1970-es labdarúgó-világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Labdarúgó-világbajnokság
(1970)
(Mexico 70)
WorldCup1970logo.jpg
Adatok
Rendező Mexikó
Dátum május 31.június 21.
Csapatok 16 (5 szövetségből)
(selejtezőben indult: 75)
Helyszínek 5 (5 rendező városban)
Honlap Hivatalos honlap

Címvédő  Anglia
Győztes  Brazília (3. cím)
Statisztika
Mérkőzések 32
Gólok 95 (átlag: 2,97)
Nézőszám
Összesen 1 603 975 (átlag: 50 124)

Gólkirály NSZK Gerd Müller
(10 gólos)

 ← 1966 1974 → 

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság a futball történetének 9. világbajnoksága volt. A házigazda Mexikó volt, a vb-t május 31. és június 21. között rendezték. A FIFA 1964 októberében választotta ki Mexikót a rendezőnek. Az 1970-es torna az első Észak-Amerikában tartott világbajnokság volt, és az első olyan, melyet Dél-Amerikán és Európán kívül bonyolítottak le. A televíziós közvetítésnek köszönhetően, a számítások szerint 600 millió nézője volt a tornának.

A két alkalommal világbajnoki címet szerzett csapatok játszották a döntőt, melyet Brazília nyert 4–1-re Olaszország ellen. A harmadik vb-győzelmének köszönhetően Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet Trophyt. A brazil csapatban szerepelt Pelé (akinek ez volt a negyedik, és utolsó világbajnoksága), Carlos Alberto, Clodoaldo, Gérson, Jairzinho, Rivelino és Tostão, melyet a valaha volt legnagyszerűbb vb-n játszó támadószellemű csapatnak tartanak.

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1968. évi nyári olimpiai játékokhoz hasonlóan Mexikó a magaslatok világbajnoksága volt. A legalacsonyabban fekvő Guadalajara 1600 méter feletti, Mexikóváros pedig 2200 méter feletti magasságban van. Az 1968. évi nyári olimpiai játékok idején - így a labdarúgó torna alatt - bebizonyosodott, hogy a nagy magasságban, a tengerszint felett sincs akadálya a kiemelkedő sportteljesítményeknek.

Öt város adott otthont a tornának:

Guadalajara León Mexikóváros Puebla Toluca
Estadio Jalisco Estadio Nou Camp Estadio Azteca Estadio Cuauhtémoc Estadio Luis Dosal
Férőhely: 71 000 Férőhely: 30 000 Férőhely: 107 247 Férőhely: 36 000 Férőhely: 30 000
Estadio jalisco.jpg EstadioLeon.jpg Estadio Azteca 07a.jpg El Estadio Cuauhtémoc.jpg Nemesio diez.JPG

Selejtezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

██ A világbajnokságra kijutottak

██ A világbajnokságra nem jutottak ki

██ A világbajnokság selejtezőjében nem indultak

██ Nem FIFA-tagországok

A selejtezőkben összesen 75 csapat indult. A világbajnoki selejtezők sorsolására Casablancában, Marokkóban került sor 1968. február 1-jén.[1] 1969-ben kezdődtek a világbajnoki selejtezők. 172 selejtező mérkőzést játszottak, amíg kialakult a 16-os mezőny. Az eddigi győztesek mind kivívták a részvételt. Mexikó rendezőként, Anglia címvédőként selejtezők nélkül jutott ki a világbajnokságra.

Több nagy labdarúgó múlttal rendelkező csapat, köztük Franciaország, Portugália, Magyarország, Argentína és Spanyolország sem kvalifikálta magát a tornára. Marokkó volt az első afrikai csapat, amelynek sikerült kiharcolnia a világbajnoki-részvételt a második világháborút követően.

A világbajnokság selejtezőin a legjobb európai góllövő a német Gerd Müller volt, aki az NSZK 20 góljából 9-et szerzett. Ezt a teljesítményt Dél-Amerikában a brazil Tostao múlta felül 23 mérkőzésen 10 góllal.

Kabala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnokság hivatalos kabalája Juanito volt, egy mexikói mezt és sombrerót viselő fiú.

Labda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Adidas német sportszergyártó cég nyerte meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által kiírt sportlabda biztosításának pályázatát. A rendező ország Labdarúgó-szövetsége 500 darabot rendet a hivatalos FIFA labdákból. A világbajnokságon 106 labdát használnak. Az adidas a döntőbe jutott 16 csapatnak is elküldött egy mintakollekciót, hogy a játékosok gyakorolhassanak az új labdával.

A labdáknak szigorú előírásoknak kell megfelelnie. A minimális súly 286, a maximális 453 gramm lehet. Tehénbőrből készül, a bőr vízhatlan bevonattal átitatott, kerülete 68-71 centiméter. A labda 20 fehér hatszögletű és 12 fekete ötszögletű szelete takarja a felfújható belsőt.

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportkör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az első világbajnokság, melyet színes televízióadásban közvetítettek. Ahhoz, hogy az európai nézők számára is alkalmas legyen a közvetítés, néhány mérkőzés időpontját déli kezdésre kellett tenni. Sok játékos és szövetségi kapitány számára népszerűtlen volt ez a döntés, mivel Mexikóban a nap ezen szakaszában van a legnagyobb meleg.

A torna lebonyolítási rendszere megegyezett az 1966-osével: 16 csapat vett részt, melyeket négy négycsapatos csoportba osztottak szét, ahol minden csapat körmérkőzéses rendszerben egyszer játszott egymással. Minden csoport első két helyezettje továbbjutott a negyeddöntőbe. A világbajnokságok történetében ez volt az első alkalom, amikor a csoportkör végén az azonos pontszámmal rendelkező csapatok között a gólkülönbséget vették figyelembe (ami a rájátszás és a gólátlag helyett lépett életbe).

A világbajnokság előtt a FIFA sorsolási bizottságának összetétele: Sir Stanley Rous, a FIFA angol elnöke, Cavan (Észak-Írország), Borassi (Olaszország), Guillermo Canedo mexikói, Wiederkehr (Svájc), Hidalgo (Ecuador), Stephen (Anglia, Helmut Kaser (Svájc), Tessema (Etiópia( és Yomnak (Thaiföld).

Ez volt az első alkalom, amikor a FIFA engedélyezte, hogy az első félidő végéig - az előre megjelölt öt tartalék közül - két játékost lehessen mérkőzésenként cserélni. Minden csapatnak egy mérkőzés alatt egy kapus és egy mezőnyjátékos cserét, sérülés vagy taktikai elképzelések miatt lehet végrehajtani. A világbajnokságok történetében a Szovjetunió volt az első csapat, amely cserét hajtott végre, mindez a Mexikó elleni nyitómérkőzésen történt. Anatolij Puzacs állt be Viktor Szerebrjanyikov helyére a 45. percben. A negyeddöntő mérkőzéseit kiesési rendszerben játsszák. Döntetlen esetén 2x15 perc hosszabbítás, s ha ez sem hoz döntést, akkor sorsolnak. A középdöntő szabályai hasonlóak.

Már a világbajnokság megkezdése előtt jelentkezett egy probléma, amely körülvette az eseményt. Az angol csapatnál egy bizarr eset történt, a csapatkapitányukat lopással vádolták meg. Mialatt Anglia Kolumbiában volt egy felkészülési mérkőzésen, Bobby Moorre-t egy ékszerészboltból való állítólagos lopás miatt őrizetbe vették. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, így játszhatott a világbajnokságon, a vádat végül ejtették.

A mérkőzések után orvosi vizsgálat állapítja meg, nem használtak-e doppingszert a játékosok. Két-két játékost sorsolással jelölnek ki és ellenőrzik a tényeket.

Az 1. csoportban Mexikó beváltotta a hozzá fűzött reményeket, továbbjutott a Szovjetunióval együtt, Belgiumot 1–0-ra, Salvadort 4–0-ra verték meg.

A 2. csoportban hat mérkőzésen mindössze hat gól született, a Dél-amerikai bajnok Uruguay és az aktuális Európa-bajnok Olaszország végzett a csoport élén, megelőzve Svédországot és a meglepetésre kijutott, unalmas játékot mutató Izraelt.

A 3. csoportban a kétszeres világbajnok Brazília, a címvédő Anglia, valamint Csehszlovákia és Románia szerepelt. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének megismételt mérkőzésén a brazilok hamar hátrányba kerültek Csehszlovákia ellen, végül 4–1-es győzelmet arattak. Pelé egy gólt szerzett. Az angolok elleni mérkőzésen Jairzinho gólja elegendő volt a brazilok számára a győzelemhez. Románia szoros mérkőzést játszott a brazilokkal, végül 3–2-re kikaptak. Anglia jutott tovább Brazília mellett a két 1–0-s, Románia és Csehszlovákia felett aratott győzelmének köszönhetően.

A 4. csoportban Peru támadó stílusban keltett feltűnést, Bulgária ellen 2–0-s hátrányból fordítottak, és nyertek 3–2-re. Marokkó nagyszerűen rajtolt, megszerezte a vezetést a nyugatnémetek ellen, azonban a németek 2–1-re fordítottak és nyertek. Nyugat-Németország a második mérkőzésén Bulgária ellen Gerd Müller mesterhármasával 5–2-es győzelmet aratott. A németek utolsó csoportmérkőzésén Müller újabb mesterhármast ért el, csapata összes gólját ő szerezte a Peru felett aratott 3–1-es győzelem alkalmával. Peru végül továbbjutott Nyugat-Németországgal együtt, mivel 11 percen belül háromszor voltak eredményesek a Marokkó elleni 3–0-s győzelemkor.

Negyeddöntők, elődöntők és bronzmérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyeddöntőben egy ellentmondásos olasz csapat 4–1-re győzött Mexikó felett 1–0-s hátrányból fordítva. A vezetést a házigazda szerezte meg Jose Gonzales góljával, de a csapattársa, Gustavo Pena a félidő vége előtt kiegyenlítette az eredményt egy öngóllal. Olaszország ezután átvette az irányítást, és fölényben játszott a második félidőben. Luigi Riva kettő, Gianni Rivera egy gólt szerzett a 4–1-es győzelem során. Guadalajaraban Peru világbajnoki szereplése a negyeddöntőben véget ért, mivel 4–2-es vereséget szenvedtek a braziloktól az egyaránt támadó csapatok közötti szórakoztató és drámai mérkőzésen.

Az Uruguay és Szovjetunió közötti találkozó gól nélküli volt egészen öt perccel a hosszabbítás lefújása előttig, amikor Victor Esparrago gólja a Dél-amerikaiakat juttatta tovább. A gól előtt a labdát Esparrago a játéktéren kívülről hozta vissza, ezért a szovjet csapat óvást nyújtott be, amit a jelen lévő FIFA szervező bizottság elutasított. A labdarúgás egyik "aranyszabálya", hogy "addig kell a labdát megjátszó játékost követni, amíg a játékvezető sípja meg nem szólal." Az utolsó negyeddöntő az 1966-os vb-döntő megismételt mérkőzése volt Anglia és Nyugat-Németország között, amely a világbajnokságok történetének egyik legnagyszerűbb találkozója volt. Angliát egy súlyos csapás érte a mérkőzést megelőzően, amikor a kapusuk, Gordon Banks ételmérgezést kapott. A cseréje, Peter Bonetti lépett a helyébe, és Anglia a második félidő elején már 2–0-s vezetés birtokában volt. Azonban Nyugat-Németország a 68. percben Beckenbauer góljának köszönhetően egygólosra csökkentette a hátrányt. Az ijedtség következtében Anglia szövetségi kapitánya, Alf Ramsey úgy döntött, hogy lecseréli a fáradt Bobby Charltont. Charlton nélkül Anglia elvesztette azt a képességét, hogy a saját iramát tudja diktálni, és nem tudott mit kezdeni a német támadókkal, ami végül Nyugat-Németország kiegyenlítését jelentette Uwe Seeler fejese révén. A hatalmas nyomás változást idézett elő, így a nyugatnémetek visszavágtak az 1966-os fináléban elszenvedett vereségért Gerd Müller hosszabbításban szerzett góljával.

Az elődöntőben izgalmas végjáték ígérkezett, mind a négy bejutott csapat szerzett már világbajnoki címet a múltban: a Brazília–Uruguay az 1950-es döntő visszavágója volt, a másik párharc Olaszország és Nyugat-Németország között zajlott. A Dél-amerikaiak mérkőzésén Brazília 3–1-re nyert Uruguay ellen annak ellenére, hogy húsz perccel a találkozó megkezdése után még kiesésre álltak. A mérkőzés kiegyenlített volt 70 percig. A másik, európai csapatok részvételével zajló elődöntő az egyik legemlékezetesebb vb-mérkőzés volt. Olaszország 1–0-s vezetéshez jutott Roberto Boninsegna 8. percben szerzett találatával. Nyugat-Németország nagy erőfeszítéseket tett az egyenlítésért a mérkőzés egész további részében, végül a söprögető Karl-Heinz Schnellinger a rendes játékidő hosszabbításában gólt szerzett. Gerd Müller a 94. percben megszerezte a vezetést is a nyugatnémeteknek, majd az olasz védő Tarcisio Burgnich egyenlített ki. A 104. percben Riva 3–2-es vezetéshez juttatta az olaszokat, hat perccel később Müller egalizált. Amíg a televízió még ismételte ezt a gólt, az olasz középpályás Gianni Rivera a 111. percben megszerezte a győztes találatot csapatának. A találkozót "Az évszázad mérkőzése"-ként emlegetik, mely Olaszországban Partita del Secolo-ként, Németországban pedig Jahrhundertspiel-ként ismert. A mexikóvárosi Estadio Aztecaban található emlékmű erre emlékezik ünnepélyes módon. Németország a bronzmérkőzésen 1–0-s győzelmet aratott Uruguay ellen.

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A döntőben Brazília szerezte meg a vezetést, Pelé fejelte be Rivelino beadását a 18. percben. Roberto Boninsegna egyenlített ki a brazil védelem hibáját követően. A második félidőben Brazília lövőereje és kretivitása sokkal jobb volt az olaszokénál, akik óvatos, védekező rendszerben játszottak. Gérson erős lövése gólt eredményezett, majd segített előkészíteni a harmadik találatot egy Pelé felé hosszan előreívelt szabadrúgással, melyet Jairzinho elé fejelt Pelé. Pelé nagyszerű formában játszott, a csapatkapitány Carlos Albertonak adott egy gólpasszt a jobb oldalról a negyedik brazil gólt megelőzően.

Ez a győzelem a labdarúgás történetének első tri-campeão-t eredményezte (háromszoros bajnok).

Ezzel a harmadik győzelemmel (1958 és 1962 után) Brazília megszerezte a a jogot arra, hogy végleg megtartsa a Jules Rimet Trophyt. (Különös módon, 1983-ban ellopták, mialatt Rio de Janeiroban volt egy kiállításon.) Brazília szövetségi kapitánya, Mário Zagallo volt az első labdarúgó, aki világbajnok lett játékosként (1958, 1962) és edzőként is, Pelének játékosként ez volt az utolsó világbajnoksága, aki az első játékos lett, aki háromszor nyerte meg a címet.

A brazilok jobbszélsője, Jairzinho mind a hat mérkőzésén legalább egy gólt szerzett (az elsőn, Csehszlovákia ellen kettőt), a bravúrt azóta senki sem ismételte meg. Ennek ellenére a torna gólkirálya a nyugatnémet Gerd Müller lett 10 találattal. Müller két mérkőzésen is mesterhármast szerzett, a csoportkörben Bulgária és Peru ellen is bemutatta a bravúrt.

Elnöki összefoglaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sír Stanley Rous tapasztalatait így foglalata össze a mexikói világbajnokság után: "A világbajnokságot teljes egészében át kell szervezni, lehetőséget kell adni Afrikának és Ázsiának a nagyobb számú képviseletre, mert a világbajnokság jelenleg csak Európa–Dél-Amerika versengése. Át kell szervezni a kontinens bajnokságokat, hogy a vb-re megfelelő képviselet alakulhasson ki. A vb 16-os mezőnyét 24-re kell emelni. A játékvezetés, az előzetes egyeztető értekezletnek eredményeként sokkal jobban összhangban voltak a szabályokkal, mint az 1966-os labdarúgó-világbajnokság-on. A bevezetett lapok (sárga, piros) segítségével sikerült elérni, hogy egy játékost sem kellett kiállítani, bár még igen sokszor előfordult a játékvezetői döntések elleni tiltakozás. Ezt a szabadságot törölni kell a nemzetközi labdarúgás gyakorlatából".

Játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Játékvezető Bizottsága (JB) Párizsban tartott ülésén kijelölte a labdarúgó-világbajnokság harmincas keretét. Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság játékvezetői közül öten: Tofik Bahramov (szovjet), Arturo Yamasaki (perui/mexikói), Kurt Tschenscher (német), John Keith Taylor (angol) és Aly Hussein Kandil (Egyesült Arab Köztársaság) kaptak meghívást. A világbajnokságon szereplő országok közül 12, a nem szereplők (semleges) közül 18 játékvezetők hívtak meg. Európán és Dél-Amerikán kívül a FIFA a többi földrész játékvezetőit is folyamatosan beépíti a világbajnokság rendszerébe. Ezen a világbajnokságon első ízben találkozhattunk japán, etiópiai és bermudai játékvezetőkkel. Európát, a 16, míg Közép-Amerikát 4, Dél-Amerikát 5, Afrikát 3, Észak-Amerikát és Ázsiát 1-1 játékvezető képviselte. A négy kijelölt tartalék játékvezető: Betchirov (Bulgária), Smejkai (Csehszlovákia), Boström (Svédország) és Jones (Wales) volt. A torna előtt a FIFA jelen lévő vezetői egyhetes, filmvetítésekkel (értékeléssel) egybekötött értekezletet tartottak a játékvezetők részére, az európai és latin-amerikai játékvezetői felfogás gyakorlati összehangolására, törekedve az egységesítés elvére. A tornán, 25 játékvezető vezette a 32 mérkőzést és a FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik társának partbíróként segített. 5 játékvezetőt csak partbírói feladatokkal foglalkoztattak. A legtöbbet, ötször foglalkoztatott játékvezető José María Ortiz de Mendíbil (spanyol) és Ferdinand Marschall (Ausztria) volt. Ezen a tornán a FIFA jelen lévő vezetői igyekeztek arányosan foglalkoztatni a játékvezetőket, heten kettő mérkőzést, 18-an egy mérkőzést vezettek. Öten nem vezettek mérkőzést: Keith Dunstan (Bermuda), Emsberger Gyula (Magyar), Joszip Dragomir Horvat (Jugoszláv), Marujama Josijuki (Japán) és Guillermo Velasquez (Kolumbia). A játékvezetőket csak kettő nappal a mérkőzés előtt jelölték ki. Ezen a világbajnokságon még előfordult, hogy a hivatalosan kijelölt játékvezető ellen valamelyik csapat óvást jelentett be - rendszerint jogos igénnyel. A következő világbajnokságon ezt a jogot a FIFA megszüntette. A partbírók működésében a segítés, a segítségadás kívánsága, akarata volt a vezérelv. Még a partdobások helyét is nagyon határozottan és pontosan mutatták meg a végrehajtó játékosnak. A FIFA az összes játékvezetőnek lehetővé tette, hogy a világbajnokság végéig jelen lehessenek.

A világbajnokság után történt értékelések alapján a FIFA azt a döntést hozta, hogy minden nagy nemzetközi torna előtt továbbképzésbe kell részesíteni a játékvezetőket. A szabályokból továbbképzésbe kell részesíteni az edzőket és a játékosokat is. Növelni kell a játékvezetők cseréjét, több országot és kontinenst is be kell vonni a tornák lebonyolításába. A FIFA nemzetközi foglalkoztatási gyakorlatát értékelve megállapították, nem biztos, hogy a kiváló játékvezető, kiváló partbíró is. Nagyobb bátorsággal kell a játékvezetőknek felvállalniuk a büntetőrúgást igénylő szabálysértéseket. A nagyobb tornákra kiválasztott játékvezetőket folyamatosan ellenőrizni szükséges.

Sárga és piros lap bevezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a Wembley stadionban játszott egyik negyeddöntőn, az angol-argentin mérkőzésen a német Rudolf Kreitlein volt a játékvezető. Az argentin csapatkapitány Ubaldo Rattin előzetes figyelmeztetés után, a 37. percben durva szabálytalanságot követett el és ezért kiállították. Hiába mondta és magyarázta a bíró, hogy távozzon a játéktérről, Rattin úgy tett, mintha nem értené a bíró szándékát és nem ment le a játéktérről. Teljes 7 percig vitatkoztak és a bíró már ott tartott, hogy lefújja a mérkőzést, mire a FIFA-játékvezetők főnöke Ken Aston korábbi nemzetközi játékvezető a nézőtérről leérve spanyol nyelvtudásának segítségével levezette Rattint a pályáról. Kenneth Aston javasolta a FIFA vezetőségének, hogy a fegyelmezések egyértelműségének elősegítésére vezessék be a a sárga és a piros lapokat. Ezen a vb-n vezették be a sárga és piros lapokat, melyekkel a szabálytalankodó játékosokat büntették. (Megjegyzendő, hogy a figyelmeztetés és kiállítás ezen formája csak a FIFA által próbaként engedélyezett mérkőzéseken létezett 1970 előtt.)

1970. május 31-én Mexikóvárosban, az Azték-stadionban, 107 160 néző előtt, a torna nyitómérkőzésén, a MexikóSzovjetunió (0–0) csoportmérkőzést irányító Kurt Tschenscher alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Szerafimovics Lovcsevnek mutatott fel. 300 játékos vett részt a világbajnokságon és csak 30, tehát 10% kapott figyelmeztetést (sárga lapot), piros lapot azonban az egész torna ideje alatt nem kapott senki. A lapok bevezetése, alkalmazása tökéletesen bevált.

Módszertani változtatások a játékvezetésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden egyes világbajnokság játékvezetői szempontból új problémát vet fel. A játékvezetés nemzetközi problémái miatt - a hazai csapatoknak "mindig" nagyobb volt az előnye - a FIFA rendszeresítette nemzeteke közötti válogatott és kupatalálkozókon a játékvezető ellenőr intézményét. Így a játékvezető ellenőrök jelentése alapján minden mérkőzés tapasztalatát értékelték. A részt vevő játékvezetőket már öt hónappal a labdarúgótorna előtt kijelölték, meghatározva a tartalékok személyét is. A kijelölt játékvezetők tevékenységét fokozott figyelem kísérte, biztosítva az időbeni, alapos felkészülés lehetőségét. A FIFA változtatott a játékvezető küldési módszerén is. Eddig a részt vevő országok adtak egy-egy játékvezetőt, a hazai, a rendező ország pedig 7 fő szakembert biztosított. Az új elvek lehetőséget adtak arra, hogy a semleges országok játékvezetőit is foglalkoztassák. A világbajnokságra a FIFA Játékvezető Bizottságtól 29 európai szövetség kapott felszólítást játékvezetői ajánlásra. A csapatok vezetői már nem emelhetnek kifogást a Játékvezető Bizottság küldési módszere ellen. Minden mérkőzésre egy játékvezetőt, kettő partbírót és egy tartalék játékvezetőt jelöltek. Ha a játékvezető a mérkőzés vezetésében akadályoztatva lett volna, úgy helyébe az elsőnek megnevezett partbíró lépett és a tartalék játékvezető második partbíróként szerepel. A televízió közvetítések nagy hatással voltak a játék, a játékvezetés népszerűsítésére.

Minden mérkőzésre két FIFA ellenőrt - egyik a rendezést, a másik a játékvezetők szakmai munkáját - volt hivatott felügyelni, a mérkőzés végén jelentést tenni. A világbajnokság bíróinak közreműködési díját - az általános szabályoktól eltérve a FIFA fenntartotta azt a jogát, hogy a kiemelkedő tornákon eltérően díjazza a játékvezetőket - 20 dollárról 25-re emelték fel.

Játékvezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa
Ázsia
Afrika
Észak-Amerika
Közép-Amerika
Dél-Amerika

Keretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnokságra minden csapat 22 játékost nevezhetett.

Csoportkör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy győzelem 2 pontot ért, egy döntetlen 1 pontot ért. A sorrendről a pontszám után a jobb gólkülönbség, majd a több szerzett gól döntött.

Jelmagyarázat
Az első két helyezett bejutott a negyeddöntőbe.
Kiesett.

1. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
 Szovjetunió 3 2 1 0 6 1 +5 5
 Mexikó 3 2 1 0 5 0 +5 5
 Belgium 3 1 0 2 4 5 –1 2
 Salvador 3 0 0 3 0 9 –9 0
1970. május 31.
12:00
Mexikó  0–0  Szovjetunió
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 10 716
Játékvezető: Kurt Tschenscher (nyugatnémet)


1970. június 3.
16:00
Belgium  3–0  Salvador
Van Moer Gól : 12' 12' Gól : 54' 54'
Lambert Gól : 76' 76' (11-esből)
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 92 205
Játékvezető: Andrei Rădulescu (román)


1970. június 6.
16:00
Szovjetunió  4–1  Belgium
Bisove Gól : 14' 14' Gól : 63' 63'
Aszatyianyi Gól : 57' 57'
Hmelnyickij Gól : 76' 76'
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Lambert Gól : 86' 86'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 95 261
Játékvezető: Rudolf Scheurer (svájci)


1970. június 7.
12:00
Mexikó  4–0  Salvador
Valdivia Gól : 45' 45' Gól : 46' 46'
Fragoso Gól : 58' 58'
Basaguren Gól : 83' 83'
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 10 305
Játékvezető: Ali Huszejn Kandíl (egyiptomi)


1970. június 10.
16:00
Szovjetunió  2–0  Salvador
Bisove Gól : 51' 51' Gól : 74' 74' (0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 89 979
Játékvezető: Hormazabal Diaz (chilei)


1970. június 11.
16:00
Mexikó  1–0  Belgium
Peña Gól : 14' 14' (11-esből) (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 10 819
Játékvezető: Ángel Norberto Coerezza (argentin)

2. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
 Olaszország 3 1 2 0 1 0 +1 4
 Uruguay 3 1 1 1 2 1 +1 3
 Svédország 3 1 1 1 2 2 0 3
 Izrael 3 0 2 1 1 3 –2 2
1970. június 2.
16:00
Uruguay  2–0  Izrael
Maneiro Gól : 23' 23'
Mujica Gól : 50' 50'
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 20 654
Játékvezető: Robert Davidson (skót)


1970. június 3.
16:00
Olaszország  1–0  Svédország
Domenghini Gól : 10' 10' (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 13 433
Játékvezető: John Keith Taylor (angol)


1970. június 6.
16:00
Uruguay  0–0  Olaszország
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 29 968
Játékvezető: Rudolf Glöckner (keletnémet)


1970. június 7.
12:00
Svédország  1–1  Izrael
Turesson Gól : 53' 53' (0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Spiegler Gól : 56' 56'
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 9624
Játékvezető: Seyoum Tarekegn (etióp)


1970. június 10.
16:00
Uruguay  0–1  Svédország
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Grahn Gól : 90' 90'
Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 18 163
Játékvezető: Henry Landauer (amerikai)


1970. június 11.
16:00
Izrael  0–0  Olaszország
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 9890
Játékvezető: Ayrton Vieira de Moraes (brazil)

3. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
 Brazília 3 3 0 0 8 3 +5 6
 Anglia 3 2 0 1 2 1 +1 4
 Románia 3 1 0 2 4 5 –1 2
 Csehszlovákia 3 0 0 3 2 7 –5 0
1970. június 2.
16:00
Románia  0–1  Anglia
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Hurst Gól : 65' 65'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 50 560
Játékvezető: Vital Loraux (belga)


1970. június 3.
16:00
Csehszlovákia  1–4  Brazília
Petráš Gól : 11' 11' (1–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Rivelino Gól : 24' 24'
Pelé Gól : 59' 59'
Jairzinho Gól : 61' 61' Gól : 83' 83'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 52 897
Játékvezető: Ramón Barreto (uruguayi)


1970. június 6.
16:00
Románia  2–1  Csehszlovákia
Neagu Gól : 52' 52'
Dumitrache Gól : 75' 75' (11-esből)
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Petráš Gól : 5' 5'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 56 818
Játékvezető: Diego de Leo (mexikói)


1970. június 7.
12:00
Anglia  0–1  Brazília
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Jairzinho Gól : 59' 59'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 66 843
Játékvezető: Ávráhám Klein (izraeli)


1970. június 10.
16:00
Románia  2–3  Brazília
Dumitrache Gól : 34' 34'
Dembrovschi Gól : 84' 84'
(1–2)
Jegyzőkönyv
Részletek
Pelé Gól : 19' 19' Gól : 67' 67'
Jairzinho Gól : 22' 22'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 50 804
Játékvezető: Ferdinand Marschall (osztrák)


1970. június 11.
16:00
Anglia  1–0  Csehszlovákia
Clarke Gól : 50' 50' (11-esből) (0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 49 292
Játékvezető: Roger Machin (francia)

4. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
 NSZK 3 3 0 0 10 4 +6 6
 Peru 3 2 0 1 7 5 +2 4
 Bulgária 3 0 1 2 5 9 –4 1
 Marokkó 3 0 1 2 2 6 –4 1
1970. június 2.
16:00
Peru  3–2  Bulgária
Gallardo Gól : 50' 50'
Chumpitaz Gól : 55' 55'
Cubillas Gól : 73' 73'
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Dermendzsiev Gól : 13' 13'
Bonev Gól : 49' 49'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 13 765
Játékvezető: Antonio Sbardella (olasz)


1970. június 3.
16:00
Marokkó  1–2  NSZK
Jarir Gól : 21' 21' (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Seeler Gól : 56' 56'
Müller Gól : 80' 80'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 942
Játékvezető: Laurens van Ravens (holland)


1970. június 6.
16:00
Peru  3–0  Marokkó
Cubillas Gól : 65' 65' Gól : 75' 75'
Challe Gól : 67' 67'
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 13 537
Játékvezető: Tofik Bahramov (szovjet)


1970. június 7.
12:00
Bulgária  2–5  NSZK
Nikodimov Gól : 12' 12'
Kolev Gól : 89' 89'
(1–2)
Jegyzőkönyv
Részletek
Libuda Gól : 20' 20'
Müller Gól : 27' 27' Gól : 52' 52' (11-esből) Gól : 88' 88'
Seeler Gól : 67' 67'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 710
Játékvezető: José María Ortiz de Mendíbil (spanyol)


1970. június 10.
16:00
Peru  1–3  NSZK
Cubillas Gól : 44' 44' (1–3)
Jegyzőkönyv
Részletek
Müller Gól : 19' 19' Gól : 26' 26' Gól : 39' 39'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 17 875
Játékvezető: Abel Aguilar Elizalde (mexikói)


1970. június 11.
16:00
Bulgária  1–1  Marokkó
Zsecsev Gól : 40' 40' (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Ghazouani Gól : 61' 61'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 299
Játékvezető: Antonio Saldanha (portugál)

Egyenes kieséses szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Negyeddöntők Elődöntők Döntő
                     
június 14. – Mexikóváros        
A1   Szovjetunió   0
június 17. – Guadalajara
B2    Uruguay   1  
  Uruguay  1
június 14. – Guadalajara
      Brazília  3  
C1   Brazília  4
június 21. – Mexikóváros
D2   Peru   2  
  Brazília  4
június 14. – Toluca    
    Olaszország  1
B1   Olaszország  4
június 17. – Mexikóváros
A2   Mexikó  1  
  Olaszország  4 Bronzmérkőzés
június 14. – León
      NSZK  3   június 20. – Mexikóváros
D1   NSZK   3
  Uruguay  0
C2    Anglia   2  
  NSZK  1


Negyeddöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 14.
12:00
Szovjetunió  0–1  (h. u.)  Uruguay
(0–0, 0–0, 0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Espárrago Gól : 117' 117'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 26 085
Játékvezető: Laurens van Ravens (holland)


1970. június 14.
12:00
Olaszország  4–1  Mexikó
Guzmán Gól : 25' 25' (öngól)
Riva Gól : 63' 63' Gól : 76' 76'
Rivera Gól : 70' 70'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
González Gól : 13' 13'
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 26 851
Játékvezető: Rudolf Scheurer (svájci)


1970. június 14.
12:00
Brazília  4–2  Peru
Rivelino Gól : 11' 11'
Tostão Gól : 15' 15' Gól : 52' 52'
Jairzinho Gól : 75' 75'
(2–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Gallardo Gól : 28' 28'
Cubillas Gól : 70' 70'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 54 233
Játékvezető: Vital Loraux (belga)


1970. június 14.
12:00
NSZK  3–2  (h. u.)  Anglia
Beckenbauer Gól : 68' 68'
Seeler Gól : 82' 82'
Müller Gól : 108' 108'
(0–1, 2–2, 2–2)
Jegyzőkönyv
Részletek
Mullery Gól : 31' 31'
Peters Gól : 49' 49'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 23 357
Játékvezető: Ángel Norberto Coerezza (argentin)

Elődöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 17.
16:00
Uruguay  1–3  Brazília
Cubilla Gól : 19' 19' (1–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Clodoaldo Gól : 44' 44'
Jairzinho Gól : 76' 76'
Rivelino Gól : 89' 89'


1970. június 17.
16:00
Olaszország  4–3  (h. u.)  NSZK
Boninsegna Gól : 8' 8'
Burgnich Gól : 98' 98'
Riva Gól : 104' 104'
Rivera Gól : 111' 111'
(1–0, 1–1, 3–3)
Jegyzőkönyv
Részletek
Schnellinger Gól : 90' 90'
Müller Gól : 94' 94' Gól : 110' 110'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 10 244
Játékvezető: Arturo Yamasaki (mexikói)

Bronzmérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 20.
16:00
Uruguay  0–1  NSZK
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Overath Gól : 26' 26'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 10 440
Játékvezető: Antonio Sbardella (olasz)

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 21.
12:00
Brazília  4–1  Olaszország
Pelé Gól : 18' 18'
Gérson Gól : 66' 66'
Jairzinho Gól : 71' 71'
Carlos Alberto Gól : 86' 86'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Boninsegna Gól : 37' 37'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 10 741
Játékvezető: Rudolf Glöckner (keletnémet)

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság győztese

Brazília
3. cím

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Aranycipő díjat először 1986-ban adták át, a FIFA 1930-ig visszamenőleg megnevezte a díjazottat.
  • A Legjobb fiatal játékos díját először 2006-ban adták át, a FIFA 1958-ig visszamenőleg megnevezte a díjazottat.
Aranycipő Ezüstcipő Bronzcipő
Nyugat-Németország Gerd Müller Brazília Jairzinho Peru Teófilo Cubillas
10 gólos 7 gólos 5 gólos
Legjobb fiatal játékos
Peru Teófilo Cubillas

Gólszerzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

10 gólos
7 gólos
5 gólos
4 gólos
3 gólos
2 gólos
1 gólos
Öngólos

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:

  1. több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve),
  2. jobb gólkülönbség,
  3. több szerzett gól,
  4. nemzetnév.

A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve.

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései

██ Világbajnok

██ Ezüstérmes

██ Bronzérmes

██ 4. helyezett

██ Negyeddöntős

██ A csoportkörben kiesett

Helyezés Nemzet M Gy D V G+ G– Gk P
1Gold medal icon.svg Arany  Brazília 6 6 0 0 19 7 +12 12
2Silver medal icon.svg Ezüst  Olaszország 6 3 2 1 10 8 +2 8
3Bronze medal icon.svg Bronz  NSZK 6 5 0 1 17 10 +7 10
4.  Uruguay 6 2 1 3 4 5 –1 5
5.  Szovjetunió 4 2 1 1 6 2 +4 5
6.  Mexikó 4 2 1 1 6 4 +2 5
7.  Peru 4 2 0 2 9 9 0 4
8.  Anglia 4 2 0 2 4 4 0 4
9.  Svédország 3 1 1 1 2 2 0 3
10.  Belgium 3 1 0 2 4 5 –1 2
11.  Románia 3 1 0 2 4 5 –1 2
12.  Izrael 3 0 2 1 1 3 –2 2
13.  Bulgária 3 0 1 2 5 9 –4 1
14.  Marokkó 3 0 1 2 2 6 –4 1
15.  Csehszlovákia 3 0 0 3 2 7 –5 0
16.  Salvador 3 0 0 3 0 9 –9 0

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1970-es labdarúgó-világbajnokság témájú médiaállományokat.