ACF Fiorentina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fiorentina
ACFFiorentinaBadge.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév ACF Fiorentina SpA
Becenév La Viola (Violák)
Gigliati (Liliomok)
Alapítva 1926. augusztus 26.
Stadion Stadio Artemio Franchi,
Firenze, Olaszország
Vezetőedző Vincenzo Montella
Elnök Jason Wong
Bajnokság Serie A
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

Az ACF Fiorentina egy 1926-ban alapított olasz labdarúgóklub Firenzében. Becenevük Lilák, Violák, Liliomok.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fiorentina csapatát 1926. augusztus 26-án alapították. Két egyesület, a Libertas, és a Club Sportivo Firenze összeolvadásából. A klub székhelye eleinte a Via Belleniben volt, és a mára már szimbólummá vált lila mez sem találtatott ki akkor még. A kezdeti színek a piros és a fehér volt, melyek a fent említett két egylet színei is voltak egyben. 1931-ben a csapat átköltözött az addigra, Pier Luigi Nervi tervei alapján felépített, egészen a mai napig a klub otthonául szolgáló Stadio Artemio Franchiba. Az első, az új otthonban lejátszott meccsen a Fiorentina 2-1-re verte a Signa csapatát, tehát már a debütálás is jól sikerült a Franchiban. A csapat első hivatalos mérkőzését a szintén toszkán Pisa elleni 3-1-gyel jegyzik a Violák krónikásai, mely mérkőzést 1926. október 3-án játszották. Ekkortájt a klub elnöke Luigi Ridolfi volt. Az ő regnálása alatt lett tagja a firenzei klub a Serie A-nak, ahol az első meccsét Milánóban játszotta a Rossonerok ellen, ami Prendato góljával 1-1-re végződött.

Az első trófeák: a 40-es Coppa Italia és az 56-os Scudetto[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első trófeát a 39/40-es években nyerte a csapat. A Coppa Italia akkori kiírása szerint az első meccs éppen '39 karácsonyára esett, ám ez nem zavarta a játékosokat, 7-1-re verték a Cavagnaro, utána a 16 között a Milan ellen 1-1 illetve 5-0, végül a negyeddöntőben 4-1 a Lazio ellenében. Az elődöntőben a Juventus volt az ellenfél, 3-0-lal lépett túl ellenfelén a liliomos csapat. A június 15-i döntőn a Genova már nem okozott gondot, 1-0-val a Coppa Italia Firenzébe vándorolt.

A 40-es évek közepétől a firenzei gépezet beindult. Egyszer-egyszer bronzérmet és negyedik helyet szerzett a csapat, és két alkalommal tudott a Serie A ötödik helyén végezni. Ezt a teljesítményt 1956-ban koronázták meg, amikor is elhódították történetük első Scudettoját, ráadásul a gólkirályt is a violák adták, Virgili személyében, aki 21 gólt szerzett 30 meccsen. A következő évben pedig már BL döntőt játszottak, amit azonban a bombaformában lévő Real Madrid ellen 2-0-ra elbuktak.

1960-70: A második Scudetto, és 4 másik cím évtizede[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első bajnoki cím utáni évek is sikerekben gazdagok voltak. Az 58-59-es szezonban mindmáig rekordnak számító 95 gólt rúgott a csapat, majd 1961-ben megnyerte egyetlen európai trófeaként a KEK-et, valamint Czeizler Lajos irányításával az Olasz-kupát. A svájci Luzern csapatát 9-2-es összesítéssel, majd a jugoszláv Dinamo Zágráb 4-2-es összesítéssel behódolt az ekkor már lilában futballozó firenzeieknek. A döntőben a skót Rangers csapata volt az ellenfél, akiket szintén legyőztek Firenze fiai, ezzel elhódítva a KEK serleget, annak fennállásának első évében. Ugyanebben az évben a Coppa Nazionale is ismét Firenzébe került. 65/66-ban ismét kupagyőzelem, a Laziót verték a döntőben 2-0-ra. Ekkor a Fiorentina edzője Hidegkuti Nándor volt.

A 60-as évek végén, a 68/69-es szezonban ismét ünnepelhetett Firenze. A liliomosok másodszor is Michelangelo városába vitték a Scudettot, amely sikerben nagy szerepe volt a 14 gólt szerző Maraschinak és természetesen Superchinek, Ferrantenak, és De Sistinek, akik szintén a góllövőlista élmezőnyében végeztek.

A 80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 80-as években a klubot a Pontello család vette meg. Gazdaságilag rendben volt a csapat, azonban újabb bajnoki cím nem született, annak ellenére, hogy a 80/81-es bajnokságban az utolsó fordulóban bukta el a Juventus ellenében története harmadik Scudettoját a Fiorentina. Pár évre rá harmadik lett a csapat. Ebben az időszakban került Firenzébe a klub történetének egyik nagy legendája, Roberto Baggio, aki annak ellenére, hogy 91-ben elment, belül mindmáig Viola maradt.

A 90-es évek, a Cecchi-Gori éra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 90-es években újabb csillag született Firenzében. Az argentin csatárcsillag, Gabriel Omar Batistuta 91-ben Roby Baggio pótlására érkezett, és egészen 2002-ig a klub játékosa volt. Mellette a csapatot olyan játékosok erősítették ebben az évtizedben, mint Francesco Toldo, Mauel Rui Costa, Jörg Heinrich, Moreno Torricelli, Angelo di Livio, Edmundo, Nuno Gomez. Ebben az évtizedben a firenzeiek kivívták a BEK utódjának a Bajnokok Ligájának főtáblájára jutást. Itt sem maradtak el a sikerek. Olyan csapatokat győzött le a Fiorentina mint az Arsenal a Wembleyben, vagy éppen a Barcelona, a Franchiban. Azonban semmi sem fenékig tejfel, tartja a mondás. 2001-ben komoly gondok jelentkeztek a klub pénzügyeiben. A több más üzletébe belebukó tulajdonos,a maffiózó és homoszexuális Vittorio Cecchi-Gori, akit többszörösen körözött bűnözőként 2008-ban tartóztatták le Rómában, a Fiorentinából vette ki a pénzét, hogy egyéb maffia-adósságait törlessze. Ennek következtében a játékosoknak nem tudtak fizetést adni, és mindennek a tetejébe, következményképpen a csapat kiesett a Serie A-ból. Ha ez nem lett volna elég, még felszámolási eljárás is indult a klub ellen, minek végén megszűnt a 76 éve fennálló patinás klub.

Az új korszak, a Della Valle testvérek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekkor jött a firenzei Della Valle testvérpár, Diego és Andrea, akik kezükbe vették a dolgokat, és a Fiorentina romjain létrehozták a Florentia Viola elnevezésű csapatot, amely azonban nem volt jogutódja a Fiorentinának. A csapatot csak a negyedosztályban, a Serie C-2-ben engedték indulni, ami sikeresen meg is nyert. Az osztálybővítések miatt, és nem kis szerencse segítségével a következő évben nem a Serie C-1-ben, hanem rögtön a másodosztályból a Serie B-ből indultak a violák. Itt a szintén új feljutási rendszernek köszönhetően első évben kivívták a Serie A tagságot. Ekkor már 2004-et írtunk. Első „újkori” elsőosztályú versengésében a lila csapat nem kis szerencsével maradt bent a Serie A-ban, miután az utolsó fordulóban 3-0-ra verte hazai pályán a Bresciát és hármas holtversenyben jobbnak bizonyult két vetélytársánál.

A 2005/06-os bajnokságban már-már régi önmagát idézően játszott a csapat, és célba vették a régi szép idők emlékére Európát. A végül 4. helyen végzett klub belekerült a bundabotrányba. A csapatot első fokon a másodosztályba száműzték, másodfokon visszatették az első ligába, ahonnét 19 pontos hátrányról kellett elstartolnia, ám ezt az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) 4 ponttal csökkentette, így a végleges büntetés, tekintve a vezetőség elállt a per polgári úton történő folytatásától, 15 pont lett. A pontlevonás ellenére is a csapat a 2006/2007-es szezont az 5. helyen fejezte be, amely feljogosította a következő évi UEFA-kupában való indulásra. A 2007/2008-as szezonban az UEFA-kupa elődöntőjében tizenegyes párbajban maradtak alul a Glasgow Rangerssel szemben. A bajnokságban pedig az AC Milant megelőzve a 4. helyen végeztek, ami Bajnokok Ligája selejtezőre jogosította fel a firenzei alakulatot, ahol azonban a csoportkörben kiestek.

Sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnoki címek: 1956, 1969

Kupagyőzelmek: 1940, 1961, 1966, 1975, 1996, 2001

Olasz Szuperkupagyőztes: 1996

KEK győztes: 1961

BEK ezüstéremes: 1956

UEFA-kupa ezüstérmes: 1990

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. április 9. szerint.[1]

# Poszt Név
1 Lengyel K Artur Boruc
2 dán V Per Krøldrup
5 ITA V Alessandro Gamberini (Csapatkapitány)
6 Peru V Juan Manuel Vargas
7 ITA CS Alessio Cerci
10 Uruguay KP Rubén Olivera
11 ITA CS Amauri
13 Marokkó KP Houssine Kharja
14 ITA V Cesare Natali
16 ITA V Mattia Cassani (Kölcsönben a Palermótól)
17 Ghána KP Amidu Salifu
19 ITA V Felipe
21 ITA KP Andrea Lazzari
22 SRB KP Adem Ljajić
# Poszt Név
23 ITA V Manuel Pasqual
25 Ghána KP Daniel Kofi Agyei
26 BRA CS Ryder Matos
29 ITA V Lorenzo De Silvestri
31 ITA V Michele Camporese
32 ITA KP Marco Marchionni
33 német CS Mario Gómez
37 Ghána CS Boadu Maxwell Acosty
38 Ghána V Nii Ashong
39 ITA V Paolo Rozzio
41 ITA K Luca Lezzerini
60 ITA K Edoardo Pazzagli
85 Svájc KP Valon Behrami
89 Brazil K Neto
92 Brazil V Rômulo
- Brazil KP Gustavo Campanharo
- Dánia CS Kenneth Zohore
- ITA KP Massimo Ambrosini

Kölcsönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
BRA K Marcos Miranda (Pro Vercelli)
ITA K Andrea Seculin (Juve Stabia)
ITA V Cristiano Piccini (Carrarese)
Szerbia V Nikola Gulan (Chievo)
BRA V Enrique David Mateo (Campobasso)
ITA KP Francesco Di Tacchio (Juve Stabia)
# Poszt Név
ITA KP Federico Carraro (Modena)
ITA KP Massimiliano Taddei (Carrarese)
BRA CS Jefferson (Latina Calcio)
Svájc CS Haris Seferović (Lecce)
GER CS Savio Nsereko (Juve Stabia)
Szenegál CS Khouma Babacar (Racing Santander)

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ViolaChannel - Players (Italian nyelven). ACF Fiorentina - ViolaChannel. (Hozzáférés: 2008. október 10.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz ACF Fiorentina témájú médiaállományokat.