Orosz labdarúgó-válogatott

Oroszország
Orosz Labdarúgó-szövetség
Orosz Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i)	Szbornaja (Válogatott)
Szövetség neve	Rosszijszkij Futbolnij Szojuz
Konföderáció	UEFA (Európa)
Stadion	Luzsnyiki Stadion
Szövetségi kapitány	Dick Advocaat
Pályaedző	Alekszandr Borogyuk
Csapatkapitány	Andrej Arsavin
Legtöbb válogatottság	Viktor Onopko (109)
Legtöbb válogatott gól	Vlagyimir Beszcsasztnih (26)
FIFA-kód	RUS
Ranglista helyezések
FIFA-rang 11. +/- Legmagasabb FIFA-rang 3. (1996. ápr.–jún.) Legalacsonyabb FIFA-rang 40. (1998. december) Élő-rang 13. Legmagasabb Élő-rang 8. (1996. máj.–jún.) Legalacsonyabb Élő-rang 34. (2005. aug.–2006. máj.)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1912. június 30., Stockholm, Svédország Finnország 2 – 1 Oroszország 1992. augusztus 16., Moszkva, Oroszország Oroszország 2 – 0 Mexikó
Legnagyobb győzelem
1995. június 7., San Marino, San Marino San Marino 0 – 7 Oroszország
Legnagyobb vereség
1912. július 1., Stockholm, Svédország Német Császárság 16 – 0 Oroszország 2004. október 13., Lisszabon, Portugália Portugália 7 – 1 Oroszország
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 2 (Először: 1994) Legjobb eredmény Csoportkör (1994, 2002)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 4 (Először: 1996) Legjobb eredmény Bronzérmes (2008)
Az infobox utoljára frissítve: 2012. június 16.

Az orosz labdarúgó-válogatott – vagy közkedvelt becenevükön a szbornaja – Oroszország nemzeti csapata, amelyet az Orosz Labdarúgó-szövetség (oroszul: Российский Футбольный Союз, magyar átírásban: Rosszijszkij Futbolnij Szojuz) irányít.

Történelem

1991 szeptemberében a Szovjetunió szétszakadása megindult. Gyors egymás után elnyerték függetlenségüket az egyes volt (15) tagköztársaságok. Néhány tagköztársaság az UEFA, néhány az Ázsia Szövetségbe lépett be. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nyilvántartása alapján az orosz labdarúgó-válogatott mind a szovjet, mind a Független Államok Közösségének labdarúgó-válogatottjai által elért eredmények jogutódja. A Szovjetunió felbomlása után, az újjáalakuló Oroszország első hivatalos labdarúgó-mérkőzését Mexikó válogatottja ellen játszotta Moszkvában, ahol 2:0-s orosz győzelem született.

A kezdetek, az első világverseny

A Pavel Szadirin szövetségi kapitány vezette orosz labdarúgó-válogatottat Görögország, Jugoszlávia, Izland, Magyarország és Luxemburg mellé az 5-ös csoportba sorsolták az 1994-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőire, Jugoszláviát azonban a politikai okok miatt már a selejtezők megkezdése előtt kizárták. A selejtezősorozatot 6 győzelemmel és 2 döntetlennel záró szbornaja Görögországgal együtt jutott ki a világbajnokságra. Ekkor a csapat tapasztalt veteránokból – például Sztanyiszlav Csercseszov, Alekszandr Borogyuk –, valamint akkoriban pályájuk csúcsán lévő fiatalokból – például Viktor Onopko, Oleg Szalenko, Alekszandr Mosztovoj, Vlagyimir Beszcsasztnih vagy Valerij Karpin – állt.

A világbajnokság csoportkörében Kamerunnal, Svédországgal és Brazíliával kerültek össze, így már a kezdés előtt minimálisra csökkentek az oroszok továbbjutási esélyei. A papírforma be is igazolódott, ugyanis előbb a braziloktól 2:0-s, a svédektől 3:1-es vereséget szenvedtek. A harmadik forduló előtt pont nélkül állt a csapat, így tulajdonképpen tét nélküli volt a Kamerun elleni meccs. Ennek megfelelően a felszabadult, minden tehertől mentes orosz válogatott 6:1-re kiütötte a kameruniakat többek között Oleg Szalenko 5 góljával, ami a mai napig rekord a VB-k történetében. Végül a csapat 3 szerzett pontjával a csoport 3. helyén végzett, és kiestek. A VB-n nyújtott gyenge teljesítmény miatt a torna után menesztették a szövetségi kapitányt, Pavel Szadirint, és helyére Oleg Romancev került.

A Romancev-éra

Miután Szadirint kirúgták, Romancevnek kellett kivezetnie a nemzeti csapatot az 1996-os EB-re. A kapitány sok sztárt válogatott be az 1994-es VB-n szerepelt együttesből, és a selejtezőkön az egyik legkönnyebb csoportban szerepelve, csoportelsőként jutottak ki az EB-re. A selejtezőbeli csoportellenfelek Skócia, Görögország, Finnország, San Marino és Feröer voltak, és végül veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel végeztek ebben a csoportban.

Az EB-n a C-csoportba, Németország, Csehország és Olaszország mellé sorsolták az oroszokat. A szakemberek szerint ez volt a halálcsoport, és itt a „Szbornaja” volt a leggyengébb csapat. Az első meccsen, az olaszok ellen, már 5 perccel a meccs kezdése után jött Pierluigi Casiraghi, és vezetést szerzett az olasz gárdának. Negyed órával később aztán egyenlítettek az oroszok, Ilja Cimbalar szerzett gólt. Ám nem sokáig örülhettek, ugyanis a találkozó vége felé ismét Casiraghi villant, és második gólját megszerezve az olaszok 2:1-re vezettek, amit meg is tartottak a lefújásig. Ezután az orosz együttestől senki sem várt túl sokat a németek ellen, ám az első félidő, sokak meglepetésére, gól nélküli döntetlennel zárult. Azonban a második játékrészben már a németek domináltak, Matthias Sammer az 56., Jürgen Klinsmann a 77. percben talált be, majd 12 perccel később az orosz védők hatalmas hibáját kihasználva a németek újabb gólt szereztek, és sima 3:0-lal intézték el az oroszokat. Az utolsó fordulóban, Csehország ellen egy kis vigaszra lelhettek az orosz játékosok. Hiába vezettek a csehek már 20 perc után 2 góllal Jan Suchopárek és Pavel Kuka révén, az oroszok nem adták föl, és a 2. félidőben 5 perc alatt egyenlítettek Alekszandr Mosztovoj és Omari Tetradze góljaival, sőt nemcsak kiegyenlítettek, hanem vezetést is szereztek Beszcsasztnih góljával, ám itt még nem volt vége a meccsnek. A csehek ugyanis, mivel ekkor még nem volt biztos a továbbjutásuk, nagyon hajtottak, és sikerült is kiegyenlíteniük Vladimír Šmicer kései góljával. A csalódást keltő Európa-bajnokság után Romancev lemondott.

1997–1999: Elszalasztott lehetőségek

Az EB után, még 1996-ban a korábban lemondott Romancev helyére a korábbi szovjet válogatott Borisz Ignatyevet ültették, ám kapitánykodása nem volt túl eredményes, ugyanis az lett volna a feladata, hogy vezesse ki a szbornaját az 1998-as világbajnokságra. A válogatott kerete ekkor már átalakulóban volt, ugyanis a '96-os EB-n szerepelt csapatból már csak hárman (Onopko, Mosztovoj, Karpin) maradtak a válogatottban. A VB-selejtezők alatt Bulgáriával, Izraellel, Ciprussal és Luxemburggal az 5. csoportban szerepeltek. Itt sokak szerint Oroszország és Bulgária volt a 2 fő esélyes, valamint Izraelt emlegették még egy lapon velük, de nekik kevesebb esélyt adtak. Az oroszok jól kezdtek, ugyanis az első 2 meccsen győzni tudtak Ciprus és Luxemburg ellen, majd a következő 2 meccsen 2 döntetlen következett, Izrael és Ciprus ellen. Ezután ismét egy 2 meccses győzelmi széria jött a Luxemburg és Izrael elleni meccseken. Ezután az orosz gárda elszenvedte egyetlen vereségét Bulgária ellen, 1:0-ra kaptak ki. Az utolsó meccsen ugyan simán, 4:2-re megverték a visszavágón a bolgárokat, de ígyis csak a 2. helyen mögöttük, így pótselejtezőre kényszerültek, ahol az olaszokat kapták ellenfélnek. Az első meccsen egy, az oroszok számára szerencsés 1:1-es döntetlen született, ahol Fabio Cannavaro egy öngóllal egyenlített az oroszoknak. A visszavágón már nem volt szerencséje az orosz együttesnek, ugyanis Pierluigi Casiraghi góljával 1:0-ra nyertek az olaszok, és ez azt jelentette, hogy az ők utazhattak a franciaországi VB-re.

Miután a gárda nem jutott ki a VB-re, a következő cél a 2000-es EB volt, amit Belgiumban és Hollandiában rendeztek. A szövetségi kapitány a korábbi szovjet legenda, Anatolij Bisovec lett, aki csak nagyon kis változtatásokat végzett a keretben, de például behívott pár játékost az idősebb generációból. Emellett behívta azt az Alekszandr Panovot is, aki a selejtezők során a legeredményesebb orosz góllövő lett. A selejtezőkre az oroszok a 4. csoportba kerültek, csakúgy, mint Franciaország, Ukrajna, Izland, Örményország és Andorra. Ebben a csoportban az oroszok és a franciák számítottak a 2 legnagyobb esélyesnek, valamint mögéjük Ukrajnát várták. Az oroszok nagyon rosszul kezdtek, ugyanis rögtön első 3 meccsükön vereséget szenvedtek, sorrendben Ukrajnától, Franciaországtól és Izlandtól. Emiatt a szövetség hirtelen kirúgta Bisovecet, és ismét Romancevet kérte fel a szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Romancev reaktiválását követően egy teljesen más orosz válogatottat láthattak a szurkolók, és ekkor már azon voltak, hogy megpróbálják ledolgozni az első 3 fordulóban összeszedett tetemes hátrányukat. A következő 6 meccsen győzelmet arattak, például a Stade de France-ban történelmi, 3:2-es győzelmet arattak Franciaország felett is. Ekkor jött az utolsó forduló, ahol a szbornaja Ukrajnával találkozott. Itt a győzelem az oroszok számára pótselejtezős helyet ért volna. A meccs az első félidőben és a második nagy részében is 0:0-ra állt, amikor a 75. percben szabadrúgást kaptak, éppen csak az ukrán tizenhatoson kívül. Valerij Karpin állt a labda mögé, és be is lőtte azt, így az állás 1:0-ra módosult. Ám nem tarthatott sokáig az örömük, ugyanis a 87. percben Ukrajna is szabadrúgáshoz jutott, és ezt Andrij Sevcsenko nagyszerű mozdulattal csavarta el a kapus Filimonov mellett, ezzel 1:1 lett az állás. Mivel a hátralévő kevés időben már nem született újabb gól, a döntetlen azt jelentette, hogy Oroszország 19 ponttal, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel a számukra csalódást keltő 3. helyen végzett, így egymás után a második nagy tornára nem sikerült kijutniuk.

Újjáéledés

Romancevvel annyira elégedettek voltak, hogy egészen a 2002-es VB-ig szerződést hosszabbítottak vele. Cserébe „csak” annyi volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a kontinensviadalra. A selejtezőkre Oroszország az 1. csoportba került Szlovéniával, Jugoszláviával, Svájccal, a Feröer-szigetekkel és Luxemburggal. Ebben a csoportban ismét ők, valamint a svájciak és a jugoszlávok voltak a favoritok. Végül az orosz csapat csoportelsőként fejezte be a selejtezősorozatot, 7 győzelemmel, 2 döntetlennel, valamint egy vereséggel, így egyenes ágon kijutott a Dél-Koreában és Japánban tartandó világbajnokságra.

A világbajnokságon a H csoportba osztották be az együttest, ahol a csoportellenfelek Belgium, Tunézia és Japán voltak. Ezt a csoportot tartották az összes közül a leggyengébbnek, és az oroszoknak jó esélyt adtak a továbbjutásra. A válogatott kerete ekkor tapasztalt veteránok - Karpin, Onopko - és fiatal tehetségek - például Szicsov és Kerzsakov - egyvelege volt. Oroszország az első meccsen egy kényelmes, 2:0-s győzelmet aratott Tunézia felett Karpin és Tyitov góljaival. A második meccsen, Japán ellen a média és a szurkolók is győzelmet vártak a szbornajától. Ám az 51. percben a japánok Inamoto révén vezetést szereztek. A mérkőzés hátralévő részében az orosz együttes több, nagyobbnál nagyobb helyzetet dolgozott ki, ám egyet sem tudott gólra váltani közülük, és a japánok megőrizték 1 gólos vezetésüket, és megnyerték a meccset. Ám vereségük ellenére az utolsó fordulóban, Belgium ellen egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, valamint a szakértők is az ő győzelmüket várták. Az oroszok azonban nem bírtak az esélyessség terhével, és már a 7. percben hátrányba kerültek Johan Walem révén. Hiába egyenlített Beszcsasztnih az 52. percben, 11 perccel később ismét a belgáknál volt az előny, ezúttal Wesley Sonck szerzett vezetést nekik. Az orosz válogatott még reménytelenebb helyzetbe került, amikor Marc Wilmots rúgott egy újabb gólt az orosz kapuba. A 88. percben ugyan szépített Szicsov, ám ekkor már hiába támadtak, a hátralévő rendkívül kevés idő alatt már nem tudták bevenni De Vlieger kapuját. Oroszország végül 3 ponttal, 1 győzelemmel és 2 vereséggel a H csoport 3. helyén végzett, és ez azt jelentette, hogy egy újabb világversenyen nem sikerült a csoportból való továbbjutás.

A VB után már nem Romancev volt a szövetségi kapitány. Helyére a CSZKA Moszkva és az orosz utánpótlás-válogatott akkori edzője, Valerij Gazzajev került, és a korábbi kapitányokhoz hasonlóan az volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a soron következő tornára. Gazzajev fealadata nem volt egyszerű, ugyanis a 2004-es EB selejtezőire az orosz együttes Svájccal, Írországgal, Albániával és Grúziával került össze. Itt Írországot és Svájcot is esélyesebbnek tartották, mint őket. Ennek ellenére az oroszok számára jól indult a selejtező, ugyanis 2 győzelemmel indítottak Írország és Albánia ellen. A következő meccsek már nem sikerültek ilyen jól, a grúz és az albán csapattól is kikaptak. Ekkor még haladékot adtak Gazzajevnek, ám mikor Bázelben csak egy csalódást keltő 1:1-es döntetlent értek el Svájc ellen, már nem maradt tovább. A következő, Írország elleni meccsen már Georgij Jarcev vezetésével értek el egy újabb 1:1-es döntetlent. Az utolsó 2 fordulóban, hazai pályán Svájc és Grúzia ellen is győzni tudtak, így végül 2. helyen végeztek a csoportban, és ez azt jelentette, hogy Wales ellen, pótselejtezőn kellett kivíviuk az EB-szereplést. Az első meccsen, Moszkvában csak 0:0 lett az eredmény, így a visszavágót a walesiek várhatták kedvezőbb helyzetből. Azonban Cardiffban kisebb meglepetésre az oroszok 1:0-ra győzni tudtak Vadim Jevszejev góljával. Ezzel az orosz együttes teljesítette minimális célját, és kijutott a 2004-es EB-re. Ezt a győzelmet azonban beárnyékolta Jegor Tyitov pozitív drogtesztje. Sokan az orosz válogatott kizárását követelték, ám végül csak Tyitov kapott 1 éves eltiltást.

Az EB-n Oroszországot az A csoportba sorsolták Görögországgal, Spanyolországgal, valamint Portugáliával. Itt a szakértők a görögöket és az oroszokat várták a csoport utolsó két helyére. A válogatott, Jarcev vezetésével nagyrészt a 2002-es VB-n szerepelt játékosokból: Alekszej Szmertyin, Dmitrij Szennyikov, Dmitrij Alenyicsev, Alekszandr Mosztovoj, emellett ekkor már befutott fiatal játékosokból - Jevgenyij Aldonyin, Dmitrij Kiricsenko, Alekszandr Kerzsakov - állt. Június 12-én, a torna nyitónapján Oroszország Spanyolországgal találkozott. Az első félidőben még állták a spanyol rohamokat, ám a 60. percben Valerón vezetést szerzett a spanyol csapatnak. Később még rosszabb lett a helyzet, amikor a hátvéd Roman Saronovot második sárga lapja után kiállította a bíró. Emberelőnyük ellenére a spanyolok nem tudtak újabb gólt lőni, így maradt az 1:0-s állás. 4 nappal később a szbornaja Portugáliával játszott. Ezen a meccsen, mivel az első fordulóban Portugália is kikapott Görögországtól, mindkét csapatnak győznie kellett az életbenmaradáshoz. Az oroszok gyorsan hátrányba kerültek, Maniche ugyanis már a 7. percben betalált Ovcsinnyikov hálójába. Később az orosz kapust kiállították, amiért a 16-oson kívül ért kézzel a labdához. A helyére beálló Malafejev ugyan több nagy védést is bemutatott, de Rui Costa közeli lövésével nem tudott mit kezdeni, így az orosz együttes végül simán, 2:0-ra kikapott. A 3. fordulóban egy tét nélküli meccset játszottak a görögök ellen. Az oroszok ekkor már felszabadultan játszhattak, és ennek megfelelően rendkívül gyorsan, már a 2. percben vezetést szereztek Kiricsenko révén. A 17. percben, Guszev szöglete után Bulikin is betalált, ezzel Oroszország már 2:0-ra vezetett. A végén Vrizasz ugyan szépített, de az orosz győzelem ekkor már biztos volt, Oroszország végül 2:1-re nyert.

A 2006-os VB-selejtezőkön továbbra is Jarcev vezetésével szerepelt az orosz csapat. Itt a 3. csoportba kerültek Portugália, Szlovákia, Észtország, Lettország, Luxemburg és Liechtenstein mellé. Itt a portugálok voltak a csoport abszolút favoritjai. Oroszország egy nem túl biztató 1:1-es döntetlennel kezdett hazai pályán, Szlovákia ellen 2004. szeptember 7-én. A következő fordulóban a nem túl acélos Luxemburgot ütötték ki egy sima 4:0-lal. Ezután elszenvedték történetük egyik legnagyobb arányú vereségét, Portugália 7:1-re győzte le őket. Később nyertek Liechtenstein és Észtország ellen, de az észtek elleni visszavágó 1:1-es eredménye után Jarcevet kirúgták, helyére Jurij Szemin került. Első meccsén rögtön győzelmet ünnepelhetett az orosz együttes, 2:0-ra győztek Lettország ellen. A visszavágón, Rigában 1:1 született. Ekkor úgy tűnt, az oroszoknak sikerül lehagynia üldözőiket, ugyanis döntő győzelmeket arattak Luxemburg és Lichtenstein ellen is, emellett egy nagyon fontos 0:0-s döntetlent játszottak Portugáliával. Az utolsó fordulóban, Szlovákia ellen győzniük kellett ahhoz, hogy pótselejtezős helyen végezzenek. Ám mivel csak 0:0-t tudtak elérni, ezért 1 ponttal lemaradtak a szlovákok mögött, és csak a 3. helyen végeztek. Az együttes 23 ponttal, 6 győzelemmel, 5 döntetlennel és 1 vereséggel zárta a selejtezőket.

2008-as Európa-bajnokság

A csalódást keltő VB-selejtezőbeli szereplés miatt a szövetségi kapitány, Jurij Szemin lemondott, és az orosz szövetség az EB-selejtezőkig mindenképpen szeretett volna találni egy jó külföldi edzőt, aki elvállalja az orosz szövetségi kapitányi posztot. 2006. április 10-én meg is egyeztek a holland Guus Hiddinkkel, így tehát ezúttal az ő feladata volt, hogy kijuttassa az orosz együttest az Európa-bajnokságra. A selejtezőket a 2. helyen zárták, Horvátország mögött, és hatalmas bravúrral Anglia előtt.

A csapat aztán a tornán is egész Európát meglepte menetelésével, egészen az elődöntőig jutottak olyan csapatokat megverve mint Hollandia és Svédország. Végül az elődöntőben 3:0-ás vereséget szenvedtek a későbbi Európa-bajnoktól, Spanyolországtól.

Legutóbbi mérkőzéseik

Időpont	Helyszín	Ellenfél	Eredmény	Kiírás
2009. március 28.	Vaduz	Liechtenstein (i)	0 – 1	2010-es vb-selejtező
2009. április 1.	Helsinki	Finnország (i)	0 – 3	2010-es vb-selejtező
2009. augusztus 12.	Moszkva	Argentína (o)	2 – 3	barátságos
2009. szeptember 5.	Moszkva	Liechtenstein (o)	3 – 0	2010-es vb-selejtező
2009. október 10.	Moszkva	Németország (o)	0 – 1	2010-es vb-selejtező
2009. október 14.	Baku	Azerbajdzsán (i)	1 – 1	2010-es vb-selejtező
2009. november 14.	Moszkva	Szlovénia (o)	2 – 1	2010-es vb-pótselejtező
2009. november 18.	Ljubljana	Szlovénia (i)	1 – 0	2010-es vb-pótselejtező
2010. március 3.	Győr	Magyarország (i)	1 – 1	barátságos
2010. augusztus 11.	Moszkva	Bulgária (o)	1 – 0	barátságos
2010. szeptember 3.	Andorra la Vella	Andorra (i)	2 – 0	Eb-selejtező
2010. szeptember 7.	Moszkva	Szlovákia (o)	0 – 1	Eb-selejtező
2010. október 8.	Dublin	Írország (i)	3 – 2	Eb-selejtező
2010. október 12.		Macedónia (i)	1 – 0	Eb-selejtező

Következő mérkőzéseik

Időpont	Helyszín	Ellenfél	Kiírás
2011. március 26.		Örményország (o)	Eb-selejtező
2011. június 4.		Örményország (o)	Eb-selejtező
2011. szeptember 2.		Macedónia (o)	Eb-selejtező
2011. szeptember 6.		Írország (o)	Eb-selejtező
2011. október 7.		Szlovákia (i)	Eb-selejtező
2011. október 11.		Andorra (o)	Eb-selejtező

Világbajnoki-szereplés

• 1994 előtt: lásd Szovjetunió.
• 1994: Csoportkör.
• 1998: Nem jutott be.
• 2002: Csoportkör.
• 2006: Nem jutott be.
• 2010: Nem jutott be.

Európa-bajnoki-szereplés

• 1992 előtt: lásd Szovjetunió.
• 1992: lásd Független Államok Közössége.
• 1996: Csoportkör.
• 2000: Nem jutott be.
• 2004: Csoportkör.
• 2008: Bronzérmes
• 2012: Csoportkör.

Olimpiai szereplés

• 1956-ban Merlbourneben aranyérmes
• 1976-ban Montrealban bronzérmes
• 1980-ban Moszkvában bronzérmes
• 1988-ban Szöulban aranyérmes

Játékosok

Jelenlegi keret

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság hivatalos kerete.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub 1 K Igor Akinfejev 1986. április 8. (27 éves) 50 0 CSZKA Moszkva 2 V Alekszandr Anyukov 1982. szeptember 28. (30 éves) 64 1 Zenyit 3 V Roman Saronov 1976. szeptember 8. (36 éves) 8 0 Rubin Kazany 4 V Szergej Ignasevics 1979. július 14. (33 éves) 73 5 CSZKA Moszkva 5 V Jurij Zsirkov 1983. augusztus 20. (29 éves) 50 0 Anzsi Mahacskala 6 KP Roman Sirokov 1981. július 6. (31 éves) 20 4 Zenyit 7 KP Igor Gyenyiszov 1984. május 17. (29 éves) 24 0 Zenyit 8 KP Konsztantyin Zirjanov 1977. október 5. (35 éves) 48 7 Zenyit 9 KP Marat Izmajlov 1982. szeptember 21. (30 éves) 32 2 Sporting CP 10 CS Andrej Arsavin 1981. május 29. (31 éves) 69 17 Zenyit 11 CS Alekszandr Kerzsakov 1982. november 27. (30 éves) 59 18 Zenyit 12 V Alekszej Berezuckij 1982. június 20. (30 éves) 46 0 CSZKA Moszkva 13 K Anton Sunyin 1987. január 27. (26 éves) 2 0 Gyinamo Moszkva 14 CS Roman Pavljucsenko 1981. december 15. (31 éves) 45 20 Lokomotyiv Moszkva 15 KP Dmitrij Kombarov 1987. január 22. (26 éves) 2 0 Szpartak Moszkva 16 K Vjacseszlav Malafejev 1979. március 4. (34 éves) 24 0 Zenyit 17 KP Alan Dzagojev 1990. június 17. (22 éves) 18 4 CSZKA Moszkva 18 CS Alekszandr Kokorin 1991. március 19. (22 éves) 3 0 Gyinamo Moszkva 19 V Vlagyimir Granat 1987. május 22. (25 éves) 0 0 Gyinamo Moszkva 20 CS Pavel Pogrebnyak 1983. november 8. (29 éves) 32 8 Fulham 21 V Kirill Nababkin 1986. szeptember 8. (26 éves) 0 0 CSZKA Moszkva 22 KP Gyenyisz Glusakov 1987. január 27. (26 éves) 9 1 Lokomotyiv Moszkva 23 KP Igor Szemsov 1978. április 6. (35 éves) 56 3 Gyinamo Moszkva

Híresebb játékosok

Dmitrij Alenyicsev Vlagyimir Beszcsasztnih Ilja Cimbalar Dmitrij Hohlov Andrej Kancselszkisz Valerij Karpin Andrej Karjaka Szergej Kirjakov Igor Kolivanov Igor Kornyejev Jurij Kovtun Dmitrij Loszkov

Alekszandr Mosztovoj Ruszlan Nyigmatullin Jurij Nyikiforov Viktor Onopko Szergej Ovcsinnyikov Oleg Szalenko Igor Salimov Igor Szimutyenkov Alekszej Szmertyin Andrej Tyihonov Omari Tetradze Jegor Tyitov

A válogatottban legtöbbször pályára lépő játékosok

2008. június 26-i állapot szerint.

#	Játékos	Mérk.	Időszak
1.	Viktor Onopko	109	1992–2004
2.	Valerij Karpin	72	1992–2003
3.	Vlagyimir Beszcsasztnih	71	1992–2003
4.	Jurij Nyikiforov	55	1992–2002
	Dmitrij Alenyicsev	55	1996–2005
	Alekszej Szmertyin	55	1998–2006
7.	Dmitrij Hohlov	53	1996–2005
8.	Szergej Szemak	51	1997–
9.	Alekszandr Mosztovoj	50	1990–2004
	Jurij Kovtun	50	1994–2003
10.	Dmitrij Hlesztov	49	1992–2002

A félkövéren írt játékosok ma is aktívak.

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok

2008. június 26-i állapot szerint.

#	Játékos	Mérk.	Időszak
1.	Vlagyimir Beszcsasztnih	26	1992–2003
2.	Valerij Karpin	17	1992–2003
3.	Dmitrij Szicsov	15	2002–
4.	Andrej Arsavin	13	2002–
5.	Igor Kolivanov	12	1989–1998
	Alekszandr Kerzsakov	12	2002–
7.	Szergej Kirjakov	10	1989–1998
	Alekszandr Mosztovoj	10	1989–1998
	Roman Pavljucsenko	10	2005–
10.	Dmitrij Padcsenko	9	1990–1996
	Igor Szimutyenkov	9	1994–1998

A félkövéren írt játékosok ma is aktívak.

Szövetségi kapitányok

• Pavel Szadirin (1992–1994)
• Oleg Pomancev (1994–1996)
• Borisz Ignatyev (1996–1998)
• Anatolij Bisovec (1998)
• Romancev (1999–2002)
• Valerij Gazzajev (2002–2003)
• Georgij Jarcev (2003–2005)
• Jurij Szjomin (2005)
• Alekszandr Borogyuk (2006)
• Guus Hiddink (2006-tól)

Stadion

Az orosz labdarúgó-válogatott nemzeti stadionja az 1956-ban megnyitott Luzsnyiki Stadion.

Külső hivatkozások

• Az Orosz Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala (angolul) (oroszul)
• Az orosz labdarúgó-válogatott oldala (angolul) (oroszul)
• Orosz oldal a labdarúgó-válogatottról (oroszul)
• Oroszország a FIFA.com-on (angolul)
• Oroszország az UEFA.com-on (angolul)
• Oroszország mérkőzéseinek eredményei az rsssf.com-on (angolul)
• Orosz válogatott játékosok az rsssf.com-on (angolul)
• Oroszország mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en (angolul)
• Oroszország a national-football-teams.com-on (angolul)
• Horvátország mérkőzéseinek eredményei a Roon BA-n (angolul)
• Oroszország a transfermarkt.de-n (németül)
• Oroszország a weltussball.de-n (németül)
• Oroszország a fedefutbol.net-en (spanyolul)