1970-es labdarúgó-világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Labdarúgó-világbajnokság
(1970)
(Mexico 70)
WorldCup1970logo.jpg
Adatok
Rendező Mexikó Mexikó
Dátum május 31.június 21.
Csapatok 16 (5 szövetségből)
(selejtezőben indult: 75)
Helyszínek 5 (5 rendező városban)
Honlap Hivatalos honlap

Címvédő  Anglia
Győztes  Brazília (3. cím)
Statisztika
Mérkőzések 32
Gólok 95 (átlag: 2,97)
Nézőszám
Összesen 1 603 975 (átlag: 50 124)

Gólkirály NSZK Gerd Müller
(10 gólos)

 ← 1966 1974 → 

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság a kilencedik kiírása volt a tornának, melynek házigazdája Mexikó volt május 31. és június 21. között. A FIFA 1964 októberében választotta ki Mexikót a rendezőnek. Az 1970-es torna az első Észak-Amerikában tartott világbajnokság volt, és az első olyan, melyet Dél-Amerikán és Európán kívül bonyolítottak le. A világbajnokságok eddigi négyévtizedes története alatt csak két földrész, Európa és Dél-Amerika osztozott az első helyeken, mégpedig 4:4 arányban. Egyetlen kivétellel mindig annak a világrésznek a csapata szerezte meg a győzelmet, ahol a torna végső szakaszát rendezték. Így történt ez 1930-ban Montevideóban, az UruguayArgentína (4:2), 1950-ben Rio de Janeiro-ban, az UruguayBrazília (2:1), 1934-ben Rómában, az OlaszországCsehszlovákia (2:1), 1954-ben, az NSZKMagyarország (3:2), 1962-ben Santiago Chilében, a Brazília – Csehszlovákia (3:1) és 1966-ban London-ban, az Anglia – NSZK (4:2) döntőben. Csupán Stockholm-ban, az 1958-as labdarúgó-világbajnokság-on bontotta meg ezt a törvényszerűséget Brazília – Svédország (5:2).

Az 1968. évi nyári olimpiai játékokhoz hasonlóan Mexikó a magaslatok világbajnoksága volt. A legalacsonyabban fekvő Guadalajara 1600 méter feletti, Mexikóváros pedig 2200 méter feletti magasságban van. Az 1968. évi nyári olimpiai játékok idején - így a labdarúgó torna alatt - bebizonyosodott, hogy a nagy magasságban, a tengerszint felett sincs akadálya a kiemelkedő sportteljesítményeknek. A világbajnoki selejtezők sorsolása Casablancaban került sor. A televíziós közvetítésnek köszönhetően, a számítások szerint 600 millió nézője lesz a tornának.

A két alkalommal világbajnoki címet szerzett csapatok játszották a döntőt, melyet Brazília nyert 4–1-re Olaszország ellen. A harmadik vb-győzelmének köszönhetően Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet Trophyt.

A brazil csapatban szerepelt Pelé (akinek ez volt a negyedik, és utolsó világbajnoksága), Carlos Alberto, Clodoaldo, Gérson, Jairzinho, Rivelino és Tostão, melyet a valaha volt legnagyszerűbb vb-n játszó támadószellemű csapatnak tartanak.

Selejtezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részt vevő országok

Az 1930-as labdarúgó-világbajnokság-on 13 meghívott csapat (köztük - egyéb okok miatt - csak négy európai)vett részt, addig 40 évvel később összesen 75 csapat indult a selejtezőkben. 1969-ben kezdődtek a világbajnoki selejtezők. 172 selejtező mérkőzést játszottak, amíg kialakult a 16-os mezőny. Az eddigi győztesek mind kivívták a részvételt. Mexikó rendezőként, Anglia védőként selejtezők nélkül képviselhette hazáját.

Több nagy labdarúgó múlttal rendelkező csapat, köztük Franciaország, Portugália, Magyarország, Argentína és Spanyolország sem kvalifikálta magát a tornára. Marokkó volt az első afrikai csapat, amelynek sikerült kiharcolnia a világbajnoki-részvételt a második világháborút követően.

A világbajnokság selejtezőin a legjobb európai góllövő a német Gerd Müller volt, aki az NSZK 20 góljából 9-et szerzett. Ezt a teljesítményt Dél-Amerikában a brazil Tostao múlta felül 23 mérkőzésen 10 góllal.

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportkör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az első világbajnokság, melyet színes televízióadásban közvetítettek. Ahhoz, hogy az európai nézők számára is alkalmas legyen a közvetítés, néhány mérkőzés időpontját déli kezdésre kellett tenni. Sok játékos és szövetségi kapitány számára népszerűtlen volt ez a döntés, mivel Mexikóban a nap ezen szakaszában van a legnagyobb meleg.

Telstar, az 1970-es világbajnokság hivatalos labdája.

A torna lebonyolítási rendszere megegyezett az 1966-osével: 16 csapat vett részt, melyeket négy négycsapatos csoportba osztottak szét, ahol minden csapat körmérkőzéses rendszerben egyszer játszott egymással. Minden csoport első két helyezettje továbbjutott a negyeddöntőbe. A világbajnokságok történetében ez volt az első alkalom, amikor a csoportkör végén az azonos pontszámmal rendelkező csapatok között a gólkülönbséget vették figyelembe (ami a rájátszás és a gólátlag helyett lépett életbe).

A világbajnokság előtt a FIFA sorsolási bizottságának összetétele: Sir Stanley Rous, a FIFA angol elnöke, Cavan (Észak-Írország), Borassi (Olaszország), Guillermo Canedo mexikói, Wiederkehr (Svájc), Hidalgo (Ecuador), Stephen (Anglia, Helmut Kaser (Svájc), Tessema (Etiópia( és Yomnak (Thaiföld).

Ez volt az első alkalom, amikor a FIFA engedélyezte, hogy az első félidő végéig - az előre megjelölt öt tartalék közül - két játékost lehessen mérkőzésenként cserélni. Minden csapatnak egy mérkőzés alatt egy kapus és egy mezőnyjátékos cserét, sérülés vagy taktikai elképzelések miatt lehet végrehajtani. A világbajnokságok történetében a Szovjetunió volt az első csapat, amely cserét hajtott végre, mindez a Mexikó elleni nyitómérkőzésen történt. Аnatolij Puzacs állt be Viktor Szerebrjanyikov helyére a 45. percben. A negyeddöntő mérkőzéseit kiesési rendszerben játsszák. Döntetlen esetén 2x15 perc hosszabbítás, s ha ez sem hoz döntést, akkor sorsolnak. A középdöntő szabályai hasonlóak.

Már a világbajnokság megkezdése előtt jelentkezett egy probléma, amely körülvette az eseményt. Az angol csapatnál egy bizarr eset történt, a csapatkapitányukat lopással vádolták meg. Mialatt Anglia Kolumbiában volt egy felkészülési mérkőzésen, Bobby Moorre-t egy ékszerészboltból való állítólagos lopás miatt őrizetbe vették. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, így játszhatott a világbajnokságon, a vádat végül ejtették.

A mérkőzések után orvosi vizsgálat állapítja meg, nem használtak-e doppingszert a játékosok. Két-két játékost sorsolással jelölnek ki és ellenőrzik a tényeket.

Labdák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Adidas német sportszergyártó cég nyerte meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által kiírt sportlabda biztosításának pályázatát. A rendező ország Labdarúgó-szövetsége 500 darabot rendet a hivatalos FIFA labdákból. A világbajnokságon 106 labdát használnak. Az adidas a döntőbe jutott 16 csapatnak is elküldött egy mintakollekciót, hogy a játékosok gyakorolhassanak az új labdával.

A labdáknak szigorú előírásoknak kell megfelelnie. A minimális súly 286, a maximális 453 gramm lehet. Tehénbőrből készül, a bőr vízhatlan bevonattal átitatott, kerülete 68-71 centiméter. A labda 20 fehér hatszögletű és 12 fekete ötszögletű szelete takarja a felfújható belsőt.

Értékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1. csoportban Mexikó beváltotta a hozzá fűzött reményeket, továbbjutott a Szovjetunióval együtt, Belgiumot 1–0-ra, Salvadort 4–0-ra verték meg.

A 2. csoportban hat mérkőzésen mindössze hat gól született, a Dél-amerikai bajnok Uruguay és az aktuális Európa-bajnok Olaszország végzett a csoport élén, megelőzve Svédországot és a meglepetésre kijutott, unalmas játékot mutató Izraelt.

Ennek az emlékezetes világbajnokságnak az első nagyszerű pillanata a 3. csoportban történet, ahol a kétszeres világbajnok Brazília, a címvédő Anglia, valamint Csehszlovákia és Románia szerepelt egy csoportban. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének megismételt mérkőzésén a brazilok hamar hátrányba kerültek Csehszlovákia ellen, végül 4–1-es győzelmet arattak. Pelé egy gólt szerzett. Az angolok elleni mérkőzésen Jairzinho gólja elegendő volt a brazilok számára a győzelemhez. Románia szoros mérkőzést játszott a brazilokkal, végül 3–2-re kikaptak. Anglia jutott tovább Brazília mellett a két 1–0-s, Románia és Csehszlovákia felett aratott győzelmének köszönhetően.

A 4. csoportban Peru támadó stílusban keltett feltűnést, Bulgária ellen 2–0-s hátrányból fordítottak, és nyertek 3–2-re. Marokkó nagyszerűen rajtolt, megszerezte a vezetést a nyugatnémetek ellen, azonban a németek 2–1-re fordítottak és nyertek. Nyugat-Németország a második mérkőzésén Bulgária ellen Gerd Müller mesterhármasával 5–2-es győzelmet aratott. A németek utolsó csoportmérkőzésén Müller újabb mesterhármast ért el, csapata összes gólját ő szerezte a Peru felett aratott 3–1-es győzelem alkalmával. Peru végül továbbjutott Nyugat-Németországgal együtt, mivel 11 percen belül háromszor voltak eredményesek a Marokkó elleni 3–0-s győzelemkor.

Negyeddöntők, elődöntők és bronzmérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyeddöntőben egy ellentmondásos olasz csapat 4–1-re győzött Mexikó felett 1–0-s hátrányból fordítva. A vezetést a házigazda szerezte meg Jose Gonzales góljával, de a csapattársa, Gustavo Pena a félidő vége előtt kiegyenlítette az eredményt egy öngóllal. Olaszország ezután átvette az irányítást, és fölényben játszott a második félidőben. Luigi Riva kettő, Gianni Rivera egy gólt szerzett a 4–1-es győzelem során. Guadalajaraban Peru világbajnoki szereplése a negyeddöntőben véget ért, mivel 4–2-es vereséget szenvedtek a braziloktól az egyaránt támadó csapatok közötti szórakoztató és drámai mérkőzésen.

Az Uruguay és Szovjetunió közötti találkozó gól nélküli volt egészen öt perccel a hosszabbítás lefújása előttig, amikor Victor Esparrago gólja a Dél-amerikaiakat juttatta tovább. A gól előtt a labdát Esparrago a játéktéren kívülről hozta vissza, ezért a szovjet csapat óvást nyújtott be, amit a jelen lévő FIFA szervező bizottság elutasított. A labdarúgás egyik "aranyszabálya", hogy "addig kell a labdát megjátszó játékost követni, amíg a játékvezető sípja meg nem szólal." Az utolsó negyeddöntő az 1966-os vb-döntő megismételt mérkőzése volt Anglia és Nyugat-Németország között, amely a világbajnokságok történetének egyik legnagyszerűbb találkozója volt. Angliát egy súlyos csapás érte a mérkőzést megelőzően, amikor a kapusuk, Gordon Banks ételmérgezést kapott. A cseréje, Peter Bonetti lépett a helyébe, és Anglia a második félidő elején már 2–0-s vezetés birtokában volt. Azonban Nyugat-Németország a 68. percben Beckenbauer góljának köszönhetően egygólosra csökkentette a hátrányt. Az ijedtség következtében Anglia szövetségi kapitánya, Alf Ramsey úgy döntött, hogy lecseréli a fáradt Bobby Charltont. Charlton nélkül Anglia elvesztette azt a képességét, hogy a saját iramát tudja diktálni, és nem tudott mit kezdeni a német támadókkal, ami végül Nyugat-Németország kiegyenlítését jelentette Uwe Seeler fejese révén. A hatalmas nyomás változást idézett elő, így a nyugatnémetek visszavágtak az 1966-os fináléban elszenvedett vereségért Gerd Müller hosszabbításban szerzett góljával.

Az elődöntőben izgalmas végjáték ígérkezett, mind a négy bejutott csapat szerzett már világbajnoki címet a múltban: a Brazília–Uruguay az 1950-es döntő visszavágója volt, a másik párharc Olaszország és Nyugat-Németország között zajlott. A Dél-amerikaiak mérkőzésén Brazília 3–1-re nyert Uruguay ellen annak ellenére, hogy húsz perccel a találkozó megkezdése után még kiesésre álltak. A mérkőzés kiegyenlített volt 70 percig. A másik, európai csapatok részvételével zajló elődöntő az egyik legemlékezetesebb vb-mérkőzés volt. Olaszország 1–0-s vezetéshez jutott Roberto Boninsegna 8. percben szerzett találatával. Nyugat-Németország nagy erőfeszítéseket tett az egyenlítésért a mérkőzés egész további részében, végül a söprögető Karl-Heinz Schnellinger a rendes játékidő hosszabbításában gólt szerzett. Gerd Müller a 94. percben megszerezte a vezetést is a nyugatnémeteknek, majd az olasz védő Tarcisio Burgnich egyenlített ki. A 104. percben Riva 3–2-es vezetéshez juttatta az olaszokat, hat perccel később Müller egalizált. Amíg a televízió még ismételte ezt a gólt, az olasz középpályás Gianni Rivera a 111. percben megszerezte a győztes találatot csapatának. A találkozót "Az évszázad mérkőzése"-ként emlegetik, mely Olaszországban Partita del Secolo-ként, Németországban pedig Jahrhundertspiel-ként ismert. A mexikóvárosi Estadio Aztecaban található emlékmű erre emlékezik ünnepélyes módon. Németország a bronzmérkőzésen 1–0-s győzelmet aratott Uruguay ellen.

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A döntőben Brazília szerezte meg a vezetést, Pelé fejelte be Rivelino beadását a 18. percben. Roberto Boninsegna egyenlített ki a brazil védelem hibáját követően. A második félidőben Brazília lövőereje és kretivitása sokkal jobb volt az olaszokénál, akik óvatos, védekező rendszerben játszottak. Gérson erős lövése gólt eredményezett, majd segített előkészíteni a harmadik találatot egy Pelé felé hosszan előreívelt szabadrúgással, melyet Jairzinho elé fejelt Pelé. Pelé nagyszerű formában játszott, a csapatkapitány Carlos Albertonak adott egy gólpasszt a jobb oldalról a negyedik brazil gólt megelőzően.

Ez a győzelem a labdarúgás történetének első tri-campeão-t eredményezte (háromszoros bajnok).

Ezzel a harmadik győzelemmel (1958 és 1962 után) Brazília megszerezte a a jogot arra, hogy végleg megtartsa a Jules Rimet Trophyt. (Különös módon, 1983-ban ellopták, mialatt Rio de Janeiroban volt egy kiállításon.) Brazília szövetségi kapitánya, Mário Zagallo volt az első labdarúgó, aki világbajnok lett játékosként (1958, 1962) és edzőként is, Pelének játékosként ez volt az utolsó világbajnoksága, aki az első játékos lett, aki háromszor nyerte meg a címet.

A brazilok jobbszélsője, Jairzinho mind a hat mérkőzésén legalább egy gólt szerzett (az elsőn, Csehszlovákia ellen kettőt), a bravúrt azóta senki sem ismételte meg. Ennek ellenére a torna gólkirálya a nyugatnémet Gerd Müller lett 10 találattal. Müller két mérkőzésen is mesterhármast szerzett, a csoportkörben Bulgária és Peru ellen is bemutatta a bravúrt.

Elnöki összefoglaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sír Stanley Rous tapasztalatait így foglalata össze a mexikói világbajnokság után: "A világbajnokságot (vb) teljes egészében át kell szervezni, lehetőséget kell adni Afrikának és Ázsiának a nagyobb számú képviseletre, mert a világbajnokság jelenleg csak Európa-Dél-Amerika versengése. Át kell szervezni a kontinens bajnokságokat, hogy a vb-re megfelelő képviselet alakulhasson ki. A vb 16-os mezőnyét 24-re kell emelni. A játékvezetés, az előzetes egyeztető értekezletnek eredményeként sokkal jobban összhangban voltak a szabályokkal, mint az 1966-os labdarúgó-világbajnokság-on. A bevezetett lapok (sárga, piros) segítségével sikerült elérni, hogy egy játékost sem kellett kiállítani, bár még igen sokszor előfordult a játékvezetői döntések elleni tiltakozás. Ezt a szabadságot törölni kell a nemzetközi labdarúgás gyakorlatából".

Kabala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnokság hivatalos kabalája Juanito volt, egy mexikói mezt és sombrerót viselő fiú.

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öt város adott otthont a tornának:

Játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Játékvezető Bizottsága (JB) Párizsban tartott ülésén kijelölte a labdarúgó-világbajnokság harmincas keretét. Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság játékvezetői közül öten: Tofik Bahramov (szovjet), Arturo Yamasaki (perui/mexikói), Kurt Tschenscher (német), John Keith Taylor (angol) és Aly Hussein Kandil (Egyesült Arab Köztársaság) kaptak meghívást. A világbajnokságon szereplő országok közül 12, a nem szereplők (semleges) közül 18 játékvezetők hívtak meg. Európán és Dél-Amerikán kívül a FIFA a többi földrész játékvezetőit is folyamatosan beépíti a világbajnokság rendszerébe. Ezen a világbajnokságon első ízben találkozhattunk japán, etiópiai és bermudai játékvezetőkkel. Európát, a 16, míg Közép-Amerikát 4, Dél-Amerikát 5, Afrikát 3, Észak-Amerikát és Ázsiát 1-1 játékvezető képviselte. A négy kijelölt tartalék játékvezető: Betchirov (Bulgária), Smejkai (Csehszlovákia), Boström (Svédország) és Jones (Wales) volt. A torna előtt a FIFA jelen lévő vezetői egyhetes, filmvetítésekkel (értékeléssel) egybekötött értekezletet tartottak a játékvezetők részére, az európai és latin-amerikai játékvezetői felfogás gyakorlati összehangolására, törekedve az egységesítés elvére. A tornán, 25 játékvezető vezette a 32 mérkőzést és a FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik társának partbíróként segített. 5 játékvezetőt csak partbírói feladatokkal foglalkoztattak. A legtöbbet, ötször foglalkoztatott játékvezető José María Ortiz de Mendíbil (spanyol) és Ferdinand Marschall (Ausztria) volt. Ezen a tornán a FIFA jelen lévő vezetői igyekeztek arányosan foglalkoztatni a játékvezetőket, heten kettő mérkőzést, 18-an egy mérkőzést vezettek. Öten nem vezettek mérkőzést: Keith Dunstan (Bermuda), Emsberger Gyula (Magyar), Joszip Dragomir Horvat (Jugoszláv), Marujama Josijuki (Japán) és Guillermo Velasquez (Kolumbia). A játékvezetőket csak kettő nappal a mérkőzés előtt jelölték ki. Ezen a világbajnokságon még előfordult, hogy a hivatalosan kijelölt játékvezető ellen valamelyik csapat óvást jelentett be - rendszerint jogos igénnyel. A következő világbajnokságon ezt a jogot a FIFA megszüntette. A partbírók működésében a segítés, a segítségadás kívánsága, akarata volt a vezérelv. Még a partdobások helyét is nagyon határozottan és pontosan mutatták meg a végrehajtó játékosnak. A FIFA az összes játékvezetőnek lehetővé tette, hogy a világbajnokság végéig jele lehessenek.

A világbajnokság után történt értékelések alapján a FIFA azt a döntést hozta, hogy minden nagy nemzetközi torna előtt továbbképzésbe kell részesíteni a játékvezetőket. A szabályokból továbbképzésbe kell részesíteni az edzőket és a játékosokat is. Növelni kell a játékvezetők cseréjét, több országot és kontinenst is be kell vonni a tornák lebonyolításába. A FIFA nemzetközi foglalkoztatási gyakorlatát értékelve megállapították, nem biztos, hogy a kiváló játékvezető, kiváló partbíró is. Nagyobb bátorsággal kell a játékvezetőknek felvállalniuk a büntetőrúgást igénylő szabálysértéseket. A nagyobb tornákra kiválasztott játékvezetőket folyamatosan ellenőrizni szükséges.

Sárga és piros lap bevezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a Wembley stadionban játszott egyik negyeddöntőn, az angol-argentin mérkőzésen a német Rudolf Kreitlein volt a játékvezető. Az argentin csapatkapitány Ubaldo Rattin előzetes figyelmeztetés után, a 37-dik percben durva szabálytalanságot követett el és ezért kiállították. Hiába mondta és magyarázta a bíró, hogy távozzon a játéktérről, Rattin úgy tett, mintha nem értené a bíró szándékát és nem ment le a játéktérről. Teljes 7 percig vitatkoztak és a bíró már ott tartott, hogy lefújja a mérkőzést, mire a FIFA-játékvezetők főnöke Ken Aston korábbi nemzetközi játékvezető a nézőtérről leérve spanyol nyelvtudásának segítségével levezette Rattint a pályáról. Kenneth Aston javasolta a FIFA vezetőségének, hogy a fegyelmezések egyértelműségének elősegítésére vezessék be a a sárga és a piros lapokat. Ezen a vb-n vezették be a sárga és piros lapokat, melyekkel a szabálytalankodó játékosokat büntették. (Megjegyzendő, hogy a figyelmeztetés és kiállítás ezen formája csak a FIFA által próbaként engedélyezett mérkőzéseken létezett 1970 előtt.)

1970. május 31-én Mexikóvárosban, az Azték-stadionban, 107 160 néző előtt, a torna nyitómérkőzésén, a MexikóSzovjetunió (0 – 0) csoportmérkőzést irányító Kurt Tschenscher alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Szerafimovics Lovcsevnek mutatott fel. 300 játékos vett részt a világbajnokságon és csak 30, tehát 10% kapott figyelmeztetést (sárga lapot), piros lapot azonban az egész torna ideje alatt nem kapott senki. A lapok bevezetése, alkalmazása tökéletesen bevált.

Módszertani változtatások a játékvezetésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden egyes világbajnokság játékvezetői szempontból új problémát vet fel. A játékvezetés nemzetközi problémái miatt - a hazai csapatoknak "mindig" nagyobb volt az előnye - a FIFA rendszeresítette nemzeteke közötti válogatott és kupatalálkozókon a játékvezető ellenőr intézményét. Így a játékvezető ellenőrök jelentése alapján minden mérkőzés tapasztalatát értékelték. A részt vevő játékvezetőket már öt hónappal a labdarúgó torna előtt kijelölték, meghatározva a tartalékok személyét is. A kijelölt játékvezetők tevékenységét fokozott figyelem kísérte, biztosítva az időbeni, alapos felkészülés lehetőségét. A FIFA változtatott a játékvezető küldési módszerén is. Eddig a részt vevő országok adtak egy-egy játékvezetőt, a hazai, a rendező ország pedig 7 főt szakembert biztosított. Az új elvek lehetőséget adnak arra, hogy a semleges országok játékvezetőit is foglalkoztassák. A világbajnokságra a FIFA Játékvezető Bizottságtól 29 európai szövetség kapott felszólítást játékvezetői ajánlásra. A csapatok vezetői már nem emelhetnek kifogást a Játékvezető Bizottság küldési módszere ellen. Minden mérkőzésre egy játékvezetőt, kettő partbírót és egy tartalék játékvezetőt jelöltek. Ha a játékvezető a mérkőzés vezetésében akadályoztatva lett volna, úgy helyébe az elsőnek megnevezett partbíró lépett és a tartalék játékvezető második partbíróként szerepel. A televízió közvetítések nagy hatással voltak a játék, a játékvezetés népszerűsítésére.

Minden mérkőzésre két FIFA ellenőrt - egyik a rendezést, a másik a játékvezetők szakmai munkáját - volt hivatott felügyelni, a mérkőzés végén jelentést tenni. A világbajnokság bíróinak közreműködési díját - az általános szabályoktól eltérve a FIFA fenntartja azt a jogát, hogy a kiemelkedő tornákon eltérően díjazza a játékvezetőket - 20 dollárról 25-re emelték fel.

Játékvezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrika


Ázsia


Európa
Észak-Amerika


Közép-Amerika


Dél-Amerika

Keretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tornán szerepelt összes keret listájához lásd az 1970-es labdarúgó-világbajnokság (keretek)-et.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportkör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V Rg Kg Gk P
Flag of the Soviet Union (1955-1980).svg Szovjetunió 3 2 1 0 6 1 +5 5
 Mexikó 3 2 1 0 5 0 +5 5
 Belgium 3 1 0 2 4 5 –1 2
 Salvador 3 0 0 3 0 9 –9 0
1970. május 31.
12:00
Mexikó  0 – 0 Flag of the Soviet Union (1955-1980).svg Szovjetunió Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 107 000
Játékvezető: Tschenscher (nyugatnémet)
Partbíró = Keith Dunstan bermuda Bermuda
Partbíró = John Keith Taylor angol Angol
(Jegyzőkönyv)

1970. június 3.
16:00
Belgium  3 – 0  Salvador Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 92 000
Játékvezető: Radulescu (román)
Partbíró = Rudolf Glöckner német Német
Partbíró = Kurt Tschenscher német Német
Van Moer gól : 12' 12' gól : 54' 54'
Lambert gól : 76' 76' (11-esből)
(1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 6.
16:00
Szovjetunió Flag of the Soviet Union (1955-1980).svg 4 – 1  Belgium Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 59 000
Játékvezető: Scheurer (svájci)
Partbíró = Henry Landauer usa USA
Partbíró = Robert Davidson skót Skót
Bisove gól : 14' 14' gól : 63' 63'
Аszatyianyi gól : 57' 57'
Hmelnyickij gól : 76' 76'
(1 – 0)
(Jegyzőkönyv)
Lambert gól : 86' 86'

1970. június 7.
12:00
Mexikó  4 – 0  Salvador Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 103 000
Játékvezető: Kandil (egyiptomi)
Partbíró = Keith Dunstan bermuda Bermuda
Partbíró = John Keith Taylor angol Angol
Valdivia gól : 45' 45' gól : 46' 46'
Fragoso gól : 58' 58'
Basaguren gól : 83' 83'
(1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 10.
16:00
Szovjetunió Flag of the Soviet Union (1955-1980).svg 2 – 0  Salvador Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 89 000
Játékvezető: Hormazabal Diaz (chilei)
Partbíró = Norberto Coerezza argentin Argentin
Partbíró = Ayrton de Moraes brazil Brazil
Bisove gól : 51' 51' gól : 74' 74' (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 11.
16:00
Mexikó  1 – 0  Belgium Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 105 000
Játékvezető: Coerezza (argentin)
Partbíró = Henry Landauer usa USA
Partbíró = Hormazabal Diaz chile Chile
Peña gól : 14' 14' (11-esből) (1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

2. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V Rg Kg Gk P
 Olaszország 3 1 2 0 1 0 +1 4
 Uruguay 3 1 1 1 2 1 +1 3
 Svédország 3 1 1 1 2 2 0 3
 Izrael 3 0 2 1 1 3 –2 2
1970. június 2.
16:00
Uruguay  2 – 0  Izrael Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 20 000
Játékvezető: Davidson (skót)
Partbíró = Rudolf Scheurer svájc Svájc
Partbíró = Seyoum Tarakegn etiópia Etiópia
Maneiro gól : 23' 23'
Mujica gól : 50' 50'
(1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 3.
16:00
Olaszország  1 – 0  Svédország Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 14 000
Játékvezető: Taylor (angol)
Partbíró = Rudolf Scheurer svájc Svájc
Partbíró = Aly Hussein Kandil egyiptom Egyiptom
Domenghini gól : 10' 10' (1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 6.
16:00
Uruguay  0 – 0  Olaszország Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 30 000
Játékvezető: Glöckner (keletnémet)
Partbíró = Kurt Tschenscher német Német
Partbíró = Josip Drago Horvat jugoszláv Jugoszláv
(Jegyzőkönyv)

1970. június 7.
12:00
Izrael  1 – 1  Svédország Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 10 000
Játékvezető: Tarakegn (etióp)
Partbíró = Adrien Radulescu román Román
Partbíró = Josip Drago Horvat jugoszláv Jugoszláv
Spiegler gól : 56' 56' (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)
Turesson gól : 53' 53'

1970. június 10.
16:00
Svédország  1 – 0  Uruguay Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 18 000
Játékvezető: Landauer (USA)
Partbíró = John Keith Taylor angol Angol
Partbíró = Adrien Radulescu román Román
Grahn gól : 90' 90' (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 11.
16:00
Olaszország  0 – 0  Izrael Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 10 000
Játékvezető: de Moraes (brazil)
Partbíró = Seyoum Tarakegn etiópia Etiópia
Partbíró = Kurt Tschenscher német Német
(Jegyzőkönyv)

3. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V Rg Kg Gk P
Flag of Brazil (1968-1992).svg Brazília 3 3 0 0 8 3 +5 6
 Anglia 3 2 0 1 2 1 +1 4
Román 1965-1989 Románia 3 1 0 2 4 5 –1 2
 Csehszlovákia 3 0 0 3 2 7 –5 0
1970. június 2.
16:00
Anglia  1 – 0 Román 1965-1989 Románia Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 50 560
Játékvezető: Loraux (belga)
Partbíró = Roger Machin francia francia
Partbíró = Diego De Leo mexikó Mexikó
Hurst gól : 65' 65' (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 3.
16:00
Brazília Flag of Brazil (1968-1992).svg 4 – 1  Csehszlovákia Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 52 897
Játékvezető: Bareto (uruguayi)
Partbíró = Abraham Klein izrael Izrael
Partbíró = Arturo Yamasaki mexikó Mexikó
Rivelino gól : 24' 24'
Pelé gól : 59' 59'
Jairzinho gól : 61' 61' gól : 81' 81'
(1 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Petráš gól : 11' 11'

1970. június 6.
16:00
Románia Román 1965-1989 2 – 1  Csehszlovákia Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 56 818
Játékvezető: De Leo (mexikói)
Partbíró = Emsberger Gyula magyar Magyar
Partbíró = Vital Loraux belga Belga
Neagu gól : 52' 52'
Dumitrache gól : 75' 75' (11-esből)
(0 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Petráš gól : 5' 5'

1970. június 7.
12:00
Brazília Flag of Brazil (1968-1992).svg 1 – 0  Anglia Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 66 834
Játékvezető: Klein (izraeli)
Partbíró = Arturo Yamasaki mexikó Mexikó
Partbíró = Roger Machin francia Francia
Jairzinho gól : 59' 59' (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 10.
16:00
Brazília Flag of Brazil (1968-1992).svg 3 – 2 Román 1965-1989 Románia Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 50 804
Játékvezető: Marschall (osztrák)
Partbíró = Ramón Bareto uruguay Uruguay
Partbíró = Vital Loraux belga Belga
Pelé gól : 19' 19' gól : 67' 67'
Jairzinho gól : 22' 22'
(2 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Dumitrache gól : 34' 34'
Dembrovschi gól : 84' 84'

1970. június 11.
16:00
Anglia  1 – 0  Csehszlovákia Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 49 262
Játékvezető: Machin (francia)
Partbíró = Emsberger Gyula magyar Magyar
Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria Ausztria
Clarke gól : 50' 50' (11-esből) (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

4. csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat M Gy D V Rg Kg Gk P
 NSZK 3 3 0 0 10 4 +6 6
 Peru 3 2 0 1 7 5 +2 4
Flag of Bulgaria (1971-1990).svg Bulgária 3 0 1 2 5 9 –4 1
 Marokkó 3 0 1 2 2 6 –4 1
1970. június 2.
16:00
Peru  3 – 2 Flag of Bulgaria (1971-1990).svg Bulgária Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 13 765
Játékvezető: Sbardella (olasz)
Partbíró = Abel Aguilar Elizalde mexikó Mexikó
Partbíró = Yoshiyuki Maruyana japán Japán
Gallardo gól : 50' 50'
Chumpitaz gól : 55' 55'
Cubillas gól : 73' 73'
(0 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Dermendzsiev gól : 13' 13'
Bonev gól : 49' 49'

1970. június 3.
16:00
NSZK  2 – 1  Marokkó Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 942
Játékvezető: Van Ravens (holland)
Partbíró = Ortiz de Mendibil spanyol Spanyol
Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia Kolumbia
Seeler gól : 56' 56'
Müller gól : 78' 78'
(0 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Houmane gól : 21' 21'

1970. június 6.
16:00
Peru  3 – 0  Marokkó Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 13 537
Játékvezető: Bahramov (szovjet)
Partbíró = Yoshiyuki Maruyana japán Japán
Partbíró = Antonio Sbardella olasz Olasz
Cubillas gól : 65' 65' gól : 75' 75'
Challe gól : 67' 67'
(0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1970. június 7.
12:00
NSZK  5 – 2 Flag of Bulgaria (1971-1990).svg Bulgária Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 710
Játékvezető: Ortiz de Mendibil (spanyol)
Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia Kolumbia
Partbíró = Antonio Saldanha portugál Portugál
Libuda gól : 20' 20'
Müller gól : 27' 27' gól : 52' 52' (11-esből) gól : 88' 88'
Seeler gól : 67' 67'
(2 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Nikodimov gól : 12' 12'
Kolev gól : 89' 89'

1970. június 10.
16:00
NSZK  3 – 1  Peru Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 17 875
Játékvezető: Aguilar Elizalde (mexikó)
Partbíró = Ortiz de Mendibil spanyol Spanyol
Partbíró = Antonio Sbardella olasz Olasz
Müller gól : 19' 19' gól : 26' 26' gól : 39' 39' (3 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Cubillas gól : 44' 44'

1970. június 11.
16:00
Marokkó  1 – 1 Flag of Bulgaria (1971-1990).svg Bulgária Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 299
Játékvezető: Saldanha (portugál)
Partbíró = Tofik Bahramov szovjet Szovjet
Partbíró = Laurens Van Ravens holland Holland
Ghazouani gól : 61' 61' (0 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Zsecsev gól : 40' 40'

Egyenes kieséses szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Negyeddöntők Elődöntők Döntő
                     
június 14.Mexikóváros        
 Flag of the Soviet Union (1955-1980).svg Szovjetunió  0
június 17.Guadalajara
  Uruguay  1  
  Uruguay  1
június 14.Guadalajara
     Flag of Brazil (1968-1992).svg Brazília  3  
 Flag of Brazil (1968-1992).svg Brazília  4
június 21.Mexikóváros
  Peru  2  
 Flag of Brazil (1968-1992).svg Brazília  4
június 14.Toluca    
    Olaszország  1
  Olaszország  4
június 17.Mexikóváros
  Mexikó  1  
  Olaszország  4 Bronzmérkőzés
június 14.León
      NSZK  3   június 20.Mexikóváros
  NSZK  3
  Uruguay  0
  Anglia  2  
  NSZK  1


Negyeddöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 14.
12:00
NSZK  3 – 2 (h.u.)  Anglia Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 23 357
Játékvezető: Coerezza (argentin)
Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia Kolumbia
Partbíró = Ortiz de Mendibil spanyol Spanyol
Beckenbauer gól : 68' 68'
Seeler gól : 76' 76'
Müller gól : 108' 108'
(2 – 2, 0 –1)
(Jegyzőkönyv)
Mullery gól : 31' 31'
Peters gól : 49' 49'

1970. június 14.
12:00
Brazília Flag of Brazil (1968-1992).svg 4 – 2  Peru Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 54 270
Játékvezető: Loraux (belga)
Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria Ausztria
Partbíró = Emsberger Gyula magyar Magyar
Rivelino gól : 11' 11'
Tostão gól : 15' 15' gól : 52' 52'
Jairzinho gól : 75' 75'
(2 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Gallardo gól : 28' 28'
Cubillas gól : 70' 70'

1970. június 14.
12:00
Olaszország  4 – 1  Mexikó Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 26 851
Játékvezető: Scheurer (svájci)
Partbíró = Keith Dunstan bermuda Bermuda
Partbíró = Henry Landauer usa USA
Peña gól : 25' 25' (öngól)
Riva gól : 63' 63' gól : 76' 76'
Rivera gól : 70' 70'
(1 – 1)
(Jegyzőkönyv)
González gól : 13' 13'

1970. június 14.
12:00
Uruguay  1 – 0 (h.u.) Flag of the Soviet Union (1955-1980).svg Szovjetunió Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 24 550
Játékvezető: Van Ravens (holland)
Partbíró = Robert Davidson skót Skót
Partbíró = Rudolf Glöckner német Német
Espárrago gól : 116' 116' (0 – 0, 0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

Elődöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 17.
16:00
Brazília Flag of Brazil (1968-1992).svg 3 – 1  Uruguay Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 51 261
Játékvezető: Ortiz de Mendibil (spanyol)
Partbíró = Tofik Bahramov szovjet Szovjet
Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria Ausztria
Clodoaldo gól : 44' 44'
Jairzinho gól : 76' 76'
Rivelino gól : 89' 89'
(1 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Cubilla gól : 19' 19'

1970. június 17.
16:00
Olaszország  4 – 3 (h.u.)  NSZK Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 102 444
Játékvezető: Yamasaki (perui)
Partbíró = Hormazabal Diaz chile Chile
Partbíró = Guillermo Velasquez kolumbia Kolumbia
Boninsegna gól : 8' 8'
Burgnich gól : 98' 98'
Riva gól : 104' 104'
Rivera gól : 111' 111'
(1 – 1, 1 – 0)
(Jegyzőkönyv)
Schnellinger gól : 90' 90'
Müller gól : 94' 94' gól : 110' 110'

3. helyért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 20.
16:00
NSZK  1 – 0  Uruguay Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 104 403
Játékvezető: Sbardella (olasz)
Partbíró = Ferdinand Marschall ausztria Ausztria
Partbíró = Abel Aguilar Elizalde mexikó Mexikó
Overath gól : 26' 26' (1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970. június 21.
12:00
Brazília Flag of Brazil (1968-1992).svg 4 – 1  Olaszország Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 107 412
Játékvezető: Glöckner (keletnémet)
Partbíró = Rudolf Scheurer svájc Svájc
Partbíró = Norberto Coerezza argentína Argentína
Pelé gól : 18' 18'
Gérson gól : 66' 66'
Jairzinho gól : 71' 71'
Carlos Alberto gól : 86' 86'
(1 – 1)
(Jegyzőkönyv)
Boninsegna gól : 37' 37'

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-es labdarúgó-világbajnokság bajnoka:
Brazília
BRAZÍLIA
3. cím

Gólszerzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

10 gólos
7 gólos
5 gólos
4 gólos
3 gólos
2 gólos
1 gólos
Öngól

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]