Lengyel labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyelország Lengyelország
Lengyel Labdarúgó-szövetség
Pzpn.png
Lengyel Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) Biało-czerwoni (Fehér-piros)
Białe Orły (A fehér sasok)
Szövetség neve Polski Związek Piłki Nożnej
Konföderáció UEFA (Európa)
Stadion Nemzeti Stadion

Szövetségi kapitány Lengyelország Adam Nawałka
Csapatkapitány Jakub Błaszczykowski

Legtöbb válogatottság Michał Żewłakow (102)
Legtöbb válogatott gól Włodzimierz Lubański (48)
FIFA-kód POL
Ranglista helyezések
FIFA-rang 70. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
16.
(2007. szeptember)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
73.
(2010. december)

Élő-rang 39.
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1975. október)
Legalacsonyabb
Élő-rang
55.
(1955. augusztus
1998. április)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1921. december 18., Budapest, Magyarország
Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyarország 1 – 0 Lengyelország 
Legnagyobb győzelem
2009. április 1., Kielce, Lengyelország
 Lengyelország 10 – 0 San Marino 
Legnagyobb vereség
1948. június 26., Koppenhága, Dánia
 Dánia 8 – 0 Lengyelország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 7 (2010-ig) (Először: 1938)
Legjobb eredmény Bronzérmes (1974, 1982)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 2 (2012-ig) (Először: 2012)
Legjobb eredmény Csoportkör (2008, 2012)

Az infobox utoljára frissítve: 2011. december 23.

A lengyel labdarúgó-válogatott Lengyelország nemzeti csapata, amelyet a Lengyel Labdarúgó-szövetség (lengyelül: Polski Związek Piłki Nożnej) irányít.

A legemlékezetesebb lengyel válogatott kétségkívül a hetvenes évek közepén volt. Az 1974-es világbajnokságon a harmadik helyet szerezték meg, miután Brazíliát 1–0-ra legyőzték a bronzmérkőzésen, Grzegorz Lato 7 góljával pedig a gólkirályi címet hódította el. 1982-ben ismét a dobogó harmadik fokára állhattak fel, ekkor Franciaországot sikerült 3–2 arányban legyőzni a harmadik helyért rendezett mérkőzésen.

Az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet szereztek, amit 1976-ban, Montréalban és 1992-ben, Barcelonaban egy-egy ezüstérem követett.

Európa-bajnokságra először 2008-ban sikerült kijutniuk.

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságnak Ukrajnával közösen társrendezőként adnak majd otthont.

A válogatott története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek (1919–1939)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1874-1918 között - amikor a kontinensen fejlődésnek indult a labdarúgás - Lengyelország még csak nem is létezett. A modern lengyel államot 1921-ben alapították, és a nemzeti tizenegy 1921. december 18-án, Budapesten Magyarország ellen játszotta első hivatalos mérkőzését, melyet 1–0-ra elveszített. Az első győzelmükre 1922. május 28-ig kellett várniuk, ekkor Stockholmban győzték le Svédországot 2–1-re.

Brazília–Lengyelország 6–5 (1938)

1937-ben Jugoszláviát 4–0 és 1–0 arányban sikerült kétszer is legyőzniük, így sikeresen vették az 1938-as labdarúgó-világbajnokság számukra előírt két selejtezőmérkőzését. A világbajnokságon Brazíliával találták szembe magukat és a világbajnokságok történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszották. Bár a harmincas években Brazília nem tartozott a legjobb válogatottak közé mégis erős ellenfélnek számított. Minden szurkoló meglepődött a lengyelek játékstílusán, ami egyedi volt az egész tornán. A rendes játékidőben nem dőlt el a párharc, ezért hosszabbítás következett. A brazilok 6–5-re nyerték a mérkőzést és továbbjutottak,a lengyelek 5 góljából 4-et a Ruch Chorzów játékosa Ernest Wilimowski szerzett. A háború kitörése előtti utolsó mérkőzésüket az 1938-as vb ezüstérmesével, Magyarországgal játszották és és meglepetésre 4–2-re megnyerték az összecsapást.

1946–1972[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. világháború utáni első hivatalos mérkőzésüket 1946. június 11-én játszották Norvégia ellen, Osloban. A mérkőzés 3–1-es hazai sikerrel zárult. A legnagyobb sikerük ez időtájt az volt, hogy sikerült legyőzniük a kor egyik legerősebb válogatottját, Csehszlovákiát (3–1).

Történetük legnagyobb vereségét 1948. április 26-án, Dániától szenvedték el (0–8). Az emlékekből felocsúdva 1963. szeptember 4-én a lengyelek 9–0-s verést mértek a norvégokra. Ezen a mérkőzésen debütált a nemzeti együttesben az a Włodzimierz Lubański, aki pályafutása ideje alatt (1963–1980) 75 találkozón 48 gólt szerzett, ezáltal a válogatott legeredményesebb játékosa volt. A 9–0-s rekordot 2009. április 1-jén döntötték meg, amikor San Marinót fektették két vállra egy 10–0-s győzelemmel.

1970. december 1-jén a lengyel futball történelem mindörökre megváltozott. Mindez egy embernek nevezetesen Kazimierz Górskinak volt köszönhető, aki ekkor lett a válogatott szövetségi kapitánya.

A válogatott kétségkívül a hetvenes években élte az aranykorát. Kezdődött mindez az 1972-es müncheni olimpián szerzett aranyéremmel. A döntőben Magyarországot győzték le 2–1-re.

1974-es világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grzegorz Lato (balra)

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben nem kis meglepetésre Angliát maguk mögé utasították és jutottak ki. A nyitómérkőzésükön Argentínával találkoztak. Nyolc perc elteltével már 2–0-ra vezettek a lengyelek. Grzegorz Lato nyitotta a gólok sorát, majd Andrzej Szarmach duplázta meg az előnyt. A 60. percen az argentinoknak Ramon Heredia révén szépítettek, de rá két percre Lato visszaállította a két gólos különbséget. Carlos Babingtonnak még sikerült betalálni a 66. percen, de mint később kiderült ezzel alakult ki a végeredmény, ami 3–2-es lengyel sikerrel zárult.

A lengyelek ünneplik a brazilok elleni győzelmet 1974-ben.

A következő csoportmérkőzésen nem volt nehéz dolguk, Haiti ellen sima 7–0-s győzelmet arattak. Ezen a mérkőzésen Szarmach 3 alkalommal, míg Lato kétszer volt eredményes. Ezután az olaszokkal találkoztak, akik az előző 1970-es világbajnokság ezüstérmesei voltak. A félidőben Szarmach és Kazimierz Deyna góljaival, 2–0-s lengyel vezetésnél vonultak pihenőre a csapatok és ez egészen így volt a 86. percig, amikor Fabio Capello találatával szépítettek az olaszok. A lengyelek csoportgyőztesként, mindhárom mérkőzésüket megnyerve jutottak tovább a második csoportkörbe, ahol az első találkozójukon Lato góljával a svédeket győzték le 1–0-ra, majd következett Jugoszlávia. A 24. percben büntetőt kaptak és ezt Lato értékesítette. A 43. percben sikerült a jugoszlávoknak kiegyenlíteni, de Lato a 62. percben ismét betalált és eldöntötte a meccset.

1974. július 3-án következett a házigazda, korábbi világbajnok NSZK elleni mérkőzés. A találkozó napján egész nap esett az eső és emiatt meglehetősen mély volt a talaj. A lengyelek szerették volna elhalasztani, de az osztrák játékvezető nem ment bele a halasztásba és a mérkőzés lejátszása mellett döntött. Mindenképp győzni kellett volna a döntőbejutáshoz, azonban az NSZK Gerd Müller 76. percben szerzett góljával jutott be a fináléba. A lengyelek csalódottak voltak, de még hátra volt a bronzmérkőzés, ami Brazília ellen kellett lejátszani. A csodálatos menetelésüket pedig sikerült szépen lezárniuk 1–0-s győzelmet aratva a világbajnoki címvédő ellen. A gólt Lato szerezte, akinek ez már a 7. találata volt és ezáltal kiérdemelte a gólkirályi címet, csapata pedig a harmadik helyen végzett.

1978-as világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A selejtezőben Portugáliát megelőzve jutottak ki a világbajnokságra. A tornát a címvédő NSZK ellen kezdték és 0–0-s döntetlennel ért véget a párharc. Grzegorz Lato aztán ott folytatta, ahol négy évvel korábban abbahagyta. Az ő találatával győzték le Tunéziát (1–0). Mexikó ellen szerezte első világbajnoki gólját Zbigniew Boniek és a lengyelek 3–1-re nyertek. A második körben három Dél-amerikai együttessel találkozott Lengyelország. Közülük Argentínával és Brazíliával is megmérkőztek 1974-ben és le is győzték őket, éppen ezért a latin-amerikaiaknak volt miért visszavágniuk. Argentína a későbbi gólkirály Mario Kempes két góljával szerezte meg a két pontot. Peru ellen Szarmach találata döntött (1–0). Brazília ellen játszották utolsó meccsüket a tornán, ahol 3–1 arányban alul maradtak.

1982-es világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legendás Górski-féle válogatott 1982-re jelentősen átalakult, mindössze: Lato, Szarmach, Kusto és Żmuda maradt hírmondónak a 74-es keretből. Ők négyen és a fiatalabb generáció tagjaival kiegészülve vágtak neki a világbajnokságnak. Ez a csapat már az úgy nevezett Zibi által fémjelzett alakulat volt.

A sorsoláskor az A csoportba kaptak besorolást Olaszország, Kamerun és Peru társaságában. Az olaszok ellen egy tiszteletreméltó 0–0-s döntetlennel nyitottak, amit egy ugyancsak gól nélküli döntetlen követett Kamerun ellen. A gólínséget egy gólzáporos győzelem törte meg a harmadik csoportmérkőzésükön. Perut 5–1-re győzték le úgy, hogy mind az 5 gólt különböző játékos szerezte. Latoék így megnyerték a csoportot és továbbjutottak a második körbe. Itt Belgium legjobbjait 3–0 arányban múlták fölül Boniek mesterhármasával, ezután pedig a Szovjetunióval játszottak döntetlent (0–0). A második csoportkört is megnyerve az elődöntőben ismét találkoztak az olaszokkal és ezúttal Paolo Rossi góljaival az azúrkékek diadalmaskodtak, bejutva a világbajnokság döntőjébe. A lengyelek így, akárcsak 1974-ben újból a bronzcsatában voltak érdekeltek, ahol Franciaországot verték meg 3–2-re.

Ez a mérkőzés emlékezetes maradt nem csak azért, mert sikerült megint a harmadik helyen zárniuk, hanem mert ez volt a lengyel labdarúgás eddigi egyetlen aranykorszakának a vége.

1986-os világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1986-os labdarúgó-világbajnokság Lengyelország számára az utolsó volt a XX. században. A tornára Belgiummal egyetemben kvalifikálta magát. Az F csoportba kaptak besorolást, ahol Angliát, Portugáliát és Marokkót kapták ellenfélül. Első találkozójuk Marokkóval történt, azzal a csapattal, amely később megnyerte a csoportot. A végeredmény 0–0 lett. Második mérkőzésükön Włodzimierz Smolarek góljával 1–0 arányban győzték le Portugáliát. Harmadik és a továbbjutás szempontjából fontos meccsükön Anglia ellen, Gary Lineker mesterhármasával 3–0-s vereséget szenvedtek, de szerencséjükre Marokkó 3–1-re verte Portugáliát, így a lengyelek is bejutottak a legjobb 16 közé. Ott Brazília várt rájuk és esélyt sem adva sima 4–0-val küldte haza a lengyeleket.

1987–2002[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hetvenes és nyolcvanas évek sikerkorszakai után történt egy kisebb visszaesés. A kilencvenes években nem sikerült egyetlen nagyobb tornára sem kijutni. Legnagyobb eredményük az 1992. évi barcelonai olimpián elért ezüstérem. A döntőben a házigazda spanyoloktól szenvedtek 3–2-es vereséget. Holott nagy reményeket táplált a közvélemény ebbe a csapatba. Wojciech Kowalczyk és Andrzej Juskowiak volt a két legígéretesebb játékos, de különös eredményt nem értek el nemzetközi szinten.

2002-es világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy visszatérése a 2002-es világbajnokság alkalmával, Jerzy Engel edzősége idején került sor. A Koreai-japán közös rendezésű vb-re csoportját megnyerve elsőként jutottak ki Európából a lengyelek. A világbajnoki csoportok sorsolásakor a D jelzésű négyesbe kerültek a házigazda Dél-Korea, Portugália és az Egyesült Államok mellé. Első mérkőzésükön Dél-Koreával kellett összemérniük az erejüket és 2–0 arányban alulmaradtak. A gyenge kezdést követően a folytatás sem sikerült jobban. Portugáliától 4–0-ra kaptak ki egy meglehetősen sima mérkőzésen, ami azt jelentette, hogy matematikailag is búcsúzni kényszerültek a további küzdelmektől. Utolsó megmérettetésükön aztán sikerült legyőzniük 3–1-re az USA-t, de ez már apró szépség tapasz volt.

2006-os világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2006-os németországi világbajnokságra is sikeresen jutottak ki. Az A csoportba kerültek és már rögtön a világbajnokság nyitónapján bemutatkoztak. Az ellenfél Ecuador volt és kisebb meglepetésre a lengyelek 2–0-s vereséget szenvedtek. Németország ellen a 91 percben bukták el a találkozót, az egyetlen gólt Oliver Neuville szerezte. Akárcsak négy évvel ezelőtt, ekkor is eldőlt, hogy két kör után kiesnek. Az ekkor már ugyancsak kiesőnek számító Costa Rica ellen (2–1) becsületből még begyűjtötték a 3 pontot, de mindez már nem volt elég a továbbjutáshoz. A lengyelek mindkét gólját Bartosz Bosacki lőtte, melyre Ronald Gomez válaszolt.

2008-as Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebi Smolarek 9 gólt szerzett a selejtezőkben

A 2006-os világbajnokság után Leo Beenhakker váltotta Paweł Janast a szövetségi kapitányi poszton és vele kezdte meg a válogatott a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőit. A selejtezősorozatot 28 ponttal fejezték be és Portugáliát megelőzve megnyerték a csoportjukat.

Lengyelország története során először jutott ki Európa-bajnokságra, ahol egy csoportba osztották őket a házigazda Ausztriával, Németországgal és Horvátországgal. A németekkel a 2006-os világbajnokságon is egy csoportba voltak és ismét vereséget szenvedtek ellenük. A lengyel születésű Lukas Podolski két góljával nyertek a németek. Ezután Ausztria következett, Bécsben. A 30. percben Roger Guerreiro révén szereztek vezetést. Az osztrákok részéről Ivica Vastic a 93. percben egalizált és kialakította az 1–1-es végeredményt. A továbbjutáshoz Horvátország ellen egy nagyarányú győzelemre lett volna szüksége a lengyeleknek, azonban ez elmaradt és 1–0-s vereséget szenvedtek. Ráadásul, mivel a csoport másik találkozóján Németország 1–0-ra verte Ausztriát a nagyarányú győzelem is kevés lett volna.

2010-es világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben papíron könnyű csoportba kerültek Csehország, Észak-Írország, Szlovákia, Szlovénia és San Marino társaságában. A sorozat után azonban mindössze csak San Marino-t sikerült megelőzniük. 3 győzelemmel, 2 döntetlennel és 5 vereséggel a lebőgését jelentő 5. helyen végeztek. Szlovénia ellen 1–1-es döntetlennel nyitottak, majd San Marino-t 2–0-ra, míg Csehországot 2–1-re verték. Három mérkőzés után tehát 7 ponttal álltak, ami nem volt rossz kezdés. A visszaesés a Szlovákia elleni idegenbeli selejtezőn kezdődött. A lengyelek Euzebiusz Smolarek révén a 70. perceben szereztek vezetést, ami egészen a 85. percig tartott. Ekkor Stanislav Šesták egyenlített és rá egy percre a vezetést is megszerezte csapatának. A következő mérkőzésükre Észak-Írországban, Belfastban, a Windsor Parkban került sor. A pálya talaja nem volt a legjobb állapotban, amit bizonyított Michał Żewłakow 61. percben történt hazaadása, amit Artur Boruc szeretett volna visszarúgni a mezőnybe, de az egy göröngyön megpattan a rúgás pillanatában. A kapus így lyukat rúgott a labda pedig a hálóban kötött ki. A végeredmény 3–2 lett az északírek javára. A következő mérkőzésükön San Marino ellen rekordot jelentő 10–0-s sikert könyvelhettek el. Az utolsó négy találkozójukon csak egy döntetlenre futotta Észak-Írország ellen. Vereséget szenvedtek Csehországban, Szlovéniában és hazai pályán Szlovákiától is.

2012-es Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. április 18-án Wales fővárosában Cardiffban eldőlt, hogy Lengyelország Ukrajnával közösen fogja rendezni a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot. Ez lesz a 14. kontinenstorna a kupa történetében. A lengyel-ukrán pályázat az olaszt és a magyar-horvát közös pályázatot előzte meg a versenyben. Az Eb csoportjainak sorsolását Kijevben, Ukrajnában tartották 2012. december 2-án. Lengyelország automatikusan az A csoportba került és hozzásorsolták Csehországot, Görögországot illetve Oroszországot. A csoportban a negyedik helyen végeztek és kiestek.

Nemzetközi eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15px Labdarúgó-világbajnokság
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1974, 1982)
Gold medal.svg Olimpiai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1972)
  • Ezüstérmes: 2 alkalommal (1976, 1992)

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Uruguay 1930 Nem indult - - - - - - -
Olaszország 1934 Visszalépett - - - - - - -
Franciaország 1938 Nyolcaddöntő - 1 0 0 1 5 6
Brazília 1950 Nem indult - - - - - - -
Svájc 1954 Visszalépett - - - - - - -
Svédország 1958 Nem jutott be - - - - - - -
Chile 1962 Nem jutott be - - - - - - -
Anglia 1966 Nem jutott be - - - - - - -
Mexikó 1970 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1974 Bronzérmes 3. 7 6 0 1 16 5
Argentína 1978 2. csoportkör - 6 3 1 2 6 6
Spanyolország 1982 Bronzérmes 3. 7 3 3 1 11 5
Mexikó 1986 Nyolcaddöntő - 3 1 1 2 1 7
Olaszország 1990 Nem jutott be - - - - - - -
USA 1994 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország1998 Nem jutott be - - - - - - -
Dél-KoreaJapán 2002 Csoportkör - 3 1 0 2 3 7
Németország 2006 Csoportkör - 3 1 0 2 2 4
Dél-Afrika 2010 Nem jutott be - - - - - - -
Brazília 2014
Összesen 7/19 30 15 5 11 44 40

Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Franciaország 1960 Nem jutott be - - - - - - -
Spanyolország 1945 1964 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1968 Nem jutott be - - - - - - -
Belgium 1972 Nem jutott be - - - - - - -
Jugoszlávia 1976 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1980 Nem jutott be - - - - - - -
Franciaország 1984 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1988 Nem jutott be - - - - - - -
Svédország 1992 Nem jutott be - - - - - - -
Anglia 1996 Nem jutott be - - - - - - -
BelgiumHollandia 2000 Nem jutott be - - - - - - -
Portugália 2004 Nem jutott be - - - - - - -
SvájcAusztria 2008 Csoportkör - 3 0 1 2 1 4
LengyelországUkrajna 2012 Rendező Csoportkör - 1 0 2 1 2 3
Összesen 2/14 4 0 3 3 3 7

Olimpiai szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Helyszín Eredmény M Gy D V Rg Kg
1896 Görögország Athén Nem volt labdarúgó-torna
1900 Franciaország Párizs Nem indult
1900 USA Saint Louis Nem indult
1908 Nagy-Britannia London Nem indult
1912 Svédország Stockholm Nem indult
1916 Nem rendezték meg az első világháború miatt
1920 Belgium Antwerpen Nem indult
1924 Franciaország Párizs 1. forduló 1 0 0 1 0 5
1928 Hollandia Amszterdam Nem jutott be
1932 USA Los Angeles Nem volt labdarúgó-torna
1936 Náci Berlin 4. hely 4 2 0 2 11 10
1940 Nem rendezték meg a második világháború miatt
1944
1948 Nagy-Britannia London Nem jutott be
1952 Finnország Helsinki 1. forduló 2 1 0 1 2 3
1956 Ausztrália Melbourne Nem jutott be
1960 Olaszország Róma Csoportkör 3 1 0 2 7 5
1964 Japán Tokió Nem jutott be
1968 Mexikó Mexikóváros Nem jutott be
1972 Németország München Aranyérmes 7 6 1 0 21 5
1976 Kanada Montréal Ezüstérmes 5 3 1 1 12 5
1980 Szovjetunió Moszkva Nem jutott be
1984 USA Los Angeles Nem indult
1988 Dél-Korea Szöul Nem jutott be
1992 Spanyolország Barcelona Ezüstérmes 6 4 1 1 14 6
1996 USA Atlanta Nem jutott be
2000 Ausztrália Sydney Nem jutott be
2004 Görögország Athén Nem jutott be
2008 Kína Peking Nem jutott be
2012 Nagy-Britannia London
2016 Brazília Rio de Janeiro
Összesen 7/27 1. aranyérem 28 17 4 7 70 39

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra utazó keret:[1]

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Wojciech Szczęsny 1990. április 18. (24 éves) 9 0 ENG Arsenal
2 V Sebastian Boenisch 1987. február 1. (27 éves) 4 0 GER Werder Bremen
3 V Grzegorz Wojtkowiak 1984. január 26. (30 éves) 18 0 POL Lech Poznań
4 V Damien Perquis 1984. október 4. (29 éves) 5 0 FRA Sochaux
5 KP Dariusz Dudka 1983. december 9. (30 éves) 61 2 FRA Auxerre
6 KP Adam Matuszczyk 1989. február 14. (25 éves) 18 1 GER Fortuna Düsseldorf
7 KP Eugen Polanski 1986. március 17. (28 éves) 6 0 GER Mainz 05
8 KP Maciej Rybus 1989. augusztus 19. (25 éves) 19 1 RUS Tyerek Groznij
9 CS Robert Lewandowski 1988. augusztus 21. (26 éves) 40 13 GER Borussia Dortmund
10 KP Ludovic Obraniak 1984. november 10. (29 éves) 21 4 FRA Bordeaux
11 KP Rafał Murawski 1981. október 9. (32 éves) 39 1 POL Lech Poznań
12 K Grzegorz Sandomierski 1989. szeptember 5. (25 éves) 3 0 POL Jagiellonia Białystok
13 V Marcin Wasilewski 1980. június 9. (34 éves) 46 1 BEL Anderlecht
14 V Jakub Wawrzyniak 1983. július 7. (31 éves) 26 0 POL Legia Warszawa
15 V Marcin Kamiński 1992. január 15. (22 éves) 2 0 POL Lech Poznań
16 KP Jakub Błaszczykowski Csapatkapitány 1985. december 14. (28 éves) 49 8 GER Borussia Dortmund
17 KP Rafał Wolski 1992. november 10. (21 éves) 1 0 POL Legia Warszawa
18 KP Adrian Mierzejewski 1986. november 4. (27 éves) 21 1 TUR Trabzonspor
19 CS Artur Sobiech 1990. június 12. (24 éves) 4 1 GER Hannover 96
20 V Łukasz Piszczek 1985. június 3. (29 éves) 22 0 GER Borussia Dortmund
21 KP Kamil Grosicki 1988. június 8. (26 éves) 12 0 TUR Sivasspor
22 K Przemysław Tytoń 1987. január 4. (27 éves) 5 0 NED PSV Eindhoven
23 CS Paweł Brożek 1983. április 21. (31 éves) 33 8 SCO Celtic


Legtöbb válogatottság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Név Időszak Vál. Gólok
1. Michał Żewłakow 1998–2011 102 3
2. Grzegorz Lato 1971–1984 100 45
3. Kazimierz Deyna 1968–1978 97 41
4. Jacek Bąk 1993–2008 96 3
5. Jacek Krzynówek 1999–2009 96 15
6. Władysław Żmuda 1973–1986 91 1
7. Antoni Szymanowski 1970–1980 82 1
8. Zbigniew Boniek 1976–1988 80 24
9. Włodzimierz Lubański 1963–1980 75 48
10. Tomasz Wałdoch 1991–2002 74 2
  • Félkövér – Még aktív


Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Név Időszak Gólok Vál.
1. Włodzimierz Lubański 1963–1980 48 75
2. Grzegorz Lato 1971–1984 45 100
3. Kazimierz Deyna 1968–1978 41 97
4. Ernest Pol 1955–1965 39 46
5. Andrzej Szarmach 1973–1982 32 61
6. Gerard Cieślik 1947–1958 27 45
7. Zbigniew Boniek 1976–1988 24 80
8. Ernest Wilimowski 1934–1939 21 22
9. Dariusz Dziekanowski 1981–1990 20 63
10. Euzebiusz Smolarek 2002 – 20 47
  • Félkövér – Még aktív

Híresebb játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szövetségi kapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szövetségi kapitányok 1922-től. Első Utolsó
Józef Szkolnikowski 1921-03-12 1922-05-14
Józef Lustgarten 1922-05-14 1922-09-03
Kazimierz Glabisz 1923-06-03 1923-11-01
Adam Obrubański 1924-08-10 1924-08-31
Tadeusz Kuchar 1925-07-19 1925-07-19
Tadeusz Synowiec 1925-08-30 1927-06-19
Tadeusz Kuchar 1928-06-10 1928-06-10
Stefan Loth 1928-07-01 1931-10-25
Józef Kałuża 1932-05-29 1939-08-27
Henryk Reyman 1947-06-11 1947-08-31
Andrzej Przeworski 1947-09-14 1947-10-26
Zygmunt Alfus 1948-04-04 1948-09-19
Andrzej Przeworski 1948-10-10 1948-10-17
Mieczysław Szymkowiak 1949-05-08 1949-11-06
Mieczysław Szymkowiak 1950-05-01 1950-10-22
Ryszard Koncewicz 1953-05-10 1956-07-22
Alfred Nowakowski 1956-08-26 1956-08-26
Czesław Krug 1956-10-28 1956-11-16
Henryk Reyman 1957-05-19 1958-10-05
Czesław Krug 1959-05-20 1962-11-28
Wiesław Motoczyński 1963-05-15 1965-11-01
Ryszard Koncewicz 1966-01-05 1966-01-05
Antoni Brzeżańczyk 1966-05-03 1966-07-05
Alfred Nowakowski 1966-09-11 1966-10-22
Michał Matyas 1966-11-17 1967-10-29
Ryszard Koncewicz 1968-04-24 1970-10-25
Kazimierz Górski 1971-05-05 1976-07-31
Jacek Gmoch 1976-10-16 1978-09-06
Ryszard Kulesza 1978-10-11 1980-12-07
Antoni Piechniczek 1981-01-25 1986-06-16
Wojciech Łazarek 1986-10-07 1989-06-03
Andrzej Strejlau 1989-08-23 1993-09-22
Lesław Ćmikiewicz 1993-10-13 1993-11-17
Henryk Apostel 1994-02-09 1995-11-15
Władysław Stachurski 1996-02-19 1996-05-01
Antoni Piechniczek 1996-06-02 1997-05-31
Krzysztof Pawlak 1997-06-14 1997-06-14
Janusz Wójcik 1997-09-06 1999-10-09
Jerzy Engel 2000-01-26 2002-06-14
Zbigniew Boniek 2002-07-15 2002-11-20
Paweł Janas 2003-02-12 2006-06-20
Leo Beenhakker 2006-07-11 2009-09-10
Stefan Majewski 2009-09-17 2009-10-28
Franciszek Smuda 2009-10-29 2012
Waldemar Fornalik 2012 2013
Adam Nawałka 2013 -

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Német bajnokok a lengyel Eb-keretben”, origo.hu, 2012. május 27. (Hozzáférés ideje: 2012. május 28.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]