Zólyom

Zólyom (Zvolen)

Zólyom címere

Közigazgatás

Ország

Szlovákia

Kerület

Besztercebányai

Járás

Zólyomi

Turisztikai régió

Felső-Garam-mente

Rang

város

Polgármester

Ing. Miroslav Kusein

Irányítószám

960 01

Körzethívószám

00421 (0) 45

Népesség

Teljes népesség

43 318 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

439 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

293 m

Terület

98,727 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Zólyom

Pozíció Szlovákia térképén

Koordináták: é. sz. 48° 34′ 14″, k. h. 19° 7′ 3″

é. sz. 48° 34′ 14″, k. h. 19° 7′ 3″

Zólyom weboldala

Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zólyom (szlovákul Zvolen, németül Altsohl, latinul Vetusolium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Zólyomi járásának székhelye. Dobrókirályi (Kráľová), Mátyásfalva (Môťová), Neresnica, Újmogyoród, Zolna és Zólyomlukó (Lukové) tartozik hozzá. 2011-ben 43 318 lakosából 36 201 szlovák, 343 roma, 330 cseh és 158 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercebányától 18 km-re délre, a Garam folyó kanyarulatában fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Zólyom neve az avar sólyom szóból eredeztethető. Szlovák történészek tudományos magyarázata szerint Zólyom várát azért emelték a hunok, mert Attila hun uralkodó ezt a helyet választotta temetkezési helyéül (Zvolen, szlovák neve a zvolit – választani, kiválasztani – szláv igéből ered). A magyar történészek érvelése más, a „zólyom” a magyar „sólyom” szó régebbi változata.^[2]

Története[szerkesztés]

Zólyom 1596-ban

A település első vára, a Pusztavár (szlovákul Pustý hrad) a mai várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen a 11. században épült, egykori várispánság központja, a vármegye névadója. A város a középkorban Zólyom vármegye székhelye volt (az újkorban Besztercebánya). Falai között halt meg 1095. június 29-én Szent László király ^[forrás?]. A vár 1600 körül már romos volt. A mai vár a tatárjárás után épült, mai formájában az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket. 1440-ben Giskra serege foglalta el, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben. Hunyadi János a várral átellenben a Strázsa-hegy 444 m magas csúcsán épített várat 1451-ben, amelynek maradványai ma is látszanak. Mátyás szívesen tartózkodott itt, épített is rajta. A vár sohasem volt a törökök kezén. 1605-ben Bocskai István, majd Bethlen Gábor foglalta el. 1620-ban majd egy évig itt őrizték a Szent Koronát miután Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen magyar királlyá választották. 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamította meg Bercsényi Miklós kuruc serege Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Eszterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.

1919. június 7-én a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától.

1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik központja volt. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 14-én foglalta el.

Népesség[szerkesztés]

A Szent Erzsébet-templom

A városközpont

1910-ben 8799 lakosából 4973 magyar, 3579 szlovák és 209 német, 2 horvát, 36 egyéb volt.
1930-ban 11 214 lakosából 10 566 csehszlovák, 269 magyar, 164 német, 63 zsidó, 15 ruszin, 137 egyéb volt.
1991-ben 41 984 lakosából 40 248 szlovák, 606 cseh, 594 roma, 252 magyar, 67 morva, 24 ukrán, 4 ruszin, 3 sziléz és 186 egyéb volt.
2001-ben 43 789 lakosából 41 980 szlovák, 527 cseh, 410 roma, 218 magyar, 36 lengyel, 22 ukrán, 21 morva, 17 orosz, 14 német, 12 ruszin, 9 bolgár, 3 szerb, 5 zsidó, 106 egyéb és 403 ismeretlen.

Látnivalók[szerkesztés]

A 13. századi vár a városközpontban található. Balassi Bálint emlékét őrzi a várkapunál 1994-ben elhelyezett emléktábla.
A 15. századi vár romjai a Strázsa-hegyen.
Pusztavár 11. századi romjai a várostól délnyugatra emelkedő hegyen.
A Szent Erzsébet-templom 1381 és 1390 között épült gótikus stílusban, reneszánsz átépítéssel. Tornya barokk stílusú.
Az óhegyi kegytemplomot 1448 és 1449 között építették Königsberger Mihály királyi bányaigazgató indítványára. 1589-ben bővítették. Ezután 1710-ig protestánsok mozgolódása miatt a zarándoklatok meggyérültek, még a templomot is elvették. A kegyszobrot az erdőbe menekítették egy fa belsejébe, és amikor visszavitték régi helyére, a fa tövében forrás fakadt, ahol számtalan csoda történt. Az 500 éves kegyszobrot azóta zarándokok tömegei látogatják. A kegyhelyen még hat kápolna (1600 és 1820 között épültek) és kálvária-kápolna is található, amely 1809-ben épült.
A városháza a 17. században épült, reneszánsz alapokon.
A zsidó–temetőt 1998-ban újították fel.