Iszer Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iszer Károly
Személyes adatok
Születési dátum1861. január 8.
Születési helyPest, Magyarország
Halálozási dátum1929. október 28. (69 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország
SírhelyFiumei Úti Sírkert (43-16-16)
Állampolgárságmagyar
BecenévTata
Posztjobbhalf
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1897–1899Magyar 1867-1918 Budapesti TC0(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1901–1902Magyar 1867-1918 Budapesti TC
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszer Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Iszer Károly (Pest, 1861. január 8.Budapest, 1929. október 28.) újságíró, sportszervező- és vezető, osztrák–magyar vasúttársaság uradalmainak igazgatója, magyar labdarúgó, nemzeti labdarúgó-játékvezető. A Testnevelési Tanács előadó tanácsosa. A magyar labdarúgás egyik meghonosítója. A labdarúgás mellett a kerékpársport szervezésében, a szövetség vezetésben is tevékeny szerepet játszott.

Pályafutása[szerkesztés]

Labdarúgóként[szerkesztés]

A labdarúgás egyik hazai meghonosítója: Stobbe Ferenc és Ray Ferenc társaságában ő alakította meg a Budapesti Torna Clubban (BTC) az első magyar labdarúgócsapatot, amelyben ő maga is játszott. Megszervezte az első nemzetközi labdarúgó-mérkőzést Magyarországon a Wiener Cricketer und Football Club és a BTC csapatai közt, mely 1897. október 31-én került megrendezésre.

Az első nemzetközi mérkőzés. Iszer Károly balról az ötödik


Labdarúgó-játékvezetőként[szerkesztés]

Iszer Károly
Személyes adatok
Születési dátum1860. január 8.
Születési helyPest, Magyarország magyar
Halálozási dátum1929. október 28.
Halálozási helyBudapest, Magyarország
Egyéb foglalkozássportvezető, igazgató
Nemzeti játékvezetés
ÉvekBajnokságStátusz
1901–1904NB Ijátékvezető
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszer Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gyakorlata valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül, szükségből lett játékvezető. Az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken, az MLSZ által üzemeltetett bajnokságokban tevékenykedett. Játékvezetésből 1903-ban Budapesten az MLSZ Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtti elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1901–1904 között a legjobb mérkőzésvezetők között tartották számon. Sportvezetői tevékenysége nem tette lehetővé, hogy az élvonalban bíráskodjon.

Sportvezetőként[szerkesztés]

1891-től részt vett a Magyar Országos Torna Szövetség (MOTESZ) eseményeinek szervezésében. 1894-től az első világháborúig a szövetség egyik irányítója volt. 1893-ban a Magyar Kerékpáros Szövetség egyik alapítója volt. 1885-ben részt vett a Budapesti Torna Club (BTC) alapításában. Az egyesületben vezető szerepet töltött be, mint választmányi tag (1890), majd pénztárnok, alelnök (1900) és elnök (1909).

Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon saját költségén az egyik sportvezető volt, aki elkísérte a sportolókat. A Millenáris pálya fenntartására és bővítésére ő hozta létre a Budapesti Versenypálya Szövetséget, amely egyesítette az akkor működő valamennyi jelentős fővárosi sportegyletet. Részt vett az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megalapításában. Az alakuló közgyűlésen elnökölt. A szövetség alapszabályának egyik kidolgozója volt. Az MLSZ-ben a válogató bizottsági tagságon kívül soha nem vállalt semmilyen tisztséget. Érdemeinek elismeréséül őt választották az MLSZ első tiszteletbeli tagjának. 1901-ben és 1902-ben Stobbe Ferenccel együtt az első bajnokcsapat, a BTC edzéseit is irányította.

1904-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. 1909-ben előkészítette az első Magyar Testnevelési Kongresszust. Egyik alelnöke volt az Országos Testedző Egyesületek Szövetségének. 1913-ban jórészt az általa készített tervezet szerint alakult meg 1914-ben a magyar sport első csúcsszervezete, az Országos Testnevelési Tanács amelynek előadó tanácsosa.

1919-ben súlyosan megbetegedett. Ennek következményeképpen 1922-től visszavonult a sportélettől.

Az általa alapított Sportvilág című lap hasábjain igyekezett a labdarúgást népszerűségét hirdetni. 1896. november 30. - 1904. február 13. között a lap főszerkesztője. Írásai, cikkei jelentek meg a Magyarország, a Pesti Hírlap hasábjain. 1913-ban Kmetykó Jánossal közösen kiadta az Új testnevelési rendszer című könyvét.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

Iszer Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 43-16-16. Csiszér János alkotása.

A BTC elnökeként áldozatos sportmunkájának elismeréseként 1901-ben megkapta a Ferenc József-rend lovag keresztjét. Emlékére a Budapesti TC serleget alapított.

1907-ben 10 esztendős fönnállását ünnepelte a magyar futball. Az MLSZ rendkívüli közgyűlésén Kárpáti Béla elnök Iszer Károly, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc nevét - a magyar futballsport megalapítása körül szerzett érdemeikért - jegyzőkönyvbe örökítette meg.

1910 végén az MLSZ tízéves. A jubileumi díszközgyűlésen Kárpáti Bélának, Iszer Károlynak, Horváth Ferencnek a labdarúgásban kifejtett munkájuk elismeréseként márványtáblát ajándékozott, Stobbe Ferenc képét megfestette a tanácsterem részére, Ray Ferencnek pedig emlékérmet adományozott.

1920-ban a BTC örökös tiszteletbeli elnöke lett.

1925-ben a BudapestPrága mérkőzés tiszta jövedelme Iszer Károlynak jutott, aki rendkívül súlyosan megbetegedett. Az MLSZ a kisebb csapatok rendszeres működésének biztosítása érdekében megalapította az Iszer-serleg bajnokságot.

Források[szerkesztés]

  • Gerhárd Lajos: A magyar sport pentheonja I-II. és III-IV. kötet - 1932. "A magyar sport pantheonja" Kiadóvállalat
  • Sportlexikon I. (A–K). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1985. ISBN 963-253-415-8  
  • Játékvezető - Történeti áttekintés VII. rész
  • Pálfy György: A sport enciklopédiája I-II. kötet - 1928. Budapest, Enciklopédia Rt. kiadása
  • Meghalt Iszer Károly. Nemzeti Sport, (1929. október 29.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]