Proterorhinus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Proterorhinus
Tarka géb (Proterorhinus semilunaris)
Tarka géb (Proterorhinus semilunaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Nemzetség: Ponticolini
Nem: Proterorhinus
Smitt, 1900
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Proterorhinus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Proterorhinus témájú kategóriát.

A Proterorhinus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó nem.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A Proterorhinus-fajok a következő tengerekben fordulnak elő: a Fekete-, az Azovi-, a Kaszpi- és az Égei-tengerben is. A Proterorhinus nasalis és a tarka géb (Proterorhinus semilunaris) új élőhelyeket is meghódítottak, főleg az ember segítségével, de ott inváziós fajjá váltak; az utóbbi faj eljutott Magyarországba és az Amerikai Egyesült Államokba is. Azonban nem mindegyik faj ennyire sikeres; a Proterorhinus tataricus, csak a Krím-félszigeten levő Chornaya folyóban található meg.

Megjelenésük[szerkesztés]

Fajtól függően a halak hossza 9-11,5 centiméter, míg egy hosszanti sorban 36-54 pikkely lehet.

Életmódjuk[szerkesztés]

Az összes faj mérsékelt övi és fenéklakó hal. A legtöbb Proterorhinus-faj a brakkvízhez alkalmazkodott és vannak állományaik mind a három vízfélében. Táplálékuk főleg gerinctelenek, de halivadék is.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Az ivarérettséget 1-2 évesen érik el. Az ívási időszakuk fajtól függően tavasszal és nyáron van. Általában a hím őrzi és gondozza az ikrákat.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 5 faj tartozik:[1][2][3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Stepien C.A., Tumeo M.A. (2006) Invasion genetics of Ponto-Caspian gobies in the Great Lakes: a “cryptic” species, absence of founder effects, and comparative risk analysis. Biological Invasions, 8: 61–78.[1] Archiválva 2012. december 5-i dátummal az Archive.is-en
  2. Freyhof, Jörg and Alexander M. Naseka (2007). „Proterorhinus tataricus, a new tubenose goby from Crimea, Ukraine (Teleostei: Gobiidae)”. Ichthyological Exploration of Freshwaters 18 (4), 325–334. o.  
  3. Neilson M.E., Stepien C.A. (2009) Evolution and phylogeography of the tubenose goby genus Proterorhinus (Gobiidae: Teleostei): evidence for new cryptic species. Biol. J. Linnean Soc., 96: 664–684.[2]

Források[szerkesztés]

  • Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  • Proterorhinus FishBase
  • Miller, P.J., 1990. The endurance of endemism: the Mediterranean freshwater gobies and their prospects for survival. J. Fish Biol. 37(Suppl. A):145-156.
  • Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
  • Berg, L.S., 1965. Freshwater fishes of the U.S.S.R. and adjacent countries. volume 3, 4th edition. Israel Program for Scientific Translations Ltd, Jerusalem. (Russian version published 1949).
  • Freyhof, J. and A.M. Naseka, 2007. Proterorhinus tataricus, a new tubenose goby from Crimea, Ukraine (Teleostei: Gobiidae). Ichthyol. Explor. Freshwat. 18(4):325-334.

További információk[szerkesztés]