UC Sampdoria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
U.C. Sampdoria
Sampdoria Logo.JPG
Csapatadatok
Teljes csapatnév Unione Calcio Sampdoria SpA
Becenév Blucerchiati (Kék Gyűrűsek)
Székhely Genova, Olaszország
Alapítva 1946
Stadion Luigi Ferraris Stadion
Vezetőedző Jugoszlávia Siniša Mihajlović[1]
Elnök olasz Riccardo Garrone
Bajnokság Serie A
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik

Az Unione Calcio Sampdoria egy olasz labdarúgóklub Genovából. A csapat neve két korábbi klub nevének összeolvadásából keletkezett (Sampierdarenese és Andrea Doria), valamint a két csapat egykori mezszíneit is ötvözték (kék-fehér és piros-fekete) egy egyéni stílusban (kék alap mezszín,fehér, fekete és piros csíkokkal).

A csapat jelenleg a Serie B-ben szerepel. Stadionjuk a Luigi Ferraris,ami 36,536 néző befogadására alkalmas, és amit a másik városbéli klubbal, a Genoával osztanak meg. A két csapat közötti mérkőzéseknek külön neve van, Derby della Lanterna.

A klub egyszer nyert bajnokságot, négyszer Olasz Kupát (1985, 1988, 1989, 1994), egyszer KEK-et (1990). Ezenkívül játszottak még BEK-döntőt is a Barcelona ellen 1992-ben, ám ott hosszabbítás után 1–0-ra kikaptak.

A csapat története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat elődjét, a Ginnastica Sampierdarenese-t még 1891-ben alapították, mely 1899-ben nyitotta meg futball-szekcióját. Szinte ugyanebben az időben, 1895-ben alakult egy másik csapat is Genovában, a Society Andrea Doria, később, 1946-ban alakult meg a Sampdoria.

Az Andrea Doriáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andrea Doria nem vett részt a legelső olasz bajnokságban, csak 1903-ban csatlakozott. Az első évek nem igazán sikerültek, ugyanis a csapatnak 4 évre volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje első meccsét, rögtön a városi rivális, a Genoa ellen 3–1-re.

A csapat az 1910-11-es szezontól kezdte megmutatni, mit is tud valójában, amikor a 4. helyen végeztek, a Juventus, az Inter és a már említett Genoa mögött a Piemonte-Lombardia-Liguria szekcióban.

Az első világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború után a Sampierdarenese már egyre inkább felnőtt a "nagy testvér", az Andrea Doria mellé. Ám az első szezonban, ahol egymás ellen játszottak, mindkét egymás elleni meccsüket az Andrea Doria nyerte meg: 4–1-re és 1–0-ra, és később ők lettek Liguria régió bajnokai is.

Az 1921-22-es szezonnal kezdődően, az olasz bajnokság kettévált, hasonlóan a két csapat közös történelme is. Eszerint a Sampierdarenese a F.I.G.C. által szervezett variációban, míg az Andrea Doria a C.C.I. által szervezett bajnokságban indult.

A Sampierdarenese megnyerte Liguria régió bajnokságát, és ezután az elődöntők következtek a csapat számára, és miután azt az akadályt is sikerrel vették, következhetett a döntő, ahol a Novese volt az ellenfél. A döntő mindkét mérkőzése 0–0-ra végződött, így következhetett a megismételt találkozó. Sokáig itt is döntetlenre állt a két csapat, ám végül a Novese, ha hosszabbítás után is, de nyerni tudott 2–1-re, és ezzel a bajnokságot is megnyerte.

Miután a liga ismét egy szervezés alatt futott, a két csapat közül ismét az Andrea Doria lett az erősebb. Az 1924-25-ös szezonban találkoztak legközelebb, amikor igen kiélezett küzdelmet vívtak egymással. Az első meccsen a Doria nyert 2–1-re, míg a visszavágón a Sampierdarenese nyert 2–0-ra, így először győzte le városi riválisát. Ekkoriban a két csapatot a legtöbben csak La Dominante Genova (Domináns Genova) néven emlegették.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után mindkét csapat részt vett a Serie A-ban, és hasonlóan a korábbi állapotokhoz, még mindig a Doria volt a jobbik csapat. 1946. augusztus 12-én a 2 csapat összeolvadt, és megalapították az Unione Calcio Sampdoriát.

A klub első elnöke Piero Sanguineti lett, de később az ambiciózus vállalkozó, Amedeo Risotto "kitúrta" őt a helyéről. Ebben az időszakban a csapat edzője Giuseppe Galluzzi volt. Innentől fogva a csapat a mai napig megosztva használja a Genoával a Stadio Luigi Ferrarist.

A csapat az egyesülés miatt, a két előd közti pártatlanságot kifejezvén, egy különleges mezt alkotott. Ezek a Doria alap kék meze, középen fehér, fekete és piros résszel.

Otthoni és nemzetközi sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979-ben, amikor a klub még a Serie B-ben játszott, a csapat egy olasz olajmágnás, Paolo Mantovani kezébe került, aki rengeteg pénzt fektetett a klubba, és aki 3 évvel később visszavezette a csapatot az első osztályba. Újabb 3 év elteltével a Samp megnyerte az Olasz Kupát is. 1986-ban a jugoszláv Vujadin Boskov került a Samp kispadjára. Vele ismét kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat 1988-ban, és ezzel kvalifikálták magukat a KEK-sorozatba, amit majdnem sikerült megnyerniük, ám az utolsó akadályt nem sikerült teljesíteniük, ugyanis 2–0-ra kikaptak a Barcelonától. Egy évvel később már nem buktak el, ugyanis ezúttal a döntőt is sikerrel abszolválták, mikor hosszabbítás után 2–0-ra nyertek az Anderlecht ellen. Minden szezonra 1 kupa, gondolhatták a Sampdoriánál, és az ezt követő szezonban, igaz nem a KEK-ben, de ezúttal az olasz bajnokságban koronáztatott meg, ugyanis az 1990-91-es szezonban 5 ponttal sikerült megelőzniük az Intert. Ekkor olyan nagyságok voltak a csapat tagjai, mint például a kapus Pagliuca, Vialli, Mancini vagy Vierchowod, élükön Boskovval. A következő évben ismét megvolt a lehetőségük, hogy folytassák az 1 év-1 kupa termést, a BEK döntőjében ismét a Barcelona volt az ellenfél, ám ezúttal sem sikerült megverniük a katalán riválist.

Az ezt követő időszaktól a Samp már jóval kevesebb nemzetközi meccset vivhatott. Az 1994-95-ös szezonban KEK-elődöntőt játszhattak, ahol mindössze 11-esekkel maradt alul az előzetesen jóval esélyesebbnek titulált Arsenal ellen. Legközelebb az 1997-98-as idényben jutottak ki a nemzetközi porondra, ám ez a szereplés nem tartott sokáig, ugyanis rögtön az UEFA-kupa első körében elvéreztek az Bilbao ellen. Ezután egy hosszabb szünet következett, és a 2005-06-os szezonban, épphogy lemaradva a BL-selejtezős helyekről, ismét az UEFA-Kupában szerepelhetett a gárda. Itt a legjobb 32 között a francia Lens állította meg őket.

Hanyatlás, majd újjászületés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993. október 14-én a klub addigi tulajdonosa, Paolo Mantovani hirtelen meghalt: helyét fia, Enrico vette át. Enrico első szezonja alatt a csapat Olasz Kupát nyert, valamint a bajnokságban is harmadikok lettek, tehát nem volt ok a szégyenkezésre. A következő pár szezonban azonban nagyon sok, az apja idejében még fontos kerettag hagyta el az együttest, ám ezek mellett sikerült a Mantovaninak legalább olyan kaliberű játékosokat igazolnia, mint az elődök, ezáltal a csapat nem tűnt el a süllyesztőben.

A jó játékoskeret ellenére a csapat 1999-ben kiesett, és egészen 2002-ig nem is jutott vissza a legjobbak közé. Ekkortájt már az olasz olajmágnás, Riccardo Garrone volt a csapat feje. Két, alighanem legfontosabb lépése az volt, hogy általa újra pénz állt a házhoz, valamint, hogy leszerződtette vezetőedzőnek Walter Novellinot. 2003-ban jutottak vissza ismét a Serie A-ba, és rögtön első szezonjukban a rendkívül előkelő 8. helyen végeztek. A 2004-05-ös szezonban az utolsó pár fordulóban bukták el a BL-selejtezős helyet az Udinesével szemben, így végül csak az UEFA-Kupában indulhattak. A Samp a következő idényben csak a csalódást keltő 9. helyen végeztek, így csak az Intertotó-Kupában indulhattak.

A 2007-08-as szezon mozgalmasan telik a gárda számára. Ismét versenyben vannak a BL-selejtezős helyekért, talán a holtszezonbeli 2 nagy igazolás miatt, amikor előbb Vincenzo Montellát a Romától, majd a balhés természetű Antonio Cassanot sikerült kölcsönbe megszerzezniük a Real Madridtól.

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
1 Brazil K Júnior Costa
3 SUI V Reto Ziegler
4 ITA KP Daniele Dessena
5 ITA V Pietro Accardi
6 ITA V Stefano Lucchini
7 ITA KP Daniele Mannini
8 ITA KP Stefano Guberti
9 ITA CS Nicola Pozzi
12 ARG KP Fernando Tissone
14 ESP KP Pedro Obiang
16 ITA KP Andrea Poli
17 ITA KP Angelo Palombo (csapatkapitány)
19 ITA V Fabrizio Cacciatore
20 SUI KP Marco Padalino
21 ITA KP Paolo Sammarco
22 ITA K Vincenzo Fiorillo
# Poszt Név
23 Uruguay CS Bruno Fornaroli
24 SUI V Jonathan Rossini
26 ITA V Massimo Volta
28 ITA V Daniele Gastaldello
50 ITA V Edoardo Blondett
51 ITA K Davide Negretti
52 ITA V Andrea Grieco
53 ITA V Fabio Lamorte
54 ITA V Daniele Messina
55 Szerbia KP Nenad Krstičić
56 ITA CS Fabio Oliviero
77 ITA KP Franco Semioli
78 ITA V Luciano Zauri (kölcsönben a Lazio-tól)
85 ITA K Gianluca Curci
86 HUN V Laczkó Zsolt
–– Argentína CS Mauro Icardi

Korábbi híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946-tól a 70-es évekig

80-as évek

90-es évektől napjainkig

A csapat összes edzője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
Név Nemzetiség Évek
Giuseppe Galluzzi Olaszország 1946–1947
Adolfo Baloncieri Olaszország 1947–1950
Giuseppe Galluzzi Olaszország 1950
Matteo Poggi
Alfredo Foni
Olaszország
Olaszország
1950–1951
Alfredo Foni Olaszország 1951–1952
Matteo Poggi Olaszország 1952
Ivo Fiorentini Olaszország 1952–1953
Paolo Tabanelli Olaszország 1953–1955
Czeizler Lajos Magyarország 1955–1956
Pietro Rava Olaszország 1956–1957
Ugo Amoretti Olaszország 1957
William Dodgin Anglia 1957–1958
Adolfo Baloncieri Olaszország 1958
Eraldo Monzeglio Olaszország 1958–1961
Roberto Lerici Olaszország 1961–1963
Ernst Ocwirk osztrák 1963–1965
Giuseppe Baldini Olaszország 1965–1966
Fulvio Bernardini Olaszország 1966–1971
Heriberto Herrera Paraguay 1971–1973
Guido Vincenzi Olaszország 1973–1974
 
Név Nemzetiség Évek
Giulio Corsini Olaszország 1974–1975
Eugenio Bersellini Olaszország 1975–1977
Giorgio Canali Olaszország 1977–1978
Lamberto Giorgis Olaszország 1978–1979
Lauro Toneatto Olaszország 1979–1980
Enzo Riccomini Olaszország 1980–1981
Renzo Ulivieri Olaszország 1981–1984
Eugenio Bersellini Olaszország 1984–1986
Vujadin Boškov jugoszlávia 1986–1992
Sven-Göran Eriksson svéd 1992–1997
César Luis Menotti Argentína 1997
Vujadin Boškov jugoszlávia 1997–1998
Luciano Spalletti Olaszország 1998
David Platt
Giorgio Veneri
Anglia
Olaszország
1998–1999
Luciano Spalletti Olaszország 1999
Giampiero Ventura Olaszország 1999–2000
Luigi Cagni Olaszország 2000–2001
Gianfranco Bellotto Olaszország 2001–2002
Walter Novellino Olaszország 2002–2007
Walter Mazzarri Olaszország 2007–2009




 
Név Nemzetiség Évek
Luigi Delneri Olaszország 2009–2010
Domenico Di Carlo Olaszország 2010–2011
Alberto Cavasin Olaszország 2011
Gianluca Atzori Olaszország 2011
Giuseppe Iachini Olaszország 2011–2012
Ciro Ferrara Olaszország 2012
Delio Rossi Olaszország 2012–2013
Siniša Mihajlović Szerbia 2013–
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg
Flag of None.svg

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. NIENTE PIÙ "BOMBE": MIHAJLOVIC TORNA DA MISTER CON GRINTA, APPARTENENZA E ORGANIZZAZIONE (Italian nyelven), 2013. november 20. (Hozzáférés: 2013. november 21.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]