Dorogi FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dorogi FC
Dorogi FC.gif
A Dorogi FC címere
Csapatadatok
Teljes csapatnév Dorogi Futball Club
Mottó „Jó szerencsét!”
Székhely Magyar Dorog, Magyarország
Alapítva 1914. március 1.
Klubszínek pirosfekete
Stadion Buzánszky Jenő Stadion
Vezetőedző Magyar Ozoróczi Gábor
Elnök Magyar Mayer László
Bajnokság NB III Nyugati csoport
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Magyar Ilku István (404)
Legtöbb gól Magyar Molnár József (153)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Dorogi FC honlapja

A Dorogi FC Dorog város labdarúgó-egyesülete, amely jelenleg az NB III Nyugati csoportjának a tagja. A klub a 20122013-as évadban a magyar labdarúgó-bajnokság harmadosztályában, a Bakony csoportban bajnoki címet nyert, egyben kiharcolta az NB II-be jutásért történő osztályozó mérkőzésen való szereplés jogát. Visszalépés miatt, az osztályozó eredményétől függetlenül, mint a legjobb mutatókkal rendelkező harmadosztályú bajnok, a másodosztályban indulhatott volna. Azonban az egyesület nem rendelkezett másodosztályú licenccel, így a 2013-2014-es bajnoki évadban továbbra is az NB III tagja maradt.

Az egyesület 1914 tavaszán, Dorogi Atlétikai és Futball Club néven alakult, és az idők során 15 különböző sportág versenyszakosztályait foglalta magában. 1921-ben Dorogi Atlétikai Clubra változtatta a nevét, majd a dorogi bánya vette át a klub támogatását. Az egyesület aranykora a második világháború után jött el. A csapatban ekkor olyan híres labdarúgók szerepeltek, mint például Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Varga János, Ilku István, Prohászka János, Karába János, Szuromi Antal, Monostori Tivadar, Szűcs Lajos és mások. A labdarúgó egyesület 1945 és 1977 között huszonhárom évadban szerepelt az első osztályban. 1927-ben, majd 1928-ban Corinthian-, 1952-ben pedig Magyar Kupa döntőt játszott, 1962-ben és 1991-ben két alkalommal nyert rangos nemzetközi kupát, valamint öt alkalommal volt a vidék legjobb csapata. A Dorogot a magyar labdarúgás vidéki fellegváraként jegyezték, amely az 1950-es és 1960-as évek egyik meghatározó klubja volt. A magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán még jelenleg is a 20. helyet foglalja el.[1]

A csapat 1966-ban váratlanul kiesett az NB I-ből, ami után párszor még feljutott és megint kiesett, de 1977-ben végleg elbúcsúzott az első osztálytól. A klasszikus értelemben nevezett aranykorszakot követően is akadtak soraiban szép számmal klasszis labdarúgók, mint Mucha József, Schnitzer Imre, Laczkó István, Szabó József, Major Ferenc, Peszeki Jenő. Azóta a másod- és harmadosztályban szerepelt váltakozó sikerrel, de többször is igen közel járt az NB I-be való feljutáshoz. Ezekben az időkben is több kiválóság fordult meg a csapatban, mint Andrusch József, Kékesi Rezső, Sikesdi Gábor, Füle Antal, Orosz Ferenc, Arany László, vagy Szatmári Csaba. 1994-ben, a rendszerváltás utáni nehéz gazdasági helyzetben, amikor a bánya befejezte a klub támogatását, felmerült a megszűnés lehetősége is, de végül a városi önkormányzat megmentette a csapatot. Dorogon már több mint egy évtizede amatőr alapokra helyezték a klub működését, ennek megfelelően a játékosok munka mellett futballoznak.

A dorogi klub fennállása során több, mint harminc játékost adott a különböző válogatott csapatok számára, köztük olimpikonokat, Európa- és világbajnoki résztevőket. Az utánpótlás sorra ontotta a kiválóságokat, akik közül többen is más élvonalbeli csapatoknál folytatták a pályafutásukat. Ugyan akkor számos olyan jeles labdarúgó is szívesen igazolt Dorogra, akik korábban már megalapozták hírnevüket az élvonalban, mint Engelbrecht Zoltán, Arany Mihály, Csepecz János, Halász István, Magos Gyula, Mózner János, Sarlós András, Sulija Ottó, Vanicsek Zoltán és még sokan mások. Azonban nem csak a kiváló labdarúgók által szerzett hírnevet az egyesület. Soraiban a legnevesebb honi edzők közül is sokan munkálkodtak az idők folyamán, mint Szabó Péter, Sós Károly, Kléber Gábor, Jeny Rudolf, Kalmár Jenő, Ivanics Tibor, Szűcs György, vagy éppen Palicskó Tibor.

A dorogiak soraiból hárman is helyet kaptak az Aranycsapatban, köztük Buzánszky Jenő egyedüli vidékiként. A magyar válogatott valamennyi olimpiai, Európa- és világbajnoki részvétele során szerepelt dorogi kötődésű játékos a nemzeti csapatban, valamint két szakvezető személyében külföldi válogatottak szövetségi kapitányaként olimpia résztvevőként, egy ízben pedig Ivo Georgiev révén a bolgár válogatott tagjaként Európa-bajnokságon szerepelt labdarúgóval is büszkélkedhet. Az egyesület ország és világszerte kivívta a szakemberek és a szurkolók elismerését és szimpátiáját, amelyet emelt, hogy Dorog egy kis település, amely a klub legnagyobb sikereinek idején csak nagyközségi rangban volt. Elismerésének egyik megnyilvánulása volt, hogy évtizedeken keresztül meghívott vendége lehetett a Népstadion kettős rangadóinak, ahol a semleges szurkolók is a Dorogért szorítottak.

Dorog labdarúgó csapata a város közepén található, eredetileg tizenötezer fő befogadására alkalmas Buzánszky Jenő Stadionban játssza mérkőzéseit.

Tartalomjegyzék

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdeti időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub alapító tagjai 1914-ben
A Dorog csapata 1926-ban
A dorogi bajnokcsapat 1927-ben
Az 1936-os bajnokcsapat
A korabeli játékoskijáró mérkőzés előtt
A csapat 1942-ben

Az egyesület 1914 márciusában alakult Dorogi Atlétikai és Futball Club (DAFC) néven. A korai időkben a színe zöld-fehér volt. Az alapító tagok – többek között Bálya László, Czibor János, Csenki Ferenc, Csermák Vencel, Fridmann Hugó, Jeszenszky Ferenc, Kökk Lajos, Lébengút István, Papp András, Pfluger Miksa, Sáska András, Simon Ferenc és Turczer János – azzal a céllal hozták létre a sportklubot, hogy a Dorogon egyre népszerűbb labdarúgás hivatalos keretek között működhessen, és mielőbb elindulhasson a csapat a bajnokságban, továbbá azért, hogy a sportszerető településen méltó körülményeket biztosítson más sportágaknak is.[2] Bár az első világháború hátráltatta a dorogi sportot is, de 1919-re, példás összefogással teljesen készen álltak a szervezett bajnokságban való indulásra. Volt saját pálya, szerelés is. Az egyszerűség kedvéért átkeresztelték az egyesületet Dorogi Atlétikai Clubra (DAC), és már az 1920-as évek elején megjelent címerében a bányászkalapács, noha a bánya ekkor még nem támogatta a klubot. Az 1919-1920-as évad volt az első hivatalos bajnoki évük, ahol legelőször szerepeltek, mégpedig az amatőr másodosztályban. Az akkor még újdonsültnek számító klub rövid időn belül nem csak a környék, hanem a megye legjobb csapatává vált. Az 1922-1923-as évadban bajnokságot nyertek. A magasabb osztályban is meghatározónak bizonyultak, ahol többször nyerték a bajnokságot. 1926 és 1929 között nagyszerű sorozatot produkáltak. Előbb dobogón végeztek, majd három egymást követő évben is bajnokok lettek. A hatalmas lelkesedést és a nagyszerű eredményeket látva a DAC megnyerte a település és a térség legmeghatározóbb cégének, a dorogi bányának a támogatását.[3][4]

A Dorog már az 1920-as évek végére országos hírnévre és elismerésre tett szert. A ragyogó eredmények mellett stílusosan is játszott a csapat, további híveket szerezve magának. Ezekben az időkben a Glatzner, Bárdos, Reisinger, Körmendi, Frayt, Horváth, Szloboda, Kálos, Höfflinger, Szedlacsek és Varga összetételű gárda szerepelt a leggyakrabban, az edző Nagy Sándor volt.[2] A korszak különböző amatőr válogatott csapatainak gerincét - többek között a Megyei-, Kerület-, Regionális és az Amatőr válogatottnak - dorogi játékosok adták.[3] Az 1920-as évek végén és az 1930-as években ha lehet, még csak fokozódtak a sikerek. A csapat kétszer a Corinthian kupa döntőjéig menetelt, ráadásul két egymást követő évben, de mindkétszer alulmaradt, többek között egy ízben a MAC profi klubbal szemben.[5] Stolmár Károly edző irányítása mellett bajnokságot nyert a csapat, a Magyar Kupában pedig a negyeddöntőig menetelt, amelyet a profiligás Szeged állított meg, mégpedig szegedi pályán. A kerületi döntőben, 1928-ban a Szolnokot győzték le 1:0-ra, a Diósgyőrt pedig 7:0-ra verték. 1936-ban kitűnően bizonyítottak a Ferencváros ellen, és csak 4:3 arányban szenvedtek vereséget, majd története során ekkor került sor az első nemzetközi megmérettetésre, ahol gólzáporos mérkőzésen 7:6-ra legyőzték Érsekújváron a hazaiak kiváló csapatát.[5] A magyar élcsapatok közül legyőzték az MTK-t és az Újpestet is. A csapat sikere a klubalapítás óta egészen a második világháború magyarországi eseményeiig töretlen maradt. 1939-ben bőven volt mit ünnepelni a 25 éves jubileum alkalmán, amelyet a csapat újabb bajnoki címmel tett még fényesebbé. A sikeres bajnoki szereplések mellett 1944-ben a Magyar Kupában az elődöntőig jutott a csapat. A döntőbe jutásért az ország akkori egyik legjobb csapata, a Kolozsvár ellen játszottak idegenben, és kis híján még nagyobb meglepetést okoztak, de végül 4:3 arányban veszítettek. Ugyanebben az évben imponáló eredménnyel – 30 meccsből 24 győzelemmel, 5 döntetlen, 1 vereség, 118:24-es gólarány – nyerték az immár nemzetinek nevezett bajnokság harmadosztályát.[6] A korszak leghíresebb dorogi játékosa, Farkas Imre, a magyar válogatott tagjaként részt vett az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben. Szintén megjárta az olimpiát Fekete Imre, aki egyedül álló módon atlétaként szerepelt az amszterdami olimpián. Frayt Miklóst első légiós játékosként Franciaországba, Hargitai Nándort pedig a Fradiba igazolták.[7] Mellettük szintén meghatározó játékosok voltak Mészáros Ferenc, Bárdos Sándor, Csermák János, Turai Lajos, Pfluger Dezső, Lampert Mátyás, Klausz József és nem utolsó sorban Grosics Gyula. A második világháború azonban közbeszólt.

Aranykorszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1954-es vidék legjobbja tiszteletére készült tabló
Vasas–Dorog bajnoki mérkőzés az 1950-es években a Népstadionban
Dorogiak a Népstadionban, 1955-ben. Balról: Ilku II., Pozsonyi, Molnár, Kinczel, Bakonyi, Prohászka, Varga, Pálmai Sándor, Kónya, Ilku I. és Buzánszky.
A dorogi csapat az Újpest elleni mérkőzés előtt

A háború után a Magyar Labdarúgó Szövetség a kiemelt csapatok közé sorolta a Dorogot, akiknek alkalmuk nyílt kivívni az NB I-ben való indulás jogát. 1945 nyarán megnyerték az úgynevezett nyári bajnokságot, mégpedig veretlenül. Ez a siker, valamint a legutóbbi bajnoki győzelmükkel összesítve osztályozó mérkőzést játszhattak a legmagasabb osztályba kerülésért, ahol legyőzték a Tatabányát, így a klub történetében először az NB I-ben szerepelhettek. Az akkori 24-es mezőnyből a 12. helyen végeztek, egyben a legsikeresebbek voltak újonc csapatok közül.[8][9]

Az első NB I-es csapat: Grosics Gyula, Barak József, Dunai János, Csermák János, Farkas Imre, Pfluger Dezső, Garai József, Meszes Lajos, Horváth István, Lampert Mátyás, Klausz József, Csizmadia István, Janetka József, Marosi Ottó, Turai Lajos, Kertész László, Hevesi Sándor, Rozgonyi Miklós, Vázsonyi János, Bánfalvi György, Uitz József, Kinczel László, Aubéli József és Sági Gyula, vezetőedző: Bárdos Sándor.[10]

A következő évadban azonban kiesett a csapat, mégpedig meglehetősen szerencsétlenül. Az őszi szezon gyengére sikeredett, viszont tavasszal szinte a Dorog bizonyult a legsikeresebbnek. Ekkor érkezett Pécsről Buzánszky Jenő, aki ekkor még csatárként játszott. Az utolsó kilenc mérkőzésen veretlenül, a legtöbb mérkőzést megnyerve parádéztak. Többször nagyarányú, közte egy 9:0-s győzelem ellenére is búcsúztak, mert az összesítésben a pontazonosságban álló Győr gólaránnyal megelőzte őket. Elsőre még lemaradtak a feljutásról, miután a 2. helyen zártak az NB II-ben, 1949-ben viszont megnyerték a bajnokságot, majd lehengerlően vették az NB II-es bajnokok körmérkőzéseit, a BVSC-t és a Debrecent is kiütve.[11] Ekkor változott az egyesület neve Dorogi Tárnára, amely a Rákosi-korszak erőltetett névfelvételének a következménye, a következő évben pedig a színe piros-feketére. 1949-től 19 évadon át megszakítás nélkül szerepeltek az NB I-ben. A kiváló bajnoki szereplés mellett 1949 és 1955 között Magyar Kupa ezüstérem, két alkalommal a Bányász Kupa, egy-egy ízben pedig Népszava Kupa és Felszabadulás Kupa-győzelem, valamint a vidék legjobbja cím is társult. Két dorogi is bekerült minden idők legkiválóbb magyar válogatottjába, az Aranycsapatba, bár Grosics Gyula már a Bp. Honvéd játékosaként. Az is igaz, hogy méltatlanul keveset beszélnek arról, hogy az Aranycsapatnak volt még egy dorogi tagja, Ilku István, viszont az idők során csak a klasszikus 11-et emlegetik Aranycsapatként. Monostori Tivadar 15 góljával megosztott gólkirály lett az 195859-es szezonban.[12] Közben, 1951-ben, újabb névváltozást követően már Dorogi Bányász a hivatalos név, utalva a bánya hathatós anyagi és erkölcsi támogatására. Az 1953-ban elkészült Népstadion gyakori vendégei voltak, miután meghívást kaptak a legendás kettős rangadókra, ahol a fővárosi élcsapatok elleni bajnoki mérkőzésekre került sor, gyakran 50–60 ezres nézősereg előtt.[13] A korszak kimagasló játékosai (a fenn említetteken kívül, akik a két világháború közötti időszak után továbbra is a csapat erősségei voltak) Pozsonyi Ignác, Bakonyi István, Kinczel László, Molnár József és Aspirány Gusztáv, valamint a visszatért Hargitai Nándor voltak.

A legnagyobb dorogiak.jpg

A csúcson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK elleni győztes dorogiak 1963 őszén. Állnak, balról: Lévai, Szűcs, Lakat, Ilku, Prohászka, Fellegi. Elől: Karába, Szuromi, Makrai, Monostori, Bartalos.
A Dorogi Aranycsapat tablója
A dorogi sikercsapat tablója az 1950-es évek elején
A két csapat tagjai együtt a Dorog–Ferencváros 5:0-ás mérkőzésen

A Dorog az 1960-as évek első felében érte el legnagyobb sikereit. Két rangos nemzetközi kupasikere, valamint a válogatottban szereplő játékosainak világbajnoki szereplése tette felejthetetlenné ezt az időszakot, emellett pedig ötödször nyerték el a vidék legjobbja címet. Előbb Olaszországban végeztek a 2. helyen az olasz Padova mögött, majd Brüsszelben a Húsvét Kupát nyerték úgy, hogy valamennyi világklasszis ellenfelüket legyőzték. Az elődöntőben még a Juventus sem tudta megállítani őket, majd a döntőben is nyertek a Bayern München ellen.[14] Az NB I-ben is ekkor szerezték meg a legelőkelőbb helyezésüket, miután 1963-ban a 4. helyen végeztek. Sokáig a bajnoki címre is esélyesek voltak, amikor öt fordulóval a befejezés előtt csak egy ponttal lemaradva álltak a listavezető Ferencváros mögött úgy, hogy a tavaszi szezonban veretlenek voltak és mindössze három gólt kaptak.[15] Ekkor azonban előbb meglepetésre a Pécsi Dózsától, a következő fordulóban pedig a Vasastól kaptak ki. Ezt követően legyőzték a Bp. Honvédot és az Újpesti Dózsát, az utolsó fordulóban pedig az MTK elleni döntetlennel zárták az évadot a fővárosban, amely csak a 4. helyhez bizonyult elegendőnek, mivel az MTK egy ponttal többet szerezve végzett a 2. helyen, míg az Újpest csak jobb gólarányával lett a harmadik.[16] A következő évadban a Fradit ütötték el a bajnoki címtől, miután a zárómérkőzésen legyőzték, így a Győr lett a bajnok, amellyel először lett bajnok vidéki csapat a második világháború után.

Az ebben a korszakban szerepelt csapatot nevezik Dorogi Aranycsapatnak, amely az ország egyik legjobb gárdája volt, és nemzetközi mércével mérve is igen komoly erőt képviselt. A Dorogi Aranycsapat tagjai: Ilku István, Janák István, Mészáros Imre, Pálmai Sándor, Lakat Jenő, Fellegi István, Prohászka János, Csóri László, Szűcs Lajos, Takács Tibor, Kertes László, Karába János, Szuromi Antal, Monostori Tivadar, Varga János, Tima Horváth István, Surányi József, Oláh Sándor, Marosvölgyi András, Fürtös Sándor és Rátvai István, vezetőedző: Buzánszky Jenő.[17]

  • Kapcsolódó videó:

Dorog–Ferencváros NB I-es mérkőzés, 1963

Leszálló ágban, majd újra az élvonalban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dorogiak az NB I-ben 1973-ban, az MTK elleni hazai mérkőzés előtt. Felső sor balról: Kis R., Aspirány, Kácsor, Schnitzer, Tóth Gy., Horváth P. Alsó sor: Virág, Gubán, Laczkó, Peszeki J., Bartalos.
A dorogi NB I-es csapat 1977-ben. Felső sor: Horváth I., Pásztor, Péntek, Sándor, Kiss L., Szabó, Schnitzer. Középső sor: Varga edző, Gabala, Eipel, Peszeki J., Engelbrecht, Ivanics vezetőedző. Alsó sor: Balogh, Tóth Gy., Major, Csapó, Bartalos.

Még néhány szép év következett az élvonalban, majd 1966-ban váratlanul kiestek az NB I-ből, a rákövetkező évben pedig az NB I/B-ből is búcsúztak. A látványos visszaesésnek két fő oka volt: több játékost, így például Szűcs Lajost, Karába Jánost, vagy éppen Szuromi Antalt a fővárosi nagy klubok (Ferencváros, MTK) vitték el, míg számos játékos a kora miatt befejezte az aktív játékot. Bármennyire is jó volt az utánpótlás állomány, az egy csapatra való labdarúgót képtelenek voltak minőségileg pótolni, és az idegenből igazolt játékosok nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A csapat így sem esett ki simán az 1966-os bajnokságból, ugyanis lehetősége volt az osztályozóra, ahol négy csapat körmérkőzéssel döntötte el az NB I-es tagságot. A Dorog a Szombathelyi Haladás ellen 1:1-es döntetlent játszott, az Ózdi Kohászt legyőzte 3:2-re, a Komlói Bányásztól viszont kikapott 1:0-ra, így a harmadik helyet szerezte meg, azonban csak az első két helyezett maradhatott az első osztályban [18] 1967-ben az NB I/B-ből is búcsúzni kényszerültek, miután nem sikerült a bajnoki hajrá. Ezt követően négy évet küzdöttek az NB II-ben, ahol kétszer is a 3. helyen végeztek. 1971 meghozta az áttörést, miután bajnokságot nyertek és feljutottak az NB I/B-be. Két év alatt alaposan megerősödött a csapat a másodosztályban, és gólerős támadóinak köszönhetően rengeteg gólt szereztek. Hétéves kihagyás után, 1973-ban sikerült visszakerülniük az NB I-be, ahol mindjárt a nyitómérkőzésen legyőzték a Ferencvárost. A csapat azonban nem tudott megragadni a legjobbak között, és 1974-ben kiesett.[19]

Az 1973-as NB I-es csapat: Schnitzer Imre, Kis Rudolf, Aspirány Gusztáv, Abuczky Béla, Tóth Gyula, Takács Tibor, Gabala Ferenc, Kácsor Attila, Virág Pál, Horváth Péter, Bartalos József, Peszeki Jenő, Laczkó István, Horváth István, Berecz József, Zigó Zoltán, Gubán László, Rozgonyi Miklós, Reich Antal, Kecskés Imre, vezetőedző: Varga János.[20]

Ezúttal azonban csak két évet kellett várni a visszajutásra, miután 1976-ban az NB I/B ezüstérmeseként kiharcolták az NB I-be kerülést. A sokra hivatott csapat viszont ezúttal sem tudta tartóssá tenni az NB I-es tagságát, pedig többször bizonyították az évadban, hogy helyük lenne az élvonalban. Legyőzték 4–1-re az aktuális kupagyőztes Diósgyőrt, az Újpestet pedig elütötték a bajnoki címtől a Vasassal szemben, miután 2–1-re nyertek ellenük. Ezt követően egy csapatra való játékos után érdeklődtek a nagynevű ellenfelek. 1977-ben végleg elbúcsúzott az NB I-től a Dorog.[21]

Az utolsó NB I-es csapat: Schnitzer Imre, Kapitány György, Csapó Zsigmond, Tóth Gyula, Merényi Lipót, Gabala Ferenc, Horváth István, Engelbrecht József, Péntek Sándor, Major Ferenc, Szabó József, Peszeki Jenő, Sándor Mihály, Rozgonyi Miklós, Kiss László, Honti József, Sarlós Mihály, Eipel Ferenc, Farszki Tibor, Pásztor Sándor, Balogh Attila, Bartalos József, Ecker Róbert, Morecz László, Gerschner Ferenc, Peszeki Géza, Goldschmidt Gyula, Hernádi Gyula, Goschler László, vezetőedző: Ivanics Tibor.[22]

A Dorog utolsó hazai NB. I-es meccse. Dorog - Újpesti Dózsa 2:1. 1977. június 4.

Másod-, majd harmadvonalban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat az 1970-es évek végén. Felső sor balról: Merényi, Vígh, Ormándi, Farszki, Holdampf, Honti, Csapó. Középső sor: Kollár Lajos elnök, Fürstenceller, Kovács, Laczkó, Szabó, Schnitzer, Horváth, Varga, Kiss, Ilku István kapusedző, Fischer Ákos intéző. Alsó sor: Molnár Ernő gyúró, Balogh, Prohászka János edző, Kapitány, Jánosi, Izsó, Guzsik, Varga János vezetőedző, valamint Major Ferenc, a Ferencváros játékosa, aki mint egykori dorogi jött látogatóba volt csapatához.
Hazai bajnoki mérkőzés 1978 őszén. Laczkó (9) az évtized meghatározó játékosa, 1978 és 1982 között állandó házi gólkirály.
A Dorogi csapat 1980-ban. Felső sor balról: Péntek Béla, Andrusch, Csizmazia, Laczkó, Kollár, Goldscmidt, Arany Mihály. Elől: Marosvölgyi, Varga, Csapucha, Kovács.
Csapatfotó 1981-ből. Balról: Sikesdi, Guzsik, Goldschmidt, Merényi, Engelbrecht Zoltán, Mészáros, Kovács, Varga, Kollár, Andrusch, Laczkó.
Andrusch József a rá jellemző akrobatikus mozdulattal véd az 1980-as évek elején
A dorogi csapat a Szekszárd elleni hazai bajnoki mérkőzés előtt, 1982 szeptemberében. Balról: Goldschmidt, Lukács I., Guzsik, Borsos, Tamás Sándor, Domján, Török, Sikesdi, Kollár, Schrómeisz és Csizmazia.

Az 1977-es kiesést követően hat évadon keresztül az NB II-ben küzdöttek váltakozó sikerrel. Bár mindig a mezőny meghatározó csapata volt, az NB I-es szereplés egyre messzebb került, míg 1981-ben egy nagyszerű és ütőképes gárda született. Nem csak eredményesen, de stílusosan is játszott.[23] Sokáig nyílt volt a versenyfutás a bajnoki címért az MTK-val, miközben a Magyar Kupában is vitézkedtek. Csak 11-esekkel maradtak alul az NB I-es Szombathelyi Haladással szemben a 16 közé jutásért játszott mérkőzésen.[24] A bajnokság végéig azonban már nem tudtak lépést tartani a fővárosi kék-fehérekkel, és az utolsó fordulóban elszenvedett vereség miatt végül be kell érniük a bajnoki bronzéremmel.

Az 1981-82-es sikercsapat: Andrusch József, Guzsik György, Goldschmidt Gyula, Knapik István, Mészáros Tibor, Péntek Béla, Arany Mihály, Laczkó István, Merényi Lipót, Csizmazia István, Schalk Károly, Marosvölgyi József, Szabó István, Török József, Kollár László, Haraszti János, Borsos Zsolt, vezetőedző: Dr. Magyar György.

A következő évben nagyszerűen kezdte a bajnokságot a csapat, azonban a szezon derekán a zsinórban hat elveszített mérkőzés következtében az utolsó helyre csúszott. Az őszi szezon végére bennmaradó helyen zártak és a tavaszi folytatásban a középmezőnyig zárkóztak fel, mégis az utolsó fordulóra újra a kieső zónában kerültek, végül meglehetősen furcsa körülmények között kiestek. A mindent eldöntő találkozón hazai pályán 4–1-re legyőzték a Debreceni Kinizsit. Amikor véget ért a mérkőzés, a hangosbemondó örömmel számolt be arról, hogy ugyan még 10 perc van hátra a Szeged–Ganz-Mávag találkozóból, de a korábban már biztosan az NB I-be feljutó hazaiak 2–0-ra vezetnek. A vége 2–2 lett, így a Ganz-MÁVAG maradt az NB II-ben, mert 1 ponttal megelőzték a Dorogot. [25] A keserűséget fokozta, hogy a 20 csapatból álló mezőny rendkívül kiegyensúlyozott volt, így például magabiztosan az abszolút középmezőnyben, a 11. helyen végzett Keszthelynek mindössze 2 ponttal volt több, mint a Dorognak. 1983 őszétől az NB III-ban szerepeltek, ahol évekig esélyesek voltak a feljutásra. Két harmadik és egy második helyet szereztek, miközben a Magyar Kupában, harmadosztályú csapat létükre is jeleskedtek. 1984-ben a kupagyőztes Siófok búcsúztatta őket nagy csatában a 16 közé jutásért, 1986-ban pedig ugyancsak a 16 közé jutásért szerencsétlenül maradtak alul a Ferencvárossal szemben. Harmat József négy fradi-védőn is átkígyózott, majd Zsiborás Gábor kapust is elfektetve szerzett vezetést a Dorognak, amit Simon Tibor lepattanóból szerzett góllal egyenlített. Az FTC győztes góljánál már a dorogi hátvéd megszerezte a labdát, ám Dzurják József átlökte a labdán. Dorogi szabadrúgás helyett Kvaszta Lajoshoz került a labda, aki így zavartalanul helyezett a kapuba. Néhány perccel a befejezés előtt egy 11-estől fosztották meg a Dorogot, miután nagy helyzetben a Fradi kapuja előtt éppen a vendégek egyik gólszerzője, Simon kézzel mentett, a játékvezető sípja viszont néma maradt. [26] A korszak emlékezetes mérkőzése volt az első osztályú Dinamo Berlin vendégjátéka, ahol a dorogiak nem kis meglepetésre döntetlent értek el. 1988-ig kellett várni az NB II-be jutásra. 1987-ben már egy nagyszerű csapat formálódott, amelyhez csatlakozott három egykori saját nevelésű kiválóság: Szabó József a Videotonból, Varga János Nyíregyházáról, Füle Antal pedig a Bp. Honvédból tért vissza. Kiváló teljesítménnyel és 88 szerzett góllal biztos feljutónak látszott a Dorog, de megfosztották a bajnoki címtől, mivel a Bp. Építők SC bajnokság közbeni visszalépése miatt 4 pontot levontak a dorogiaktól.

Az 1987–88-as sikercsapat: Csepecz János, Borsos Zsolt, Harmat József, Schuttovics László, Csikós Sándor, Varga János, Szenczi Gábor, Sallai László, Kottesz Béla, Németh Zoltán, Marosvölgyi József, Szépvölgyi Zoltán, Sulija Ottó, Füle Antal, Szabó József, Szedlacsek István, Kárpáti Imre, Belányi István, Szabados György, Szalai Tamás, vezetőedző: Gabala Ferenc.[27]

  • Kapcsolódó videó:

Dorog–FTC MNK mérkőzés, 1986

Az NB I küszöbén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NB II.-be jutott csapat 1988-ban. Felső sor balról: Papp, Marosvölgyi, Sulija, Honti József edző, Szabó, Dr. Pák Gábor orvos, Varga, Gabala Ferenc vezetőedző, Füle, Szedlacsek, Harmat. Ülő sor: Kottesz, Borsos, Csikós, Németh, Szenczi, Szalai, Szabados, Schuttovics, Sallai. Guggolnak: Gáspár, Csepecz, Belányi és Molnár Ernő gyúró.
Reszeli-Soós István vezetésének négy éve alatt jól szerepelt a csapat, és nagyon közelinek tűnt az NB. I.

A magasabb osztálynak a harmadosztályban szerepelt csapat vágott neki, sőt még meg is gyengült, ugyanis Fülét visszavitte a Honvéd, Szabó pedig Görögországba igazolt. Ennek ellenére a Dorog a középmezőnyben végzett, és komoly vetélytársa volt ellenfeleinek.[28] Az élcsapatok ellen meglehetősen sok pontot szerzett. Legyőzte a bajnok Csepelt, a Törőcsikkel felálló Volánt, 5–0-ra verte a bronzérmes Komlót, 3–1-re a dobogóra törő Keszthelyt és oda-vissza döntetlent ért el az ezüstérmes BVSC ellen.[29] 1989-ben emlékezetesen ünnepelte az egyesület a 75 éves fennállását. Ebből az alkalomból került megrendezésre a nemzetközi Jubileumi Kupa, ahol csehszlovák csapatok mellett a kor egyik legjobb honi együttese, a megyei rivális Tatabánya is szerepelt. A dorogiak ünnepelthez méltóan megnyerték a kupát, a döntőben a Tatabányát is legyőzve.[30] A bajnokságban továbbra is biztos középcsapatnak bizonyult, és sikerült még egy hellyel előrébb végezni a tabellán, mint egy évvel korábban. 1990 őszén alaposan ráijesztettek híveikre, miután nagyon gyengén kezdték az évadot. A 7. forduló után kieső helyen álltak, viszont innen egy nagyszerű időszak köszöntött be Dorogon. Az őszi szezon végére elkerültek még a kieső zóna közeléből is, tavasszal pedig jött a parádés folytatás. A Mohács elleni hazai mérkőzést Mészöly Kálmán, a válogatott szövetségi kapitánya is megtekintette, aki egy bizonyos Orosz Ferencet, a dorogi csapat ifjú tehetségét tesztelte.[31] A kapitány vizitálását a Mohács bánta is alaposan, mivel remek játékkal úgy nyert a Dorog 4:0-ra, hogy Orosz első, egyébként teljesen szabályos gólját nem adták meg, így mesterhármas helyett két góllal kellett beérnie az újdonsült válogatott-jelölt játékosnak. Párhuzamban a Magyar Kupában is remekeltek. Sorra búcsúztatták az NB I-es ellenfeleket, köztük a Tatabányát, a Veszprémet és a Rába ETO-t, majd a negyeddöntőben jött a Vác. [32] Az első mérkőzésen, Vácott Szedlacsek az első játékrész közepén szerzett gólját a hazaiak az utolsó percben tudták csak kiegyenlíteni. A dorogiak már az 5. helyig kapaszkodtak a bajnokságban, közben meghívást kaptak a Németországban megrendezésre kerülő Pünkösd Kupára. Az NB II-es csapat valamennyi ellenfele Európa-klasszis egyesület volt, köztük a holland Feyenoord, vagy éppen a német 1. FC Kaiserslautern, azonban a dorogiak mindenkit legyőzve, történetük során immár második alkalommal hódítottak el jeles nemzetközi trófeát.[33] A csapat egyenesen a kupaszereplésről esett be a Vác elleni kupavisszavágóra, ahol a 2–2-es döntetlennel az ellenfél az idegenben lőtt több gólnak köszönhette a továbbjutást.[34] Pár perccel a befejezés előtt, 2–2-es állásnál Orosz egyedül húzott kapura, már csak a vert helyzetben lévő Koszta János kapussal állt szemben, amikor hátulról buktatták, alig 10 méternyire a kaputól. A játékvezető kivételével mindenki 11-esnek látta. A mérkőzést közvetítő Knézy Jenő csak annyit mondott az esetnél: „A Vác megköszönheti a játékvezetőnek…”.[35]

A dorogi csapat 1991 tavaszán. Felső sor balról: Szépvölgyi Zoltán, Mózner János, Szedlacsek István, Varga János, Harmat József, Schuttovics László. Középső sor: Bohner Zoltán, Honti József edző, technikai vezető, Dr. Pák Gábor orvos, Matyók László társadalmi elnök, Reszeli-Soós István vezetőedző, Wágner Ferenc szakosztályvezető, Csuha András elnök, Holdampf Sándor pályaedző, gyúró, Belányi István. Elől: Csapó Károly, Tóth Ferenc, Guba Péter, Borsos Zsolt, Ignácz János, Szenczi Gábor, Romfa Károly és Marosvölgyi József

A csapatnak azonban soknak bizonyult egyszerre ennyi irányban koncentrálni, és érthetően elfáradt, így a bajnokság végén a 7. helyen végeztek. Talán nem véletlen, hogy a szezon végén a Vác Oroszt és Szedlacseket is elvitte, ugyanakkor visszatért a Honvédból az egykori saját nevelésű kiváló Sikesdi Gábor, és vele érkezett csapattársa, Tóth Ferenc is. Az új évadban a két gólerős játékos kiválása ellenére is nagy lendülettel kezdtek, és tíz forduló után mindössze két kapott góllal nemcsak veretlenek voltak, de a legtöbb mérkőzést megnyerve, fej-fej mellett álltak az élen a szintén veretlen Csepellel. Éppen ekkor került sor az egymás elleni rangadóra, amelyet a Dorog nyert.[36] Mindenki az NB I-et emlegette, és nem alaptalanul. A csapat továbbra is nyerte a meccseit, miközben egy nem mindennapi megtiszteltetés is érte az egyesületet. Az olasz C válogatott elleni soron következő ligamérkőzésre magyar csapatként a Dorogot jelölték, mint nemzeti C válogatott. A találkozót a dorogiak nyerték, feltéve a pontot az egész éves kiváló teljesítményre.[37] 1991 a nagy sikerek éve volt a klub történetében, amelyhez még a Fair play-díj odaítélése is társult, melyet az ország legsportszerűbb csapata kapja minden évben. A bajnokság végéig harcban maradtak az NB I-ért, de az utolsó fordulóban kikaptak a III. kerületi TTVE csapatától, amellyel elbukták az élvonalba jutás lehetőségét, az pedig csak egyetlen ponton múlott.

A DBSC Híradó I. száma 1992-ből
Az 1992–93-as évad csapata. Felső sor balról: Ambrus, Szalai, Kasza, Kilián, Csapó, Zalomír, Szőczey. Középen: Simon, Balogh, Bánföldi, Reszeli-Soós István vezetőedző, Csuha András klubelnök, Holdampf Sándor edző, Kaiser József utánpótlás vezető, Varga, Harmat, Belányi. Ülő sor: Jeszenszky, Guba, Garas, Sikesdi, Szatmári, Borsos, Tóth, Szenczi és Shirgea.

Az 199293-as szezonnak úgy vágtak neki, hogy egyértelmű cél az NB I. A Dorog úgy vette az őszi szezont, akárcsak az elmúlt évben. Egyetlen vereséggel ott álltak a feljutás küszöbén, azt is a nagy vetélytárs, a Haladás ellen szenvedték el 1–0 arányban. A Magyar Kupában is meneteltek, ahol az Újpest állította meg őket.[38] 1992-ben is a Dorog volt a legportszerűbb csapat. Az 1993-as bajnoki folytatás előtt egy nemzetközi teremtornát, a Szuper Kupát nyerték, [39] majd a bajnoki nyitány főpróbáján legyőzték a Vácot. Remekül szerepelt a csapat, és miután 4–1-re leiskolázták a Tatabányát, Szombathelyen már előrehozott NB I-es mérkőzésnek titulálta a sajtó is a Haladás elleni rangadót, ahol 8000 néző előtt fantasztikusan játszottak, azonban egy megítélt 11-essel veszítettek 1–0-ra, miközben két egyértelmű büntetőtől megfosztották a Dorogot.[40] A végén kísértetiesen hasonlított a végjáték az egy évvel korábbihoz. A csapatnak megint csak egy pontra lett volna szüksége az utolsó mérkőzésen a Sopron ellen hazai pályán. Hiába támadták végig a meccset, a legjobb helyzetek is kimaradtak. Egy ízben Sikesdi lövése túl is jutott a gólvonalon, de a játékvezető nem ítélte meg, akárcsak a teljesen egyértelmű 11-est, ugyanakkor egy meglehetősen vitatható esetből kapott büntetőből, majd egy többméteres lest elengedve az utolsó percben született góllal 2–0-ra nyert az ellenfél, és újra elúszott az NB I. Ezzel végleg szertefoszlott egy illúzió, és egy csodálatos korszak lezárult. A balsikerekhez hozzátartozott egy pech-széria is, nevezetesen a tavaszi szezon 6. fordulójától a befejezésig a csapat mérkőzésenként folyamatosan 4–5 standard játékosát kénytelen volt nélkülözni sérülések miatt.[41]

Az 1991–93 közötti időszak csapata: Belányi István, Borsos Zsolt, Harmat József, Schuttovics László, Varga János, Szenczi Gábor, Csapó Károly, Orosz Ferenc, Kilián Géza, Romfa Károly, Simon László, Guba Péter, Bohner Zoltán, Ignácz János, Sikesdi Gábor, Tóth Ferenc, Bánföldi Zoltán, Szőczey István, Arany László, Szatmári Csaba, Kasza István, Szabó Zoltán, Jeszenszky József, Garas Zoltán, Balogh Zoltán, Huszák Zsolt, Cristian Zalomír, Constatin Shirgea, Roman Mazupa, vezetőedző: Reszeli-Soós István.

A bajnokság végén készült riport alkalmán a könnyeivel küszködő Reszeli edző a következőt nyilatkozta: „Mindent megpróbáltunk, de akkora ellenszélben kellett bizonyítanunk, amelyet a csapat nem bírt el” [42] – utalva ezzel arra is, hogy több esetben egyértelműen az inkorrekt játékvezetés okán érezhető volt, mintha sokan nem akarták volna a Dorog feljutását. A szezon után szétszedték a csapatot, mindössze nyolc játékos maradt a népes keretből. Kasza István személyében már a negyedik dorogi került Vácra, akik később meghatározói lettek az NB I-es bajnokcsapatnak és a Bajnokok Ligája sikereknek. Cserében Vácról érkezett Lénárt János, Szatmári Csaba helyett pedig Ivo Georgiev Debrecenből. A bánya visszavonta a klub kiemelt anyagi támogatását. Honti József vette át a csapat irányítását a lemondott Reszeli-Soós Istvántól, aki a mostoha körülmények ellenére egy stílusosan játszó, ütőképes gárdát épített. A kezdeti szakaszban még döcögött a szekér, de mérkőzésről mérkőzésre egyre jobban ért össze a csapat, amely a nagy havazás miatt egy forduló elmaradása okán a csonkára sikeredett szezon végén az őszi bajnok Nagykanizsa mögött két pontnyi különbséggel a 3. helyen zárt..[43]

Az 1993-as őszi csapat: Simon László, Borsos Zsolt, Harmat József, Csapó Károly, Guba Péter, Tóth Ferenc, Belányi István, Lénárt János, Jeszenszky József, Szalai Norbert, Ivo Georgiev, Ócsai János, Tábori István, Bors János, Ambrus Zoltán, Gömbös András, vezetőedző: Honti József.

Ellehetetlenülés, majd felemelkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NB II-es dorogi csapat 1994. tavaszán.
A Dorogi SE 1995. őszén. Álló sor balról: Haász Gábor, Karcagi Pál, Vanicsek Zoltán, Harmat József, Harmath László, Borsos Zsolt. Középső sor: Dr. Révay Gábor elnökségi tag, Honti József vezetőedző, Romfa Norbert, Binder Vendel, Csapó Károly, Tóth László, Szalai Norbert, Bajor Tibor, Holdampf Sándor edző, gyúró, Perger Károly elnök. Ülnek: Marczinkó Zoltán, Toronyi Imre, Fodor Gábor, Simon László, Altrichter Tamás, Izeli József.

Nagy gondokkal köszöntött a klubra az 1994-es esztendő, miután a bánya végérvényesen kivonult a támogatói körből: az éppen 80 éves egyesületet a megszűnés veszélye fenyegette. A hivatalos álláspont szerint elfogyott a Dorogi Szénbányák vezérkarának türelme a klub irányában, mivel egymást követő két szezonban is elbukta az NB I-es feljutást. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a bányát ebben az időben privatizálták, és a magánkézben összpontosuló bányának a tulajdonosa nem kívánta támogatni a csapatot. A bánya tulajdonviszonyának átalakulását azonban nem csak a sport sínylette meg ebben az időszakban. A bánya a sport mellett korábban kiemelt kulturális és szociális támogató volt a városban, 1994 óta azonban gyakorlatilag semmilyen módon nem segíti a várost, ahogy a Dorogi Bányász Zenekart sem. Az ellehetetlenült klub szétesett, Honti edző lemondott, és az amúgy is szűkös játékoskeretből többen is távozni kényszerültek.[44] Jobb megoldás híján a legjobb játékosait eladta a klub, hogy bevételhez jusson. Simont már az elmúlt évben is vinni akarta az Újpest, ő azonban Dorogon akart maradni, ekkor viszont kényszerből eladták a legélelmesebb jelentkezőnek, a Stadler FC-nek. Guba is Simon sorsára jutott, s a dorogiak a leggólerősebb támadójukat áldozták fel ezzel. Nem volt fűtés és meleg víz sem, teljes volt a csőd. A megmaradt, mindennel dacoló maroknyi állomány nem adta be a derekát, és kiállt a tavaszi folytatásra, immár Haraszti János edző irányítása alatt, aki maga is a Dorog játékosa volt egykor.[45] Az eladott játékosokat az ifjúsági csapatból igyekeztek pótolni. Közülük sokan igen fiatalon estek át a tűzkeresztségen, mint Malárik, vagy éppen Sztojka, akik gyakran kaptak helyet a kezdőcsapatban is. Ezen felül a környékbeli települések alacsonyabb osztályban szereplő csapataiból is érkeztek néhányan. Erőn felül teljesítve, hat fordulóval a befejezés előtt, a hetedik helyen álltak a tabellán. A bajnok Nagykanizsa ellen két meghatározó játékosát, Harmatot és Csapót is kiállították, majd eltiltották, Lénárt pedig makacs sérülése miatt volt kénytelen hosszú időt kihagyni. A csapat kilenc emberrel is végig versenyben volt a listavezető ellen. Legyőzték a mezőny sikercsapatát, a 3. helyezett Keszthelyt 3–0-ra, és nyertek a dobogós álmokat szövő BKV Előre ellen is. A bajnokság hajráját azonban nem bírták, ötször kaptak ki egymás után, amellyel az utolsó fordulóra a kieső zóna szélére csúsztak, de még éppen bennmaradó helyen álltak. A zárómérkőzésen, Veszprémben egyetlen pontot kellett volna szerezni a bennmaradáshoz. Az első félidőben még 0–0 volt az eredmény, azonban a második játékrészben bekapott gólt követően szétestek, és újabb gólokat kapva 4–0-s vereséget szenvedtek, amellyel kiestek az NB II-ből. [46] Az NB III-ban vergődött a csapat és a kiesés szélén állt, a klub megszűnésének állandó rémétől kísértve. 1995 elején a Petőfi Rádió Sportkoktél című műsorában a neves sportriporter Vass István Zoltán és kollégái egy szép összeállítást mutattak be az egykori bányászcsapatokról, köztük egy teljes önálló fejezettel a Dorogról. Az utolsó pillanatban érkezett a mentőöv. A dorogi önkormányzat rendkívüli segélyt szavazott meg, és folyamatos támogatásról biztosította a haldokló klubot.

A dorogi csapat 1996 tavaszán. Felső sor balról: Harmat József, Borsos Zsolt, Kneiszel Krisztián, Tóth László, Faragó Szabolcs, Vanicsek Zoltán, Szalontai Róbert. Álló sor: Honti József vezetőedző, Árvai Ferenc törzsszurkoló, Rozgonyi Miklós elnökségi tag, Salik László, Horváth Gellért, Romfa Norbert, Perger Károly ügyvezető, Czomba László elnökségi tag, Holdampf Sándor edző, gyúró, Farkas János technikai vezető. Ülnek: Takács Gábor, Binder Vendel, Belányi István, Simon László, Czifferi Tamás, Bajor Tibor. Elől: Marczinkó Zoltán, Toronyi Imre, Bodó László, Altrichter Tamás, Merényi Tamás.
Dr. Tittmann János polgármester, a klub társadalmi elnöke lett, aki 1995 óta sokat tett az egyesületért

Átvállalták a sporttelep teljes fenntartási költségét, miközben megszüntették a Dorogi Bányász elnevezést. A csapat a Dorogi SE nevet vette fel, a régi klubcímert ideiglenesen Dorog város címere váltotta.[47] A gárda, ha nehezen is, de kiharcolta a bennmaradást. Az új évadban normalizálódtak a viszonyok. Honti József vette át újra a csapat irányítását, amely gyakorlatilag változatlan összetételben kezdte a bajnoki küzdelmeket, viszont visszatért Simon László a Stadler FC-ből, Szedlacsek István Vácról, míg Vanicsek Zoltán az FTC-ből igazolt Dorogra. Kiesőjelöltből bajnokjelöltté léptek elő, és sokáig nyílt volt a verseny a bajnokságot nyert Gázszer FC-vel szemben, de ekkor még be kellett érni a 4. hellyel. Az 199697-es évadban viszont rajt-cél győzelemmel nyerték a bajnokságot. A Magyar Kupában a 16 közé jutásért játszottak az Újpest ellen. Bár kiestek, azonban a hazai visszavágón úgy győztek, hogy a helyzetek alapján akár a 4 gólos hátrányt is ledolgozhatták volna. [48] Ebben az időszakban került sor a vb-selejtezőre készülő magyar labdarúgó-válogatott elleni előkészítő mérkőzésre a tatai edzőtáborban, ahol a nemzeti csapat kínkeservesen nyert 1–0-ra. A Telesportnak adott interjúban Kuttor Attila, a válogatott oszlopos tagja így nyilatkozott: „Nem gondoltuk volna, hogy a Dorog ilyen nehéz ellenfél lesz”. A csapat erejét mutatta, hogy még a három legjobb játékosának kiválása ellenére is megnyerte a bajnokságot. Tavasszal, a 7. forduló után készültek a Komárom elleni idegenbeli ragadóra. A meccs hétvégéjét együtt töltötték a játékosok, azonban Simon, Harmat és Vanicsek megszegte a szigorú esti 10 órai takarodót, ezért Honti edző mindhárom játékost felfüggesztette, akik a hátralevő nyolc mérkőzésen már nem is kaptak lehetőséget, amelyet a Dorog veretlenül (6 győzelem, 2 döntetlen) és 2 kapott góllal zárt.[49]

A bajnoki kiírásnak megfelelően az NB III-as bajnokok osztályozót játszhattak az NB I/B-ért, ezáltal két osztályt ugorhattak előre. A Dorog emlékezetes mérkőzésen jutott az NB I/B-be a Dunakeszi ellen. Bár az idegenben lőtt gól döntött a Dorog javára, az osztályozó alapján egyértelműen a dorogiak bizonyultak jobbnak. Több, mint 10 ezer szurkoló ünnepelte a mérkőzés lefújása után a dorogi fiúkat, ahol Csank János szövetségi kapitány is jelen volt.[50]

A 1996-97-es bajnokcsapat: Simon László, Borsos Zsolt, Harmat József, Belányi István, Szépvölgyi Zoltán, Altrichter Tamás, Marczinkó Zoltán, Faragó Szabolcs, Toronyi Imre, Horváth Gellért, Bodó László, Bajor Tibor, Vanicsek Zoltán, Takács Gábor, Czifferi Tamás, Brandhuber Barna, Sabján István, Kneiszel Krisztián, Mucha Bálint, Haselbach Zsolt, Bohner Zoltán, vezetőedző: Honti József.

Az élvonal felé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dorogi bajnokcsapat a tihanyi záróforduló előtt 1997-ben. Állnak balról: Bohner, Takács, Faragó, Borsos, Szépvölgyi, Kneiszel, Belányi. Elől: Czifferi, Brandhuber B., Horváth, Altrichter, Bodó. Fekszik: Toronyi
A Dorogi SE NB I/B-s csapata 1997. őszén

Bár két osztálynyit ugrott előre a csapat, az NB I/B-t gyakorlatilag az NB III-as keret kezdte, akik mindjárt a mezőny egyik favorit egyesületét, a Nagykanizsát 4–1-re verték, és a folytatásban is eredményesek voltak. Idegenben győzték le 2–0-ra a kitűnő Salgótarjánt, a két bajnokaspiráns III. Kerületi TVE és Nyíregyháza ellen döntetlent értek el, a Magyar Kupában pedig a 16 közé jutásért az MTK ellen búcsúztak. A szezont ennek ellenére végül kieső helyen zárták.[51] Ekkor jelentkezett a Budalakk Konzorcium RT. mint tőkeerős befektető, akik az MLSZ által az 1998-ban felállítani kívánt Profi Ligába, mint a legmagasabb szintű honi osztályba kerülést célozták meg a Doroggal. 1997 vége nagy változást hozott a klub háza táján. Az egyesület felvette a Budalakk Konzorcium FC. Dorog nevet. Új címere az eredeti klubcímerre emlékeztet, de a bányászkalapács kikerült belőle, helyét egy futball-labda foglalta el, ezen kívül mintegy 20 játékost igazoltak, Honti edzőt a Sarlós AndrásTóth József edzőpáros váltotta, valamint a klubelnöki széket a befektető céget közvetítő Valencsik Ferenc foglalta el, aki ezekben az időkben adta ki A focicsalók című könyvét. A Dorog valóban úgy festett, mint egy profi klub, és minden jel arra mutatott, hogy egy kedvezőbb időszak előtt állnak. Az előkészületi mérkőzéseken szinte mindenkit legyőztek, köztük a Ferencvárost 3–0-ra, a Honvédot 2–0-ra, azonban a vezérkarban ellentét támadt, és néhány bajnoki fordulót követően szerződést bontottak Sarlósékkal, hogy őket Bozai Gyula vezetőedző váltsa. Az eredmény katasztrofális volt, és a csapatból sereghajtó lett.[52] Közben a Budalakk nem kapott engedélyt egy festéküzem Dorogra történő telepítésére, így válaszlépésként azon nyomban kivonult a dorogi klub életéből. A főszponzor mellett az újonnan érkezett játékosok egy része és Bozai edző is távozott. A kaotikus helyzetben visszahívták Honti Józsefet, aki inkább az eredeti játékosoknak szavazott bizalmat. A csapat nagy hajrával elkerült a kieső helyről, végül azonban mégis kiesett. Az utolsó fordulóban 1–1-et játszottak a Sopron ellen, de a bennmaradáshoz győzniük kellett volna. A dorogiak nagyon közel álltak ehhez, ám kihagytak egy 11-est, az ellenfél pedig az utolsó percekben egyenlített.[53] Profi liga helyett az NB II-t, tehetős anyagi háttér helyett pedig több milliós hiányt hagyott hátra Valencsik elnök és az alig féléves fúziót követően a Budalakk. 1998 nyarán újjászerveződött az elnökség, amely új alapokra helyezte a klub vezetését. Ekkor vették fel a mai napig hivatalos elnevezést, a Dorogi FC-t, és rehabilitálták az eredeti címert. Egyetlen komolyabb támogató a város önkormányzata volt, de a szerényebb anyagiak ellenére legalább biztos és kiszámítható körülmények voltak ebben az időben. Az NB II-es évadot szinte az 1997-es bajnokcsapat gerince által alkotott gárda küzdötte végig, kiegészülve a legendás Bene Ferenc ideigazolt fiával. ifj. Bene Ferenc maximálisan azonosult a dorogi klubbal, és a csapat erőssége, valamint házi gólkirály lett. A dorogiak bronzérmet szereztek és remekeltek a Magyar Kupában is, ahol a Tatabánya legyőzését követően csak szoros csatában maradtak alul a Kispest Honvéd ellen 2–1 arányban (*).[54]

Az NB I-be jutott dorogi csapat, az évad zárófordulóján Taksonyban, 2000 nyarán. Felső sor balról: Nádasi Mihály, Fekete Zoltán, Csapó Károly, Borsos Zsolt, Takács Gábor, Brandhuber Barna, Faragó Szabolcs, Czivisz Tamás, Engelbrecht László. Guggolnak: Vigh Szabolcs, Pásztor Márk, Bodó László, Marczinkó Zoltán, Horváth Gellért, Szegvári Gábor, Szabó Gyula elnökségi tag és Czifferi Tamás.
Az NB I-es csapat 2000-ben. Felső sor balról: Kecskeméti, Hollik, Csapó, Faragó, Horváth. Középen: Szabó Gyula elnökségi tag, Borsos, Belányi, Halmai, Honti József vezetőedző, Varga János edző, Vigh, Czivisz, Kiss László ügyvezető. Ülő sor: Takács, Marczinkó, Czifferi, Bodó, Nádasi és Pásztor.

Az 19992000-es évadban egyértelmű cél az NB I-be kerülés volt, és minden a terveknek megfelelően haladt annak ellenére, hogy két meghatározó játékost is nélkülözni kellett, mivel Bene Ferencet és Merényi Tamást is elvitte az NB I/B-s BKV Előre. A szezont feljutó helyen zárták. Az utolsó mérkőzés (Dorog–Taksony 2–0) napján ünnepelték a klubalapítás 85. évfordulóját, melynek részeként hatalmas érdeklődés mellett avatták fel a Dorogi Sportmúzeumot az MLSZ főtitkár Berzi Sándor és sok neves egykori dorogi labdarúgó jelenlétében, köztük a két világháború közötti korszak legendás alakjával, a klubbal majd' egyidős Csermák Jánossal, valamint Grosiccsal és Buzánszkyval.[55][56] A tavaszi folytatás előtt derült ki, hogy kiürült a klubkassza és nem jön további anyagi segítség. Honti edző játékosai azonban nem mindennapi klubhűségről és sportszerűségről mutattak példát, amikor így is vállalták a folytatást és vele együtt a célkitűzés teljesítését. A csapat kiharcolta az NB I-be kerülést, amely csak nevében volt NB I, ugyanis a Profi liga létrejöttével kapta ezt a nevet a kiemelt másodosztály.[57] Az NB I-be jutott csapat: Czivisz Tamás, Borsos Zsolt, Csapó Károly, Belányi István, Altrichter Tamás, Faragó Szabolcs, Bodó László, Takács Gábor, Marczinkó Zoltán, Czifferi Tamás, Brandhuber Barna, Vígh Szabolcs, Fekete Zoltán, Szegvári Gábor, Halmai Tamás, Vida István, Kiss Krisztián, Hídvégi Péter, Engelbrecht László, Nádasi Mihály, Pásztor Márk, Mlaka Tamás, vezetőedző: Honti József. Az új szezon előtt rendezőzött az anyagi háttér. Az önkormányzat mellett sikerült támogatóként megnyerni a Dorogon abban az időben gyárat nyitó Sanyo Hungary Kft-t. A Dorog még így is a mezőny egyik legszerényebb anyagi hátterű egyesülete volt, a csapat azonban sikeresen bennmaradt, amelyhez nagyban hozzájárult a zsinórban megnyert öt mérkőzés, amelyet 10:1-es gólaránnyal hoztak. Erre az időszakra esett a Fradi elleni emlékezetes mérkőzés a 2000-es év bányásznapján, ahol 2–2-es döntetlent harcoltak ki.[58][59]

A 2000-2001-es évad NB I-es csapata. Felső sor balról: Hídvégi, Belányi, Hollik, Borsos, Engelbrecht, Papp, Szegvári, Czivisz, Halmai. Középen: Honti József vezetőedző, Faragó, Fekete, Takács, Varga János edző, Csapó, Mlaka, Nádasi, Perger Károly klubelnök. Ülő sor: Bodó, Pásztor, Vigh, Czifferi és Marczinkó.
Az utolsó NB I/B-s dorogi csapat 2002-ben, a tavaszi szezon rajtja előtt

Az új 2000-2001-es évadban sokáig jól szerepeltek, de a bajnokság hajrájára a sorozatos sérülések következtében az amúgy is szűk létszámú keretre még nagyobb nyomás nehezedett. Sikerült a utolsó fordulóig életben tartani a bennmaradási esélyeket, így ha a zárómeccsen legalább döntetlent játszik a Dorog, továbbra is NB I-es maradhat. Az ellenfél azonban éppen az a Százhalombatta volt, amelynek a bajnoki ezüstéremhez viszont győznie kellett. A helyzetet tetézte, hogy a mérkőzésre elfogyott a dorogi legénység, Honti edző rendelkezésére mindössze hét épkézláb játékos állt. A ritka szorult helyzetben ketten sérülten is vállalták a játékot, köztük Hollik András, aki még lépni is alig tudott, valamint az ifjúsági csapatból pótolták a hiányzókat, így a cserepad szinte üres volt a mérkőzésen. Nem sok jóval kecsegtetett a találkozó, ráadásul az első félidőben történt kiállítás miatt emberhátrányba kerültek. A meccs ritkán látható drámai végkifejletet hozott, ahol a második félidő elején 3–1-re vezetett az ellenfél, viszont a szurkolók hangorkánjával támogatott dorogiak kiegyenlítettek. Néhány perccel a befejezés előtt újból előnyhöz jutott a Százhalombatta, azonban az utolsó percben csillant egy végső esély, amikor a dorogi csapat 11-eshez jutott. Ha belövik bennmaradnak, viszont a büntetőt elvállaló Takács Gábornak – hasonlóan társaihoz – jártányi ereje sem maradt. Lövése alig vánszorgott el a kapuig, amelyet a kapus könnyedén hárított, így 4–3-as vereség lett a vége. Az eredmény alapján kiesett volna a Dorog, azonban ezúttal a szerencse melléjük szegődött, miután volt visszalépő, ezáltal megőrizhették NB I-es tagságukat.[60]

A 2001-es őszi szezonban Strausz László edző és egy csapatra való új játékos érkezett Dorogra. A régi és többször bizonyított labdarúgókat mellőzték, miután Strausz edző az új szerzeményeket erőltette, és vereséget vereségre halmozva, a dorogi labdarúgás példátlanul gyenge időszakát produkálta. Az edző szezon közben távozott, helyét ideiglenesen Varga János vette át, majd az országos hírnevű vállalkozó, Horváth Pál, a Fővárosi Rádió Taxi elnöke érkezett, aki megfelelő anyagi támogatás mellett általános felemelkedést ígért. A lelkes befektető a szakmai irányítást is kezébe vette, és egyben a csapat edzője lett. Az első általa irányított mérkőzésen megszerezte a Dorog az első győzelmét az évadban. Horváth edző is hozott számos új játékost, ugyanakkor adott lehetőséget azoknak is, akiknek jó része 5–6 éve folyamatosan a csapat gerincét adták. A csapat kiharcolta az osztályozós helyet, amellyel megvédhette volna a menet közben újra NB I/B-nek nevezett kiemelt másodosztályú tagságát. Az osztályozó első találkozóját azonban 1–0 arányban elveszítették odahaza a Monor ellen. Hiába egykapuzott a meccsen a Dorog és kihagyott számtalan ziccert, a vendégek jószerével az egyetlen támadásukból gólt értek el a mérkőzés végén, így az idegenbeli 2–2 kevésnek bizonyult. Azonban akárcsak az elmúlt évben, ezúttal is indulhatott volna a csapat az NB I/B-ben, de Horváth Pál a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudta az elnökséget meggyőzni, hogy az induláshoz szükséges minimum összeget teremtsék elő. Az egyre elanyagiasodó honi labdarúgás által generált helyzetnek számtalan egykori élcsapat esett áldozatául az elmúlt egy-két évtizedben, amely 2002 nyarán érte utol a dorogi klubot is, amely ugyan szerencsésebben járt sok más klubhoz viszonyítva, hiszen nem szűnt meg, de az élvonalbeli szereplés lehetőségéhez nincsenek meg az anyagi feltételek.[61][62]

  • (*) Kapcsolódó videó:

Dorog–Kispest Honvéd Magyar Kupa-mérkőzés, 1999

A XXI. század első évtizede[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2009–2010-es csapat
Az utolsó NB II-es csapat. Felső sor balról: Dr. Pák Péter csapatorvos, Kriska, Halmai, Haász, Czipper, Brandhuber T. Középső sor: Varga János edző, Czakó, Merényi, Csapó, Faragó, Papp, Pandúr, Morecz László vezetőedző. Elől: Hídvégi, Nádasi, Bodó, Hauser, Bergendi, Fuzik és Kiss.

A 20022003-as idényt már az NB II-ben folytatta a csapat, ahol ugyan jól szerepelt, valamint még egyszer érdemlegesebb szereplés történt a Magyar Kupában is, de az egyre nagyobb költségek miatt a klub maga kérte az egy osztállyal való visszasorolását 2003-ban. Azóta az NB III-ban szerepeltek váltakozó sikerrel, de leginkább a bennmaradásért küzdöttek évről évre. Az időszak emlékezetes eseménye az egyesület fennállásának 90. évfordulóján rendezett ünnepség volt 2004. szeptember 11-én. [63]. Az elmúlt évek legjobb bajnoki szereplését a 20062007-es évadban elért 6. hely jelentette. Dorogon már mintegy másfél évtizede abszolút amatőr alapokra helyezték a klub működését, ennek megfelelően a játékosok munka mellett futballoznak. A csapat tagjai meglehetősen fiatalok, akik szinte kivétel nélkül saját nevelésű labdarúgók, vagy környékbeliek. Külön említést érdemel a keretből a veteránnak számító Faragó Szabolcs, aki több, mint másfél évtizede játszik a dorogi csapatban. Az évtized legnagyobb neve Duró József volt, az egykori NB I-es és válogatott játékos, aki korábban három évadot játszott a Dorogban, 2011. január 7-ig pedig a csapat vezetőedzője volt, jelenleg pedig a dorogi öregfiúk csapatának a tagja. Őt Karcagi Pál követte, aki szintén a Dorog egykori játékosa volt. A 201011-es évadot követően a csapat kieső helyen végzett, azonban az MLSZ átszervezésének köszönhetően továbbra is az NB III-ban szerepelhet.[64]

  • Kapcsolódó videó:

Újpest B–Dorog bajnoki meccs, 2010

Elmozdulás a holtpontról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igazi példás csapategység jellemezte a dorogiakat a 2011-2012-es évadban
A dorogi csapat a 201112-es évadban a magyar labdarúgó-bajnokság harmadosztályában a Duna csoport őszi szezonjában

A 201112-es évadtól Miskei Attilát - aki az 1990-es évek első felében a Dorog játékosa is volt - nevezték ki az új vezetőedzőnek, segítője pedig a szintén egykori dorogi kiválóság, Harmat József lett. Rövid időn belül jelentős változások történtek, és egy teljesen más Dorogot láthattak a szurkolók az őszi szezonban, noha a játékosállományban többen is megmaradtak a korábbi csapatból. A dorogiak remek rajtot véve 12 forduló után – a mezőnyben egyedüliként – még veretlenek voltak, és mindössze 5 gólt kaptak, a tizedik fordulót követően pedig vezették a tabellát is. A 13. fordulóban aztán hazai pályán a listavezető Érd elleni 1–0-s vereséggel megszakadt a kitűnő sorozat, és végül a 3. helyről várhatták a tavaszi folytatást. Az új szezonban is tartották remek formájukat és a bajnokság hajrájában nyílt versenyben álltak a bajnoki címért. Akár csak az ősszel, ezúttal is a listavezető, a bajnokságot megnyerő Érd ellen szenvedték el egyetlen vereségüket, minimális 1:0 arányban. A 2. helyet azonban magabiztosan tartva ezüstérmesek lettek és az elmúlt évtized kimagaslóan legsikeresebb évadát zárták. A dorogi csapat három leget is felállított: az egész mezőnyben ők kaptak ki a legkevesebbszer, mindössze kétszer, valamint a legkevesebb gólt kapták, összesen 14-szer rezdült meg a dorogi háló a 30 mérkőzésen, és gyakorlatilag egy teljes szezonon keresztül őrizték veretlenségüket. 2011. november 12. és 2012. június 2. közötti időszakban nem kaptak ki. Ezen felül március 31. és május 12. között 7 egymást követő mérkőzést nyertek meg. A keretben sok jó egyéni teljesítmény mellett elsősorban kiváló csapatteljesítményüknek köszönhetik előkelő helyezésüket. A gárda összetartása és a csapatszellem példás volt az egész évadban. Az amúgy is fiatalos csapat két saját nevelésű ifista újoncot is avatott ebben az évadban Bula Benjamin és Szatmári Csaba személyében. Előbbi, Monostori Tivadar unokája. A klub szakmai stábja még ekkor is olyan sportemberekből állt, akik egykor játékosként, később pedig szakvezetőként sokat tettek a dorogi klub hírnevéért. Így Monostori Tivadar, Kiss László, Varga János, Haraszti János, Morecz László, Belányi István, Bodó László és Csapó Károly mind a csapatot segítik szakmai tudásukkal és a klub iránti elkötelezettségükkel. [65][66][67][68]

A 2012–2013-as évad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fieszta a bajnokavatón
Bajnokcsapat

Az új évadot gyakorlatilag változatlan összetételű játékosállomány és szakmai stáb kezdte. Egyetlen említésre méltó változást Tóth László technikai vezető jelentette, aki a 2011–2012-es évadot követően nyugdíjba vonult elődjét, Kiss Lászlót váltotta ezen a poszton. Az új technikai vezető korábban szintén a Dorog játékosa volt. Az igazi változást a MLSZ új versenykiírása hozta, amelynek egyik alaptételét az első három osztály mezőnyének drasztikus csökkentési szándéka jelentette, valamint a dorogi csapat átsorolása a Bakony csoportba. A Duna csoportban a mezőny felszaporodott, egyrészt a 2012-es bajnoknak, az Érdnek köszönhetően, aki nem vállalta az NB II-es indulást, így továbbra is ebben a csoportban maradt. A dorogiaknak a csoportváltozás számos ismeretlen ellenfelet és jelentős utazási pluszt jelentett. A klub minimális célként a még osztályozós helyet jelentő 6. helyet jelölte meg. A Szövetség határozata értelmében az NB III-as csoportokban a 7. helyezettől lefelé valamennyi csapat kiesik a megyei osztályba. Ezáltal hatalmas küzdelmekre volt kilátás, hiszen a bajnoki végeredmény hosszú évekre meghatározhatta az egyes csapatok sorsát. A csoportról hamar kiderült, hogy mezőnye igen kiegyenlített erőkből áll. A dorogi csapat gyakorlatilag ott folytatta, ahol az előző szezont abbahagyta. A mezőny egyik meghatározó gárdája lett és az őszi szezont a 6. helyen zárta. A magabiztosan menetelő listavezető Balatonfüredet éppen a Dorognak sikerült megállítani a 8. fordulóban. [69]

A téli felkészülési időszakban négy játékos igazolásával kívánták a csapat hatékonyságát növelni. Köztük az egykori ferencvárosi és más NB I-es csapatnál is hírnevet szerző veterán játékosnak számító Schultz Levente és az Érdről érkező gólerős Skita Tamás ígérkezett a legígéretesebb húzásnak. A csapat a tavaszi szezonban minden előzetes várakozást alaposan felülmúlt. Veretlenül, mindössze két döntetlent játszva valamennyi mérkőzését megnyerve bajnoki címet szerzett. A bajnokság megnyerése mellett egy sor rekordot is sikerült felállítani. A Dorog volt az egyetlen csapat a mezőnyből, amely valamennyi ellenfelét le bírta győzni. Több csapat ellen oda-vissza is győzött, közte az egyik legnagyobb riválisnak számított Balatonfüred ellen, akik még gólt sem tudtak elérni a piros-feketék védelmével szemben. 2012. október 14. óta, összesen 17 bajnoki mérkőzésen át veretlen. A legkevesebb vereséget szenvedték el. Mindössze két alkalommal maradt alul, mindkétszer minimális egy góllal, amely még az őszi szezonban történt. A leggólerősebb és egyben az egyik legkevesebb gólt kapták és a legjobb gólaránnyal rendelkeztek. A tavaszi menetelés során egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy gólképtelenek voltak, ugyanakkor háromszor szereztek 5, kétszer pedig 4 gólt egy mérkőzésen. A csapat elsőként 5 fordulóval a befejezés előtt lépett elő listavezetőnek, igaz, akkor csak ideiglenesen, mert nem volt teljes a tabella, a menet közben elmaradt mérkőzések miatt. Igazán két fordulóval a vége előtt lépett az élre és meg is tartotta az utolsó két mérkőzésen aratott imponáló magabiztosságú győzelemmel. Az évad érdekességéhez tartozik, hogy a Dorog öt hónapon át nem játszott saját pályáján. 2012. november 3-án, a Nagykanizsa elleni hazai fordulót követően az őszi szezon zárómérkőzésére Sárváron került sor, majd a téli felkészülés során sem játszott hazai környezetben, aztán a tavaszi folytatásban a sorsolásnak megfelelően idegenben kezdtek, ezt követően pedig a hatalmas havazás miatt kimaradt a hazai meccsük, amely után szintén a sorsolásnak megfelelően két idegenbeli mérkőzés jött. Végül április 6-án lépett újra pályára a Buzánszky stadionban. [70] A sikert a záróforduló tette teljessé a harmadosztályban ritkán tapasztalható nézőszámmal. Hosszú évek után fordult elő újra, hogy Dorogon több ezren látogattak ki bajnoki meccsre. A pontos nézőszámot csak becsülni lehet, ugyanis a klub az utolsó hazai mérkőzésre, 2013. június 1-jén közel 2000 belépőt bocsájtott ki, amely elfogyott és ezt követően még mindig rengetegen várakoztak jegyre a pénztáraknál. A stadion kapacitásának ismeretében a becsült nézőszám 2500-3000 fő közöttire volt tehető. A bajnokavató hangulatában és a szurkolás minőségében is a legmagasabb osztályhoz volt mérhető. A mindent eldöntő záró sípszót követően rengetegen rohantak a lelátókról a játéktérre és önfeledten ünnepelték a bajnokcsapatot. Ekkor került sor a bajnoki aranyérmek és a győztesnek járó serleg – jelen esetben egy gravírozott kristályváza – átadására a Szövetség részéről, amelyet Buzánszky Jenő adott át személyesen. A hivatalos ceremóniát követően a kora hajnali órákban nyúlóan tartott a fieszta az északi kanyarban felállított sörsátorban. A bajnoki címet több egykori dorogi labdarúgó, többek között Füle Antal személyesen is együtt ünnepelte a helyszínen. [71][72][73]

A 2012-2013-as bajnokcsapat: Frank Tamás, Kinyik Ádám, Faragó Szabolcs, Máj Gábor, Bedő Béla, Papes Ferenc, Janetka Zoltán, Lajer Gábor, Hauser Dániel, Mészáros Áron, Ambrus Tamás, Vígh Ádám, Szabó Pál, Tóth Ádám, Grósz Gergely, Sándor Péter, Kopányi Ádám, Sebestyén Dávid, Tóth Zoltán, Bula Benjamin, Schultz Levente, Skita Tamás, Fürjes Ádám, Bakos Bence, vezetőedző: Miskei Attila. A csapat tagja volt továbbá Máté Miklós, aki az őszi szezont követően igazolt el, valamint az elmúlt évben már bemutatkozott Szatmári Csaba, akire a keret tagjaként számítottak, de ezúttal csak a Magyar Kupa-küzdelmek során szerepelt tétmérkőzésen, egyébként az U19-es csapatot erősítette a teljes évadban.

A 2012-2013-as bajnoki évad NB III. Bakony csoport bajnoka, a Dorogi FC
Buzánszky Jenő köszönti a bajnokcsapatot

A kiírás értelmében az NB III-as bajnokok az NB II. osztályozós helyein végzett középmezőnybeli csapatokkal küzdhettek a másodosztályú tagságért. A dorogiak az NB II. Nyugati csoport 7. helyezettjét, a Szigetszentmiklóst kapták ellenfelül, azonban hidegzuhanyként érte őket a keserű hír, hogy az osztályozó eredményétől függetlenül nem indulhatnak az NB II-ben, ugyanis nem rendelkeznek másodosztályú liszensszel, amelyet ez év márciusában kellett volna intézni. Mindettől függetlenül az MLSZ kötelezte a mérkőzés lejátszását, ugyanis amennyiben az ellenfél alulmaradna, úgy kiesnek az NB II-ből. Az első felvonásra 2013. június 8-án Dorogon került sor, ahol a motiválatlan hazaiak katasztrofális 6–0-s vereséget szenvedtek. Az egy héttel későbbi idegenbeli visszavágóra azonban alaposan felszívták magukat és teljesen egyenrangú ellenfelei voltak az egyébként nagy becsvággyal és jól játszó hazaiaknak, akik újabb gólfesztiválra készültek, azonban be kellett érniük az 1-1-es döntetlennel. Menet közben azonban újabb fejlemények kuszálták tovább a szálakat, ugyanis az első osztályból frissen kiesett Egri FC nem kívánt elindulni a másodosztályban, így az MLSZ kénytelen volt feltöltést előirányozni a csonkabajnokság elkerülése érdekében. Szabályai értelmében az osztályozón legjobb eredménnyel alulmaradt csapat és az éves összteljesítményével legjobb mutatókkal rendelkező csapat az erőnyerő. Ennek alapján a Dorogot illette volna a feljutást, azonban a liszensz hiánya tovább bonyolította a mezőny végleges összeállítását. Az MLSZ nem engedélyezte a dorogi egyesületnek a szükséges dokumentumok utólag történő rendezését, míg több hetes várakozást követően a Soproni VSE maradhatott az NB II-ben, a Dorog pedig továbbra is a harmadosztályban küzdhet. [74]

A dorogi klub történetében két év alatt jelentős pozitív változások álltak be. Az egyesület fő erejét az adja, hogy a teljes elnökség és a szakmai stáb tagjai kivétel nélkül erősen és önzetlenül kötődnek a nagy múltú klubhoz. Az egyik plusz kapocs, hogy szinte valamennyien egykor a Dorog játékosai voltak. Kara Dániel elnöktől és Mayer László alelnök és klub menedzsertől kezdve Bartalos József elnökségi tagon, Miskei Attila vezetőedzőn, Harmat József pályaedzőn át Tóth László technikai vezetőig gyakorlatilag valamennyiükre igaz, valamint Honti Józsefre is, aki újfent a dorogiakat szolgálja, mint játékos- és ellenfél megfigyelő. Többek között Schultz Levente leigazolásában is fontos szerepet játszott. A siker egyértelműen csapatmunka, azonban Mayer László személye kiemelkedik, aki minden téren rengeteg hangsúlyt és magánvállalkozásából jelentős összeget szentel az egyesületre. A dorogi csapat gerincét is saját nevelésű játékosok alkotják, az ideigazolt labdarúgók pedig maximálisan azonosulni tudtak a klub szellemével, a Dorogi Szívvel.

Névváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legrégibb ereklyék egyikén a korabeli írásmóddal ábrázolt egyesületi név
  • Dorogi Athlétikai és Futball Club (1914–1922)
  • Dorogi Athlétikai Club (1922–1949)
  • Dorogi Tárna (1949–1951)
  • Dorogi Bányász SK (1951–1967)
  • Dorogi Atlétikai Club (1967–1983)
  • Dorogi Bányász SC (1983–1995)
  • Dorogi Sport Egyesület (1995–1997)
  • Budalakk Konzorcium FC Dorog (1997–1998)
  • Dorogi Futball Club (1998-tól napjainkig)

Az egyesület címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dorogi FC jelenleg használt címere gyakorlatilag megegyezik a legelső címerrel, annyi finomítással, hogy a klub jelenlegi nevét és színét foglalja magában. Az embléma alapja két, egymás körül futó erős kontúrú kör, amely a folytonosságot is szimbolizálja. Színe legtöbbször fekete, csapatmezen, szereléseken fehér, zászlókon és ünnepi alkalom esetén arany, egyben ilyen esetekben olykor a körök babérággá alakulva jelennek meg. A két kör között határolt sáv felső görbületében a Dorogi, az alsóban pedig az FC felirat található, amelynek színe legtöbbször fekete, a fent említett esetekben pedig arany. A középső részen vízszintesen a klubszíneknek megfelelően piros-fekete-piros sáv díszíti. A címert a központban elhelyezett bányászkalapács uralja, amely a bányászat legkifejezőbb és legismertebb jelképe, valamint motívumeleme Dorog város címerének. Szimbolizálja a bánya, a település és a sport szoros összetartozását. Jelentésében ott rejlik a kemény, fáradságos, egyben felemelő munka, a siker, a küzdelem, az erő, a biztonság, az összetartás és a bajtársiasság. A bányászkalapács alatt, a két szerszámnyéllel mintegy körülölelve található a klubalapítás éve. A klubalapítás óta kis mértékben változott a név- és színváltozáshoz igazítva, de formáját és tartalmát mindmáig megőrizte. 1995–97 között átmenetileg a város címere volt rendszeresítve, 1997–98 között alig több mint fél évig pedig a Budalakkos változás, amelyről a történeti áttekintésben már szó esett. Létezik egy nem hivatalos formátum is, amelyet Horváth Pál és a Rádió Taxi fúziója idejében használtak, és amelynek mintájául a Kispest-Honvéd címere szolgált.[75]

Stadionja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsúfolásig megtelt fedett ülőlelátó 1927-ben
A stadion képeslap-sorozatnak mintául szolgáló felvétel 2001-ből
Buzánszky Jenő köszöntése 85. születésnapján és a stadion névadási ünnepsége. Balról: Szauter Tamás elnök, Buzánszky Jenő, Mayer László alelnök és Faragó Szabolcs csapatkapitány.

A város közepén, a Köztársaság út – Iskola utca – Vasút-sorZsigmondy Vilmos lakótelep által közrezárt területen található a 15 ezer fő befogadására alkalmas Buzánszky Jenő Stadion[76] (ahol esetenként közel 20 ezren is bezsúfolódtak már[77]) és a hozzá tartozó sporttelep, amely a Dorogi FC központja és centerpályája. Tárgyilagosan azonban – figyelembe véve a jelenleg elfogadott és hatályban lévő szabványokat – a hiteles és optimális befogadó képessége 10–12 ezer fő. Hivatalos címe: 2510 Dorog, Köztársaság út 3. Jelenlegi tulajdonosa a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány,[78] üzemeltetője pedig a Dorogi Városüzemeltetési Kht.[79] A létesítmény, amely két dorogi híresség, Kompolthy Ödön mérnök és Gáthy Zoltán aranyokleveles építész tervei alapján készült, gyakorlatilag egyidős az egyesülettel. A stadion az időközönkénti felújítások és átalakítások ellenére a mai napig is megőrizte eredeti arculatát. Legkorábban a 3000 férőhelyes fedett ülőhelyes tribün készült el, amelyben szektorok, díszpáholy, sajtó- és közvetítő állás is helyett kapott. A betonalapú, viszonylag magas állólelátón több, mint 10 ezren férnek el. Szintén az elsők között épült a díszesebb déli-kapu, az egykori főbejárat, amely eredeti állapotában maradt fenn. A stadion fő büszkesége kiváló minőségű játéktere, noha napjainkra a kilenc évtizednyi időszak érezhető nyomot hagyott rajta. Hosszú ideig az ország egyik legjobb minőségű pályájaként tartották nyilván, amelyet salakos atlétikai futópálya ölel körbe. Az 1920-as évek első felében a korszak egyik legkiválóbb sportcentruma volt, amelyet sok nagyváros és neves sportegyesület is megirigyelt. A létesítményhez tartozó legrégebbi elem, a háromszintes klubszékház, amely 1895-ben épült. Eredetileg a csendőrségnek, majd a vasútnak szánták, végül a klub birtokába került.[80] A sporttelephez már a legkorábbi időkben is tartozott öltöző, zuhanyzó, szertár, klubhelyiség és büfé is. 1923-ban felépült a több medencét, lelátót és ugrótornyot is magában foglaló versenyuszoda, amely egyben az első volt az ország vidéki települései közül, [81] 1924-re pedig az elkészült új nevezetességgel, a Zenepavilonnal nyerte el teljességét, ahonnan a bányász zenekar szolgáltatta az élő zenét a mérkőzéseken.[82] A szakosztályok megszaporodásának köszönhetően szükségessé vált a sporttelep bővítése, így kiegészítésként szabadtéri kézilabda- és röplabdapálya is létesült. A sportcentrum a dorogiak és a vonzáskörzetben élők kedvelt helyévé vált, amely a sport mellett kulturális és egyéb rendezvényeknek is otthont adott, ahol többek között tartottak táncmulatságokat, vagy éppen munkásgyűléseket. A második világháború során jelentős károkat szenvedett, amelynek legjobban az uszoda látta a kárát, amelyet többé már nem tudtak visszaállítani eredeti szépségébe.[83] Az évtizedek során számos felújítás és karbantartás történt, azonban sok esetben a politika gátolta a legjobb tervek és elképzelések kivitelezését, amelyek csak a tervező asztalig jutottak. Így nem készülhetett el 1971-ben az az átfogó és nagyszabású tervezet, amelynek keretén belül megújult volna a klubház, felépülhetett volna a múltjához méltó fedett versenyuszoda és a sportcsarnok. Kisebb szépítgetések ugyan történtek ekkor, azok azonban eltörpültek az eredeti tervek mellett. Ugyanígy nem lett soha villanyfényes stadion, amely ügyében évtizedekig fáradoztak a klub vezetői (annyi azért sikeresen megvalósult, hogy az egyik térfélen lehetőség van a kivilágításra, amely az esti edzésekhez alkalmas), majd az 1998-ban, a Makovecz Imre által tervezett káprázatos fedett versenyuszoda és sportcentrum is meghiúsult, miként a Westel által finanszírozott, minden igényt kielégítő elektromos eredményjelző is 2003-ban. Kisebb veszteségként és még csak nem is szorosan sportrendezvényként, de a stadion és vele együtt a város hírnevét öregbítendő rockfesztivál sem kapott helyet 2005-ben, amelyet a legendás 1981-es, szintén Dorogon megrendezett rockfesztivál emlékére szerettek volna tető alá hozni az Iron Maiden együttes főszereplésével. A szóbeli engedélyeztetés ugyan megtörtént, végül maguk a szervezők hajlottak arra, hogy más helyet kerítsenek a rendezvénynek a lakosság várható ellenállását megelőzve, így a három napos koncert a város határában lévő repülőtéren lett megtartva, igaz, már a brit szupercsapat nélkül.

A dorogi stadionból többször volt már televíziós közvetítés a Magyar Televízió és a Telesport által, a működését 1991-ben megkezdő városi televízió, a PKTV pedig minden egyes mérkőzést sugározta, a népszerű egykori rádiós körkapcsolásos műsor pedig Dorogról jelentkezett első ízben.[84] A stadion hivatalosan sokáig Dorogi Városi Stadion néven volt jegyezve, bár korábban, amikor a stadion rekonstrukcióhoz szükséges pályázati dokumentumokban meg kellett nevezni, felmerült az ötlet a névadással kapcsolatban, hogy Buzánszky stadion legyen, ám a klub és a város vezetői levették a napirendi pontról, mert nem tartották szerencsésnek élő személyről elnevezni. Közel egy évtized elteltével azonban felülvizsgálták a kérdést, és tekintve, hogy ország-, sőt világszerte elfogadott és bevett szokássá vált az élő személy utáni elnevezés stadionok és sportlétesítmények esetén, így a klub elnöksége és a város önkormányzata úgy határozott, hogy az eredeti terveknek megfelelően Buzánszky Jenő lesz a létesítmény névadója. A hivatalos ceremónia dátumaként Buzánszky Jenő 85. születésnapját jelölték meg, így 2010. május 4. óta hivatalosan Buzánszky Jenő Stadion a neve. 2001-ben az ország stadionjairól készült képeslap-sorozatban szerepelt Dorogi Bányász Stadion néven, ugyanakkor nem ez volt az első alkalom, mert már az 1920-as években is megörökítették képeslapon, jelezve a település életében betöltött szerepét. Egykor Szepesi György és Sándor Károly egyik kedvenc stadionja volt.[85]

Bajnoki sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bajnoki cím: 1923 (amatőr másodosztály), 1927, 1928, 1929, 1932, 1935, 1939 (valamennyi az amatőr első osztályban), 1944 (NB III -amatőr másodosztály), 1945 (nyári bajnokság - Közép-Magyarország Dunántúli csoport), 1949, 1971 (NB II), 1997, 2013 (NB III)
  • Bajnokok bajnoka cím: 1949 (a három NB II-es bajnok körmérkőzése győzteseként)
  • NB I. 4. hely, 1963 (pontazonossággal a 3. Újpest és egyetlen pont különbséggel a 2. MTK mögött)
  • Ötszörös bajnoki ezüstérmes: 1973 és 1976 (NB I/B), 1948 (NB II), valamint 1988 és 2012 (NB III.)
  • Osztályozó az NB I-be jutásért: 1945, Dorog–Tatabánya 4:0 és 1:2
  • Osztályozó az NB I-be jutásért: 1949, Dorog–BVSC 9:0, Dorog–Debrecen 7:2 (Budapesten, semleges pályán)
  • Osztályozó az NB I-be jutásért: 1966, Haladás-Dorog 1:1, Dorog-Ózd 3:2, Komló-Dorog 1:0. (A Haladás és a Komló került az NB I-be)
  • Osztályozó az NB I/B-be jutásért 1997, Dorog–Dunakeszi 0–0 és 1–1 (1–1). Az idegenben lőtt góllal a Dorog került a magasabb osztályba.
  • Nyolcszoros bajnoki bronzérmes: 1926 (amatőr másodosztály), 1968, 1969, 1982, 1992 és 1999 (NB II), valamint 1986 és 1987 (NB III Duna-csoport).
  • Nem hivatalos bajnoki cím: 1988 (NB III) Eredetileg a Dorog nyerte volna a bajnokságot, de a menet közben visszalépett (akkor 3. helyezett) Bp. Építők SC eredményeit visszamenőleg törölték. Egyedül a Dorog nyert oda-vissza ellenük, így a csapattól 4 bajnoki pontot és 3 gólt elvettek, így a Dorog hivatalosan a 2. helyen végzett.

Magyar Kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb Magyar Kupa-szereplései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat legjobb eredményei a kupa-sorozatban, ahol csak a legjobb 16 közé jutásért és attól felfelé játszott mérkőzések szerepelnek. A vastagon szedett csapat első osztályú, a normál betűs másod, míg a dőlt-betűs harmadosztályút jelent. Az első csapat, mint pályaválasztó volt a házigazda.[86][87][88]

  • 1927, Döntő: MACDorog 3:0 (Corinthian Kupa, illetve Corinthian-díj néven, amely 1945 után beolvadt az MNK-, majd az MK-ba), Budapest.
  • 1928, Döntő: Dunakeszi MagyarságDorog 3:0 (Corinthian Kupa), Dunakeszi.
  • 1930, Negyeddöntő: SzegedDorog 4:1 (Magyar Kupa), Szeged.
  • 1944, Elődöntő: KolozsvárDorog 4:3 (Magyar Kupa), Kolozsvár.
  • 1952, Döntő: Bp. Bástya (MTK) – Dorog 3:2, (Magyar Népköztársaság Kupa/MNK)

Budapest, Latorca úti stadion: 15 000 néző. Gólszerző: Pozsonyi Ignác, Aspirány Gusztáv.

  • 1955, Negyeddöntő: Bp. Vörös Lobogó - Dorog 5:0 (MNK), Csepel: 3000 néző. (Bakonyi kiállítása miatt a Dorog emberhátrányban játszott)
  • 1956, Nyolcaddöntő: Pécsi Dózsa - Dorog 5:3 (MNK), Pécs:5000 néző. gól: Monostori Tivadar (2), Pozsonyi Ignác. (Monostori kiállítása miatt a Dorog emberhátrányban játszott)
  • 1964, Negyeddöntő: Győri ETO – Dorog 1:0 (MNK), Győr.
  • 1965, Nyolcaddöntő: Bp. Vasas - Dorog 5:0 (MNK), Budapest.
  • 1968, Nyolcaddöntő: Dorog - Bp. Honvéd 1:3 (MNK), Dorog: 5000 néző. Gól: Bartalos József.
  • 1976–77, Negyeddöntő (MNK):

A négy közé jutásért oda-vissza csoportmeccseket kellett játszani. A Dorog eredményei a csoportban: Dorog – Csepel 0–0 és 2–2 (gólszerző: Péntek Sándor [2]), Dorog - ZTE 0–2 és 0–0, DorogBp. Vasas 1–2 (gól: Peszeki Jenő) és 2–3 (gól: Peszeki Jenő, Pásztor József), valamint Dorog - Bp. Honvéd 0–2 és 1–5 (gól: Péntek Sándor).

  • 1982, Legjobb 16 közé: Dorog – Szombathelyi Haladás 2–2, 11-esekkel 2–4 (MNK), 5000 néző. Gólszerző: Péntek Béla (2).
  • 1985, Legjobb 16 közé: Dorog – Siófok 0–2 (MNK).
  • 1986, Legjobb 16 közé: DorogFerencváros 1–2 (MNK), 6000 néző. Gólszerző: Harmath József, illetve Simon Tibor, Kvaszta Lajos.
  • 1991, Negyeddöntő: Dorog – Vác 2–2 és 1–1 (3–3) (Magyar Kupa). Az idegenben lőtt több góllal a Vác jutott tovább.

Első mérkőzés; Vác: 1500 néző, gól: Szedlacsek István, illetve Talapa Tibor. Visszavágó: Dorog, 7000 néző, gól: Orosz Ferenc, Csapó Károly, illetve Füle Antal, Répási Attila.

  • 1992, Legjobb 16 közé: Dorog – Újpest 0–4 (Magyar Kupa)
  • 1996, Legjobb 16 közé: DorogÚjpest 0–4 és 1–0 (1–4) (Magyar Kupa) Visszavágó: Dorog, 4000 néző, gól: Bajor Tibor.
  • 1997, Legjobb 16 közé: Dorog – MTK 0–2 (Magyar Kupa)
  • 1996, Magyar Kupa Megyei Kupa-győztes. Döntő: Dorog – Komárom 4–0 (Tata)
  • 1997, Magyar Kupa Megyei Kupa-győztes. Döntő: Dorog – Tatabánya 6–0
  • 1999, Magyar Kupa Megyei Kupa-győztes. Döntő: DorogTatabánya 3–1, Dorog: 3000 néző, gól: Marczinkó Zoltán, Vígh Szabolcs, Papp András.
  • 2002, Legjobb 16 közé: DorogGyőri ETO 0–1, (Magyar Kupa) Dorog: 1500 néző, gól: Szanyó Károly.

Egyéb nemzeti kupasikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Népszava Kupa-győztesek 1950-ben
  • Népszava Kupa-győztes, 1950. Döntő: Dorog–Vasas 2:1.
  • Országos Bányászkupa-győztes 1948, 1952.
    • döntő: Dorog–Tatabánya 3:1, 5000 néző (gól: Molnár József (2), Kinczel László), 1948,
    • döntő: Dorog–Salgótarján 4:3, 5000 néző (gól: Molnár József (2), Varga János, Klausz József), 1952.
  • Felszabadulás Kupa-győztes, 1949.

Jelentősebb nemzetközi mérkőzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Bányászkupa-győztes csapat 1948-ban
A győztes csapat Pozsonyban. Felső sor balról: Prohászka, Bakonyi, Kónya, Pozsonyi, Török, Pálmai. Guggolnak: Révész, Varga, Horváth, Dacsev és Ilku II.
Bakonyi István címeres dresszben

A mérkőzések eredményei dorogi szemszögből értendők, ahol a helyszínek és lehetőség szerint a pontos dátumok és a gólszerzők is megemlítésre kerülnek. [3] [89] [90] [91] [92] [93]

Dátum Ország Csapat Helyszín Eredmény Gólszerző
1936. Csehszlovákia Érsekújvári SE Érsekújvár 7-6
1950. május 30. Csehszlovákia Pozsony válogatott Pozsony 1-1 Klausz József
1953. Román 1952-1965 Nagyváradi Haladás Nagyvárad 3-2
1956. április 1. Csehszlovákia Slovan Nitra Nyitra 2-1 Varga János, Révész József
1956. Csehszlovákia Pozsony válogatott Pozsony 4-1.
1962. április 20. Belgium Anderlecht Antwerpen 2-1.
1962. április 21. Olaszország Juventus Antwerpen 1-0
1962. április 23. NSZK Bayern München Antwerpen 1-0 Kertes László
1962. április Belgium Royal FC Antwerpen Antwerpen 2-1
1979. június 14. Kuba Kuba Dorog 1-0 Kiss László
1980. február 20. Csehszlovákia Banik Ostrava Ostrava 2-2 Marosvölgyi József (2)
1984. augusztus 8. NDK Dinamo Berlin Dorog 2-2 Németh Zoltán, Czizmazia István
1989. augusztus 18. Csehszlovákia FC Hurbanovo Dorog 4-1 Németh Zoltán (2), Szedlacsek István, Sulija Ottó
1991. április Hollandia Feyenoord 3-0
1991. április Németország Kaiserslautern 2-0
1991. november 3. Olaszország Olaszország Dorog 2-1 Szenczi Gábor, Tóth Ferenc
1992. július 21. Csehszlovákia Handlova Nyitrabánya 3-2 Balogh Zoltán (2), Guba Péter

Nemzetközi kupasikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Intertotó-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szezon Bajnokság Forduló Ország Csapat Otthon Idegenben Össz.
1962 Intertotó-kupa 3. csoport Csehszlovákia Spartak Plzen 4:2 2:7 6:9
3. csoport Svájc La Chaux de Fonds 4:1 0:1 4:2
3. csoport Olaszország Padova 3:1 0:1 3:2

Egyéb címek, sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vidék legjobbja (1950-ősz, 1951, 1954, 1955, 1963)
  • Legsportszerűbb csapat, Fair play-díj (1991, 1992, 1993)
  • Komárom-Esztergom megye legjobb csapata, 1992

Történetének egyéb fontos mérkőzései és statisztikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legelső hivatalos mérkőzés: Dorog–Esztergom 2:0, 1914.
  • Az örök rivális elleni első mérkőzés: Dorog–Tatabánya 3:2, 1916.
  • Legelső nemzetközi mérkőzés: Érsekújvár–Dorog 6:7, 1936.
  • NB I-es mérkőzéseinek száma: 563.
  • NB I-es győzelmeinek száma: 162.
  • NB I-es vereségeinek száma: 248.
  • NB I-es szerzett góljainak száma: 795.
  • NB I-es kapott góljainak száma: 1003.
  • A legtöbb NB I-es gól szerzője: Monostori Tivadar 96 góllal.
  • A legelső NB I-es mérkőzés: Dorog–Szombathelyi Haladás 3:3, 1945. szeptember 23.
  • A legelső NB I-es gól szerzője: Lampert Mátyás, 1945. szeptember 23.
  • NB I-es gólkirályi cím: Monostori Tivadar 15 góllal (megosztott cím), 1958–59.
  • Magyar olimpiai-keret–Dorog 3:0, 1952.
  • Történetének legnagyobb arányú győzelme hivatalos mérkőzésen: Dorog – Bécsújhely-török légiós vegyescsapat 17–0, 1984.
  • Legnagyobb arányú veresége az NB I-ben: Bp. Honvéd–Dorog 10:1, 1953(*) és Bp. Vörös Lobogó 0:10 (1953)
  • Legnagyobb arányú győzelme az NB I-ben: Dózsa MADISZ–Dorog 0:9, 1946, és Dorog–Testvériség 9:0, 1947.
  • Legutolsó NB I-es mérkőzés: Zalaegerszegi TE–Dorog 2–0, 1977.
  • Legutolsó NB I-es gól szerzője: Szabó József, 1977. június 4.
  • Legelső népstadionbeli mérkőzés: Bp. Vasas–Dorog 5:4, 1954.
  • Legutolsó népstadionbeli mérkőzés: Ferencváros–Dorog 2–0, 1974.
  • Leghosszabb veretlenségi időszak: az 1943–44-es bajnokságban egyetlen vereség 30 mérkőzésen keresztül, 1992. szeptember 6. és 1993. április 2. között 14 mérkőzésen, 1991. június 3 és november 11 között 13 mérkőzésen át (másodosztáyban), valamint 2011. november 13. - 2012. június 2. között 15 mérkőzésen keresztül és 17 mérkőzésen át, 2012. október 14. óta tartó sorozat (harmadosztály)
  • Leghosszabb hazai veretlenségi időszak: 1982. december 12. és 1984. március 12. között, kereken 15 hónapon át, 17 bajnoki mérkőzésen nem kapott ki hazai pályán, amelyből 12 győzelem, az utolsó tíz meccset zsinórban megnyerte.
  • Leghosszabb idegenbeli veretlenségi időszak: 1992. június 7. és 1993. április 2. között kilenc egymást követő bajnoki meccsen nem kaptak ki, valamint 2012. október 14. óta, immár 9 mérkőzésen át tart a veretlensége (ha beleszámítjuk az osztályozó mérkőzést is, úgy 10 idegenbeli fordulót hozott le veretlenül a csapat, mégpedig 7 alkalommal győzött, 3-szor döntetlent játszott, 23-8-as gólaránnyal úgy, hogy valamennyi mérkőzésen szerzett gólt.
  • Legtöbb szerzett gól egy bajnoki évadon belül: 118 gól, az 1943–44-es bajnokságban.
  • Legtöbb gólt hozó bajnoki mérkőzések (az NB I-en kívül): 11 gól két alkalommal (Dorog–Kartal 9–2, 1988-ban, Dorog–Csepel 5–6, 2000-ben), valamint tíz gól szintén kétszer (Dorog–Balassagyarmat 6–4 1981-ben, Dorog–Bp. Volán SC. 2–8 1978-ban), ez utóbbi a csapat legsúlyosabb veresége is egyben az NB I-en kívül.
  • Leggyorsabb szerzett gól: a 12. másodpercben a Dorog–Velence mérkőzésen 1995-ben (szerzője: Marczinkó Zoltán), valamint a 45. másodpercben a Szolnok–Dorog meccsen 1997-ben (szerzője: Brandhuber Barna). Ez utóbbi azért is rekord, mert az ellenfél kezdte a játékot.
  • A legnagyobb szerzett gól: a félpálya- és a baloldali partvonal találkozásáról (bő 50 méterről) a hosszú felső sarokba. Szerzője: Szedlacsek István, a Nagykanizsa elleni mérkőzésen, 1989-ben.
  • A legnagyobb szerzett fejes gól: a 16-os vonaláról középről felhőfejes a léc alá (szerzője: ifj. Varga János a KOMÉP SC ellen hazai pályán 1978-ban), valamint a 16-os baloldali sarkáról előre vetődve a hosszú alsó sarokba (szerzője: Guba Péter a Beremend elleni idegenbeli mérkőzésen 1993-ban).
  • A leghosszabb kapott gól nélküli időszak: 1991. augusztus 25. és október 27. között nyolc egymást követő meccsen maradt érintetlen a dorogi háló.
  • Zsinórban a legtöbb elveszített mérkőzés: 6, kétszer (1982-ben és 2001-ben).
  • A leghosszabb nyeretlen sorozat: 16 mérkőzésen át, 2001, július 31 és november 23. között.
  • Magyar labdarúgó-válogatott–Dorog 1–0, 1996.

(*)= A legsúlyosabb arányú vereség margójára, hogy a Dorog vezetett 1:0-ra, majd 10 emberrel játszották végig a meccset Puskásék ellen. A fejezetben szereplő adatok a klubtörténeti kiadványok alapján lett összeválogatva.[94][95]

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

     

Válogatott labdarúgói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világbajnoki résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiai résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiai kerettagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa-bajnoki (Európa-kupa) résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegenlégiós játékosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi csapatokban megfordult játékosok és edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzők listája, akik a csapat játékosai is voltak egykor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetőedzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Duró József edző, 2010.

Edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesület 1914-ben történő megalakulása és az első világháború vége közötti időszakban az alapító tagok közül választott hármas, Csermák Vencel, Jeszenszky Ferenc és Cserven János közösen látta el az elnöki teendőket. A klub első hivatalos elnökét 1918-ban választották meg. Fennállása alatt többször neveztek ki elnöknek egykori helyi élsportolót (köztük Csermák János, Turai Lajos, Pozsonyi Ignác, Kiss László és Kara Dániel, akik a csapat labdarúgói voltak, valamint Csuha Andás tekézőt). A leghosszabb hivatali időt Kovács Antal töltött le, aki 20 éven át volt a klub első embere. Őt Gácser János követi a sorban 16 évnyi szolgálati idejével. A legrövidebb, egyben botrányos elnöklet Valencsik Ferenc nevéhez fűződik, aki Perger Károlyt váltotta, hogy aztán 7 hónap múlva visszaadja elődjének az elnöki széket. Göb Sándor és Kaiser József megbízott elnökök voltak átmeneti ideig, míg Dr.Schmidt Sándor, Korompay Lajos, Kroszner László, Matyók László és Dr. Tittmann János a klub társadalmi elnökei voltak.[96][97][98]

Az elnökök időrendi sorrendben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Urbányi Pál
  • Gácser János
  • Dr. Tillesch Zoltán
  • Szilárd József
  • Németh Ferenc
  • Vörös Lajos
  • Buna György
  • Kollarik Ferenc
  • Sági Gyula
  • Csermák János

A Dorogi FC örökös tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub által adományozott legmagasabb elismerés, kitüntetés, amelyet olyan egykori játékosok, szakvezetők, vagy az egyesület hivatalos tagjai kaphatják, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a dorogi klub hírnevéért. A kitüntetés egy díszes emléklapból és egy örökös tagsági pályabérletből áll, amely tulajdonosát valamennyi Dorogon megrendezésre kerülő sportesemény díjmentes megtekintésére jogosítja. A kitüntetést a Dorogi FC elnökségének és prominens személyek (például a polgármester) egybehangzó döntése alapján ítélik oda, és ünnepélyes keretek között adják át. Az első ilyen alkalomra 2001. március 2-án került sor a dorogi József Attila Művelődési Ház színháztermében, ahol a magyar labdarúgás jeles személyei, mint Szepesi György, Hidegkuti Nándor, Szusza Ferenc, Sándor Károly, Sipos József, Göröcs János is megtisztelték jelenlétükkel ez eseményt. Első körben harminc élő személy vehette át az elismerést Kiss László klubelnöktől és Dr. Tittmann János polgármestertől. Volt szó arról is, hogy a kitüntetés posztumusz is odaítélhető legyen.[85]

Varga János 60 éves évfordulója az egyesületben, 2009-ben

Az örökös tagok:

   

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nézőszám csúcsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dorogi stadion szurkolókkal telve (a Dorog–Sztálin Vasmű meccsen Varga 18 méteres bombája az ellenfél kapujába tart)
A 38 éves Faragó Szabolcs 17 éve játszik a Dorogban.
Kaiser József emlékét őrző kép a Dorogi sportmúzeumban
  • Az NB I-ben nem egyszer több néző volt a hazai meccseken, mint amennyi Dorog lakossága. Például: Dorog–Ferencváros 1973. 18 000 néző.[99]
  • Többször fordult elő elképesztő nézőcsúcs NB III-as mérkőzésen (5, 6 és 7 ezer néző). Abszolút rekord a harmadik vonalban a Dorog–Dunakeszi mérkőzés 1997-ben, ahol 10 ezer néző volt.[100]
  • A dorogi csapatot a legtöbb néző (70 ezer) 1953-ban, a Népstadionban látta az FTC elleni bajnoki mérkőzésen.[101]

A klub leghűségesebb tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Varga János, aki több mint 60 éven át volt hivatalos tagja az egyesületnek 1949 és 2010 között. 1949-től 1963-ig játékosként, 1963 óta edzőként.[102]
  • Bakonyi István a klub tagjaként meg is haladja a 60 évet, amelyből 1941–1958 között 17 évet játékosként, később pedig az utánpótlás és az elnökségben töltött be különböző funkciókat.[103]
  • Ilku István majd' 50 éven keresztül szolgálta a klubot 1947-1996 között. 1968-ig 21 éven át aktív játékosként, majd kapus- és utánpótlásedző, valamint pályagondnok volt.
  • Dr. Bartalos József 50 évet jegyez a klubnál. Játékosként 1962-1977 között 15 évet játékosként, azóta az elnökségben tevékenykedik.[104]
  • Bárdos Sándor 20 éven keresztül aktív játékosként 1923-1943 között, később edző és szakvezető. Összesen közel 40 évet jegyez a klubnál.[105]
  • Borsos Zsolt 20 éven át aktív játékosa volt a felnőtt csapatnak 1981 és 2001 között.[106]
  • Belányi István az utánpótlás csapatoknál eltöltött éveket (1976–1983) is figyelembe véve 25 éven át volt aktív játékos (1983 és 2001 között a felnőtt csapat tagja), jelenleg kapusedző.
  • Prohászka János az utánpótlás éveket is figyelembe véve 1947–1968 között 21 évig játszott, majd hosszú évekig az utánpótlás-nevelés terén tevékenykedett.[107]
  • Kiss László 1976 és 1980 között játékosként, majd 1994 és 2012 között trénerként és sportvezetőként 18 éven át szolgálta a klubot.
  • Harmat József 18 éven át szerepelt a felnőtt csapatban 1980 és 1998 között, később utánpótlás edző, jelenleg pedig pályaedző és gyúró. Összesen 32 éve aktív tagja a klubnak.
  • Faragó Szabolcs 18 éve a csapat tagja az 1995–96-os bajnoki évad óta.
  • Csóri László 17 éven át volt a Dorog játékosa 1957 és 1974 között.[108]
  • Csapó Károly kisebb megszakításokkal több mint 30 éve tagja az egyesületnek. 1978 és 1991 között az utánpótlás, 1991 és 1996 között a felnőtt csapatban játszott. Két éves ausztriai légiósság után 1998 és 2000 között újra Dorogon, majd a Pécsi MFC csapatában szerepelt. 2003-ban végleg visszatért a dorogi csapathoz és 2005-ben fejezte be az aktív pályafutását, amelyet követően a dorogi klub utánpótlás-, majd a felnőtt csapatnál edzősködött Duró József segítőjeként. Jelenleg a Dorogi FC klubigazgatója.
  • Kaiser József („Gömbi”) nem labdarúgóként, hanem az egyesület utánpótlás vezetésében és az elnökségben (közte megbízott klubelnök is volt) 1970 óta 34 éven át szolgálta az egyesületet, és csak a 2004-ben bekövetkezett halála miatt szakadt meg a több mint három évtizednyi klubtagsága.[109]
  • Kovács Antal szintén nem labdarúgóként, hanem sportvezetőként tevékenykedett évtizedeken át, közte 20 évig elnök is volt.

Egyéni csúcsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ilku István, aki a leghűségesebb tagok egyike, több rekordot is jegyez: 404 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ebből 352 NB I-es mérkőzés, továbbá kilenc egymást követő szezonban megszakítás nélkül minden mérkőzésen pályára lépett. Mint Grosics Gyula állandó tartaléka, a legtöbbször ült a válogatott cserepadján, ami világrekordnak számít.[110]
  • Grosics Gyula ötszörös világválogatott és három világbajnokságon is szerepelt.[111]
  • Buzánszky Jenő volt az egyetlen az Aranycsapatban, aki vidéki klubból került be.[112]
  • Negatív rekord, hogy a Dorog 25 ponttal esett ki az NB II-ből 1994-ben. Ilyen magas pontszámmal még soha egyetlen csapatnak sem kellett kiesnie.
  • Dorog volt az egyetlen település, amely nem városként, hanem nagyközségként szerepelt hosszú időn keresztül az élvonalban.

Világbajnoki csúcsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar válogatott az 1954-es 9:0-s győzelmével tartotta a vb-rekordot a legnagyobb arányú győzelem terén, amelynek Grosics és Buzánszky személyében két dorogi is részese volt.
  • Az 1962-es chilei világbajnokságon a magyar válogatottban öt dorogi kötődésű játékos is szerepelt. Ilku és Monostori a vb idején is a Dorog játékosai voltak, Grosics és Bödör korábban játszottak a Dorogban, míg Nagy István később került Dorogra.

Egyéb érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Generációk sora: apák, fiaik és unokáik a csapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története során többször előfordult, hogy apák és fiaik, olykor az unokák is játszottak a dorogi csapatban.[113][114]

Háromgenerációsok:

  • Csermák Vencel klubalapító, a legrégibb csapat játékosa volt, majd fia, Csermák János az 1930-as és 1940-es évek kitűnősége, később a klub elnöke, majd az unoka, ifj. Csermák János az 1960-as években.
  • Merényi Lipót az 1950-es években, majd fia, ifj. Merényi Lipót az 1970-es években, végül az unoka, Merényi Tamás, aki az 1990-es évek közepén mutatkozott be a felnőtt csapatban, és a 2009-es szezonban még aktívan játszott.
  • Laczkó István az 1940-es, 1950-es évek kiválósága, a csapat későbbi edzője, akit fia, ifj. Laczkó István, a gólerős csatár követett, majd az unoka, Laczkó Gábor zárta a sort az 1980-as években.
  • Turai Lajos az 1940-es, 1950-es évek erőssége, későbbi klubelnök, majd fia, Turai István, az 1960-as évek NB I-es csapatának tagja, végül az unoka, Turai Zsolt.
  • Guzsik György az 1950-es években, majd fia ifj. Guzsik György az 1970-es és az 1980-as években, később pedig az unoka, Guzsik Rihárd napjainkban.

Kétgenerációsok:

  • Pfluger Miksa klubalapító, a legelső dorogi csapat tagja, majd fia Pfluger Dezső 1936 és 1951 között.
  • Aspirány Gusztáv a magyar labdarúgás egyik legendája az 1950-es években, majd fia, Aspirány Ferenc az 1973-ban NB I-be jutott csapat tagja.
  • Szépvölgyi Mátyás az 1950-es évek tehetsége, majd fia, ifj. Szépvölgyi Mátyás az 1970-es években.
  • Arany Mihály az 1980-as elejének a játékmestere, majd fia, Arany László, az 1990-es évek kiváló csatára.
  • Mucha József, a Fradi és a válogatott későbbi játékosa az 1960-as években szerepelt a dorogi csapatban, majd fia, Mucha Bálint, aki tagja volt az 1997-es dorogi bajnokcsapatnak.
  • Kiss László, a Dorogi FC későbbi klubelnöke az 1976–77-es NB I-es csapatban szerepelt, majd fia, ifj. Kiss László, aki az ezredforduló éveiben szerepelt a dorogi gárdában.
  • Bozai Gyula edző 1998-ban, és az általa vezetett csapatban fia, ifj. Bozai Gyula.
  • Gabala Ferenc egykori játékos, majd edző fia, Gabala Krisztián, bár a fiú még ifistaként került NB I-es csapatokhoz, felnőtt labdarúgóként pályafutása jó részét a Bp. Honvédban töltötte.
  • Monostori Tivadar, az egykori válogatott és világbajnoki résztvevő az 1950-es - 1960-as években, majd unokája, Bula Benjamin napjainkban.

A csapat orvosai sorában is generációk váltották egymást. A híres dorogi Pák orvosdinasztia összeforrt a klub történetével, amely több mint 60 éve kezdődött.

  • Dr. Pák György kezdte a sort a két világháború közötti időszakban, akit fia, Dr. Pák Gábor váltott, végül az unoka, Dr. Pák Péter vette át ezt feladatkört, aki jelenleg is a csapat orvosa.[115][116]

Testvérek a csapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Három fivér is szerepelt ugyanazon időben az 1950-es évek dorogi csapatában: Ilku István, Ilku Péter és Ilku János.
  • Szintén három testvér rúgta a labdát az 1960-as, 1970-es években: Szabó István, Szabó Gyula és Szabó József.
  • A Hernádiak közül szintén három testvér játszott a dorogi csapatban: az 1970-es években Hernádi Gyula és Hernádi János, majd az 1990-es évek első felében a legifjabb, Hernádi Péter.
  • A dorogi labdarúgás egyik legnagyobbja, Monostori Tivadar és fivére, Monostori György az 1950-es és 1960-as években.
  • Az 1970-es évek legendás testvérpárja; Peszeki Jenő és Peszeki Géza.
  • Engelbrecht József és Engelbrecht Zoltán az 1980-as években (később Egelbrecht László személyében volt még egy játékos, de itt csak névrokonságról van szó).
  • Az utolsó NB I-es csapat edzője: Ivanics Tibor és fivére, Ivanics Tamás, a keret tagja.
  • Az 1980-as évek végén az 1990-es évek elején Romfa Károly majd néhény évvel később Romfa Norbert.
  • Az 1990-es évek végén Bradhuber Barna és Brandhuber Tamás.
  • Az 1990-es évek során Czivisz János és Czivisz Tamás, ráadásul mindketten kapusok.

Híres sportolók fiai a csapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Újpest és a válogatott legendás labdarúgója, Bene Ferenc fia, ifj. Bene Ferenc.
  • A Honvéd és a válogatott híres kapusának, a későbbi szövetségi kapitánynak, Bicskei Bertalannak a fia, ifj. Bicskei Bertalan.
  • Az Európa-, világ- és olimpiai bajnok erőemelő, Fekete László fia, ifj. Fekete László.
  • A Tatabánya egykori kiváló kapusa, Dombai András fia, a szintén kapus ifj. Dombai András.

Nevesebb névrokonok a csapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többször is abban a tévhitben voltak sokan, hogy az azonos nevű játékosok rokonságban állnak egymással, de a felsorolt esetekben csak véletlen névegybeesésről van szó:[117]

  • Az 1949–63 között szerepelt legendás Varga János és az 1970-es és 1980-as, majd az 1990-es évek játékosa, a jelenlegi utánpótlás edző, Varga János, valamint az 1970-es évek végén Varga Sándor.
  • Az 1970-es és 1980-as években Péntek Sándor és Péntek Béla.
  • Szintén az 1970-es években szerepelt Kiss László és Kiss Károly, majd az ezredforduló éveiben Kiss Krisztián.
  • Az 1980-as évek csapatában Lukács István és Lukács László.
  • Az 1980-as években az NB I-ben is sokáig játszó Domján István és Domján László.
  • Az 1990-es években Harmat József és Harmath László.
  • Az egykori kitűnő NB I-es játékos, Tóth Gyula, és az 1990-es években Tóth Ferenc és Tóth László.
  • Az utolsó NB I-es dorogi csapat tagja, Csapó Zsigmond és az 1990-es évek tehetsége, a jelenlegi másodedző, Csapó Károly, aki nem összekeverendő egy másik Csapó Károllyal, a Tatabánya egykori hírességével.
  • Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején szerepelt csatártehetség, Fekete Zoltán és fentebb már említett ifj. Fekete László.
  • Az 1982–2001 között játszó Borsos Zsolt, majd nem sokkal később Borsos Vilmos, az Újpest egykori kapusa, aki a csapat edzője is lett.
  • Az 1990-es évek elején Szatmári Csaba, aki később a Debrecen és a válogatott játékosa, valamint olimpikon volt, majd napjainkban Szatmári Csaba saját nevelésű játékos, aki 2011. nyarán 17 évesen mutatkozott be a felnőtt csapatban az NB I-es Kaposvár elleni edzőmérkőzésen.

Egyéb rokoni szálak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapatban három unokatestvér szerepelt. Vígh Gábor az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején, majd 20 évvel késöbb Vígh Szabolcs, napjainkban pedig Vígh Ádám.

Érdekes egybeesés, hogy egyes esetekben neves dorogi játékosok, illetve az elnökség tagjainak lányait szintén dorogi labdarúgók vették el feleségül.[118][119]

A legismertebb párok:

  • Dr. Bartalos József, az egykori kiváló NB I-es játékos, majd a klub elnökségi tagjának mindkét lánya dorogi labdarúgó felesége lett: Ágota nevű lányát Füle Antal, Edina nevű lányát pedig Harmat József, később pedig Faragó Szabolcs,
  • Monostori Tivadar lányát Holdampf Sándor,
  • Prohászka János, a Dorogi Aranycsapat játékosának Magdolna nevű lányát Goldschmidt Gyula,
  • Györgyei Ferenc olimpikon birkózó, majd a dorogi birkózó csapat edzőjének Ilona nevű lányát Pfluger Dezső,
  • Kovács Antal klubelnök Andrea nevű lányát Csizmazia István,
  • Vígh János sportköri vezető Ilona nevű lányát Csapó Zsigmond vette el feleségül.

Két játékos ugyanazon családba nősült:

  • Virág Pál a Dorogon köztiszteletben álló személynek, Weisz Jánosnak Terézia nevű, Szabó István pedig Zsuzsa nevű lányával kötött házasságot.

A leghíresebb házasságkötés:

Híres labdarúgók testvérei a csapatban:

  • Izsó Ignác, a Vasas bajnokcsapatának játékosának öccse, Izsó Sándor az 1970-es évek végén.
  • Sallai Sándor, az 1980-as évek közismert NB I-es (Debreceni VSC, Bp. Honvéd) és válogatott játékosának öccse, Sallai László játszott Dorogon az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején.
  • Hajnal Tamás, a Bundesligában légióskodó válogatott labdarúgó fivére, Hajnal Róbert volt a dorogi csapat tagja az új évezred éveinek második felében, aki 2010-ig játszott Dorogon, majd Ausztriába igazolt.
  • Külön kategóriaként: a dorogi csapatban játszott a 60-as években a neves ferencvárosi válogatott labdarúgó, Lipcsei Péter édesapja, Lipcsei Imre.

Labdarúgóból rocksztár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rockzenész Filip György napjainkban

A dorogi születésű és saját nevelésű Filip György 1977-ben kezdte a klubnál a pályafutását, és 1983-ban mutatkozott be a felnőtt csapatban, az emlékezetes 5–3-as dorogi győzelemmel zárult Székesfehérvári MÁV Előre elleni mérkőzésen. A tehetséges játékos reményteljes pályája azonban egy sérülés miatt 1987-ben befejeződött. Ekkor fordult teljes mértékben a másik nagy kedvence, a rockzene felé. Az idők során komoly ismeretségre és elismertségre tett szert. Nagy népszerűségnek örvendett saját alapítású zenekara, a Harley Davidson Band, amellyel több lemezt is kiadtak, és gyakran szerepeltek a televízióban. Az együttes tagja volt Tóth Renáta is, aki korunk közismert és neves együttesének, a Kormoránnak az énekese Géczi Erikával együtt, aki történetesen olimpikon volt 1988-ban az 1988. évi nyári olimpiai játékokon, Szöulban. Filip György jelenlegi zenekarával, a Filip Gyuri Band nevű formációval (gitár, ének és szájharmonika) a legismertebb rockzenészek egyike, aki rockfesztiválok, motorostalálkozók és számos neves események főszervezője és szereplője. A futballhoz azonban továbbra is hű maradt, és gyakori résztvevője a dorogi városi kispályás labdarúgó bajnokságnak és kupamérkőzéseknek.[121]

Népstadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legnagyobb arénájához, a Népstadionhoz – mai nevén, Puskás Ferenc Stadionhoz – érdekes kötődése van Dorognak. Azon túl, hogy a dorogi csapat az 1953-as megnyitástól 1974-ig számtalan tétmérkőzést játszott itt, a Népstadion tervezője és a kivitelezés egyik fő irányítója az a Dávid Károly építész volt, aki a híres dorogi gyermekgyógyász főorvos, valamint a szocialista rendszert követően Dorog város első szabadon választott polgármesterének, Dr. Dávid Annának az édesapja. Ezen felül a Népstadion játéktere megegyezett a dorogi stadion gyepszőnyegének méretével.[122]

Utánpótlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ificsapat Törökországban. A felső sorban jobbról Bakonyi István és Takács Tibor edzők.
A dorogi serdülő csapat 2009-ben Baranya Istvánnal

Az egyesület egyik legfontosabb pillére az utánpótlás, amely a különböző korosztályos csapatok, az ifjúsági A, ifjúsági B, serdülő I, Serdülő II és a kölyökcsapat (régebben serdülő III), valamint az előkészítő csoportot foglalja magában. A dorogi utánpótlás mindig is jelentős erőt képviselt, és fontos szerepet töltött be a klub története során. A felnőtt csapat feltöltése zömében a helyi utánpótlásból történt. A sikerekhez és a folytonossághoz nagyban hozzájárult a biztos szakmai háttér, lévén a szakvezetők sorában olyan neves és lelkiismeretes személyek sorakoztak, akik egykor a dorogi csapat kiválóságai voltak, mint Klausz József, Bakonyi István, Varga János, Laczkó István, Ilku István, Prohászka János, Monostori Tivadar, Palotás Imre, Horváth Péter, Ecker Róbert, vagy a kiváló pedagógiai érzékű testnevelő, Kruzslik János. Az utánpótlás csapatok szép sikereket értek el mind a honi utánpótlás bajnokságokban és tornákon, mind a nemzetközi porondon. Számos megmérettetés közül is a franciaországi nagyszabású nemzetközi ifjúsági kupasorozat volt az egyik legemlékezetesebb, ahol Európa-hírű csapatok, mint például a holland Ajax Amszterdam volt a mezőny tagja, vagy a spanyol FC Barcelona által szervezett hasonló kvalitású kupaküzdelem, ahová a dorogiak szintén meghívást kaptak. Az MLSZ szabályainak megfelelően, az utánpótlás csapatok ugyanabban az osztályban szerepelnek, mint a felnőtt csapat. Egyes kivételek esetén azonban a dorogi csapatok számára engedélyezték az NB I-es utánpótlás bajnokságban való részvételt akkor, amikor a felnőtt csapat a harmadosztályban szerepelt. Az NB I-ben is megállták a helyüket, és gyakran az élmezőnyhöz tartoztak. Számos bajnoki cím és kupasiker mellett emlékezetes maradt az 1997-es év, amikor a felnőtt csapattal együtt két osztályt ugrottak előre. Míg a felnőttek kiestek, az ifjúsági csapat bajnok lett, és a következő évadban megvédte bajnoki címét úgy, hogy hat büntetőpontot levontak tőlük.[119][123]

Az idők során is megmaradt a tradíció, miszerint több egykori játékos vezeti a különböző korosztályú csapatokat, akik közül az egyik legkiemelkedőbb együttesét Sikesdi Gábor vezette, de rajta kívül is kiváló munkát végzett Morecz László, Borsos Zsolt, Harmat József, Belányi István, Haraszti János, ifj. Varga János, Ambrus Zoltán, vagy éppen Csapó Károly. Az utánpótlás terén 2001 óta még egy neves személy, Baranya István sportigazgató is munkálkodik, aki fontos pozíciót tölt be az MLSZ-ben és az egyik vezéregyénisége az országos utánpótlás-nevelő programnak. A dorogi utánpótlás technikai és adminisztratív vezetője több mint három évtizeden keresztül Kaiser József volt. A dorogi utánpótlás több saját kiírású torna házigazdája, amelyek közül a két hagyományos kupa, a Klausz József Emléktorna és a Buzánszky-Grosics kupa a legnevesebb. Az 1990-es években alakult Dorogi Diófa FC focióvodával lett teljes a helyi utánpótlás, ahol már három éves kortól foglalkoztatják a gyerekeket kisiskolás korig. Bár szervezetileg különállóak a Dorogi FC-től, azonban szoros az együttműködés. Az egyesület pályáit és öltözőit használhatják, valamint szerepet kapnak a klub rendezvényein is. A klub 85 éves évfordulóján a Diófa csemetéi kísérték a játékosokat a játéktérre az ünnepi bajnoki mérkőzésre. Tagjai között nevelődött több egykori játékos gyermeke, mint Guszik György, Csapó Károly, vagy Ambrus Zoltán fia. A Dorogi FC méltán a legkiválóbb nevelő egyesületek egyike, amely sokak mellett olyan kiválóságokat adott a magyar labdarúgásnak, mint Grosics Gyula, Bakonyi István, Ilku István, Ilku Péter, Laczkó István, Mucha József, Szabó József, Sikesdi Gábor, vagy Füle Antal.[124]

Női szakosztály[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dorogi női labdarúgó szakosztály tablója az 1970-es évek elejéről
A dorogi női csapat Haraszti János edzővel

Az 1960-as évek végén lelkes lányokból és asszonyokból üde színfoltként alakult meg, ám tekintve, hogy a háztartás és a gyermeknevelés terén is sok feladat hárult rájuk, az 1970-es évek közepén alábbhagyott a kezdeti lendület, és inkább az alkalmi szereplés került előtérbe. 1998-ban új alapokra került Dorogon a női labdarúgás, amely hatására újult erővel szerveződött meg a hölgyek csapata, Dorog SE néven. Ez a Dorogi FC-től függetlenül működött mind anyagilag, mind adminisztratívan, azonban szoros partneri kapcsolatot igyekeztek kialakítani a helyi egyesülettel, amelynek köszönhetően használhatták annak létesítményét. Az átalakulást követően az első hivatalos bemutatkozó mérkőzésükre az ország egyik tradicionális élcsapata, a Femina ellen került sor 1998 júniusában, a Dorog–Sopron NB I/B-és bajnoki meccs előmérkőzéseként. A dorogi lányok nagy közönségsikert aratva, tisztes helytállás mellett 3–1 arányban kaptak ki. Egy éven belül már komoly ismertségre tettek szert. Egymást érték a sikeres tornaszereplések, amelyek közül a Tatabányán és Dusnokon rendezett kupákban komoly sikereket könyvelhettek el. 1999-ben két saját kiírású tornát is rendeztek, ahol szintén jól szerepeltek. Még ugyanebben az évben elindulhattak a kispályás NB I-es bajnokságban. 2006. január 1-jén csatlakoztak a Dorogi SE-hez, és Dorogi Egyetértés SE-SAME a hivatalos nevük. A csapat jelenleg az NB II Keleti csoportjában szerepel. Sikeresen létrehoztak egy utánpótlás csapatot is, amellyel a folytonosságot igyekeznek biztosítani. A csapatot az egykori dorogi labdarúgók közül segítette Kottesz Béla és Haraszti János is. A jelenlegi edző Klotz Tamás. A hölgyek kiválósága, az első osztályú minősítésű Pokorni Gáborné (Horváth Valéria), aki egykor a Dorogi AC atlétája volt.[125]

  • Kapcsolódó videó:

Dorog–Nyíregyháza, Női NB II., 2010

Tradíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykori sportbál Dorogon. A képen Pfluger Dezső és felesége, Györgyei Ilona, a bajnok és olimpikon birkózó Györgyei Ferenc lánya
A 25 éves évfordulóra készült fém emlékplakett 1939-ben

Az egyesület történetében mindig fontos szerepet töltöttek be a különböző hagyományok, amelyek szerves részévé váltak a klub életének.[126]

Évfordulók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az egyesület alapításának emlékére nagyszabású ünnepi megemlékezéseket tartanak kerek évfordulóhoz kötve, amelyhez hozzá tartozik a különböző saját kiírású tornák rendezése, kiadványok, emléktárgyak készítése és a kitüntetések. A klub történetében megemlékeztek a 25, 50, 65, 75, 85 és 90 éves évfordulóról.[127][128]
  • Szintén az évfordulók hivatalos sorába tartozik az egykor kiemelkedő dorogi játékosok és szakvezetők születésnapi köszöntése, amely szintén kerek évfordulóhoz kötött. Az ünnepeltet közvetlenül az aktuális bajnoki mérkőzés előtt köszönti a klubvezetés és a csapat. A hangosbemondó méltatja az ünnepelt életét és sportpályafutását, végül – az ajándékok átadását követően – az ünnepelt végzi el a kezdőrúgást.
  • Egykori dorogi játékosok, szakvezetők, vagy azok közvetlen hozzátartozóinak elhalálozása esetén az aktuális bajnoki mérkőzés kezdete előtt történik a megemlékezés. A gyászlobogó kitűzése mellett félárbocra eresztik a nemzeti és a klubzászlót. A hangosbemondó méltatja az elhunyt életpályáját, majd a játékvezető jelt ad a mérkőzés kezdésére. A kezdőrúgást követően újra a sípjába fújva megállítja a mérkőzést. A játéktéren a két csapat tagjai és a játékvezetők az éppen elfoglalt helyükön megállva, a szurkolók pedig a lelátón felállva egyperces néma csenddel adóznak az elhunyt emlékére. Ezt a tradíciót követték az előforduló bányaszerencsétlenségek alkalmán elhunytakra való megemlékezés akár a dorogi, akár más bányákban történt tragédiák során, ezenkívül pedig nemzetközi, vagy hazai élsportoló, illetve az aktuális ellenfél soraiban történt halálozás, valamint világméretű katasztrófák esetén is.[129]

Bányásznap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bányásznapi címer

A szénbányászat legjelesebb ünnepe a Bányásznap, amely meghatározó a dorogi klub életében még napjainkban is. Eredetileg minden év december 4-én, Borbála napján ünnepelték, lévén a bányászok védőszentje Szent Borbála, azonban a bányásztelepülések közül Dorogon a decemberi megemlékezés mellett augusztus 20-án tartották. A szocialista rendszerben államilag neveztek ki új dátumot a Bányásznapra, amelyet 1951 óta minden szeptember első vasárnapján tartanak, s ennek egyik fénypontja a bajnoki labdarúgó mérkőzés volt, ahol a csapattól feltétlenül győzelmet vártak. A stadion zászlódíszbe öltözött, számos plusz programmal kedveskedtek a közönségnek, és ekkor még a megszokottnál is többen látogattak el a mérkőzésre. Ilyenkor került sor a sportolók kitüntetésére is. Sokszor azonban éppen a nagy bizonyítási vágy ütött vissza, és nem egyszer nem csak a győzelem maradt el, hanem ki is kaptak. Ami viszont még ennél is rosszabb volt, ha egyszerűen a sorsolás úgy hozta, hogy a Bányásznapon nem játszott otthon a Dorog. A klub vezetői minden évben, a sorsolás előtt kérelmezték az MLSZ-től, hogy a sorsolás elkészítésekor vegyék figyelembe a kérésüket, hogy az adott dátumra essen hazai mérkőzés, azonban olykor előfordult, hogy elutasították, illetve nem vették figyelembe a szövetségben a dorogiak kérelmét. Az idők során viszont az esetek túlnyomó részében sikerült az engedélyeztetés, vagy éppen a véletlen sorsolás amúgy is hazai meccset hozott. Utoljára 1987-ben fordult elő, hogy hazai mérkőzés nélkül telt az ünnep. Bár a bánya fúziója az egyesülettel 1994 óta megszűnt, majd 2004-ben megszűnt maga a bánya is, a régi tradíció megmaradt a mai napig is, mint ahogyan a város is tovább ünnepli, csak kissé más tartalommal, de nem feledve, hogy a város és a vonzáskörnyéke életében milyen fontos szerepet töltött be több mint két évszázad az 1781-es első helyi bánya megnyitása óta. Mindezek mellett Dorog még jelenleg is bányászváros, ugyanis a szánbányán kívül kőbánya is működött, amely szintén évszázados múlttal büszkélkedhet, és aktív helyzete még hosszú évekig biztosítottnak látszik.[130][131]

Ankétok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utolsó NB I-be jutás 30. évfordulóján tartott összejövetel. Felső sor balról: Kis Rudolf, Bakonyi István, Göb Sándor, Für István, Ivanics Tibor, Ecker Róbert, Peszeki Jenő, Dr. Tittmann János polgármester, Kovács Antal, Fellegi István, Schnitzer Imre, Monostori Tivadar, Szabó Gyula helyi sporttörténet-író, Gabala Ferenc. Guggolnak: Engelbrecht József, Peszeki Géza, Fürstenceller János, Hernádi Gyula, Kiss Károly, Szabó József, Holdampf Sándor, Dr. Bartalos József

Az egyesület jeles és meglehetősen népszerű rendezvényei a nagy hagyományokkal rendelkező különböző ankétok, összejövetelek.[132]

  • Szurkoló ankét: Minden bajnoki szezon kezdete előtt a klub vezetése és a csapat vendégül látja a szurkolókat, ahol az érdeklődőket tájékoztatják a csapat felkészüléséről, a célkitűzésekről, a keretben történt változásokról. Ekkor mutatják be hivatalosan az újonnan érkezett játékosokat és szakvezetőket. Olykor a bajnokság közben is sor kerül hasonló összejövetelre, valamint a bajnoki szezon zárásakor, amikor az eredményeket méltatják.
  • Évadzáró bankett: Népszerűségét és jelentőségét mutatja, hogy a felnőtt csapat mellett a különböző utánpótlás csapatok külön-külön is megszervezik a saját bankettjeiket, amelyek karácsony táján, illetve a nyár elején esedékesek, és ahová a támogatók és a szurkolók is meghívást kapnak.
  • Alkalmi összejövetelek: Ide tartoznak a különböző évfordulókhoz vagy eseményekhez kötött rendezvények, mint például a dorogi sporttal kapcsolatos kiadványok ünnepélyes bemutatója. Néhány jelentőset kiemelve:
    • A legemlékezetesebb rendezvények között szerepelt az évszázad mérkőzésének tartott AngliaMagyarország mérkőzés 40. évfordulóján a filmvetítéssel és az Aranycsapat tagjainak részvételével 1993-ban megtartott összejövetel.[133]
    • 2002-ben Szabó József által tartott élménybeszámoló a Videoton 1984-85-ös UEFA-kupa szerepléséről, ahol a kupasorozat valamennyi gólját levetítették.[134]
    • A dorogi csapat utolsó NB I-be való jutásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség 2006-ban, ahol gyakorlatilag a teljes egykori csapat tagjai és vezetői is részt vettek. Visszaemlékezés történt az 1975–76-os bajnoki évadról szóló összefoglalóról. Az egykori labdarúgók jeles felajánlásokat tettek: Monostori Tivadar az 1962-es chilei világbajnokságon viselt futballcipőjét, Engelbrech József a legelső futballcipőjét, Kiss Károly a Szekszárd elleni záró mérkőzésen viselt mezét, Ivanics Tibor pedig két korabeli, a Népsportból származó, a dorogi csapatról szóló cikket adományozott a Dorogi Sportmúzeum részére.[135]

Öregfiúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dorogi Öregfiúk csapata 1966-ban. Balról: Szajlai, Csermák, Buzánszky, Pozsonyi, Klausz, Lampert, Pfluger, Kinczel, Laczkó, Pintér, Horváth. Guggolnak: Grosics, Molnár, Varga.
A dorogi öregfiúk csapata egy rangos nemzetközi tornán Németországban, 2011-ben

Az egyesület nem rendelkezik a klasszikus értelemben vett szervezett öregfiúk csapattal, így nem is szerepel dorogi csapat az öregfiúk bajnokságban. Ugyanakkor különböző alkalmak esetén mindig ütőképes és nagy neveket felvonultató csapattal állnak ki. Egészen az 1980-as évekig szinte valamennyi Bányásznapon a felnőtt csapat bajnoki mérkőzése előtt pályára léptek. Sokáig állandó tagjai között szerepelt Ilku István, Csóri László, Takács Tibor, Bartalos József, Virág Pál, Horváth Péter, vagy éppen Monostori Tivadar, akik mindig kiváló játékkal örvendeztették meg a publikumot. Ellenfélként más hazai és külföldi öregfiúk csapatai, olykor a Magyar Színészválogatott és a Parlament válogatott szerepelt, ahol kivétel nélkül a dorogiak kerültek ki győztesen. A legutóbbi emlékezetes öregfiúk mérkőzés a millecentenáriumi ünnepségsorozat részeként megrendezésre kerülő Ferencváros elleni derbi volt 2001. augusztus 20-án, ahol ugyan a Fradi nyert 4–2-re, de a dorogiak hatalmas közönségsikert arattak, valamint Szabó József csukafejesből szerzett gólja a jobb felső sarokba felejthetetlen maradt a több mint 3000 ezer nézőnek. 2011 januárjában a németországi Nürburgban megrendezett nemzetközi kupára, a Fritz Walter-emléktornára kaptak meghívást, ahol többek között a Bayern München, a Kaiserslautern, a Frankfurt, a Mainz, a Karlsruhe, a Dortmund, a Hunsrück, a Metz, a luxemburgi válogatott, a Mozel területi válogatott és a Rajna-Pfalz válogatott alkotta a mezőnyt. A dorogiak nemcsak szép eredményt és nagy közönségsikert arattak, de meghívást kaptak a következő évi tornára is.[136]

Bálok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy népszerűségnek örvendtek a hagyományos sportbálok, amelyeket az 1950-es és 1960-as években tartottak az egyesület valamennyi szakosztályának részvételével, ahol a sportolók, szakvezetők és a szurkolók vidám estéket töltöttek el, amelynek része a táncmulatság volt. Az idő múlásával ez a szokás halványulni kezdett, majd teljesen megszűnt. Az 1990-es években újra felmerült az igény e tradícióra, ám végül beleolvadt az 1995 óta minden év februárjában megrendezésre kerülő Bál a városért elnevezésű estbe, amelynek fő szervezője Dorog város önkormányzata. A bálon a legtöbb helyi illetékességű cég és egyesület is képviselteti magát, köztük a Dorogi FC is. A rendezvény bevételét minden évben egy előre kijelölt célra ajánlják fel, amely többször sportcélú támogatás volt. A bál a nagy népszerűsége mellett komoly hasznot hozott a város életében, tekintve, hogy az eddigi célok sikeresen meg is valósultak.[137][138]

Szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dorogi drukkerek a hősidőkből
Dorogi ultrák a Dorog-Dunakeszi osztályozó mérkőzésen, 1997-ben
Zsúfolt lelátó NB. III-as meccsen
Dorogi szurkolók Kaposváron, a Rákóczi Stadionban
Dorogi ultrák bajnoki meccsen Törökbálinton 2011. novemberében
Pirotechnika dorogi módra
Dorogi ultrák Érden, 2012. június
Az ezüstérem ünneplése 2012 júniusában

Dorogot hagyományosan nagy, lelkes és hűséges szurkolótábor jellemezte alapítása óta. A drukkerek nem csak a csapat biztatásával tűntek ki, hanem szervesen kivették részüket a klub életéből társadalmi munkájukkal is. Részt vettek a stadion építésében, és sok esetben önzetlenül segítették az egyesületet anyagi támogatással. A kezdeti időkben lelkes asszonyok készítették a csapat szerelését és gondoskodtak azok tisztán tartásáról. A második világháborút követő ínséges időkben gyakran plusz élelemmel látták el a sportolókat, sokan saját maguktól vonva meg ezzel a táplálékot. A szurkolók már a legkorábbi időszakban is nagy számban jártak ki a mérkőzésekre, és az 1920-as években kialakult az úgynevezett „B-közepes” drukkolás. Hatalmas hangerővel, kereplőkkel, transzparensekkel és az általuk fabrikált – olykor igen szellemes szövegű – rigmusokkal biztatták a csapatukat. Az 1920-as és 1930-as években az átlagos nézőszám 2–3 ezer volt, amikor a település lakossága alig érte el a 6 ezer főt. A kor minden nehézsége ellenére idegenbe is szép számban kísérték el kedvenceiket. 1932-ben például 500 szurkoló tartott a csapattal a 100 kilométerre lévő Győrbe egy bajnoki meccsre.[139] Az NB I-es szereplés időszakában még nagyobb tömegeket vonzott a dorogi foci, és a vonzáskörnyék településein élőkön kívül az ország távolabbi pontjairól, valamint a Felvidékről is érkeztek buzdítani a csapatot. A dorogi labdarúgás hanyatlása sem szegte kedvét a szurkolóknak, akik az alacsonyabb osztályokban is kitartottak kedvencük mellett. Az NB III-as mérkőzéseken nem volt ritka a 2–3 ezer néző, idegenben pedig sokszor több dorogi drukker volt a mérkőzéseken, mint a hazai hívek. A sajtó is többször foglalkozott a dorogi szurkolói jelenséggel. 1985-ben például egymás után két kiemelt cikket is írt róluk a Népsport, ahol nem csak a lelkes és nagyszámú szurkolótábort méltatták, hanem sportszerű hozzáállásukat példaértékűnek mutatták be. Az egyik cikk az Anti-Heysel címet kapta [140], utalva az 1985-ös BEK-döntő tragédiájára. A szurkolói élet több hagyományt és számos emlékezetes történetet teremtett Dorogon. Az 1978-as argentínai világbajnokság után vált népszerű kellékké a papírszerpentin és konfetti, amellyel sok alkalommal az ellenfél rendező- és biztonsági gárdáját kergették az őrületbe.[141] 1993-ban alakult az ultra-csoport D-Town Ultras (DTU) néven, akik saját klubtagsági igazolvánnyal, szurkolói lappal és több ereklyével rendelkeztek.[142]

Három különböző szurkolói sálat és számtalan – köztük gigantikus méretű – drapériát készítettek. Repertoárjukban később a pirotechnikai eszközök is megjelentek. 1997-ben a tíz legjobb magyar szurkolócsoport közé sorolták őket.[143] Több korábbi kezdeményezést követve, 1998-ban hivatalosan is megalakult a Dorog-szurkolók Baráti Köre, amely számos újítást vezetett be. Kezdeményezésükre és szervezésükben zajlottak éveken át a meccsek félidejében rendezett 11-es rúgó versenyek, ahol szurkolók mérhették össze tudásukat, és amelyben a dorogi és az ellenfél tartalék kapusai is rendre részt vettek, és valamennyien jelképes ajándékot kaptak. Ezen felül meccsbeharangozó kiadványokat készítettek, és jelentős mértékben hozzájárultak a sportmúzeum elkészüléséhez. A klub és a szurkolók között jó kapcsolat volt a jellemző az idők során, melynek egyik legnagyobb elismerése az egyesület részéről, hogy a szurkolók egy szavazati joggal rendelkeztek az elnökségben. Leszámítva néhány nézeteltérést, igazán komoly ellenségük nincs, inkább barátokat szereztek az idők folyamán. Szinte testvéri kapcsolatban álltak a dunavarsányi ultrákkal, és jó viszonyban voltak a nyíregyházi, a várpalotai, a kaposvári, a kecskeméti, a szegedi és a salgótarjáni szurkolókkal, valamint korrekt volt a viszonyuk a fővárosi nagy klubok szurkolóival is, a zalaegerszegi szurkolók pedig saját bevallásuk szerint, éppen a dorogi tábor hatására alakították meg az Armadát. Sokkal inkább egyes játékvezetőkkel gyűlt meg a bajuk.

Nem egy esetben bíróverés is történt, egy esetben, Sopronban pedig tömegverekedésbe kerültek a helyi biztonságiakkal és a rendőrökkel. Tekintve, hogy több rendőrt is megvertek, az erősítésre kivezényelt rendőrök nem engedélyezték a soproni szurkolókkal előre megbeszélt közös sörözést, hanem kényszerű rendőri kíséretet kapva, egészen a város közigazgatási határán túlra lettek kitessékelve. Nem véletlenül ragasztották Dorogra a „vidék Fradija” elnevezést, hiszen komoly számú szurkolója és szimpatizánsa volt ország- és világszerte egyaránt. Az új évezred első évtizedének közepétől alaposan megcsappant a mérkőzések nézettsége. Az átlag nézőszám alig 300 körül mozgott, azonban még ekkor is kísérték idegenbe drukkerek a csapatot, és ha nem is annyira acélos formában, de létezett a B-közép. 2011 őszén az egyre javuló és eredményes szereplésnek köszönhetően meccsről-meccsre egyre nagyobb számban kezdtek visszatérni a drukkerek a lelátókra. 2012 tavaszán új szurkolói csoport is alakult Rosso-Nero Martelli néven. A tavaszi szezonban sokszor már idegenben akkora volt a látogatottság, mint korábban egy-egy hazi mérkőzésen. Hosszú idő után 2012-ben volt újra arra példa, hogy egy Dorog-meccsen ezerben volt mérhető a nézőszám. Azonban nem csak a számszerinti növekedés jellemezte a dorogi tábort, de a szurkolás színvonala és hatékonysága elérte a régen megszokott és jellemző szintet. Hatalmas hanghatás, látványosság, változatosság és hihetetlen odaadó lelkesedés a legfőbb ismérve a dorogi fanatikusoknak, mind ez pedig abszolút kultúrált és sportszerű keretek között. Napjainkra a szurkoló tábor ismét megüti az első osztályú szinet. A dorogi szurkolók szervesen kiveszik részüket a magyar válogatott hazai és idegenbeli mérkőzésein egyaránt. Szintén a korábbi hagyományokat követve, további baráti kapcsolatokat építettek ki az érdi, a csepeli és mosonmagyaróvári drukkerekkel. A 2012-2013-as bajnokságban egyetlen említésre méltó negatívumként a Csornán történt kisebb rendbontásukat róhatnák fel nekik, valamint a Szigetszentmiklós elleni osztályozó hazai mérkőzését, ahol a mintegy 40 fős vendégtábor zászlóit tépték le néhányan, az akkor többszörösen is frusztrált szurkolók közül. Az eset teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy a vendégszurkolók önkényesen a fedett tribünön foglaltak helyet, beülve a hazai drukkerek közé annak ellenére, hogy a szigetszentmiklósi klub saját honlapján érthetően közzé tette szurkolói számára, hogy az állólelátó vasút felöli oldalán van fenntartva a helyük, amelyet a Munkás út felől, a Déli kapun át közelíthetnek meg. Ezen felül biztos vezetésük tudatában szándékosan hergelték a dorogiakat. A dorogi ultrák pozitívumaihoz ugyan akkor érdemes kiegészítésként megemlíteni, hogy Pápán beálltak havatlapátolni a mérkőzés előtt, valamint a hatalmas júniusi áradások idején napokon keresztül résztvettek a dunai gátakon az árvíz elleni küzdelemben. [144][145][146]

Ultracsoportok galériája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dorognak szurkoló hírességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dorog-szurkolók között akad néhány híres ember, vagy nevesebb közéleti személyiség [119][147][148]

Himnuszok, indulók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesület életének és a szurkolói tradíciók sajátosságai közé tartoznak az indulók, amelyek himnuszként szolgálnak. Közülük maga a Bányászhimnusz is, mint jellegzetes bányászhagyomány-elem megjelenik a dorogi sportéletben, bár kiemelt szerepe és tekintélye folytán elsősorban kivételes alkalmak estén, vagy gyászszertartásokon csendül fel.[149]

  • Bányászhimnusz (részlet)

Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete,
Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg.,
Nem kincs után sóvárgok én, bányász kislányt óhajtok én.,
Bányász kislányt óhajt szívem, ki szívében bányász legyen.,

Az 1950-es, 1960-as években a Mikor a Dorogi Bányász kivonul kezdetű indulója volt az egyesültnek, de megfelelő források hiányában jelenleg nem lehetséges a szöveg bemutatása. 1993-ban készült el Dorog-induló néven a következő szerzemény, amelynek zeneszerzője és szövegírója a piliscsabai Kopár Csárda zenekara volt. A csárda évtizedeken át támogatója volt az egyesületnek, és a vendéglátás mellett az indulóval is meglepték a klubot, amely stúdiófelvételként kazettán volt hozzáférhető.[150]

  • Dorog-induló I. (részlet)

A sípszó adja meg a kezdőjelet,
Induljon hát a nagy küzdelem!
A tét most nagy, a játék komoly,
Rajta srácok; hajrá Dorog!
A játék folyik, komoly a tét,
Gyerünk fiúk; jó szerencsét!
Zöld gyepen a labda forog,
Jó kedvünk lesz, ha nyer a Dorog.

Meghallgatható itt: Dorog-induló 1993

2001-ben készült a következő induló, amelynek szövegét és zenéjét Pálmai Zoltán és zenekara szerezte és játszotta fel stúdióban, amelyet különböző effektekkel színeztek, és belekevertek meccsfelvételt és szurkolói kórust is. A technikailag tökéletes felvétel mellett a régi indulót újrahangszerelve és az említett elemekkel színesítve hasonlóan feljátszották és rögzítették. Mindkét induló CD-n jelent meg.[151]

  • Dorog-induló II. (részlet)

Hajrá fiúk, szép lesz a nap,
Az ellenfél ma tőlünk jó kis leckét kap!
Szárnyal a szív, zúg a tömeg,
Nagyok voltunk régen, ismételjük meg!
Süthet a Nap, vagy éppen mennydörög,
Csak egy a fontos nekünk, hogy
Nyerj, nyerj, nyerj Dorog!

Meghallgatható itt: Dorog-induló 2001.

1990-ben született szerzemény a Hajrá Bányász, amely egyszerű dalként látott napvilágot, idővel nőtte ki magát, mint induló. A szerző Szabó Gyula, aki a nemzetközi pályákon is közkedvelt John LennonPaul McCartney számnak, a Yellow Submarine (Sárga tengeralattjáró) című Beatles-sláger zenéjét kölcsönözte zenei alapjául, és a dorogi Kadaverin nevű rockzenekarral adta elő, [152] amelynek tagjai – Szabó Gyula mellett Borsiczki Barnabás, Gazda Zsolt és Ötvös Károly – nemcsak lelkes szurkolói voltak a csapatnak, de egykor valamennyien a dorogi egyesület utánpótlás csapatainak igazolt játékosai is voltak.[153][154]

  • Hajrá Bányász! (részlet)

Van egy csapat, mely azért él,
Hogy mindent megtegyen a sikerért.
Tart tőlünk az ellenfél,
Hisz' nagyon jól tudják, hogy nincs esély.
Ha jő a mecs, a szurkolók,
Előkerülnek a kocsmákból.

A klub neves külkapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fennállása alatt számos kapcsolatot épített ki az egyesület más klubbal, szövetséggel, köztük több világhírű egyesülettel.[155]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Clas Glenning: Magyar labdarúgó klubok eredményességi listája 1901-2010/11 (angol nyelven). home.swipnet.se. (Hozzáférés: 2012. január 10.)
  2. ^ a b Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 7.. old.
  3. ^ a b c Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. A két világháború között fejezet,
  4. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 1. kötet, i. m. Második fejezet,
  5. ^ a b Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 8.. old.
  6. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 2. kötet, i. m. Első fejezet,
  7. Dorogi FC: Dorog futballtörténete. dorogifc.hu. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  8. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 9.. old.
  9. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 2. kötet, i. m. Első fejezet,
  10. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 9-10.. old.
  11. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 10.. old.
  12. Magyar gólkirályok. hajralilak.hu. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  13. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 10-11.. old.
  14. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 11-12.. old.
  15. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 11.. old.
  16. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 11.. old.
  17. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 11-12.. old.
  18. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. Fájó búcsú az élvonaltól fejezet,
  19. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 15-16.. old.
  20. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. Újra az élvonalban fejezet,
  21. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 16.. old.
  22. Szabó Gyula Hogy is volt: Az egyesület története dióhéjban, i. m. 40.. old.
  23. Labdarúgás, Dorog: Régi idők focija: 1981 október
  24. 24 Óra MNK legjobb közé jutásért: Dorog-Haladás 2:2 1982. február 18. szám
  25. Nemzeti Sport NB II. záróforduló: Volán, Szeged NB I.-Dorog, Tapolca, Nagybátony NB III. 1983. június 21. szám
  26. 24 Óra MNK: Dorog-FTC 1986. október 9. szám
  27. (1988. 9) „Újra az NB II-ben”. Bányász Híradó-DBSC Hírek:.  
  28. (1988. 11) „Így láttam az őszi szezont”. Bányász Híradó-DBSC Hírek:.  
  29. (1989. 6) „Magabiztosan, a középmezőnyben végezve őrizte meg a csapat az NB. II-es tagságát”. Bányász Híradó-DBSC Hírek:.  
  30. 24 Óra Kupagyőztes a Dorog 1989. augusztus 23. szám
  31. Nemzeti Sport NB II nyugati csoport: Dorog-Mohács 1991. április 15. szám
  32. 24 Óra Dorogi bravúr 1991. április 28. szám
  33. 24 Óra A Dorog lett a németországi kupa-győztes 1991.május 9. szám
  34. Sorin Arotăriţei: Magyar Kupa 1990-91. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  35. PKTV-Telesport közvetítés, 1991. május
  36. Nemzeti Sport NB II nyugati csoport: Rangadót nyert a Dorog 1991. október 21. szám
  37. 24 Óra Dorog-Olaszország 1991. november 3. szám
  38. (1992. 11) „Hab a tortán”. Bányász Híradó-DBSC Hírek (különkiadás).  
  39. 24 Óra Dorogon maradt a kupa 1993. január 20. szám
  40. Nemzeti Sport NB II nyugati csoport: Tíz emberrel és ajándék 11-essel 1993. április 3. szám
  41. „”. DBSC Híradó II. (4-8).  
  42. PKTV Sportriport Reszeli-Soós István edzővel, 1993. június 21-ei adás
  43. „”. DBSC Híradó II. (10-15).  
  44. 24 Óra Teljes a csőd Dorogon, Honti József lemondott 1994. január 17. szám
  45. 24 Óra Nem dobja be a törölközőt a Dorog 1994.február 4. szám
  46. Nemzeti Sport NB. nyugati csoport: A Dorog a harmadik kieső 1994.június 13. szám
  47. Közhírré Tétetik Dorogon Rendkívüli segély a sportegyesület részére 1995. márciusisi szám
  48. Nemzeti Sport Magyar Kupa: Visszavágók a 16 közé jutásért 1996. október 24. szám
  49. „”. DTU-Hírek II. (1-8).  
  50. Nemzeti Sport Osztályozó visszavágók 1997. június 30. szám
  51. (1997. 11) „”. DTU-Hírek 1. évfolyam (8-10).  
  52. (1998. 11) „”. DTU-Hírek 2. évfolyam (1-5 számok).  
  53. (1998.) „Meccs beharangozó A 24 Óra külön kiadásai”. Budalakk FC. Hírek (április-júniusi számok).  
  54. (1998.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! I. évfolyam (1-10. számok).  
  55. 24 Óra Sportmúzeumot avattak Dorogon 1999.november 14. szám
  56. „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! I. évfolyam (14-16. számok).  
  57. (1999.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! II. évfolyam (1-10. számok).  
  58. 24 Óra A Fradi volt az ellenfele a Dorognak Bányásznapon 2000.szeptember 3. szám
  59. (1999.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! II. évfolyam (11-15. számok).  
  60. (2000.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! III. évfolyam (1-10. számok).  
  61. (2001.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! VI. évfolyam (1-8. számok).  
  62. (2000.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! III. évfolyam (11-16. számok).  
  63. 24 Óra Dorog: A klub 90 éves évfordulóját ünnepelték 2004.szeptember 12. szám
  64. Dorogi FC: NB III. dorogifc.hu. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  65. Dorogi FC: Szakmai stáb. dorogifc.hu. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  66. Dorogi FC: 2011 ősz. dorogifc.hu. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  67. Focikatalógus: NB. III. Duna Csoport 2011/2012 tabella. focikatalógus.hu
  68. Dorogi Hírlevél - 2012/1.
  69. Dorogi Hírlevél - 2012/3.
  70. Focikatalógus: A dorogi csapat meccsei. focikatalógus.hu
  71. Focikatalógus: NB. III. Bakony Csoport 2012/2013 tabella. focikatalógus.hu
  72. Dorogi FC: 2013 tavasz. dorogifc.hu. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
  73. Dorogi Hírlevél - 2013/1-2.
  74. MLSZ: Még mindig rejtély a végleges mezőny. mlsz.hu. (Hozzáférés: 2013. június 19.)
  75. Közhírré Tétetik Dorogon 90 éves a Dorogi FC 2004. áprilisi szám
  76. 85 éves Buzánszky Jenő - Stadiont neveznek el róla Dorogon. kekduna.hu, 2010. május 4. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  77. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 28.. old.
  78. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 69. oldal
  79. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 70-71. oldal
  80. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 26.. old.
  81. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 271. oldal
  82. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 285. oldal
  83. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 27.. old.
  84. „Szepesi cikk”. Dorogi Sportmúzeum archívum (2.sz.terem).  
  85. ^ a b (2000.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! III. évfolyam (1. szám).  
  86. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. Magyar Kupa fejezet,
  87. Varga Lajos: Dorogi Bányász SC almanach - Magyar Kupa-szereplés
  88. (1998.) „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! I. évfolyam (7-8-9. számok).  
  89. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. NB. I, te csodás! fejezet,
  90. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 2. kötet, i. m. 1950 fejezet,
  91. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 2. kötet, i. m. 1956 fejezet,
  92. Szabó Gyula Hogy is volt, 2. kötet: 1979. Tavasz, i. m. 35.. old.
  93. Dorogi Sportmúzeum archívuma - 2.sz. terem, Nemzetközi trófeák
  94. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. Számok, statisztikai adatok fejezet,
  95. Varga Lajos: Dorogi Bányász SC almanach
  96. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 25-26.. old.
  97. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 1. kötet, i. m. A kezdetek fejezet,
  98. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 2. kötet, i. m. Első fejezet,
  99. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szurkolók, i. m. 21.. old.
  100. (1997. június 30.) „Címlap”. Nemzeti Sport VI. évfolyam (1-8. számok).  
  101. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. Mérkőzés statisztikák fejezet,
  102. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 274. oldal
  103. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 14. oldal
  104. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 27. oldal
  105. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 25. oldal
  106. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 159. oldal
  107. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 206-207. oldal
  108. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 54. oldal
  109. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 129. oldal
  110. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 122. oldal
  111. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 104-105. oldal
  112. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 44. oldal
  113. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi labdarúgás története dióhéjban, i. m. 16-17.. old.
  114. Jó szerencsét! Dorogi futball infó, III. évfolyam 16. szám
  115. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi labdarúgás története dióhéjban, i. m. 16-17.. old.
  116. (2000.) „Dorogi futball infó”. Jó szerencsét! III. évfolyam (különkiadás) (1. szám).  
  117. Jó szerencsét! Dorogi futball infó - I-IV. évfolyam
  118. Szabó Gyula Hogy is volt: Szurkolói interjú, i. m. 64-66.. old.
  119. ^ a b c „Dorogi foci infó”. Jó szerencsét! I.-IV. évfolyam.  
  120. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi dorogi labdarúgás története dióhéjban, i. m. 14.. old.
  121. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 89-90. oldal
  122. Meszes Lajos-Kovács Lajos : Dorogi sporttörténet, 2. kötet, i. m. 1953 fejezet,
  123. Sportmúzeum archívuma - 2-5. sz. terem
  124. Kezdőlap. dorogifc.hu. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  125. „Dorogi futball infó”. Jó szerencsét! I. évfolyam (7-12-14. számok).  
  126. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 26.. old.
  127. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 26.. old.
  128. Közhírré Tétetik Dorogon Ünnepi megemlékezés a Dorogi FC 90 éves évfordulója alkalmából 2004. szeptemberi szám
  129. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 26-29.. old.
  130. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 22. oldal
  131. „Dorogi futball infó”. Jó szerencsét! III. évfolyam (17. szám).  
  132. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szurkolók, i. m. 19-24.. old.
  133. Közhírré Tétetik Dorogon Megemlékezés az Évszázad mérkőzésének alkalmából 1993. novemberi szám
  134. Közhírré Tétetik Dorogon Szabó József élménybeszámolója 2002. novemberi szám
  135. Közhírré Tétetik Dorogon Sportünnepség a Dorog utolsó NB. I-be jutásának 30. évfordulóján 2006. augusztusi szám
  136. „Dorogi futball infó”. Jó szerencsét! III. évfolyam (15. szám).  
  137. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 15-16. oldal
  138. „Dorogi futball infó”. Jó szerencsét! II. évfolyam.  
  139. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szurkolók, i. m. 20.. old.
  140. Nemzeti Sport Anti-Heysel: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel 1985. november 12. szám
  141. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szurkolók, i. m. 20.. old.
  142. DTU-Hírek - 1. évfolyam 1/sz.
  143. 3.Félidő, Független országos szurkoló magazin - 1997. júliusi szám
  144. Válogatott blog: NB III. Bakony csoport (magyar nyelven). valogatott.blog.hu. (Hozzáférés: 2013. február 13.)
  145. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szurkolók, i. m. 19-24.. old.
  146. DTU Hírek 1997 május/június sz.
  147. Péntek Sándor-Petrik József :A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, i. m. NB. I., te csodás! fejezet,
  148. Szabó Gyula Hogy is volt, 2. kötet: Szurkolói interjú, i. m. 59-65.. old.
  149. Szabó Gyula Hogy is volt: A dorogi szentély, i. m. 26-27.. old.
  150. DBSC Híradó - 1993/1. szám
  151. Dorogi Sportmúzeum hangarchívuma 1.-2. sz. terem
  152. Solymár Judit-Kovács Lajos Dorogi lexikon 128. oldal
  153. Encyclopedia Metallum, Kadaverin: Átkozott világ album/5.
  154. Átkozott világ Dorog induló. metal-archives.com. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  155. Dorogi Sportmúzeum archívuma - 2. és 5. számú terem

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dorogi FC témájú médiaállományokat.