Torino FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torino FC
Torino FC Logo.JPG
Csapatadatok
Teljes csapatnév Torino Football Club SpA
Becenév I Granata (gránátvörösök),
Il Toro (A Bika)
Székhely Torino, Olaszország
Alapítva 1906
Stadion Stadio Olimpico
Vezetőedző olasz Giampiero Ventura
Elnök olasz Urbano Cairo
Bajnokság Serie A
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Torino FC honlapja

A Torino Football Club, vagy egyszerűen csak Torino, egy olasz labdarúgócsapat, amely jelenleg a Serie A-ban szerepel, amelyet az előző szezonban a 17. helyen zártak, tehát éppen csak elkerülték a kiesést. A csapat szezonjainak többségét a legmagasabb osztályban töltötték.

A gránátvörös mezben játszó egyesület eddig ötször nyerte meg a olasz elsőosztályú labdarúgó-bajnokság küzdelmeit, először az 1927-28-as szezonban, utoljára pedig már több,mint 30 éve,az 1975-76-os szezonban, valamint emellett az Olasz Kupát is sikerült már 5 alkalommal megnyerniük. Európai porondon a legsikeresebb szezonjuk az 1991-92-es volt, amikor az UEFA-Kupában döntőt játszottak. Jelenleg a Torino az ország negyedik legsikeresebb klubcsapata.

A csapat nevei 1970- ig az Associazione Calcio Torino, ezután 2005- ig a Torino Calcio, majd 2005-től a Torino FC.

A csapat története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Foot-Ball Club Torino-t 1906. december 3-án alapították egy találkozó után a Voigt sörözőben Torino központja mellett pár, a Juventus távozó ember jóvoltából,Alfredo Dick vezetésével többek között a svájci üzletember, Hans Schoenbrod (a klub első elnöke), valamint Vittorio Pozzo, aki később az olasz csapatot vezette.

Az egyesület első pályája a Velodromo Umberto I lett, a La Crocetta szomszédságában, amit Dick csak bérelt. A Torino magához csalt több játékost is, például az FBC Torinesétől.

Serie A[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Torino részt vett a világ egyik első nemzetközi tornáján, a Torneo Internazionale Stampa Sportiva-n, amit Torinoban rendeztek, ám ennek ellenére sem sikerült nyerni, ugyanis a döntőben 3:1-es vereséget szenvedtek a Servette gárdájától.

A korai évek után a csapat első kísérlete, hogy belépjen az olasz labdarúgó-bajnokságba, az 1. világháború miatt meghiúsult, majd a csapat első scudettóját is visszavonták egy Juventus elleni meccs után történt szabálytalanságok miatt. Ténylegesen az 1927-28-as szezonban lettek bajnokok, majd az 1942-43-as és az 1948-49-es szezon között az egyszerűen csak Grande Torino (Nagy Torino) néven ismert, sokak szerint a valaha volt legjobb olasz csapat, zsinórban 5 alkalommal nyerte meg a Serie A-t a csapatkapitány, Valentino Mazzola vezetésével. Ám 1949. május 4-én történt egy szörnyű repülőgép-szerencsétlenség az olaszországi Superga-hegynél, ahol 1 híján az egész csapat (az az 1 játékos sérülés miatt nem utazott a csapattal) meghalt. A klub sosem tudta még egyszer megismételni korábbi sikereit, majd az 1958-59-es szezonban kiestek a Serie B-be, ám rögtön a következő szezonban vissza is jutottak.

A csapat az 1960-as évektől egészen az 1980-as évek végéig viszonylag jó eredményeket produkált a Serie A-ban, sőt, 1976-ban újfent sikerült megnyerniük a legmagasabb osztály küzdelmeit. Ezután "liftezni" kezdtek az első- és a másodosztály között, ezalatt a legnagyobb siker egy Olasz Kupa az 1992-93-as szezonban és egy Mitropa-Kupa-győzelem volt 1991-ben. Az egyesület eddigi legjobb eredménye az 1991-92-es szezonban elért UEFA-kupa-döntő volt, ám ott alulmaradtak az Ajaxszal szemben.

A 2004-05-ös szezonban a csapat 3. helyen végzett a Serie B-ben, és miután megnyerták az osztályozót, ismét följtottak az első osztályba. Azonban az Olasz labdarúgó-szövetség a Messinával együtt kizárta a csapatot pénzügyi nehézségek miatt. Azonban míg a Messina talpra tudott állni, addig a Torino eltűnt az olasz sporttérképről.

A Lodo Petrucci- törvénynek köszönhetően(ami lehetővé teszi, hogy a megszűnt klub jogutódjának csak egy osztállyal lejjebb kelljen indulnia), egy új csapat alakult Torino FC néven. A 2005-06-os szezonban rögtön a 3. helyen végeztek, és 2 osztályozó után följutottak a Serie A-ba.

Még ezekben a sikertelen években is, a csapat viszonylag jó eredményeket ért el a városi rivális Juventus ellen. 1990-től, a csapat a 69040 főt befogadó Stadio Delle Alpiban játszza mérkőzéseit, megosztva a Juventusszal. 1990-t megelőzően szintén a Stadio Comunalét használták, mintegy 30 évig, majd a Stadio Filadelfiába, a Grande Torino korábbi otthonába költöztek.

A 2006-07-es szezontól kezdve egy új, ám kisebb stadionba, a Stadio Grande Torinóban játsszák mérkőzéseiket, ami jelenleg kicsivel több, mint 27000 fő befogadására alkalmas. (A fölújított Stadio Comunale)

Jelenleg a Stadio Delle Alpi felújítás alatt áll, ezért jelenleg sem a Torino, sem pedig a Juve nem játszhat ott.

Amikor a Torino otthon játszik, gesztenyebarna fölsőt és fehér rövidnadrágot viselnek (esetenként teljesen barna), idegenben ugyanez általában teljesen fehér. Edzéseken vagy piros-fehér, vagy piros-fekete szerelést viselnek.

Il Grande Torino[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sokak által egyszerűen csak Grande Torino (Nagy Torino) néven ismert csapat az 1940-es évek Torinója, amely máig szinte egyedülálló módon (ugyanezt csak a Juventus tudta mintegy 10 évvel előttük megtenni), zsinórban ötször nyert bajnokságot. A legtöbb ember szerint a valaha volt legsikeresebb olasz csapat, ami rengeteg fontos rekordot állított föl, és amelyek közül még ma is jó pár fönnáll.

Koránál jóval modernebb futballt játszott, például a 4-4-2-es felállást 10 évvel a brazilok 1958-ban világbajnok együttese előtt, és egyes taktikai elemeiket a hollandok az 1970-es években használták.

A klub kezdőcsapata kisebb-nagyobb eltérésekkel a következő volt: Valerio Bacigalupo- Aldo Ballarin, Virgilio Maroso, Pino Grezar, Mario Rigamonti - Eusebio Castigliano, Romeo Menti, Ezio Loik, Guglielmo Gabetto - Valentino Mazzola és Franco Ossola.

Ekkortájt az olasz válogatott gerincét (több mint felét) e csapat játékosai adták. 1947. május 11-én, egy, a magyarok ellen 3:2-re megnyert meccsen a válogatott 10 Torino-játékossal és a Juventus kapusával, Sentimenti IV-gyel. Az edző, Vittorio Pozzo később lecserélte Sentimentit Bacigalupora, így létrejött az, hogy csak 1 csapat adta a válogatott kezdő 11-ét.

A csapat legendás alakja a kapitány, Valentino Mazzola, aki a válogatott csapatkapitánya is volt, és aki egyben édesapja az 1960-as, 1970-es évek legendás Inter-játékosának, Sandro Mazzolának. Az idősebbik Mazzola egy majdhogynem tökéletes irányító középpályás volt, aki nagyszerűen passzolt, sok gólt lőtt, szerelt, védekezett, inspirálta és ha kellett, a hátára vette a csapatot.

Grande Torino-rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A legtöbb (5) egyhuzamban megnyert bajnoki cím (1942-43, 1945-46, 1946-47, 1947-48, 1948-49, 1944-ben és 45-ben szünetelt a bajnokság a második világháború miatt) - ugyanezt a Juventus is megtette az 1930-31-es, 1931-32-es, 1932-33-as, 1933-34-es és az 1934-35-ös szezonban
  • A leghosszabb, otthoni vereség nélküli sorozat (1945-46, 1946-47, 1947-48, 1948-49)
  • A leghosszabb győzelmi sorozat, 93 meccs, ebből 83 győzelem és 10 döntetlen (1943. január 24-étől 1949. április 30-áig)
  • A legtöbb pont (65) egy szezon alatt (még a 2 pontos rendszerben), az 1947-48-as szezonban
  • A legnagyobb különbséggel megnyert bajnoki cím (16 pont a Milan, a Juventus és a Triestina előtt szintén az 1947-48-as szezonban, Torino: 65 pont, Milan, Juve, Triestina: 49 pont)
  • A legnagyobb különbségű otthoni győzelem: 10:0 az Alessandria ellen (1947-48)
  • A legnagyobb különbségű idegenbeli győzelem: 7:0 a Roma ellen (1945-46)
  • Legtöbb győzelem (20) 1 szezonban (16 csapatos bajnokság): 30 meccsen 20 győzelem (1942-43)
  • Legtöbb győzelem (20 és 21 csapatos bajnokság): 28 győzelem 38 meccsen (1946-47) és 29 győzelem 40 meccsen (1947-48)
  • Legtöbb hazai győzelem: 20 meccsen 19 győzelem (1947-48)
  • Legtöbb idegenbeli győzelem (16 csapatos bajnokság): 10 győzelem 15 meccsen (1942-43)
  • Legtöbb idegenbeli győzelem (20 és 21 csapatos bajnokság): 13 győzelem 19 meccsen (1946-47)
  • Legtöbb otthon szerzett pont: 39 a megszerezhető 40-ből (1947-48)
  • Legtöbb idegenben szerzett pont (16 csapatos bajnokság): 22 a megszerezhető 30-ból (1942-43)
  • Legkevesebb otthon elvesztett pont: 1 a 40-ből (1947-48 és 48-49)
  • Legkevesebb vereség egy szezonban: 38 meccsen 3 (1946-47 és 1948-49)
  • Legkevesebb idegenbeli vereség: 19 meccsen 3 (1946-47 és 1948-49)
  • Legtöbb szerzett gól: 125 (1947-48)
  • Legtöbb otthon szerzett gól: 89 (1947-48)
  • Legtöbb idegenben szerzett gól (16 csapatos bajnokság): 31 (1942-43)
  • Legtöbb idegenben szerzett gól (20 és 21 csapatos bajnokság): 36 (1946-47 és 1947-48)
  • Legtöbb szerzett gól 5 szezon alatt: 408 (Az 1942-43-as és az 1948-49-es szezon között)
  • Legkevesebb kapott gól (21 csapatos bajnokság): 33 (1947-48)
  • Legkevesebb idegenben kapott gól (16 csapatos bajnokság): 9 (1942-43)
  • Legjobb gólátlag: 3,787 meccsenként (1947-48)
  • Legtöbb pont fél szezon alatt: 38-ból 34 (1946-47) és 40-ből 36 (1947-48)
  • Leghosszabb lejátszott meccs: az 1920-21-es szezonban, a Torino és a Legnano között. Miután a csapatok lejátszották a 90 percet és a kétszer 15 perces hosszabbítást, a csapatok a hosszabbítás 3. periódusának 8. percében a csapatok nem folytatták tovább a meccset, és az akkor még 2 pontot később a Legnanonak adták.

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. június 16. szerinti állapot.

# Poszt Név
1 Olaszország K Davide Morello
3 Olaszország V Danilo D'Ambrosio
4 Svájc KP Migjen Basha (kölcsönben az Atalantától)
5 Olaszország V Valerio Di Cesare
6 Olaszország V Angelo Ogbonna
7 Olaszország CS Mirco Antenucci
9 Olaszország CS Rolando Bianchi (csapatkapitány)
10 Olaszország CS Alessandro Sgrigna
11 Olaszország KP Manuel Iori (kölcsönben a Chievotól)
16 Argentína V Luciano Zavagno
18 Olaszország V Marco Chiosa
19 Szerbia KP Alen Stevanović
20 Olaszország KP Giuseppe Vives
22 Olaszország KP Stefano Guberti (kölcsönben a Romától)
23 Románia KP Sergiu Suciu
# Poszt Név
25 Lengyelország V Kamil Glik
27 Olaszország KP Giuseppe De Feudis
28 Olaszország V Alessandro Parisi
30 Olaszország V Salvatore Masiello
33 Uruguay KP Juan Surraco (kölcsönben az Udinesétől)
34 Olaszország K Ferdinando Coppola (kölcsönben a Milantól)
36 Olaszország V Matteo Darmian (kölcsönben a Palermótól)
50 Olaszország V Francesco Pratali
69 Olaszország CS Riccardo Meggiorini
77 Olaszország KP Cristian Pasquato (kölcsönben a Juventustól)
89 Olaszország K Lys Gomis
90 Nigéria KP Nnamdi Oduamadi (kölcsönben a Milantól)
92 Olaszország CS Simone Verdi
99 Olaszország K Francesco Benussi (kölcsönben a Palermótól)