1970-es labdarúgó-világbajnokság

Labdarúgó-világbajnokság (1970) (Mexico 70)
Adatok
Rendező	Mexikó
Dátum	május 31. – június 21.
Csapatok	16 (5 szövetségből) (selejtezőben indult: 75)
Helyszínek	5 (5 rendező városban)
Honlap	Hivatalos honlap
Címvédő	Anglia
Győztes	Brazília (3. cím)
Statisztika
Mérkőzések	32
Gólok	95 (átlag: 2,97)
Nézőszám
Összesen	1 603 975 (átlag: 50 124)
Gólkirály	Gerd Müller (10 gólos)
← 1966 1974 →

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság a kilencedik kiírása volt a tornának, melynek házigazdája Mexikó volt május 31. és június 21. között. A FIFA 1964 októberében választotta ki Mexikót a rendezőnek. Az 1970-es torna az első Észak-Amerikában tartott világbajnokság volt, és az első olyan, melyet Dél-Amerikán és Európán kívül bonyolítottak le. A világbajnokságok eddigi négyévtizedes története alatt csak két földrész, Európa és Dél-Amerika osztozott az első helyeken, mégpedig 4:4 arányban. Egyetlen kivétellel mindig annak a világrésznek a csapata szerezte meg a győzelmet, ahol a torna végső szakaszát rendezték. Így történt ez 1930-ban Montevideóban, az Uruguay – Argentína (4:2), 1950-ben Rio de Janeiro-ban, az Uruguay – Brazília (2:1), 1934-ben Rómában, az Olaszország – Csehszlovákia (2:1), 1954-ben, az NSZK – Magyarország (3:2), 1962-ben Santiago Chilében, a Brazília – Csehszlovákia (3:1) és 1966-ban London-ban, az Anglia – NSZK (4:2) döntőben. Csupán Stockholm-ban, az 1958-as labdarúgó-világbajnokság-on bontotta meg ezt a törvényszerűséget Brazília – Svédország (5:2).

Az 1968. évi nyári olimpiai játékokhoz hasonlóan mexikó a magaslatok világbajnoksága volt. A legalacsonyabban fekvő Guadalajara 1600 méter feletti, Mexikóváros pedig 2200 méter feletti magasságban van. Az 1968. évi nyári olimpiai játékok idején - így a labdarúgó torna alatt - bebizonyosodott, hogy a nagy magasságban, a tengerszint felett sincs akadálya a kiemelkedő sportteljesítményeknek. A világbajnoki selejtezők sorsolása Casablancaban került sor. A televíziós közvetítésnek köszönhetően, a számítások szerint 600 millió nézője lesz a tornának.

A két alkalommal világbajnoki címet szerzett csapatok játszották a döntőt, melyet Brazília nyert 4–1-re Olaszország ellen. A harmadik vb-győzelmének köszönhetően Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet Trophyt.

A Brazil csapatban szerepelt Pelé (akinek ez volt a negyedik, és utolsó világbajnoksága), Carlos Alberto, Clodoaldo, Gérson, Jairzinho, Rivelino és Tostão, melyet a valaha volt legnagyszerűbb vb-n játszó támadószellemű csapatnak tartanak.

Selejtezők

Résztvevő országok

Az 1930-as labdarúgó-világbajnokság-on 13 meghívott csapat (köztük - egyéb okok miatt - csak négy európai)vett részt, addig 40 évvel később összesen 75 csapat indult a selejtezőkben. 1969-ben kezdődtek a világbajnoki selejtezők. 172 selejtező mérkőzést játszottak, amíg kialakult a 16-os mezőny. Az eddigi győztesek mind kivívták a részvételt. Mexikó rendezőként, Anglia védőként selejtezők nélkül képviselhette hazáját.

Több nagy labdarúgó múlttal rendelkező csapat, köztük Franciaország, Portugália, Magyarország, Argentína és Spanyolország sem kvalifikálta magát a tornára. Marokkó volt az első afrikai csapat, amelynek sikerült kiharcolnia a világbajnoki-részvételt a második világháborút követően.

A világbajnokság selejtezőin a legjobb európai góllövő a német Gerd Müller volt, aki az NSZK 20 góljából 9-et szerzett. Ezt a teljesítményt Dél-Amerikában a brazil Tostao múlta felül 23 mérkőzésen 10 góllal.

Összegzés

Csoportkör

Ez volt az első világbajnokság, melyet színes televízióadásban közvetítettek. Ahhoz, hogy az európai nézők számára is alkalmas legyen a közvetítés, néhány mérkőzés időpontját déli kezdésre kellett tenni. Sok játékos és szövetségi kapitány számára népszerűtlen volt ez a döntés, mivel Mexikóban a nap ezen szakaszában van a legnagyobb meleg.

Telstar, az 1970-es világbajnokság hivatalos labdája.

A torna lebonyolítási rendszere megegyezett az 1966-osével: 16 csapat vett részt, melyeket négy négycsapatos csoportba osztottak szét, ahol miden csapat körmérkőzéses rendszerben egyszer játszott egymással. Minden csoport első két helyezettje továbbjutott a negyeddöntőbe. A világbajnokságok történetében ez volt az első alkalom, amikor a csoportkör végén az azonos pontszámmal rendelkező csapatok között a gólkülönbséget vették figyelembe (ami a rájátszás és a gólátlag helyett lépett életbe).

A világbajnokság előtt a FIFA sorsolási bizottságának összetétele: Sir Stanley Rous, a FIFA angol elnöke, Cavan (Észak-Írország), Borassi (Olaszország), Guillermo Canedo mexikói, Wiederkehr (Svájc), Hidalgo (Ecuador), Stephen (Anglia, Helmut Kaser (Svájc), Tessema (Etiópia( és Yomnak (Thaiföld).

Ez volt az első alkalom, amikor a FIFA engedélyezte, hogy az első félidő végéig - az előre megjelölt öt tartalék közül - két játékost lehessen mérkőzésenként cserélni. Minden csapatnak egy mérkőzés alatt egy kapus és egy mezőnyjátékos cserét, sérülés vagy taktikai elképzelések miatt lehet végrehajtani. A világbajnokságok történetében a Szovjetunió volt az első csapat, amely cserét hajtott végre, mindez a Mexikó elleni nyitómérkőzésen történt. Аnatolij Puzacs állt be Viktor Szerebrjanyikov helyére a 45. percben. A negyeddöntő mérkőzéseit kiesési rendszerben játsszák. Döntetlen esetén 2x15 perc hosszabbítás, s ha ez sem hoz döntést, akkor sorsolnak. A középdöntő szabályai hasonlóak.

Már a világbajnokság megkezdése előtt jelentkezett egy probléma, amely körülvette az eseményt. Az angol csapatnál egy bizarr eset történt, a csapatkapitányukat lopással vádolták meg. Mialatt Anglia Kolumbiában volt egy felkészülési mérkőzésen, Bobby Moorre-t egy ékszerészboltból való állítólagos lopás miatt őrizetbe vették. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, így játszhatott a világbajnokságon, a vádat végül ejtették.

A mérkőzések után orvosi vizsgálat állapítja meg, nem használtak-e doppingszert a játékosok. Két-két játékost sorsolással jelölnek ki és ellenőrzik a tényeket.

Labdák

Az Adidas német sportszergyártó cég nyerte meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által kiírt sportlabda biztosításának pályázatát. A rendező ország Labdarúgó-szövetsége 500 darabot rendet a hivatalos FIFA labdákból. A világbajnokságon 106 labdát használnak. Az adidas a döntőbe jutott 16 csapatnak is elküldött egy mintakollekciót, hogy a játékosok gyakorolhassanak az új labdával.

A labdáknak szigorú előírásoknak kell megfelelnie. A minimális súly 286, a maximális 453 gramm lehet. Tehénbőrből készül, a bőr vízhatlan bevonattal átitatott, kerülete 68-71 centiméter. A labda 20 fehér hatszögletű és 12 fekete ötszögletű szelete takarja a felfújható belsőt.

Értékelés

Az 1. csoportban Mexikó beváltotta a hozzá fűzött reményeket, továbbjutott a Szovjetunióval együtt, Belgiumot 1–0-ra, Salvadort 4–0-ra verték meg.

A 2. csoportban hat mérkőzésen mindössze hat gól született, a Dél-amerikai bajnok Uruguay és az aktuális Európa-bajnok Olaszország végzett a csoport élén, megelőzve Svédországot és a meglepetésre kijutott, unalmas játékot mutató Izraelt.

Ennek az emlékezetes világbajnokságnak az első nagyszerű pillanata a 3. csoportban történet, ahol a kétszeres világbajnok Brazília, a címvédő Anglia, valamint Csehszlovákia és Románia szerepelt egy csoportban. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének megismételt mérkőzésén a brazilok hamar hátrányba kerültek Csehszlovákia ellen, végül 4–1-es győzelmet arattak. Pelé egy gólt szerzett. Az angolok elleni mérkőzésen Jairzinho gólja elegendő volt a brazilok számára a győzelemhez. Románia szoros mérkőzést játszott a brazilokkal, végül 3–2-re kikaptak. Anglia jutott tovább Brazília mellett a két 1–0-s, Románia és Csehszlovákia felett aratott győzelmének köszönhetően.

A 4. csoportban Peru támadó stílusban keltett feltűnést, Bulgária ellen 2–0-s hátrányból fordítottak, és nyertek 3–2-re. Marokkó nagyszerűen rajtolt, megszerezte a vezetést a nyugatnémetek ellen, azonban a németek 2–1-re fordítottak és nyertek. Nyugat-Németország a második mérkőzésén Bulgária ellen Gerd Müller mesterhármasával 5–2-es győzelmet aratott. A németek utolsó csoportmérkőzésén Müller újabb mesterhármast ért el, csapata összes gólját ő szerezte a Peru felett aratott 3–1-es győzelem alkalmával. Peru végül továbbjutott Nyugat-Németországgal együtt, mivel 11 percen belül háromszor voltak eredményesek a Marokkó elleni 3–0-s győzelemkor.

Negyeddöntők, elődöntők és bronzmérkőzés

A negyeddöntőben egy ellentmondásos olasz csapat 4–1-re győzött Mexikó felett 1–0-s hátrányból fordítva. A vezetést a házigazda szerezte meg Jose Gonzales góljával, de a csapattársa, Gustavo Pena a félidő vége előtt kiegyenlítette az eredményt egy öngóllal. Olaszország ezután átvette az irányítást, és fölényben játszott a második félidőben. Luigi Riva kettő, Gianni Rivera egy gólt szerzett a 4–1-es győzelem során. Guadalajaraban Peru világbajnoki szereplése a negyeddöntőben véget ért, mivel 4–2-es vereséget szenvedtek a braziloktól az egyaránt támadó csapatok közötti szórakoztató és drámai mérkőzésen.

Az Uruguay és Szovjetunió közötti találkozó gól nélküli volt egészen öt perccel a hosszabbítás lefújása előttig, amikor Victor Esparrago gólja a Dél-amerikaiakat juttatta tovább. A gól előtt a labdát Esparrago a játéktéren kívülről hozta vissza, ezért a szovjet csapat óvást nyújtott be, amit a jelen lévő FIFA szervező bizottság elutasított. A labdarúgás egyik "aranyszabálya", hogy "addig kell a labdát megjátszó játékost követni, amíg a játékvezető sípja meg nem szólal." Az utolsó negyeddöntő az 1966-os vb-döntő megismételt mérkőzése volt Anglia és Nyugat-Németország között, amely a világbajnokságok történetének egyik legnagyszerűbb találkozója volt. Angliát egy súlyos csapás érte a mérkőzést megelőzően, amikor a kapusuk, Gordon Banks ételmérgezést kapott. A cseréje, Peter Bonetti lépett a helyébe, és Anglia a második félidő elején már 2–0-s vezetés birtokában volt. Azonban Nyugat-Németország a 68. percben Beckenbauer góljának köszönhetően egygólosra csökkentette a hátrányt. Az ijedtség következtében Anglia szövetségi kapitánya, Alf Ramsey úgy döntött, hogy lecseréli a fáradt Bobby Charltont. Charlton nélkül Anglia elvesztette azt a képességét, hogy a saját iramát tudja diktálni, és nem tudott mit kezdeni a német támadókkal, ami végül Nyugat-Németország kiegyenlítését jelentette Uwe Seeler fejese révén. A hatalmas nyomás változást idézett elő, így a nyugatnémetek visszavágtak az 1966-os fináléban elszenvedett vereségért Gerd Müller hosszabbításban szerzett góljával.

Az elődöntőben izgalmas végjáték ígérkezett, mind a négy bejutott csapat szerzett már világbajnoki címet a múltban: a Brazília–Uruguay az 1950-es döntő visszavágója volt, a másik párharc Olaszország és Nyugat-Németország között zajlott. A Dél-amerikaiak mérkőzésén Brazília 3–1-re nyert Uruguay ellen annak ellenére, hogy húsz perccel a találkozó megkezdése után még kiesésre álltak. A mérkőzés kiegyenlített volt 70 percig. A másik, európai csapatok részvételével zajló elődöntő az egyik legemlékezetesebb vb-mérkőzés volt. Olaszország 1–0-s vezetéshez jutott Roberto Boninsegna 8. percben szerzett találatával. Nyugat-Németország nagy erőfeszítéseket tett az egyenlítésért a mérkőzés egész további részében, végül a söprögető Karl-Heinz Schnellinger a rendes játékidő hosszabbításában gólt szerzett. Gerd Müller a 94. percben megszerezte a vezetést is a nyugatnémeteknek, majd az olasz védő Tarcisio Burgnich egyenlített ki. A 104. percben Riva 3–2-es vezetéshez juttatta az olaszokat, hat perccel később Müller egalizált. Amíg a televízió még ismételte ezt a gólt, az olasz középpályás Gianni Rivera a 111. percben megszerezte a győztes találatot csapatának. A találkozót "Az évszázad mérkőzése"-ként emlegetik, mely Olaszországban Partita del Secolo-ként, Németországban pedig Jahrhundertspiel-ként ismert. A mexikóvárosi Estadio Aztecaban található emlékmű erre emlékezik ünnepélyes módon. Németország a bronzmérkőzésen 1–0-s győzelmet aratott Uruguay ellen.

Döntő

A döntőben Brazília szerezte meg a vezetést, Pelé fejelte be Rivelino beadását a 18. percben. Roberto Boninsegna egyenlített ki a brazil védelem hibáját követően. A második félidőben Brazília lövőereje és kretivitása sokkal jobb volt az olaszokénál, akik óvatos, védekező rendszerben játszottak. Gérson erős lövése gólt eredményezett, majd segített előkészíteni a harmadik találatot egy Pelé felé hosszan előreívelt szabadrúgással, melyet Jairzinho elé fejelt Pelé. Pelé nagyszerű formában játszott, a csapatkapitány Carlos Albertonak adott egy gólpasszt a jobb oldalról a negyedik brazil gólt megelőzően.

Ez a győzelem a labdarúgás történetének első tri-campeão-t eredményezte (háromszoros bajnok).

Ezzel a harmadik győzelemmel (1958 és 1962 után) Brazília megszerezte a a jogot arra, hogy végleg megtartsa a Jules Rimet Trophyt. (Különös módon, 1983-ban ellopták, mialatt Rio de Janeiroban volt egy kiállításon.) Brazília szövetségi kapitánya, Mário Zagallo volt az első labdarúgó, aki világbajnok lett játékosként (1958, 1962) és edzőként is, Pelének játékosként ez volt az utolsó világbajnoksága, aki az első játékos lett, aki háromszor nyerte meg a címet.

A brazilok jobbszélsője, Jairzinho mind a hat mérkőzésén legalább egy gólt szerzett (az elsőn, Csehszlovákia ellen kettőt), a bravúrt azóta senki sem ismételte meg. Ennek ellenére a torna gólkirálya a nyugatnémet Gerd Müller lett 10 találattal. Müller két mérkőzésen is mesterhármast szerzett, a csoportkörben Bulgária és Peru ellen is bemutatta a bravúrt.

Elnöki összefoglaló

Sír Stanley Rous tapasztalatait így foglalata össze a mexikói világbajnokság után: "A világbajnokságot (vb) teljes egészében át kell szervezni, lehetőséget kell adni Afrikának és Ázsiának a nagyobb számú képviseletre, mert a világbajnokság jelenleg csak Európa-Dél-Amerika versengése. Át kell szervezni a kontinens bajnokságokat, hogy a vb-re megfelelő képviselet alakulhasson ki. A vb 16-os mezőnyét 24-re kell emelni. A játékvezetés, az előzetes egyeztető értekezletnek eredményeként sokkal jobban összhangban voltak a szabályokkal, mint az 1966-os labdarúgó-világbajnokság-on. A bevezetett lapok (sárga, piros) segítségével sikerült elérni, hogy egy játékost sem kellett kiállítani, bár még igen sokszor előfordult a játékvezetői döntések elleni tiltakozás. Ezt a szabadságot törölni kell a nemzetközi labdarúgás gyakorlatából".

Kabala

A világbajnokság hivatalos kabalája Juanito volt, egy mexikói mezt és sombrerót viselő fiú.

Helyszínek

Öt város adott otthont a tornának:

• Guadalajara, Estadio Jalisco
• León, Estadio Nou Camp
• Mexikóváros, Estadio Azteca
• Puebla, Estadio Cuauhtémoc
• Toluca, Estadio Luis Dosal

Játékvezetés

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Játékvezető Bizottsága Párizsban tartott ülésén kijelölte a labdarúgó-világbajnokság harmincas keretét. Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság játékvezetői közül öten: Tofik Bahramov (szovjet), Arturo Yamasaki (perui/mexikói), Kurt Tschenscher (német), John Keith Taylor (angol) és Aly Hussein Kandil (Egyesült Arab Köztársaság) kaptak meghívást. A világbajnokságon szereplő országok közül 12, a nem szereplők (semleges) közül 18 játékvezetők hívtak meg. Európán és Dél-Amerikán kívül a FIFA a többi földrész játékvezetőit is folyamatosan beépíti a világbajnokság rendszerébe. Ezen a világbajnokságon első ízben találkozhattunk japán, etiópiai és bermudai játékvezetőkkel. Európát, a 16, míg Közép-Amerikát 4, Dél-Amerikát 5, Afrikát 3, Észak-Amerikát és Ázsiát 1-1 játékvezető képviselte. A négy kijelölt tartalék játékvezető: Betchirov (Bulgária), Smejkai (Csehszlovák-ia), Boström (Svédország) és Jones (Wales) volt. A torna előtt a FIFA jelen lévő vezetői egyhetes, filmvetítésekkel (értékeléssel) egybekötött értekezletet tartottak a játékvezetők részére, az európai és latin-amerikai játékvezetői felfogás gyakorlati összehangolására, törekedve az egységesítés elvére. A tornán, 25 játékvezető vezette a 32 mérkőzést és a FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik társának partbíróként segített. 5 játékvezetőt csak partbírói feladatokkal foglalkoztattak. A legtöbbet, ötször foglalkoztatott játékvezető Ortiz de Mendibil (spanyol) és Ferdinand Marschall (Ausztria) volt. Ezen a tornán a FIFA jelen lévő vezetői igyekeztek arányosan foglalkoztatni a játékvezetőket, heten kettő mérkőzést, 18-an egy mérkőzést vezettek. Öten nem vezettek mérkőzést: Keith Dunstan (Bermuda), Emsberger Gyula (Magyar), Josip Drago Horvat (Jugoszláv), Yoshiyuki Maruyana (Japán) és Guillermo Velasquez (Kolumbia). A játékvezetőket csak kettő nappal a mérkőzés előtt jelölték ki. Ezen a világbajnokságon még előfordult, hogy a hivatalosan kijelölt játékvezető ellen valamelyik csapat óvást jelentett be - rendszerint jogos igénnyel. A következő világbajnokságon ezt a jogot a FIFA megszüntette. A partbírók működésében a segítés, a segítségadás kívánsága, akarata volt a vezérelv. Még a partdobások helyét is nagyon határozottan és pontosan mutatták meg a végrehajtó játékosnak. A FIFA az összes játékvezetőnek lehetővé tette, hogy a világbajnokság végéig jele lehessenek.

A világbajnokság után történt értékelések alapján a FIFA azt a döntést hozta, hogy minden nagy nemzetközi torna előtt továbbképzésbe kell részesíteni a játékvezetőket. A szabályokból továbbképzésbe kell részesíteni az edzőket és a játékosokat is. Növelni kell a játékvezetők cseréjét, több országot és kontinenst is be kell vonni a tornák lebonyolításába. A FIFA nemzetközi foglalkoztatási gyakorlatát értékelve megállapították, nem biztos, hogy a kiváló játékvezető, kiváló partbíró is. Nagyobb bátorsággal kell a játékvezetőknek felvállalniuk a büntetőrúgást igénylő szabálysértéseket. A nagyobb tornákra kiválasztott játékvezetőket folyamatosan ellenőrizni szükséges.

Sárga és piros lap bevezetése

Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a Wembley stadionban játszott egyik negyeddöntőn, az angol-argentin mérkőzésen a német Rudolf Kreitlein volt a játékvezető. Az argentin csapatkapitány Ubaldo Rattin előzetes figyelmeztetés után, a 37-dik percben durva szabálytalanságot követett el és ezért kiállították. Hiába mondta és magyarázta a bíró, hogy távozzon a játéktérről, Rattin úgy tett, mintha nem értené a bíró szándékát és nem ment le a játéktérről. Teljes 7 percig vitatkoztak és a bíró már ott tartott, hogy lefújja a mérkőzést, mire a FIFA-játékvezetők főnöke Ken Aston korábbi nemzetközi játékvezető a nézőtérről leérve spanyol nyelvtudásának segítségével levezette Rattint a pályáról. Kenneth Aston javasolta a FIFA vezetőségének, hogy a fegyelmezések egyértelműségének elősegítésére vezessék be a a sárga és a piros lapokat. Ezen a vb-n vezették be a sárga és piros lapokat, melyekkel a szabálytalankodó játékosokat büntették. (Megjegyzendő, hogy a figyelmeztetés és kiállítás ezen formája csak a FIFA által próbaként engedélyezett mérkőzéseken létezett 1970 előtt.) A játékvezető öt sárga lapot osztott ki a Mexikó – Szovjetunió nyitómérkőzésen. 300 játékos vett részt a világbajnokságon és csak 30, tehát 10% kapott figyelmeztetést (sárga lapot), piros lapot azonban az egész torna ideje alatt nem kapott senki. A lapok bevezetése, alkalmazása tökéletesen bevált.

Módszertani változtatások a játékvezetésben

Minden egyes világbajnokság játékvezetői szempontból új problémát vet fel. A játékvezetés nemzetközi problémái miatt - a hazai csapatoknak "mindig" nagyobb volt az előnye - a FIFA rendszeresítette nemzeteke közötti válogatott és kupatalálkozókon a játékvezető ellenőr intézményét. Így a játékvezető ellenőrök jelentése alapján minden mérkőzés tapasztalatát értékelték. A részt vevő játékvezetőket már öt hónappal a labdarúgó torna előtt kijelölték, meghatározva a tartalékok személyét is. A kijelölt játékvezetők tevékenységét fokozott figyelem kísérte, biztosítva az időbeni, alapos felkészülés lehetőségét. A FIFA változtatott a játékvezető küldési módszerén is. Eddig a résztvevő országok adtak egy-egy játékvezetőt, a hazai, a rendező ország pedig 7 főt szakembert biztosított. Az új elvek lehetőséget adnak arra, hogy a semleges országok játékvezetőit is foglalkoztassák. A világbajnokságra a FIFA Játékvezető Bizottságtól 29 európai szövetség kapott felszólítást játékvezetői ajánlásra. A csapatok vezetői már nem emelhetnek kifogást a Játékvezető Bizottság küldési módszere ellen. Minden mérkőzésre egy játékvezetőt, kettő partbírót és egy tartalék játékvezetőt jelöltek. Ha a játékvezető a mérkőzés vezetésében akadályoztatva lett volna, úgy helyébe az elsőnek megnevezett partbíró lépett és a tartalék játékvezető második partbíróként szerepel. A televízió közvetítések nagy hatással voltak a játék, a játékvezetés népszerűsítésére.

Minden mérkőzésre két FIFA ellenőrt - egyik a rendezést, a másik a játékvezetők szakmai munkáját - volt hivatott felügyelni, a mérkőzés végén jelentést tenni. A világbajnokság bíróinak közreműködési díját - az általános szabályoktól eltérve a FIFA fenntartja azt a jogát, hogy a kiemelkedő tornákon eltérően díjazza a játékvezetőket - 20 dollárról 25-re emelték fel.

Játékvezetők

Afrika Aly Hussein Kandil Seyoum Tarakegn Abraham Klein Ázsia Yoshiyuki Maruyama Európa John Keith Taylor Ferdinand Marschall Vital Loraux Roger Machin Laurens Van Ravens Rudolf Glöckner Kurt Tschenscher Antonio Sbardella Antonio Saldanha Adrien Radulescu Robert Davidson Ortiz de Mendibil Rudolf Scheurer Josip Drago Horvat Emsberger Gyula Tofik Bahramov

Észak-Amerika Henry Landauer Közép-Amerika Abel Aguilar Elizalde Diego De Leo Arturo Yamasaki Keith Dunstan Dél-Amerika Norberto Coerezza Ayrton de Moraes Hormazabal Diaz Ramón Bareto Guillermo Velasquez

Keretek

A tornán szerepelt összes keret listájához lásd az 1970-es labdarúgó-világbajnokság (keretek)-et.

Eredmények

Csoportkör

1. csoport

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Szovjetunió	3	2	1	0	6	1	+5	5
Mexikó	3	2	1	0	5	0	+5	5
Belgium	3	1	0	2	4	5	–1	2
Salvador	3	0	0	3	0	9	–9	0

1970. május 31. 12:00	Mexikó	0 – 0	Szovjetunió	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 107 000 Játékvezető: Tschenscher (nyugatnémet) Partbíró = Keith Dunstan bermuda Partbíró = John Keith Taylor angol
		(Jegyzőkönyv)

---

1970. június 3. 16:00	Belgium	3 – 0	Salvador	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 92 000 Játékvezető: Radulescu (román) Partbíró = Rudolf Glöckner német Partbíró = Kurt Tschenscher német
	Van Moer 12' 54' Lambert 76' (11-esből)	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 6. 16:00	Szovjetunió	4 – 1	Belgium	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 59 000 Játékvezető: Scheurer (svájci) Partbíró = Henry Landauer usa Partbíró = Robert Davidson skót
	Bisove 14' 63' Аszatyianyi 57' Hmelnyickij 76'	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)	Lambert 86'

---

1970. június 7. 12:00	Mexikó	4 – 0	Salvador	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 103 000 Játékvezető: Kandil (egyiptomi) Partbíró = Keith Dunstan bermuda Partbíró = John Keith Taylor angol
	Valdivia 45' 46' Fragoso 58' Basaguren 83'	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 10. 16:00	Szovjetunió	2 – 0	Salvador	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 89 000 Játékvezető: Hormazabal Diaz (chilei) Partbíró = Norberto Coerezza argentin Partbíró = Ayrton de Moraes brazil
	Bisove 51' 74'	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 11. 16:00	Mexikó	1 – 0	Belgium	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 105 000 Játékvezető: Coerezza (argentin) Partbíró = Henry Landauer usa Partbíró = Hormazabal Diaz chile
	Peña 14' (11-esből)	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)

2. csoport

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Olaszország	3	1	2	0	1	0	+1	4
Uruguay	3	1	1	1	2	1	+1	3
Svédország	3	1	1	1	2	2	0	3
Izrael	3	0	2	1	1	3	–2	2

1970. június 2. 16:00	Uruguay	2 – 0	Izrael	Estadio Cuauhtémoc, Puebla Nézőszám: 20 000 Játékvezető: Davidson (skót) Partbíró = Rudolf Scheurer svájc Partbíró = Seyoum Tarakegn etiópia
	Maneiro 23' Mujica 50'	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 3. 16:00	Olaszország	1 – 0	Svédország	Estadio Luis Dosal, Toluca Nézőszám: 14 000 Játékvezető: Taylor (angol) Partbíró = Rudolf Scheurer svájc Partbíró = Aly Hussein Kandil egyiptom
	Domenghini 10'	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 6. 16:00	Uruguay	0 – 0	Olaszország	Estadio Cuauhtémoc, Puebla Nézőszám: 30 000 Játékvezető: Glöckner (keletnémet) Partbíró = Kurt Tschenscher német Partbíró = Josip Drago Horvat jugoszláv
		(Jegyzőkönyv)

---

1970. június 7. 12:00	Izrael	1 – 1	Svédország	Estadio Luis Dosal, Toluca Nézőszám: 10 000 Játékvezető: Tarakegn (etióp) Partbíró = Adrien Radulescu román Partbíró = Josip Drago Horvat jugoszláv
	Spiegler 56'	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)	Turesson 53'

---

1970. június 10. 16:00	Svédország	1 – 0	Uruguay	Estadio Cuauhtémoc, Puebla Nézőszám: 18 000 Játékvezető: Landauer (USA) Partbíró = John Keith Taylor angol Partbíró = Adrien Radulescu román
	Grahn 90'	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 11. 16:00	Olaszország	0 – 0	Izrael	Estadio Luis Dosal, Toluca Nézőszám: 10 000 Játékvezető: de Moraes (brazil) Partbíró = Seyoum Tarakegn etiópia Partbíró = Kurt Tschenscher német
		(Jegyzőkönyv)

3. csoport

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Brazília	3	3	0	0	8	3	+5	6
Anglia	3	2	0	1	2	1	+1	4
Románia	3	1	0	2	4	5	–1	2
Csehszlovákia	3	0	0	3	2	7	–5	0

1970. június 2. 16:00	Anglia	1 – 0	Románia	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 50 560 Játékvezető: Loraux (belga) Partbíró = Roger Machin francia Partbíró = Diego De Leo mexikó
	Hurst 65'	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 3. 16:00	Brazília	4 – 1	Csehszlovákia	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 52 897 Játékvezető: Bareto (uruguayi) Partbíró = Abraham Klein izrael Partbíró = Arturo Yamasaki mexikó
	Rivelino 24' Pelé 59' Jairzinho 61' 81'	(1 – 1) (Jegyzőkönyv)	Petráš 11'

---

1970. június 6. 16:00	Románia	2 – 1	Csehszlovákia	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 56 818 Játékvezető: De Leo (mexikói) Partbíró = Emsberger Gyula magyar Partbíró = Vital Loraux belga
	Neagu 52' Dumitrache 75' (11-esből)	(0 – 1) (Jegyzőkönyv)	Petráš 5'

---

1970. június 7. 12:00	Brazília	1 – 0	Anglia	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 66 834 Játékvezető: Klein (izraeli) Partbíró = Arturo Yamasaki mexikó Partbíró = Roger Machin francia
	Jairzinho 59'	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 10. 16:00	Brazília	3 – 2	Románia	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 50 804 Játékvezető: Marschall (osztrák) Partbíró = Ramón Bareto uruguay Partbíró = Vital Loraux belga
	Pelé 19' 67' Jairzinho 22'	(2 – 1) (Jegyzőkönyv)	Dumitrache 34' Dembrovschi 84'

---

1970. június 11. 16:00	Anglia	1 – 0	Csehszlovákia	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 49 262 Játékvezető: Machin (francia) Partbíró = Emsberger Gyula magyar Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria
	Clarke 50' (11-esből)	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)

4. csoport

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
NSZK	3	3	0	0	10	4	+6	6
Peru	3	2	0	1	7	5	+2	4
Bulgária	3	0	1	2	5	9	–4	1
Marokkó	3	0	1	2	2	6	–4	1

1970. június 2. 16:00	Peru	3 – 2	Bulgária	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 13 765 Játékvezető: Sbardella (olasz) Partbíró = Abel Aguilar Elizalde mexikó Partbíró = Yoshiyuki Maruyana japán
	Gallardo 50' Chumpitaz 55' Cubillas 73'	(0 – 1) (Jegyzőkönyv)	Dermendzsiev 13' Bonev 49'

---

1970. június 3. 16:00	NSZK	2 – 1	Marokkó	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 12 942 Játékvezető: Van Ravens (holland) Partbíró = Ortiz de Mendibil spanyol Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia
	Seeler 56' Müller 78'	(0 – 1) (Jegyzőkönyv)	Houmane 21'

---

1970. június 6. 16:00	Peru	3 – 0	Marokkó	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 13 537 Játékvezető: Bahramov (szovjet) Partbíró = Yoshiyuki Maruyana japán Partbíró = Antonio Sbardella olasz
	Cubillas 65' 75' Challe 67'	(0 – 0) (Jegyzőkönyv)

---

1970. június 7. 12:00	NSZK	5 – 2	Bulgária	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 12 710 Játékvezető: Ortiz de Mendibil (spanyol) Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia Partbíró = Antonio Saldanha portugál
	Libuda 20' Müller 27' 52' (11-esből) 88' Seeler 67'	(2 – 1) (Jegyzőkönyv)	Nikodimov 12' Kolev 89'

---

1970. június 10. 16:00	NSZK	3 – 1	Peru	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 17 875 Játékvezető: Aguilar Elizalde (mexikó) Partbíró = Ortiz de Mendibil spanyol Partbíró = Antonio Sbardella olasz
	Müller 19' 26' 39'	(3 – 1) (Jegyzőkönyv)	Cubillas 44'

---

1970. június 11. 16:00	Marokkó	1 – 1	Bulgária	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 12 299 Játékvezető: Saldanha (portugál) Partbíró = Tofik Bahramov szovjet Partbíró = Laurens Van Ravens holland
	Ghazouani 61'	(0 – 1) (Jegyzőkönyv)	Zsecsev 40'

Egyenes kieséses szakasz

Negyeddöntők

június 14. – Mexikóváros

  Szovjetunió

 0

  Uruguay

 1

június 14. – Guadalajara

  Brazília

 4

  Peru

 2

június 14. – Toluca

  Olaszország

 4

  Mexikó

 1

június 14. – León

  NSZK

 3

  Anglia

 2

Elődöntők

június 17. – Guadalajara

  Uruguay

 1

  Brazília

 3

június 17. – Mexikóváros

  Olaszország

 4

  NSZK

 3

Döntő

június 21. – Mexikóváros

  Brazília

 4

  Olaszország

 1

Harmadik helyért

június 20. – Mexikóváros

  Uruguay

 0

  NSZK

 1

Negyeddöntők

1970. június 14. 12:00	NSZK	3 – 2 (h.u.)	Anglia	Estadio Nou Camp, León Nézőszám: 23 357 Játékvezető: Coerezza (argentin) Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia Partbíró = Ortiz de Mendibil spanyol
	Beckenbauer 68' Seeler 76' Müller 108'	(2 – 2, 0 –1) (Jegyzőkönyv)	Mullery 31' Peters 49'

---

1970. június 14. 12:00	Brazília	4 – 2	Peru	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 54 270 Játékvezető: Loraux (belga) Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria Partbíró = Emsberger Gyula magyar
	Rivelino 11' Tostão 15' 52' Jairzinho 75'	(2 – 1) (Jegyzőkönyv)	Gallardo 28' Cubillas 70'

---

1970. június 14. 12:00	Olaszország	4 – 1	Mexikó	Estadio Luis Dosal, Toluca Nézőszám: 26 851 Játékvezető: Scheurer (svájci) Partbíró = Keith Dunstan bermuda Partbíró = Henry Landauer usa
	Peña 25' (öngól) Riva 63' 76' Rivera 70'	(1 – 1) (Jegyzőkönyv)	González 13'

---

1970. június 14. 12:00	Uruguay	1 – 0 (h.u.)	Szovjetunió	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 24 550 Játékvezető: Van Ravens (holland) Partbíró = Robert Davidson skót Partbíró = Rudolf Glöckner német
	Espárrago 116'	(0 – 0, 0 – 0) (Jegyzőkönyv)

Elődöntők

1970. június 17. 16:00	Brazília	3 – 1	Uruguay	Estadio Jalisco, Guadalajara Nézőszám: 51 261 Játékvezető: Ortiz de Mendibil (spanyol) Partbíró = Tofik Bahramov szovjet Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria
	Clodoaldo 44' Jairzinho 76' Rivelino 89'	(1 – 1) (Jegyzőkönyv)	Cubilla 19'

---

1970. június 17. 16:00	Olaszország	4 – 3 (h.u.)	NSZK	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 102 444 Játékvezető: Yamasaki (perui) Partbíró = Hormazabal Diaz chile Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia
	Boninsegna 8' Burgnich 98' Riva 104' Rivera 111'	(1 – 1, 1 – 0) (Jegyzőkönyv)	Schnellinger 90' Müller 94' 110'

3. helyért

1970. június 20. 16:00	NSZK	1 – 0	Uruguay	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 104 403 Játékvezető: Sbardella (olasz) Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria Partbíró = Abel Aguilar Elizalde mexikó
	Overath 26'	(1 – 0) (Jegyzőkönyv)

Döntő

1970. június 21. 12:00	Brazília	4 – 1	Olaszország	Estadio Azteca, Mexikóváros Nézőszám: 107 412 Játékvezető: Glöckner (keletnémet) Partbíró = Rudolf Scheurer svájc Partbíró = Norberto Coerezza argentína
	Pelé 18' Gérson 66' Jairzinho 71' Carlos Alberto 86'	(1 – 1) (Jegyzőkönyv)	Boninsegna 37'

Díjak

1970-es labdarúgó-világbajnokság bajnoka:
BRAZÍLIA 3. cím

Gólszerzők

10 gólos Gerd Müller 7 gólos Jairzinho 5 gólos Teófilo Cubillas 4 gólos Pelé Аnatolij Bisove 3 gólos Rivelino Uwe Seeler Luigi Riva 2 gólos Raoul Lambert Wilfried Van Moer Tostão Ladislav Petráš Roberto Boninsegna Gianni Rivera Javier Valdivia Alberto Gallardo Florea Dumitrache

1 gólos Carlos Alberto Clodoaldo Gérson Hriszto Bonev Dinko Dermendzsiev Todor Kolev Aszparuh Nikodimov Dobromir Zsecsev Allan Clarke Geoff Hurst Alan Mullery Martin Peters Franz Beckenbauer Reinhard Libuda Wolfgang Overath Karl-Heinz Schnellinger Mordechai Spiegler Tarcisio Burgnich Angelo Domenghini

Maouhoub Ghazouani Mohammed Houmane Juan Ignacio Basaguren Javier Fragoso José Luis González Gustavo Peña Roberto Challe Héctor Chumpitaz Emerich Dembrovschi Alexandru Neagu Kahi Аszatyianyi Vitalij Hmelnyickij Ove Grahn Tom Turesson Luis Cubilla Víctor Espárrago Ildo Maneiro Juan Mujica Öngól Gustavo Peña (Olaszország ellen)

Források

• Népszabadság - 1970. január 9. és 12.

Külső hivatkozások

• 1974-es labdarúgó-világbajnokság a FIFA.com-on
• Részletek az RSSSF-en
• Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság története
• Planet World Cup - Mexico 1970
• Brazil's heroes of 1970 relive their days of glory