Sima tok
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Acipenser nudiventris (Lovetsky, 1828) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A sima tok (Acipenser nudiventris) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjéhez és a tokfélék (Acipenseridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A sima tok elterjedési területe a Duna medencéje (a Duna mohácsi szakaszától lefelé), ritkán előkerül a Tiszából és a Drávából is, emellett az Aral-tóban, a Kaszpi-tengerben és a Fekete-tengerben is élnek állományai.
Megjelenése [szerkesztés]
A sima toknak 12-15 hátvértje van, az első hátvért a test legmagasabb pontja. A halnak 55-66 oldalvértje és 12-16 hasvértje is van. Teste feltűnően vaskos, zömök, orra rövid, kúposan tompuló, alsó ajka egységes, középen nem szakad meg. Kerekded keresztmetszetű bajuszszálai a belső oldalukon rojtozottak. A sima tok felül élőhelyétől függően hamuszürke, vörhenyesbarna vagy sötétbarna, oldalai világosabbak. A hasoldal és a vértek piszkosfehérek. Valamennyi úszója enyhén szürke árnyalatú, a hasúszók olykor sötét foltokkal. Testhossza ritkán elérheti a 200 centimétert. Súlya általában 8-10 kilogramm, maximálisan 40-50 kilogramm.
Életmódja [szerkesztés]
A sima toknak 4 formája ismert: a Dunában, a Vaskapu-szoros (Románia) felett az édesvízi forma él, amely már nem vándorol a tengerbe, hanem a Vágban, a Tiszában, a Marosban stb. ívik. A három másik forma íváskor a tengerből úszik fel a folyókba. A Kaszpi-tenger körzetében ősszel (a teleléshez kapcsolódva a folyók mély, nyugodt mederrészeibe) vagy tavasszal vándorolnak fel. Valamennyi forma március-májusban ívik.
A sima tok tápláléka a vízfenék talajában élő gerinctelen állatok (főként puhatestűek), valamint fenékhalak.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
