| Szerzett érmek |
| Férfi labdarúgás |
|
|
| Dalnoki Jenő |
| Személyes adatok |
| Születési dátum |
1932. december 12. |
| Születési hely |
Budapest, Magyarország |
| Halálozási dátum |
2006. február 4. (73 évesen) |
| Halálozási hely |
Budapest, Magyarország |
| Poszt |
hátvéd |
| Junior klubok |
|
|
| Profi klubok1 |
|
|
| Válogatottság |
|
|
| Edzőség |
|
|
| Díjak, elismerések |
| az FTC örökös bajnoka (1974) |
|
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma) |
Dalnoki Jenő (Budapest, 1932. december 12. – Budapest, 2006. február 4.) olimpiai bajnok labdarúgó, labdarúgóedző. A Ferencváros emblematikus figurája volt: 1947-től 1987-ig 45 éven át - öt év megszakítással - folyamatosan a klub szolgálatában állt! 2006-ban Labdarúgó Akadémiát neveztek el róla, ahol 6–14 éves korú gyerekekkel foglalkoznak.
Szülei Dalnoki Jenő, pék és Nagy Terézia voltak. Felesége Subecz Ilona, lánya Dalnoki Ildikó kosárlabdázó, veje Berényi János, közgazdász, sportvezető
1947-ben tizenötévesen kezdett a zöld-fehéreknél focizni. Három év múlva már az első csapat tagja volt. Kétszeres bajnok egyszeres MNK győztes. 1963-ban VVK elődöntős, 1965-ben győztes. Összesen 439 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, ebből 283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 egyéb hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 21 (9 bajnoki, 12 egyéb).
1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes az alakuló Aranycsapattal. 1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot igérő Honvédba. 1960-ban a római olimpián bronzérmes. A válogatottban 1952 és 1961 között összesen 14 alkalommal szerepelt, 1959-60-ban nyolcszoros olimpia válogatott.
1966-tól anyaegyesületénél kezdett el edzőként dolgozni. 1970-ben egy mérkőzésre az első csapat vezetőedzője. 1973 és 1978 között öt idényen át 264 mérkőzésen ült a kispadon. Egy bajnoki cím, három MNK győzelem és egy KEK második hely 1975-ben a legfontosabb sikerei.
1979-82 között az MLSZ munkatársa volt. Két éven át az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya. Ezt követően két idényen át Tatabányán vezetőedző. 1984-ben a másodosztályba kieső Nyíregyházi VSSC edzője lett. 1985-ben mesteredző lett, ekkor visszatért az Üllői útra, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni.
- Magyar bajnok: 1962-1963, 1964.
- MNK: 1957-1958.
- VVK 1. (1964-1965), 3/4 (1962-1963).
- Olimpiai bajnok: 1952, Helsinki.
- Olimpiai bronzérmes: 1960, Róma.
- Magyar bajnok: 1975-1976.
- MNK győztes: 1973-1974, 1975-1976, 1977-1978.
- KEK 2.: 1974-1975.
[szerkesztés] Mérkőzései a válogatottban
Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.
Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.
- Pongrácz György: Puha vagy, Jenő! (Budapest, 1984)
- Gyenes András: Fradi Gyászinduló (Budapest, 2007)
- Ki kicsoda a magyar sportéletben? , I. kötet (A–H). Szekszárd, Babits Kiadó, 1994, 242. o., ISBN 963-495-008-6
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek, Budapest, Sportkiadó, 1977, ISBN 963-253-501-4
- Nagy Béla: Fradisták. Budapest, Sportpropaganda, 1981, ISBN 963-7542-44-2
- Nagy Béla: Fradi futballkönyv. Budapest, Sportpropaganda, 1985, ISBN 963-7543-04-X
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink? (Budapest, 1998)
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus; Helikon; Corvina. 2000–2009
- Dénes Tamás – Rochy Zoltán: A kupagyőztesek Európa-kupája története. Budapest, Aréna 2000 Kiadó, 2000, ISBN 963-859-673-2