A magyar labdarúgó-válogatott 1953. november 25-i mérkőzése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

6 : 3[1] volt az eredménye annak a legendás labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet a magyar futballválogatott vívott 1953-ban a londoni Wembley Stadionban az angol labdarúgócsapattal, és amelyen a magyarok legyőzték a 90 éve veretlen Angliát.

Az összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia  3–6  Magyarország
Sewell Gól : 14' 14'
Mortensen Gól : 38' 38'
Ramsey Gól : 57' 57' (11-esből)
(2–4)
Hidegkuti Gól : 1' 1' Gól : 22' 22' Gól : 53' 53'
Puskás Gól : 25' 25' Gól : 29' 29'
Bozsik Gól : 50' 50'
Wembley Stadion, London
Nézőszám: 105 000
Játékvezető: Leo Horn (holland)
Asszisztensek: Johan Bronkhorst, Klaas Schipper (hollandok)

ANGLIA:

3

pont

GK 1 Merrick
RM 2 Ramsey
CB 3 Johnston
CB 4 Eckersley
RB 5 Wright Captain sports.svg
LB 6 Dickinson
LW 7 Matthews
LM 8 Taylor
CF 9 Mortensen
AM 10 Sewell
RW 11 Robb
Cserék:
Szövetségi kapitány:
Walter Winterbottom
MAGYARORSZÁG:

6

pont

GK 1 Grosics Gyula lecserélve 78'
LB 2 Buzánszky Jenő
CB 3 Lóránt Gyula
CB 4 Lantos Mihály
CF 5 Bozsik József
RB 6 Zakariás József
AM 7 Budai II László
LW 8 Kocsis Sándor
RM 9 Hidegkuti Nándor
CB 10 Puskás Ferenc Captain sports.svg
RW 11 Czibor Zoltán
Cserék:
GK 12 Gellér Sándor becserélve 78'
Szövetségi kapitány:
Sebes Gusztáv

A mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sebes Gusztáv már az olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra egy esetleges kudarc miatt.

Világosan írtam le a sérelmemet az angol mérkőzéssel kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le.

Sebes Gusztáv feljegyzéseiből

Az Aranycsapat:1953. november 25. labdarúgás

Végül a korábbi jó szereplés és az Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futballvilág. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom, a múlt játékstílusa az újítók, a sportág kitalálói és az olimpiai bajnok csapott össze az „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok”. A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket.

Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba. A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Több mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét.

Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewell-t, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wright-ot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba (1–3). Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához (1–4). Az első félidőben még Mortensen révén szépített az angol válogatott (2–4).

A második félidőben, az 50. percben Puskás szedett össze egy felszabadító rúgást, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát (2–5). Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast állított be (2–6). A végeredményt Ramsey állította be büntetőből (3–6).

Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.

Angol sajtóvélemény

...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes...

Billy Wright, az angol csapat kapitánya

Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.

Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője

Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.

Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya

A visszavágó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót. A mérkőzés hatalmas érdeklődést kapott, a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott. Az angolokon is nagy nyomás volt, és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott, ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”

Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük.

Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője

Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakat kell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja felülmúlhatatlanul játszott, és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és szakembereket.

Angol szakvélemény

Kitüntetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzésen pályára lépő magyar játékosok, valamint Mándi Gyula edző munka érdemrendet, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a munka vörös zászló érdemrendjét, Titkos Pál az OTSB labdarúgó-osztályának vezetője és Szepesi György rádióriporter a szocialista munkáért érdemrendet vehetett át.[2]

Közvetítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban Magyarországon még nem volt televíziózás, ezért a mérkőzést a Magyar Rádió közvetítette, a riporter Szepesi György volt.

1996-ban a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából a BBC a Magyar Televíziónak ajándékozott egy kópiát a mérkőzés felvételéről. A képfelvétel alá Szepesi György rádióközvetítését illesztették hangnak, kivéve, amikor néhány alkalommal az Aranycsapat még élő tagjai emlékeztek vissza. A mérkőzést műsorra tűzték 2006-ban is, az elhunyt Puskás Ferencre emlékezve.

A hatvanadik évfordulón (2013-ban) a Kossuth Rádió leadta a teljes mérkőzést, a Duna TV pedig műsorra tűzte a BBC filmjét.

Hobo Blues Band[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – írta a Hobo Blues Band a „6 : 3” című dalát, mely részben kifigurázza azt is, ahogy a kor vezetése „a szocializmus győzelmeként” könyvelte el a sporteseményt.

Játszd újra, Tutti![szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – Tímár Péter készített vígjátékot 1999-ben azonos címen (6 : 3), melynek alcíme: Játszd újra, Tutti! Főhőse egy futballrajongó köztisztasági alkalmazott (kukás), aki hozzájut az Aranycsapat volt edzőjének személyes holmijához, köztük egy különleges mezhez, melyet felvéve, az visszarepíti őt az időben a mérkőzés idejébe, amikor megszületett. A főbb szerepekben Eperjes Károly, Szalay Krisztina, Cseh Tamás.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az eredményt, mint a magyar válogatott kivételes győzelemét említette a közbeszéd, ezért terjedt el a köztudatban a 6 : 3 kifejezés. A mérkőzés eredménye hivatalosan Anglia – Magyarország 3 : 6. Az angol válogatottat már a magyar csapat is verte meg ezt megelőzően, de nem hazai pályán. 1949-ben az angolok az írektől is vereséget szenvedtek, 2 : 0-ra, de azt a mérkőzést nem a válogatott hazai pályáján, a Wembley-ben, hanem az Everton liverpooli stadionjában, a Goodison Parkban játszották. Ez volt az angolok első veresége nem brit csapattól. Az 1924-ben épült Wembley-ben először a magyarok győzték le Angliát.
  2. Kitüntették a Londonban győztes magyar labdarúgócsapat tagjait. Népsport, IX. évf. 246. sz. (1953. dec. 10.) 3. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]