A magyar labdarúgó-válogatott 1953. november 25-i mérkőzése
6 : 3 [1] volt az eredménye annak a legendás labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet a magyar futballválogatott vívott 1953-ban az angol labdarúgócsapattal, és amelyen a magyarok legyőzték a 90 éve veretlen Angliát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az összeállítások
| 1953. november 25. | Anglia  |
3 – 6 | Magyarország  |
Wembley Stadion, London Nézőszám: 105,000 Játékvezető: Leo Horn (J. Bronkhorst, K. Schipper) (holland) |
Sewell  14'Mortensen 38'Ramsey 57' (11-esből) |
(2–4) |
Hidegkuti 1' 22' 53' Puskás 25' 29'Bozsik 50' |
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
[szerkesztés] A mérkőzés
Sebes Gusztáv már az olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra egy esetleges kudarc miatt.
| „ | Világosan írtam le a sérelmemet az angol mérkőzéssel kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le. | ” |
|
– Sebes Gusztáv feljegyzéseiből |
||
.JPG&filetimestamp=20090616102451)
Végül a korábbi jó szereplés és az Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futballvilág. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom, a múlt játékstílusa az újítók, a sportág kitalálói és az olimpiai bajnok csapott össze az „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok”. A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket. Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba. A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Több, mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét. Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewell-t, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wright-ot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba. 1-3. Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához. 1-4. Az első félidőben még Mortensen révén szépített az angol válogatott. 2-4. A második félidőben, az 50. percben felszabadító rúgást Puskás szedett össze, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát. 2-5. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe aki góljával mesterhármast állított be. 2-6. A végeredményt Ramsey állította be büntetőből. 3-6.
| „ | Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban. | ” |
|
– Angol sajtóvélemény |
||
| „ | ...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes... | ” |
|
– Billy Wright, az angol csapat kapitánya |
||
| „ | Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését. | ” |
|
– Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője |
||
| „ | Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett. | ” |
|
– Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya |
||
[szerkesztés] A visszavágó
Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót. A mérkőzés hatalmas érdeklődést kapott, a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott. Az angolokon is nagy nyomás volt és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”
| „ | Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük. | ” |
|
– Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője |
||
| „ | Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elő venni, újakat kell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja felülmúlhatatlanul játszott és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és szakembereket. | ” |
|
– Angol szakvélemény |
||
[szerkesztés] Hobo Blues Band
A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – írta a Hobo Blues Band a „6 : 3” című dalát, mely részben kifigurázza azt is, ahogy a kor vezetése „a szocializmus győzelmeként” könyvelte el a sporteseményt.
[szerkesztés] Játszd újra, Tutti!
A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – Tímár Péter készített vígjátékot 1999-ben azonos címen (6 : 3), melynek alcíme: Játszd újra, Tutti! Főhőse egy futballrajongó köztisztasági alkalmazott (kukás), aki hozzájut az Aranycsapat volt edzőjének személyes holmijához, köztük egy különleges mezhez, melyet felvéve, az visszarepíti őt az időben a mérkőzés idejébe, amikor megszületett. A főbb szerepekben Eperjes Károly, Szalay Kriszta, Cseh Tamás.
[szerkesztés] Megjegyzések
- ↑ Az eredményt, mint a magyar válogatott kivételes győzelemét említette a közbeszéd, ezért terjedt el a köztudatban a 6 : 3 kifejezés. A mérkőzés eredménye hivatalosan Anglia – Magyarország 3 : 6. Az angol válogatottat már a magyar csapat is verte meg ezt megelőzően, de nem hazai pályán. 1949-ben az angolok az írektől is vereséget szenvedtek, 2 : 0-ra, de azt a mérkőzést nem a válogatott hazai pályáján, a Wembley-ben, hanem az Everton liverpooli stadionjában, a Goodison Parkban játszották. Ez volt az angolok első veresége nem brit csapattól. Az 1924-ben épült Wembley-ben először a magyarok győzték le Angliát.
