Turócszentmártoni járás
A Turócszentmártoni járás (szlovákul Okres Martin) Szlovákia Zsolnai kerületének közigazgatási egysége. Területe 736 km², lakosainak száma fő 97 110 (2011), székhelye Turócszentmárton (Martin). A járás területe teljes egészében az egykori Turóc vármegyéhez tartozott.
Története [szerkesztés]
A Turócszentmártoni járás 1922-ig egyike volt az egykori Turóc vármegye két járásának a Stubnyafürdői mellett. Területe azonban kisebb volt a mainál, mivel kilenc délnyugati település akkor a Stubnyafürdői járáshoz tartozott (Turócremete, Znióváralja a ma hozzá tartozó Lazánnyal, Valcsa, Turóctótfalu, Lézsa, Turócszentgyörgy és Szocóc a ma hozzá tartozó Szentmáriával). A megye 1918-tól csehszlovák uralom alatt állt, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban.
1923-ban a Stubnyafürdői járás megszűnt, teljes területét a Turócszentmártoni járáshoz csatolták, melynek területe így azonos lett az addigi Turóc vármegyéével. Ugyancsak 1923-ban a mai Szlovákia területét hat nagymegyére osztották, a járás ezek közül Vágmente megyéhez (Považská župa) került. 1928-ban a nagymegyék is megszűntek, Csehszlovákiát négy tartományra osztották, ekkor a járás a Csehszlovákián belüli Szlovákia része lett. 1938-ban a járás négy legdélibb községét (Turócnémeti, Felsőstubnya, Alsóturcsek és Felsőturcsek) elcsatolták a Körmöcbányai járáshoz. 1939-ben, amikor Csehszlovákia megszűnt, a független Szlovákiában ismét hat megyét hoztak létre, a Turócszentmártoni járás ezek közül Tátra megyéhez (Tatranská župa) tartozott, a Körmöcbányai pedig Garammente megyéhez (Pohronská župa).
A második világháború után újjáalakult Csehszlovákia közigazgatási beosztása hasonló volt az 1928-38 közöttihez, a járások ismét közvetlenül a szlovák tartományhoz tartoztak. A Turócszentmártoni járás határai is visszaálltak az 1938-as állapotukba, az 1938-ban elcsatolt négy déli községet visszacsatolták.
1949-ben újabb átszervezésre került sor, számos más járással ekkor ismét létrehozták a Stubnyafürdői járást a Turócszentmártoni járás déli részéből. Ennek határai majdnem megegyeztek az 1923 előttivel, Valcsa és Lézsa azonban most a Turócszentmártoni járáshoz került. Szintén 1949-ben az 1923-28 közötti nagymegyékhez hasonló nagyobb közigazgatási egységeket hoztak létre, de ezek neve most kerület (kraj) lett, az egykori Turóc megye területén fekvő két járás a Zsolnai kerülethez került.
1960-tól ismét jelentősen átszervezték a járásokat, a korábbiaknál sokkal nagyobbakat hozva létre, a Stubnyafürdői járást ekkor másodszor is beolvasztották a Turócszentmártoniba. Szintén 1960-ban a kerületek száma Szlovákiában hatról háromra csökkent, a Turócszentmártoni járás pedig a Közép-Szlovákiai kerület része lett. A kerületek 1990-ben ismét megszűntek és csak a (nagy)járások maradtak Csehszlovákiában.
1996-ban a már független Szlovákia közigazgatási felosztását megint jelentősen átalakították. A járások száma 38-ról 79-re nőtt és ezeket nyolc kerületbe osztották be. A Stubnyafürdői járás ismét kivált a Turócszentmártoniból, és mindkettő ismét a Zsolnai kerület része lett, mint 1949 és 1960 között.
A Turócszentmártoni járás települései [szerkesztés]
- Alsókálnok (Dolný Kalník)
- Benefalva (Benice)
- Blatnica
- Deákfalu (Diaková)
- Deánfalva (Ďanová)
- Draskócvölgye (Dražkovce)
- Felsőkálnok (Horný Kalník)
- Folkusfalva (Folkušová)
- Kerpelény (Krpeľany)
- Kistorboszló (Trebostovo)
- Kisselmec (Turócszentmártoni járás) (Turčianska Štiavnička)
- Kostyán (Košťany nad Turcom)
- Lamosfalva (Lipovec)
- Laszkár (Laskár)
- Lézsa (Ležiachov)
- Nagyrákó (Rakovo)
- Nagyturány (Turany)
- Necpál (Necpaly)
- Nolcsó (Nolčovo)
- Pribóc (Príbovce)
- Ruttka (Vrútky)
- Sutó (Šútovo)
- Szklabinya (Sklabiňa)
- Szklabinyaváralja (Sklabinský Podzámok)
- Szocóc (Socovce)
- Szucsány (Sučany)
- Szucsányváralja (Podhradie)
- Tarnó (Trnovo)
- Bélagyulafalva (Belá – Dulice)
- Turócbeszterce (Bystrička)
- Turócjeszen (Turčianske Jaseno)
- Turóckárolyfalva (Karlová)
- Turócremete (Vrícko)
- Turócszentgyörgy (Turčiansky Ďur)
- Turócszentmárton (Martin)
- Turócszentpéter (Turčiansky Peter)
- Turóctótfalu (Slovany)
- Vágkelecsény (Turčianske Kľačany)
- Vágratkó (Ratkovo)
- Valcsa (Valča)
- Zábor (Záborie)
- Znióváralja (Kláštor pod Znievom)
- Zsámbokrét (Žabokreky)
Források [szerkesztés]
Pavol Korec és társai. Kraje a okresy Slovenska – Nové administratívne členenie (Szlovákia kerületei és járásai – az új közigazgatási felosztás) (szlovák nyelven). Bratislava: Q111. ISBN 80-85401-58-4 (1997)
|
|||||
