Nagyturány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyturány (Turany)
Turany02.JPG
A Szent Gál-templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Zsolnai
Járás Turócszentmártoni
Turisztikai régió Turóc
Rang község
Első írásos említés 1341
Polgármester Miroslav Blahušiak
Irányítószám 038 53
Körzethívószám 043
Népesség
Teljes népesség 4395 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 401 m
Terület 46,75 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyturány (Szlovákia)
Nagyturány
Nagyturány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 07′ 00″, k. h. 19° 02′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 07′ 00″, k. h. 19° 02′ 00″
Nagyturány weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyturány (1899-ig Turan, szlovákul Turany) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turócszentmártontól 8 km-re északkeletre a Vág jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községháza épülete

A települést 1319-ben említik először, amikor Doncs mester zólyomi ispán szerezte meg ezt a területet. Következő említése 1341-ből származik, amikor "Turan" alakban szerepel. Neve valószínűleg a kelta tur főnévből származik, mely tornyot jelent. 1361-ben "Turan", 1367-ben "Turan, Thuran", 1543-ban "Thuren", 1553-ban "Thureny", 1564-ben "Twrany" alakban említik. A település első kiváltságait 1397-ben Luxemburgi Zsigmondtól kapta, az oklevél megerősíti a település jogait malom építésére és használatára, szabad halászatra és fakitermelésre. A turányiak évi 100 arany adót fizettek a királynak, mely háború esetén további 20 arannyal nőtt. A turányiak kiváltságait I. Ferdinánd 1563-as és Miksa császár 1572-es oklevele is megerősítette. Turány évi három vásárt tarthatott, a Háromkirályok, a Szentháromság és Szent Imre ünnepén. 1557-ben 48 háztartás adózott a településen, ez abban az időben jelentős számnak számított. 1570-ben a Révay családnak 20 portája volt itt, a család a 19. századig volt birtokos Turányban. 1610-ben 70 háza és 350 lakosa volt. 1715-ben 108 háza volt 540 lakossal. 1784-ben 254 házában 1450 lakos élt. 1828-ban 161 háza volt 1850 lakossal, akik pásztorkodásból, erdei munkákból, fafeldolgozásból, tutajozásból éltek.

Vályi András szerint "TURÁN, vagy Turány. Tót Mezőváros Túrótz Várm. földes Ura Gr. Révay Uraság, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik Vág vize mellett, mellytől gyakran mind a’ Város, mind pedig a’ határja nagy károkat szenyved, úgy hogy 1788. az egész Várost majd elragadta, 1796. pedig majd tövestől kiégett. Sok szabadságokkal meg vagyon e’ Város ajándékozva, úgymint 1397, 1405, 1434, Zsigmond Király által; szabadságaik megerőssíttettek Mátyás Királynak Diplomája által 1469., mellyet Trentsénben adott, és 1480. melly Budán kőlt Ferdinándtól 1563. Oláh Érsek’ keze által Pozsonyban II. Maximiliántól 1574. Leopoldtól 1659, mellyeket mind helyben hagyott Károly 1712. Kriván nevezetű hegyek’ közepén vannak itten értzerek is; lakosai többnyire a’ marhák’ neveléséből élnek; határja, réttye jó, piatza helyben, keresettye Árva, és Liptó Vármegyékben."[2]

Fényes Elek szerint "Turán, privilegiált tót m. v. Thurócz vmegyében, a Vágh jobb partján: 228 kath., 1563 evang. 59 zsidó lak., a kath. és evang. anyatemplomokkal és synagógával. Fekvése a nagy hegyek alatt igen gyönyörködtető; határa tágas, s a Vágh vize mentében meglehetős, erdeje roppant; marhát, juhot sokat tart; a Sztudenecz patakján több malmokkal bir. F. u. a Révay család, de az Ujhelyi nemzetségnek is van benne szabad curiája."[3]

A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1974, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 4444 lakosából 4402 szlovák volt.

2011-ben 4395 lakosából 4188 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A településnek középkori freskókkal díszített gótikus eredetű temploma van Szent Gál tiszteletére szentelve. A templom 1300 körül épülhetett, első említése 1367-ből származik. 1636-ban egy tűzvész után reneszánsz stílusban építették át. A 18. században belsejét barokkizálták. Főoltára a 15. században készült.
  • Evangélikus temploma 1933-ban épült, az egykori 1786-ban épített templom helyén.
  • Az evangélikus lelkészlak 1818-ban épült klasszicista stílusban.
  • Zsinagógája a 19. század első felében épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1899-ben Miloš Bazovský festő, népművész, akinek szobra a községház előtt áll.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyturány témájú médiaállományokat.