Aranycsapat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az aranycsapat minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottjának közismert neve. Ez a csapat az 1950-es évtől 1956-ig játszott együtt.

Az aranycsapat stadionja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1953-ban épült Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) legnagyobb nézőszáma a Magyarország-Ausztria mérkőzésen volt: 104 000 néző. Többek között itt zajlott az „évszázad mérkőzésének” (6:3) visszavágója, ahol a magyarok 7:1-re győztek Anglia ellen.

Az aranycsapat összeállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aranycsapat leghíresebb összeállítása az angolok ellen Wembley-ben győzelmet arató együttes, de nem ők jelentik magát az aranycsapatot.

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986)

Az összeállítás
A csapat emléke előtt a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. is tiszteletét tette egy felmatricázott mozdonnyal (Lásd még:Werbelok)

Az aranycsapat veretlensége idején (1950. május 14.1954. július 4.) a legendás összeállításban csupán négy alkalommal futott ki a pályára, 1953. május 17-én Rómában az olaszok ellen, 1953. november 15-én Budapesten a svédek ellen, 1953. november 25-én Londonban az angolok ellen, valamint 1954. április 11-én Bécsben az osztrákok ellen. Az aranycsapat egyetlenegy alkalommal sem játszotta végig a mérkőzéseit a legendás összeállításban, a négy alkalom esetében is a kezdő összeállítás megváltozott a mérkőzés végéig. (csereként Palotás és Gellér jött be)

Az aranycsapat szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat taktikája is úttörő jellegű volt. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a Bukovi Márton által megkezdett úton továbbhaladva a csapat balfedezetét és középcsatárát is visszavontabban játszatta, és egyfajta 4-2-4-es hadrendet hozott létre. Az addig szokásos három védő helyett négyen védekeztek, így azonban a középpályások száma lecsökkent. A visszavont középcsatár – Hidegkuti Nándor – és a jobbfedezet Bozsik József remekül mozgatták középen az együttest, a szélekről pedig Budai László és Czibor Zoltán támogatták az összekötőket. Egy ehhez hasonló rendszert alkalmazott később a világbajnok brazil válogatott is.

Legnagyobb sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Aranyérem az 1952. évi helsinki olimpián (A döntőben 2:0 Jugoszlávia ellen.) Med 1.png
  2. Aranyérem az 1948-1953-as Európa-kupában (Ötcsapatos sorozat, körmérkőzéses rendszerben). Med 1.png
  3. Anglia – Magyarország 3:6, London (1953) (A sportág kitalálói azelőtt sohasem vesztettek a Wembley-ben a kontinensről jött csapat ellen.)
  4. Ezüstérem az 1954-es svájci világbajnokságon (A döntőben 2:3, az NSZK ellen.) Med 2.png

Helsinki, 1952[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A döntőben Jugoszláviát 2-0-ra legyőzték.

London, 1953. november 25.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat és kapitánya, Puskás Ferenc a világ sporttörténetébe végleg az 1953. november 25-i Anglia elleni győzelmével iratkozott be.

AngliaMagyarország 3:6 (2:4), Wembley Stadion, 105 ezer néző, vezette: Leo Horn (holland)

Anglia: Merrick, Ramsey, Eckersley, Wright, Johnston, Dickinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb

Magyarország: Grosics (74.p Gellér Sándor), Buzánszky, Lóránt, Lantos, Hidegkuti, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Puskás, Czibor

Gólok: Sewell (15. perc), Mortensen (37. perc), Ramsey (57. perc, 11-esből); illetve Hidegkuti (1. perc, 21. perc, 53. perc), Puskás (24. perc, 28. perc), Bozsik (50. perc)

Bern, 1954[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aranycsapat (Kalmár Márton szobra Szegeden)

A magyar válogatottat a világbajnokság legnagyobb esélyesei között tartották számon a szakemberek az 1954-es Svájcban rendezett torna előtt. A csapatot Németországgal, Törökországgal és Dél-Koreával sorsolták egy csoportba. Dél-Korea ellen némileg tartalékosan egy könnyed 9-0-s győzelemmel léptek túl Grosicsék, az eredmény mellesleg vb-csúcs, amit csak 1982-ben tudott beállítani szintén a magyar válogatott egy 9 gólos győzelemmel. (Magyarország-Salvador 10-1). A második csoportmérkőzésen a Német Szövetségi Köztársaság válogatottja következett amely kissé tartalékosan állt ki az összecsapásra (ennek később jelentősége lesz még a torna folyamán), de a magyaroknak nem okozott gondot ez a meccs sem, mivel 8-3-as győzelmet arattak. A győzelem felett érzett örömbe üröm is vegyült, mivel Puskás Ferenc a csapat kapitánya súlyos bokasérülést szenvedett a mérkőzésen.

A negyeddöntőben került sor az ún. "berni csatára" a Magyarország-Brazília mérkőzésre, ahol 1 magyart (Bozsikot) és két brazilt állított ki Ellis játékvezető. A brazilok nem tudták elviselni a 4-2-es vereséget és a meccs lefújása után nekirontottak a magyar csapat játékosainak és szakvezetőinek. A hatalmas verekedésből egy játékos maradt ki mindössze, a sziklakemény játékáról híres Lóránt…Az elődöntő hozta a világbajnokság talán legjobb meccsét ahol 2-2 után a hosszabbításban Kocsis Sándor a "Kocka" két gyönyörű fejesgóljával 4-2-re a magyarok megverték a címvédő Uruguayt.

A döntőre Bernben a Wankdorf-stadionban került sor és az ellenfél az egyszer már legyőzött NSZK gárdája volt. A csapat szakvezetője Sebes Gusztáv némileg felforgatta a csatársort, mivel az előző két mérkőzést kihagyó Puskás ismét játékra jelentkezett. Puskás beállítása a csapatba azóta is örök vitatéma a szakemberek és a szurkolók körében, mivel többen is azon a véleményen vannak, hogy a balösszekötő nem volt teljesen egészséges és így vállalta a játékot. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics-Buzánszky, Lóránt, Lantos-Bozsik, Zakariás-Czibor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth M. Az eredetileg balszélső Czibor átkerült a csapatból kiszorult Budai II helyére a jobbszélre és az ő helyén pedig Tóth kezdett. A német szövetségi kapitány Sepp Herberger 6 helyen változtatta meg csapatát a 8-3-as meccshez képest és ezt a lépést azóta is Herberger cselének emlegetik, mivel sokan úgy vélik, hogy a német kapitány tudatosan tévesztette meg a magyarokat az első meccsen a németek tartalékos összeállításával.

A döntő napján erősen esett az eső, ami a német csapatnak kedvezett, mivel a csapat cipőszállítója az Adidas, egy újdonságnak számító, cserélhető stoplis cipővel látta el a csapatot. Ennek köszönhetően a német játékosok sokkal könnyebben tudtak mozogni az erősen felázott talajon. Ez jelentősen befolyásolta a mérkőzés alakulását, sőt egyesek szerint döntő mértékben játszott szerepet a végeredmény kialakulásában.

A döntő jól kezdődött a magyarok számára, Puskás és Czibor korai góljával 8 perc alatt elhúztak 2-0-ra az esőtől felázott mély talajon. A 19. percben mégis 2-2 állt az eredményjelzőn Rahn és Morlock jóvoltából. Ugyanez maradt az állás a 84.percig, amikor Rahn csípett el egy átadást, csinált egy cselt balra befelé és a labdát a csúszós talajon a kissé késve elvetődő Grosics mellett a kapu jobb oldalába rúgta…3-2 A hátralévő 6 percben Puskás hiába rúgott gólt, mivel azt tévesen Ling játékvezető les miatt nem adta meg. A hármas sípszó után a mérhetetlenül elkeseredett Puskás gratulált Fritz Walternak az újdonsült világbajnoknak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranycsapat témájú médiaállományokat.