Kövi csík
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 2 000 Ft |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Barbatula barbatula Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
* Noemacheileus barbatulus
|
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kövi csík témájú médiaállományokat. |
A kövi csík (Barbatula barbatula) a pontyalakúak rendjébe és a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó, a ritkasága miatt védett halfaj.[1]
A pisztráng- és a pérzónában a tőle sokkal értékesebb ragadozók tápláléka, ezért ilyen vizekben gazdaságilag is jelentős szerepet játszik. A magyarországi patakokban is gyakori, de mivel igazi pisztrángos víz alig található nálunk ezért kevésbé jelentős, védettsége az állomány megóvását szolgálja.
A német sporthorgász szövetség és az osztrák testvérszervezet kuratóriuma 1984-ben kiválasztotta, mint az év hala, hogy ezzel is ráirányítsa a fajra a természetvédők figyelmét.
Tartalomjegyzék |
Egyéb elnevezései [szerkesztés]
Bajuszos orsófark, gümőhal, hajatlan kövihal, héjatlan kövihal, kavicshal, kőmaró kolty, könnyhal, kövecshal, kövi, kövi csík, kövihal, kűhal.[2]
Előfordulása [szerkesztés]
Európa és Szibéria folyóinak és patakjainak gyors folyású, tiszta vizű, homokos, kavicsos aljzatú részein él. A nappalt a kövek alatt, fedett mélyedésekben tölti, főleg éjszaka mozog. Magyarországon is őshonos és a hazai vizekben még gyakori. Védettsége elsősorban megelőző jelleggel a meglévő állomány megóvását szolgálja. Nagyobb folyókban a pisztrángzónától a paduczóna aljáig található meg ettől lejjebb már csak véletlenszerűen. Általánosan elterjedt és gyakori faj a középhegységi és dombvidéki patakokban, melyek többnyire a domolykó zónába sorolhatók.[3][4]
Előfordul a Nyitrában, a Szávában, a Balatonban, a Poprádban, a Tarcában, a Vágban, a Garamban, a felső Tiszában és a felső Körösben, a Csernában, a Bódvában, a Berettyóban, az Ipolyban, a Küküllőben, az Oltban és a Sajóban és még további folyóvizekben. A réti csíktól eltérően ugyanis a kövi csík, ha nem is kizáróan, de leginkább folyóvízben tartózkodik.[5]
Hasonló fajok [szerkesztés]
Hasonló fajok a csíkfélék és felületes szemlélő összetévesztheti még az fiatal angolnával, de az nyúlánkabb és a hasúszói hiányoznak. A közeli rokon réti csík oldalát hosszanti csíkok borítják ezért jól megkülönböztethető a foltos kövitől. A vágó csík és a kőfúró csík feje és teste lapított és a szemük hátrafelé áll, valamint felmereszthető a csonttüskéjük.[6]
Megjelenése [szerkesztés]
Pikkelyképlete nincs, mert pikkelyei alig láthatók és elszórtan helyezkednek el. Oldalvonala ellenben végig jól látható, majdnem egyenes lefutású. Teste erősen megnyúlt, hengeres. Feje oldalról lapított, az orr irányába elkeskenyedik. Szája alsó állású, a felső ajkán négy, a szájszöglet felett két bajuszszállal. Háta szürkésbarna, oldala szennyes sárga, szürke márványozottsággal. A hasa szennyes szürke. Kis termetű hal testhossza legfeljebb 10-15 centiméter.[3][6]
Az 1. évben 3-5, a 2. évben 5-7, a 3. évben 8–10 cm hosszúságú. Legfeljebb 16 cm-esre nő meg. A kifejlett állat súlya mindössze 4-5 g, ezért emberi hasznosítása nem gazdaságos.[3]
Táplálkozása [szerkesztés]
Vegyes táplálékon él, egyaránt fogyaszt apró fenéklakó állatokat víziférgeket, rovarokat, azok lárváit, halikrát, különböző növényi részeket és szerves törmeléket fogyaszt.[6]
Szaporodás [szerkesztés]
Áprilisban, májusban ívik az ivarérettségét már 1-2 éves korára eléri. Az ikráit homokra, kavicsokra rakja. A nőstény elhúzódva, több részletben 3-5 ezer ikrát rak le az 1 mm átmérőjű ikraszemekből melyet a hím őriz.[6]
Galéria [szerkesztés]
|
|
|
|
Források [szerkesztés]
- ↑ Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
- ↑ Alfred Brehm: Kövihalak (Nemachilus van Hass). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
- ^ a b c Pénzes Bethen-Tölg István. Horgászoknak halainkról. Aqua Kiadó (1994)
- ↑ Barbatula barbatula Linnaeus, 1758. terra.hu. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Csíkfélék (Cobitidae). tomolyka.freeweb.hu. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
- ^ a b c d Kövicsík – Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Csíkok hazánkban. sulinet. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
- Kövi csíkról fénykép. Környezetvédelmi Információ. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
Internetes leírások a kövi csíkról [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. március 24.)
- Stone Loach Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
- Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- Barbatula barbatula (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- Barbatula barbatula (angol nyelven). Loaches Online. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- Barbatula barbatula (Linnæus, 1758) (angol nyelven). AnimalBase. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
