Német labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németország Németország
Német Labdarúgó-szövetség
DFBEagle.svg
Német Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) Die Mannschaft (A csapat)
Die Nationalelf (A nemzeti tizenegy)
Die Adler (A sasok)
Szövetség neve Deutscher Fußball-Bund
Konföderáció UEFA (Európa)

Szövetségi kapitány német Joachim Löw
Csapatkapitány Bastian Schweinsteiger

Legtöbb válogatottság Lothar Matthäus (150)
Legtöbb válogatott gól Miroslav Klose (71)
FIFA-kód GER
Ranglista helyezések
FIFA-rang 1. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
1.
(1993 augusztus)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
23.
(2006 március)

Élő-rang 1..
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1974 július – 1978 április
1979 november – 1981 január
1981 október – 1982 május
1990 június – 1992 június
1993 szeptember–1994 július
1996 november–1997 január)
Legalacsonyabb
Élő-rang
28.
(1923 szeptember)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1908. április 5., Bázel, Svájc
 Svájc 5 – 3 Németország Flag of the German Empire.svg
Legnagyobb győzelem
1912. július 1., Stockholm, Svédország
Flag of the German Empire.svg Németország 16 – 0 Oroszország 
Legnagyobb vereség
1909. március 16., Oxford, Anglia
 Anglia 9 – 0 Németország Flag of the German Empire.svg
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 18 (2014-ig) (Először: 1934)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1954, 1974, 1990, 2014)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 11 (2012-ig) (Először: 1972)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1972, 1980, 1996)
Konföderációs kupa
Részvételek 2 (2013-ig) (Először: 1999)
Legjobb eredmény Bronzérmes (2005)

Az infobox utoljára frissítve: 2010. július 14.
Szerzett érmek
Férfi labdarúgás
Olimpiai játékok
bronz
1988 Szöul
Csapat

A német labdarúgó-válogatott (németül: Die deutsche Fußballnationalmannschaft) Németország nemzeti csapata, amelyet a Német Labdarúgó-szövetség (németül: Deutscher Fußball-Bund, DFB) irányít. A szövetséget 1900. január 28-án alapították. A FIFA-nak 1904 óta tagja, míg az UEFA tagjai közé 1954-ben került be. 1950-től 1990-ig nyugatnémet labdarúgó-válogatottnak vagy NSZK labdarúgó-válogatottnak hívták. A második világháború után a DFB-nek a Német Szövetségi Köztársaságban volt a székhelye, ezért egyszerűen Nyugat-Németországként utaltak rá. A szövetség folytatta a munkáját, így a FIFA teljes körűen visszavette a tagjai közé az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően, ennek köszönhetően a nemzeti csapat indulhatott a nemzetközi tornákon, valamint megtarthatta az összes korábbi eredményét. A megosztottság alatt két másik „nemzeti” válogatottat is elismert a FIFA: a Saar-vidéki labdarúgó-válogatottat (1950–1956) és az NDK labdarúgó-válogatottat (1952–1990). Mára mindkettő beolvadt a mai német válogatottba az eredményeikkel (válogatottság, gólszerzők) együtt. A hivatalos FIFA-kód 1990-ben FRG-ről GER-re változott.

Németország egyike a világ legsikeresebb válogatottjainak. Négy alkalommal nyerték meg a világbajnokságot és három alkalommal az Európa-bajnokságot. Emellett a világ egyik legkiegyensúlyozottabb válogatottja is, a három világ- és kontinensbajnoki cím mellett négyszer voltak vb ezüstérmesek, háromszor Eb ezüstérmesek, valamint négy alkalommal szereztek bronzérmet a világbajnokságon, háromszor pedig az Európa-bajnokságon.

A német válogatott az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságon a Csehszlovákia ellen elveszített büntetőpárbaj óta nem kapott ki nemzetközi tornán a büntetőpárbaj során. Az utolsó német játékos által kihagyott tizenegyes az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon volt, amikor a francia Jean-Luc Ettori kivédte Uli Stielike lövését.

A német válogatott különös kapcsolatban áll Svájccal: ellenük játszotta az első hivatalos mérkőzését, az első mérkőzését az első világháború után 1920-ban, az első mérkőzését a második világháborút követően 1950-ben, amikor a németek még el voltak tiltva a legtöbb nemzetközi tornáról, valamint az 1990-es újraegyesülés után is a svájciakkal mérkőztek meg először. A válogatott első győzelmét is Svájc ellen aratta, 1909. április 4-én 1–0 arányban bizonyultak jobbnak. A Nationalelf Svájcban nyerte meg az első nemzetközi tornáját is, az 1954-es labdarúgó-világbajnokságot.

Németország azzal büszkélkedhet, hogy az első, és egyetlen csapat, amelynek a kapusa megkapta a világbajnoki aranylabdát. A 2002-es világbajnokságon a torna legjobb játékosának Oliver Kahnt választották. Ezen kívül Harald „Toni” Schumacher 1986-ban a szavazáson a második helyen végzett.

A német az egyetlen olyan nemzet a világon, amely a férfi- és a női világbajnokságot is meg tudta nyerni. A férfiak 1954-ben, 1974-ben és 1990-ben lettek világbajnokok, míg a női csapat 2003-ban és 2007-ben szerzett aranyérmet.

Németországban a válogatottat Nationalmannschaft-nak (nemzeti csapat) vagy Nationalelf-nek (nemzeti tizenegy) nevezik, a külföldi médiában viszont Mannschaft-ként utalnak rá (aminek szó szerinti jelentése: Csapat).

Története

A kezdetek és az amatőr korszak

1898 és 1901 között a csapat csak nem hivatalos mérkőzéseket játszott. Leginkább az Angol amatőr válogatottal mérkőztek meg. Az első ilyen nem hivatalos találkozóra 1898. december 12-én került sor Franciaország ellen Párizsban. Az alakuló német csapat 7–0-s győzelmet aratott. Az angol amatőrök ellen lejátszott találkozók rendszerint hatalmas különbségű német vereségekkel végződtek. A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) megalakulását követően nyolc évvel később játszotta a válogatott az első hivatalos mérkőzését. 1908. április 5-én Bázelben Svájc ellen 5–3-as vereséget szenvedtek.[1][2] A németek a Baumgarten – Jordan, Hempel – Ludwig, Hiller, Weymar – Hensel, Förderer, Kipp, Becker, Baumgärtner összeállításban léptek pályára a 3500 néző előtt megrendezett mérkőzésen. Akkoriban még nem volt szövetségi kapitány a csapat élén, a DFB válogatta össze a játékosokat.

Az első sikereiket 1909. április 4-én érték el, amikor Budapesten a magyarok ellen 3–3-as döntetlent értek el. Ugyanezen a napon az első győzelmüket is megszerezték: Karlsruheban 1–0 arányú győzelmet arattak Svájc ellen.

Az 1912-es olimpián az oroszok ellen rekordarányú győzelmet arató csapat

Az 1912. évi nyári olimpiai játékok keretén belül játszotta le a nemzeti csapat az első tétmérkőzését: az 1912. június 6-i, Stockholmban rendezett mérkőzést 5–1-re veszítette el Ausztria ellen. A vereség a vigaszági tornán való szereplést jelentette, ahol az orosz válogatottat kapta ellenfélül. A 2000 néző előtt megrendezett stockholmi mérkőzés hatalmas mértékű német fölényt hozott, a 8–0-s első félidőt követően 16–0-s győzelmet aratott a Mannschaft.[3] A mérkőzésen Gottfried Fuchs egymaga tíz gólt szerzett, Fritz Förderer négy találatig jutott, míg Karl Burger és Emil Oberle is betalált egy-egy alkalommal az oroszok kapujába. A nagyarányú győzelem a mai napig a válogatott történetének legnagyobb különbségű diadala, míg az oroszoknak ez történetük legnagyobb veresége. A vigaszági elődöntőben a magyar válogatottal játszottak, ahol a mesterhármast szerző Schlosser Imre góljaira csak Förderer tudott válaszolni, így alakult ki a 3–1-es magyar siker. A németeknek tovább kellett várniuk az első kiugró sikerre. Azonban az első világháború miatt 1914 és 1920 között nem rendeztek nemzetközi mérkőzéseket.

A két világháború között

Hat év kihagyás után 1920. június 27-én Zürichben lépett pályára először a háború után a csapat, ahol Svájc 4–1-es győzelmet aratott felettük. A Nationalelf élén az első szövetségi kapitány egy mannheimi iskolai tanár, Otto Nerz volt, aki 1923 és 1936 között töltötte be a posztot.

A nemzeti csapat a világháború után majdnem nyolc évig, 1920. június 27. és 1928. április 15. között csak barátságos mérkőzéseket játszott. 1928. május 28-án első alkalommal vívtak tétmérkőzést, melyet az 1928. évi nyári olimpiai játékok labdarúgótornájának keretében rendeztek. A nyolcaddöntőben többek között Richard Hofmann mesterhármasának köszönhetően 4–0-s győzelemmel jutottak tovább. Érdekesség, hogy a válogatott történetének ezen jelentős eseményén az ellenfél ezúttal is éppen Svájc volt. Az olimpiai torna amszterdami negyeddöntőjében Uruguay csapatával kerültek össze. A mérkőzés érdekessége, hogy a Nationalelf először játszott Európán kívüli ország válogatottjával. A találkozó 4–1-es uruguayi győzelemmel ért véget, Hofmann gólja csak a szépítésre volt elegendő a későbbi olimpiai bajnok ellen. Az olimpia után több mint öt évig (1928. szeptember 16. és 1934. január 14. között) ismételten csak barátságos találkozókon lépett pályára a német nemzeti tizenegy. Ennek az volt az oka, hogy az akkori gazdasági helyzet nem tette lehetővé a költséges utaztatást. A Német Labdarúgó-szövetség a nagy gazdasági világválság miatt anyagilag nem tudta megengedni magának, hogy a válogatott elutazzon az Uruguayban rendezett első, 1930-as labdarúgó-világbajnokságra.

Az 1934-es világbajnokságon már részt vett az együttes. A vb-re való kijutáshoz Luxemburgot kellett legyőzni, az akadályt könnyedén vették, 9–1-es győzelmükkel biztosították a vb-szereplést. A selejtező a német együttes fennállása során lejátszott 100. mérkőzése volt. A sikeresen megvívott selejtezőt követően a 8000 néző előtt megrendezett firenzei nyolcaddöntőben 5–2-re győzték le a belgákat. A négy nappal későbbi negyeddöntőben Karl Hohmann két találatával arattak 2–1-es diadalt Svédország ellen. A június 3-i Csehszlovákia elleni 3–1-re elveszített elődöntőben nem sikerült kiharcolni a döntőbe jutást, az ellenfélnél Oldřich Nejedlý háromszor talált be a német kapuba. A bronzmérkőzésen Ausztria ellen 3–2-re nyertek a németek,[4] így az első világbajnoki részvételük során rögtön érmesként zártak a tornán. A vb-n elért harmadik hely az első jelentős sikere volt a német válogatottnak.

A következő nemzetközi torna idejéig, két évig ismételten barátságos felkészülési mérkőzéseket játszottak. A gyenge szereplés miatt Otto Nerzet menesztették, helyére Sepp Herbergert nevezték ki szövetségi kapitánynak az 1936. évi hazai rendezésű nyári olimpiai játékok előtt. Az első mérkőzésen könnyedén nyertek, Luxemburg ellen – az 1934-es vb-selejtezőhöz hasonlóan ismét – kilenc gólt rúgtak, míg az ellenfél nem tudott betalálni. A negyeddöntőben azonban véget ért számukra a torna, Norvégia ellen 2–0-s vereséget szenvedtek.

1937-ben Herberger jól összeállított keretet alakított ki a válogatottnál, amely nem sokkal később a Breslau Elf (a breslaui tizenegy) becenevet kapta annak okán, hogy 8–0-ra verték a dán labdarúgó-válogatottat az akkoriban német városnak számító Breslauban (ma Wrocław, Lengyelország). Az 1938-as világbajnokság selejtezőit sikerrel vívta meg a Mannschaft, Finnország ellen 2–0-ra, Észtország ellen 4–1-re, Svédország ellen pedig 5–0-ra nyertek. Miután 1938 márciusában az Anschluss értelmében Ausztria beolvadt a Harmadik Birodalomba, az osztrák válogatottat (amely Európában az egyik legjobbnak számított akkoriban a profizmus miatt) feloszlatták annak ellenére, hogy kvalifikálta magát az 1938-as vb-re. Ugyanakkor a német politikusok elvárták azt, hogy öt vagy hat „ex-osztrák” labdarúgó csatlakozzon az „egyesített német csapathoz” a politikai egység látszatának érdekében. A selejtezőkhöz képest a torna már nem sikerült ennyire jól: az „egyesített” német válogatott már a nyolcaddöntőben mindössze 1–1-es döntetlent tudott elérni Svájc ellen, így az akkori szabályok értelmében pár nappal később újrajátszás következett a csapatok számára. A megismételt mérkőzésen a svájciak 4–2-es győzelmükkel továbbjutottak, kiejtve ezzel a német csapatot.[5] A korai kiesés máig Németország történetének legrosszabb világbajnoki szereplése.

Az 1942-es világbajnokságot (amelynek a rendezési jogára Brazília mellett Németország pályázott) a FIFA törölte a második világháború miatt, így az 1938. szeptember 18. és 1942. november 22. közötti időszakban csak barátságos mérkőzéseken léptek pályára a játékosok. A német válogatott számára az 1942. november 22-i, Szlovákia ellen 5–2-re megnyert mérkőzés sokáig az utolsó volt. A második világháború miatt Németországot a FIFA kizárta a tagjai közül, és eltiltotta 1950-ig a rendezvényein való részvételtől.

Három német válogatott

Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) visszavette a tagjai közé a Német Labdarúgó-szövetséget (DFB), azonban Németország három részre bomlott. A korábbi német válogatott „jogutódja” az NSZK lett, mellette létrejött az NDK labdarúgó-válogatott és a Saar-vidéki labdarúgó-válogatott. A DFB a központját Frankfurt am Mainba tette, szövetségi kapitánynak még mindig Sepp Herbergert alkalmazta.

Az NSZK pontosan nyolc évvel az után, hogy Németország lejátszotta utolsó hivatalos mérkőzését az eltiltása előtt, 1950. november 22-én Stuttgartban barátságos mérkőzésen játszott Svájc ellen, amely 1–0-s nyugatnémet győzelemmel fejeződött be. A következő találkozóját 1951 tavaszán ismét Svájccal játszotta, ami a válogatott fennállásának 200. mérkőzése volt. A jubileum 3–2-es nyugatnémet sikert hozott. Mindössze 19 mérkőzéssel a második világháborút követően az NSZK kvalifikálta magát az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra, a selejtezőcsoportjában megelőzve a Saar-vidéket és Norvégiát.

A berni csoda

A sikeres vb-selejtezők megvívása után a Fritz Walter vezette NSZK az 1954-es világbajnokságon Törökországgal, Dél-Koreával és a torna legnagyobb esélyesének tartott Magyarországgal került egy csoportba. A törökök ellen 4–1-es győzelmet arattak, míg az Aranycsapattól 8–3-as vereséget szenvedtek a tartalékosan felálló nyugatnémetek. Mivel Törökország 7–0-ra legyőzte Dél-Koreát, így a csoportban a második és harmadik helyezett között pontegyenlőség alakult ki, azaz megismételt mérkőzést rendeztek Nyugat-Németország és Törökország között. A találkozó az NSZK 7–2-es győzelmével ért véget, így a magyarok mellett a nyugatnémetek jutottak tovább a csoportból a negyeddöntőbe.

A Genfben rendezett Jugoszlávia elleni negyeddöntőben 2–0-s győzelmet arattak, a vezetést Ivan Horvat öngóljával szerezték meg a 9. percben, majd Helmut Rahn a 85. percben bebiztosította csapata győzelmét. Érdekesség, hogy a mérkőzésnek Zsolt István személyében magyar játékvezetője volt. A világbajnokság elődöntőjében Ausztria ellen lépett pályára a nyugatnémet nemzeti tizenegy, a találkozón sima 6–1 arányú NSZK győzelem született.

Az 1954-es vb-döntő kezdőcsapatai

A nyugatnémet válogatott hatalmas meglepetésre bejutott a vb-döntőbe, ahol az ellenfele az a magyar csapat volt, amellyel a csoportkörben már egyszer találkoztak. Sepp Herberger, az NSZK szövetségi kapitánya a 8–3-as vereséggel végződött mérkőzéshez képest hat helyen megváltoztatta csapata kezdő tizenegyét. A finálé esélyese az Aranycsapat volt, a mérkőzés megkezdése után 8 perccel már 2–0-ra vezettek a magyarok. A 10. percben azonban a nyugatnémeteknek Max Morlock révén sikerült szépíteniük, majd nyolc perccel később egyenlíteniük is Rahn találatával. A nyugatnémetek egalizálását követően kiegyenlített volt a találkozó, majd hat perccel a rendes játékidő lefújását megelőzően Rahn megszerezte a második gólját is (a magyarok ellen ezen a vb-n összesen háromszor volt eredményes). A hátralévő időben Puskás hiába egyenlített ki, a játékvezető a gólt érvénytelenítette les miatt, így kialakult a 3–2-es nyugatnémet győzelem.[6] Ezzel az Aranycsapat négy éven keresztül tartó (1950. május 14.1954. július 4.) veretlenségi sorozata megszakadt, amely 32 egymást követő mérkőzésből áll (ez a rekord a mai napig megdöntetlen). A Nationalelf első alkalommal lett világbajnok, a döntőt Németországban „A berni csoda” (németül: Das Wunder von Bern) néven tartják számon. Ez a váratlan győzelem euforikus érzést váltott ki a háború utáni kettéosztott Németországban. A diadal lényeges szerepet töltött be az Német Demokratikus Köztársasággal való, a háborút követő ideológiai alap létrehozásában.

Sikertelen világesemények

Az 1958-as labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben nem kellett játszaniuk, mivel címvédőként automatikusan résztvevők voltak. A csoportkör során a kvartett élén végeztek Észak-Írország, Csehszlovákia és Argentína előtt. A torna egyenes kieséses szakaszában a negyeddöntőben a négy évvel korábbi világbajnoksághoz hasonlóan Jugoszláviával találkoztak, s jutottak tovább 1–0-s győzelemmel. A göteborgi elődöntőben a házigazda Svédország ellen 3–1-es vereséget szenvedtek. A bronzmérkőzésen a Just Fontaine vezette franciák 6–3-as vereséget mértek a nyugatnémetekre, Fontaine négy gólt szerzett a mérkőzésen.[7]

A csalódást keltő világbajnoki negyedik hely után az első ízben megrendezett, 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságra nem nevezett az NSZK, csakúgy, mint az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra sem. A két Európa-bajnokság (az első két kiírás még Európai Nemzetek Kupája néven futott) közötti 1962-es labdarúgó-világbajnokságon való részvételt a selejtezőcsoportban Észak-Írország és Görögország megelőzésével sikerült biztosítani. A csoportmérkőzéseket akadálytalanul vette a nyugatnémet csapat (Olaszország ellen 0–0, Svájc ellen 2–1, a házigazda Chile ellen 2–0), így csoportelsőként jutott be a negyeddöntőbe. Az ellenfele az egymást követő harmadik világbajnokságon is Jugoszlávia volt, azonban ez alkalommal nem sikerült az elődöntőbe jutás, Petar Radaković 85. percben szerzett gólja kiejtette az NSZK-t.[8]

A sikertelenül végződött nemzetközi tornák miatt a DFB változtatásokat eszközölt. Bevezették a professzionizmust, a Regionalligák legjobb klubjait összegyűjtötték az újonnan létrehozott Bundesligába. A szövetségi kapitányi posztot 28 évig betöltő Herberger helyére Helmut Schönt nevezték ki 1964-ben.

Emlékezetes vereségek: a Wembley-gól és Az Évszázad Mérkőzése

Az 1966-os világbajnokságra a selejtezőcsoportban Svédországot és Ciprust megelőzve sikerült kijutni. A csoportküzdelmek során a csoport élén végeztek a svájciak 5–0-s és a spanyolok 2–1-es legyőzésének, illetve az Argentína elleni 0–0-s döntetlennek köszönhetően. A negyeddöntőben Uruguayt 4–0-ra, a Szovjetuniót 2–1-re verték, így bejutottak a fináléba. A döntőt a házigazda Anglia ellen vívták. A 93 000 néző előtt rendezett találkozó nagy izgalmakat hozott, a vezetést az NSZK szerezte meg a 12. percben Helmut Haller találatával, amit Geoff Hurst hat perccel később kiegyenlített. A második félidőben Martin Peters megfordította az eredményt, a nyugatnémetek a 89. percben alakították az eredményt 2–2-es döntetlenre Wolfgang Weber góljával. Weber találata vitatott körülmények között született, mivel a labda a játékos kezét is érintette, mielőtt a gólvonalon túlra juttatta volna azt. Németországban Geoff Hurst hosszabbításban szerzett első gólja Wembley-gól néven vált ismertté, amely máig a vita tárgyát képezi. A későbbi videó felvételeken az látszik, hogy a labda nem haladt át a gólvonalon, miután lepattant a keresztlécről.[9] Mivel a svájci játékvezető, Gottfried Dienst nem látta tisztán az esetet, a szovjet partjelző Tofik Bahramov véleményére támaszkodva tévesen gólt ítélt. Amíg a nyugatnémetek erőteljes nyomást gyakoroltak az egyenlítés érdekében, egy néző behatolt a pályára az utolsó percben, és Hurst újabb vitás találatot szerzett, mellyel kialakult a 4–2-es angol győzelem.[10]

Az Évszázad Mérkőzése emléktáblája az Estadio Aztecaban

Az 1970-es világbajnokság selejtezőit vereség nélkül vívta meg (egyedül Skócia ellen játszott egy 1–1-es döntetlent Glasgowban, Ausztriát és Ciprust oda-vissza megverte), így bebiztosította a világbajnoki részvételét. A vb-csoportkörében száz százalékos teljesítménnyel végzett csoportja élén. A negyeddöntőben a címvédő Angliával játszhattak, ami lehetőséget adott a visszavágóra. Az angolok a 49. percben már 2–0-ra vezettek Alan Mullery és Martin Peters góljával, így újabb vereség volt kilátásban. Azonban a nyugatnémetek a 76. percre ledolgozták kétgólos hátrányukat, előbb Franz Beckenbauer szépített, majd Uwe Seeler egyenlített. A rendes játékidőben nem született több találat, így hosszabbításra került sor. A 108. percben Gerd Müller révén újabb nyugatnémet gól esett, amivel beállította a 3–2-es végeredményt. A negyeddöntőben aratott siker eredményeként az elődöntőben az olasz labdarúgó-válogatott ellen léphetett pályára a Mannschaft az Estadio Aztecaban. A Németországban (németül: Jahrhundertspiel) és Olaszországban (olaszul: Partita del secolo) is Az Évszázad Mérkőzése néven elhíresült találkozó hatalmas izgalmakat hozott. Az olaszok Roberto Boninsegna révén már a 8. percben megszerezték a vezetést, amit Karl-Heinz Schnellinger a mérkőzés rendes játékidejének utolsó, 90. percében egyenlített ki. Emlékezetes volt, hogy Franz Beckenbauer kificamodott vállal is a pályán maradt, mivel addigra már mindkét cserelehetőségüket kihasználták. A hosszabbításban négy perc elteltével Nyugat-Németország Gerd Müller góljával a vezetést is megszerezte, amit újabb négy perc elteltével Tarcisio Burgnich egalizált. Hat perccel később, a 104. percben Luigi Riva újra egygólos előnyhöz juttatta az Azúrkékeket. Ismételten hat perc kellett a következő találathoz: Müller második gólja 3–3-as döntetlenre alakította az eredményt. Amíg a televízió ismételte a nyugatnémet gólt, addig Gianni Rivera a 111. percben megszerezte csapatának a győzelmet, és egyben döntőbe jutást jelentő találatot.[11] A harmadik helyért rendezett mérkőzést 1–0-ra nyerték meg Uruguay ellen, az egyetlen gólt Wolfgang Overath szerezte.[12] A torna gólkirálya Gerd Müller lett 10 találattal.

Az aranykorszak

Az 1971-ben csapatkapitánnyá kinevezett Beckenbauer vezette Nationalelfnek a világbajnokságon szerzett bronzérem után első ízben sikerül kijutni az Európa-bajnokságra (1968-ban nem sikerült kvalifikálni, előtte nem indultak). Az 1972-es belgiumi torna az elődöntőkkel kezdődött, ahol a rendező Belgium csapatát kapták ellenfélül. Müller két góljával 2–0-ra vezettek, a hazaiak csak szépíteni tudtak. A fináléban a magyarokat legyőző Szovjetunióval játszottak. A mérkőzés 3–0-s NSZK győzelmet hozott, Müller ismét duplázott, amivel a vb- után az Eb-gólkirályi címet is megszerezte. A története első Európa-bajnokságán szereplő nyugatnémetek rögtön kontinensbajnoki címet szereztek.

Pillanatkép az 1974-es vb-döntőjéből, a Hollandia–NSZK mérkőzésről
Az 1974-es vb-döntő kezdőcsapatai

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőin nem kellett rész venniük, mivel rendezőként automatikus résztvevőnek számítottak. A torna első csoportkörében az 1. csoportba kapott besorolást az NSZK, a kvartettet mellette az először vb-résztvevő Ausztrália, Chile és az ugyancsak első világbajnokságát teljesítő NDK alkotta. A nyugatnémetek első két találkozójukat győzelemmel abszolválták (Chile ellen 1–0, Ausztrália ellen 3–0), míg az utolsó mérkőzésre a szomszédos Német Demokratikus Köztársaság ellen került sor. A csatát a keletnémetek nyerték 1–0-ra, így az NSZK a második helyen végzett csoportjában. A második csoportkörben már nem hibázhattak, mivel csak a csoportelső jutott be a döntőbe. Nem is tették, Jugoszlávia, Svédország és Lengyelország legyőzésével bejutottak a döntőbe, ahol az ellenfél a holland labdarúgó-válogatott volt. A Müncheni Olimpiai Stadionban a mérkőzés első percében Johan Cruijff szólóját követően Uli Hoeneß a büntetőterületen belül szabálytalanságot követett el. A megítélt tizenegyest Johan Neeskens értékesítette a 2. percben. A játékvezető a nyugatnémeteknek is büntetőt ítélt, amit Paul Breitner a 25. percben váltott gólra, majd a félidő vége előtt a 43. percben Gerd Müller megszerezte a vezetést is. A második játékrészben nem esett gól (habár Müller a kapuba talált, de azt les miatt nem adták meg), így a hazai környezetben játszó nyugatnémetek 2–1-es győzelmükkel másodszorra is világbajnokok lettek.[13] Müllernek ez volt az utolsó találata a nemzeti csapatban, a vb után visszavonult a válogatottból. A két világbajnokságon szerzett összesen 14 góljával megdöntötte Just Fontaine 13 gólos rekordját (a francia egyetlen vb-n, 1958-ban szerezte az összest), ami 2006-ig fennállt, és amelyet Ronaldo döntött meg 15 találattal (a brazil három tornán szerezte góljait). Az NSZK az egyetlen válogatott, amely Európa-bajnokként lett világbajnok is (Franciaország is birtokolta egy időben a két címet, de ők előbb vb-győztesek lettek, és utána kontinensbajnokok).

A 70-es és 80-as évek

Az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra a sikeresen teljesített kvalifikáció után címvédőként érkeztek. Az elődöntővel kezdődő kontinenstornán a jugoszlávok ellen a 30. percben már 2–0-s hátrányba kerültek. A 82. minutumra sikerült ledolgozni a hátrányt, és a hosszabbításban a győzelmet is megszerezték, többek között Dieter Müller mérkőzésen elért mesterhármasának köszönhetően. A döntőben a Hollandiát kiejtő Csehszlovákia ellen léptek pályára. A nyugatnémetek számára ismét rosszul alakult a találkozó, a 25. percben ezúttal is két góllal vezetett ellenfelük. Dieter Müller szépített három perccel később, míg Bernd Hölzenbein a rendes játékidő vége előtt egy perccel döntetlenre alakította az eredményt. A ráadásban nem született gól, így büntetőpárbajra került sor, ahol a csehszlovákok az első négy büntetőt értékesítették, míg az NSZK részéről Uli Hoeneß kihagyta a magáét. A csehszlovákok az utolsó lövésüknél sem hibáztak, így Nyugat-Németország ezüstérmes lett. A torna gólkirálya Dieter Müller lett négy találattal.

A sikertelen Eb-címvédési kísérlet után az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon lehetőségük volt a világbajnoki cím megvédésére. Regnáló bajnokként automatikus résztvevők voltak, az eseményre a csoportküzdelmek során csatlakoztak. Az első csoportkörben kevésbé meggyőző teljesítményt mutattak, Lengyelország mögött a második helyen végeztek (Lengyelországgal 0–0, Mexikó ellen 6–0, majd Tunézia ellen ismét egy gólnélküli döntetlen). Az elődöntőnek megfelelő második csoportkörben Olaszország ellen ezúttal is gólképtelen maradt a csapat. Ezt követően a hollandok ellen 2–2-es döntetlent játszottak. Az Ausztria elleni utolsó mérkőzésen meglepetésre 3–2-re kikaptak,[14] s ennek következtében a harmadik helyen végeztek a csoportban, mindössze az őket legyőző osztrákokat előzték meg. A világbajnokságot követően Helmut Schön visszavonult a szövetségi kapitányi poszttól, helyére az addigi segédjét, Jupp Derwallt nevezték ki.

Derwall első tornája sikeres volt, mivel az 1980-as Európa-bajnokságot megnyerte a nyugatnémet válogatott. A csoportmérkőzések során Csehszlovákia, Hollandia és Görögország csapatával játszottak. Az első találkozón a csehszlovákok ellen Karl-Heinz Rummenigge góljával arattak 1–0-s győzelmet, majd a Hollandia elleni mérkőzésen Klaus Allofs szerzett három gólt, amivel a Nationalelf a 65. percben már 3–0-ra vezetett. Az Oranje a hajrára egygólosra csökkentette a hátrányát, ám végül nem esett több gól, így az NSZK nyert 3–2-re. Az utolsó csoportmérkőzésen a görögök ellen 0–0-s döntetlen született, ami a csoportelsőséget, és ezáltal a döntőbe jutást eredményezte a nyugatnémeteknek. A döntőt a belgákkal játszották, ahol a gól nélküli első félidőt követően 2–1-re nyertek Horst Hrubesch duplájával, így megszerezték második Európa-bajnoki címüket. Az esemény gólkirálya Allofs lett a Hollandia elleni mesterhármasának köszönhetően.

Az 1982-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőin meggyőző teljesítménnyel szerepeltek: mind a nyolc mérkőzésüket megnyerték, Ausztriát, Bulgáriát, Albániát és Finnországot hazai pályán és idegenben egyaránt legyőzték, ráadásul kétszer is gólzáporos mérkőzésen diadalmaskodtak, mivel a finnek ellen 7–1-re, az albánok ellen pedig 8–0-ra nyertek otthon. A torna első csoportkörében Rummenigge nagyszerű teljesítményt mutatott, az Algéria elleni 2–1-re elveszített találkozón ő szerezte az NSZK egyetlen találatát, a Chile elleni 4–1-es siker során pedig háromszor talált az ellenfél kapujába. Az osztrákok elleni mérkőzés a csoportelsőségről döntött. A nyugatnémetek 1–0-ra nyertek, s mivel még az előző napon Algéria 3–2-re verte Chilét, így hármas holtverseny alakult ki a csoportban. Az első helyet az NSZK szerezte meg jobb gólkülönbségének köszönhetően, mellette még Ausztria jutott tovább. A második csoportkörben már csak három csapat szerepelt egy csoportban. Az NSZK Angliával és Spanyolországgal együtt alkotta a B csoportot. Az angolok ellen gólnélküli döntetlen lett a találkozó végeredménye, míg a hazai pályán játszó spanyolokat 90 089 néző előtt a Santiago Bernabéu stadionban verték meg 2–1-re. Ismételten csoportelsőként jutottak tovább, az elődöntőben Franciaország ellen 3–3-as döntetlent követően 5–4-re nyertek a büntetőpárbajban. A döntőben Olaszországgal mérkőztek, ahol az Azzurri már háromgólos előnyre tett szert, a nyugatnémetek számára végül csak a szépítés sikerült.[15] Jupp Derwall kapitánykodása során a második nemzetközi tornáján vezette döntőbe az NSZK csapatát, ezúttal azonban ezüstérmesek lettek.

A sikeresen megvívott Eb-selejtezőket követően az 1984-es kontinenstornára címvédőként érkeztek, ám maga a torna már nem sikerült ennyire jól. A csoportkörben a Portugália elleni nyitómérkőzésükön 0–0-s eredmény született, amit a Románia elleni 2–1-es győzelem követett, ahol Rudi Völler szerezte mindkét nyugatnémet gólt. A spanyolok ellen 1–0-ra kikaptak, ami a korai kiesést eredményezte.

Beckenbauer kapitányi sikere

Az Eb-kudarc után Franz Beckenbauert nevezték ki szövetségi kapitánynak a válogatott élére. A játékosként 1974-ben világbajnok edző sikeresen kijuttatta az 1986-os világbajnokságra a válogatottat. Ott a csoportkörben némi meglepetésre a dánok mögött csak a második helyen jutottak be a nyolcaddöntőbe. Az ellenfelük a marokkói labdarúgó-válogatott volt, akiket Lothar Matthäus 87. percben szerzett góljával vertek meg, s jutottak tovább. A Mexikó elleni negyeddöntőben gólnélküli döntetlent értek el, a tizenegyesrúgások során azonban nem rontottak a nyugatnémet játékosok a 4–1-re megnyert büntetőpárbaj során, így az utolsó rúgásokra nem kellett sort keríteni. Érdekesség, hogy Toni Schumacher Sergio Goycocheaval együtt tartja a rekordot a világbajnokságok büntetőpárbajai során a legtöbb hárított tizenegyes tekintetében, négy védéssel. Az 1982-es vb-hez hasonlóan az elődöntőben itt is a franciák ellen kellett pályára lépni, ezúttal azonban kétgólos győzelmükkel biztosították a döntőbe jutást. Az Argentínával vívott finálé az NSZK szempontjából rosszul alakult, mivel 55 perc elteltével 2–0-s hátrányba kerültek. A 74. percben Rummenigge szépített, majd hat perccel később Völler egyenlített. Újabb három perc elteltével az argentinok ismét előnyhöz jutottak, ám ezt követően a nyugatnémetek már nem tudtak egalizálni.[16] A Mannschaft az egymást követő második világbajnokságán lett ezüstérmes.

A nyugatnémetek abban bíztak, hogy hazai pályán sikerül megnyerniük az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságot. Rendezőként nem kellett részt venniük a selejtezőkben. A csoportkör során Olaszország ellen egy 1–1-es döntetlennel kezdték a tornát, amit a Dánia és a Spanyolország elleni győzelmek követtek, mindkét alkalommal 2–0 arányban diadalmaskodtak. Az elődöntőben Hollandia ellen játszottak, ahol az 55. percben Matthäus büntetőjével megszerezték a vezetést, végül mégis a hollandok jutottak be a döntőbe Ronald Koeman tizenegyes-góljának és Marco van Basten találatának köszönhetően.

A csalódást keltő Eb után az 1990-es világbajnokságra Hollandia mögött a második helyen kvalifikálta magát a nyugatnémet csapat. Ez volt az utolsó olyan labdarúgótorna, amelyen Nyugat-Németország (NSZK) néven szerepeltek, ugyanis a finálé után három hónappal Németországot újraegyesítették. A tornán csoportelsőként biztosította a helyét a nyolcaddöntőbe, két alkalommal is gólgazdag mérkőzést játszott a csapatkapitánynak kinevezett Lothar Matthäus vezette csapat: Jugoszlávia ellen 4–1-re, az Egyesült Arab Emírségek ellen pedig 5–1-re nyertek. Matthäus, Klinsmann és Völler mindkét találkozón eredményes tudott lenni. Az utolsó találkozójukon Kolumbia ellen Pierre Littbarski révén ugyan a 89. percben megszerezték a vezetést, de az egy perccel később Freddy Rincón kiegyenlítette. A legjobb tizenhat között Hollandia ellen 2–1-re nyertek, majd a negyeddöntőben Csehszlovákiát verték meg 1–0-ra. Az Anglia elleni elődöntőben a rendes játékidőben 1–1-es döntetlen született, és mivel a hosszabbításban nem esett újabb gól, így a tizenegyespárbaj következett. A nyugatnémetek mind a négy büntetőjüket értékesítették, míg az angol játékosok közül az utolsó két lövő hibázott, ennek köszönhetően az NSZK jutott tovább 4–3-as sikerével. A döntőbeli ellenfele az ugyancsak büntetőkkel továbbjutott Argentína volt. A mérkőzés az előző világbajnokság fináléjának „visszavágója” volt, a találkozó egészen a 85. percig gól nélkül zajlott, amikor Andreas Brehme értékesítette az NSZK javára megítélt tizenegyest.[17] A Nationalelf egymást követő harmadik alkalommal jutott be a világbajnokság döntőjébe, a két ezüstérem után most nyerniük sikerült, így harmadik alkalommal lettek világbajnok. Beckenbauer Mário Zagallo után a második ember lett, aki világbajnokságot nyert játékosként és edzőként egyaránt, azonban az első olyan, aki csapatkapitányként és szövetségi kapitánykánt is megtette ezt.

Az újraegyesülés után

Németország a FIFA-világranglistán (1992 december – 2008 szeptember)

1990. februárjában az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőtornájának sorsolásakor az NDK és az NSZK egyaránt az 5. csoportba került. Azonban az újraegyesítésének folyamata már 1989-ben megkezdődött. A „két Németország” egyesítése már augusztusban megtörtént, noha a politikai értelemben vett egyesítést csak 1990. október 3-án deklarálták. A klubok és a játékosok korábban csatlakoztak a DFB-hez, és a bajnokság új idénye ez alatt már elkezdődött. Nyugat-Németország augusztus 29-én Portugália ellen egy barátságos mérkőzés keretein belül lépett pályára, amelyen a FIFA szabályainak értelmében nem léphettek pályára azok a játékosok, akik korábban az NDK színeiben voltak válogatottak. A Svédország elleni barátságos találkozón és a Luxemburg elleni Európa-bajnoki selejtezőn ugyanez volt a helyzet. Tervbe volt véve, hogy a korábban kiírt Kelet- és Nyugat-Németország közötti selejtezőt megrendezik barátságos mérkőzésként az újraegyesítést ünnepelve, azonban ezt a tervet törölték. Az első mérkőzés, amelyen az egységes Németország pályára lépett, és a korábbi NDK válogatott labdarúgók is szerepelhettek (úgy mint Matthias Sammer és Ulf Kirsten), a december 19-i Svájc ellen 4–0-ra megnyert találkozó volt, ahol Rudi Völler már az 1. percben vezetéshez juttatta a németeket.

A világbajnoki cím megnyerése után Beckenbauer leköszönt a kapitányi posztról, utódja az addigi segítője, Berti Vogts lett. A csapat a várakozásoknak megfelelően kijutott az 1992-es Európa-bajnokságra. A tornán csoportmásodikként jutottak be az elődöntőbe, ahol a házigazda svédeket ejtették ki 3–2-es győzelmüknek köszönhetően. A döntőben az Eb meglepetéscsapatával, Dániával találkoztak, akik az eredetileg résztvevő, de a Délszláv háború miatt kizárt Jugoszlávia helyett szerepeltek az eseményen. A fináléban a németek végül 2–0-s vereséget szenvedtek. Karl-Heinz Riedle a kontinenstorna társgólkirálya lett negyedmagával.

Lothar Matthäus büntetője Bulgária ellen az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében

Az 1994-es világbajnokságra címvédőként érkeztek (a selejtezőkön nem kellett szerepelniük). A csoportból többek között Jürgen Klinsmann remeklésével sikerült továbbjutni, aki négy gól szerzett (csapata a csoportmérkőzések alatt összesen ötöt). A nyolcaddöntőben Belgiumnál 3–2 arányban bizonyultak jobbnak, a negyeddöntőben Bulgária ellen mérkőztek. A világbajnoki negyeddöntőben a második félidő elején Matthäus tizenegyesgóljával ugyan megszerezték a vezetést, de Bulgária megfordította a mérkőzés eredményét, kiejtve ezzel Németországot.[18]

Az első alkalommal 16 csapat részvételével megrendezett 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságon jól szerepelt a Nationalelf. Csehország ellen 2–0-ra, Oroszország ellen 3–0-ra nyertek, míg Olaszországgal gólnélküli döntetlent játszottak a csoportkörben, amivel csoportelsőként biztosították a továbbjutásukat. A negyeddöntőben a horvátoknál bizonyultak jobbnak (2–1), az elődöntőben a rendező Anglia ellen 1–1-es döntetlent játszottak. A Puhl Sándor vezette mérkőzés 3. percében Alan Shearer szerezte meg a vezetést az angoloknak, amit Stefan Kuntz egyenlített ki, és alakította ki a végeredményt a 16. percben. A hosszabbítás sem hozott újabb gólt, így büntetőpárbaj döntötte el a finalista kilétét. Mindkét csapatból az első öt rúgó egyaránt értékesítette a büntetőt, a hatodik párosból Gareth Southgate lövését azonban Andreas Köpke kivédte, Andreas Möller a sajátját viszont belőtte, bejuttatva a németeket a döntőbe. Az Eb-finálé másik csapata az a Csehország volt, akikkel a csoportmérkőzések során egyszer már megmérkőztek. A találkozón a csehek jutottak előnyhöz Patrik Berger 59. percben szerzett tizenegyesgóljával. A mérkőzés hőse Oliver Bierhoff volt, aki a 73. percben kiegyenlített, majd a hosszabbításban a 95. percben szerzett aranygóljával meg is nyerték a mérkőzést, és ezáltal harmadik alkalommal az Európa-bajnokságot is. Németország ezzel az újraegyesítést követő első jelentős diadalát aratta. A torna legjobb játékosának Matthias Sammert választotta meg az UEFA.

Az 1998-as világbajnokság kvalifikációs tornáján Ukrajna és Portugália, valamint Örményország, Észak-Írország és Albánia előtt sorozatban a 12. világbajnoki szereplésüket biztosították be. Magán a tornán Eb-címvédőként már nem szerepeltek ennyire jól. A csoportjukból elsőként jutottak tovább, a nyolcaddöntőben Mexikót verték meg 2–1-re. A negyeddöntőben a horvátoktól sima, 3–0-s vereséget szenvedtek,[19] így az egymást követő második alkalommal estek ki a torna ezen szakaszában. A világbajnokságot követően Vogts lemondott, helyére a szövetségi kapitányi posztra Erich Ribbecket nevezték ki.

Az új szakvezetővel felemás formát mutatott a német válogatott. Máltát mindössze 2–1-re verték meg az első mérkőzésükön, amit a Románia elleni 1–1-es döntetlen követett, így az első Eb-selejtezőt nem túl biztató körülmények között várták. A törökök elleni idegenbeli selejtezőn 1–0-s vereséget szenvedtek, így igazolódni látszottak a kételyek. Noha a soron következő, Moldova elleni, ugyancsak idegenbeli tétmérkőzésen 3–1-re nyertek, az ezt követő barátságos találkozókon nyeretlenek maradtak Hollandia (1–1), az Egyesült Államok és Kolumbia (3–3) ellen. Az újabb selejtezőkön azonban legyőzték Észak-Írországot és Finnországot is, de a skótok elleni hazai környezetben rendezett felkészülési mérkőzésüket 1–0-ra elbukták, ugyanakkor Moldova ellen kiütéses, 6–1-es győzelmet arattak az Eb-selejtezőn.

Az Európa-bajnoki cím birtokosaként meghívást kaptak az 1999-es konföderációs kupára, melyen első alkalommal vettek részt (noha az 1997-es tornán is indulási jogot szereztek ugyanezen a jogcímen, de akkor visszaléptek). A kupán egy nem túl erős kerettel vettek részt, aminek eredményeként már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek. A nyitómérkőzésükön Brazíliától 4–0-s vereséget szenvedtek, majd Új-Zéland ellen 2–0-ra nyertek. Az utolsó találkozójukon az Egyesült Államok ellen 2–0 arányban maradtak alul, így kiestek.

2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság

Ezt követően ismét Európa-bajnoki selejtezőket játszottak, melyeken veretlenek maradtak, így kijutottak a kontinenstornára. Ezután Norvégia ellen újra sikerült barátságos mérkőzést nyerniük, amit egy 2–1-es vereség és két 1–1-es döntetlen követett. Az Eb előtti utolsó két felkészülési találkozójukat azonban megnyerték, először a csehek ellen bizonyultak jobbnak 3–2-re, majd Liechtenstein válogatottját győzték le 8–2-re. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon egy magas átlagéletkorú csapattal szerepeltek. Az első csoportmérkőzésükön Románia ellen csak 1–1-es végeredmény született, Angliától 1–0-ra, Portugáliától pedig (amely már két forduló után bebiztosította a továbbjutását) 3–0-ra kaptak ki. A csoport legutolsó helyén végeztek egyetlen rúgott góllal. A német válogatott történetében Ribbeck az egyetlen olyan szövetségi kapitány, aki semmilyen sikert sem tudott elérni. A kiábrándító Eb-szereplést követően Ribbecket menesztették, helyére Rudi Völlert nevezték ki eleinte átmeneti jelleggel, később azonban állandósítva a posztján, mivel az utódnak szánt Christoph Daum kábítószer botrányba keveredett.

Völler első mérkőzésén Spanyolország ellen játszottak, ami az egyetlen felkészülési találkozó volt a világbajnoki-selejtezőket megelőzően. A debütálás jól sikerült, mivel Mehmet Scholl és Alexander Zickler két-két góljával 4–1-es győzelmet arattak. A selejtezőket jól kezdték, a görögöket 2–0-ra, az angolokat Londonban 1–0-ra verték meg. A dánok és a franciák elleni felkészülési mérkőzéseiken vereséget szenvedtek, a vb-selejtezőkön viszont négyszer is veretlenek maradtak (a finnekkel játszottak 2–2-es döntetlent), és a közbeékelődött Szlovákia elleni barátságos mérkőzésen is 2–0-ra győztek. Az Anglia elleni hazai visszavágót megelőzően Magyarországgal játszottak Budapesten, ahol 5–2-es győzelmet arattak. Az angolok elleni selejtező azonban rosszul sikerült, 5–1-es vereséget szenvedtek. Az utolsó játéknapot megelőzően az angolok és a németek azonos pontszámmal álltak a csoport élén, és habár az angolok hazai pályán csak 2–2-es döntetlent játszottak a görögökkel, a németek nem tudták kihasználni a lehetőséget a csoportelsőség kivívására, mivel otthon 0–0-s döntetlent játszottak Finnországgal. A német nemzeti csapat története során először kényszerült arra, hogy pótselejtezőt játsszon, ahol ellenfele Ukrajna volt. Az első mérkőzésen Kijevben 1–1-es döntetlen született, ám a visszavágón 4–1-re nyertek a németek (az első mérkőzésen is eredményes Michael Ballack kétszer is eredményes volt), így bebiztosították a részvételüket a világbajnokságon.

A 21. században

2002–2006

A 2002-es világbajnokság közeledtével alacsonyak voltak a német csapattal kapcsolatos elvárások a nehézkesen megvívott selejtezőket követően (habár a kijutás utáni felkészülési mérkőzéseken jól szerepeltek: Izrael ellen 7–1, az Egyesül Államok ellen 4–2, Kuvait ellen 7–0, Ausztria ellen 6–2, és két 1–0-s vereség Argentínától és Walestől). A tornán viszont roppantul erősen kezdtek, Szaúd-Arábiát 8–0-ra verték meg az első mérkőzésükön, ahol a nyolc gólt hat játékos szerezte (érdekesség, hogy a mesterhármast elérő Miroslav Klose az összes találatát fejjel szerezte).[20] Az írek ellen egészen a 92. percig vezettek, amikor Robbie Keane egyenlített, kialakítva az 1–1-es végeredményt, Kamerunt pedig 2–0-ra verték (Klose további két gólt fejelt, mindkét mérkőzésen egy-egy találatot szerzett). Az egyenes kieséses szakaszban Paraguay ellen a 88. percben szerezték meg a vezetést és egyben a győzelmet Oliver Neuville találatával. Az Egyesült Államokat ugyancsak 1–0-ra verték meg, míg az elődöntőben a házigazda dél-koreaiakat verték Ballack góljával, aki a mérkőzésen kapott sárga lapja miatt nem szerepelhetett a döntőben. A finálé brazil fölényt hozott, melyet Ronaldo két góljával Brazília nyert meg.[21] A torna legjobb játékosának Oliver Kahnt választották meg, aki az egyetlen olyan kapus, aki Világbajnoki aranylabdát kapott. Kahn emellett a Jasin-díjat is megkapta, ami a világbajnokság legjobb kapusának járó elismerés. A 2003-as konföderációs kupán világbajnoki ezüstérmesként részvételi jogot szerzett, de a tornán nem kívántak részt venni.

A 2004-es Európa-bajnokság kezdőcsapatai a Németország–Csehország csoportmérkőzés előtt

A soron következő Eb-selejtezőket sikerrel teljesítették, így a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon indulási jogot szereztek. Ott azonban győzelem nélkül már a csoportkör után kiestek. A torna után Völler lemondott, mivel a média folyamatosan bírálta. Ennek következtében a válogatott élére hat éven belül már a harmadik szövetségi kapitányt kellett megtalálnia a szövetségnek, holott azelőtt 75 évig mindössze hat szakvezető irányította a nemzeti csapatot. A lehetséges jelöltek között szerepelt Ottmar Hitzfeld és Otto Rehhagel is, valamint a korábbi válogatott Jürgen Klinsmann, aki ezt megelőzően soha sem töltött be vezetőedzői posztot. Az edzői tapasztalatok és a licenc hiánya miatt Joachim Löwöt nevezték ki mellé segítőnek. Klinsmann fő feladata az volt, hogy a hazai rendezésű 2006-os világbajnokságon jó eredményt érjen el a válogatottal. Klinsmannék első tornája a világbajnokságot felkonferáló 2005-ös konföderációs kupa volt, melyen rendezőként szerepeltek. A csoportmérkőzések során Ausztrália ellen 4–3-ra nyertek, Tunéziát 3–0-ra győzték le, Argentína ellen 2–2-es végeredmény született, így csoportgyőztesként jutottak be az elődöntőbe. Ott a brazilok ellen kétszer is hátrányba kerültek, amiket mindkétszer két perc alatt ledolgoztak, azonban a 76. percben esett brazil gólra már nem tudtak válaszolni. A bronzmérkőzésen Mexikóval találkoztak, és nyertek a hosszabbításban 4–3-ra.[22] Németország Klinsmann vezetésével története első érmét szerezte meg a konföderációs kupán.

A 2006-os vb-n való automatikus részvétel miatt csak barátságos mérkőzéseket játszottak a torna kezdetéig. A válogatott és egyben a világbajnokság nyitómérkőzése a Costa Rica elleni 4–2-re megnyert, eseménydús találkozó volt.[23] A lengyelek ellen a 91. percben szerzett góllal nyertek 1–0-ra, az utolsó csoportmérkőzésükön Ecuadornál bizonyultak jobbnak 3–0-ra. A nyolcaddöntőben Svédország ellen Lukas Podolski 4. és 12. percben szerzett góljával 2–0-ra nyertek, majd a negyeddöntőben az argentinokkal ugyan 1–1-es döntetlent játszottak, de a büntetőpárbajban 4–2-re győztek. Az elődöntőben az olasz válogatott ellen léptek pályára, a rendes játékidőben nem esett gól. Már a kétszer 15 perces hosszabbításból is csak egy perc volt hátra, amikor előbb Fabio Grosso talált be a 119. percben, majd két minutummal később Alessandro Del Piero is gólt szerzett, megfosztva ezzel a németeket attól, hogy hazai pályán 1974 után ismét világbajnoki-döntőt játszanak. A harmadik helyért rendezett találkozón Bastian Schweinsteiger remeklésének köszönhetően 3–1-es győzelmet arattak Portugália ellen.[24] A Világbajnoki aranycipőt Miroslav Klose kapta meg, a legjobb fiatal játékosnak járó díjat Lukas Podolskinak adták. A vb után Klinsmann leköszönt a posztjáról.

2008–2012

A 2008-as Eb-döntő kezdőcsapatai

A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőinek[25][26] az addigi segédedző Joachim Löw vezetésével vágtak neki, ahol a csoportbeli ellenfelei Ciprus, Csehország, Írország, San Marino, Szlovákia és Wales voltak. A Nationalelf jól kezdte a selejtezősorozatot, San Marino ellen 13–0-s, kiütéses győzelmet aratott (jelenleg ez San Marino legnagyobb arányú veresége), a találkozón Podolski négy gólt lőtt, Schweinsteiger, Klose és Thomas Hitzlsperger pedig kétszer talált be az ellenfél kapujába.[27] 2007. október 13-án az írek elleni 0–0-s döntetlennel első csapatként kvalifikálták magukat a 2008-as Eb-re. Az Allianz Arenaban rendezett Csehország elleni "tét nélküli" mérkőzésen 3–0-s vereséget szenvedtek, amivel a csoport második helyére csúsztak vissza, ahonnan a selejtezőtorna végéig nem is mozdultak el. A D jelű selejtezőcsoport legeredményesebb játékosa a nyolcgólos Lukas Podolski volt. Az Európa-bajnokság csoportmérkőzései során Lengyelország 2–0-s legyőzésével kezdtek (Podolski duplázott), majd a horvátoktól szenvedtek meglepő, 2–1-es vereséget, ráadásul Bastian Schweinsteigert Frank de Bleeckere játékvezető ki is állította a mérkőzés 92. percében. Az Ausztria elleni feszült hangulatú (Manuel Mejuto González mindkét szövetségi kapitányt, Josef Hickersbergert és Joachim Löwöt is elküldte a kispadtól a 41. percben), és a továbbjutást eldöntő találkozót Michael Ballack szabadrúgásgóljával megnyerték, így bejutottak a negyeddöntőbe. Ott az A csoport győztesével, Portugáliával mérkőztek meg az eltiltott Löwöt helyettesítő Hans-Dieter Flick segédedző vezetésével. A 26. percre már 2–0-s vezetésre tettek szert Schweinsteiger és Klose találataival, a félidő előtt Nuno Gomes szépített, a 61. percben Ballack góljával 3–1-re vezettek, végül Hélder Postiga állította be a 87. percben a végeredményt.[28] Az elődöntőben a torna meglepetéscsapa, Törökország ellen léptek pályára, ahol egy izgalmas találkozón nyertek 3–2-re Philipp Lahm 90. percben szerzett góljával.[29] Június 29-én a döntőben Spanyolország 1–0-ra nyert ellenük Fernando Torres góljával,[30] így ezüstérmesként zárták a tornát.

Az Európa-bajnokság után Joachim Löw a játékoskeret megfiatalításába kezdett, így olyan játékosokat válogatott be, mint René Adler, Serdar Tasci vagy Mesut Özil, tette mindezt azért hogy versenyhelyzetet alakítson ki, ám a keret tagjai között ez feszültség kialakulásához vezetett.[31] A 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtezőjében Németország azonos csoportba került Azerbajdzsán (melyet Berti Vogts korábbi német kapitány irányít), Finnország, Liechtenstein, Oroszország és Wales csapatával.

A nehéz selejtezőcsoport ellenére – melyben szerepelt a legutóbbi Európa-bajnokságon elődöntős Oroszország – Németország jól kezdte a szereplését, és Dortmundban 2–1-re legyőzte az oroszokat, ahol az első játékrészben dominált a németek játéka, és erős nyomás alatt tartották ellenfelüket. Azonban a Szbornaja a selejtezők hátralévő részében jó teljesítményt mutatott, s így egészen az utolsó előtti mérkőzésig életben tartotta a csoportgyőzelemre való esélyét. A moszkvai találkozót műfüves borítású pályán rendezték meg, ezért Németország nehéz küzdelmet várt. Mindezek ellenére a németek stabilan védekeztek, és megakadályozták az összes orosz támadást, majd Mesut Özil betört az orosz büntetőterületen belülre, és Miroslav Klosehoz passzolta a labdát, aki így megszerezte a győztes gólt. Németország veretlenül nyerte meg a selejtezőcsoportját, és jutott ki a 2010-es Dél-afrikai világbajnokságra.

A 2009. november 14-i Chile elleni barátságos mérkőzést Robert Enke halálesete miatt lemondták.[32][33] A Hannover 96 kapusa tagja volt a bővebb keretnek, azonban sérülés miatt nem került be. Enke esélyes lett volna a 2010-es vb-csapat első számú kapus posztjára. Az eset megrázta az egész válogatottat.

A vb-re való felkészülés jegyében négy mérkőzést játszottak. Elefántcsontparttal szemben 2–2-es döntetlen született, Argentínától hazai pályán 1–0-ra kaptak ki, Máltát 3–0-ra verték. Az egyetlen idegenbeli barátságos mérkőzésüket Magyarország ellen játszották, amely a vendég német csapat 3–0-s sikerét hozta. Az utolsó felkészülési találkozón a bosnyákokkal mérkőztek meg, ami a Nationalelf 3–1-es győzelmével végződött.

A 2010-es világbajnokság sorsolását 2009. december 4-én tartották. A németek a D csoportba kerültek Ausztrália, Szerbia és Ghána társaságában. A torna során Németország meggyőző, támadó szellemű, látványos játékot mutatott. Az Ausztrália elleni első csoportmérkőzésüket 4–0-ra nyerték meg, míg a második találkozón kikaptak 1–0-ra a szerbektől. Az utolsó mérkőzésen a továbbjutásért léptek pályára Ghána ellen, végül Mesut Özil góljával 1–0 arányban legyőzték az afrikaiakat.

A legjobb 16 között Angliát 4–1-re verték (ahol Frank Lampard szabályos gólját nem adták meg). A negyeddöntőben Argentínát ütötték ki 4–0-ra. A mérkőzésen Miroslav Klose a 100. válogatottságát ünnepelte, és két góljának köszönhetően beérte az örökranglistán Gerd Müllert, aki 14 világbajnoki góljával a legeredményesebb német játékos volt. A július 7-i elődöntőben Spanyolországtól 1–0-s vereséget szenvedtek. A harmadik helyért rendezett mérkőzésen 3–2-re nyertek Uruguay ellen, így a csapat bronzérmesként zárta a tornát.

A torna alatt összesen 16 gólt szereztek, míg a győztes spanyolok mindössze nyolcat. Az 1982-es világbajnokságon szereplő brazil csapat óta a német az első, amely a legtöbb szerzett találat ellenére nem tudta megnyerni a világbajnokságot.

A csapat vb-kerete igencsak nemzetközivé vált, mivel a 23 fős játékosállományból 11 labdarúgó származása okán szerepelhetett volna másik válogatottban is. További érdekesség, hogy az 1934-es torna óta ez volt a legfiatalabb átlagéletkorral (24,96 év) rendelkező német válogatott keret, amely részt vett a világbajnokságon.[34]

2012–2014

A német válogatott a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében egymás után tízszer nyert, így történelmet írt, mert eddig még sosem sikerült az Eb-selejtezők történetében egymás után tízszer győzniük.[35] Az Európa-bajnokságon négy győzelemet szereztek, a 2010-es világbajnokság bronzmérkőzését is beleszámítva egymás után 15-ször győztek tétmérkőzésen, ezzel új rekordot állítottak fel.[36] Azonban az elődöntőben jött a fordulat, ahol Olaszország ellen 2–1-re kikaptak.

Németország az európai C csoportban szerepelt a selejtezőkben, Svédország, Ausztria, Írország, Kazahsztán és Feröer mellett. A német csapat 2013. október 11-én, az utolsó előtti fordulóban megnyerte a csoportját és kijutott a világbajnokságra.[37] 9 alkalommal győztek és egy Svédország elleni döntetlenjük volt, 36 gólt szereztek és 10-et kaptak.[38]

A világbajnokságon a G csoportba kerültek, Portugália, Ghána és az Egyesült Államok mellé. Az első mérkőzésükön Portugáliát verték 4–0-ra,[39] majd Ghána ellen 2–2-t játszottak egy fordulatos mérkőzésen. A németek vezettek 1–0-ra, Ghána fordított, végül Németország egyenlített 2–2-re.[40] Az utolsó mérkőzésen az Egyesült Államokat 1–0-ra győzték le, így csoportelsőként jutottak a nyolcaddöntőbe.[41]

A nyolcaddöntőben Algéria ellen a rendes játékidőben 0–0 volt az állás, végül a németek a hosszabbításban 2–1-re nyerni tudtak.[42] A negyeddöntőben Franciaország volt az ellenfél, a 13. percben szerzett góllal nyertek 1–0-ra.[43] Az elődöntőben a házigazda brazil válogatott elleni mérkőzést fölényesen 7–1-re nyerték meg, az első félóra után már 5–0-ra vezettek.[44] [45]

Nemzetközi eredmények

Labdarúgó-világbajnokság
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Olimpiai játékok
  • Bronzérmes: 1 alkalommal (1988)
Konföderációs kupa
  • Bronzérmes: 1 alkalommal (2005)

2014-es világbajnokság-selejtezők

Csapat M Gy D V Rg Kg Gk P
 Németország 10 9 1 0 36 10 +26 28
 Svédország 10 6 2 2 19 14 +5 20
 Ausztria 10 5 2 3 20 10 +10 17
 Írország 10 4 2 4 16 17 -1 14
 Kazahsztán 10 1 2 7 6 21 –15 5
 Feröer 10 0 1 9 4 29 –25 1
 
Flag of Germany.svg
Flag of Sweden.svg
Flag of Ireland.svg
Flag of Austria.svg
Flag of the Faroe Islands.svg
Flag of Kazakhstan.svg
német 4 - 4 3 - 0 3 - 0 3 - 0 4 - 1
svéd 3 - 5 0 - 0 2 - 1 2 - 0 2 - 0
ír 1 - 6 1 - 2 2 - 2 3 - 0 3 - 1
ausztria 1 - 2 2 - 1 1 - 0 6 - 0 4 - 0
feröer 0 - 3 1 - 2 1 - 4 0 - 3 1 - 1
kazahsztán 0 - 3 0 - 1 1 - 2 0 - 0 2 - 1

Csoportkör

Tabella

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
 Németország 3 2 1 0 7 2 +5 7
 Egyesült Államok 3 1 1 1 4 4 0 4
 Portugália 3 1 1 1 4 7 –3 4
 Ghána 3 0 1 2 4 6 –2 1

Mérkőzések

1.forduló:
2014. június 16.
13:00 (18:00)
Németország  4–0  Portugália
Müller Gól : 12' 12' (11-esből) Gól : 45+1' 45+1' Gól : 78' 78'
Hummels Gól : 32' 32'
(3–0)
Jegyzőkönyv
Arena Fonte Nova, Salvador
Nézőszám: 51 081
Játékvezető: Milorad Mažić (szerb)

2.forduló:
2014. június 21.
16:00 (21:00)
Németország  2–2  Ghána
Götze Gól : 51' 51'
Klose Gól : 71' 71'
(0–0)
Jegyzőkönyv
A. Ayew Gól : 54' 54'
Gyan Gól : 63' 63'
Estádio Castelão, Fortaleza
Nézőszám: 59 621
Játékvezető: Sandro Ricci (brazil)

3.forduló:
2014. június 26.
13:00 (18:00)
Egyesült Államok  0–1  Németország
(0–0)
Jegyzőkönyv
Müller Gól : 55' 55'
Arena Pernambuco, Recife
Nézőszám: 41 876
Játékvezető: Ravshan Ermatov (üzbég)

Egyenes kieséses szakasz

Nyolcaddöntő

2014. június 30.
17:00 (22:00)
Németország  2–1  (h. u.)  Algéria
Schürrle Gól : 92' 92'
Özil Gól : 120' 120'
(0–0, 0–0, 1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Dzsabu Gól : 120+1' 120+1'
Estádio Beira-Rio, Porto Alegre
Nézőszám: 43 063
Játékvezető: Sandro Ricci (brazil)

Negyeddöntő

2014. július 4.
13:00 (18:00)
Franciaország  0–1  Németország
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Hummels Gól : 13' 13'
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro
Nézőszám: 74 240
Játékvezető: Néstor Pitana (argentin)

Elődöntő

2014. július 8.
17:00 (22:00)
Brazília  1-7  Németország
Oscar Gól : 90' 90' (0-5)
Jegyzőkönyv
Részletek
Müller Gól : 11' 11'
Klose Gól : 23' 23'
Kroos Gól : 25' 25' Gól : 26' 26'
Khedira Gól : 29' 29'
Schürrle Gól : 69' 69' Gól : 79' 79'


Döntő

2014. július 13.
16:00 (21:00)
Németország  1–0 (h.u)  Argentína
Götze Gól : 113' 113' (0-0)
Jegyzőkönyv
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro
Nézőszám: 74 738
Játékvezető: Nicola Rizzoli (olasz)

A 2014-es labdarúgó-világbajnokság győztese

Németország
4. cím

Világbajnoki-szereplés

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg Keret
Uruguay 1930 Nem indult - - - - - - - -
Olaszország 1934 Bronzérmes 3 4 3 0 1 11 8 Keret
Franciaország 1938 Nyolcaddöntős 10 2 0 1 1 3 5 Keret
Brazília 1950 Eltiltották - - - - - - - -
Svájc 1954 Aranyérmes 1 6 5 0 1 25 14 Keret
Svédország 1958 4. hely 4 6 2 2 2 12 14 Keret
Chile 1962 Negyeddöntős 7 4 2 1 1 4 2 Keret
Anglia 1966 Ezüstérmes 2 6 4 1 1 15 6 Keret
Mexikó 1970 Bronzérmes 3 6 5 0 1 17 10 Keret
NSZK 1974 Aranyérmes 1 7 6 0 1 13 4 Keret
Argentína 1978 2. csoportkör 6 6 1 4 1 10 5 Keret
Spanyolország 1982 Ezüstérmes 2 7 3 2 2 12 10 Keret
Mexikó 1986 Ezüstérmes 2 7 3 2 2 8 7 Keret
Olaszország 1990 Aranyérmes 1 7 5 2 0 15 5 Keret
USA 1994 Negyeddöntős 5 5 3 1 1 9 7 Keret
Franciaország1998 Negyeddöntős 7 5 3 1 1 8 6 Keret
Dél-KoreaJapán 2002 Ezüstérmes 2 7 5 1 1 14 3 Keret
Németország 2006 Bronzérmes 3 7 5 1 1 14 6 Keret
Dél-Afrika 2010 Bronzérmes 3 7 5 0 2 16 5 Keret
Brazília 2014 Aranyérmes 1 7 6 1 0 18 4 Keret
Összesen 18 alkalom 106 66 20* 20 224 121 -
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt világbajnokság hazai rendezésű volt.

Európa-bajnoki-szereplés

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg Keret
Franciaország 1960 Nem indult - - - - - - -
Spanyolország 1945 1964 Nem indult - - - - - - -
Olaszország 1968 Nem jutott be - - - - - - -
Belgium 1972 Aranyérmes 2 2 0 0 5 1 Keret
Jugoszlávia 1976 Ezüstérmes 2 1 1 0 6 4 Keret
Olaszország 1980 Aranyérmes 4 3 1 0 6 3 Keret
Franciaország 1984 Csoportkör 3 1 1 1 2 2 Keret
NSZK 1988 Elődöntős 4 2 1 1 6 3 Keret
Svédország 1992 Ezüstérmes 5 2 1 2 7 8 Keret
Anglia 1996 Aranyérmes 6 4 2 0 10 3 Keret
BelgiumHollandia 2000 Csoportkör 3 0 1 2 1 5 Keret
Portugália 2004 Csoportkör 3 0 2 1 2 3 Keret
SvájcAusztria 2008 Ezüstérmes 6 4 0 2 10 7 Keret
LengyelországUkrajna 2012 Elődöntős 5 4 0 1 10 6 Keret
Összesen 11/14 43 23 10 10 65 45 -
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt Európa-bajnokság hazai rendezésű volt.

Konföderációs kupa-szereplés

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg Keret
Szaúd-Arábia 1992 Nem jutott be - - - - - - -
Szaúd-Arábia 1995 Nem jutott be - - - - - - -
Szaúd-Arábia 1997 Nem indult - - - - - - -
Mexikó 1999 Csoportkör 3 1 0 2 2 6 Keret
Dél-KoreaJapán 2001 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország 2003 Nem indult - - - - - - -
Németország 2005 Bronzérmes 5 3 1 1 15 11 Keret
Dél-afrikai Köztársaság 2009 Nem jutott be - - - - - - -
Brazília 2013 Nem jutott be - - - - - - -
Összesen 2/9 8 4 10 3 17 17 -
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.

Játékosok

Jelenlegi bő keret

A lista azon német labdarúgókat tartalmazza, akik az elmúlt 12 hónapban (2014. november 18-hoz képest) pályára léptek a német válogatottban. A játékosok mezszámai a 2014. november 18-i, Spanyolország elleni mérkőzés adatai alapján lettek feltüntetve.
A csapat aktuális szűk keretét a Német Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapján lehet megtekinteni.[46]
A játékosok adatainak utolsó frissítési ideje: 2014. november 19.

Kapusok
No. P. Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
  K Manuel Neuer 1986március 27. (28 éves) 57 0 Németország Bayern München 2009. június 2-án az Egyesült Arab Emírségek ellen.
22 K Roman Weidenfeller 1980augusztus 6. (34 éves) 4 0 Németország Borussia Dortmund 2013. november 19-én Anglia ellen.
12 K Ron-Robert Zieler 1989február 12. (25 éves) 4 0 Németország Hannover 96 2011. november 11-én Ukrajna ellen.
  K René Adler 1985január 15. (29 éves) 12 0 Németország Hamburger SV 2008. október 11-én Oroszország ellen.
  K Marc-André ter Stegen 1992április 30. (22 éves) 4 0 Spanyolország FC Barcelona 2012. május 26-án Svájc ellen.
Védők
No. P. Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
  V Mats Hummels 1988december 16. (25 éves) 38 4 Németország Borussia Dortmund 2010. május 13-án Málta ellen.
  V Jérôme Boateng 1988szeptember 3. (26 éves) 50 0 Németország Bayern München 2009. október 10-én Oroszország ellen.
3 V Matthias Ginter 1994január 19. (20 éves) 5 0 Németország Borussia Dortmund 2014. március 5-én Chile ellen.
4 V Benedikt Höwedes 1988február 29. (26 éves) 31 2 Németország FC Schalke 04 2011. május 29-én Uruguay ellen.
15 V Erik Durm 1992május 12. (22 éves) 7 0 Németország Borussia Dortmund 2014. június 1-én Kamerun ellen.
16 V Antonio Rüdiger 1993március 3. (21 éves) 5 0 Németország VfB Stuttgart 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
2 V Shkodran Mustafi 1992április 7. (22 éves) 6 0 Spanyolország Valencia CF 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  V Kevin Großkreutz 1988július 19. (26 éves) 6 0 Németország Borussia Dortmund 2010. május 13-án Málta ellen.
7 V Sebastian Rudy 1990február 28. (24 éves) 5 0 Németország TSG 1899 Hoffenheim 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  V Marcell Jansen 1985november 4. (29 éves) 45 3 Németország Hamburger SV 2005. szeptember 3-án Szlovákia ellen.
  V Marcel Schmelzer 1988január 22. (26 éves) 16 0 Németország Borussia Dortmund 2010. november 17-én Svédország ellen.
  V Heiko Westermann 1983augusztus 14. (31 éves) 27 4 Németország Hamburger SV 2008. február 6-án Ausztria ellen.
  V Sebastian Jung 1990június 3. (24 éves) 1 0 Németország VfL Wolfsburg 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  V Christian Günter 1993február 28. (21 éves) 1 0 Németország SC Freiburg 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  V Oliver Sorg 1990május 29. (24 éves) 1 0 Németország SC Freiburg 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  V Jonas Hector 1990május 27. (24 éves) 1 0 Németország 1. FC Köln 2014. november 14-én Gibraltár ellen.
20 V Robin Knoche 1992május 22. (22 éves) 0 0 Németország VfL Wolfsburg
Középpályások
No. P. Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
  KP Bastian Schweinsteiger Captain sports.svg 1984augusztus 1. (30 éves) 108 23 Németország Bayern München 2004. június 6-án Magyarország ellen.
6 KP Sami Khedira 1987április 4. (27 éves) 53 5 Spanyolország Real Madrid 2009. szeptember 5-én a Dél-afrikai Köztársaság ellen.
18 KP Toni Kroos 1990január 4. (24 éves) 57 9 Spanyolország Real Madrid 2010. március 3-án Argentína ellen.
  KP Mesut Özil 1988október 15. (26 éves) 62 18 Anglia Arsenal 2009. február 11-én Norvégia ellen.
  KP Marco Reus 1989május 31. (25 éves) 23 7 Németország Borussia Dortmund 2011. október 7-én Törökország ellen.
13 KP Thomas Müller 1989szeptember 13. (25 éves) 62 26 Németország Bayern München 2010. március 3-án Argentína ellen.
  KP André Schürrle 1990november 6. (24 éves) 42 17 Anglia Chelsea 2010. november 17-én Svédország ellen.
10 KP Lukas Podolski 1985június 4. (29 éves) 121 47 Anglia Arsenal 2004. június 6-án Magyarország ellen.
  KP Christoph Kramer 1991február 19. (23 éves) 8 0 Németország Borussia Mönchengladbach 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
5 KP Lars Bender 1989április 27. (25 éves) 19 4 Németország Bayer Leverkusen 2011. szeptember 6-án Lengyelország ellen.
  KP Julian Draxler 1993szeptember 20. (21 éves) 15 1 Németország FC Schalke 04 2012. május 26-án Svájc ellen.
11 KP Karim Bellarabi 1990április 8. (24 éves) 4 0 Németország Bayer Leverkusen 2014. október 11-én Lengyelország ellen.
  KP Leon Goretzka 1995február 6. (19 éves) 1 0 Németország FC Schalke 04 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  KP Max Meyer 1995szeptember 18. (19 éves) 1 0 Németország FC Schalke 04 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  KP Maximilian Arnold 1994május 27. (20 éves) 1 0 Németország VfL Wolfsburg 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  KP André Hahn 1990augusztus 13. (24 éves) 1 0 Németország Borussia Mönchengladbach 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  KP Sidney Sam 1988január 31. (26 éves) 5 0 Németország FC Schalke 04 2013. május 29-én Ecuador ellen.
  KP Sven Bender 1989április 27. (25 éves) 7 0 Németország Borussia Dortmund 2011. március 29-én Ausztrália ellen.
Csatárok
No. P. Név Születési dátum (Kor) Vál. Gól. Jelenlegi klub Bemutatkozó mérkőzés
19 CS Mario Götze 1992június 3. (22 éves) 41 13 Németország Bayern München 2010. november 17-én Svédország ellen.
23 CS Max Kruse 1988március 19. (26 éves) 10 1 Németország Borussia Mönchengladbach 2013. május 29-én Ecuador ellen.
  CS Mario Gómez 1985július 10. (29 éves) 60 25 Olaszország Fiorentina 2007. február 7-én Svájc ellen.
8 CS Kevin Volland 1992július 30. (22 éves) 3 0 Németország TSG 1899 Hoffenheim 2014. május 13-án Lengyelország ellen.
  CS Pierre-Michel Lasogga 1991december 15. (22 éves) 0 0 Németország Hamburger SV
A válogatottsági adatok 2014. november 19-i állapotnak megfelelőek.

A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok

Az alábbi lista a válogatottban a legtöbbször szereplő 20 játékost tartalmazza. A statisztika 2014. július 13. szerinti. (a *-gal jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak)[47][48]

Lothar Matthäus, a válogatottsági csúcstartó
Franz Beckenbauer, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok lett a Nationalelffel
# Név Időszak Vál. Gól
1 Lothar Matthäus 1980–2000 150 23
2 Miroslav Klose 2001–2014 137 71
3 Lukas Podolski* 2004–0000 116 47
4 Philipp Lahm 2004–2014 113 5
5 Jürgen Klinsmann 1987–1998 108 47
= Bastian Schweinsteiger* 2004–0000 108 23
7 Jürgen Kohler 1986–1998 105 2
8 Per Mertesacker 2004–2014 104 2
9 Franz Beckenbauer 1965–1977 103 14
10 Thomas Häßler 1988–2000 101 11
11 Michael Ballack 1999–2011 98 42
12 Berti Vogts 1967–1978 96 1
13 Sepp Maier 1966–1979 95 0
= Karl-Heinz Rummenigge 1976–1986 95 45
15 Rudi Völler 1982–1994 90 47
16 Andreas Brehme 1984–1994 86 8
= Oliver Kahn 1995–2006 86 0
18 Andreas Möller 1988–1999 85 29
19 Arne Friedrich 2002–2011 82 1
20 Wolfgang Overath 1963–1974 81 17
= Karlheinz Förster 1978–1986 81 2
= Bernd Schneider 1999–2008 81 4
23 Torsten Frings 2001–2009 79 10
24 Harald Schumacher 1979–1986 76 0
= Guido Buchwald 1984–1994 76 4

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok

Az alábbi lista a válogatottban a legtöbb gólt szerző 10 játékost tartalmazza. A statisztika 2014. július 13. szerinti (a *-gal jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak).[47][49]

Megjegyzés: az NDK-ban szerzett gólokat nem tartalmazza.

# Név Gól Vál.
1 Miroslav Klose 71 137
2 Gerd Müller 68 62
3 Rudi Völler 47 90
= Jürgen Klinsmann 47 108
= Lukas Podolski* 47 116
6 Karl-Heinz Rummenigge 45 95
7 Uwe Seeler 43 72
8 Michael Ballack 42 98
9 Oliver Bierhoff 37 70
10 Fritz Walter 33 61

Híresebb játékosok

Szövetségi kapitányok

Név Időszak Mérk. Győz. Dönt. Ver. Sikerek
DFB bizottság 1908–1927 63 18 13 32
Otto Nerz 1928–1936 70 42 10 18 Bronzérem az 1934-es világbajnokságon
Sepp Herberger1 1936–1964 162 92 26 44 Aranyérem az 1954-es világbajnokságon, 4. hely az 1958-as világbajnokságon
Helmut Schön 1964–1978 139 87 30 22 Ezüstérem az 1966-os világbajnokságon, Bronzérem az 1970-es világbajnokságon, Aranyérem az 1972-es Európa-bajnokságon, Aranyérem az 1974-es világbajnokságon, Ezüstérem az 1976-os Európa-bajnokságon
Jupp Derwall 1978–1984 67 45 11 11 Aranyérem az 1980-as Európa-bajnokságon, Ezüstérem az 1982-es világbajnokságon
Franz Beckenbauer 1984–1990 66 36 17 13 Ezüstérem az 1986-os világbajnokságon, Aranyérem az 1990-es világbajnokságon
Berti Vogts 1990–1998 102 67 23 12 Ezüstérem az 1992-es Európa-bajnokságon, Aranyérem az 1996-os Európa-bajnokságon
Erich Ribbeck 1998–2000 24 10 6 8
Rudi Völler 2000–2004 53 29 11 13 Ezüstérem a 2002-es világbajnokságon
Jürgen Klinsmann 2004–2006 34 20 8 6 Bronzérem a 2005-ös konföderációs kupán, Bronzérem a 2006-os világbajnokságon
Joachim Löw2 2006–0000 66 45 11 10 Ezüstérem a 2008-as Európa-bajnokságon, Bronzérem a 2010-es világbajnokságon
Összesen2 846 487 173 186
Jegyzetek
  1. A statisztika tartalmazza a felosztás előtti Németország (1936–1942 – 65 mérkőzés: 40 győzelem, 12 döntetlen, 13 vereség) és a Német Szövetségi Köztársaság (1950–1964 – 97 mérkőzés: 52 győzelem, 14 döntetlen, 31 vereség) eredményeit is.

Szakmai stáb

Beosztás Név
Szövetségi kapitány német Joachim Löw
Segédedző német Hans-Dieter Flick
Kapusedző német Andreas Köpke
Erőnléti edző USA Shad Forsythe
Erőnléti edző német Yann-Benjamin Kugel
Erőnléti edző USA Masaya Sakihana
Erőnléti edző USA Mark Verstegen
Megfigyelő svájc Urs Siegenthaler
Technikai vezető német Matthias Sammer
Csapatmenedzser német Oliver Bierhoff
Csapatorvos német Prof. Dr. Tim Meyer
Csapatorvos német Dr. Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrt
Csapatorvos német Dr. Josef Schmitt
Physiotherapeuta német Wolfgang Bunz
Physiotherapeuta német Klaus Eder
Physiotherapeuta német Christian Huhn
Physiotherapeuta német Christian Müller

Stadion

A német válogatottnak nincs állandó stadionja, a hazai mérkőzéseiket az ország különböző stadionjaiban játssza.

A válogatott szerelése

A válogatott szerelése a 2006-os világbajnokság ideje alatt

A válogatott hivatalos szerelését az adidas AG állítja elő. Az együttműködés 1954-ben kezdődött, a jelenlegi szerződésük 2018-ig tart. A Nike, Inc. 2007. augusztusában megpróbált egy nyolc évre szóló szerződést kötni a DFB-vel, melynek értelmében 500 millió eurót fizetett volna (ami hatszorosa annak, amit az adidas jelenleg fizet), de a szövetség amellett döntött, hogy folytatja az együttműködést a német székhelyű adidasszal. A jelenleg használt szerelést 2007 szeptemberében mutatták be.[51][52]

A válogatott hazai szerelése mindig fehér mezből, fekete nadrágból és fehér sportszárból állt. A színek az északon elhelyezkedő német állam, Poroszország 19. századi zászlajára vezethető vissza. Az idegenben használt szerelés színösszeállítása számos alkalommal változott. A legtöbbször használt idegenbeli szerelés eredetileg zöld mezből, fehér nadrágból és zöld sportszárból állt, ami a DFB színeiből eredt. Másik magyarázatok is vannak a zöld mezre. Az egyik szerint az ír válogatott tiszteletére választották (melynek a hazai meze zöld színű), amellyel az első barátságos mérkőzésüket játszották a II. világháború után (ez az adat azonban valótlan, ugyanis a háború utáni első mérkőzésüket Svájc ellen vívták).[53] Egyéb magyarázatként ismert az is, amely a mérkőzés utáni mezcserével kapcsolatos. Az írek elleni találkozót követően a csapatok játékosai mezt cseréltek egymással, s mivel a németek annyira szegények voltak, hogy nem volt másik idegenbeli mezük, így az írektől kapott mezen a címert lecserélték, és azt használták ezt követően.[54] A váltómeznél gyakran használt színek voltak a szürke és a fekete is. A legutóbbi változáskor a feketéről pirosra módosult 2004 novemberében. A váltás Jürgen Klinsmann kérésére történt meg, aki azt az érvet hozta fel, hogy a pirosban játszó csapatok statisztikailag kimutathatóan sokkal sikeresebbek, és észlelhetően nagyobb félelmet keltenek az ellenfélben.

Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1954-es, 1966-os vb, 1992-es Eb
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1958-as vb
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1974-es, 1982-es, 1990-es 2002-es vb, 1996-os, 2004-es Eb
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
1986-os vb döntő (Idegenbeli mez)
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
Idegenbeli mez (20022003)
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
Idegenbeli mez (20042005)
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2006-os vb
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
Idegenbeli mez (2006-os vb)
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
2008-as Eb
Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
Idegenbeli mez (2008-as Eb)

Referenciák

  1. A német válogatott összes mérkőzése az rsssf.com-on”, Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2008. november 19. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  2. A német válogatott összes mérkőzése a Roon BA-n”, Roon BA, 2008. november 19. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  3. 1912-es olimpia, vigaszági torna, negyeddöntő, Németország – Oroszország 16–0”, FIFA, 1912. július 1. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  4. 1934-es vb, bronzmérkőzés, Németország – Ausztria 3–2”, FIFA, 1934. június 7. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  5. 1934-es vb, nyolcaddöntő, újrajátszás, Svájc – Németország 4–2”, FIFA, 1938. június 9. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  6. 1954-es vb, döntő, NSZK - Magyarország 3–2”, FIFA, 1954. július 4. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  7. 1958-as vb, bronzmérkőzés, Franciaország – NSZK 6–3”, FIFA, 1958. június 28. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  8. 1962-es vb, negyeddöntő, Jugoszlávia – NSZK 1–0”, FIFA, 1962. június 10. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  9. A Wembley gól a YouTubeon”, YouTube, 2008. június 27. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  10. 1966-os vb, döntő, Anglia – NSZK 4–2”, FIFA, 1966. július 30. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  11. 1970-es vb, elődöntő, Olaszország – NSZK 4–3”, FIFA, 1970. június 17. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  12. 1970-es vb, bronzmérkőzés, NSZK – Uruguay 1–0”, FIFA, 1970. június 20. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  13. 1974-es vb, döntő, Hollandia – NSZK 1–2”, FIFA, 1974. július 7. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  14. 1978-as vb, 2. csoportkör, Ausztria – NSZK 3–2”, FIFA, 1978. június 21. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  15. 1982-es vb, döntő, Olaszország – NSZK 3–1”, FIFA, 1982. július 11. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  16. 1986-os vb, döntő, Argetína – NSZK 3–2”, FIFA, 1986. június 29. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  17. 1990-es vb, döntő, NSZK – Argentína 1–0”, FIFA, 1990. július 8. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  18. 1994-es vb, negyeddöntő, Bulgária – Németország 2–1”, FIFA, 1994. július 10. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  19. 1998-as vb, negyeddöntő, Németország – Horvátország 0–3”, FIFA, 1998. július 4. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  20. 2002-es vb, csoportkör, Németország – Szaúd-Arábia 8–0”, FIFA, 2002. június 1. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  21. 2002-es vb, döntő, Németország – Brazília 0–2”, FIFA, 2002. június 30. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  22. 2005-ös konföderációs kupa, bronzmérkőzés, Németország – Mexikó 4–3”, FIFA, 2005. június 29. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  23. 2006-os vb, csoportkör, Németország – Costa Rica 4–2”, FIFA, 2006. június 9. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  24. 2006-os vb, bronzmérkőzés, Németország – Portugália 3–1”, FIFA, 2006. július 8. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  25. A 2008-as Eb-selejtezője”, UEFA, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  26. A német válogatott Eb-selejtezői”, nso.hu, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  27. 2008-as Eb, selejtező, San Marino – Németország 0–13”, UEFA, 2006. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  28. 2008-as Eb, negyeddöntő, Portugália – Németország 2–3”, UEFA, 2008. június 19. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  29. 2008-as Eb, elődöntő, Németország – Törökország 3–2”, UEFA, 2008. június 25. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  30. 2008-as Eb, döntő, Németország – Spanyolország 0–1”, UEFA, 2008. június 29. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  31. Kritik zum "Wachrütteln". Kicker Sportmagazin, 2008. november 25. (Hozzáférés: 2009. február 5.)
  32. Länderspiel gegen Chile abgesagt”, DFB, 2009. november 11. (Hozzáférés ideje: 2009. november 14.) 
  33. SE SUSPENDIÓ PARTIDO ENTRE ALEMANIA Y CHILE”, anfp.cl, 2009. november 11. (Hozzáférés ideje: 2009. november 14.) 
  34. A legfiatalabb német vb-keret 76 év óta”, origo.hu, 2010. június 2. (Hozzáférés ideje: 2010. október 1.) 
  35. Germany keep 100% record intact. ESPN – Euro 2012 Qualifying, 2011. október 11. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  36. Euro 2012: rekord a sorozatban megnyert 15. német tétmeccs”, nemzetisport.hu, 2012. június 22. (Hozzáférés ideje: 2012. június 22.) 
  37. Három válogatottal bővült a vébémezőny. origo.hu, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  38. Vb-selejtezők, Európa: A-E csoport. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  39. . sport.hir24.hu, 2014. június 16. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  40. Történelmi gólok a vb eddigi legjobb meccsén. origo.hu, 2014. június 21. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  41. Vb 2014: a németek csoportelsők, a svédek másodikok. nemzetisport.hu, 2014. június 25. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  42. Németország - Algéria 2-1. hvg.hu, 2014. június 30. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  43. Egy fejessel jobbak voltak a németek, ők az elődöntősök. nemzetisport.hu, 2014. július 4. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  44. Belo Horizonte lett a brazilok Irapuatója. origo.hu, 2014. július 8. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  45. Brazil-német 1-7: a nap, amikor Brazíliát megtanították futballozni. sportgeza.hu, 2014. július 9. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  46. A Német Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala”, DFB, 2014. október 11. (Hozzáférés ideje: 2014. október 11.) 
  47. ^ a b A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok, A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok”, Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2008. október 15. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  48. A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok”, DFB, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  49. A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok”, DFB, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  50. A német válogatott szövetségi kapitányai”, DFB, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  51. adidas dreht Werbespot mit DFB Stars”, adidas.com, 2007. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  52. New germany Euro 2008 home adidas kit”, footballshirtculture.com, 2007. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  53. All Matches of the national team in 1950”, DFB, 2008. december 31. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 
  54. Miért használtak a németek zöld váltómezt?”, Guardian Unlimited, 2000. július 26. (Hozzáférés ideje: 2008. december 31.) 

Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Német labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.