Calcio Catania

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Catania Calcio
Calcio catania.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Calcio Catania SpA
Becenév Rossoazzurri (Vörös és világoskék)
Gli Elefanti (Az elefántok)
Székhely Catania, Olaszország
Alapítva 1908 (Educazione Fisica Pro Patria)
1946 (Club Calcio Catania)
Stadion Stadio Angelo Massimino
Elnök olasz Antonino Pulvirenti
Bajnokság Serie A
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

A Catania Calcio egy olasz labdarúgócsapat, amelyet egy szicíliai városban Cataniában alapítottak a háború után 1946-ban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A labdarúgás Cataniában az 1900-as évek elején vált ismertté. Az angol teherszállító hajók legénysége ismertette a helyiekkel a játékot. 1901. május 2-án a Messina ellen játszották. A klub neve Royal Yacht Catania volt és a helyi legénység játszottak benne.

A legelső kép a Pro Patriáról 1908-ból.

Ez csupán hobbi szintű csapat volt. A hivatalos, szakmai stábbal rendelkező egyesületet 1908. június 19-én alapította az olasz filmrendező Gaetano Ventimiglia és Francesco Sturzo d'Aldobrando. A név pedig A.S. Educazione Fisica Pro Patria lett, amit két évvel később Unione Sportiva Catanesére módosítottak.

Az Észak-Olaszország csapatainak rendezett bajnokságban nem, ám helyi kisebb tornákon részt vett a csapat, mint a Lipton, Sant' Agata és Agordad kupa. Az első világháborút követően a Coppa Federale Siciliana tornán vettek részt. 7 évvel később a Campionato Catanesében játszottak, amit az 1928–1929-es szezonban meg is nyertek. Ahogy feljutottak, a klub neve is megváltozott Società Sportiva Cataniára. A 1933–1934-es szezonban, magabiztosan, mindössze 14 kapott góllal zártak és a rájátszást is sikerrel vették így a Serie B-be kerültek. Első szereplésük rögtön egy 3. helyet eredményezett (holtversenyben a Pisa csapatával). Ekkor ismét névváltoztatás következett, mégpedig Associazione Calcio Fascista Cataniára. A jó teljesítmény nem tartott sokáig, 3 évadot követően kiestek. Mindössze 3 meccset sikerült megnyerniük és a legrosszabb gólaránnyal az utolsó helyen végeztek. 1943-ban ugyan megnyerték csoportjukat ám a rájátszásból a szövetség kizárta őket.

Felemelkedés, Serie A[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborút követően egy helyi versenyt (Campionato Siciliano) rendeztek. A szezon végén a csapat egyesült a városi Elefante Cataniával. Ez 1946-ban történt, amit a Catania újraalapításának is mondanak. A klub megtartotta a Catanese nevet és visszakerülhettek a Serie C-be.

Egy évvel később egy harmadik klubbal, a Virtus Cataniával ismét egyesültek és Club Calcio Catania néven folytatták tovább. Az első elnök Santi Manganaro-Passanisi volt, aki korábban a Catania elnöke volt. Három év múlva felkerültek a másodosztályba. Ekkor olyan nevek játszottak a csapatban mint Goffi, Messora, Ardesi és Prevosti.

Egyre jobb eredményeket értek el, 1953-ban a Legnano ellen rájátszást játszhattak, mivel egyenlő pontszámmal végeztek a 2. helyen. A rájátszást a lombardiai klub nyerte végül 4–1-re. Egy évre rá már bajnokként jutottak fel történetük során először az első osztályba.

Az aranykorszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első idényükben a 12. helyen végeztek, de pénzügyi gondok miatt visszasorolták őket a Serie B-be (szintúgy mint az Udinesét). Nem jöttek a sikerek, mígnem Carmelo Di Bella vezetésével (aki korábban játékosként is szerepelt a csapatnál a 30-as években) 1960-ban a 3. hely megszerzésével ismét feljutottak. A második évad az A-ligában már sikeresebb volt mint az első. A 8. helyen végeztek és több kiemelkedő eredményt értek el. A két legemlékezetesebb a bajnoki címre hajtó milánói kettős, az Inter 2–0-ás és a Milan 4–3-as legyőzése volt. Az évek során stabil középcsapattá vált a Catania. A klubnál játszott ekkor az olasz középpályás Alvaro Biagini, valamint a brazil Cinesinho és mellette a két meghatározó szélső Carlo Facchin és Giancarlo Danova is. A szezon végén ezúttal is nyolcadikok lettek, olyan csapatokat legyőzvén mint a Juventus vagy a Fiorentina. Nagy meglepetésre egy évvel később a 17. helyen kiestek.

Ingadozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1967-ben egy jó szezont követően a 3. helyen zárt a csapat. A rivális Palermo ellen mindkét mérkőzést sikerült megnyerniük. Három évvel később sikerült a feljutás. Holtversenyben a legkevesebb gólt kapták (19-et). Nem volt sikeres a következő év az élvonalban. Összesen 18 gólt lőttek és az utolsó helyen ismét kiestek. 1974-ben a Serie B-ből is kiestek, ám - csupán egy vereséget szenvedve - hamar visszajutottak a másodosztályba. Ezután több bizonytalan év következett, ingadoztak a másod- és harmadosztály között, mígnem 1983-ban a Milan és a Lazio mögött 3. helyen végeztek. Mivel pontegyenlőség esetén rájátszás dönt, így a Cremonese valamint a Como csapatával egy három mérkőzésből álló összecsapáson döntötték el a feljutást. Mivel csak a Cataniának sikerült nyernie (a másik két mérkőzés egyaránt 0–0-s döntetlen lett) feljutottak. A legkevesebb gólt kapták, összesen 21-et.

Hanyatlás és újjászületés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sikert követően úgy tűnt stabilizálódik a klub helyzete ám egy év után a Serie B-be kerültek majd később a Serie C-be. A mélypont 1993-ban következett be, amikor is a szövetség pénzügyi problémák miatt feloszlatta az egyesületet. Ezek után jogi harcok következtek az ítélet ellen és végül a Cataniának adván igazat, engedélyezték a bajnokságban való indulást (a 6. osztályból). Hosszú idő után 2002-ben a rájátszás megnyerésével feljutott a csapat a Serie B-be.

A 2003-as szezonban a klub botrányba keveredett, ami végül az egész liga rendszerét felborította. A történet lényege, hogy a Siena labdarúgója Luigi Martinelli egy meccses eltiltást kapott, amit követően ugyan a felnőtt csapatban egy mérkőzést kihagyott, a tartalék bajnokságban lejátszott. A rá következő Catania elleni bajnokin (a felnőtt csapatban) viszont pályára lépett. A szabály értelmében ez jogosulatlan pályára lépésnek minősül. A mérkőzés 1–1-es döntetlennel ért véget. A Catania illetve a helyi polgári bíróság a csapat győzelmét követelte, míg a szövetség jóváhagyta a pályán elért eredményt. Idő szűkében hamar döntést kellett hozni, és ennek értelmében maradhatott az egyesület a másodosztályban.

Vissza az első osztályba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három év elteltével az ezüstérem megszerzésével az első osztályba jutottak. 2007. február 2-án a Catania-Palermo mérkőzést megelőzően rendbontás tört ki a szurkolók és a rendőrök között. Az összecsapásban egy rendőr életét vesztette. Eleinte úgy tűnt, hogy a bajnokságot törlik, később csak több zárt kapus mérkőzést rendeltek el. A helyzet kritikus volt, mivel nemrég 2006-ban is történt botrány a bajnokságban.

Jelenleg is a Serie A tagja klub, legutóbb a 15. helyen végeztek.

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. február 9. szerint.

# Poszt Név
1 ITA K Alberto Frison
2 ITA V Alessandro Potenza
3 ARG V Nicolás Spolli
4 ARG KP Sergio Almirón
5 URU V Alexis Rolín
6 ITA V Nicola Legrottaglie
8 ITA KP Fabio Sciacca
9 ARG CS Gonzalo Bergessio
10 ITA KP Francesco Lodi
12 ITA V Giovanni Marchese
13 ARG KP Mariano Izco (csapatkapitány-helyettes)
14 ITA V Giuseppe Bellusci
17 ARG CS Alejandro Gómez
# Poszt Név
18 POL V Błażej Augustyn
19 ARG KP Lucas Castro
21 ARG K Mariano Andújar
22 ARG V Pablo Álvarez
24 ARG KP Adrián Ricchiuti
26 ESP CS Keko
27 ITA KP Marco Biagianti (csapatkapitány)
28 ARG KP Pablo Barrientos
29 ITA K Pietro Terracciano
30 GHA KP Amidu Salifu (kölcsönben a Fiorentinától)
32 ALB CS Edgar Çani
33 ITA V Ciro Capuano (csapatkapitány)
35 SEN CS Souleymane Doukara

Ismertebb játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ITA Olaszország:

Argentína Argentína:

Brazília Brazília:

Belga Belgium:

Peru Peru:

Románia Románia:

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
Név Évek Név Évek
Santi Passanisi Manganaro 1946–1948 Salvatore Coco 1973–1974
Lorenzo Fazio 1948–1951 Angelo Massimino 1974–1987
Arturo Michisanti 1951–1954 Angelo Attaguile 1987–1991
Giuseppe Rizzo 1954–1956 Salvatore Massimino 1991–1992
Agatino Pesce
Michele Giuffrida
1956–1959 Angelo Massimino 1992–1996
Grazia Codiglione 1996–2000
Ignazio Marcoccio 1959–1969 Riccardo Gaucci 2000–2004
Angelo Massimino 1969–1973 Antonino Pulvirenti 2004–

Vezetőedzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
Név Nemzetiség Évek
Giovanni Degni ITA 1946–1948
Nicolò Nicolosi ITA 1948
Miroslav Banas SVK 1948–1949
Antonio Magnozzi ITA 1949–1950
Stanislao Klein GER 1950
Politzer Lajos HUN 1950–1951
Nereo Marini ITA 1951–1952
Brondi III ITA 1952
Giulio Cappelli ITA 1952–1953
Fioravante Baldi ITA 1953
Piero Andreoli ITA 1953–1956
Ernesto Matteo Poggi ITA 1956–1957
Riccardo Carapellese ITA 1957
Nicolò Nicolosi ITA 1958
Francesco Capocasale ITA 1958
Blagoje Marjanović Jugoszlávia 1958–1959
Carmelo Di Bella ITA 1959–1966
Luigi Valsecchi ITA 1966
Dino Ballacci ITA 1966–1967
Luigi Valsecchi ITA 1968
Egizio Rubino ITA 1968–1971
Antonio Calvanese
Luigi Valsecchi
ITA
ITA
1971–1972
Carmelo Di Bella ITA 1972–1973
Luigi Valsecchi ITA 1973
Guido Mazzetti ITA 1974
Adelmo Prenna ITA 1974
Gennaro Rambone ITA 1974–1975
Egizio Rubino ITA 1975–1976
Guido Mazzetti ITA 1976
Carmelo Di Bella ITA 1976–1977
Luigi Valsecchi ITA 1977
Carlo Matteucci ITA 1977–1978
Guido Mazzetti ITA 1978
Adelmo Capelli ITA 1978–1979
Gennaro Rambone ITA 1979–1980
Lino De Petrillo ITA 1980–1981
Guido Mazzetti ITA 1981
Giorgio Michelotti ITA 1981–1982
Salvo Bianchetti ITA 1982
Guido Mazzetti ITA 1982
Gianni Di Marzio ITA 1982–1984
Giambattista Fabbri ITA 1984
Antonio Renna ITA 1984–1985
 
Név Nemzetiség Évek
Gennaro Rambone ITA 1985
Salvo Bianchetti ITA 1985–1986
Antonio Colomban ITA 1986
Gennaro Rambone ITA 1986–1987
Bruno Pace ITA 1987
Osvaldo Jaconi ITA 1987
Pietro Santin ITA 1987–1988
Bruno Pace ITA 1988–1989
Carmelo Russo ITA 1989–1990
Angelo Benedicto Sormani ITA 1990–1991
Giuseppe Caramanno ITA 1991–1992
Franco Vannini ITA 1992
Salvo Bianchetti ITA 1992–1993
Franco Indelicato ITA 1993–1994
Lorenzo Barlassina ITA 1994
Pier Giuseppe Mosti ITA 1994–1995
Angelo Busetta ITA 1995
Lamberto Leonardi ITA 1995
Aldo Cerantola ITA 1995–1996
Mario Russo ITA 1996
Angelo Busetta ITA 1996–1997
Giovanni Mei ITA 1997–1998
Franco Gagliardi ITA 1998
Piero Cucchi ITA 1998–1999
Gianni Simonelli ITA 1999–2000
Ivo Iaconi ITA 2000–2001
Vincenzo Guerini ITA 2001
Aldo Ammazzalorso ITA 2001
Pietro Vierchowod ITA 2001
Francesco Graziani
Maurizio Pellegrino
ITA
ITA
2001–2002
Osvaldo Jaconi ITA 2002
Maurizio Pellegrino ITA 2002
John Toshack Wales 2002–2003
Edoardo Reja ITA 2003
Vincenzo Guerini ITA 2003
Gabriele Matricciani
Stefano Colantuono
ITA
ITA
2003–2004
Maurizio Costantini ITA 2004–2005
Nedo Sonetti ITA 2005
Pasquale Marino ITA 2005–2007
Silvio Baldini ITA 2007–2008
Walter Zenga ITA 2008-2009
Gianluca Atzori ITA 2009-jelenleg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Calcio Catania témájú médiaállományokat.