Tarka géb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tarka géb
rajz a halról
rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Beling & Iljin, 1927
Nemzetség: Ponticolini
Nem: Proterorhinus
Smitt, 1900
Faj: P. semilunaris
Tudományos név
Proterorhinus semilunaris
(Heckel, 1837)
Szinonimák
  • Gobius rubromaculatus (Kriesch, 1873)
  • Gobius semilunaris Heckel, 1837
Elterjedés
Élőhelyei Európában és inváziós fajként azonosított előfordulásaiÉlőhelyei Európában és inváziós fajként azonosított előfordulásai
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tarka géb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka géb témájú kategóriát.

A tarka géb (Proterorhinus semilunaris) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

A Proterorhinus semilunarist és a Proterorhinus marmoratust nemrég még egy fajnak lehetett tekinteni. A molekuláris vizsgálatok eredményeként a kutatók megállapították, hogy valójában két külön fajról egy édesvízben és egy tengerben élőről van szó.[1]

Ez a kis termetű gébfaj az édesvízhez is jól alkalmazkodott és Magyarországon is terjedőben van az állománya. Gazdasági jelentősége nincs, ahol nagyobb számban előfordul ott a ragadozók táplálékaként kap szerepet. Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 forint.[2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tarka géb a Fekete-tengerbe, az Azovi-tengerbe és az Égei-tengerbe ömlő folyók lakója, például:[3][4] Marica, Sztruma, Duna, Morva, Prut, Don, Donyec, Dnyeszter, Kubány, Déli-Bug stb. A Fertő tóban is megtalálható.

Ez a faj nem őshonos, de bevándorolt a következő helyeken: a Duna felső szakasza,[5][6][7][8][9] a Dnyeper felső szakasza, a RajnaMajna vízrendszere, Visztula[10][11][12][13][14] és Észak-Amerikában a Nagy-tavak.[15]

Magyarországon a 19. század második felétől már jelezték előfordulását a Dunában, azóta a Dunántúl folyó- és állóvizeiben általánosan is elterjedt.[16] Magyarországon Kriesch János 1875-ben találta meg az Óbuda melletti hévíz kifolyásában, melyet önálló fajnak (Gobio rubromaculatus) vélt. Herman Ottó azt állapította meg, hogy ez a faj azonos a Fekete-tenger öbleiben előforduló tengeri tarka gébbel (Proterorhinus marmoratus). Már Kriesch is említette, hogy ez a kis hal a keszthelyi Hévíznek a Balatonba vezető csatornájában előfordul és itt Vutskits György 1894-ben szintén megtalálta.[17]

Állatföldrajzi szempontból is érdekesség, ahogyan a Dráva, a Tisza és a Körösök vízrendszerében elterjedt. Ez a folyamat jelenleg is megfigyelhető és napjainkra a faj már Németországig hatolt felfelé a Duna vízrendszerében.[18] Terjeszkedése miatt védettségét 1993-ban egy időre feloldották, de 2001-től ismét védett Magyarországon.[19]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teste és feje oldalra lapított. Rajta 37 - 46 nagy, kerek pikkelye van. A felső- és alsó állkapcsok egyforma hosszúak. A hasán tapadókorong található. Úszóhólyaga nincs. Az úszók töve pikkelyezett. Színezete sárgásszürke 4 - 5 sötét sávval. Úszói csíkosak. A tarka géb legfeljebb 9 centiméter hosszú. A Proterorhinus semilunaris fejének a hossza a testhossz 28 - 32 százalékát teszi ki.[20] Az első hátúszó érintkezik a második hátúszóval. Szemének átmérője a fej 16 - 21 százalékát képezi.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közeli rokonaitól a folyami gébtől, a csupasztorkú gébtől, a kessler-gébtől, a feketeszájú gébtől és a szirman gébtől a tarka géb könnyen megkülönböztethető az orrán lévő két rövid csövecskéje miatt. Hasonlít még az amurgébre, a cifra és botos kölöntékre de itt is segít az említett csövecske, valamint ezeknek a fajoknak nincsen tapadókorongszerű hasúszójuk.[18]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a brakkvízben élt, de jól alkalmazkodott az édesvízhez is. Tápláléka férgek, rovarlárvák, rákok és olykor halikra vagy hallárva.[19]

Tápláléka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Morva folyóban, a halfaj táplálékának a 40,2 százalékát árvaszúnyogok, főleg a Phytotendipes gripekoveni, 27,6 százalékát közönséges víziászka,[21] míg a maradék 32,2 százalékot búvárpoloskák, evezőlábú rákok, Ceratopogonidae-fajok, ágascsápú rákok és piócák képezik.

Élősködői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabad természetben a Proterorhinus semilunaris állományokban az élősködőkkel való fertőzöttség alacsony szintű. A Dnyeszter deltájában csak 5 élősködője van, ezek közül a leggyakoribb a valódi mételyekhez tartozó Nicolla skrjabini.[22] Az Azovi-tenger északi partjain a halat szintén a valódi mételyekhez tartozó Plagioporus skrjabini támadja, de ezek mellett, az egyes kagylók lárvái is a Proterorhinus semilunaris kopoltyúiban fejlődnek ki.[23] Amiután betelepítették a Morva folyóba, e hal élősködőinek száma 13-ra nőtt. Ebben a folyóban egyéb valódi mételyek támadták meg. Ezek közül a leggyakoribbak az Apatemon cobitidis proterorhini, a Diplostomum spathaceum és a Tylodelphys clavata.[24] A Nagy-tavakban 6 új élősködővel került szembe, de ezek alig csökkentik az egyedszámát.[25][26][27] A fonálférgekhez tartozó Spiroxys contortus másodlagos gazdaállata, az elsődleges gazdaállat a teknősök.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétéves korára lesz ivarérett. Nem nagyszámú 90-150 ikrát április-májusban rakja le. Az ikrás 2-3 ikrát ragaszt a vízinövényekre, amelyek egyenként egy sajátságos, hosszúkás tojásdad alakú tokba vannak elrejtve. A hím a lerakott ikrákat őrzi és körülötte a mellúszóival vízáramot kelt azért, hogy mindig friss és oxigénben dús vízben legyenek az embriók. A megtermékenyítést követő nyolcadik napon kikelnek a lárvák és pár napot ezt követően a növényzeten függnek a farkuknál fogva. A kikelésüktől számított 3-7 napon történik meg az elúszásuk.[28]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P. semilunaris a Rajna folyóból
Tarka géb Ukrajnából
A Dnyeszterből előkerült tarka géb

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (2006.) „Invasion Genetics of Ponto-Caspian Gobies in the Great Lakes: A ‘Cryptic’ Species, Absence of Founder Effects, and Comparative Risk Analysis”. Biological Invasions 8, 61. o. DOI:10.1007/s10530-005-0237-x.  
  2. Tarka géb. greenfo.hu. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
  3. Kottelat M., Freyhof J. (2007) Handbook of European freshwater fishes. Cornol, Switzerland and Berlin, Germany.
  4. Smirnov A.I. (1986) Fauna of Ukraine, Vol. 8, No 5. (in Russian)
  5. Harka Á. (1990) Zusätzliche Verbreitungsgebiete der Marmorierten Grundel (Proterorhinus marmoratus Pallas) in Mitteleuropa. Österreichs Fischerei, 43: 262–265.
  6. (2005.) „Abundance and night-time habitat use patterns of Ponto-Caspian gobiid species (Pisces, Gobiidae) in the littoral zone of the River Danube, Hungary”. Journal of Applied Ichthyology 21, 350. o. DOI:10.1111/j.1439-0426.2005.00689.x.  
  7. Prášek V., Jurajda P. (2005) Expansion of Proterorhinus marmoratus in the Morava River basin (Czech Republic, Danube R. watershed). Folia Zool., 54(1–2): 189–192.
  8. Pinchuk V.I., Smirnov A.I., Koval N.V., Shevchenko P.G. (1985) On recent distribution of the gobiid fishes (Gobiidae) in the Dnieper River basin. In: Hydrobiological investigations of fresh waters. Naukova Dumka, Kiev, 121–130. (in Russian)
  9. Rizevsky V., Pluta M., Leschenko A., Ermolaeva I. (2007) First record of the invasive Ponto-Caspian tubenose goby Proterorhinus marmoratus (Pallas, 1814) from the River Pripyat, Belarus. Aquatic Invasions, 2(3): 275–277.
  10. Reinartz R., Hilbrich T. (2000) Nachweis der Marmorierten Grundel im unterfränkischen Mein bei Eltmann (Rheineinzugsgebiet). Österreichs Fischerei, 53: 192–194.
  11. Freyhof F. (2003) Immigration and potential impacts of invasive freshwater fishes in Germany. In: IGB Leibniz-Institut für Gewässerökologie und Binnenfischerei im Forschungsverbund, Annual Report 2002. e. V., Berlin, 51–58.[1]
  12. Copp G.H. et al. (2005.). „To be, or not to be, a non-native freshwater fish?”. Journal of Applied Ichthyology 21, 242. o. DOI:10.1111/j.1439-0426.2005.00690.x.  
  13. Manné S., Poulet N. (2008.). „First record of the western tubenose goby Proterorhinus semilunaris (Heckel, 1837) in France”. Knowledge and Management of Aquatic Ecosystems, 03. o. DOI:10.1051/kmae:2008009.  
  14. Grabowska J., Pietraszewski D., Onadračková M. (2008) Tubenose goby Proterorhinus marmoratus (Pallas, 1814) has joined three other Ponto-Caspian gobies in the Vistula River (Poland). Aquatic Invasions, 3(2): 261–265
  15. Jude D.J., Reider R.H., Smith G.R. (1992) Establishment of Gobiidae in the Great Lakes basin. Can. J. Fish. Aquat. Sci., 49: 416–421.[2]
  16. Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  17. Gébek. Tomolyka freeweb. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
  18. ^ a b Tarka géb. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
  19. ^ a b Gébek Magyarországon. akvariummagazin.hu. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  20. Freyhof, Jörg and Alexander M. Naseka (2007.). „Proterorhinus tataricus, a new tubenose goby from Crimea, Ukraine (Teleostei: Gobiidae)”. Ichthyological Exploration of Freshwaters 18 (4), 325–334. o.  
  21. Adámek Z., Jurajda P., Prášek V., Sukop I. (2010) Seasonal diet pattern of non-native tubenose goby (Proterorhinus semilunaris) in a lowland reservoir (Mušov, Czech Republic). Knowl. Managt. Aquatic Ecosyst., 397:02
  22. Kvach Y., Oğuz M.C. (2009) Communities of metazoan parasites of two fishes of Proterorhinus genus (Actinopterygii: Gobiidae). Helminthologia, 46(3): 168–176.
  23. Chaplina O.M., Antsyshkina A.M. (1961) Materialy do parazytofauny ryb malyh richok Pivnichnogo Pryazov’ya. Dopovidi AN USSR, 2: 247–250. (in Ukrainian)
  24. Koubková B., Barus V. (2000) Metazoan parasites of the recently established tubenose goby (Proterorhinus marmoratus) population from the Southern Moravian reservoir, Czech Republic. Helminthologia, 37: 89–95.
  25. Muzzall P.M., Peebles C.R., Thomas M.V. (1995) Parasites of the round goby, Neogobius melanostomus, and tubenose goby, Proterorhinus marmoratus (Perciformes: Gobiidae), from the St. Clair River and Lake St. Clair, Michigan. J. Helminthol. Soc. Wash., 62(2): 226–228.
  26. Pronin N.M., Fleischer G.W., Baldanova D.R., Pronina S.V. (1997) Parasites of the recently established round goby (Neogobius melanostomus) and tubenose goby (Proterorhinus marmoratus) (Gobiidae) from the St. Clair River and Lake St. Clair, Michigan, USA. Folia Parasitol., 44: 1–6.
  27. Kvach Y., Stepien C.A. (2008) Metazoan parasites of introduced round and tubenose gobies in the Great Lakes: support for the “enemy release hypothesis”. Journal of Great Lakes Research, 34: 23–35.
  28. Dr. Györe Károly: géb Tarka géb - Proterorhinus marmoratus Pallas, 1811. HAKI. (Hozzáférés: 2011. március 22.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Western tubenose goby című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a tarka gébről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]