Znióváralja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Znióváralja (Kláštor pod Znievom)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Zsolnai
Járás Turócszentmártoni
Turisztikai régió Turóc
Rang község
Első írásos említés 1112
Polgármester Erika Cintulová
Irányítószám 038 43
Körzethívószám 043
Népesség
Teljes népesség 1510 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 494 m
Terület 39,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Znióváralja (Szlovákia)
Znióváralja
Znióváralja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 58′ 30″, k. h. 18° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 58′ 30″, k. h. 18° 48′ 30″
Znióváralja weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Znióváralja (szlovákul Kláštor pod Znievom) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásában. Lazány tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turócszentmártontól 20 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek emberek, majd a kora bronzkorban a puhói kultúra települése állt.

Znió, vagy más néven Turóc kisméretű várát a Hontpázmány nembeli András építtette 1243 előtt. 1241-ben itt húzódott meg rövid időre a menekülő IV. Béla a tatárok elől. Turóc vármegye egykori székhelye, királyi vár. Az 1440-es években átmenetileg huszita kézre került. 1681-ben felégették, hogy ne kerüljön kuruc kézre, azóta rom. Utolsó írásos említése 1713-ból származik.

A község területe a 12. században a zoborhegyi bencés apátság birtoka volt. Első írásos említése 1243-ból származik "Turuch" néven. 1251-ben "Turch, Turul", 1252-ben "Thuruch", 1422-ben "Suburbium oppidum Thuroch" alakban említik a korabeli forrásokban. A hagyomány szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király rövid időre itt talált menedéket. 1248-ban a király premontrei szerzeteseket telepített ide és 1252-ben nekik adta Szucsányváralja, Turóctótfalu, Valcsa és Lazány falvakat. A király hálából a tatárok elől való megmenekülés emlékére a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére 1253-ban itt templomot építtetett. Megalapította a zniói a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett premontrei konventet, mely 1780-ig hiteleshelyként működött. 1530-ig premontrei, majd királyi, végül 1586-tól jezsuita irányítás alatt állt. A település a 13. század második felében a korponai jog alapján kapta kiváltságait, a 14. századra nemesi mezővárossá fejlődött. 1266-ban a király a monostor népeit, a király és prépostság bíróságait kivéve, minden egyéb bíróság alól fölmentette, a kiváltságokat IV. László király kiterjesztette. 1586-ban Draskovich György kalocsai érsek közbenjárására II. Rudolf király a turóci prépostságot a jezsuitáknak adományozta. 1591-ben a jezsuiták kollégiumot alapítottak itt, melynek beindítása a kedvezőtlen viszonyok miatt három évig elhúzódott. 1599 és 1609 között a jezsuita atyák elhagyták Zniót, a konventet Pázmány Péter (aki 1616-ban lett turóci prépost) szervezte újjá. Pázmány az esztergomi érseki székre emelése után sem feledkezett meg Znióról. 1637-től turóci prépostok voltak az általa 1635-ben alapított nagyszombati egyetem rektorai. A település a magyar és szlovák kultúra egyik nevezetes helyévé vált. Itt fordította magyarra a Bibliát Káldi György. Znió a jezsuita iskola a kultúra és az ellenreformáció központja volt. A kuruc háborúk és a járványok hatására a lakosság száma jelentősen csökkent. 1715-ben 46 polgárcsalád mellett egy zsellércsalád és 11 szabad, összesen mintegy 300 ember lakott a városban. 1720-ban már 84 család élt itt, mely mintegy 400-500 lakost jelent. 1785-ben Znióváralja 128 házában 1141 lakos élt. 1828-ban 137 háza és 1584 lakosa volt. 1850-ben itt állították fel a járásbíróságot. 1869-ben itt alapították az első szlovák nyelvű katolikus gimnáziumot és tanítóképző intézetet. Az itt lakókat a jezsuiták tanították meg a növényi olajok készítésére. Közülük sokan foglalkoztak gyógyolaj készítéssel és kereskedelemmel, eljutottak Lengyelországba, a német tartományokba és Oroszország vidékeire is. A kereskedelem, mely korábban jelentős szerepet töltött be a városban a század végén visszaesett, de helyette új ipari üzemek jöttek létre. 1880 és 1890 között sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. 1885-ben megalakult a gazdaszövetkezet. 1909-ben a járási hivatalt Stubnyafürdőre költöztették.

A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott. A háború után lakói főként mezőgazdasággal, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak.

Vályi András szerint " Znió Várallya. Tót Mezőváros Túrócz Vármegyében, fekszik Znió Vára mellett, Sz. Mártonhoz 1 3/4 órányira; lakosai katolikusok, és másfélék, földgye jó, és könnyü mívelésű, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája is van, piatza helyben, országos, és héti vásárjai is vagynak." [2]

Fényes Elek szerint " Znio-Váralja, (Kloster, Klastor), Thurócz m. tót m.v., Sz. Mártontól délre 2, a Trencsén megyei határtól pedig 1 mfdnyi távolságra. Számlál 1572 kath., 12 evang. lak. Kath. paroch. temploma nézésre méltó épület; földe könnyen mivelhető; legelője sok; erdeje derék; patakja melly rajta kersztülfolyik, több liszt-, és egy papirosmalmot forgat. IV. Béla itt egy gazdag prépostságot alakitott, mellyet később a jesuiták birtak, most a pesti egyetem birja a hozzá tartozó uradalommmal együtt. Nyugotra 1 kis fertály órai járásra fekszik az igen régi znio-váraljai vár, mellyről sokan azt hiszik, hogy már a magyarok bejövetele előtt állott; azonban annyi bizonyos, hogy IV. Béla a tatárok ellen elvesztvén a Sajó melletti ütközetet, itt lelte menedékhelyét. Megjegyzésre méltó, hogy a vár közelében fekvő Jankova nevezetü rétségnek olly magas fekvése vagyon, hogy onnan 10 vármegyének, sőt Sziléziának hegyeit is beláthatni. Ut. p. Rudnó." [3]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban 1321 lakosából 1022 szlovák, 124 magyar, 97 német, 12 más anyanyelvű, 3 idegen és 63 csecsemő volt.

1910-ben 1117 lakosából 820 szlovák, 187 magyar, 92 német, 1 román és 17 egyéb nemzetiségű volt.

2011-ben 1510 lakosából 1425 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A községtől északnyugatra 985 m magas hegytetőn állnak Znió 13. századi várának romjai. A várat a 14. század első felében bővítették és gótikus stílusban építették át. A 15. és 16. században megerősítették. 1681-ben felégették, azóta pusztul.
  • IV. Béla által alapított premontrei kolostora és temploma a 13. században épült, később erődítményként is szolgált. Ez Szlovákia legrégibb épen maradt kolostora. 1586-ban a jezsuiták vették át, ők tanították meg a népet a növényi olajok készítésére, amelyet az itteniek Európa szerte árultak. A gótikus templomot a 16. század elején átépítették.
  • A Szent Miklós plébániatemplom 1250-ben épült, 1728-ban barokk stílusban építették át.
  • A Kálvária-templom 1729-ben épült barokk stílusban.
  • A barokk plébánia 1726-ban épült.
  • Az egykori városházát 1780-ban építették.
  • Klasszicista kúria a 19. század első feléből.
  • 19. századi polgárházak.
  • A gimnázium épülete 1873-74-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M. Štilla 1966: Znievské gymnázium k stému výročiu jeho vzniku.
  • M. Štilla 1969: Znievske gymnázium 1869-1959.
  • J. Felix 1999 (zost.): Kláštor pod Znievom - Dôveryhodné miesto. Bratislava.
  • Milan Horňák – Veronika Krištofová – Martin Kvietok 2013: Výsledky záchranného výskumu v Kláštore pod Znievom. Zbor. SNM - Archeológia 23, 125-136.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]