Középpályás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Középpályások lehetséges pozíciói a modern labdarúgásban

A középpályás a mai labdarúgócsapatban betöltött egyik szerepkör, amely a védekező hátvédek és a támadások befejezéseben jeleskedő csatárok között található (az ábrán kék színnel láthatóak a középpályások lehetséges pozíciói). Kialakulása hosszú folyamat volt a három fedezet, majd két fedezet általánossá válásától a hátravont középcsatár (például a magyar Aranycsapatban Hidegkuti Nándor) alkalmazásán és a 4-2-4 felálláson át a mai különböző alakzatokig (1-3-5-1, 4-4-2 stb.), ahol a középső szám a középpályások számát jelöli.

Lényegében a középpályás a mezőny teljes területén mozgó játékos, akit feladata szerint szélső középpályásnak, irányítónak (szervező középpályásnak), védekező középpályásnak vagy támadó középpályásnak neveznek, attól függően, hogy melyik csapatrész erősítése a feladata. A mezőnyjátékosok közül a legtöbb futást, a legtöbb energiát követelő szerepkör.

Mezszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amíg a mezszámokat szigorúan az összeállítás szerint osztották ki 1-től 11-ig, a fedezetek rendre a sor közepén található számokat kapták.

Napjainkban a játékosoknak már állandó mezszámuk van, amit hivatalosan nem kötnek posztokhoz. Ugyanakkor akad néhány hagyomány alapján kiosztott mezszám. A 6-ost, amelyet a régebbi játékrendszerekben a fedezetek egyike viselt, általában védekező középpályás kapja. A szélső középpályások gyakran kapják az egykori ötcsatáros rendszer jobb- és balszélsőinek 7-es és 11-es mezszámát (azonban nem mindig követik a klasszikus számozást, Cristiano Ronaldo például 7-es számmal bal szélen játszik). A 10-est rendszerint irányító vagy támadó középpályások kapják (bár szokták csatárok is), általában a csapat legtechnikásabb, legkreatívabb játékosa.

Mai híres középpályások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa


Észak- és Dél-Amerika


Ázsia és Ausztrália

Afrika