFC), Európa (UEFA), Észak-, Közép-Amerika és karib-térség (CONCACAF), Dél-Amerika (CONMEBOL), Ázsia (AFC) és Afrika (CAF). Az USA leghíresebb gólját Brandi Chastain szerezte 1999-ben.

[szerkesztés] Labdarúgás Magyarországon

A magyarországi labdarúgás legelső irodalmi emléke 1879-ből származik. Molnár Lajos a MAC egyik alapítója tesz említést "Athletikai Gyakorlatok" című szakmunkájában. A pesti református főgimnáziumban 1882-ben hozták létre az első szabadtéri játszó társaságot, ahol a diákok örömmel ismerkedtek a "rúgosdi" játékkal is. A magyar labdarúgás következő fontos dátuma 1885. június 16-a volt, ugyanis ekkor alakult meg az egyik legjelentősebb hazai egyesület, az Újpesti Torna Egylet.

1901. január 19-én 13 egyesület képviseletében alapították meg a Magyar Labdarúgó-szövetséget, amelynek önállóságát a FIFA 1907-ben Amszterdamban tartott ülésén mindörökre elismerte, ezzel fel is vette a tagjai közé. Az első bajnokságot az alakuló közgyűlésen megválasztott tanács február 4-én már ki is írta, a jelentkező csapatokat az addigi hazai barátságos és nemzetközi mérkőzéseiken elért eredményeik alapján két csoportra osztották. Válogatottunk 1902. október 12-én játszotta első hivatalos mérkőzését, a találkozó helyszíne Bécs volt, az ellenfél Ausztria. A végeredmény 5–0-s osztrák sikert hozott. A Magyar Kupának az 1909-1910-es idényben volt az első szezonja, a rendezvény győztese az MTK lett. Azóta a legjelentősebb magyar meccs az UTE és az FTC mindenkori csapatának a meccse lett amely a világ második legnagyobb városi meccse, Derby néven emlegetik a szurkolók. Városi rangadók közül csak a több mint 250 szer megrendezett Old Firm a skót szupermeccs, a Rangers-Celtic meccs elözi meg. A bajnokságban 204 szer találkozott hazánk 2 legnagyobb szurkolótáborral rendelkező klubja, továbbá magyar, illetve nemzetközi kupákban is kb 100 szor, egyéb mérkőzésekkel pedig még többször. Az ország lakosságának mintegy fele bevalottan e két klub valamelyikének szurkolója, egymás elleni meccseik a labdarúgás legrosszabb időszakában is teltházasak, a két szurkolótábor egymáshoz fűződő viszonya miatt feltüzelt, paprikás ugyanakkor Európában is kiemelkedő hangulatúak. A két szurkolótábor a magyar labdarugás talán legmeghatározóbb alakja ha valamely kérdésben egyetért, például a 2012-es EB pályázat (a pályázatot nem Magyarország nyerte, hanem a Lengyel - Ukrán páros), ugyanakkor politikailag se elhanyagolható erő.

Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a nemzeti csapatunk ezüstérmet szerzett, a döntőben Olaszországtól szenvedett 4–2-es vereséget. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a magyar válogatott elérte első nemzetközi sikerét: a Helsinkiben rendezett fináléban 2–0-s győzelmet aratott a jugoszlávok felett, Puskás és Czibor volt a két gólszerző.

A magyar labdarúgás egyik legjelentősebb sikerét 1953. november 25-én könyvelhette el Londonban. A hazai környezetben európai csapattól már 90 éve veretlen angol labdarúgó-válogatottat 6–3-ra győzte le. A találkozó az "évszázad mérkőzése" néven híresült el. Ezt ismét csak ezüstérem követte a 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Ezúttal a döntőben hiába vezetett a magyar csapat már a 9. percben 2–0 arányban, végül az NSZK-é lett a világbajnoki cím. Az 1964-es olimpián ismételten aranyéremmel gazdagodott a csapat. Tokióban Csehszlovákia marad alul 2–1-re a magyar-válogatott ellen. Legutóbb 1996-ban, Atlantában volt jelen olimpiai-válogatott csapatunk.

Magyarország utoljára az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon szerepelt. Ugyanebben az évben játszotta első hivatalos mérkőzését a magyar futsal-válogatott, amely 8–3-as győzelemmel mutatkozott be.

A legutóbbi jelentős nemzetközi klubsikert az Újpest érte el azzal hogy megnyerte az 1930. évi Bajnokok Tornáját ami a BEK illetve a BL elődje. A rendszerváltás óta a Ferencvárosi TC érte el azzal, hogy bejutott a Bajnokok Ligája 1995-96-os kiírásába. 2009-ben a Debreceni VSC is megismételte a Ferencvárosi TC sikerét azzal, hogy bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

[szerkesztés] Alapszabályok

A pálya vázlata

A játékot 2×45 percig játsszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában beszámítják.

A játék célja a gól, vagyis a labdának az ellenfél kapujába való juttatása. A gól akkor szabályos, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon.[10] Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a játékidő alatt több gólt ér el. Ha a két csapat góljainak száma megegyezik akkor a meccs döntetlen.

Mindkét csapatban 11 játékos van egyidőben a pályán (amennyiben nincs kiállítás), de lehetőség van a cserére. Hivatalos mérkőzéseken hármat lehet cserélni, barátságos meccseken a két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában. Az a játékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen (kivétel az edzőmérkőzés).

[szerkesztés] Nemzetközi labdarúgó-szövetségek

A FIFA tagországai

A labdarúgás vezető szervezete (beleértve más alfajait is, mint például a futsal és a strandlabdarúgás) a Fédération Internationale de Football Association (FIFA). A FIFA központja a svájci Zürichben található. A FIFA jelenleg 208 tagországgal rendelkezik. A szervezetet Párizsban alapították 1904. május 21-én.

Hat regionális szövetsége van a FIFA-nak, amelyek a következőek:

██ Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) – Ázsia és Ausztrália

██ Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) – Afrika

██ Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja (CONCACAF) – Észak-, Közép-Amerika és Karib-térség

██ Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) – Dél-Amerika

██ Óceániai Labdarúgó-szövetség (OFC) – Óceánia (kivéve Ausztrália)

██ Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) – Európa

Az NF-Tanács tagországai

A nem képviselt nemzetek és közösségek, autonóm területek és mikronemzetek labdarúgó-válogatottjainak képviseletében a alakult meg az NF-Tanács (angolul: New Federation-Board, franciául: Nouvelle Fédération-Board). A 2003. december 12-én alakult sportszervezet célja, hogy minden olyan labdarúgó-válogatott számára nemzetközi szereplést biztosítson, amelyek etnikai, földrajzi, avagy politikai helyzetük miatt nem lehetnek a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagjai. Az NF-Tanács labdarúgótornája - a FIFA labdarúgó-világbajnokságának mintájára - a VIVA-világkupa, amely eddig egy alkalommal került megrendezésre.

[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi bajnokságok

Searchtool right.svg Bővebben: Labdarúgás a világon

[szerkesztés] Világméretű nemzetközi tornák

A legnevesebb nemzetközi labdarúgó kupa a FIFA által négy évenként megrendezett labdarúgó-világbajnokság. A kontinentális szövetségek által szervezett selejtezőkben több mint 190 nemzeti válogatott méri össze erejét a döntőbe jutásért. A négyhetes döntő tornán jelenleg 32 nemzeti csapat (1998 előtt 24) versenyezhet a trófeáért. A legutóbbi világbajnokságot 2006-ban Németországban rendezték, ahol végül az olasz válogatott diadalmaskodott.

1900 óta a labdarúgás megtalálható a nyári olimpiai játékok programjában is, az 1932-es Los Angeles-i játékok kivételével. Eredetileg csak amatőrök játszhattak. Annak ellenére, hogy az 1984-es nyári játékok óta a hivatásos labdarúgók is nevezhetők, a különböző megkötések miatt az országok nem a legerősebb csapatukat küldik. Jelenleg az olimpiai férfi tornán csak a 23 év alattiak játszhatnak, adott számú „túlkoros” mellett. Ennek következményeként a trófeának nincs akkora presztízse és jelentősége, mint a labdarúgó-világbajnokságnak. A női labdarúgás 1996-ban kapott helyet a programban, azonban a férfiakéhoz hasonló megszorítások nélkül. Így a nemzetközi megítélése hasonlít a női labdarúgó-világbajnokságéra.

[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi tornák

A jelentős versenyek közé tartoznak a FIFA és a kontinentális szövetségek (AFC, CAF, CONCACAF, CONMEBOL, OFC, UEFA) által rendezett bajnokságok. Utánuk a klubcsapatok nagyobb megmérettetései találhatók:

[szerkesztés] Szabályok részletesebben

[szerkesztés] A játéktér és a stadionok

Az angliai Wembley-stadion

Alapfogalmak:

  • Pálya: megegyezik azzal a területtel, ahol a játéktér is elhelyezkedik. A pályához különböző létesítmények, területek tartoznak (irodák, öltözők, raktárak, tornaterem, stb.).
  • Játéktér: az a hasznos terület, ahol meghatározott szabályok szerint két csapat a játékot játssza.

A játéktér hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mérkőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen 64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett büntető területnek 16,5 méterre kell lennie az alapvonaltól és a gólvonaltól – ez a kettő egybeesik –, a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter a sugara a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,5 méterre végződik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti körszeletet, az „öt és felest”, valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg.

A kapu belső szélessége pontosan 7,32 méter, belső magassága pedig 2,44 méter. (Ezek a méretek Angliából származnak, ahol a szélesség 8 yard, a magasság pedig 8 láb.) A kapufákat és a felső lécet hálóval is kiegészítik.[11] [12]

A szögletzászlók magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérője 1 méter. A vonalak és kapufák vastagsága maximum 0,12 méter lehet.[13]

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) nemzetközi mérkőzésre hitelesített füves, műfüves játékteret fogad el. A műfű elsősorban az Egyesült Államokban hódított, de az 1994-es VB-re kicserélték valódi fűre a műfüves játéktereket is. Szélsőséges meteorológiai körülmények áthidalására a FIFA elfogadja a műfüves játéktereket (afrikai országok, orosz területek). A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézőtér-rész, bár létezik teljesen fedett létesítmény is. A legmodernebb stadionokban a játéktér alá fűtőrendszert építettek, hogy a téli időszakban is játékra alkalmassá tehessék, az alácsövezett csatornarendszer eső után hamar elvezeti a felesleges csapadékot.

Számos stadiont eleve csak futballra szánnak, így ezeknél rögtön a játéktér széle után kezdődik a nézőtér. A játékterek nagy része körül azonban ma is van futópálya, mint például a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. Azokban a stadionokban, ahol nemzetközi mérkőzéseket játszanak kötelező a világítás. A hazai NB. I.-es bajnokságban csak olyan stadionban lehet mérkőzést játszani, amelyik rendelkezik megfelelő világítással.

[szerkesztés] A labda

A labda kerülete 68-70 centiméter, a meccs kezdetekor belső nyomása 0,6-1,1 atmoszféra (tengerszinten), súlya 410-450 gramm. Színe nem meghatározó, de a Labdarúgó-szövetség hozhat egyéb rendelkezést. Korábban egyszínű, főleg fehér és barna, a 70-es évektől már alapszíntől elütő színű hatszögekkel borított, vagy egyéb mintával ellátott. A sokféleség miatt már minden nemzetközi hivatalos mérkőzést csak a FIFA által jóváhagyott típusú labdával lehet játszani. Tartaléklabdák nélkül nem szabad mérkőzést elkezdeni. Ezeket az oldalvonal mellett kell elhelyezni.[14]

[szerkesztés] A játékosok

Searchtool right.svg Bővebben: Labdarúgó

Egy csapatból maximum tizenegy játékos lehet egyszerre a játéktéren: egy kapus és 10 mezőnyjátékos. Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – sárga kártyás figyelmeztetéssel sújtható a vétkező csapat. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a játéktéren. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Egy meccs viszont elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, gyakorlatilag azonban erre csak alacsonyabb osztályokban van példa.[15]

A kapus 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, de csak a saját 16-osán belül. (1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát.) 1901 óta lehet támadni a kapust az „öt és feles”-en kívül.[16]

A kapus feladata a labda hálóba jutásának megakadályozása

1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék, viszont ez hivatalos meccseken csak háromszor megengedett. Világbajnokságokon csak 1970 óta lehet cserélni. 1995-től a három csere posztoktól független.[15]

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a játékteret, be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – a televíziós közvetítések elősegítésére bevezették, hogy a mellen, sőt a nadrágon is szerepel a szám. A hagyományok szerint a kapus kapta az 1-es mezt, a védők 2-től 4-ig, a fedezetek az 5-öst és a 6-ost, a csatárok pedig 7-től 11-ig. A profi szerződtetett játékosok száma miatt felborult ez a számozási rendszer is, így egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban már bevezették, hogy a játékosok nevüket is viseljék a mezük hátán. Illetve a számokat 1 és 22, vagy 23 között limitálják; nevezéskor meg kell adni azt is, hogy az adott bajnokságban melyik játékos milyen számmal fog játszani (ha egyáltalán játéktérre lép).

A mezőnyjátékosok nem élhetnek a következő szavakkal: "Hagyd!", "Enyém!", mivel ezzel megzavarhatják az ellenfél játékosait.

[szerkesztés] A felszerelés

A kapusmeznek eltérő színűnek kell lennie a mezőnyjátékosok mezétől. Évtizedekig feketében védtek a kapusok, a 70-es évek elejétől váltak általánossá a színes mezek, napjaink rikító kapusmezeinek elődei. A kapusok öltözékének immár nélkülözhetetlen tartozéka a kesztyű, és – nap ellen – hordhatnak ellenzős sapkát is.

A felszerelés része a rövid nadrág – kapusoknak az elmúlt évtizedben már engedélyezték a hosszú melegítőnadrágot is. A mezőnyjátékosok nem vehetnek fel a futballnadrágnál hosszabb, attól eltérő színű alsót, de harisnyanadrágot bármikor húzhatnak, akárcsak kesztyűt. A felszerelés továbbá mezből (hosszú vagy rövid ujjú), a sportszárból, alatta sípcsontvédőből, illetve a futballcipőből áll.[17] [18] 1863-ban az első szabálykönyv a felszerelést így határozta meg: cipő, mez, térden alul érő nadrág és bojtos sapka. A futballcipő olyan speciális sportlábbeli, amelynek talpán úgy nevezett stoplik, kis kidudorodó kapaszkodók találhatók, amelyek a játéktéren megnövelik a játékos mozgásbiztonságát. A régi időkben tiltották a rögzített stoplit (fém, bőr) a cipők talpán, ma már engedélyezett, de a játékvezetőnek kötelessége a mérkőzés előtt, illetve a negyedik játékvezetőnek a cserék játéktérre lépésekor ellenőrizni, hogy nem okozhatnak-e a stoplik sérülést az ellenfélnek. Tehát nem engedik a játéktérre azokat, akik esetleg "kihegyezik" stoplijaikat.

Régebben sok neves csatár játszott letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül, de a sérülésveszély miatt ez ma már tilos. Miként a mezeknek a nadrágba való be nem tűrése sem megengedett, – a visszahúzásokra való csábítás miatt – kivéve néhány élő legenda esetében: korábban Platininek és Baresinek mindig elnézték a lógó mezt. Sajnálatos módon a játékosok sportot űznek a mez helyzetéből, a játékvezetők meg kegyesen elnéznek - nehezítve fegyelmezési módszerüket - a szabályban rögzített elvárástól.

[szerkesztés] A játékvezető

Pierluigi Collina, ex-játékvezető
Searchtool right.svg Bővebben: Játékvezetés

Meghatározások:

  • Bíró: igazság-szolgáltási dolgozó, feladata a törvényi előírások alapján (büntetőperben) a bűnös, nem bűnös meghatározása, illetve (polgári perben) a felperes keresetének elfogadása vagy elutasítása.
  • Játékvezető: a labdarúgó játék szabályszerűségének biztosítása, figyelemmel egyéb előírásokra (például szövetségi előírások).

1890-ben határozták meg, hogy a játékvezető nem lehet tagja a résztvevő csapatoknak, döntései pedig véglegesek. A játékvezető, aki megkülönböztető mezt visel, a 80-as évekig feketét, azóta a többféle szín elfogadott, a legáltalánosabb a sárga-aranyszínű, lila, vagy világoskék mez – a mérkőzésen irányítja a játékot a kezdőrúgástól a mérkőzés végéig, őrködik a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az előnyszabályt. Amennyiben szükséges, megszakítja a játékot – például komolyabb sérülés esetén – vagy akár félbeszakíthatja a mérkőzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idő miatt. Ha az állapotok, ami miatt félbeszakítja a mérkőzést rendeződik, illetve biztosítják a normális körülményeket, meghatározott előírások szerint folytathatja a mérkőzést, ha ez nem sikerül, a mérkőzést beszünteti.[19]

A mérkőzés előtt ellenőrzi a játéktér szabályosságát, minőségét, a hálók állagát, és elrendelheti a találkozó elhalasztását, ha a játékteret, vagy az időjárási viszonyokat a mérkőzésre alkalmatlannak találja. Köd esetén az a mérvadó, ha a játékvezető a kezdőkörből látja mindkét kaput. Az eső önmagában nem ok egy mérkőzés meg nem tartására, csupán akkor, ha a talaj irreálissá teszi a játékot, vagy egy esetleges vihar, a villámlások miatt, veszélyezteti a játékosok és a nézők testi épségét. Minden esetben a játékvezető joga, hogy a játékteret alkalmasnak minősíti-e vagy sem, ez ellen nem lehet kifogás. Ugyancsak a találkozó megkezdése előtt ellenőrzi a játékvezető a két csapat nevezett játékosainak igazolását és orvosi engedélyét. Nemzetközi mérkőzéseken a legfontosabb azonosító okmány a játékos útlevele – ennek hiányában nem léphet játéktérre.

A játékvezető sárga lappal figyelmezteti a sportszerűtlen magatartást tanúsító - az inkorrekt, sérülést szimuláló, időhúzó vagy feltűnően reklamáló játékosokat -, és piros lap felmutatásával kiállítja a visszaesőket, illetve a durván, meggondolatlanul nagyobb erő alkalmazásával játszó játékost, vagy az eredményességét befolyásoló (gólhelyzetben történő szabálysértés) elkövetőket. Kiállítást egy játékos akkor "nyerhet el", ha súlyos sportszerűtlenséget követ el - durva szabálytalanságot, botrányos magatartást tanúsít, például leköp valakit, vagy verekedést provokál – illetve, ha két kisebb, de sárga lapos "hibát" vét – például, ha szándékosan kézzel ér a labdához, húzza az időt, reklamál, figyelmeztetés után is szabálysértést követ el, stb.

Megakadályozza, hogy illetéktelenek behatoljanak a játéktérre a mérkőzés időtartama alatt. Ügyel arra, hogy ne kerülhessenek a "küzdőtérre" olyan tárgyak, amelyek akadályozzák a játékot, vagy veszélyeztetik a játékosok testi épségét. Bedobálások esetén is félbeszakíthatja vagy a rend lehetetlen végrehajtása esetén beszüntetheti a mérkőzést.

A játékvezető a játéktér tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha például kapufáról pattanna. Tehát ha egy lövés bepattan róla a hálóba, érvényes a gól. Éppen ezért úgy kell a játékvezetői taktikát alkalmaznia, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a játék folyamatosságát.

A játékvezető a gólt kettős, a mérkőzés végét hármas sípszóval jelzi. Minden hivatalos mérkőzésről játékvezetői jegyzőkönyv, jelentés készül, amelyet az illetékes nemzeti vagy nemzetközi szövetség kap meg. A játékvezető munkáját játékvezetői ellenőr értékeli.

[szerkesztés] Az asszisztensek

Az asszisztens jele, ha egy játékos lesen állt

A játékvezető munkáját két asszisztens segíti, ők a "partjelzők" (további megnevezések: gólbíró, határbíró, oldalbíró, taccsbíró, segítő), akik zászlóval követik a játékot, mindegyik egy-egy térfélért felelős, a két oldalvonal mentén.[20] Feladatuk: bedobások, kirúgások, szögletek, lesek, vitatott gólok figyelése, jelzése, illetve a kirívó, játékvezető általa nem észlelt szabálytalanságok jelzése. A cserék lebonyolítása illetve az 1. asszisztens ha nincs tartalék játékvezető a kispad rendben tartása.[21] Az asszisztenseket a játékvezető felülbírálhatja. Fontos: az asszisztensek egyenrangúak a játékvezetővel, ha nincs tartalék játékvezető az 1. asszisztens áll be a játékvezető sérülése esetén.

Műhiba, ha a játékvezető nem az érvényes játékszabályokban előírt ítéletet, döntést hoz. A játékvezetői műhibát csak akkor lehet óvni, ha a szabályokat feltűnően és egyértelműen, döntő befolyással megsértette. Téves ítélet miatt: például meg nem adott gól, vagy meg nem adott 11-es, esetleg feltételezett részrehajlás miatt nem.

[szerkesztés] A tartalék játékvezető

A 80-as évektől a tartalék játékvezető feladata a cseréket pályára engedni, ellenőrizni a játékosok stoplijait, felügyelni a kispadok rendjét. Illetve, ha az eredeti játékvezető sérülés vagy egyéb ok miatt képtelen folytatni a játékvezetést, akkor ő áll be a helyére.

A tartalék játékvezető kijelölése a szövetségi előírásoknak megfelelően történik. Működésére akkor kerül sor, ha a másik három játékvezető valamelyike bármely oknál fogva nem tudja a feladatát ellátni. A tartalék játékvezetőnek mindenkor a játékvezető segítségére kell lennie. [22]

[szerkesztés] A játékvezetés körülményei

A játékvezető küldését a nemzeti, illetve a nemzetközi szövetségek végzik. Nemzetközi mérkőzéseken semleges nemzetiségű játékvezetői hármast jelölnek ki. Világ- és Európa-bajnokságokon általában nem egy nemzetbeliek dirigálnak egy meccsen, mivel olyankor a játékokra meghívott keretből választ a FIFA vagy az UEFA. A mai gyakorlat szerint nemzeti hármasok működnek közre egy-egy nemzetközi mérkőzésen, még az olimpián is. A történelemben előfordult már, hogy bizonyos játékvezetők személyét előzetesen megóvták "rossz tapasztalatok" miatt. A mai napig a magyar sportdiplomácia kudarcának tekintik, hogy az 1954-es VB-n, alig egy évvel a londoni 6-3-as magyar diadal után, háromszor is angol játékvezetőt kaptak Bozsikék, beleértve a döntőt is.

Minden játékvezetőnek vizsgát kell tennie, időszakonként végre kell hajtania elméleti- és fizikai teszteket is, és ezek alapján kapja meg minősítését. Gyengébb teljesítmények után visszaminősítés is történik, esetleg egy kicsit "pihentetik". A nemzetközi játékvezetői státusz nem állandó, a nemzeti szövetségnek időről időre meg kell erősíteni azt. Ez utóbbihoz legalább egy, a FIFA által meghatározott világnyelv (angol, spanyol, francia, orosz) legalább középfokú ismerete is szükséges.

A mérkőzés házigazdájának kell gondoskodnia a játékvezetők elhelyezéséről, nyugalmáról, annak a szabálynak a betartásáról, hogy a találkozó előtt egy órával a játékvezetői öltözőbe senki ne mehessen be a csapatok részéről. Szabályozzák a játékvezetőknek adható ajándékokat is, hogy a vesztegetésnek gyanúja is távol álljon tőlük. Voltak ugyan esetek, amikor egy-egy kissé gyanús mérkőzés után elterjedt: a hazai csapat vezetősége ugyan nem fizette le a játékvezetőt, de a meccs előtti napon tejben-vajban fürösztötte, luxuskörülményeket biztosított neki. A rendező csapat feladata biztosítani a játékvezető testi épségét is, amennyiben a közönség haragja ellene fordul.

Természetesen minden játékvezetőben van szereplési vágy (ezt első sorban a sajtó, vagy egy vesztes csapat edzője hangoztatja), még akkor is, ha nem őértük megy ki a közönség a pályára. Mégis, a legjobb játékvezetők azok, akik a mérkőzés nagy részében észrevétlenek tudnak maradni, nagyvonalúan vezetik a találkozót, nem sípolják szét azt, nem hívják fel magukra a figyelmet. Ritkán nyújt jó teljesítményt az a játékvezető, aki szórja a sárga lapokat, miközben a meccs kicsúszik a keze közül. (Lásd 2006-os VB Portugália-Hollandia nyolcaddöntő. Ebben az esetben a játékosok nem voltak partnerek, így a játékvezető akár a "feje tetejére" is állhatott volna, akkor sem figyelnek rá.) A legjobbaknak már a 90 perc elején sikerül tekintélyt teremteni maguknak erélyes ítéleteikkel. Ha a játékosok látják, hogy a játékvezető mindenütt ott van, jól helyezkedik, és lesöpri magáról a vitatkozókat, színészkedőket, megpróbálnak ők is "rendesen viselkedni".

[szerkesztés] A játék időtartama

Egy mérkőzés 90 percig tart két 45 perces félidőre osztva, köztük egy 15 perces szünettel, amely után térfélcsere következik a két csapat között. A játékvezető a sérülések és ezek ápolása, időhúzások, cserék, egyéb okok miatt (például szabadrúgások, 11-es miatt) álló játéknál az elvesztegetett időt a félidők végén beszámítja, hosszabbít. [23] Az elfecsérelt idő beszámítása, annak megállapítása a játékvezető kizárólagos joga. Az idő beszámítására van kialakult gyakorlat, értelmezés, például sima csere esetén fél perc, bonyolultabb csere esetén egy perc vagy akár több idő is lehet. A nemzeti és a nemzetközi mérkőzéseken ma már szinte mindennapos, hogy egy félidő 48-50 percig is eltart (lásd olimpiai döntőt, ahol Kassai Viktor játékvezető 5 percet hosszabbított, így a játékidő valóban 50 perc lett). Az idő mérésénél csak a játékvezető órája mérvadó, más hiteles időmérés nem engedélyezett, nem elfogadható, így a stadionok és a TV-közvetítések órája sem.

Valamilyen ok miatt félbeszakított mérkőzés esetén amennyiben a további játék lehetséges, annyi percet kell játszani, amennyi a hivatalos időből még hátramaradt. A félbeszakadt mérkőzés sorsáról az adott szövetség versenybizottsága dönt.

Ha nézőtéri botrány, vagy ha az egyik fél sértődötten levonul és ezért szakad félbe a játék, akkor az adott versenybizottság a rendelkezésére álló több évtizedes gyakorlati tapasztalata illetve szabályzatában rögzített elvek szerint dönt. Az általános gyakorlat szerint a közönség viselkedése miatt félbeszakadt, vagy utólag megóvott meccseken rendszerint a pályaválasztó is bűnhődik.

A "szabálymódosítók" az elmúlt évtizedekben többször felvetették: legyen a futballban is "tiszta játékidő", mint a kosárlabdában, vízilabdában, jégkorongban, stb. de ezt a nemzetközi szabályalkotó, a Board nem fogadta el.

[szerkesztés] Hosszabbítás

Amennyiben a nemzeti, nemzetközi kupa vagy torna mérkőzésen a rendes játékidőben nem születik döntő eredmény, vagyis a mérkőzés döntetlenre végződik, akkor a versenykiírás szerint hosszabbítás következik. A hosszabbításnak két formája van:

A csapatok a 90 perc eltelte után további 2 x 15 percet játszanak, a két rövid félidő között nincs szünet, csak térfelet cserélnek a csapatok. A kilencven perc letelte után a csapatok már nem hagyhatják el a játékteret, tehát csak a játéktéren vehetik igénybe a frissítést, esetleg pihenhetnek.
A két extra félidő után lejátszott összesen 120 perc játékidő után további hosszabbításra nincs lehetőség, amennyiben ekkor is döntetlen az eredmény, úgy büntetőpárbajra kerül sor, amelynek során 11-es rúgásokkal döntik el véglegesen a meccset.
  • Hirtelen halál (Aranygól és ezüstgól)[24]
A hirtelen halál a hosszabbítás egy formája volt, amelyet 2004. július 1. óta nem alkalmaznak. Amikor a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, akkor hosszabbításban kell eldönteni a mérkőzés végeredményét. A hirtelen halál szabályai megegyeznek az előbb leírt szabállyal, egy fontos különbséggel: a két csapat a hosszabbításban addig játszik, amíg valamelyik csapat gólt ér el (aranygól). Ebben a pillanatban a játékot a játékvezető lefújja, és a gólt elért csapat nyeri a mérkőzést. A hirtelen halál másik formája volt a rövid időre bevezetett ezüstgól, ami abban különbözött az aranygóltól, hogy a 2 x 15 perces hosszabbításnak azt a félidejét amelyben a gól született még lejátszották, hogy az ellenfélnek még legyen ideje egyenlíteni. Így előfordulhatott, hogy egy mérkőzés 105 perces volt.
Ezekben a formákban sem lehet 120 percnél hosszabb ideig játszani, kivéve a hosszabbítások idejét. Ha 120 perc elteltével még mindig döntetlen az eredmény, akkor vége a mérkőzésnek és büntetőpárbajt kell elrendelni.

[szerkesztés] A kezdőrúgás

A kezdőrúgást vagy a gól utáni újrakezdést pontrúgásnak nevezik. A játéktér közepére fel van festve a 22 centiméter átmérőjű kör, a kezdőpont.

A térfélválasztás és kezdőrúgás jogát pénzfeldobás dönti el. Amelyik csapat a sorsoláson nyer, az döntheti el, hogy melyik térfelet választja, melyik kapura támadjon. A másik csapat végzi el a mérkőzés kezdőrúgását. A mérkőzés második félidejére a csapatok térfelet cserélnek, a másik csapat végzi el a kezdőrúgást. A labda akkor kerül játékba, amikor a kezdőjátékos mozdulatának eredményeként előre elmozdul a helyéről. Kezdeni csak előre lehet, a kezdőjátékos nem játszhatja hátra a labdát. A kezdéskor minden játékos a saját térfelén tartózkodik, a nem kezdő csapat játékosainak a kezdőkörön kívül kell lenniük, tehát minimum 9,15 méterre a labdától. Gól után újrakezdéssel folytatódik a játék, ilyenkor a gólt elszenvedő csapat indítja útjára a labdát.

Ha egy találkozó gyász-szünettel kezdődik, akkor a kezdő játékos hátrafelé, tehát szabálytalanul végzi el a kezdőrúgást. A szabálysértés miatt sípol a játékvezető, következik az egyperces néma gyász. majd újra kell kezdeni a játékot. Ha díszvendég végzi el a kezdőrúgást, akkor eleve szabálytalan a kezdés, mert idegen személy tartózkodik a játéktéren. A labda elrúgása után a játékvezető azonnal sípol, a vendégnek el kell hagynia a játékteret, csak ez után kezdődhet szabályszerűen a játék.

[szerkesztés] A labda játékban és játékon kívül

A labda játékban van, amíg a játékvezető sípjellel meg nem állítja a játékot. A labda akkor is játékban van, ha valamelyik kapufát, a sarokzászlót vagy a játékvezetőt találja el és közben nem hagyja el a játékteret.

A labda játékon kívül van, ha – a levegőben vagy a földön – teljes terjedelmével elhagyta a játékteret határoló vonalakat.[25]

[szerkesztés] A gól

A játék célja a gólszerzés
Searchtool right.svg Bővebben: Gól

Gól az, amikor a labda teljes terjedelmével áthalad a kapuvonalon a kapufák és a keresztléc között, és ha azt a gólszerző csapat játékosa nem kézzel vagy karral juttatta a hálóba. A játékvezető középre mutatással érvényesíti a gólt.[10] A játékvezetői síp csak akkor szükséges, ha nem egyértelműen haladt át a labda a gól vonalon.

Érvénytelen a gól, ha a gólszerzést a támadó csapat részéről szabálytalanság – például lökés, les, a kapus akadályozása – előzi meg, illetve a gól megszerzésének módja az ellenfelet megszégyeníti – ilyen, például a gyerekkorok "nagy" gólja, amikor a labdát a kapuvonalon megállítva, majd hason fekve fejjel begurítva szereztünk gólt. A győztes az a csapat, amelyik a mérkőzésen több gólt lő.

Ha kupamérkőzésen, vagy nemzetközi meccsen 11-esek döntik el a győztes kilétét, a hivatalos jegyzőkönyvekbe a döntetlen eredmény kerül be, és a 11-eseket végrehajtók nem számítanak be a góllövők közé.

[szerkesztés] Az öngól

Öngól az, amikor egy csapat játékosa véletlenül saját hálójába juttatja a labdát úgy, hogy nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy gól legyen.

Nem számít öngólnak az, ha például a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés pattan be a hálóba, ami valószínűleg egyébként is gól lett volna.

[szerkesztés] A les

A leshelyzet

Az egyik legbonyolultabb szabály, amelynek betartása a legtöbb vitát generálja a mérkőzéseken. A leshelyzet önmagában nem szabálytalanság. Lesnek minősül, ha a játékvezető véleménye szerint a támadásban aktívan részt vevő játékos csapattársától úgy kapja meg a labdát, hogy az átadás pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához mint a labda és az utolsó előtti védőjátékos. Les csak akkor lehet, ha a támadó játékos az ellenfél térfelén tartózkodik.[26]

A les nem a labdaátvétel, hanem az átadás pillanatára vonatkozik. Ha a csatár a védők előtt van a kiugratás pillanatában, és mélységből indulva csak a labda átvételére kerül mögéjük, az nem számít lesnek.

Laikus megfogalmazás szerint lesnek minősül már az is, hogyha a csatár bármely olyan testrésze, amellyel szabályosan érintheti a labdát, túllóg a védőkön. Tehát akár csak a feje, vagy a lába is közelebb van az alapvonalhoz, mint az utolsó védő bármely testrésze, akkor az is lesnek számít. Ezen gondolatoknál érdemes elgondolkodni a látás, észlelés, döntés biológiai folyamatain.

A leshez nem kell feltétlenül labdához érnie az elöl helyezkedő támadónak, elég, ha zavarja az ellenfelet, például ha a csatár nem ér labdához, de gátolja a kapust a lövés védésében vagy előnyt szerez leshelyzetéből.

Lehet olyan helyzet, amikor a csatár bár a védők mögött tartózkodik, egyáltalán nem avatkozik játékba (nincs lehetősége), és a védekező csapat játékát sem zavarja. Ezt nevezzük tétlen lesnek, de ettől még szabályos a támadás. Ha egy játékos tétlen lesen van, és miután egyik társa rálövi a kapura a labdát, majd a kipattanóhoz hozzáér, azonnal érvényesül a lesszabály.

Ha a saját térfélről indul a csatár az átadás pillanatában, akkor a lesszabály nem érvényesül. Nincs les akkor sem, ha a támadó játékos egy vonalban van a labdával, ha egy vonalban van az utolsó előtti védőjátékossal vagy az utolsó két védőjátékossal.

Kirúgás, bedobás, szögletrúgás és játékvezetői labdaejtés esetében sincs les. Sőt az sem minősül lesnek, ha a támadó játékos az ellenféltől kapja a labdát.

[szerkesztés] Szabálytalanságok és büntetések

A szabálytlanságok büntetése szabadrúgás
Közvetlen szabadrúgás

Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos elköveti a következő hat szabálysértés valamelyikét, a játékvezető megítélése szerint vigyázatlanul, meggondolatlanul vagy indokolatlan mértékű erőbevetéssel:

  • az ellenfelet megrúgja vagy megkísérli megrúgni;
  • az ellenfelet elgáncsolja, vagy ezt megkísérli;
  • nekiugrik az ellenfélnek;
  • az ellenfelet vállal támadja;
  • az ellenfelet megüti vagy megkísérli megütni;
  • az ellenfelet ellöki.

Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha egy játékos elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét:

  • a labdáért való küzdelemben történő szerelésnél előbb érinti az ellenfelet, mint a labdát;
  • az ellenfelet visszatartja;
  • az ellenfelet leköpi;
  • szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve a saját büntetőterületén belül tartózkodó kapust).

A közvetlen szabadrúgást az ellenfél arról a helyről végzi el, ahol a szabálytalanság történt.[27] [28]

Büntetőrúgás az ítélet, ha a felsorolt tíz szabálysértés valamelyikét egy játékos a saját büntetőterületén követi el, tekintet nélkül a labda helyzetére, feltéve, hogy a labda játékban van.[27]

Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos a a játékvezető véleménye szerint

  • veszélyesen játszik;
  • akadályozza az ellenfél mozgását;
  • gátolja a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon;
  • lesen volt;
  • bármilyen más, a szabályban előzőleg nem említett szabálytalanságot követ el, amelynél a játékot meg kell állítani figyelmeztetés vagy kiállítás céljából.

Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha a kapus a saját büntetőterületén elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét:

  • hat másodpercnél tovább tartja kezében a labdát, mielőtt birtokából kiengedné;
  • a labda korábbi birtoklása után ismét kézzel érinti, mielőtt más játékos érintette volna (a labda pattogtatása nem számít);
  • kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott (hazaadás);
  • kézzel érinti a labdát, ami közvetlenül csapattársa bedobásából jutott hozzá.[27][28]

A közvetett szabadrúgást az ellenfél arról a helyről végzi el, ahol a szabálytalanság történt.[27][28]

[szerkesztés] A sárga lap

Sárga és piros lap
Király Gergő felmutatja a sárga lapot Végh Andrásnak

Ha valamelyik játékos az alábbiak közül valamelyik szabálytalanságot "teljesíti" a játékvezető a sárga színű kártyát mutatja fel neki, illetve szabad kezével rámutat.[29] Majd a játékvezető elkönyveli a sárga lapot. Amíg a játékvezető könyvel, tilos a labdát játékba hozni.

Sárga lappal kell figyelmeztetni azt a játékost, aki elköveti az alábbi szabálysértések valamelyikét:

  • sportszerűtlen magatartásban vétkes;
  • szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt;
  • következetesen vét a játékszabályok ellen;
  • késlelteti a játék újraindítását;
  • szabadrúgásnál, szögletrúgásnál vagy bedobásnál nem tartja be az előírt távolságot;
  • a játékvezető engedélye nélkül belép vagy visszatér a játéktérre;
  • a játékvezető engedélye nélkül szándékosan elhagyja a játékteret.

Egy csere vagy egy lecserélt játékosnak is figyelmeztetés jár a sárga kártya felmutatásával, ha elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:

  • sportszerűtlen magatartásban vétkes;
  • szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt vagy valamely asszisztenst;
  • késlelteti a játék újraindítását.

Nem mutatható fel sárga kártya a kispadon hivatalosan tartózkodó, de sportszerűtlenül viselkedő személyeknek, például edzőnek, orvosnak, gyúrónak, technikai vezetőnek.

[szerkesztés] A piros lap

Ha valamelyik játékos egy szabálytalanság után már a második sárga lapját kapja, vagy súlyos szabálytalanságot vét, piros lappal, azaz kiállítással büntetendő. A kiállított játékosnak el kell hagynia a játékteret, a kispadot, majd be kell vonulniuk az öltözőbe. A versenyt szervező szövetség Fegyelmi Bizottsága dönt a kialakult helyzetről.[30] A cselekmény súlyosságától függően az illetékes labdarúgó-szövetség az ügy kivizsgálása után több meccsre is eltilthatja a vétkező játékost.

A játékvezető felmutatja a piros kártyát a vétkező játékosnak, majd szabad kezével először a vétkesre, majd az öltözők felé mutat. A játékvezető elkönyveli a kiállítást is ugyanúgy, mint a sárga lapot. A labdát tilos addig játékba hozni, amíg a játékvezető be nem fejezte a lap elkönyvelését.

Kiállítandó, piros kártya felmutatásával, a játékos, csere vagy lecserélt játékos, aki elköveti a következő hét szabálytalanság valamelyikét:

  • súlyos sportszerűtlenségben vétkes;
  • durva játékban vétkes;
  • leköpi az ellenfelet vagy bármely más személyt;
  • szándékos labdakezezéssel gól elérésében gátolja meg az ellenfelet, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg (ez nem vonatkozik a saját büntetőterületén lévő kapusra);
  • szabadrúgást vagy büntetőrúgást maga után vonó szabálytalansággal gól elérésében gátolja meg a kapura törő ellenfelet, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg;
  • goromba, durva vagy sértő kifejezéseket illetve mozdulatokat használ;
  • ugyanazon a mérkőzésen egy második, figyelmeztetéssel (sárga lappal) járó szabálytalanságot követ el.

[szerkesztés] A szabadrúgások

A szabadrúgásokat rögzített helyzetű rúgásoknak nevezik, pontos helyét a játékvezető határozza meg.

A közvetlen szabadrúgásból egyből lehet gólt elérni, a közvetettből csak egy másik játékos érintése után.[31] Ha közvetlen szabadrúgásból a saját kapuba jut a labda, akkor nem gólt, hanem az ellenfél javára szögletrúgást kell ítélni. [32]

A közvetett szabadrúgást a játékvezető feltartott karja jelzi. Ha a labda közvetlenül az ellenfél hálójába kerül, akkor kirúgást kell ítélni. Ha közvetett szabadrúgásból a saját kapuba jut a labda, akkor nem gólt, hanem az ellenfél javára szögletrúgást kell ítélni.

Szabadrúgást csak álló labdával lehet elvégezni. Az ellenfél játékosai, akár egyénileg, akár sorfalban, legkevesebb 9,15 méterre kell, hogy álljanak a letett labdától. A támadó csapat játékosa takarhatja a labdát, és beállhat a védősorfalba is zavarni. Ha a védekező csapat kap a saját 16-osán belül szabadrúgást, a labdának el kell hagynia a büntetőterületet. A kapus szabálytalan játéka miatt – például hazaadás megfogása – a 16-oson belül ítélhető közvetett szabadrúgás.

[szerkesztés] A 11-es

Egy büntetőrúgás pillanatai
Searchtool right.svg Bővebben: Tizenegyes

A büntetőrúgást pontrúgásnak nevezik. A büntetőterületekre fel van festve a 22 centiméter átmérőjű kőr, a büntetőpont.

A büntetőt rugó játékos a 11-es pontra helyezi a labdát. Régen egyből lőnie kell, nem állhatott meg a nekifutásban, manapság nincs érvényben ez a tilalom. A szabály módosításához nagy mértékben hozzájárult Luis Figo, világhírű portugál labdarúgó, aki a rúgás végrehajtása közben rendszeresen cselezett, azaz mozgását megtörte egy pillanatra, remélve, hogy ezzel a kapust megtéveszti. A játékvezetők egyszerűen nem törődtek ezzel a "szabálysértéssel". Mivel egyre több neves játékos kezdte alkalmazni ezt a taktikát, a nemzetközi szabályalkotó, a Board jónak látta módosítani a szabálypontot. A kapusnak a gólvonalon kell állnia a labda elrúgásának pillanatáig, lába nem mozdulhat el előrefelé, de a gólvonalon mozoghat, integethet, hogy zavarja a rúgó játékost. Ellenkező esetben, amennyiben a büntetőrúgásból nem születik gól, a 11-est meg kell ismételtetni. Az eseménynél igen széles a szabálysértések- illetve a büntetések száma. A többi játékosnak a büntetőterületen és a büntetőköríven kívül, a labda (a büntetőpont) vonala mögött, a játéktéren kell tartózkodnia, de a labda elrúgásának pillanatától már bemozdulhatnak az esetlegesen hárított labdára, támadók és védők egyaránt indulhatnak. Maga az ítélet-végrehajtó is duplázhatja saját lövését, ha a labdát a kapus, vagy más játékos érintette.[33]

[szerkesztés] Büntetőpárbaj

Ha egy kupa- vagy továbbjutásért folytatott mérkőzésen az eredmény a rendes játékidőben és a hosszabbításban is döntetlen, büntetőpárbaj dönti el, hogy melyik csapat jut tovább, vagy nyeri meg az adott mérkőzést.[24]

A büntetőpárbajban csak olyan játékos vehet részt, aki a mérkőzés lefújása pillanatában a játéktéren tartózkodott, tehát akit lecseréltek, vagy még nem cseréltek be, nem állhat be 11-est rúgni. Ilyenkor a két kapuson és a 11-est lövő játékoson kívül minden játékos a kezdőkörben várakozik az egyik asszisztens felügyeletével. A másik asszisztens a gólvonalnál figyeli, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon. A játékvezető az "öt és feles" sarkának közelébe, a másik kapus a büntető területen kívül várakozik.

Mindkét csapat először 5–5 büntetőt rúg, majd ha ez alatt nincs meg a döntés, felváltva addig folytatják a büntetőrúgást, amíg valaki be nem rúgja és a másik csapat ki nem hagyja. (Előfordul, hogy nem kell mind a 10 büntetőt elvégezni, mert az egyik csapat akkora előnyre tesz szert, hogy már akkor sem lehet behozni, ha a másik minden hátralévő tizenegyesét berúgná, ők pedig mindet kihagynák.)

A büntetőpárbajban a 11-es elrúgására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mintha a mérkőzésen a rendes játékidőben vagy a hosszabbításban lenne 11-es, de a kipattanó lövéshez már nem lehet még egyszer hozzáérni.

[szerkesztés] További szabályok

[szerkesztés] A bedobás

A bedobások rögzített játékhelyzetek, a játékvezető egyedüli joga meghatározni, hogy a labdát honnan kell újra játékba hozni.

Ha az oldalvonalon, teljes terjedelmével hagyja el a labda a játékteret, a másik csapat dobja be, hozza újra játékba, mint amelyikről elhagyta az a játékteret. A bedobó játékosnak a játéktérrel szemben, mindkét lábával szilárdan a játéktéren kívül, vagy az oldalvonalon kell állnia, és fej fölül, két kézzel kell bedobnia a labdát. A bedobó maga nem játszhatja meg azonnal a játékba került labdát. Az ellenfélnek bedobásnál 2 méterre kell állnia a bedobó játékostól.[34]

Bedobásból közvetlenül nem lehet gól, ha azonban bárki beleér a labdába, a gól érvényes. Jól fejelő és nagyot dobó játékosokkal rendelkező csapatok élnek is ezzel a fegyverrel.

[szerkesztés] A kirúgás

Kirúgást akkor ítél a játékvezető, ha a támadó ért utoljára labdához, mielőtt az elhagyta a játékteret az alapvonalnál. A kirúgás a kapuelőtér (az "öt és feles") bármely pontjáról elvégezhető és csak akkor érvényes, ha a labda elhagyja a 16-os területét. A kirúgást nem feltétlenül kell a kapusnak elvégeznie, bármely csapattársa is megteheti azt. A kirúgást elvégző játékos addig nem érhet újra a labdához, amíg azt más játékos nem érintette. Ha valamelyik játékos kirúgásnál akkor ér a labdához, amikor az még nem hagyta el a büntetőterületet, akkor meg kell ismételni az eseményt. Az ellenfél játékosai a labda elrúgásának pillanatáig nem tartózkodhatnak a védőcsapat büntetőterületén.

Kirúgásból közvetlenül gól érhető el.

[szerkesztés] A szögletrúgás

A szögletrúgás rögzített játékhelyzet, a negyedkörív bármelyik pontjáról el lehet végezni a rúgást.

Szögletrúgás akkor következik, ha egy védőről vagy a kapusról megy ki az alapvonalnál a labda. A szögletrúgást a saroknál lévő negyedkörből kell elvégezni, a játéktérnek abból az oldalából, amelyik oldalon kiment a labda. A szögletet rúgó játékos nem érhet kétszer a labdához, de joga van egyből kapura csavarni, és a gól érvényes akkor is, ha senki nem ér hozzá. Az ellenfelek, mint a szabadrúgásnál, itt is csak 9,15 méterre állhatnak a labdától.[35] Ez az a szabály, amit a legkevésbé akarnak betartani – kevés játékvezető vesztegeti az időt ilyenkor a 9,15 méter kimérésével. Ennek az ellentétnek a feloldására az alapvonalon és az oldalvonalon jól látható jelzéssel meghatározták a 9,15 méter magasságát, így egy egyszerű ellenőrzéssel figyelmeztetni lehet a játékost a szabály pontjának betartására.

[szerkesztés] Az előnyszabály

A játékvezető egyedüli joga, hogy alkalmaz-e előnyszabályt vagy sem. A játékvezető továbbengedi a játékot, ha véleménye szerint ebből annak a csapatnak származik előnye, amelyik ellen a szabálysértést elkövették, és bünteti az eredeti szabálytalanságot, ha a feltételezett előny nem valósul meg. Ha az előnyszabály "nem jön be", akkor a játékvezetőnek joga van az eredeti szabálysértés miatt szabadrúgást ítélni. Az előnyszabály alkalmazása után a játékvezetőnek jogában áll a vétkező játékosnak sárga- vagy piros lapot adnia.

[szerkesztés] A sérülések

A játékvezető nem orvos, de egyedüli joga megállapítani, hogy beengedi-e az ápolószemélyzetet vagy sem. Ha a játékos képes egyedül "meggyógyulni", akkor folytatják a játékot. Ha a játékost ápolni kell, akkor minden esetben el kell hagynia a játékteret, függetlenül attól, hogy viszonylag gyorsan "meggyógyult". Ha nem hagyja el a játékteret, a játékvezetőnek fel kell mutatnia a sárga kártyát. Ha egy játékos lent marad a földön, akkor a játékvezető jelzésére az ápolóknak, gyúróknak, hordágycipelőknek be kell jönniük a játéktérre, és a sérült játékost ki kell szállítani a kapu- vagy az oldalvonalon kívülre. Ha a játékos felépült, csak a játékvezető adhat engedélyt a visszatérésére. Ha egy játékos úgy sérül meg, hogy valamely testrésze vérzik, akkor el kell hagynia a játékteret; vérző játékos nem tartózkodhat a játéktéren. Amint a sérült testrész vérzését elállították - a játékvezető engedélyével - a játékos visszatérhet a játéktérre. Szintén nem lehet a játéktéren tartózkodni összevérezett szerelésben. A szerelés összevérzett darabját tisztára kell cserélni, ezután a játékos visszatérhet a játéktérre.

[szerkesztés] A hazaadás

Az a folyamat amikor egy csapat játékosa saját kapusának szándékosan rúgja "haza" a labdát. A kapus csak lábbal, fejjel, vállal vagy teste más részével játszhatja meg, érintheti meg a labdát. Sőt a kapus még a bedobással hazaadott labdához sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben megfogja a haza adott labdát, akkor közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára a 16-oson belül arról a helyről ahol a szabálysértés történt. A labda hazaadható a kapusnak fejjel, mellel, vállal, combbal. A játékvezető egyedüli joga megállapítani, hogy a hazaadásnál a játékosok a szabály pontjait akarják kijátszani, például a hazaadás feltűnő ismételgetése.

[szerkesztés] Posztok

A kezdetleges felállás
A 4-4-2-es gyémántalakzat
Searchtool right.svg Bővebben: Labdarúgókapus, Hátvéd, Középpályás és Csatár (poszt)

A labdarúgásban 11 játékos alkot egy csapatot. Az egyes játékosok különféle posztokat töltenek be a játéktéren. A kapuson kívül 10 úgynevezett mezőnyjátékos vesz részt a játékban. A mezőnyjátékosok védekező (hátvéd) vagy támadó (csatár) feladatot látnak el, a kettő "ötvözete" a középpályás, aki mindkét szerepkörben részt vesz.

A labdarúgás korai szakaszában a játék csupán a támadásra összpontosult, így volt az lehetséges, hogy a legtöbb csapat 1-2-7-es csapatfelállásban (egy védő, kettő középpályás és hét támadó) szerepelt (mint például a Royal Engineers 1872-ben). Napjainkban a 4-4-2-es taktikai hadrend a legelterjedtebb, de például Hollandiában a 4-3-3-as felállást részesítik előnyben.

A kapus egy speciális poszt. A többi mezőnyjátékossal ellentétben a kezét is használhatja, de ezt csak a 16-oson belül teheti meg, azon kívül rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi mezőnyjátékosra. Feladata az ellenfél támadóinak kapura tartó lövéseinek hárítása.

A hátvédek vagy védők a kapus és a középpályások között helyezkednek el. Feladatkörük az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása. A magas hátvédek gyakran előremennek a csapatuk javára megítélt szögleteknél és szabadrúgásoknál, kihasználva magasságukat a gólszerzés érdekében. Négy fajta hátvédet különböztetnek meg: középhátvéd, söprögető, szélső hátvéd és felfutó szélső hátvéd.

A középpályások a hátvédek előtt és a csatárok mögött helyezkednek el. A támadóknak ők készítik elő labdát, a legtöbb támadás a középpályán folyik át, így sokszor a játéktér ezen részén dől el az eredmény. Típusai: belső középpályás, védekező középpályás, támadó középpályás, szélső középpályás.

A csatárok azok a játékosok, aki a csapatból a legközelebb helyezkednek el az ellenfél gólvonalához. Az elsődleges és legfontosabb feladatuk a gólszerzés. A csapatok legalább egy, de legfeljebb három támadóval játszanak. A csatárok általában a legismertebb és legdrágább játékosok közé tartoznak, ők döntik el csapatuk sorsát, ezért a többi játékost "hangyának" nevezik. Típusai: középcsatár, hátravont ék, összekötő és szélső csatár.

[szerkesztés] Egyéb változatai

[szerkesztés] I. Futsal

Searchtool right.svg Bővebben: Futsal
Futsal Németországban

A futsal a nagypályás labdarúgás egyik változata, gyermeke, amelyet leginkább teremben játszanak. A futsal szabadtéren- és különféle játéktereken (homokos, salakos, füves, műfüves, speciális műanyagborítás) is játszható, kerülendő a kemény burkolat (beton, aszfalt). A játékot a FIFA irányítja a Kispályás Albizottságán keresztül. Maga az elnevezés spanyol (fútbol sala) és portugál (futebol de Salão) eredetű, mindkettő jelentése teremfoci.

Egy futsal csapatot egy kapus mellett négy mezőnyjátékos alkot. A cserejátékosok száma 7 főben van maximalizálva, a cserelehetőségek száma nem korlátozott (tehát a nagypályás labdarúgástól eltérően az a játékos, akit egyszer már lecseréltek, ismét visszamehet a játéktérre, hasonlóan a kézilabdához, a kosárlabdához vagy a jégkoronghoz).

A játék időtartama 2 x 20 perc, azonban itt a tiszta játékidőt mérik (vagyis az órát indokolt esetben megállítja az időmérő, például ha a labda játékon kívülre kerül, ápolni kell, 7-est rúgnak, stb.). A játéktér méreteit tekintve a kézilabda játéktérhez hasonló, a játékteret nem palánk határolja, hanem vonal. A futsalt speciális, úgynevezett futsal labdával játsszák. Jellegzetessége, hogy a mérete kisebb a nagypályás labdarúgásban megszokott labdától, súlya viszont nagyobb - mert szivaccsal bélelt -, ami azt a célt szolgálja, hogy könnyebben kezelhető legyen, ne pattanjon el a játékostól. A játékos irányába történő becsúszás nem engedélyezett, de a labda becsúszással menthető.

Futsal Világbajnokságot eddig öt alkalommal rendeztek (2008-ig), az első három kiírást Brazília nyerte, a legutóbbi kettőt pedig Spanyolország. A Futsal VB 16 válogatott csapat részvételével zajlik négyévente a FIFA rendezésében. A Futsal Európa-bajnokságot az UEFA szervezi, melyen 8 európai futsal-válogatott csapat vesz rész minden második évben. A legelsőt 1996-ban rendezték, Spanyolország négyszeres Európa-bajnok, Oroszország és Olaszország 1-1 aranyérmet nyert. A következő, 2009-es Európa-bajnokságnak Budapest és Debrecen közösen ad otthont. A Futsal Világ-kupa három alkalommal került megrendezésre, mindannyiszor Brazília volt a házigazda és a győztes is.

[szerkesztés] II. Strandlabdarúgás

A strandlabdarúgás (angolul: Beach soccer) vagy Beasal a labdarúgás egyik változata. A standlabdarúgás eredetileg Dél-Amerikában, főleg a homokos tengerparttal rendelkező országokban alakult ki. A labdarúgás alapjaira épülő strandfoci hamar meghódította a világot, a játékban nagy hangsúlyt kap az ügyesség, a gyorsaság és a jó állóképesség. A strandfocit évtizedekig kötetlenül játszották, szabályai a szájhagyományra, a megegyezésre épültek. A szervezetszerű játék megkövetelte, hogy a játékszabályok egysége szerkezetben, mindenki részére rendelkezésre álljanak.Ez 1992-ben történt a Beach Soccer Worldwide megalapításakor.

A Magyar StrandLabdarúgó-szövetség 1995. június 8-án alakult, Gyöngyös székhellyel, elnöke Juhász Péter újságíró, főtitkára Izsvák Zsolt vállalkozó lett. A pályák és a játékszabályok hiteles kialakításához Brazíliából kértek és kaptak segítséget. A magyar strandfoci-bajnokságot nyáron, hétvégenként bonyolítják le, a csoportmérkőzések után egyenes kieséses rendszerben. Az első bajnokságot 1995-ben írták ki, a nevezők száma 32 csapat volt. 1999-ben már 198 csapat, 2001-ben 232 együttes adta le nevezését.

[szerkesztés] Játékszabályok

A pálya finomszemcsés 40 cm vastag laza szerkezetű homok, és 28 x 37 méteres. A kapuk mérete 5 x 2 méter. Minden egyes csapatot 11 játékos alkothat, de a pályán négy játékos lehet (3 mezőnyjátékos és a kapus). A játékidő 3 x 12 perc. Két játékvezető tevékenykedik egy mérkőzésen. Ha egy csapat javára szabadrúgást ítélnek, azt annak a játékosnak kell elrúgnia, aki ellen a szabálytalanság történt. A kapus nem állíthat sorfalat, így a labdát gyakran egyből kapura lövik. Speciális szabály, hogy a cipő használata tilos, ugyanakkor bokarögzítő viselése engedélyezett.

[szerkesztés] Játékvezetők

A mérkőzéseket kettő játékvezető - fő- és segéd - irányítja. Ismertebb nemzeti játékvezetők Varga Sándor, Arany Tamás, Ábrahám Attila, Berta László, Forgács Ákos, stb. Első számú nemzetközi, FIFA játékvezetőink Mészáros István, Herbály Péter.

[szerkesztés] Bajnokcsapatok

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ History of Football. FIFA. (Hozzáférés: 2006. november 20.)
  2. ^ Harvey, Adrian. Football, the first hundred years. London: Routledge, 126. o (2009. november 16.). ISBN 0415350182 
  3. ^ Winner, David. „The hands-off approach to a man's game”, The Times, 2005. március 28. (Hozzáférés ideje: 2007. október 7.) 
  4. ^ History of the FA. Football Association website. (Hozzáférés: 2007. október 9.)
  5. ^ Ingle, Sean and Barry Glendenning. „Baseball or Football: which sport gets the higher attendance?”, Guardian Unlimited, 2003. október 9. (Hozzáférés ideje: 2006. június 5.) 
  6. ^ TV Data. FIFA website. (Hozzáférés: 2007. szeptember 2.)
  7. ^ FIFA Survey: approximately 250 million footballers worldwide (PDF). FIFA website. (Hozzáférés: 2006. szeptember 15.) (webarchive)
  8. ^ Dart, James and Paolo Bandini: Has football ever started a war?. The Guardian, 2007. február 21. (Hozzáférés: 2007. szeptember 24.)
  9. ^ Daniel W. Drezner. „The Soccer Wars”, The Washington Post, 2006. június 4., B01. oldal 
  10. ^ a b „Mikor ítélnek gólt?”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  11. ^ „A játéktér vázlatos rajza”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  12. ^ „A játéktér méretei”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  13. ^ „A játéktér pontos bemutatása”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  14. ^ „A futball-labda”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  15. ^ a b „Játékosok száma, csere, kapuscsere”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  16. ^ „A labdarúgókapus”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  17. ^ „A felszerelés”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  18. ^ „A játékosok öltözéke”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  19. ^ „A játékvezető”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  20. ^ „Az asszisztensek”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  21. ^ „A partjelzők”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  22. ^ „A tartalék játékvezető”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  23. ^ „A mérkőzés időtartama”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  24. ^ a b c „Hosszabbítás, aranygól, ezüstgól, büntetőpárbaj”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  25. ^ „Mikor van játékban a labda?”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  26. ^ „A lesszabály”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  27. ^ a b c d „Szabálytalanságok”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  28. ^ a b c „Közvetett és közvetlen szabadrúgások”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  29. ^ „Sárga lap”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  30. ^ „Kiállítás”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  31. ^ „Közvetlen szabadrúgás”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  32. ^ „Közvetett szabadrúgás”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  33. ^ „A büntető”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  34. ^ „A bedobás ismertetése”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 
  35. ^ „A szögletrúgás”, The Official Soccer Site - Laws of the Game, 2008. január 23. (Hozzáférés ideje: 2008. január 23.) 

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Labdarúgás témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Források

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Labdar%C3%BAg%C3%A1s”
Más nyelveken