Kövi csík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kövi csík
Barbatula barbatula kövi csík.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Kövicsíkfélék (Balitoridae)
Alcsalád: Nemacheilinae
Nem: Barbatula
Faj: B. barbatula
Tudományos név
Barbatula barbatula
Linnaeus, 1758
Szinonimák

* Noemacheileus barbatulus

  • Barbatula barbatula caucasica (Berg, 1898)
  • Barbatula barbatula toni (non Dybowski, 1869)
  • Barbatula oreas (Jordan & Fowler, 1903)
  • Barbatula toni (non Dybowski, 1869)
  • Barbatula toni toni (non Dybowski, 1869)
  • Cobitis barbatula (Linnaeus, 1758)
  • Cobitis barbatula parisiensis (De la Pylaie, 1835)
  • Cobitis barbatula pictava (De la Pylaie, 1835)
  • Cobitis barbatula pironae (Nardo, 1866)
  • Cobitis furstenbergii (Bonaparte, 1846)

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kövi csík témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kövi csík témájú kategóriát.

A kövi csík (Barbatula barbatula) a pontyalakúak rendjébe és a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó, a ritkasága miatt védett halfaj.[1]

A pisztráng- és a pérzónában a tőle sokkal értékesebb ragadozók tápláléka, ezért ilyen vizekben gazdaságilag is jelentős szerepet játszik. A magyarországi patakokban is gyakori, de mivel igazi pisztrángos víz alig található nálunk ezért kevésbé jelentős, védettsége az állomány megóvását szolgálja.

A német sporthorgász szövetség és az osztrák testvérszervezet kuratóriuma 1984-ben kiválasztotta, mint az év hala, hogy ezzel is ráirányítsa a fajra a természetvédők figyelmét.

Egyéb elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajuszos orsófark, gümőhal, hajatlan kövihal, héjatlan kövihal, kavicshal, kőmaró kolty, könnyhal, kövecshal, kövi, kövi csík, kövihal, kűhal.[2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa és Szibéria folyóinak és patakjainak gyors folyású, tiszta vizű, homokos, kavicsos aljzatú részein él. A nappalt a kövek alatt, fedett mélyedésekben tölti, főleg éjszaka mozog. Magyarországon is őshonos és a hazai vizekben még gyakori. Védettsége elsősorban megelőző jelleggel a meglévő állomány megóvását szolgálja. Nagyobb folyókban a pisztrángzónától a paduczóna aljáig található meg ettől lejjebb már csak véletlenszerűen. Általánosan elterjedt és gyakori faj a középhegységi és dombvidéki patakokban, melyek többnyire a domolykó zónába sorolhatók.[3][4]

Előfordul a Nyitrában, a Szávában, a Balatonban, a Poprádban, a Tarcában, a Vágban, a Garamban, a felső Tiszában és a felső Körösben, a Csernában, a Bódvában, a Berettyóban, az Ipolyban, a Küküllőben, az Oltban és a Sajóban és még további folyóvizekben. A réti csíktól eltérően ugyanis a kövi csík, ha nem is kizáróan, de leginkább folyóvízben tartózkodik.[5]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonló fajok a csíkfélék és felületes szemlélő összetévesztheti még az fiatal angolnával, de az nyúlánkabb és a hasúszói hiányoznak. A közeli rokon réti csík oldalát hosszanti csíkok borítják ezért jól megkülönböztethető a foltos kövitől. A vágó csík és a kőfúró csík feje és teste lapított és a szemük hátrafelé áll, valamint felmereszthető a csonttüskéjük.[6]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pikkelyképlete nincs, mert pikkelyei alig láthatók és elszórtan helyezkednek el. Oldalvonala ellenben végig jól látható, majdnem egyenes lefutású. Teste erősen megnyúlt, hengeres. Feje oldalról lapított, az orr irányába elkeskenyedik. Szája alsó állású, a felső ajkán négy, a szájszöglet felett két bajuszszállal. Háta szürkésbarna, oldala szennyes sárga, szürke márványozottsággal. A hasa szennyes szürke. Kis termetű hal testhossza legfeljebb 10-15 centiméter.[3][6]

Az 1. évben 3-5, a 2. évben 5-7, a 3. évben 8–10 cm hosszúságú. Legfeljebb 16 cm-esre nő meg. A kifejlett állat súlya mindössze 4-5 g, ezért emberi hasznosítása nem gazdaságos.[3]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyes táplálékon él, egyaránt fogyaszt apró fenéklakó állatokat víziférgeket, rovarokat, azok lárváit, halikrát, különböző növényi részeket és szerves törmeléket fogyaszt.[6]

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áprilisban, májusban ívik az ivarérettségét már 1-2 éves korára eléri. Az ikráit homokra, kavicsokra rakja. A nőstény elhúzódva, több részletben 3-5 ezer ikrát rak le az 1 mm átmérőjű ikraszemekből melyet a hím őriz.[6]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akváriumi példánya 1.
Egy kövi csík Csehországból
Akváriumi példánya 2.
A Wilhelma Akváriumban készült felvétel

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
  2. Alfred Brehm: Kövihalak (Nemachilus van Hass). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
  3. ^ a b c Pénzes Bethen-Tölg István. Horgászoknak halainkról. Aqua Kiadó (1994) 
  4. Barbatula barbatula Linnaeus, 1758. terra.hu. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  5. Csíkfélék (Cobitidae). tomolyka.freeweb.hu. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
  6. ^ a b c d Kövicsík – Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a kövi csíkról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]