FC Tatabánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FC Tatabánya
Tatabanya uj logo.jpg
Csapatadatok
Teljes csapatnév Football Club Tatabánya
Mottó Bátorság, erő, férfiasság!
Székhely Tatabánya, Magyarország
Alapítva 2002 (1910)
Klubszínek kék-fehér
Stadion Grosics Gyula Stadion
Vezetőedző Bozsik Péter Magyarország
Elnök Bolla Krisztián Magyarország
Bajnokság NB II
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
FC Tatabánya honlapja

Az FC Tatabánya (korábban Tatabányai Bányász, Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC), Lombard FC Tatabánya (LFC Tatabánya) egy magyar labdarúgócsapat, székhelye Tatabánya.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek (1910–1947)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A TSC 1913–14-es bajnokcsapata

A Tatabányai Sport Klubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök, akit a klub elnökévé választottak, Szmuk Lajost pedig titkárrá. Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futballmérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”. Habár ebben az időben már több nagyvárosban (Debrecen, Diósgyőr, Győr, Pozsony) létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak.

Az I. világháború megbénította labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében. Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat. Ezt követően egy kevésbé emlékezetes időszaka következett a bányászvárosi focinak: az erősen hullámzó teljesítmény bő két évtizedig tartott.

A Tatabányai Bányász Sport Club címere

Az elsőosztályba kerülés (1947-1957)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt: Gál–Triff-Árkosi, Szabó, Kiss–Zárai, Majtán–Dóra, Berki, Balla, Dobos, Lázár. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba. Ezután három évet kellett várni az újabb bajnoki címre és az ezzel járó feljutásra. A második próbálkozás sem járt több sikerrel, mint egykor az első, a 16. helyen végzett csapat újból a másodosztályba került, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt.

1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet (1957-58-ban csak az MTK, a Budapest Honvéd és a Ferencváros, 1958-59-ben a Csepel, az MTK, a Budapest Honvéd, a Budapesti Vasas és az Újpesti Dózsa előzte meg; a kort tehát hatalmas fővárosi fölény jellemezte, a fővároson kívüli csapatok közül a tatabányain kívül a Diósgyőri Vasas, a Szombathelyi Haladás és a Dorogi Bányász tudott megkapaszkodni a középmezőnyben). Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért azzal büntetett a szocialista vezetés, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatába száműzte.

Nemzetközi szereplés, virágzás (1957–1988)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor került Lakat Károly vezetésével, a Duna-kupa első fordulójában azonban két vereséggel búcsúzott a gárda. Az 1957–58-as szezonban elért negyedik helyezés a Közép-európai kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett. Azt, hogy az együttest ekkor már nemzetközi porondon is jegyezték, az is jelzi, hogy 1962-ben a csapat egy nyári nemzetközi torna keretében a nyugatnémet 1. FC Kaiserslautern, a holland Ajax, a francia AS Nancy és a svájci Servette Genf ellen futballozott.

Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban két tatabányai játékos, Csernai Tibor és Gelei József olimpiai bajnok lett. Eközben a csapat többi tagja egy ázsiai nemzetközi tornán vett részt, ahol indiai, orosz és burmai csapatokkal játszottak mérkőzéseket. A legnagyobb sikert a CSZKA Moszkva elleni mérkőzés jelentette, amit a TBSC 65 000 néző előtt nyert meg 1:0-ra.

Az 1966-os idényben a csapat a legjobb nyolc közé jutott a közép-európai kupában, de ott veszített a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen. A Tatabánya akkori edzője Hidegkuti Nándor volt, aki pár évvel korábban az olasz csapat trénere volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv.

Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a magyar kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt.

Az 1972-73-as szezonban a bajnokságban csak a 11. helyen végzett a társaság, a Közép-európai kupában viszont jó sorozatot produkálva, az élen végzett. A csoportban négy mérkőzést játszott, melyből hármat megnyert: Dinamo Zagreb (1-0, 0-1), FC Bologna (3-0, 2-1). Majd a döntőben a címvédő jugoszláv Celik Zenica együttesét oda-vissza egyaránt 2-1-re legyőzte. A csapat a döntőben így állt fel: Csepecz – Hernádi, Kovács I., Laczkó, Horváth L. – Horváth F., Göröcs (Arany) – Szabó, Takács (Zöldi), Köműves, Nagy.

Az 1973-74-es bajnokságban az 5. helyen végzett a csapat, Köműves Mihály pedig 15 bajnoki gólt szerzett. A Közép-európai kupában ismét nyert a csapat, így megvédte a címét. A selejtezőkben két-két győzelem és döntetlen volt a mérleg – Bregenz Vorarlberg (5-1, 1-1), Lanerossi Vicenza 1-0, 1-1) – a döntőben pedig a Csehszlovák ZVL Zilina együttesét kettős győzelemmel verte meg (3-2, 2-0). A döntőben a következő csapat lépett pályára: Brünyi – Hernádi, Néder, Kovács I., Horváth L. – Arany (Laczkó), Sallói – Szabó, Takács (Göröcs), Köműves, Tóth K. A két Közép-európai kupagyőzelem időszakában dr. Lakat Károly volt a vezetőedző.

Az együttes az 1980-as években az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. A nyolcvanas évek egyik legjobb csapata: KissSzabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy, Kovács, Weimper.

Ebben az időszakban olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatártrió: KiprichPlotárVincze, s ennek is köszönhetően a Tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a magyar kupát. Ezekben az időkben a nemzetközi kupákban olyan patinás csapatok látogattak Tatabányára, mint a francia St. Étienne, az osztrák Rapid Wien, a nyugatnémet VFB Stuttgart vagy a portugál Guimarães.

Mélypont és feltámadás (1988–2002)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit követett a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.

Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB II-es bajnokság (ez a harmadosztályt jelentette akkor) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.

A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. Ekkor (2000-ben) a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után, a feröeri HB Tórshavn (4:0, 3:0) és a horvát HNK Cibalia (3:2, 0:0) kiejtését követően a Zenit Szentpétervár ellen esett ki (1:2, 1:2). A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után, az örmény FC Shirak (2:3, 3:1), a moldáv Tiligul Tiraspol (1:1, 4:0) kiejtését követően az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában (1:2, 1:1) a tatabányai csapat.

A közelmúlt (2002–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét az Auto Trader vette át. Az amerikai David Altomare tulajdonában lévő Auto Trader Kft. mellett 2002 nyarán a tatabányai önkormányzat is részesedést vállalt a helyi labdarúgásban, hosszú távra megoldva a csapat gondjait. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon (egészen pontosan 6 ponton) múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be.

Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve (19 győzelem, 5 döntetlen 2 vereség, 74-19-es gólarány) a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. Ebben a szezonban a csapat megdöntött egy hosszú veretlenségi rekordot is, hiszen nem csak beállította az eddigi veretlenségi sorozatot, hanem még egyet rá is húzott. Így az új rekord Sisa Tibor edző vezérletével 18 veretlen mérkőzés. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során.

Az elsőosztálynak nem a legkedvezőbb előjelekkel vágott neki 2005-ben a Tatabánya, mivel köztudottan a legkisebb költségvetéssel gazdálkodott és sokan kiesőjelöltnek könyvelték el a csapatot, a csapat azonban reménykedett abban, hogy sikerül a középmezőnybe kerülni. Minden várakozást felülmúlva a mezőnytől hamar meglépő Debrecen, Újpest, Fehérvár és MTK mögött a középmezőny legelején, az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán.

2006 nyarán a várakozásoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés a meglepetéscsapat meghatározó játékosai iránt (Tóth Zoltán, Deme Imre), ám sokáig úgy tűnt, a csapat gerincét és a gólvágó Márkus Tibort sikerül megtartani. Ám utóbbi a 2006-2007-es idény első két fordulójában rúgott három gólja után Ciprusra, a bajnoki címvédő Apollon Limassol csapatába igazolt. A csapat elsősorban az igazolt középpályások (Goran Jezdimirović, Csopaki István, Gulyás Gábor) által erősödött, ám Márkus távozásával csatárhiány lépett fel. Ez meg is mutatkozott a csapat eredményein, s szezon közben menesztették a sikeredzőt, Sisa Tibort. Helyére a korábbi tréner Tornyi Barnabás érkezett, aki a kilátástalan helyzetben is benntartotta a Tatabányát, többek között az Újpest legyőzésével, ahol a győztes találat Maradonát idézte, Kerényi kézzel ütötte a győztes gólt. Szerencsével tehát, NB1-es maradt a gárda. Nyáron azonban kiszállt a névadószponzor, ezért a visszalépés is felmerült. Végül Kouemaha rekordösszegért való eladása megoldotta a gondokat, de a kameruni támadón kívül rengeteg meghatározó játékos távozott. Gyakorlatilag a teljes védelem (Kerényi, Rajnay, Vámosi) távozott, s ez meg is látszott a csapaton, 5 vesztes forduló után a nyáron érkezett edző Mészáros Ferenc távozott, helyét a felvidéki Borbély László foglalta el.

Újabb mélypont 2007-2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borbély László sem ígérkezett sikeres edzőnek,(bár a játékosok már itt tudták,hogy nem lesz világítás,ennek következtében jövőre csakis NB II. lehet) rögtön az első meccsén csapata 7-0-ára kapott ki a Fehérvártól. Borbély keze alatt a csapat az őszi szezonból maradt 10 meccsen mindössze 2 döntetlent és egy győzelmet tudott elérni.Borbély és a csapat útjai barátságban elváltak. A téli szezonban edzőváltás elé nézett a csapat, Török József Détári Lajost akarta, David Altomare pedig Octavio Zambranot. Altomare akarata érvényesült, az ecuadori szakember foglalta el a csapat kispadját, bár csak képletesen, hiszen nem rendelkezett európai Pro-licenccel, ezért Dajka Lászlót szerződtették a csapathoz szakmai koordinátornak. A téli szünetben az is kiderült, hogy a csapat nem ad be a következő évre licencet az NBI-es indulásra, és a világítás hiánya miatt az MLSZ (Magyar Labdarúgó-szövetség) száműzte őket saját pályájukról, így a világítással rendelkező, de szörnyű állapotban lévő BVSC Stadionban kellett a Tatabányának a hazai meccseit lejátszani,a Vasas és a Győri ETO ellen még beengedtek 600 nézőt (100 tatabányai, és 500-500 Győr illetve Vasas szurkolót, annak ellenére,hogy a Tatabánya játszott "otthon")aztán a hátralévő "hazai" meccseket zárt kapuk mögött kellett rendezni,hisz a Rendőrség nem ítélte biztonságosnak a pályát. A tavaszi szezonban Zambrano sem tudott csapatot kovácsolni, de nem volt ami a játékosokat motiválja.A csapat ismét csak 5 pontot szerzett, igaz 3-at úgy, hogy a Sopront kizárták, és minden NB I-es csapat megkapta az ellenük járó 3 pontot. A Tatabánya tehát a 2008/2009-es szezont az NB II nyugati csoportjában kezdte, olyan csapatok társaságában, mint a Gyirmót, a Pécs vagy a Pápa.

NB II 2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub kerete teljesen átalakult.Mindössze három játékos(Vámosi Csaba, Almási László, Farkas Viktor)maradtak a csapatban. A nyár folyamán toborzón szedte össze játékosait a Tatabánya. Így félve a kieséstől,a középmezőnyt megcélozva célként vágott neki a csapat az NBII-es bajnokságnak,rendkívül fiatal 17-22 éves játékosokból álló kerettel. Az első 3 forduló után 3 vereséggel,rúgott gól nélkül állt a csapat. Aztán a Barcs ellen idegenben a 4.fordulóban 3:2-re megnyert mérkőzéssel megtáltosodott a csapat. A Barcs elleni meccsel együtt 8 meccsen keresztül veretlen maradt a csapat, és olyan csapatokkal szemben ért el jó eredményeket mint a Lombard Pápa ellen idegenben 1:1,vagy a Felcsút ellen otthon 2:0. Aztán megint egy 3 meccses vereség sorozat következett, míg az utolsó fordulóban a Bajai LSE ellen 3:2-re nyert ismét a csapat. Végül az Integrál DAC ellen megóvott meccsen is megkapta a Bányász a 3 pontot, így az őszi szezon után várakozásokon jóval feljebb teljesítve a 4. helyen végzett a csapat. A téli szünetben is sok volt az érkező és a távozó, de a csapat gerince nem változott. A második félévben is rendkívül kiegyensúlyozott játékot produkált a tatabányai csapat, többek között legyőzte a feljutásra áhítozó Pécs csapatát. A csapat jó szereplésének köszönhetően tudta tartani a negyedik helyet a bajnokságban. 2009 nyarán tulajdonosváltás történt, távozott az eddigi tulajdonos, az amerikai David Altomare és cége, a csapatot Tatabánya Önkormányzata vette szárnyai alá. Az eddigi sikeredzőket, Octavio Zambranot és Dajka Lászlót elküldték, az új edzőpáros a P.Nagy László, Mátyus János duó lett. A nyár folyamán rengeteg játékos távozott a keretből, többen az NB I.-be.

Bajnoki szereplések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1957 8. 1966 3. 1975-76 9. 1985-86 8. 1995-96 NB II ny. 14. 2005-06 5.
1957-58 4. 1967 5. 1976-77 9. 1986-87 3. 1996-97 NB II ny. 16. 2006-07 12.
1958-59 6. 1968 7. 1977-78 8. 1987-88 2. 1997-98 NB III: 2. 2007-08 15.
1959-60 6. 1969 8. 1978-79 7. 1988-89 6. 1998-99 NB I: 1. 2008-09 NB II ny.: 4.
1960-61 7. 1970 9. 1979-80 5. 1989-90 5. 1999-00 4. 2009-10 NB II ny.: 5.
1961-62 4. 1970-71 8. 1980-81 2. 1990-91 6. 2000-01 12. 2010-11 NB II ny.: 7.
1962-63 8. 1971-72 4. 1981-82 3. 1991-92 15. 2001-02 NBI B ny.: 6. 2011-12 NB II ny.:
1963 9. 1972-73 11. 1982-83 6. 1992-93 NB II ny 14. 2002-03 NBI B ny 16. 2012-13
1964 3. 1973-74 5. 1983-84 5. 1993-94 NB III Duna: 1. 2003-04 NBI B ny 9. 2013-14
1965 6. 1974-75 12. 1984-85 12. 1994-95 NB II ny 12. 2004-05 NBI B ny 1. 2014-15

Nemzetközi kupaszereplések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

UEFA Kupagyőztesek Európakupája (KEK)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Kupa típusa Kör Nemzetiség Klub Itthon Idegenben Összesítésben
1985-1986 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. Kör Ausztria SK Rapid Wien 1-1 0-5 1-6

UEFA Intertotó Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Kupa típusa Kör Nemzetiség Klub Itthon Idegenben Összesítésben
1963 UEFA Intertotó Kupa 5-ös Csoport Hollandia Ajax Amsterdam 2-1 2-1 4-2
5-ös Csoport Franciaország AS Nancy 4-0 2-1

6-1

5-ös Csoport Németország 1. FC Kaiserslautern 6-2 2-2 8-4
Negyeddöntő Svájc FC Servette 6-0 0-1 6-1
Elődöntő Csehszlovákia RH Slovnaft Bratislava 1-2 1-1 2-3
1987 UEFA Intertotó Kupa 4-es Csoport Dánia Naestved BK 3-1 4-0
4-es Csoport Svájc AC Bellinzona 2-0 0-1
4-es Csoport Szlovákia DAC Dunaszerdahely 6-1 1-0
1988 UEFA Intertotó Kupa 4-es Csoport Ausztria First Vienna FC 2-2 1-2
4-es Csoport Csehszlovákia FK Union Cheb 3-2 0-1
4-es Csoport Dánia Vejle BK 0-0 1-1
1988 UEFA Intertotó Kupa 5-ös Csoport Németország Lokomotive Leipzig 0-0 0-0
5-ös Csoport Svédország IFK Göteborg 5-3 3-3
5-ös Csoport Dánia Lyngby BK 3-1 0-0
1990 UEFA Intertotó Kupa 7-es Csoport Svájc FC Luzern 3-4 2-3
7-es Csoport Szlovákia FC Nitra 0-0 0-4
7-es Csoport Svédország Örebro SK 1-1 1-5
1991 UEFA Intertotó Kupa 1-es Csoport Svájc Neuchatel Xamax 0-3 0-5
1-es Csoport Szlovákia SK Slovan Bratislava 2-1 2-4
1-es Csoport Svédország Malmö FF 1-1 0-0
2000 UEFA Intertotó Kupa 1. Kör Feröer-szigetek HB Tórshavn 3-0 4-0 7-0
2. Kör Horvátország HNK Cibalia 3-2 0-0 3-2
3. Kör Oroszország FK Zenyit Szankt-Petyerburg 1-2 1-2 2-4
2001 UEFA Intertotó Kupa 1. Kör Örményország FC Shirak 2-3 3-1 5-4
2. Kör Moldova Tiligul Tiraspol 4-1 1-1 5-2
3. Kör Olaszország Brescia Calcio 1-1 1-2 2-3

UEFA Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Kupa típusa Kör Nemzetiség Klub Itthon Idegenben Összesítésben
1981-1982 UEFA Kupa 1. Kör Spanyolország Real Madrid CF 2-1 0-1 2-2(a)
1982-1983 UEFA Kupa 1. Kör Franciaország AS Saint-Étienne 0-0 1-4 1-4
1987-1988 UEFA Kupa 1. Kör Portugália Vitória SC 1-1 0-1 1-2
1988-1989 UEFA Kupa 1. Kör Németország VfB Stuttgart 2-1 0-2 2-3

Kupadöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. február 1-jén:

Kapusok
25 magyar Németh Viktor
1 magyar Dombai András
12 magyar Kovács Bence
Hátvédek
3 magyar Mátyus János
7 magyar Almási László
6 magyar Megyesi László
# magyar Ferencz Dániel
# magyar Forgács András
# magyar Léki Miklós
# magyar Bencze Zsolt
Középpályások
9 Magyar Kollár Dániel
15 Magyar Kovács István
23 Magyar Vass Norbert
25 magyar Módi Viktor
24 magyar Bukovecz Ferenc
7 magyar Szalai Tamás
# Magyar Ferkó Csaba
30 Magyar Farkas Viktor
32 Magyar Deme Imre
19 Magyar Szabó Pál
11 magyar Dombai Viktor
11 Mexikó Juan Manuel Pérez Bernal
Csatárok
10 magyar Farkas János
19 magyar Folmer Krisztián
20 magyar Kaiser Balázs


A 2009–2010-es szezon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Tatabánya az első körben erőnyerő volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség sorsolt ki két másodosztályú csapatot, melyeknek nem kellett mérkőzést játszania, és így juthatott tovább. A második körben a „Bányász” a Győrszemere gárdáját verte hosszabbításban 5-1-re, majd a harmadik körben a Lombard FC Pápa ellen vérzett el 2-1-re, szintén hosszabbításban.

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiai bajnokok:

Olimpiai ezüstérmesek:

Magyar bajnoki gólkirályok:

Közelmúltbeli játékosok:

Vezetőedzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]



Tatabánya FC Himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ig a "Tatabánya, Hajrá" című, az 1970-es években szerzett nóta volt az indulója. 2006-ban a Bányász All Star együttes új indulót szerzett "Hajrá Bányász" címen.

A szöveget Jurásek D. írta, míg a zene szerzésében közreműködött szintén Jurásek D., Jurásek B. és Kreisz J. .

A szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tatabánya város majd 75.000 fős lakosságának ellenére a hazai mérkőzésekre nagyon kevés ember jár ki szurkolni. Az elmúlt években a rekord 8.000 fő volt, de mostanában, az NBII-ben körülbelül 500-1000 fő a maximum, aki kijön nézni a meccset.

A csapatnak egy nagy szurkolótábora van:

- A Turul Ultrái (rövidítve: TU) 2000-ben alakult, miután az FC Tatabánya hosszú idő után ismét a legfelső osztályban szerepelhetett. Ekkor négy fiatal szervezkedni kezdett, elismerten azzal a céllal hogy valami újat vigyen az amúgy a B-közepes szurkolás szintjén ragadt tatabányai szurkolói életbe. Kezdetben az akkor még stadion problémák miatt Csepelen játszó Tatabánya mérkőzésein csupán kisebb a csapatot éltető rigmusokkal énekeltek, a hozzájuk mérkőzés közben csatlakozó többi lelkes szurkolóval. Ez a kezdeményezés aztán több helyi fiatal számára megtetszett, és rövid idő alatt népszerűvé vált, és az ultrák létszáma gyarapodni kezdett.

- Bár az évek során számtalan szurkolói csoport alakult a városban ( Blue White Ultras, Turul Fanatic, Veteráni Maradék ) ezek a csoportok soha nem voltak hosszú életűek, és egy-két szezont követően feloszlottak, tagjaik egy része csatlakozott a Turul Ultráihoz mások eltávolodtak a labdarúgástól.

A Turul Ultrái máig az FC Tatabánya csapatának egyetlen országos szinten is elfogadott, és jegyzett szurkolói csoportja. Fénykorát akkor élte, amikor a Tatabánya FC 2005-ben visszajutott az élvonalba.

A Stadion fedett lelátója

A stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tatabányai Grosics Gyula stadion[1] 9.000 férőhelyes. A stadionban sajnos nincs világítás, ezért a tatabányai klub nem szerepelhet ebben a stadionban NBI-es mérkőzésen. A világításon kívül minden rendben van az arénával, van egy 2.500 férőhelyes fedett hazai és vendég lelátó a játékoskijáró fölött, valamint a pálya másik oldalán 6.500 férőhelyes fedetlen lelátó van, a hazai szurkolóknak ülőhelyes, a vendégeknek állóhelyes szektoruk van. A vendégek és a hazaiak kerítéssel vannak elválasztva.

A labdarúgó pálya körül atlétikai pálya húzódik. A lelátó székeinek színei kék-fehér. A pálya 2007-ben lett felújítva, esőben is kitűnően használható. A "komplexumhoz" tartozik még a klubház, valamint egy füves és salakos edzőpálya, illetve a világítással ellátott műfüves pálya.

A stadion területén 2 büfé is üzemel.

A tatabányai stadion "B-közepe"

Szezonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]