Zsolnai kerület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsolnai kerület (Žilinský kraj)
Zsolnai jarasok.png
Zsolnai kerület címere
Zsolnai kerület címere
Zsolnai kerület zászlaja
Zsolnai kerület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Székhely Zsolna
Népesség
Teljes népesség 688 851 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 101 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6788 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsolnai kerulet.png
Zsolnai kerület  (Szlovákia)
Zsolnai kerület
Zsolnai kerület
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′ 22″, k. h. 18° 44′ 22″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 22″, k. h. 18° 44′ 22″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A Zsolnai kerület (szlovákul Žilinský kraj) közigazgatási egység Észak-Szlovákiában. Északról Csehország és Lengyelország, nyugatról a Trencséni kerület, délről a Besztercebányai kerület, keletről az Eperjesi kerület határolja.

Területe 6788 km², lakosainak száma 688 851 fő (2011), székhelye Zsolna (Žilina). Lakosai közül 553 fő magyar nemzetiségű.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kerület területén az Északnyugati-Kárpátok hegyláncai és a közöttük fekvő sűrűn lakott medencék váltakoznak. A főbb hegycsoportok a Kárpátok külső övén, az országhatár mentén a Morva–Szlovák-határhegység és a Beszkidek láncai, a Kárpátok belső vonulatán először a Kis-Fátra, a Liptói-havasok és a Magas-Tátra, majd beljebb (délebbre) a Zsgyár, a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra.

A legfontosabb medencék egyben a fő folyók vízgyűjtő területei is. A legjelentősebb folyó a Vág, mely keletről nyugatra folyik végig a kerületen összegyűjtve annak felszíni vizeit. A Vág felső vízgyűjtője a Liptói-medence, két legfontosabb mellékfolyója a jobbparti Árva és a balparti Turóc, melyek az azonos nevű medencék vizeit hozzák a Vágba. A főfolyó ezután szűk völgyben tör át a Kis-Fátra hegyei között a Zsolnai-medencébe érkezve, melynek kereszt alakját két majdnem pontosan egymással szemben belétorkolló mellékfolyó, a balparti Kiszuca és a jobbparti Rajcsanka völgye alakítja ki. Még lejjebb a Vág szűk völgye kissé kiszélesedve a keskeny Trencséni-medencét alkotja, melynek csak felső része tartozott a kerülethez 1949 és 1960 között.

A kerület legmagasabb pontja a Bisztra a Liptói-havasokban (2248 m), a legalacsonyabb pedig az a pont, ahol a Vág távozik Nagybiccse közigazgatási területén (298 m).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kerület mai terüle 1922-ig Trencsén, Turóc, Árva és Liptó vármegyéhez tartozott. 1923 és 1928 között, amikor Szlovákia hat nagymegyére volt felosztva, nagy része Vágmente megyéhez tartozott, csak a mai Rózsahegyi és Liptószentmiklósi járások tartoztak Tátraalja megyéhez. 1928-ban a megyék átmenetileg megszűntek, 1938 után viszont ismét hat megyét szerveztek az első bécsi döntés következtében lecsökkent területű Szlovákiában, melyek közül az 1922-ig Trencsén vármegyéhez tartozott nyugati rész az újászervezett nagyobb Trencsén megyéhez került, a keleti rész pedig Tátra megyéhez. Ez a beosztás 1945-ig volt érvényben, majd a megyék ismét megszűntek.

1949-ben Szlovákiát harmadszor is hat nagyobb közigazgatási egységre osztották, de ezek neve most már kerület volt. A Zsolnai kerület első ízben ekkor jött létre és 1960-ig állt fenn. Akkori területe a mainál valamivel nagyobb volt, mivel a ma a Trencséni kerülethez tartozó Illavai, Nagybiccsei és Vágbesztercei járások is ide tartoztak. 1960-ban a kerületek száma háromra csökkent, és a Zsolnai kerület teljes egészében beolvadt a Közép-Szlovákiai kerületbe, 1990-ben viszont ismét megszűnt a kerületi beosztás.

A mai Zsolnai kerület 1996-ban, a független Szlovákia új közigazgatási beosztásának kialakításakor alakult meg.

Népesség, települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kerület átlagos népsűrűsége valamivel alacsonyabb a szlovákiai átlagnál, a népesség megoszlása azonban nagyon szélsőséges a különböző tájak között. A legsűrűbben lakottak a szélesebb medencék (a Liptói, a Turóci és a Zsolnai), a Tátra–Fátra-vidék magashegységi területei viszont lényegében lakatlanok, míg a kisebb medencék kevésbé sűrűn, a középhegységi területek pedig ritkán lakottak.

A népesség nemzetiség szerint lényegében homogén: 98% volt a szlovákok aránya az 1991-es népszámlálás szerint. A cseheké 1,1, a romáké 0,4, a magyaroké pedig 0,1%.

A kerületben 313 község található, közülük 17 város. A településhálózat alakulása a népesség megoszlásához hasonló mintázatot követ: a jelentős városok a nagyobb medencékben találhatók.

A legnagyobb város Zsolna mintegy 85 ezer lakossal, Észak-Szlovákia közlekedési és gazdasági központja. Őt Turócszentmárton követi, ami közel 60 ezer lakosával Szlovákia legnagyobb nem kerületi székhely városa és kiemelkedő szerepet játszik az ország történelmében és kulturális életében egyaránt. A harmadik és negyedik helyen a Liptói-medence folyton versengő két központja, Liptószentmiklós (33 ezer fő) és Rózsahegy (30 ezer fő) áll.

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kerület 1996 óta a következő 11 járásból (okres) áll.

A Zsolnai kerülethez első fennállása idején, 1949 és 1960 között 16 járás tartozott, a fentieken kívül a ma a Trencséni kerülethez tartozó Illavai, Puhói és Vágbesztercei járás, továbbá az 1960 óta nem létező Liptóújvári és Rajeci járás is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pavol Korec és társai. Kraje a okresy Slovenska – Nové administratívne členenie (Szlovákia kerületei és járásai – az új közigazgatási felosztás) (szlovák nyelven). Bratislava: Q111. ISBN 80-85401-58-4 (1997) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]