Magas-Tátra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magas-Tátra
Observatory Skalnate pleso.jpg
Obszervatórium a Kő-pataki-tónál, háttérben a Lomnici-csúcs

Hely  Lengyelország,
 Szlovákia
Hegység Tátra, Északnyugati-Kárpátok
Legmagasabb pont Gerlachfalvi-csúcs
(2655 m)
Terület 786 km2
Elhelyezkedése
Magas-Tátra (Szlovákia)
Magas-Tátra
Magas-Tátra
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 09′ 36″, k. h. 20° 08′ 24″Koordináták: é. sz. 49° 09′ 36″, k. h. 20° 08′ 24″

A Magas-Tátra (szlovákul Vysoké Tatry, lengyelül Tatry Wysokie, németül Hohe Tatra) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, s egyben a világ legkisebb magashegysége a Tátra keleti részén, Szlovákia és Lengyelország határán. Egész területe a lengyel és szlovák Tátrai Nemzeti Parkok védett övezetében található. A hegység látogatását a nemzeti parkok látogatási rendje szabályozza. Vannak területei, melyek teljes védelem alatt állnak, s a turisták elől teljesen elzártak.

A szlovákiai Tátra-aljai terület két fő régióra oszlik – Szepesi és Liptói –, ezekben sok természeti és turisztikai látványosság található, amelyek a Magas-Tátrához közvetlenül vagy közvetve kötődnek.

Megfelelő időjárási körülmények mellett legmagasabb részei Magyarországról is láthatók. (Például az Északi-középhegység és a Budai-hegység egyes magasabb pontjairól is.)

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magas-Tátra felgyűrődése

██ Krétai és paleogén üledéktakaró

██ Tátraalji takarók (fátrai és garami, főleg középidei)

██ Tátrai takaró (triászbeli-alsó krétai)

██ Kristályos alap (pre-karboni)

A jégkorszakban gleccserek vájtak teknőket és mély völgyeket a hegybe

A Kárpátok (és ezzel együtt természetesen a Tátra is) az ún. alpi hegységképződés egyik fázisaként mintegy 100 millió évvel ezelőtt, a Föld középkorában (250 és 66 millió év között), az alsó (140 és 97 millió év között) és felső kréta (97 és 66 millió év között) földtörténeti kor határán gyűrődött fel. Ekkor a megelőző 100 millió év alatt ott hullámzó tenger által lerakott üledék és alatta a hegység kristályos magja más jelentős hegységekkel (Alpok, Kaukázus, Kordillerák, Andok) együtt a magasba emelkedett, de lábait még hosszú időn át a tenger hullámai verdesték. Az ekkor kialakult Tátra hegység azonban nem nagyon hasonlított a manapság ismert hegységre, hiszen az ekkor még viszonylag gyenge gyűrődés folytán a Tátra lankásan domborodó, szabályos alkatú hegység lehetett.

A következő jelentős változás a Tátra arculatának kialakulásában a földtörténeti újkor (66 millió évtől máig) kezdetén, a paleocén (66 és 55 millió év között) és eocén (55 és 36 millió év között) korban zajlott le, amikor is hevesebb alpi hegységképződés ment végbe. A földtörténet újkorának következő időszakában, az oligocén korban (36 és 24 millió év között) a tenger visszahúzódott a Kárpátok lábaitól, és ezután több hegymozgás már nem érte a hegységet. Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a Tátra mai arculatának kialakításában egyik legfontosabb szerepet játszó korba. A földtörténeti újkor negyedidőszakában, az alsó (1,7 millió és 720 ezer év között) és felső pleisztocén (720 ezer és 10 ezer év között) időszakában (ezeket az időszakokat nevezik jégkorszaknak) többször erősen eljegesedett a Föld felszíne. Ezekben a hideg időszakokban Kelet-Európa nagy részét elborították a skandináv magashegységekből származó jégtömegek, amelyek aztán a jégkorszakok közötti melegebb (interglaciális) időszakokban visszahúzódva kialakították a hegység mai arculatát.

A Tátra mai felszínének kialakulására leginkább a visszahúzódó jégtakaró volt hatással. A hegység fő tömegét alkotó kemény gránitból a gleccserek vésték ki a Magas-Tátra mai arculatát, a megfagyott hótömegek ugyanis évezredeken át uralták a hegységet. A folyamat jellegzetes nyomai sok helyen felfedezhetők, hisz a hajdani gleccserek kiterjedt morénákat (kőgörgetegeket) hoztak létre, amelyek egészen a hegység lábáig, az üdülőhelyekig is eljutottak. A minden nagyobb tátrai völgyben előforduló gleccserek kisebezték a hegyoldalakat, kitágították a völgyeket.

Napjainkra, amikor a földtörténeti negyedidőszak holocén időszakát (10 ezer évtől napjainkig) éljük, már egyetlen gleccser sincs a Tátrában, a szabad sziklafelületek azonban még mutatják a gleccsercsuszamlások nyomait. Csupán a mély völgyek, a szaggatott sziklaszirtek emlékeztetnek erre az időszakra, valamint a gleccserteknőkben kialakult tengerszemek. A Magas-Tátrában összesen 21 gleccser volt. Ezek közül a legnagyobb a Poduplaszki-völgyben elterülő Fehérpataki-gleccser volt, a maga 14 km hosszúságával és 1,5 km szélességével. A déli oldalon a Menguszfalvi-gleccser volt a legnagyobb kiterjedésű, ennek hossza 11,5 km, szélessége 1,7 km volt.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas-Tátra, képeslap 1922-ből

A hegység nevének eredetével kapcsolatban többféle vélekedés látott napvilágot. Először 675-ben, a görög Karpathos elnevezésként találkozhatunk a hegyvonulatra történő utalással. A következő utalás a római időkből származik, amikor Montes nivium, vagyis Havas-hegység néven jelölték. A IV. Béla korából fennmaradt első magyar oklevelek Tarczal vagy Tatur néven említik, míg a magát "a néhai Béla király" jegyzőjeként aposztrofáló Névtelen (Anonymus) Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) c., 1210 körül megjelent, a honfoglalás regényes históriáját közreadó művében Trytur néven említi az ország e részét, míg a későbbi Szepességet Zepus néven jelöli. Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében Tritri vagy Tryti néven szerepel. A 12-14. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. Georgius Wernher (1497–1567) német származású lengyel tudós és költő 1549-ben kiadott De admirandis Hungariae aquis hypomnemation című munkájában találkozunk először a Tatri elnevezéssel. Ezt a névhasználatot erősíti meg Frölich Dávid 1639-ben megjelent Medulla geographiae practicae című műve, amelyből megtudhatjuk, hogy a hegységet a szláv népek Tatry-nak, a szepességi németek pedig Schnee-Gebürgnek hívták. Egy 1778-ban megjelent latin nyelvű kiadvány Tatur, magyarul Tátra néven említi a hegységet.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tátra hegység 786 km²-nyi területen fekszik, ebből 550 km² Szlovákiában, a többi Lengyelországban a Lengyel-Tátra. A Tátra keleti részét a magasabb Magas-Tátra és az alacsonyabb Bélai-havasok (Bélai-Tátra, szlovákul: Belianské Tatry) alkotják, a Tátra alacsonyabb nyugati része a Liptói-havasokban (más néven Nyugati-Tátra, szlovákul: Západné Tatry) folytatódik.

A Magas-Tátra legmagasabb csúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)

A hegységnek több mint 30 csúcsa haladja meg a 2500 méter tengerszint feletti magasságot. Legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), legismertebb orma egyben a hegység negyedik legmagasabb bérce, a Lomnici-csúcs (2634 m). 1940. október 1-jétől a csúcs drótkötélpályán, kabinos felvonóval érhető el a nagyközönség számára. Az állomás épületében egy meteorológiai obszervatórium is helyet kapott.

A Kárpátok 1200 km hosszú hegyvonulatának második alpesi jellegű része a A Déli-Kárpátok vagy "Erdélyi Alpok" után. A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP) tartozik.

A Tátra legkiterjedtebb, 400 km² területű része a Liptói-havasok (Nyugati-Tátra). Főgerincének hossza 32 km, anyaga főleg gránit. Nyugati és északkeleti részében vannak kisebb mészkőszakaszok.

A Magas-Tátra területe kisebb, főgerince kelet-nyugati irányban mindössze 26 km hosszúságú, a legkisebb területű magashegység a világon. 371 km²-nyi területen fekszik, ebből 260 km² Szlovákiában van. Nyugati irányból a Liliom-hágó (Liliové sedlo) (1947 m) húzódik keletre a Kopa-hágóig (1749 m). Legnyugatibb hegye a Svinica (2307 m), s keleten az utolsó hegycsúcsa a Fehér-tavi-csúcs (2229 m). A fő gerinc alakja dél felé domborodó ív, amely alig csökken 2000 méteres magasság alá. A fő gerinc legmagasabb pontja a Jég-völgyi-csúcs (2627 m). Ez a hegység is jobbára gránitból áll, de északi részében mészkőmaradványok is fellelhetők.

Földrajzi koordinátái: Északi Szélesség: 49° 05' és 49° 17′ – Keleti Hosszúság: 19° 55′ és 20° 21′.

A Havran-csúcs (2151 m), a Bélai-havasok legmagasabb pontja

A Magas-Tátrától eltérő földtani szerkezete, s az ebből adódó domborzati képe miatt is elkülönül a Bélai-havasok vagy Bélai-Tátra. Területe lényegesen kisebb, mint a Magas-Tátráé, 67,5 km². Az egyes részek páratlan volta főként földtani szerkezetüknek és domborzati formáiknak köszönhető. Feltűnőek az eljegesedések nyomai. A mészkőalapon lúgos a talaj, s csodaszép magashegyi virágok tenyésznek rajta.

A Nemzeti Park területén turistajelzésekkel ellátott ösvények vezetnek. Teljes hosszuk csaknem 600 km, a hegység úgyszólván minden nevezetes része elérhető rajtuk – a zárt területté nyilvánított Bélai-havasok és a szigorúan védett természetvédelmi területek kivételével. Környezetvédelmi és biztonsági okokból november 1-jétől június 15-éig a magashegyi övezetet is lezárják.

A Tátra területének egyik legismertebb, leglátogatottabb, s egyben a legkényelmesebb ösvénye a tátrai főútvonal: Felső-turistaút (Magistrála).

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tátrának külön vagy különleges éghajlata nincsen – hacsak a gyors változást, kiszámíthatatlanságot nem tekintjük annak –, de a hegység tömege és magassága hatással van az időjárás alakulására. A déli oldal védett az északi és északnyugati hűvös és csapadékot szállító szelektől, ezért az északi oldalon több a csapadék, és az évi átlaghőmérséklet 2-3 °C-kal alacsonyabb. A magas hegyek klimatológiai befolyása miatt a tél melegebb, a nyár hűvösebb, mint a lábainál elterülő síkságokon és völgyekben. A sokévi átlaghőmérséklet a déli oldalon 1000 m magasságban télen – 5-6 °C, nyáron 13-15 °C között ingadozik.

A hó 1300 m felett átlagosan négy-öt, 1800 m felett hat hónapig képez összefüggő takarót. Május közepétől már vannak hómentes utak, június elejétől a déli oldalon már sok ilyen van, de nyári körülmények csak a hónap végére alakulnak ki. Szeptember végén, október elején kezdődik az esőzés és az ősz. Turistaszempontból igen fontos jellegzetesség, hogy nyáron a hegység belsejében a reggeli égbolt tiszta és derült, déltájban azonban beborul és gyakran esik. A rövidebb, hosszabb eső után ismét szép idő következik. Tanácsos tehát kora reggel indulni.(!) Júniustól augusztusig sok az eső. Átlag másodnaponként esik, a legtöbbet júliusban, a legkevesebbet szeptemberben és október elején. A napok ilyenkor már rövidebbek, de derültek.

Időjárása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tátrai időjárás néhány jelentős jellemzője.

Mivel a Magas-Tátra a világ legkisebb területű magashegysége, ezért az időjárási ciklonokat hosszú időre nem képes magához bilincselni. Így elképzelhetetlenül kiszámíthatatlan tud lenni az időjárása. Sok esetben nyáron az erős napsütés miatt kell magunkon tartani, pár nap múlva pedig lehet, hogy elő kell venni a hátizsákból a téli meleg holmit.

Méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, s emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

A szél irányának jelentősége és hatásai

Szél irány Télen Nyáron
Észak (É) hideg, havazás lehűlés, zivatar
Északkelet (ÉK) hideg, száraz idő meleg, száraz idő
Kelet (K) fokozottan hideg és száraz fokozottan meleg és száraz
Délkelet (DK) csendes eső, lehűlés csendes eső, melegedés
Dél (D) felmelegedés melegedés
Délnyugat (DNY) hófúvás veszély zivatar veszély
Nyugat (NY) olvadás lehűlés
Északnyugat (ÉNY) olvadás lehűlés, zivatar

Ha estefelé erősödni kezd a szél, úgy valószínű az időjárás-változás. Ha a szél iránya erőteljesen megváltozik, irányt vált, szintén időjárás-változásra kell számítani.

A Magas-Tátra nyugati része a Kékesről. A felvétel bal szélén a Kriván látható, jobbra a legmagasabb kiemelkedés a Gerlachfalvi-csúcs, míg a kettő között felismerhető a Koncsiszta, a Tátra-csúcs és a Tengerszem-csúcs.

Esőt jelenthet:

  • ha többszintű és többrétegű a felhőzet;
  • ha a felhők színe sötétszürke;
  • ha a felhők gyorsan gomolyognak, tornyosulnak;
  • ha a páradús levegőben portölcsérek keletkeznek;
  • ha a füst felszáll, majd a felszínen gyűlik össze;
  • ha a csillagok erősen ragyognak, sziporkáznak;
  • ha a napközben képződött gomolyfelhők estére nem oszlanak el;
  • ha a hőmérséklet nappal nem emelkedik, vagy éjszaka nem csökken;
  • ha a távoli hangok is jól hallhatók;
  • ha a légnyomás zuhanásszerűen csökken, a konzervdoboz teteje kifeszül, domborodik.

Jó időt jelenthet

  • ha a felhőzet láthatóan egyrétegű, magas és fátyolos (jégtűk);
  • ha a bárányfelhők nem tornyosulnak, és estére eloszlanak;
  • ha a szél estére elül;
  • ha erős az éjszakai harmatképződés;
  • ha lapos helyeken, völgyekben estére köd képződik, s csak reggelre oszlik el;
  • ha éjszaka melegebb az erdő, mint a környezete;
  • ha kéklő párába vesznek reggel a távoli hegyek.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tátrai régión halad át a Fekete- és a Balti-tengerbe ömlő folyók fő vízválasztója. A Tátra vizét 40 patak vezeti le, amelyek a terület határán túl 4 fő folyóba egyesülnek. A Fekete-Dunajec és a Poprád-folyó északi irányt vesz, s a Visztulával egyesülve a Balti-tengerbe folyik. A Fehér-Vág és az Árva a Vággal és a Dunával egyesülve a Fekete-tengerbe torkollik.

A bőséges csapadék, a csekély párolgás és a domborzat tagoltsága okozza a Tátra magas vízhozamát, amely meghaladja a másodpercenkénti 50 litert 1 km² területen. Főleg a Magas-Tátra képes gyűjteni a csapadékot és lassítani a lefolyást. Nagy mennyiségű víz gyűlik össze a törmelékkúpokban, a morénákban és a törpefenyővel benőtt helyeken. Ennek a víznek nagyon sekély a körforgása, ezért ásványi anyagokban szegény.

A helyi patakokra a magashegységi vízhozam ingadozás a jellemző, s ez érvényes a rájuk jóval a hegység határain túl is. A legkisebb vízhozam a téli hónapokra esik, mivel ilyenkor a csapadék túlnyomó többsége hó vagy jég alakjában fordul elő. A vizek szintjének hirtelen emelkedése az első áprilisi olvadás idején jelentkezik, és a nyár elején tetőzik.

A 2004. november 19-i szélvihar terület vízrajzára is jelentős hatással bír, hiszen a hatalmas terület fák nélkül nem képes a csapadékot megtartani.

Növényvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magas-Tátra növényvilága oly gazdag, hogy az ezzel foglalkozó bibliográfia felsorolásához nincs elég hely. Az első tudományos igényű kutató Mauksch Tamás (1749–1832) nagyszalóki lelkész volt. Az ő munkájára épült G. Wahlenbergnek 1814-ben megjelent Flora Carpatorium című könyve, az első összefoglaló mű a Tátra növényvilágáról. Azóta is sokan foglalkoztak vele, és ma már a feltárás befejezettnek mondható. Sajnos a legjobb magyar nyelvű mű, dr. Györffy István: A Magas-Tátra növényvilága (Bp. 1914.) ma már könyvészeti ritkaság.

Fenyőerdő a Tátrában

A grániton csak savanyú talajt kedvelő növények élnek. Ezért annak ellenére, hogy a Tátrában több mint 3000 virágos-növény-faj, páfrány, zuzmó és moha él, ezek nagy része – mészkedvelő lévén – a gránithegyek között nem található. A legszebb növényzetű völgyek a Zöld-tavi-, a Kis-tarpataki- és a Felkai-völgy ,,Virágoskert-je. A magas hegyek jellegzetes virága, a havasi gyopár mészkedvelő, ezért csak a Lengyel- és a Bélai-Tátrában látható. A legtöbb virág június-júliusban nyílik, tehát a turistaidényben gyönyörködhetünk bennük.

Több mint 1300 magasabb rendű növényfaj fordul itt elő. A növényvilág alapját az alpesi-közép-európai növényfajok képezik, amelyek a harmadkor óta terjedtek el a Pireneusoktól a Kaukázusig minden hasonló magasságú hegységben. Számos sarkvidéki alpesi faj is akad köztük. A jégkorszak idején terjedtek el Közép-Európában, s a jégkorszakok közti és a jelenlegi melegebb időszakot csak a magas hegyek hidegebb helyein élték túl. A Tátrában előfordul néhány glaciális reliktum faj is. A nyolclevelű magcsák előfordul mind a hegység havasi rétjein, mind a sarkvidéki tundrán. A botanikusok a Tátrában kéttucatnyi, csak itt és a Nyugati-Kárpátokban előforduló ún. endemikus (bennszülött) növényfajt határoztak meg.

Tátra növényzetét a következő vegetációs fokozatokba sorolhatjuk:

  • 1. hegyalji fokozat (600 – 900 m a tengerszint fölött), a Tátrai Nemzeti Park (Tatranský národný park - TANAP) alsó határát alkotja. Erdőközösségek itt csak maradvány növényzetként jelennek meg, túlsúlyban van a mezőgazdasági táj.
  • 2. hegyi fokozat (900 – 1500 m a tengerszint fölött), e fokozatnak a jellemzője a sűrű erdős növényzet jelenléte, amelyben az egyszerű lucfenyő (Picea abies) dominál.
  • 3. szubalpesi fokozat (1500 – 1800 m a tengerszint fölött), az erdők felső határa fölött fordul elő és főleg a havasi törpefenyők alkotják (Pinus mugo), kisebb mértékben fordul elő a havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) és a Madárberkenye (Sorbus aucuparia).
  • 4. alpesi fokozat (1800 – 2300 m a tengerszint fölött), az a terület amely a törpefenyő övezete felett húzódik. Magashegyi rétek alkotják fatörzsű növények nélkül, ritkán előforduló magaslati növényekkel és virágokkal.
  • 5. szubnivál fokozat (2300 – 2655 m a tengerszint fölött), hófedte fokozat, jellemző a köves terep moha és zuzmó előfordulásával.

A Tátra környéki alacsonyabb hegyeken mintegy 1250 m magasságig a bükkfajta a jellemző. A középhegységek bükkös oldalait az emberek sok helyütt a gyorsan növő lucfenyő monokultúrákkal helyettesítették. Az erdőirtás előtt a medencéket, völgyeket is bükkerdők borították. A Tátrában ma már bükk nem nő, kivétel csak a Bélai-Tátra (Belianské Tatry) északi felén található bükkerdő maradványa. A Tátrában a 800 m-től az 1550 m tengerszint feletti magasságig terül el a nagy kiterjedésű, belsőleg kevésbé differenciált lucfenyő-övezet. A lucfenyőket helyenként a jegenyefenyők váltják fel.

A felső erdőhatár a Tátrában jelentős tájegységi határvonalat képez. Attól függően, mennyi fényt kapnak a hegyoldalak, ez az 1550-1620 m között ingadozik. Összefüggően vonul a Tátra egész területén, és a völgyekben öbölszerűen beszalad a hegység belsejébe is. A múltban a pásztorok kitartóan irtották a fenyvest az erdőövezet felső részében, hogy növeljék a legelők nagyságát szaporodó szarvasmarha csordáik és juhnyájaik számára, így a felső erdőhatár a Nyugati-Tátra és a Bélai-Tátra havasi jellegű részein lejjebb került.

Tátrafüred környékén a megsemmisült tátraalji fenyves

Amikor a terület a Felvidék részeként Magyarországhoz tartozott, a tátraalji fenyvest jegenyefenyők alkották. A trianoni döntést követően az új gazdák profitszerzés céljából a mélygyökérzetű, szívós, ám lassú növekedésű, – így csekélyebb gazdasági hasznot hozó – jegenyefenyőket kivágták, helyükre gyenge gyökérzetű, de gyors növekedésű lucfenyőket telepítettek. Az „új fenyves” nagy részét a 2004. november 19-ei szélvihar gyakorlatilag teljesen megsemmisítette.

2005 nyarán a szélvihar okozta károk enyhítésére nemzetközi összefogás keretében cseh, román, szlovák, osztrák, holland, olasz, francia önkéntesek mellett számos magyar is részt vett a munkálatokban.

A felső erdőhatár fölött a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt csupán magányos, széltépte lucfenyők, áthatolhatatlan koronájú vörösfenyők és cirbolyafenyők nőnek. A törpefenyők övezete 1800-1850 m magasságig nyúlik. E fölött az alhavasi és alpesi övezet található. Az alpesi rétek szélsőséges viszonyai közt mintegy 300-féle szívós apró növényfaj tenyészik, s ebből 40 egyed képes a 2600 m tengerszint feletti magasságban is növekedni. Leggazdagabb növényzet a Bélai-havasok és a Liptói-havasok mészköves alpesi rétjein van.

A cirbolyafenyő az erdei fenyő magashegységi faja, amely igazi dísze a tátrai természetnek. Az erdőövezet felső határa mentén nő, gyakran a meredek hegyoldalak sziklás szakaszán. A tátrai cirbolyafenyő nagyon szívós fa. Ennek ellenére nincs belőle sok, az erdészek becslése szerint nem több 200 hektárnál. A legnagyobb cirbolyafenyves a Tátrában a Furkota-völgyben található.

Jellegzetes növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatvilág a fenyvesek övéig azonos a középhegységével. Feljebb sokszor találkozhatunk az ott legismertebb és legnagyobb állattal, a zergével. Hajnalban és napnyugta előtt legel, ilyenkor közelíthető meg leginkább. Óvatos állat, egy közülük mindig őrködik, s ha veszélyt érez, rekedtes füttyentéssel jelez. Mindig csapatosan él, s ha a jelzés elhangzik a csapat minden tagja felkapja a fejét, körülnéz, és ha a legidősebb tapasztalt nőstény megindul, valamennyi menekül. Nagyszerű látvány egy ilyen csoport mozgása. Az ügyesség, erő és vakmerőség csodálatos harmóniája. Amióta védelem alatt áll, kevésbé fél, jobban megközelíthető és fényképezhető.

A Tátrában mintegy 900 zerge él, amelyeket szaknyelven tátrai zergének neveznek. C. Coututier szerint nem tartozik a zergefaj 11 megkülönböztetett alfajához sem. Az elismert francia szakember különleges alfajnak tartja, amely a jégkorszak után teljesen önállóan fejlődött ki. Ezért különböztetik meg az alpesi, az appennini, a balkáni rokonaitól, sőt sok olyan egyéb olyan jegye van, amelyek nincsenek meg a más kárpáti hegységek zergéinél. Ezért elmondható, hogy olyan zerge, amilyen a Tátrában él kb. 900 egyed van a földtekén.

A tátrai zerge a hegység szimbóluma.

A második jellegzetes állat a mormota. Ürgéhez hasonló, hosszú téli álmot alvó, félénk, de kíváncsi állat. Téli szállását mélyen a föld alatt építi meg. Amint kisarjad a friss tavaszi alpesi növényzet, a magasabb régiókba vándorol fel. Jóízű húsa és gyógyszernek tartott hája miatt a déli oldalon csaknem teljesen kiirtották. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) a Tátra északi oldaláról telepített át állatokat, amelyek elszaporodva ma már mindenütt megtalálhatók.

A Magas-Tátra sziklás bércei honos a kőszáli sas, amely a sziklafalak hozzáférhetetlen helyein fészkel. A kőszáli sast a vadállományban tett kártevései miatt még a háború előtt úgy kipusztították, hogy ma mindössze 2-3 pár fészkel. A magas hegyek legszebb madara a hajnalmadár (Tichodroma muraria). Csak a sziklák között él és ott keresi ennivalóját, a repedésekben rejtőző rovarokat, álcákat, petéket. Röptében is vadászik. Szépsége csak repülés közben teljes. Az apró hamuszürke madár tolla a szárnya alatt bíborvörös színű, s repülés közben igen szép látványt nyújt. Főleg a hegymászók találkoznak vele. Sok állat él még a Tátrában, de legnagyobb része emberkerülő, rejtőző életmódja miatt nemigen látható.

A tátraalji hegyekben fészkel a fehér gólya, Zúgó (Podspády) környékén, a Ždiari-törésben láthatóak a ritka fekete gólyák. A sűrű erdőkben számos őz, szarvas, vaddisznó, róka, borz, vadmacska, és sok más apró rágcsáló él. Ezen a területen olyan ritka állatfajok is előfordulnak, amelyek Nyugat-Európában már rég kipusztultak, mint a barna medve, a farkas, a hiúz és a vidra. Sok erdei vad, mint például a medve, megfordul az erdő övezet felső határán túli területeken is, amely több olyan ritka, s szigorúan védett állatfaj otthona, melyek az utolsó jégkorszak idejéből valók. Ilyen a tátrai zerge, a havasi mormota, meg a kevésbé ismert emlősök, mint a tátrai havasi pocok, a tátrai földimalac és a hegyi cickány.

A magashegységi madárvilág tipikus képviselője az erdőövezet felső határán tanyázó félénk magtörő fenyőszajkó, amely a cirbolyafenyő tobozainak magvaival táplálkozik.

Nyaranta keresztes viperák sütkéreznek a sziklákon, ez az egyedüli kígyófaj, mely előfordul a Tátra magas fekvésű helyein. A tátrai patakok hala a pisztráng, a pénzes pér, a kölönte és a küllő. Csak az alacsonyabban fekvő tátrai tavakban élnek halak, ezek közül a legmagasabban fekvő a Poprádi-tó, amely természetes élőhelye a pisztrángnak. A Csorba-tóban élő halak nagy részét mesterségesen telepítették. A Furtoka-tavak hideg vizének egyedüli lakója, az átlátszó kérges északi tócsarák.

Jellegzetes állatok:

Zerge, a hegység szimbóluma
Havasi mormota
Barna medve

Emlősök:

Madarak:

Hüllők:

Rákok:

Halak:

Rovarok:

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tátrai villamos Ótátrafüreden

Tátrai villamosvasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tátravillamos a tátrai településeket (Tátravárost)

viszonylaton köti össze. Mely lehetővé teszi, hogy a túránkat ne a kezdőhelynél fejezzük be, mert a „villamossal” visszajuthatunk a kiindulásunkhoz, amennyiben szükséges.

A Fogaskerekű a Tátracsorba feletti Lieskovec megállóhelyen

Fogaskerekű vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sikló a tátrafüredi végállomáson
A sikló a tátrafüredi végállomása és a jegypénztár

1908-ban helyezték üzembe a drótkötélpályát, az eredeti nyomvonalán egészen 1967-ig üzemelt. A sikló nagyjavítását 1967-ben végezték el. Az egész közlekedési rendszer technológiáját az olasz Ceretti-Tanfani cég szállította. 2007 novemberében cserélték a két szerelvény újakra. [1], képgaléria [2]

  • Műszaki paraméterek:
    • Alsó állomás: Ótátrafüred (Starý Smokovec) - 1025 m
    • Felső állomás: Tarajka (Hrebienok) - 1263 m
    • A pálya teljes hossza: 1937 méter
    • Szintkülönbség: 238 méter
    • Menetidő: 7 perc (2007-ig a régi sikló) 5 perc (2008-tól az új szerelvények)
    • Max. emelkedés: 149‰
    • Max. szállítási férőhely: 128 személy (2007-ig a régi sikló) 160 személy (2008-tól az új szerelvények)
    • Max. szállítási kapacitás: 900 személy/óra
    • Tulajdonos: TLD [3]
    • Üzemidő: naponta 7.30 órától - 19.00 óráig

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Libegők, felvonók, lanovkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb völgyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liptói-havasok (Nyugati-Tátra):

A havasok és a Magas-Tátra havasan

Magas-Tátra:

Bélai-havasok:

Tengerszemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csorba-tó a Pátria szállóval

A tíz legnagyobb tó a szlovákiai Tátrában:

A lengyel Tátra 10 legnagyobb tava:

A Tátra legnagyobb tengerszeme, a Halas-tó

A Tátra főbb csúcsai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)
Lomnici-csúcs (2634 m) a Lomnici-nyeregből
Csúcsforgalom a Tengerszem-csúcson (2503 m)
Kriván (2494 m)
Nagyszalóki-csúcs (2452,4 m)
Kilátás a Lorenz-hágóból a Furkota-völgyben, 2157 méter magasan fekvő Felső-Wahlenberg-tóra

A Liptói-havasok tizenkét legmagasabb csúcsa:

A Magas-Tátra 30 legmagasabb csúcsa:

A Magas-Tátra jelzett turistaúton elérhető csúcsai:

A Tátra főbb hágói, nyergei, átjárói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magas-Tátra jelzett turistaúton járható hágói, nyergei:

Magasabb vízesései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barlangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bélai-cseppkőbarlang bejárata
  • Idegenforgalmlag látogatható barlangok:
  • Bélai-cseppkőbarlang (Belianska jaskyňa )Bélai-havasok Bélai-Tátra; teljes hossza: 3 641 m; mélysége: 160 m. A látogatási útvonal 1 370 m hosszú, szintkülönbsége 125 m, az útvonalon 860 lépcső található. A benttartózkodás időtartama kb. 70 perc. A barlang hőmérséklete 5 és 6,3 °C között mozog.
Bélai-Tátra keleti részén a Csikó-hegy (Kobylí vrch) északi oldalában található Barlangliget (Tatranská Kotlina) felett, a Tátrai Nemzeti Park területén. A 890 m tengerszint feletti magasságban fekvő bejárathoz mintegy 1000 m hosszú tanösvény vezet, amely 122 m szintkülönbséget küzd le. A feljutás 25 percet vesz igénybe.
A bejárati részt az aranyásók már a 18. század első felében ismerték, amiről a barlang falára felírt nevek is tanúskodnak. Sikerült azonban sokáig titokban tartaniuk. A bejárati nyílást Gulden L. és egy Fabry nevű aranyásó találta meg újra 1826-ban, de mélyebben nem nyomultak a járatokba. A nyílásra véletlenül találtak, Husz Gyula és Britz János 1881. augusztus 5-én. Akik néhány nap múlva bemerészkedtek a barlang belsejébe is, és fedezték fel a nagy nyilvánosság számára valójában a már korábban is ismert barlangot. A nagyközönség számára 1882-ben nyitották és a világon az elsők között 1896-ban elektromos árammal világították meg.
Az utóbbi években a barlangot gyógykezelésre is használják.
  • Vázseci-cseppkőbarlang (Važecká jaskyňa) – Magas-Tátra és az Alacsony-Tátra közötti völgy; teljes hossza: 530 m; A látogatási útvonal 235 m hosszú.
A Tátraaljánál fekvő Vazseci-karsztban, Vazsec (Važec) község nyugati peremén, Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) és Poprád között található. A barlang bejárata 8 méterrel a Fehér-Vág szintje felett, 784 m tengerszint feletti magasságban nyílik. 1934-től látogatható, 1954-ben újjáépítették a barlang látogatási útvonalát és bevezették a villanyvilágítást.
  • Nem látogatható, lezárt barlangok:
  • (Mesačný tieň (Holdárnyék)) – Magas-Tátra; hossza: 9 500 m; mélysége: 433 m
  • (Javorinka) – Magas-Tátra; hossza: 8 457 m; mélysége: 360 m
  • Čiernohorský-barlangrendszer () – Magas-Tátra; mélysége: 232 m
  • Tristarská-zsomboly () – Bélai-Tátra; mélysége: 201 m
  • Barlangok és egyéb nyiladékok:
  • Batizfalvi-csúcs
  • Dénes-csúcs
  • Tomko-barlang (Tomkova jaskyňa) – hossza: kb. 7 m; 1947. július 11-én fedezte fel Anna és Krzysztof Tatarkiewicz.
  • Jávor-völgy
  • Jég-barlang (Ľadová jaskyňa) – hossza: 15 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét belseje erős eljegesedése miatt kapta.
  • Jávor-barlang (Jaskyňa nad Javorom) – hossza: 26 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a bejárata közelében lévő hatalmas jávorfáról kapta.
  • Medve-barlang (Medvedia jaskyňa) – hossza: 25 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a barlangban talált nagy mennyiségű medvecsontról kapta.
  • Medve-odú (Medvedia diera) – hossza: kb. 10 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a közeli Medve-barlangról kapta.
  • Zöld-barlang (Zelená jaskyňa) – hossza: kb. 10 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a közeli Jávorvölgyi-Zöld-patakról kapta.
  • Szűk-barlang (Tesná jaskyňa ) – hossza: 121 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét folyosója szűk jellege miatt kapta.
  • Nedves-barlang – Víz-lyuk (Mokrá diera – Vodná jama) – hossza: kb. 100 m; A legszebb tátrai vizes barlang. A kb. 100 m hosszú folyosóján egy vízér folyik végig, amely egy különös vízesésen keresztül zuhan le. A barlangnak két nyílása van, mindkettő a Jávor-patak felé néz, amely a barlangól egy földalatti vízéren keresztül jelentős vízmennyiséget kap. Genersich Keresztély, a késmárki Líceum tanára, létrával jutott át a barlang vízesésén. 1827-ben Albrecht Sydow német földrajztudós kutatta át és írta le a barlangot. Az 1863-tól megjelenő turistakalauzok némelyike is említést tett róla. Az újabb kutatások kimutatták, hogy hajdan kincskeresők, aranyásók dolgoztak a barlangban.
  • Száraz-barlang (Suchá diera) – A barlangot a kincskeresők már régen ismerték. 1873-ban Kolbenheyer Károly hőmérsékleti méréseket végzett benne. 1879-ben a barlangot Róth Samu, lőcsei tanár és barlangász kutatta át és írta le. Neve jól jellemzi a barlangot és egyben ellentéte a szomszédos Nedves-barlang elnevezésének.
  • Javorinai-Mormota-völgy
  • Javorinai-Siroka-völgy (Széles-völgy)
  • Csendes-lyuk (Tichá diera) – hossza: kb. 10 m; mélysége: 5 m; 1958-ban K. Grotowski és K. Kowalski lengyel barlangászok fedezték fel és írták le. Nevét a közeli Csendes-tóról kapta.
  • Kápolna-barlang – Kosculek-barlang (Kostolík) – A főterme 16 m hosszú, 5–6 m széles, falai függőlegesek. A barlang belsejében az átszivárgó víz hosszú jégcsapokat alkot, amelyek templomi hangulatot ébresztenek. Innen a barlang neve. A barlangot 1881-ben Róth Samu lőcsei tanár fedezte fel.
  • Szepesi Miska-völgy
  • Szepesi Miska-barlang (Spismichalova jaskyňa) – A Horváth-lejtő alatti Szepesi Miska-barlangnak hatalmas bejárata van, de folyosója egyszerű, kb. 25 m hosszú. A barlangot régóta ismerik. Télen sót helyeztek ide a zergék számára. Nevét a Szepesi Miska-völgyről kapta.
  • Fülöp-völgy
  • Alsó-Fülöp-barlang (Nižná Filipčianska jaskyňa) – Kb. 1180 m tengerszint feletti magasságban, közel a Fülöp-hegy ormához, a hegy d. oldalán található kis, mintegy 6 m hosszú barlang.
  • Felső-Fülöp-barlang (Vyšná Filipčianska jaskyňa) – Kb. 1200 m tengerszint feletti magasságban, közel a Fülöp-hegy ormához, a hegy d. oldalán található kis, mintegy 8 m hosszú barlang.
  • Gąsienica-völgy
  • Jobb oldali-barlang (Pravá jaskyňa) – Kb. 2250 m tengerszint feletti magasságban a Gąsienica-torony d. csúcsfalának lábánál, a Zawratról a Svinicára vezető jelzett ösvénytől kissé feljebb két kis barlang található. Közülük a k., a nagyobbik a Jobb oldali-barlang. A barlang egy óriási üreg a gránitkőzetben, méretei: 2,5 m széles, 3 m magas és 4 m hosszú. Az alja ferde, emelkedő.
  • Bal oldali-barlang (Ľavá jaskyňa) – Kb. 2250 m tengerszint feletti magasságban a Gąsienica-torony d. csúcsfalának lábánál, a Zawratról a Svinicára vezető jelzett ösvénytől kissé feljebb két kis barlang található. Közülük a kisebbik a Bal oldali-barlang.

Tátraalji települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magastátra város
A Grandhotel épülete Ótátrafüreden
A Szent Egyed tér Poprádon
A késmárki Thököly-vár kapuja
Szepesváralja

Menedékházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar neve Szlovák neve Megjegyzés
Zverovka menedékház (1020 m) Chata Zverovka Zuberectől 7,5 km távolságra található füves tisztáson épült fel 1949-ben a menedékház. A Rohács-völgy napos hegyi lejtőjén, az Obsita-csúcs (1687 m) alatti épületet műúton is meg lehet közelíteni. 35 személy a főépületben, további faházakban 30 főnek tudnak szállást biztosítani.
Zsári menedékház (1325 m) Žiarská chata A Zsári-völgyŽiarska dolina középső részén található, egészévben nyitva tartó menedékház. A téli idényben előszerettel látogatják a síelők a környékbeli felvonók miatt. Jelenleg hét szobában összesen 28 személyt tudnak elszállásolni.
Rudolf trónörökös vadászháza Rudolfova chata A Necfer-völgy a 19. században legfelső körök vadászterülete volt. Maga a tragikus sorsú trónörökös, Habsburg Rudolf főherceg is a itt a Necfer-réten építette 1880-ban vadászházát, egy három helyiségből álló földszintes faépületet, mellette fészerrel a lovak és a személyzet részére. A fészert a turisták bármikor használhatták, ha nem voltak jelen a tulajdonosok. Rudolf halála után, 1889-ben a kincstári erdőgazdaság a turisták részére a házat is hozzáférhetővé tette. A kulcs a podpanszkói erdésznél volt. A ház közelében állt egy pásztorkunyhó, ahol a turisták szintén megszállhattak. A vadászház 1909-ben leégett, és ugyan ilyen sorsa lett a pásztorkunyhónak, hat évvel később.
Nefcer-völgyi vadászkunyhó

Mühlmann-menedékház

Mühlmannova chata Az erdőgazdaság 1912-ben nem messze a Necfer-patak torkolatától felállított egy erdészházat; ezt a Csehszlovák Turista Klub menedékházzá alakította, és a szervezet vezető egyéniségéről Mühlmann-háznak nevezték el. A gyér látogatottságú, kb. 40 fekvőhelyes ház a körülmények szerint egész évben nyitva volt, főleg lengyel turisták látogatták.
Koprova-völgyi menedékkunyhó Krivánska koliba
Vázseci menedékház (1180 m)

Vázseci ház Vázseci turistaszálló

Važecká chata A Kriván alatti Három-forrás közelében, Vázsec községtől szerzett telken Kertész J. épít (1933) emeletes, étteremmel, két hálóteremmel és hét vendégszobával bíró, összesen 58 személyt befogadó menedékházat. A menedékház 1999 telén leégett. Tervek vannak az újraépítésére.
Rašo kpt. menedékház Chata kpt. Rašu A Vázseci menedék ház viselte egy időben ezt a nevet.
Nedobry-menedékház Nedobrého chata A példát követve Nedobry G. Vázseci menedékház K-re, mintegy feleúton Csorba-tó felé, a Jami-tónak nevezett apró morénatavacska partján épít turistaházat (1935) s ezt az addig jóformán teljesen ismeretlen zugot néhány év alatt komoly teleppé kívánta fejleszteni.
Furkota-völgyi menedékház

Lonek-menedékház

Furkotská chata

Lonekova chata Chata kpt. Rašu

József-menház Jozefova chata A Csorba-tónak a partján az egyesület 1875-ben Szentiványi József támogatásával (aki telket, fát és 400 K-t adott), mintegy 2900 K költséggel felépíti a róla elnevezett József-menedékházat, a tátrai fejlesztéseknek köszönhetően a forgalom úgy megnőtt, hogy 1877-ben a menedékházba vendéglős költözhetett be, a menedékházhoz az egyesület istállót, a tóparton pedig Szentiványi újabb villát (Miklós-lak) építhetett.
Majláth-menedékház

Majláth-ház Majláth-kunyhó

Majláthova chata 1879-ben nőtt ki a földből a Magyarországi Kárpát Egyesület kisebb fa turistaháza, a Poprádi-tó partján az első un. Majláth ház, (az MKE Liptói Osztályának I. alelnökéről, Majláth Béláról, Liptó vármegye alispánjáról nevezték el) de egy évvel később 1880. július 18-án teljesen leégett. Állítólag gyógynövénygyűjtők gyújtották fel mivel azt hitték, a turistákról, hogy valamiféle konkurenciát jelentenek a számukra.
Békás-tavi kunyhó

Békás-tavi menedékkunyhó

Hincova koliba A Majláth-menedékház 1880. évi elvesztését néhány hét múlva egy fakunyhóval pótolták, amely eleinte a Hincó- és Békás-völgy elágazása fölött volt, majd 1885-ban a Békás-tavak katlanába (1680 m) helyezték át, ahol a patak partján állt, míg 1895-ben össze nem dőlt.
Poprád-tavi menedékház

Poprád-tavi menház

Popradská chata

Chata pri Popradskom plese

1881-ben egy azonos méretű kőházzal helyettesítették, ahol Záborszky Pál, volt kalauz lett a gondok, aki élelmet is felszolgált a turisták részére. 1890-ben ez az épület is a tűz martalékává vált és vele együtt a vendégek névsorával teleírt falak, ajtók és ablakok is, melyek a turistaforgalom tanúi voltak. A ház kétszeres elvesztése kedvét szegte az MKE-nek a pótlásra, így harmadik házat 1892-ben építette a terület tulajdonosa Máriássy Ferenc. Az épület három helyiségből állt, kőből és fából épült. Később a terület új tulajdonosa Hohenlohe herceg teljesen kitiltotta a területről a turistákat és a menedékházat is, elbontatta. Hohenlohe herceg a Poprád-tavi menház elbontásával nagy felháborodást váltott ki, és kénytelen volt felépíteni egy földszintes faépületet, mely több átépítésen és bővítésen esett át, míg végül 25 helyiségében 150 férőhely lett később turistaszállóval bővítették. Az épület 1961-ig működött mikor összedölt a nagy mennyiségű hó súlya alatt. A helyén épült munkás szálló (mely a Poprád-tavi Hegyi Szálló építőinek épült) 1964-ben leégett.
Poprádi-tavi ház

Poprádi-tavi Hegyi Szálló (1498 m)

Chata pri Popradskom plese

Horský hotel pri Popradskom plese Chata kpt. Morávku pri Popradskom plese

A régi menedékház mellett már 1958-ban kezdték építeni L. Bauer és F. Čapka építészek tervei szerint az új Hegyi Szállót, mely a mai napig szolgálja a turistaforgalmat.
Szoliszkó menedékház (1830 m) Chata na Solisku a Szoliszkóra vezető második ülőfelvonóval egy időben építették meg, ennek felső állomása közelében található.

1944-ben helyezték használatba, de valójában csak 1946-ban fejezték be. Azért építették, hogy menedékként szolgáljon a sízőknek rossz idő esetén. A legfiatalabb menedékház a Magas-Tátrában. [6] 2003-ban teljesen újjá építették.

Hunfalvy-völgyi menedékház

Hunfalvy-hágó alatti menedékház (2250 m)

Chata pod Rysmi

Útulňa pod Rysmi Útulňa pod Váhou Chata pod Váhou Útulňa pod sedlom Váhy

A népszerű Tengerszem-csúcs alatt már a 19. század végén kezdett foglalkozni Ubald Felbinger osztrák hegymászó, de technikai és főleg anyagi nehézségek miatt az építkezést mindig elhalasztották. A megvalósítás ellen voltak a turistaszervezetek természetvédelmi részlegei is. A tervek szerint az építkezés helyszíne is változott a Békás-tótól a Hunfalvy-hágó-ig. A megvalósítást a Csehszlovák Turista Klub Poprádi osztálya bonyolította 1931–1933-ban az eredeti tervektől eltérően 100 méterrel lejjebb. A legmagasabban elhelyezkedő turistaház a Magas-Tátrában, csak a nyári időszakban (május-október) üzemel. 2000. február 2-án egy lavina erősen megrongálta. Újjáépítették. A többször lavinák által rongált épület modernizálására, bővítésére terveket készítettek.
Hincó-kunyhó A Majláth-menedékház 1880. évi elvesztését néhány hét múlva egy fakunyhóval pótolták, amely eleinte a Hincó- és Békás-völgy elágazása fölött volt, majd 1885-ben a Békás-tavak katlanába (1680 m) helyezték át, ahol a patak partján állt, míg 1895-ben össze nem dőlt.
Blasy-menedékház

Felkai-tavi menedékház

Blasyho chata Az első kőépület 1871-ben a Felkai-tó keleti partján állt. 1874 márciusában elsodorta egy lavina. Tátrafüred igazgatója építette, Blásy Ede a fürdővendégek anyagi támogatásával. Három év múlva a Gránátfalról lezúduló lavina elsodorta.
Hunfalvy-menedékház

Hunfalvy-kunyhó

Hunfalvyho chata 1878-ban a tótól délkeletre kisebb famenedéket építettek, melyet a híres geográfusról, Hunfalvy Jánosrók neveztek el. A házban volt egy társalgó és hálószoba, valamint konyha és kamra. A Sziléziai menedékház megnyitásáig a nyári hónapokban a háznak valamelyik kiszolgált kalauz volt a gondnoka. A fokozódó turistaforgalmat rövidesen nem bírta kielégíteni a szerény kis épület, melyről a lengyel Radzikowski 1886-ban így panaszkodik: „A házban tetőn, kenyéren és pálinkán kívül semmit sem kapni.” A közeli Sziléziai menedékház megépítése után a „régi háznak” (így különböztették meg aj „új háztól”) is nevezett épületben éjszakai menedék működött a hordárok és a hegyi vezetők számára, míg 1913-ban le nem égett.
Felkai turistalak (Felka) A Felkai-tó közelében 1861-ben épült, de 1874-ben súlyosan megrongálódott.
Sziléziai menedékház

Sziléziai menedékház (1676 m) Turistaház a Felkai-tónál

Sliezsky dom 1895-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület sziléziai szekciója felépíttette a tó nyugati partján az első Sziléziai házat, először mint földszintes faépületet. Ez 1962. november 29-ről 30-ára virradó éjszakán egy autogén-hegesztőkészülék elővigyázatlan használata miatt az épület a léngok martaléka lett. Három év múlva kezdték építeni az új 9200 m3 térfogatú, városi szállodai berendezéssel ellátott, sok férőhelyes „Gerlach alatti palotát” ahogy az akkori lapok nevezték. 1968-tól fogadja mai formájában a látogatókat. [7]
Guhr-kunyhó Guhrova chatka A Sziléziai menedékház fele útjának táján, a Felka-patak nyugati partján a 1924-ben felépített síugrósánc mellett, a versenyzők és nézők kényelmére, de egyúttal turisták nyári használatára is Guhr M. dr. 1926-ban 15.000 csK költséggel menedékházat épít (Guhr-kunyhó).
Háromtavi védkunyhó (a Szalóki Háromtónál) Útulňa
Róza menedékház

Róza-menház Rózsa-szálló Rózsa-menedékház Tarpataki Róza-menedékház

Ruženina chata Tátrafüred és a Tar-pataki-vízesések környékén a turistakultúra első jelei a MKE alapításakor már több évtizedes múltra tekintettek vissza. Itt épül 1875-ben az 1865 óta álló, de már romlásnak indult Rainer-kunyhótól mintegy félórányira a MKE első menedékháza, a Rózsa-menedékház; (Gräffl-Győrffy Róza bárónő tiszteletére keresztelték, aki a tátrafüredi vendégek sorából az egyesületnek sok barátot szerzett); építésére és bővítésére az egyesület mintegy 3350 K-t költ. A háború után a tarpatakfüredi Rózsa-szálló leégett (1926)
Tarpatakfüred Studenopotocké kúpele

Studenovodské kúpele

A Tarajka, nem meghonosodott elnevezése.
Bilík menedékház (1255 m)

Guhr-menedékház Dr Guhr-menedékház Guhr ifjúsági otthon

Bilíkova chata

Guhrova chata

A MKE legelső menedékházának: a Rózsa-menedékháznak, illetőleg a tarpataki leégett Rózsa-szállónak helyén a KV 1934-ben a Guhr-család kezdeményezésére és annak messzemenő támogatásával (a telken felül 130000 csK-t adományoznak) emeletes turistaszállót épít. A 137000 csK költséggel épült "Guhr-diákotthon" földszintjén vendéglőhelyiségek és a bérlő lakása, emeletén pedig négy, egyenként 4-ágyas szoba és két hálóterem, összesen 16 hálóhellyel; kezelését a Tátra-Egylet vállalta. A Tarajka oldalában, 5 percnyire a siklóvasút felső állomásától. 1992-től szállóként működik.
Tarajka

Taréjka Kisgerinc

Hrebienok
Rainer kunyhó (1300m) Rainerova chata A legrégebbi turistaház a Magas Tátrában. 1863-ban építtette Rainer János György (Ján Juraj Rainer). A Zerge-szálló megépülésével 1884-ben megszűnt. Miután a mellette lévő Zerge-szálló leéget, 1998-ban lett újraépítve.
Zerge-szálló (1300)

Zerge-lak Zerge-vendéglő

Kamzík

Hôtel Divá koza

1884-ben a Rainer-kunyhó mellett épült, mint magán vállalkozás. Az államfordulatig a Magyar Kincstár tulajdona volt. Az I. világháború után a Csehszlovák Turista Klub vette át. Idővel a szállodát kibővítették, az utolsó tulajdonosa az Interhotel Tatry vállalat volt. A majdnem száz éves, műemlék értékű, hangulatos épületet egy tűz pusztítást követően, higéniai okokra hivatkozva elbontották 1980-ban. Jelenleg csak fűvel benőtt terméskő alapja látható.
Nagyszalóki menedékház
Szépkilátás menedékház (Alsó-Tátrafüred)
Hosszú-tavi menedékház

Rabló-menedékház (1960 m)

Zbojnícka chata 1907-ben magyar erdészmérnök állíttatott itt egy vadászházat, majd kisebb javítások után 1910-ben átadta a turistaközönségnek. Az 1924-es bővítéssel alakult ki a mai turistaház, amelyet 1998. június 15-én tűzvész pusztította el. Újraépítették. [8]
Zamkovszky menedékház (1475 m)

Nálepka kpt. menedékház

Zamkovského chata

Chata kpt. Nálepku

A turistaházat az ismert hegyi vezető Štefan Zamkovský (1908–1961) építette feleségével Ludmilával, 1942–1943-ig, addig a Téry turistaházat bérelték. 1992-ben a kárpótlást követően a turistaház visszakerült Štefan Zamkovský leszármazottainak tulajdonába. [9]
Téry menedékház (2015 m)

Öt-tavi menedékház

Téryho chata

Térynka

A legmagasabban található egészévben üzemelő turistaház a Magas-Tátrában. A ház 1899-ben épült, kezdetek óta a selmecbányai "szegények orvosának" Téry Ödönnek (1856–1917) a nevét viseli. [10]
Kő-pataki menedékház (1751 m) Skalnatá chata 1841-ben és körülfalazásával 1877-ben létrejött egy egyszerűbb hajlék, majd további javításokkal 1941-ben egy beton turistaház. A turistaház egész évben fogadja a látogatókat. [11]
Encián-szálló (1761 m) Hotel Encián A Lomnici-csúcsra vivő drótkötélvasút Kőpataki-tó átszálló állomásával egybeépülve.
Gertrud-menedékház

Zsázsa-forrás melletti menedékház

Gertrúdina chata

Chata pri Šalviovom prameni

A majdani Tátralomnici drótkötélpálya alsó szakaszának középső (Start) állomásának közelében álló, egy helységből álló menedékházat 1912-ben építtette a lomnici fürdőigazgatóság.
Egyed-menház

Egyed-menedékház Egyed-kunyhó Egyedi-menedékház

Egidova chata

Egýdova chata

MKE a Weidau-rétjén 1876-ban épített, majd 1880-ban a Zöld-tóhoz áthelyezett egyszobás Egyed-menedékházát, (Egyed-menedékház, Berzeviczy Egyed, a MKE akkori elnöke tiszteletére), melyet ennek leégése után (1883) követett a kétszobás, előszobás második ház (1884); ezt 1887-ben a tó északi partjáról áthelyezték a védettebb déli partra s ugyanakkor (1887–88) a Fehér-víz-völgyében hozzá mintegy 3000 K költséggel új szekérutat építenek. E menedékház 1890-ben másodszor is leégett; fölépítik, de még ugyanazon év őszén harmadszor is a lángok martaléka lesz. E három menedékházra az egyesület mintegy 2300 K-t költ.
Zöld-tavi menedékház (1551 m)

Karbunkulustorony-menház Frigyes-menedékház Frigyes főherceg-menedékház

Chata pri Zelenom plese

Brnčalova chata Fridrichova útulňa pri Zelenom plese Bedrichova chata

Az egyesület nem nyugodhatott bele a menedékház elvesztésébe s 1894-ben már országos gyűjtést indít az új menedékház építési költségeinek előteremtésére. Az eredmény igen szerény volt: adományokból 1040 K, előadásokból 1200 K, részjegyekből 4100 K gyűlt össze; emiatt az egyesület kénytelen az eredeti tervet elejteni s egy kisebbel megelégedni. A szerényebb menedékház 9700 K költséggel 1897-ben készült el s az egyesület védnökéről (Frigyes főhercegről, aki az építkezést 200 K-val támogatta) Frigyes-menedékháznak keresztelték. Benne 3 szoba, konyha, étterem, veranda. Építésével egyidejűleg (1894–95) a MKE a Weidau-ról a tóhoz 2 m széles, kocsival is járható utat épít s egyúttal a Zöld-tó tükrét is gáttal felemeli, úgyhogy felszíne egyharmadával megnőtt. A munkálatokat a szepesbélai Kaltstein A. vezette és ellenőrizte. 1899-ben a vihar lesodorta a menedékház tetejét; helyreállítása és javítása 1900-ban mintegy 2000 K-ba került; alapos javításon esett át a ház 1902-ben, de különösen 1913-14-ben, amikor az egyesület a menedékház javítására Es berendezésének kiegészítésére mintegy 3500 K-t költ; a további bővítési munkáknak a háború kitörése vetett véget. A háború alatt és után a Zöld-tavi menedékház évekig őrizet nélkül állott s emiatt betörésektől és romgálásoktól rendkívül sokat szenvedett. 1921-ben akadt csak újból bérlője, aki a menedékházat rendbehozta, 1925-26-ban pedig a KV 15.400 csK költséggel jelentékenyen kibővíti, befogadóképességét 36 személyre emeli s ekként lehetővé teszi állandó üzemét. Az új épületrész berendezésére 30000 csK-t költ; 1934-ben aztán a házat mintegy 54000 csK költséggel újból bővíti, úgyhogy ma tíz szobában és két közös hálóteremben 40-40 ággyal, azonkívül pedig 3 nappali helyiséggel és 9 gazdasági helyiséggel rendelkezik. [12]
Zsázsa-forrás melletti menedékház

Tardík-menedékház

Tardíkova chata

Tardíkova útulňa

A Fehér-víz-völgyi Zsázsa-forrásnál épült, de tönkrement régi famenedékház újjáépítését a KV évek óta tervezte s e célból a terület bérletét is (1925) megszerezte; az építkezéshez azonban nem lévén módja, ott a Tárgyik-fivérek építettek (1934) nyolcszobás, vendéglős, állandóan lakott turistaházat.
Votruba-menedékház Votrubova chata

Votrubovka

A Fehér-tavak közelében a katonaság 1922-23-ban 20-személyes famenedékházat épített, (Votruba-menedékház, V. tábornok nevéről), melyet 1924-ben a KCST késmárki osztálya vett kezelésbe s 1932-ben jelentékenyen kibővített. A menedékház konyhából, étteremből, közös hálóteremből és négy szobából állt s 30 személynek nyújtott szállást.
Késmárki menedékház (1615 m)

Fehér-tavi menedékház

Kežmarská chata A menedékházat tűzvész pusztította el 1973-ban. Nem építik fel újra, mivel túravidéke a Bélai-Tátra, melynek teljes területe állandóan zárt, tiltott terület.
Gyopár menedékház (1290 m) Chata Plesnivec Az egyetlen lakható épület a Bélai-Tátrában.
Murány alatti erdészház (1120 m) Pod Muráňom A Jávor-völgy alsó szakaszán, a Murány-csúcs alatt, Javorinától 2,2 km távolságra.
Burdeli kunyhó Chata na Burdeli A Jávor-völgyből kiágazó Hátsó-Rézaknák völgye középső szakaszán, a Fehér-tavi-csúcs alatt
Goldbergi síkunyhó (Késmárknál) A Fehér-víz bal partján, a Késmárki Kosár közelében fakadó Studentenbrunn mellett a Tátraegylet szerez (1933) síkunyhó céljára telket.
Pod Viszoka alatti menedékházak Chaty na Poľane pod Vysokou A Poduplaszki-völgyben a Karám-réten (Pod Viszoka réten) lévő hegymászótábort csak szervezett hegymászók, és kizárólag a Tátrai Nemzeti Park Hegyi Mentőszolgálata írásbeli jóváhagyásával használhatják. A tábor kapacitása: 15 sátor 30 főre.
Murowaniec menedékház (1500 m) Chata Murowaniec Schronisko Murowaniec (lengyel) [13]
Roztoka menedékház (1031 m) Roztocká chalupa Roztockie Schronisko

Schronisko imienia Wincentego Pola (lengyel) [14]

Lengyel-Öt-tavi menedékház (1672 m) Chata PTTK Schronisko PTTK w Doline Pięciu Stawów Polskich (lengyel) [15]
Halastavi menedékház (1406 m) Staszycova chata Schronisko nad Morskim Okiem

Schronisko imienia Stanisława Staszicza (lengyel) [16]

Régi Halastavi menedékház Staszycova útulňa Stare Schronisko imienia Stanisława Staszicza (lengyel) [17]
Védkunyhó a Miedziane lejtőjén Schron pod skałami Miedzianego (lengyel)
Gáspár-csúcsi állomás (1959 m) Stacja Kolejki linowej (lengyel); A kötélvasút végállomása melletti kis hegyi szálló, 18 ággyal.

A hegység kutatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar természetjárás kialakulása az 17. század első felében az egykori Magyar Királyság területéhez tartozó Magas-Tátra környékén kezdődött.

  • Frölich Dávid (1595, Késmárk – 1648. április 24., Lőcse) – Geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász és matematikus volt, sőt jelentős fizikai ismeretekkel is rendelkezett. Magányos alakja e századnak, korát sok szempontból megelőzte, tanítványa, követője nem volt, és az utókor még sokkal mostohábban bánt vele, mint Honterus Jánossal, a tudós nyomdásszal és tanítómesterrel, akinek műveivel legalább a szorgalmas filológusok és egyháztörténészek foglalkoztak.
  • Augustini ab Hortis Keresztély (1598. december 6., Neisse, Szilézia – 1650. augusztus 21., Kakaslomnic, Szepes vm., sírja az evangélikus templomban) – Orvos és természettudós. Orvosi diplomáját 1620-ban szerezte Basel-ban, Svájcban, majd Sziléziában gyakorlóorvos. 1622-ben Késmárkon telepedett le, városi orvosként. 1623-ban megözvegyült, 1626-ban újranősült és Kakaslomnicra költözött. Ezután Bécsben II. Ferdinánd személyes orvosa lett, 1631-ben füvészkertet létesített, ezért 1631-ben II. Ferdinándtól magyar nemességet kapott (német nemessége már megvolt) és az ab Hortis nemesi előnevet (ab Hortis = füvészkerti). A császár 1637-ben bekövetkezett halála után visszatért a Szepességbe, Kakaslomnicra, bár III. Ferdinánd alatt is megvolt a királyi orvos címe.
  • Speer Daniel Magyar Simplicissimus: 1683-ban kiadott, kalandos életét bemutató könyv XIII. fejezetében megemlékezett tátrai kirándulásáról is. Késmárkról indult, sajnos azonban útja nehezen rekonstruálható. Talán az akkor legmagasabbnak vélt Lomnici csúcsot mászta meg többedmagával. A történet egyébként tanulságos, megemlékezett az akkori "hegyivezetőkről", a mászások technikájáról, valamint a korabeli csúcskönyvről is: "Vezetőnk egy kiszögellő rettenetes szikla tövében néhány kődarabokból rakott halmocskát mutatott, amelyek alatt bádog dobozkákban pergamenre írt nevek voltak találhatók. Sajnáltuk, hogy emlékünk megörökítésére mi nem hoztunk effélét magunkkal, mire vezetőnk megszólalt. "Nekem van íróhártyám és bádogskatulyám, mit adtok érte, ha átengedem, s tollat, tintát is adok hozzá?" Egy forintot ajánlottunk, de meg kellett ígérni, hogy meg is adjuk. Tehát felírta mindenki nevét, életkorát, születése helyét, évét és napját; e lapot betettük a dobozkába, s köveket raktunk rá, nagyobb halomba, mint a régi."
  • idősebb Buchholtz György (1643. április 1., Kisszeben, Sáros vm. – 1724. május 11., Kakaslomnic) – Tátra-kutató, 1665–1675 között tanár, 1675–1682 között mint evangélikus nem oktathatott, ekkor üzlettel foglalkozott, vízi úton szállított árut Szepességből Gdansk-ig. 1682-ben, amikor megszűnt az evangélikusok vallási üldözése, evangélikus lelkipásztorrá szentelték, lelkipásztor volt Batizfalván 1682–1688 között, majd igehirdető Késmárkon 1688–1705 között, Kakaslomnicon 1705–1709 között, itt szünetekkel 1716-ig volt lelkipásztor. Sírja a kakaslomnici katolikus templomban található (régebben evangélikus templom volt).
  • ifjabb Buchholtz György (1688. szeptember 3., Késmárk – 1737. augusztus 3., Késmárk) – Tanár, természettudós, evangélikus lelkész. Teológiát és más tudományokat külföldön tanult, többek között Gdansk-ban (1708). Először Kispalugyán, Liptó vm., 1714–1723 oktatott. Itt fedezte fel a Deményfalvi-barlangot és készítette el első rajzát, amelyet Bél Mátyás a Hungariae antiquae et novae prodromus, 1723 művében tett közzé. A barlangban talált barlangi medve csontjaiból összereakta e medve csontvázát, ezt elküldte Drezdába a szász királyi udvarba, amiért kitüntétésben részesült.
  • Bél Mátyás (1684. március 24., Ocsova, Zólyom vármegye – 1749. augusztus 29., Pozsony) – Apja Bél Mátyás mészáros, anyja a veszprémi származású Cseszneky Erzsébet. Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán kezdte tanulmányait, majd Pozsonyban az evangélikus líceumban végezte a "humaniórákat". Veszprémben nevelő, majd Pápán a református főiskolán képezi magát tovább. 1704-től 1707-ig Halléban a hallei egyetemen teológiát, orvostudományt és állattudományt tanul, majd Bergenben a gimnázium igazgatója. 1709-től 1713-ig Besztercebányán segédlelkész, utóbb a gimnázium rektora. Heister tábornok – mint Rákóczi-szimpatizánst – kevés híján kivégezteti. 1714-ben meghívják a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1716-ban nőül veszi Hermann Zsuzsannát, akitől nyolc gyermeke születik. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, s ezt a tisztet töltötte be 30 esztendőn keresztül. 1742-ben szélütés éri, ezután rövidesen nyugalomba vonul. A 18. század legnagyobb magyar történet- és földrajztudósának köszönhetjük a Liptói-havasok első, meglehetősen pontos leírását.
  • Buchholtz Jakab (1696. december 29., Késmárk – 1758. május 14., Késmárk) A Tátra és környékének elhivatott kutatója. Elsajátított tudása csodákba és kincsekbe vetett naiv hitével keveredett. Késmárkon szűcsmester volt.
  • Czirbesz András (1732. szeptember 11., Szepesváralja – 1813. január 12., Igló) – 1757-től evangélikus lelkipásztor Iglón, 1791-től 13 szepességi város szenátora, természettudós (mineralógus), történész, érmegyűjtő. Nagy kőzetgyűjteménye volt. A legkorábban nyomtatásban megjelent, az egész Tátrát bemutató leírás az iglói zipser evangélikus lelkésztől származik.
  • Townson Robert (1762, Spring Grove, Marshgate, Surrey, Anglia – 1827. június 27., Varro Ville, sírja Paramatta-ban, Ausztrália) – Angol természettudós, utazó, az edinburgi skót Királyi Társaság tagja (1791), az egyik első Tátra-kutató, elsőként végzett barometriai magassági méréseket. 1793-ban, öt hónapos magyarországi utazása során egy hónapot töltött a Magas-Tátra vidékén a már korábban is említett angol természettudós. 1793-ban járt a Tátrában, annak több völgyét kereste fel, ő az első ismert turista a Fehér-tavi-csúcson ("Grosser Hans" nevű zergevadásszal 1793. augusztus 9-én). Ő volt az első, aki az akkori modern műszerekkel számos csúcs magasságát megmérte, s megállapította, hogy az 1440 öl (2730 m) magas Lomnici-csúcs magasabb a Krivánnál. Járt a Mészárszékeken, a Krivánon is. A Tátra flórája és faunája érdekelte.
  • Wahlenberg Göran Dr (1780. október 1., Skarphytta k. Filipstad, Värmland megye, Svédország – 1851. március 22., Uppsala, Svédország) – Svéd orvos, botanikus, földrajztudós, geológus. Az uppsalai egyetemen szerzett orvosi diplomát 1806-ban; 1826-tól az uppsalai egyetem botanika tanára majd 1829–1851 között botanika és orvostudomány tanára. Skandinávia, Finnország, a Kárpátok és az Alpok növényzetének kutatója.
  • Genersich Keresztély (1759. január 3., 4. vagy 8., Késmárk – 1825. április 30., Késmárk) – Mineralógus, történész, teológus, a késmárki Líceum tanára (1786–1795), 1789-től evangelikus másodlelkész Késmárkon. Egyetemi tanulmányait Jénában, Göttingenben és Utrechtben végezte. Kétkötetes történelmi munkájával: Merkwürdigkeiten der Königlichen Freystadt Késmark in Oberungarn, am Fusse der Carpathen (I.: Kassa 1804., II: Lőcse 1804.) vált híressé. A mű nemcsak Késmárk, hanem az egész Szepesség és a Tátra múltjával, egyéniségeivel foglalkozik. E műben található az első írásban feljegyett tátrai kirándulás (Laszky Beáta késmárki polgárokkal 1565-ben).
  • Mauksch Tamás (1749. december 20., Késmárk – 1832. február 10., Késmárk) – Természetkutató, az egyik első tátrai kutató, tanár, evangélikus lelkész, kereskedő. A késmárki líceumban érettségizett, majd a lipcsei egyetemen tanult teológiát és természettant. 1776–1784 között a késmárki líceum tanára és igazgatóhelyettese volt, 1784–1786 között német evangélikus lelkipásztor Bártfán, 1786–1802 között ugyanaz Nagyszalókon, Szepes vármegye – itt kezdett borral kereskedni. 1802-ben lemondott lelkipásztori állásáról, Késmárkra költözött, kereskedett, többek között krakkói kereskedőknek bort árult.
  • Berzeviczy Gergely (1763. június 15., Kakaslomnic – 1822. február 23., Kakaslomnic) – Politikai gazdaságtannal foglalkozó közgazdász, ügyvéd, Kakaslomnic társtulajdonosa (ezzel a Magas-Tátra részének is), egyéb szepességi birtokok tulajdonosa, a tátrai turizmus egyik első úttörője.
  • Asbóth János (1768. december 13., Nemescsó – 1823. június 19., Zombor) – Természettudós (mineralógus, botanikus, zoológus), Göttingenben tanult, a lőcsei majd a késmárki gimnázium filozófia és természetrajz tanára. 1801-től a Festetich féle keszthelyi Georgikon igazgatója, a gazdasági tudományok tanára, közben egy ideig Festetics György jószágigazgatója is.
  • Genersich Sámuel (1768. február 15., Késmárk – 1844. szeptember 2., Lőcse) – Genersich Keresztély és Genersich János öccse, orvos, botanikus. Bécsi egyetemi évei után hat éven keresztül Késmárkon praktizált, aztán Lőcsere költözött, ahol élete végéig a városi fizikus (orvos) posztját töltötte be. Itt adta ki 1829-ben a jószág betegségéről szóló brosúráját. Fiatalkori éveitől főleg a botanika érdekelte. Botanikai célú kirándulásokra járt a Szepességben és a Tátrában, nagy növénygyűjteménye volt. Fő műve: Florae Scepusiensis Elenchus, seu Enumeratio plantarum in Comitatu Hungariae Scepusiensi, eumque percurrentibus montibus Carpathicis sponte crescentium (Lőcse 1798.)
  • Albrecht von Sydow (1799, Potsdam, Németország – 1861, Magdeburg, Németország) – Német földrajztudós, Tátra-kutató, a porosz hadsereg tisztje, topográfusa, tábornoki rangig vitte. Ritter Károly berlini geográfus előadásától inspirálva 1827-ben járt a Tátrában, akkor még hadnagyi rangban.
  • Rainer János György (1800. április 3., Szepesszombat – 1872. február 23., Szepesszombat) – 1833–1868 között Ótátrafüreden szállodavezető. Nagy érdemei vannak a település fejlesztésében: a szanatóriumok, utak építésében.
  • Blasy Ede (1820. május 3., Felka, Szepes vármegye – 1888. június 25., Felka) – Nagy zergevadász, felkai kereskedő és közbirtokos. 1869–1874 között az Ótátrafüredi szanatórium igazgatója. Közreműködött az MKE alapításában, később az MKE Magas-Tátrában végzett munkáiban: utak és menedékházak építése (ő építette az első menedékházat a Felkai-völgyben – saját költségén, közreműködött a Szalóki-tavak melletti kunyhó és a Menguszfalvi-völgyben a Hincó-tavi- és a Békás-tavi-patak összefolyásánál épült első menedékház felépítésében), hegyivezető szolgálat megszervezése.
  • Grósz Alfréd (1885. augusztus 25., Késmárk, Szepes vm. – 1973. március 1., Késmárk, Szepes vm.) – Minden idők egyik legjobb szepesi hegymászója, tevékenysége a hegymászáson kívül kiterjedt a turizmusra, sísportra, hegyimentésre, természetvédelemre, a tátrai hegymászás és turizmus történetének kutatására. A felsorolt területen számos cikk, könyv szerzője. Német anyanyelvű magyarnak vallotta magát.
  • Komarnicki Gyula Dr. (1885. február 22., Budapest -- 1975. augusztus 27., Budapest, sírja a Farkasréti temetőben) - Lengyel származású édesapja a késmárki Nendtvich Karolinát vette feleségül (meghalt 1909-ben). Az egyik legjobb magyar hegymászó, a Magas-Tátra egyik legkiválóbb ismerője, magyar- és német nyelvű tátrai hegymászókalauzok szerzője, ügyvéd. 1928–1934 között a Magyar Államvasutak vezérigazgatója, 1934–1944 között a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság vezérigazgatója. A BETE alapító tagja, később elnöke (1909), majd tiszteletbeli tagja, a sajtó bizottsági tagja. 1906–1914 között a legjobb hegymászók közé tartozott a Magas-Tátrában. 1942-ig mászott, de még 1968-ban is turistáskodott. Kötéltársa legtöbbször öccse Komarnicki Román és Grósz Alfréd volt, de nagyon sok magyar, német és lengyel hegymászóval is mászott. A Magas-Tátránban minden csúcsot megjárt és 143 első megmászása volt.

A hegymászók "11 parancsolata"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány szabály, amelyet még a legjobb hegymászóknak is szem előtt kell tartania.

Mivel a Magas-Tátra a világ legkisebb területű magashegysége, ezért az időjárási ciklonokat, hosszú időre nem képes magához bilincselni, ezért elképzelhetetlenül kiszámíthatatlan tud lenni az időjárása. Sok esetben nyáron az erős napsütés miatt kell magunkon tartani a felső öltözéket, de pár nap múlva, pedig lehet hogy a hideg, esős idő miatt kell elővenni a hátizsákból a téli meleg holmit.

Méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, s emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

  • Mielőtt túrára indulsz, gondosan tanulmányozd mindazokat a lehetőségeket és utakat, amelyeket a túra megszakítása esetén a visszafordulásra felhasználhatsz!
  • Időt bőven hagyj mindenre! Inkább a sátradban ebédelj, mint a sziklafalban vacsorázz! Soha nem indulhatsz túl korán!
  • Ha veszélybe kerülsz, ne habozz! Gyorsan, de megfontoltan döntsd el, mi módon kerülhetsz ki belőle! De a végrehajtás ne legyen kapkodó, nehogy emiatt még nagyobb bajba kerülj.
  • Ügyelj az objektív veszélyekre!
  • Bizonytalan idő esetén az indulás előtt készíts mérleget: az egyik serpenyőbe a vállalkozási kedved, a másikba a körültekintést és az óvatosságot vesd!
  • Hirtelen időváltozás vagy úttévesztés esetén ne erőszakold a túra véghezvitelét! Mindaddig megismételheted azt, ameddig élsz. De élve talán csak úgy maradsz, ha visszafordulsz! (Ne feledd: a hegy megvár!)
  • Tudod mikor kell a legjobban vigyáznod? Ha túljutottál a nehézségeken! Kiváló hegymászók lelték halálukat könnyű terepen könnyelműségük miatt.
  • Ha vezetsz, légy tekintettel túratársaid képességeire! Ha bárkitől többet követelsz, mint amit tud, ugyanúgy jársz, mint amikor saját képességeid becsülöd túl.
  • Az egyedül járás még a turistáknak sem ajánlatos! Az egyedül járó hegymászó az életét teszi fel tétként egy szerencsejátékban.
  • A menedékházba nem a pénzedért fogadnak be, ne lépj fel túlzott igényekkel! És ne alacsonyítsd le kocsmává! Az alkohol különben is veszélyes túratárs!
  • Meg kell tanulnod, hogy bajban hogyan segíthetsz másokon és magadon. A mentés módszerét és gyakorlatát hibátlanul kell tudnod. Ha jól alkalmazod, emberéletet menthetsz meg. Gondolj arra, hogy a legjobban felkészült hegymászó is kerülhet objektív veszélybe, vagy egyszer ö is elkövethet hibát!

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magas-Tátra témájú médiaállományokat.

Képgalériák a Magas-Tátráról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magas-Tátra panorámaképe