MTK Budapest FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MTK Budapest FC
MTK.svg
MTK Budapest FC
Csapatadatok
Teljes csapatnév Magyar Testgyakorlók Köre Budapest Futball Club
Mottó bátorság, buzgalom, barátság
Becenév MTK
Székhely Budapest, Magyarország
Alapítva 1888. november 16.
Klubszínek kékfehér
Stadion

Hidegkuti Nándor Stadion (felújítás alatt)

Bozsik Stadion (ideiglenesen) [1]
Vezetőedző Magyarország Garami József
Elnök Magyarország Domonyai László
Bajnokság NB I
Nemzeti sikerek
Magyar Bajnokcsapat 23 alkalommal
Magyar Kupagyőztes 12 alkalommal
Magyar Szuperkupa-győztes 2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Sándor Károly – 379
Legtöbb gól Hidegkuti Nándor – 222
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg 2014–2015-ös szezon
Hivatalos honlap
MTK Budapest FC honlapja

Az MTK Budapest FC magyar, ezen belül budapesti labdarúgócsapat. Az MTK a 20. század elejétől fogva a budapesti nagy klubok egyikeként mindig meghatározó szerepet játszott a magyar labdarúgásban. A kék-fehér színekben játszó alakulat mind a bajnoki, mind a kupa aranyérmek számát tekintve a Ferencvárosi TC után és az Újpest FC előtt a második legeredményesebb szereplője az 1901 óta működő magyar labdarúgó bajnokságnak.

Elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Névválasztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK alapítására 1888. november 16-án került sor Szekrényessy Kálmánnak (1846–1923) a kor legismertebb nemzetközi hírű sportolójának elegáns Teréz körúti lakásában. Szekrényessy hazai - és nemzetközi híre, demokratikus gondolkodása, tősgyökeres magyar nemesi származása egyaránt garanciát jelentett a keresztény úri körökön kívül álló csoportok szakmai, társadalmi legalizációjára.[2] Az 1888-as alapítás előzménye az volt, hogy az atletizálást nem kifejezetten preferáló Nemzeti Torna Egylet atletizálni vágyó, főként zsidó származású sportolóinak nem volt lehetőségük a keresztény és arisztokratikus szellemiséget árasztó Magyar Athletikai Clubba belépni.[3] Az alternatívaként, részben kényszerből alapított 'Magyar Testgyakorlók Köre' elnevezés azonban még a látszatát is igyekezett elkerülni annak, hogy a klubnak valamiféle köze lenne a főváros zsidó közösségéhez. A 'Magyar' jelző még érthető is, viszont akkoriban példa nélküli volt, hogy egy klub a nevében kifejezetten magyar szavakat használjon. A XIX. század végén, amikor a sportéletben még a német torna és az angol atlétika dominált, egyedülálló volt a 'Testgyakorlók' és a 'Köre' szavak használata. Ezek után nem csoda, hogy a profi labdarúgó bajnokság 1926-os bevezetésekor az MTK hivatásos labdarúgó szakosztálya a Hungária FC nevet vette fel. A kényszerszülte alapítás, félelem az antiszemitizmustól, a deklarált zsidó háttér hiánya, a nem homogén felekezeti jelleg miatt az MTK mindig tabuként kezelte és igyekezett eliminálni annak jelentőségét, hogy a klub által hordozott jelentéstartalmak a főváros zsidóságához kapcsolódnak. Jellemző, hogy a klub történetét feldolgozó könyvek is igyekeznek e ténynek minél kisebb jelentőséget tulajdonítani és többnyire – kétségkívül helytállóan – az MTK demokratikus, befogadó és kozmopolita jellegét emelik ki.[4]

Névváltozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapítás óta bekövetkezett névváltoztatások okai sokrétűek. Szerepet játszott a már említett profi/amatőr labdarúgás szétválasztása, az 1950-es évek államosítási törekvései, a társadalmi bázis kiszélesítése, a bennmaradás fúzió általi lehetővé tétele, a rendszerváltás, tulajdonos váltás, anyagi megfontolások és még sorolhatnánk a végtelenségig. Az alábbi összeállítás a nagy múltú egyesület különböző elnevezéseit mutatja meg.[5]

  • 18881926: Magyar Testgyakorlók Köre
  • 19261940: Hungária Magyar Testgyakorlók Köre Futball Club
  • 19401945: Hungária Magyar Testgyakorlók Köre Futball Club feloszlása
  • 19421945: Magyar Testgyakorlók Köre feloszlatása
  • 19451950: Magyar Testgyakorlók Köre
  • 19501951: Budapesti Textiles Sport Egyesület
  • 19511953: Budapesti Bástya Sport Egyesület
  • 19531956: Budapesti Vörös Lobogó Sport Egyesület
  • 19561975: Magyar Testgyakorlók Köre
  • 19751990: Magyar Testgyakorlók Köre-Vörös Meteor Sport Kör
  • 19901995: Magyar Testgyakorlók Köre
  • 19951998: Magyar Testgyakorlók Köre Futball Club
  • 19982003: Magyar Testgyakorlók Köre Hungária Futball Club
  • 2003–  : Magyar Testgyakorlók Köre Budapest Futball Club (Az U15, U13 és a női csapatok megtartották az MTK Hungária FC nevet)

Színváltozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK és a Hungária FC is alapvetően kék-fehér színekben játszott és játszik ma is. A hazai mérkőzéseken viselt kék harántcsíkos fehér mez benne a klub címerével, a kék nadrág és a kék szegélyű fehér sportszár sajátos, más csapatokkal össze nem téveszthető megjelenést biztosít a labdarúgóknak. Ennek ellenére nincs dokumentum arról, hogy miért éppen kék-fehér selyemzászló készült az MTK megalakulásának tízéves jubileumára, amely egyben a klub színeit is meghatározta.[6] Érdekes velejárója volt az 1950-es évek névváltoztatási hullámának a klub színének megváltoztatása is. Az addigi kék-fehér színösszetétel az 1949–1956 közötti időszakra piros-fehérre módosult. Mind Textilesként, mind az ÁVH alá sorolt Bp. Bástyaként, majd ismét textilipari Vörös Lobogóként a labdarúgók piros-fehér összeállításban játszották mérkőzéseiket.[7]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Bajnokság I. osztály (59 érem)

Magyar Bajnokság II. osztály (4 érem)

Magyar Kupa (15 érem)

Magyar Szuperkupa (2 érem)

Nemzetközi szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-európai Kupa (3 érem)

Bajnokcsapatok Európa Kupája

  • negyeddöntő – 1956

Kupagyőztesek Európa Kupája (1 érem)

  • 1 ezüstérem – 1964
  • negyeddöntő – 1977

Vásár Városok Kupája

  • elődöntő – 1962

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Serlegek

  • Brüll serleg – 1906
  • Pünkösdi Torna serleg – 1933
  • Bajnokok Tornája serleg – 1978
  • Centenáriumi Torna serleg – 1989

Hazai porondon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítás és kezdetek (1888–1902)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK az egyetemes magyar sport egyik legrégebben alapított, patinás egyesülete. Történelme együtt mozgott Magyarország viharos XX. századi történelmével. Bár az MTK több egy labdarúgócsapatnál, az alábbi adatok – amelyek zömében a klub hivatalos honlapjáról, illetve a klub történelmét bemutató különböző kiadványokból származnak – a labdarúgókra vonatkoznak. A Magyar Testgyakorlók Köre alakuló közgyűlésére 1888. november 16-án került sor egy budapesti kávézóban. Az alapító tagok a magyar arisztokrácia és a zsidó polgárság köréből kerültek ki. A feljegyzések Donáth Sándor, Horner Ármin, Klauber Izidor, Kohn Arnold, Leitner Ármin, László Lajos, Müller Dávid, Sachs Lipót, Szekrényessy Kálmán, Tóth Lajos, valamint id. Weisz Dezső nevét őrizték meg az utókornak. Titkárnak Donáth Sándort választották.[8] Fontos megjegyezni, hogy az alapítók és az első komoly társadalmi súlyú pártfogók között nem csak zsidók találhatók meg. Százhúsz év távolából visszanézve megállapítható, hogy az egyesület elsősorban a fővárosi középpolgárság körében keresett és talált híveket. A századforduló előtti sport- és közéletben szokatlan volt az MTK-isták demokratikus felfogása, új iránti nyitottsága és a szélsőségekkel szembeni kiállása.[9] A Magyar Testgyakorlók Köre, kifejezve a magyarosodás útjára lépő zsidóság asszimilációs késztetéseit, egyértelműen a partikularizmusoktól és a helyi patriotizmusoktól mentes univerzalitás, a torna szellemiségének visszautasítása, valamint az elit 'club' és a konzervatív légkört árasztó 'egylet' elutasításaként jött létre. Elmondható, hogy az MTK tekinthető az első polgári sportegyesületnek, amely a modern és szabad atlétika gyakorlását tekintette legfontosabb céljának. Az egyesületet részben alapító és finanszírozó budapesti belvárosi, zömében hatodik-hetedik kerületi liberális zsidó polgárság hangsúlyozottan egy olyan egyesületet kívánt létrehozni, amelyben bárki, mindenfajta diszkrimináció nélkül, magas szinten űzhette az akkori idők legújabb sportjait.[10] Ez a szellemiség továbbra ís jellemző az egyesületre. A klub megalapításának 115. évfordulójára 2003-ban kiadott ünnepi nyomtatványában is az állt, hogy "Az MTK megalakulása óta következetesen demokratikus sportegyesület, amelyben vallásra, nemzetiségre, iskolai végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül mindig otthonra leltek a tehetséges sportolók".[11] Minden nyitottság ellenére a labdarúgás klubon belüli elfogadása és a labdarúgó szakosztály megalakítása nem ment könnyen. Amikor az MTK 1897-ben belépett a Millenáris pálya megmentésére alakult Versenypálya Szövetség részvényeseinek táborába, a Millenárison folyó tréningek során a klubtagok egy része közelebbről megismerkedhetett a labdarúgással. A labdarúgó szakosztály megalakítására tett első javaslatot az elnökség 1897. február 28-án elvetette, aminek következtében az új sportág iránt nyitott tagok egy része elkezdett átszivárogni a labdarúgást már folytató BTC-be. Ez a folyamat 1900-ban nyílt szakításhoz vezetett és részben az MTK létét is veszélybe sodorta. A klub taglétszáma 62 főre csökkent és a válságos helyzetben az egyetlen ésszerű megoldásnak a labdarúgó szakosztály megalakítása látszott. A klub alapszabályának módosításával 1901. március 12-én a BTC-ből visszatérő Kertész Sándor vezetésével megalakult az új szakosztály. Az MTK labdarúgásának életében a következő mérföldkő 1901. október 20-a volt, amikor az első mérkőzést játszotta a BTC vegyes csapata ellen. A Révész – Auerbach, Weisz – Frank, Róz, Ságody – Freund, Tausz, Kertész, Herquett, Káldor összeállításban felálló MTK első mérkőzése döntetlennel végződött.[12]

Amatőr sikerkorszak (1903–1926)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK-t az 1902-es bajnoki idényben a II. osztályba sorolták be, ahol második lett a Postás mögött. Az egyre népszerűbbé váló magyar labdarúgás szervezeti átalakítása következtében az MTK az 1903-as bajnoki évet már az első osztályban kezdhette el. A tavaszi-őszi rendszerben lebonyolított bajnokság rögtön szép sikert hozott. Az MTK harmadik lett az FTC és a BTC mögött, május 10-én pedig már 3:1 arányban legyőzték az addig veretlen BTC-t. A kék-fehérek I. osztályú tagságával egy olyan versengés kezdődött a magyar labdarúgásban, ami azóta sem ért véget. A hagyományokat illetően az MTK és az FTC a magyar labdarúgás legrégibb és legnagyobb presztízsű párharca. Egy évvel a bajnoki bronzérem után 1904-ben megszületett az első bajnoki cím, amelyet azóta még 22 további követett. A klub kezdeti sikerei mögött már ott állt az a Brüll Alfréd, aki alelnökként majd 1905-től elnökként a klub soron következő közel négy évtizedes történetének meghatározó személyiségeként legendássá vált. Sportszerető elnökként sokszor saját magánvagyonát áldozta fel a kék-fehér klub sportsikerei érdekében. A második bajnoki címet az MTK 1908-ban veretlenül szerezte a nagy rivális FTC és a MAC előtt. A következő diadalt a Magyar Kupa megszerzése jelentette 1910-ben. Az MTK mindenkit legyőzve jutott az elődöntőbe, ahol az FTC-t 4:0 arányban ütötte ki. A döntőben a BTC volt az ellenfél. Az első meccs döntetlen lett, a másodikon azonban már 3:1-re az MTK diadalmaskodott. Az 1914-es harmadik bajnoki cím megnyerése után, amely egy összesen tízéves győzelmi sorozat nyitánya lett, új edző az angol Jimmy Hogan érkezett a csapathoz. Az MTK-nál eltöltött hét év alatt összesen hat bajnoki címet szerzett a klubnak (1916–22). A fantasztikus tréner ezzel a teljesítményével máig az MTK legsikeresebb edzőjének tekinthető. A sorozatban megnyert tíz bajnoki cím olyan teljesítmény volt, amely azóta is példa nélkül áll a magyar labdarúgás történetében. Az 1920-as évekre az MTK játéka világszínvonalú volt és Európa egyik legjobb klubcsapatával rendelkezett. Az akkori MTK erejéről legjobban az osztrák futball-szakíró Willy Meisl egy 1922-ben megjelent cikke árulkodik, amelyben azt állította, hogy a kontinensen három nagy csapat van: a Barcelona, a Sparta Praha és a budapesti MTK. Meisl azt is hozzátette, hogy az „MTK egész Európát elözönlötte a legjobb játékosokkal és sokat, nagyon sokat tett nemcsak nemzetének, hanem a kontinens futballsportjának érdekében is.” Tény, hogy az MTK 1919 és 1922 között 71 nemzetközi mérkőzést játszott, ebből 51-et megnyert, 11-et elveszített, 222 gólt rúgott és csak 86-ot kapott. Ráadásul e találkozók túlnyomó többségét idegenben, vendégként játszotta. A legyőzöttek között találkozhatunk a Bayern München, vagy a Real Madrid nevével is. Az 1913 és 1925 között minden alkalommal bajnokságot nyerő MTK azzal tudott a világ élvonalába kerülni, hogy az 1922-ig a Hungária körúton edzősködő Hogan új játékstílust teremtett meg a csapatnál. Neki köszönhetően az MTK nem pusztán megtanulta, de tovább is fejlesztette az eredetileg a skót futballra jellemző taktikai és technikai sajátosságokat. A látványos stílust játszó MTK a többi csapattal ellentétben a labdát rövid és lapos passzokkal járatta, játékát a sok improvizálás, a cselezgetés, és a finom technikai megoldások jellemezték.[13] Az amatőr sikerkorszak abszolút csúcsa az 1917–1918-as év volt, amikor is a csapat 147 gólt rúgott és emellett mindössze csak 10-et kapott a 22 bajnoki mérkőzés során. Abban az évben az MTK két legendás világklasszis csatára összesen 87 gólt szerzett. Schaffer Alfréd 46, míg Schlosser Imre 41 góllal zárta a bajnoki szezont. Sajnos az MTK páratlan sorozata 1926-ban megszakadt. A bécsi Amateure elleni mérkőzésen a durvaságáról hírhedt osztrák hátvéd, Tandler szétrúgta Orth György térdét, aki egy évre harcképtelenné vált. Orth soha többé nem tudta sérülését kiheverni és mivel Kertész II. is ekkor távozott, az FTC-nek 10 év várakozás után sikerült visszahódítani a bajnoki címet az MTK-tól.[8]

Professzionális futball (1927–1940)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-as évek közepén, a közép-európai professzionális labdarúgás bevezetésével nagy változások történtek a magyar labdarúgásban is. A csehszlovák és osztrák mintát követő profi ligát 1926. július 14-én alakították meg nyolc budapesti egyesület részvételével. A létszám augusztus elején a Szeged és Szombathely csapatával tízre bővült. A kék-fehér klub labdarúgóit Hungária FC néven nevezte a profi bajnokságba, míg az MTK a budapesti amatőr I. osztályban szerepelt. A kor sajátosságait tükrözi, hogy a Hungária FC néven szerepelt labdarúgócsapat szabályzatilag önálló, ám lényegében az MTK egy szakosztályaként működő szervezet volt. AZ MTK megtartotta amatőr labdarúgó szakosztályát is, döntően a fiatalok és a labdarúgást szerető tömegek számára.[14] A profizmus első évében a kék-fehérek fennállásuk eddigi legszerényebb teljesítményét nyújtva csak a harmadik helyet szerezték meg. A második profi év kezdete előtt sokan reménykedtek az aranyéremben, de a megerősödött csapat a korábbi sikeredző Hogan vezetésével csak egyet tudott előrelépni a bajnokságban és második lett. A következő idényre új edző, a modernebb játékmódot bevezető Révész Béla vezetésével készült fel a csapat. A siker érdekében a vezetők lemondtak az idősebb és sérülékenyebb játékosokról és a helyükbe fiatalabb, sikerre éhes játékosokat építettek be. A számítás bevált, ugyanis a Hungária FC egy vereséggel és öt döntetlennel, egy pont előnnyel a Ferencváros FC előtt első lett a bajnokságban. A következő bajnokság előtt úgy nézett ki, hogy a kék-fehérek képesek megvédeni bajnoki címüket. Sajnos a szezon csalódást hozott a Hungária FC rajongóinak, ugyanis klasszis csatáruk Kalmár Jenő 1929 őszén súlyosan megsérült. Az idényközben elszenvedett öt vereség és hét döntetlen a bajnokság végén csak a harmadik helyre volt jó.[15] A kor magyar labdarúgásának sajátossága lett, hogy a profi bajnokság élmezőnyében a kezdetektől fogva egyetlen kivételtől eltekintve egészen 1940-ig a Hungária, a Ferencváros FC és az Újpest FC végzett az élen, változó sorrendben. A bajnoki jó szereplés mellett a klubnak 1932-ben sikerült megnyernie Magyar Kupát is, méghozzá a 100%-os teljesítménnyel bajnokságot nyerő FTC ellen. A következő bajnoki aranyra egészen 1936-ig várni kellett. A Hungária úgy kezdte a bajnokságot, hogy edzőnek hazajött korábbi legendás játékosa Schaffer Alfréd, a népszerű Spéci. A korábbi játékosokat fegyelemre tanító és csak egy játékost, a jobbszélsőként mindkét lábbal jól focizó Sas Ferencet beépítő Spéci alatt öt pont előnnyel nyerték meg a bajnokságot a kék-fehérek. A következő bajnokságot is sikerült aranyéremmel zárni, de már csak egy pont előnnyel a második helyezett Ferencváros FC előtt. Az 1937/38-as bajnokság úgy indult, hogy a Hungária és a Ferencváros FC külön versenyt fut a bajnoki címért. Az őszi szezonban két döntetlent leszámítva csak győztek a kék-fehérek, tavasszal azonban már fájó vereségek is becsúsztak. A labdarúgók közötti ellentétek, főleg Kalmár és Cseh között oda vezettek, hogy a két csoportra szakadt Hungária csak a csalódást keltő harmadik helyen fejezte be a bajnokságot. A következő szezon őszén a Hungária a másik két riválissal megegyező pontszámmal zárta az őszi szezont. Bár tavasszal sikerült az újpestieket 6:1-re megverni, a Hungária leszakadt az élcsoporttól és ismét a harmadik helyen fejezte be a bajnokságot. Az 1939–1940-es bajnoki esztendő a Hungária FC működésének utolsó évét hozta. A Feldmann Gyula vezette Hungária hatalmas iramban tört előre a tavaszi fordulók során és úgy látszott, hogy el sem lehet venni tőle a bajnoki aranyérmet. Sajnos a Ferencváros FC elleni, vereséggel végződött rangadón Feldmann agyvérzést kapott. A következő két fordulóban elszenvedett egy-egy vereség és döntetlen azt eredményezte, hogy két fordulóval a vége előtt ismét nyílttá vált a bajnokság. Az utolsó előtti fordulóban az Újpest FC ellen elért döntetlent csalás miatt a kék-fehérek megóvták, de az óvást elutasították. Maradt a csalódást jelentő második hely, amit nemsokára követett a feloszlás.[16]

A feloszlatás évei (1940–1945)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK hegemóniájának elvesztése szempontjából a húszas évek közepe vízválasztónak bizonyult. A labdarúgócsapatnak ugyan még sikerült három alkalommal bajnokságot nyernie, de a harmincas években már egyértelmű volt a visszaesés. A kék-fehérek négyszer végeztek a második helyen, hatszor a harmadikon, és egy negyedik helyezés is becsúszott. A világháború közeledtével a politikai beavatkozás is egyre közvetlenebbé vált. Csapatokat tiltottak be, illetve futtattak hatalmi szóval a bajnoki tabella tetejére.[8] Az 1936. őszén hatalomra került Darányi-kormány elméletileg fékezni igyekezett az előtérbe kerülő szélsőjobboldali áramlatokat, de törekvéseit kevés siker koronázta. A kedvezőtlen politikai folyamatok egyenes következménye volt az 1938. évi zsidótörvény, amely kimondta a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezkedésének korlátozását. Az ezt követő 1939. évi zsidótörvény értelmében pedig intézkedéseket kellett foganatosítani a zsidó sportvezetők leváltására.[8] Az egyre inkább jobbra haladó sportpolitika egyenes következménye volt a kék-fehér klubot ért sérelmek sora. A csapaton belüli egység is megbomlani látszott. Kikezdték a zsidó vezetőket és egyik-másik játékos hangos megjegyzéseket tett zsidó játékostársára. Megtörtént az is, hogy egy játékos nem akarta tudomásul venni az edző utasításait, mondván, hogy neki zsidó ne parancsoljon. Az alkalmazottak között is voltak olyanok, akik a negatív politikai változások hatására ellenségei, rosszakarói lettek annak a klubnak, amely sok esetben évtizedekig foglalkoztatta őket. Olyan mérkőzések is voltak, ahol a labdarúgók számára életveszélyes volt a játék.[17] Ebben az időszakban jelentek meg a lelátókon az első 'szavalókórusok', nyílt szélsőjobboldali és fasiszta megnyilvánulások. A bírói csalással elvesztett 1940-es bajnokság, valamint a második zsidótörvény hatására Brüll Alfréd, Preiszman Lajos és Fodor Henrik az 1940. június 26-án megtartott, keserű hangulatú klubértekezleten úgy döntöttek, hogy - miután mást úgysem tehetnek - a csapat érdekében visszavonulnak. A játékosok és más érintettek azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elnökük és munkatársaik nélkül nem folytatják tovább. A Hungária FC kimondta teljes feloszlatását. Voltak játékosok, akiknek sikerült átigazolniuk az 'árja' klubokhoz. Vidor és Bíró újpestiek lettek, Dudás és Szabó a Csepel színeiben kergette tovább a bőrt, Szabó III. a Beszkártba került, Turay a WMKA-hoz szerződött, Béky az Elektromosba, Kardos a Törekvésbe, míg Sebes Gusztáv Szegeden lett edző. Titkos a Vasasba ment, és ide került a későbbi emblematikus angyalföldi, a Hungária FC szétverésekor még csak tizennyolc esztendős Illovszky Rudolf is. A Hungária volt vezetőség arra kérte a szurkolókat, hogy ezen túl a Vasast támogassák. A profi labdarúgó szakosztály tehát megszűnt, de a labdarúgás még létezett. Voltak, akik hittek abban, hogy a hatalom beéri ennyivel. Brüll Alfréd azonban rosszabbtól tartott, és így Svájcba emigrált. A Magyar Labdarúgó-szövetség – kifogásolva, hogy a továbbra is MTK néven jegyzett amatőrcsapatnál egy Jan Burko nevű lengyel zsidó menekült játszik – felfüggesztette az MTK játékjogát, majd a Hungária körúti létesítményt a Magyar Országos Véderő Egylet elnevezésű szervezet kezére játszották. Mindezen lépések ellen mind a Ferencváros, mind az Újpest vezetősége tiltakozott – teljesen eredménytelenül.[18] A kék-fehér klub, amely az elmúlt közel négy évtizedben a magyar labdarúgás egyik élcsapatává nőtte ki magát és válogatottak sorát adta, öt évre megszűnt létezni. Az elnök, Brüll Alfréd sorsa is szomorúan alakult. Az üldöztetések megszüntetéséről kapott hamis értesülés nyomán 1943-ban hazatért Magyarországra, ahol a nyilasok elfogták és meggyilkolták.[8]

Államosított sikerek (1945–1963)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború utáni kábulatból az MTK labdarúgó szakosztálya viszonylag gyorsan magához tért. Ekkoriban vette fel a kapcsolatot a vezetőség a Jugoszláviában élő Bukovi Mártonnal. Az 1946–1947-es idényben már ő irányította az MTK futballcsapatát. A fejlődés az 1948–1949-es évadban már a második helyet jelentette az MTK-nak, és a nemzetközi porondon is elődeihez méltó eredményeket produkált a csapat. A következő két idényben a Budapesti Bástya névre keresztelt MTK előbb harmadik lett, majd 1951-ben - 14 év után - bajnok. 1953-ban a Textiles Szakszervezethez került vissza az MTK. A változatosság kedvéért ekkor Budapesti Vörös Lobogó néven szerepelt, és még abban az évben ismét bajnok lett, mindkétszer a nagyhírű Honvéd előtt. Az 1956-os bajnoki idény félbeszakadt a harcok miatt és a következő 1957-es szezonban már újra MTK néven szerepelt a csapat és visszatért a kispadra Bukovi Márton edző is.

A tavaszi bajnokság emlékplakettje, 1957

Ebben a "tavaszi" bajnokságban második helyen végeztek a kék-fehérek. Hidegkuti Nándor, a klub legendás labdarúgója ekkor már az edzőségre készült és Bukovi segítőjeként dolgozta végig a szezont. Az 1957-58-as bajnokságban, az MTK - végre saját néven - ismét megnyerte a bajnokságot. Hidegkuti az MTK-ban kezdhette el edzői pályafutását is, az 1959–1960. évben negyedik, rá egy évre pedig harmadik helyezést ért el a csapattal. Az 1962–1963-as idényben Kovács Imre vette át a csapatot és egy remek szezon lezárásaként ezüstérmet nyert a csapattal. Ez az évad egy másik, talán az előbbinél is nagyobb sikert hozott. Az MTK könnyed játékkal került be a KK döntőjébe, ahol a Vasas volt az ellenfél. Mindkét mérkőzést a Népstadionban játszották- az első mérkőzés 2:1-es MTK diadallal, míg a második 1:1-es döntetlennel végződött. Így az 1955-ös győzelem után immár másodszor lett a Közép-Európa Kupa győztese az MTK! A következő évadban majdnem sikerült a KEK-győzelem is, de a döntőben a portugál Sporting-al az első mérkőzés 3:3-mal, míg a megismételt döntő 1:0-s portugál győzelemmel végződött. Ám ennek a kupasorozatnak volt egy, még a döntőnél is sokkal emlékezetesebb párharca, a híres Celtic elleni összecsapás. Az elődöntő első mérkőzésén a Celtic sima 3:0-s győzelmet aratott, ekkor már mindenki lefutottnak tekintette a továbbjutás kérdését.Kivéve azt a 15 ezer szurkolót, aki végigbiztatta az első perctől oroszlánként harcoló 'emtékásokat'. A Népstadionban lejátszott visszavágón csodaszámba menő eredmény született – MTK-Celtic 4:0!!![8]

A középszerűség évtizedei (1963–1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK pangása és hanyatlása jó húsz éven át tartott. Egy ezüstérem és három bronz – no meg az 1981-es első kiesés – a labdarúgócsapat periódusbeli mérlege. A bajnokságban elért helyezések azt mutatják, hogy az MTK a negyediktől a tizenhetedik, azaz a kiesést jelentőig helyig szinte minden helyet megjárt és leggyakrabban a középmezőnyben, a nyolcadik-tizedik hely környékén tud csak végezni. Voltak nemzetközi bravúrok, de ezek már csak egy valamikori nagy klub hattyúdalát jelentették.[19] Az 1965-ös idénytől Lakat Károly vezette az MTK futballcsapatának edzéseit. A korábbi sikerek elmaradása miatt Hidegkuti Nándor tért vissza a csapat kispadjára. Az 1971–1972-es bajnokságban a csapat éppen hogy bent tudott maradni az első osztályban. A következő két idényben Kalocsay Géza dr. irányította a csapatot, de neki sem sikerült kitörnie a középszerűségből.[8] A Hungária körúton hosszú évekre szomorú csend állt be. A kék-fehér csapat már csak árnyéka volt korábbi önmagának, és valami – sokak szerint épp a híres MTK-stílus – kezdett eltűnni a pályákról. A hanyatlásra jellemző, hogy 1975-ben leginkább már csak azért foglalkozott a közvélemény az MTK-val, mert mindenféle suskust sejtett a bajnokságból egyszer korábban már kiesett, s visszatérte után is zömében az alsóházban szereplő VM Egyetértéssel történt fúzió mögött. Az egyesülés azonban nem tett rosszat a kék-fehéreknek, ugyanis az 1977/78-as bajnoki idényben mindenki meglepetésére harmadik helyezést szereztek.[19] Erre az időszakra tehető az MTK labdarúgó-szakosztályának egyik legcsúfosabb kudarca, amely az 1980/81-es kiesés volt. A csapat 17. helyet megszerezve története során először esett ki a labdarúgás első osztályából. A klub vezetői Sárosi Lászlót, a Vasas egykori hátvédjét kérték fel edzőnek. Az egyéves kitérő után 1982/83-as bajnokságot újra az első osztályban kezdhette a csapat, ahol a 12. helyen zárta az idényt. A következő évben Palicskó Tibor lett az edző, akinek vezetésével a csapat a 8. helyen végzett. Az 1985/86-os szezonban a váci sikeredző, Both József vezette a csapat edzéseit. A következő évben sikerült edzőnek szerződtetni a Rába ETO-val két bajnoki címet szerző Verebes Józsefet.[8]

A hullámvasutazás időszaka (1986–1995)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Várszegi éra (1995–2011)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as évekbeli kiesést egy másik követte 1994-ben. A kék-fehérek kiesése hatalmas meglepetésnek számított, hiszen az előző évben negyedik helyen végzett a csapat. A válogatott játékosokat is felvonultató együttes úgy lett utolsó, hogy a riválisok a bajnokság vége felé botlásaikkal fordulóról fordulóra tálcán kínálták fel a lehetőséget bennmaradásra.[20] A kényszerű NB II-es tagság azonban megújulást és egy fényes sikerkorszak kezdetét is jelentette. Ebben az időben érkezett Sándor Károly közvetítésével a csapathoz a milliárdos üzletember Várszegi Gábor, akinek jóvoltából az MTK Magyarországon egyedülálló anyagi pozícióba került.[21] A Várszegi Gábor nevéhez köthető 16 év a klubtörténet második legsikeresebb korszakának számít az amatőr sikerkorszak (12 aranyérem, hat kupagyőzelem) után, megelőzve a Hungária-korszakot (három aranyérem, illetve egy kupagyőzelem), az ötvenes évekbeli kitűnő szereplést (három aranyérem, egy kupagyőzelem) és a Verebes-féle együttest (egy bajnoki arany). A csapat az 1996-97-es szezonban, tíz év után óriási fölénnyel bajnokságot és huszonkilenc év után Magyar Kupát nyert, majd az éremkollekcióba bekerült még három további bajnoki cím (1999, 2003, 2008), két ezüstérem (2000, 2007), egy bronzérem (2005), két Magyar Kupa-elsőség (1998, 2000), valamint két Szuperkupa-győzelem (2003, 2008) is. Sajnos a hazai sikerek ellenére az MTK a nemzetközi porondon nem tudott igazán nagyot alkotni, a Bajnokok Ligája-csoportkörig egyszer sem jutott el.[22] A klasszikus üzleti futball megteremtésére tett kísérlete mellett Várszegi abban is úttörő volt, hogy felismerte a játékosok képzésében rejlő komoly pénzszerzési lehetőségeket, mivel az alacsony képzési költségekkel szemben a nemzetközi piacon jelentős játékjogbevételek kecsegtettek. A 2001-ben Agárdon megnyitott Sándor Károly Akadémiát kiváló játékos-megfigyelők közreműködésével, a legjobb magyar utánpótlásedzők közé tartozó szakembereket alkalmazva ide gyűjtötte az ország legtehetségesebb fiatal labdarúgóit. A modell bevált és sikeresen működik, mivel egyre több volt agárdi akadémista játszik a hazai élvonalban, és jó néhányan várnak bevetésre tekintélyes külföldi bajnokságok jó nevű csapatainál. Az akadémia induló korosztálya adta a 2008-ban újra bajnok MTK játékosállományának jelentős részét is.[23] Egyesek szerint az MTK-ba az elején sok pénzt befektető Várszegi az utóbbi években, de főleg 2008 óta inkább csak kivett klubból. Aligha vitatható azonban, hogy Várszegi szerepvállalása nélkül az elmúlt másfél évtizedben nem lett volna sikeres az MTK, sőt a klub sem a másodosztályt, sem a 90-es éveket nem élte volna túl.[24] Várszegi hozott elsőként neves külföldi edzőt Magyarországra Henk Ten Cate személyében. A nagymúltú klubok közül az MTK honosította meg elsőként a női labdarúgást, a labdarúgó akadémia mára világhírű lett és eddig több, mint 50 labdarúgót adott a magyar élvonalnak. Jó példa az akadémián folyó szakmai munka színvonalára, hogy az U19-es válogatott Eb-bronzérméhez 12, míg az U20-as válogatott vb-bronzéreméhez 9 MTK játékos járult hozzá. A Várszegi érában kétszer is előfordult, hogy az MTK minden csapata aranyérmes lett.[22] A technikás fiatalokra építő, idegenlégiósokat alig foglalkoztató MTK a 2011-es kiesés ellenére is a hagyományos 'emtékás' stílust felelevenítve, magabiztos labdatartással párosuló lapos rövid passzos futballt játszva meghatározó erő a magyar mezőnyben.[25] Az MTK az elmúlt 25 év magyar bajnoki szereplését tekintve a ranglistán az első helyen van. Az egy év másodosztályú tagság miatt csak 24 év első osztályú szereplés alatt szerzett 5 bajnoki cím, három-három ezüst- és bronzérem, valamint három kupagyőzelem és két szuperkupa győzelem önmagáért beszél. A 752 mérkőzésen szerzett 1299 ponttal a kék-fehér klub valamivel megelőzi a két ősi riválist, az 1276 pontos Ferencvárosi TC-t és az 1266 pontos Újpest FC-t.[26] Várszegi 2011 augusztusában eladta a labdarúgócsapatot működtető zrt-t, melyet a továbbiakban az MTK SE (40%), az MTK Hungária FC (30%), Domonyai László (20%) és Tamási Zsolt (10%) birtokol.[27]

Új utakon előre (2011–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi kupákban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első KK győzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1955-ös döntő hosszú idő után ismét magyar győzelmet hozott. Az MTK ugyan nem úgy kezdte a sorozatot, hogy a végén sikert ér el. A bécsi Wackerrel szemben csak a harmadik mérkőzésen tudta kiharcolni a továbbjutást (3:3, 2:2, 5:1). A spliti Hajdukot itthon azonban már 6:0-al kiütötte a csapat. Ugyan a visszavágón kikaptak Hidegkutiék (2:3), de a jobb gólarányukkal tovább jutottak. A legjobb négy között a félelmetes hírű Bp. Honvéd volt az ellenfél. Az első mérkőzés végeredméye 2:5 volt az MTK szemszögéből, de az egy héttel későbbi visszavágón mutatott pazar játékkal (5:1) sikerült a továbbjutást kiharcolni. A döntőben a prágai UDA volt az ellenfél. Az első mérkőzést a Népstadionban rendezték 70.000 néző előtt és az MTK 6:0 arányú fölényes győzelmet aratott. A prágai visszavágó (1:2) már csak formalitás volt. Ezzel a világraszóló teljesítménnyel sikerült az MTK-nak megnyernie a hosszú évek után újra kiírt Közép-európai Kupát.[28]

A második KK győzelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1963. évi Közép-európai Kupa sorozat már ez első körben nagyhírű ellenféllel hozta össze az MTK labdarúgóit. Az ellenfél az akkori olasz labdarúgás egyik kirakatcsapata, a háromszoros KK-győztes Bologna FC volt. A budapesti találkozó eredménye (1:1) nem adott sok reményre okot. A bolognai visszavágó (1:0) azonban meglepetésre a kék-fehérek győzelmét hozta. A következő ellenfél a szarajevói Zseljeznicsar volt és az első kint lejátszott mérkőzés eredménye (1:1) biztató volt. Bár a budapesti visszavágón sovány MTK győzelem született (1:0), az MTK ismét bejutott a rangos kupa döntőjébe, ahol az ellenfél a nemzetközi szinten is erős játékos állománnyal rendelkező, háromszoros KK-győztes Vasas volt. A döntő első mérkőzésén a Sándort és Sipost is nélkülöző MTK soványka, 2:1-es győzelmet aratott. Az egy héttel később lejátszott második mérkőzésen szintén tartalékosan kiálló kék-fehérek által hallatlan izgalmak közepette kiharcolt döntetlen (1:1) azt jelentette, hogy az MTK másodszor nyerte meg a Közép-európai Kupát.[29]

A VVK menetelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1955-től évente kiírásra kerülő és egyre rangosabbá váló európai kupák egyike volt a vásárvárosok kupája. Az 1961-ben indult sorozatban az MTK elismerésre méltóan menetelt és csak a későbbi győztes, Valencia állította meg a kék-fehéreket az elődöntőben. Az MTK labdarúgói három fordulón keresztül mérték össze tudásukat francia, keletnémet és jugoszláv csapatokkal. Az első fordulóban az ellenfél a Racing Strasbourg volt, amely a franciaországi 3–1-re elvesztett mérkőzés után Budapesten is hatalmas, 10–2-es vereséget szenvedett. A következő ellenfél a Lipcse együttese volt. Egy 3–0-s vereség és egy 3–0-s győzelem azt jelentette, hogy az akkori kiírásnak megfelelően a továbbjutást egy harmadik meccsen kellett eldönteni. A pozsonyi mérkőzésen az MTK Sándor és Bödör góljaival 2–0-ra nyerve bebizonyította, hogy melyik a jobb csapat. A következő ellenfél az újvidéki Vojvodina volt. Az MTK a vajdasági, magabiztosan kiharcolt 4–1-es győzelem után Budapesten is nyert 2–1-re és ezáltal a legjobb négy közé jutott. A döntőbe jutásért a nagyhírű Valenciával kellett megmérkőzni. A spanyolországi 3–0 után még reménykedtek egyesek, de a budapesti visszavágón elért 7–3-as valenciai győzelem egyértelművé tette a kiesést. A kiesés ellenére az MTK labdarúgói dicséretet érdemeltek a mutatott játékért és a látványos győzelmekért.[30]

A legendás KEK-döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1964-ben lejátszott Kupagyőztesek Európa Kupája döntő magyar szempontból különös fontossággal bírt. A finálé egyik résztvevője az MTK volt, amely így - a Közép-Európa Kupát nem számítva - a magyar labdarúgás történetének első hivatalos európai kupadöntőse lett. A kék-fehérek érdekes módon nem kupagyőztesként indultak a sorozatban, hiszen az MNK akkoriban éppen szünetelt, így az MLSZ a bajnoki ezüstérmest nevezte a KEK-re. Az MTK pedig remekül szerepelve a bolgár Szlavia Szófia (1:0, 1:1), a keletnémet Motor Zwickau (2:0, 0:1), a török Fenerbahce (2:0, 1:3, 1:0), majd a skót Celtic Glasgow (0:3, 4:0) búcsúztatásával bejutott a döntőbe, ahol a portugál Sporting várt rájuk. A döntőre Brüsszelben került sor és nehéz volt megmondani, hogy a meccsnek melyik gárda az esélyese. A lisszaboniaknál öt válogatott labdarúgó szerepelt és a portugál klubfutball a 1960-as években már nagyon erősnek számított. Az MTK-nál is szerepeltek válogatott labdarúgók és akkor még a magyar klubfutball is nagyon erősnek számított. Két évvel korábban az MTK az akkori VVK sorozatban egészen az elődöntőig menetelt. A találkozó magyar szempontból kiválón kezdődött, hiszen a vezetést az MTK szerezte meg a legendás csatár, Sándor Károly révén. Csikar természetesen Sándor-szögből, vagyis az alapvonal közeléből talált be. A Sporting azonban Mascarenhos fejesével kevéssel a szünet előtt egyenlített, majd a második játékrész elején Figueirdeo a portugálokat juttatta előnybe. A fordulatoknak azonban ezzel még nem volt vége, mivel az MTK két perc alatt fordítani tudott. A 70. percben Kuti István egalizált, majd a 72. percben Sándor megint a magyar gárdának szerezte meg a vezetést. Csupán nyolc perc hiányzott ahhoz, hogy a kék-fehérek megszerezzék a magyar labdarúgás első kupagyőzelmét, ám a 82. minutában Figueirdeo beletette a lábát egy szabadrúgásba és a labda a hálóba került. A rendes játékidő végeredménye (3:3) után következett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás. Több gól azonban már nem született a mérkőzésen, így az akkori kiírás értelmében nem tizenegyesek következtek, hanem a megismételt mérkőzés, amelyet két nappal később Amszterdamban a Sporting nyert meg egy góllal (1:0).[31]

A Hungária körúti stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hidegkuti Nándor Stadion (eredeti nevén Hungária körúti stadion, másik közhasználatú nevén MTK Stadion) kezdetektől az MTK labdarúgó csapatának stadionja. Mai nevét 2002 óta viseli.[32] Az MTK egyesületet szolgáló létesítményt 1947-ben adták át. Jelenleg 12 700 néző befogadására alkalmas. 5700 ülő (ebből 1446 fedett) és 7000 állóhellyel rendelkezik. A stadion legmagasabb nézőszáma 37 028 fő volt, az MTK – Slavia Sofia (1–0) mérkőzésen, 1963-ban. A stadion állami tulajdonban van. 2014. május 31-én bezárták. A búcsúmérkőzésen az MTK Bese két góljával 2:0-ra nyert a Kaposvári Rákóczi ellen.[33]

A stadiont lebontják és a helyén korszerű stadion épül.

Válogatott játékosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eddig több, mint 120 MTK játékos szerepelt a magyar válogatottban Ezek közül a játékosok közül is kiemelkednek azok, akik a nagy nemzetközi versenyekről éremmel a nyakukban térhettek haza.

Világbajnokságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpiai játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa-bajnokságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökös bajnokok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2013. július 16. szerint:
No. Poszt Játékos
1 HUN K Hegedüs Lajos
2 HUN V Nagy Tibor
5 HUN V Kelemen Dávid
6 HUN KP Hajdú Ádám
7 HUN CS Horváth Zsolt
8 HUN KP Csiki Norbert
9 HUN CS Pál András
11 HUN V Ladányi Tibor
12 HUN V Kálnoki-Kis Dávid
14 HUN V Fejes András
16 HUN KP Pölöskei Zsolt
17 HUN KP Vass Patrik
No. Poszt Játékos
18 HUN CS Bese Barnabás
19 HUN KP Kanta József (c)
21 SRB V Dragan Vukmir
23 HUN CS Varga Szabolcs
24 HUN KP Poór Patrik
25 ESP KP Ayub El Harrak
26 HUN K Scheilinger György
27 HUN KP Batik Bence
28 ITA K Federico Groppioni
29 HUN K Abu Attila
30 HUN CS Torghelle Sándor
39 HUN KP Horváth Péter

Szezonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MTK gazdag múltját számos könyv és egyéb kiadvány örökítette meg, amelyek számát tekintve csak a nagy rivális, a Ferencvárosi TC előzi meg. Minden jelentősebb évforduló alkalmából jelent meg könyv a klubról, amely alól - a történelmi események közbeszólása miatt - csak az 1949-es kiadvány a kivétel.

Jubileumi könyvek

  • 25. évforduló – Dr. Fodor Henrik: A Magyar Testgyakorlók Köre 1888–1913, Minerva, Budapest, 1913
  • 60. évforduló – MTK elnöksége (szerk.) 60 év. A Magyar Testgyakorlók Köre jubileumi könyve, Budapest, 1949
  • 75. évforduló – Vedres József (szerk.): A Magyar Testgyakorlók Köre 75 éve, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1963
  • 100. évforduló – Barcs Sándor (szerk.): Száz éves az MTK-VM Sportklub, Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1988 ISBN 963 025265 1
  • 120. évforduló – Hencsei Pál: Az MTK százhúsz éve, MTK-Erzsébetváros, Budapest, 2008

Egyéb könyvek

  • Galla Miklós–Krausz Tamás–Szántó András: Hajrá MTK!, Ágnes-Press Bt., Csobánka, 1999
  • Rejtő László: Kilenc klub krónikája, Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1969
  • Mihancsik Zsófia: Hajrá MTK?, Háttér Könyvkiadó és Kulturális Szolgáltató Kft, Budapest, 1988

Kiadványok

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.nb1.hu/hirek/az-mtk-bozsik-stadionban-jatssza-merkozeseit
  2. Szekrényessy Attila: A Balaton-átúszások története Bp. 2005. ISBN 963 460 600 8
  3. Krausz Péter: AZ MTK labdarúgó szakosztályának rövid története, in: Galla Miklós/Krausz Tamás/Szántó András: Hajrá MTK!, Ágnes-Press Bt., Csobánka, 1999, pp. 7-9
  4. Szegedi Péter: Rajta magyarok! Előre Izrael! Pilpul, Internet, 2006. január 1., http://pilpul.net/komoly.shtml?x=27410
  5. Hencsei Pál: Az MTK százhúsz éve, MTK-Erzsébetváros, Budapest, 2008, p. 31
  6. Krausz P., p. 9
  7. Szegedi Péter: Pálya a magasban, Kinizsi, Dózsa, Bástya meg a Textilfestők, Magyar Narancs, XVIII. évf. 14. szám, Internet, 2006. április 6., http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12973
  8. ^ a b c d e f g h http://www.mtkhungaria.hu/index.php?action=history
  9. Szántó András: Ria, ria, Hungária - zsidóság és futball Magyarországon, Szombat, 1998. november, Internet, http://www.szombat.com/archivum/regi/h9811f.htm
  10. Hadas Miklós/Karády Viktor: Futball és társadalmi identitás, Adalékok a magyar futball társadalmi jelentéstartalmainak történelmi vizsgálatához, Internet, http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/honlap/1718/hadas.htm
  11. 115 éve alakult az MTK, Internet, 2003. november 12., http://www.origo.hu/sport/20031112115eve.html
  12. Barcs Sándor (szerk.): Száz éves az MTK-VM Sportklub, Népszava Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1988, p. 29
  13. Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: a futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája, az 1945 előtti debreceni labdarúgás történetszociológiai elemzése, Ph.D. értekezés, Budapest, 2005, pp. 87-88, Internet, http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/szegedi_peter.pdf
  14. Vedres József (szerk.): A Magyar Testgyakorlók Köre 75 éve, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1963, p. 42
  15. Barcs, pp. 164-165
  16. Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink 1901–1969, Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1969, pp. 182-258
  17. Sebes Gusztáv: Örömök és csalódások, Gondolat, Budapest, 1981, pp. 78-86
  18. Rákócza Richárd: Örökrangadó, Az MTK és a Fradi párviadalának száz esztendeje, Internet, 2008. március 5., http://orokrangado.blogspot.com/2008/03/rkcza-richrd-rkrangad.html
  19. ^ a b http://orokrangado.blogspot.com/2008/03/rkcza-richrd-rkrangad.html
  20. Elrajtolt az NB II: Fradi volt, Fradi lesz? Internet, 2006. augusztus 12., http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20060811indul.html?pIdx=5
  21. Nincs annyi pénz, amennyiért elhagynám a hazámat! Internet, http://www.pano-rama.hu/csikar.htm
  22. ^ a b Tizenhat év után vége a Várszegi-érának az MTK-nál Internet, http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_ii/tizenhat-ev-utan-vege-a-varszegi-eranak-az-mtk-nal-2091709?nocache
  23. Kék-fehér mezt, zöld-fehér mezt csináltasson nékem, Várszegi Gábor elhagyja a magyar futballt, Internet, http://magyarnarancs.hu/publicisztika/kek-feher_mezt_zold-feher_mezt_csinaltasson_nekem_-_varszegi_gabor_elhagyja_a_magyar_futballt-76826
  24. http://magyarnarancs.hu/belpol/tulajdonosvaltas_az_mtk-ban_-_kinek_kell_egy_csapat-76863
  25. http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20060811indul.html?pIdx=5
  26. http://www.european-football-statistics.co.uk/league.htm
  27. Új tulajdonosok az MTK-nál. topfoci.hu, 2011. augusztus 23. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)
  28. Vedres, pp. 73-74
  29. Vedres, pp. 76-77
  30. Barcs, p. 178
  31. 1964: KEK-döntőt játszott az MTK, Internet, 2005. május 13., http://www.origo.hu/sport/focivilag/200505131964.html
  32. Hidegkutiról nevezik el az MTK stadionját”, origo.hu, 2002. február 14. (Hozzáférés ideje: 2010. február 18.) 
  33. http://www.mtkhungaria.hu/index.php?action=main&nid=11426&sact=news