Botos kölönte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Botos kölönte
Cottus gobio 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes)
Alrend: Cottoidei
Öregcsalád: Cottoidea
Család: Kölöntefélék (Cottidae)
Nem: Cottus
Linnaeus, 1758
Faj: C. gobio
Tudományos név
Cottus gobio
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Cottus microstomus (Heckel, 1836)
  • Cottus affinis (Heckel, 1837)
  • Cottus ferrugineus (Bonaparte, 1846)
  • Cottus ferrugineus (Heckel & Kner, 1858)
  • Cottus gobio gobio (Linnaeus, 1758)
  • Cottus gobio hispaniolensis (non Bacescu & Bacescu-Mester, 1964)
  • Cottus gobio jakartensis (Berg, 1916)
  • Cottus gobio jaxartensis (Berg, 1916)
  • Cottus gobio koshewnikowi (non Gratzianov, 1907)
  • Cottus gobio macrostomus (Jeitteles, 1863)
  • Cottus gobio milvensis (non Soldatov, 1924)
Elterjedés
Élőhelye Európában
Élőhelye Európában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Botos kölönte témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Botos kölönte témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Botos kölönte témájú kategóriát.

A botos kölönte (Cottus gobio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjéhez, ezen belül a kölöntefélék (Cottidae) családjához tartozó faj.[1] Neve onnan ered, hogy régebben botra erősített villával szigonyozták meg. Több köznyelvi elnevezése is ismert, mint békahal, bábec, botfejű, boti, botos, butikóhal, ebhal, kölönte, kolty, kophal, kopsa, kutyahal, köpőce, patkószegfejű vagy az ördöghal.

Korábban Európa szerte jelen volt, de jelentősen csökkent az állománya és szűkült az előfordulási területe, így ma már Magyarországon is ritkaságszámba megy. Nincs gazdasági jelentősége, az élőhelyeinek elvesztése pedig azt jelentette, hogy veszélyeztetté vált a faj és emiatt mára már védettséget is élvez. A német sporthorgász szövetség és az osztrák testvérszervezet kuratóriuma 1989-ben és 2006-ban is kiválasztotta, mint az év hala, hogy ezzel is ráirányítsa a természetvédők figyelmét.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai elterjedtségű faj az Atlanti-óceán partjaitól az Urál hegységig megtalálható, a homokos kavicsos talajú tiszta oxigéndús folyóvizekben. A Kárpát-medence peremrészein és magasabb hegységeinek vizeiben gyakori. Magyarországon őshonos, de csak elvétve található meg a neki megfelelő élőhely hiánya miatt. Előfordulhat a Duna egyes szakaszain az Ipoly, a Dráva és a Tisza vizében.[2][3]Romániában előfordul a Nagy-Kükülőben, a Marosban, és az Oltban, és a Kis-Kükülőben de neha a dunában és a Fekete-tengerben.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában több alfaja is ismert:[3]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobban a Magyarországon még ritkábban előforduló cifra kölönte hasonlít hozzá, de annak oldalvonala a test hátsó részén a hátúszó alatt megszakad és minden úszóját sötétebb harántsávok díszítik. A magyarországi vizekben is megtalálható gébfélék is hasonlítanak rá, de ezektől eltérő, hogy azoknak a testét pikkely borítja és fejük is keskenyebb.[4]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a botos kölönte, a cifra kölönte és a folyami géb határozóképletét tartalmazza.[5]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Cottus gobio Botos kölönte,              -               -    D1:VI-IX, D2:15-18                10-13
Cottus poecilous Cifra kölönte,              -               -    D1:VIII-X, D2:17-20                13-15
Neogobius fluviatilis Folyami géb,          58-65               -   D1:VI-VII, D2:I/15-18               I/13-15

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal teste bunkót formázóan megnyúlt, elöl hengeres, hátulsó részén oldalról összenyomott. Feje nagyon széles, fölülről békaszerűen lapított. Kopoltyúnyílása szűk szája nagy csúcsba nyíló, szöglete a szem elejének vonalához közelít, állkapcsain apró fogacskák ülnek. Szeme magasan helyezkedik el, aránylag nagy, de átmérője kisebb az orra hosszánál. Teste csupasz, nincsenek pikkelyei, oldalvonala teljesen végighúzódik a testén, egészen a farok úszóig. Sárgásszürke alapszínét sötétbarna foltok tarkítják. Két hátúszója közül az első 5-9 tüskés sugárral, a második 13-19 lágy sugárral, farok alatti úszói 10-15 lágy sugárral rendelkeznek, mellúszói nagyok alsó sugaraik túlnyúlnak az úszó bőrrészén. Méretét tekintve apró termetű hal testhossza 10-12 centiméter. A testében egyáltalán nincs úszóhólyag ezért a vízben tartósan lebegni nem tud.[2][3]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A botos kölönte tiszta, sebes sodrású, köves és kavicsos medrű folyóvizekben a fenéken tartózkodik. Gyakori elterjedési területe a pisztrángos hegyi vizek, de a magyarországi csekély vízhozamú középhegységi és dombvidéki patakokban nem tud megélni. A nagyobb folyók pér- és paduczónájában is otthon érzi magát, sőt előfordul a márnazóna fölső régiójában is, de csak abban az esetben, ha a víz hőmérséklete nem emelkedik túlságosan magasra, és a tisztasága is megfelelő. Napközben rejtőzködő életmódot folytat, táplálkozni alkonyatkor indul. Falánk ragadozó hal, fő tápláléka a pataki bolharák (Gammarus pulex), különböző rovarlárvák és felnőtt korban a lakóhelyén található halak, akár saját fajtársai is.[2][4]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétéves korától ivarérett február-május között van a szaporodási időszaka, de a táplálékban gazdagabb vízterületeken akár évente több alkalommal is ívhat. Íváskor a hím egyedek gödröt ásnak és párjaik ide rakják kevés számú 100-200 darabot számláló ikráikat. Megtermékenyített ikrákat a hím harciasan védelmezi, akár nagyobb halakkal is szembeszáll. Kelési idő 3-6 hét között változik. Az ikrából kibújó lárvák 6-7 mm hosszúak, nagy szikzacskóval rendelkeznek. A 10-11 nap után kiúsznak a fészekből, mert a szikanyag teljesen felszívódik és ekkor törzshosszuk már 9-10 milliméter.[2][3]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A képeken jól látható, hogy a fenéklakó életmódot folytató hal, milyen jól alkalmazkodik a környezetéhez, hiszen egy felületesebb szemlélő az átlátszó tiszta víz ellenére a partról talán észre se venné őket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a botos kölöntéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]