Turócszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turócszentmárton (Martin)
Martin - centrum.jpg
Turócszentmárton központja.
Turócszentmárton címere
Turócszentmárton címere
Turócszentmárton zászlaja
Turócszentmárton zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Zsolnai
Járás Turócszentmártoni
Rang város
Első írásos említés 1264
Polgármester Mgr. art. Andrej Hrnčiar
Irányítószám 036 01
Körzethívószám +421-43
Népesség
Teljes népesség 57 428 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 848 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 402 m
Terület 67.74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Turócszentmárton  (Szlovákia)
Turócszentmárton
Turócszentmárton
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 03′ 46″, k. h. 18° 55′ 18″Koordináták: é. sz. 49° 03′ 46″, k. h. 18° 55′ 18″
Turócszentmárton weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Turócszentmárton (szlovákul Martin, korábban Turčiansky Svätý Martin, németül (Turz-)Sankt Martin) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásának székhelye. A Turóci-medence központja, Turóc vármegye egykori székhelye. Epres, Kossuth, Podháj, Révayfalva, Tomcsány és Zaturcsány tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy-Fátra és a Kis-Fátra hegységek közt elterülő Turóci-medence északi részén, Zsolnától 27 km-re délkeletre, a Turóc folyó partján, 395 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta, előtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1264-ben említik először oklevélben Zenthmarton néven. Károly Róbert 1340-ben városi rangra emelte. 1433-ban a husziták felégették. A rendszeres heti vásártartás jogával 1489-ben ruházták fel. A 16. században lakosságának nagy része áttért az evangélikus hitre. Az ellenreformáció idején, 1639-ben az evangélikusok templomát és felekezeti iskoláját elkobozták. A várost a 13. században alapították, de fejlődése csak a 18. század közepén indult meg, ekkor fejlődött ki ipara.

A 19. században a szlovák nemzeti mozgalom központja. Az 1861. június 67-én itt megtartott szlovák gyűlés autonómiát, nyelvhasználatot és kulturális jogokat követelt. 186375 között, majd 1918 után itt működött a Matica slovenská, a szlovákok kulturális egyesülete. Bútorgyárát 1888-ban, sörgyárát 1893-ban alapították. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásának székhelye volt. 1918. október 30-án itt mondta ki a szlovák nemzeti tanács a Csehszlovákiához való csatlakozást.

Az 194445-ös szlovák nemzeti ellenállási mozgalom egyik központja, vasútállomásán robbantották fel Otto német tábornok vezérkarát. A város további nagymértékű iparosítása és ennek következtében lakosságának megtöbbszöröződése a II. világháborút követő évtizedekben történt, mely időszakban főként nehézgépipara fejlődött, de ezenkívül gyógyszer-, élelmiszer-, nyomda- és bútoripara is jelentőssé vált.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 4113 lakosából 2720 szlovák, 934 magyar és 392 német volt.

2002-ben 61 300 lakosa volt (95%-ban szlovák nemzetiségű).

2011-ben 57 428 lakosából 46 931 szlovák, 576 cseh és 117 magyar volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt hunyt el[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Temetőjében számos neves szlovák író, költő, tudós és festő nyugszik.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ďuriška, Zdenko 2007: Národný cintorín v Martine. Pomníky a osobnosti. Martin.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Turócszentmárton témájú médiaállományokat.