Johann Jakob Heckel
| Johann Jakob Heckel | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség |  osztrák |
| Született | Mannheim 1790. január 23. |
| Elhunyt |  Habsburg Birodalom,Bécs1857. március 1. (67 évesen) |
| Pályafutása | |
| Szakterület | zoológia, ichthiológia |
| Kutatási terület | Az Osztrák-Magyar Monarchia édesvízi halai |
| Munkahelyek | |
| Más munkahelyek | Bécsi Természettudományi Múzeum |
|
|
|
| Hatással volt | Bonaparte, Troschel, Petényi Salamon János, Rudolf Kner |
| Hatással voltak rá | Josef Natterer, Cuvier, Valenciennes |
Johann Jakob Heckel, korabeli magyaros nevén Heckel Jakab (Mannheim, 1790. január 23. – Bécs, 1857. március 1.) osztrák zoológus, ichthiológus és állatpreparátor, a bécsi császári zoologiai intézet első őre, az MTA tiszteleti tagja. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Heckel”.
Tartalomjegyzék |
Fiatalsága [szerkesztés]
Mannheimban született, ahonnét családja a franciák elől Svájcba, majd Regensburgba és végezetül Bécsbe menekült. 1799-ben szülei visszaküldték Mannheimba, ahol három évig köziskolai neveltetésben részesült. 1801 végén visszament Bécsbe az atyai házba, melyből a szülők 1807-ben ismét kivándoroltak a franciák elől és fiukat is magukkal vitték Pestre. Heckel tiszteletben tartotta szülei kívánságát, s ezért mezőgazdasági pályára készült, s még ez évben az ekkor megalakult keszthelyi Georgicon növendékévé lett, ahol három évig gazdának tanult.
Apja halálát követően 1811-ben átvette a kis családi birtok vezetését a Bécs mellett található Gumpoldskirchen közelében és 1818-ig élt a gazdálkodásnak. Már gyermekkora óta érdeklődött a természettudományok és különösen a botanika és az ornitológia iránt. Kedvenc foglalatossága volt a rajzolás és jó érzéke volt a preparáláshoz. Barátai kézügyességét elismerve úgy emlegették, mint a két jobbkezes.[1]
Madárgyűjteménye érintkezésbe hozta a császári és királyi természettudományi kabinettel, minek következtében Bécsben telepedett le. 1819-ben utazást tett Németországban, Svájcban és Olaszországban; huzamosabb ideig tartózkodott Nápolyban és Palermóban, ahonnan nagy gyűjteményt hozott magával természeti tárgyakból, kivált tengeri halakból. Ezen gyűjtemény nagyobb része a bécsi udvari természeti kabinet tulajdonává lett, ahol Heckel preparátori állást nyert. Tehetségének köszönhetően egyre jelentősebb preparátori tevékenységett végzett. A ritkább fajokhoz tartozó egyedek fajmeghatározásában részt vett Josef Natterer kurátor és a vele kialakult jó munkakapcsolatnak is köszönhette, hogy felhagyott a földműveléssel és további életét a tudományoknak szentelhette.[1]
Figyelmét kivált a szárazföldi és édesvízi conchyliákra fordította, majd a ragadozó madarakra és énekesekre, melyeknek alapos tanulmányozása által kor- és nembeli megkülönböztetésük nehézségeit igyekezett elhárítani. Ekkor (1824) ismerkedett meg Petényi Salamon Jánossal és a rokon lelkek buzdítólag, tökéletesbítőleg hatottak egymásra. Heckel ezentúl kivált az ichtiológiának élt és elsősorban anyaggyűjtéssel foglalkozott az ausztriai birodalom ichtiológiai faunájához. Hazánk egy részét beutazván, mint jeles haltudós Magyarország halainak megismertetésére (Hanák szerint 1849-ig) legtöbbet tett. 1839-ben Pest, Varasd és a Balaton vidékén búvárkodott; 1844-ben Bellye, Eszék és Mohács volt tartózkodási helye, ahol leginkább a Dunában fogott halakat vizsgálta. Ekkor már a bécsi ichtiológiai gyűjtemény igazgatója és Európa legnevezetesebb ichtiológusainak egyike volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1847. december 23-án választotta őt mint hazánk természetrajzi jelen vizsgálóját és ismertetőjét tagjául. Ezentúli dolgozatai majdnem kivétel nélkül a bécsi császári akadémiának, a császári és királyi geológiai intézetnek, a bécsi zoológiai és botanikai egyesületnek értesítőiben és emlékirataiban láttak világot.
Természettudományi munkássága [szerkesztés]
Nem a szokásos módon ért a zoológia nagyságai közé. Mivel a halak, abban az időben, alig képviseltette magát a bécsi gyűjteményben és ezért Heckel úgy döntött, hogy beleveti magát a téma mélyebb feldolgozásába. 1820-ban preparátorként dolgozott a bécsi Naturalien-kabinetnél.[2]
Folyamatosan előrehaladva nagy odaadással pótolta a hiányzó szakképzését. Keményen dolgozott az íróasztalánál is, hiszen felküzdötte magát a Bécsi Természettudományi Múzeum halgyűjteményének igazgatói székébe. Mindezt úgy érte el, hogy nem utazott és fedezett fel új vidékeket, hanem főleg Bécsben tanított és katalogizálta a fajokat, elsősorban azokat, melyeket tanítványai vagy munkatársai elétettek.
Sok új megfigyelés és állatfaj meghatározása köthető nevéhez. Például magyar tanítványáról, Petényiről nevezte el az egyik márnafajt, a Petényi-márnát (Barbus peloponnesius petenyi). Rendszeresen részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein, mely nagy megtiszteltetés és egyben elismerése is volt az akkori magyar kutatók természettudományi területen elért eredményeinek.[3]
A halak rendszertana volt fő szakterülete és több kiváló szakértő professzorral dolgozott. Vele együtt a kor meghatározó ichthiológusai Cuvier, Valenciennes, Bonaparte, Müller és Troschel voltak.[1]
Élete során több mint hatvan írása jelent meg. A leghíresebb, Az Osztrák Dunai köztársaság édesvízi halai című melyen 24 évet dolgozott. A mű kiadását sajnos nem érhette meg, mert baktériumfertőzésben meghalt, de tanítványa Rudolf Kner segítségével meg tudott jelenni.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c Johann Jakob Heckel (1790 - 1857) (angol nyelven). nhm-wien.ac.at. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
- ↑ Heckel. Révai nagy lexikona. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
- ↑ Vekerdi, László. "A tudománynak háza vagyon" Reáliák a Régi Akadémia terveiben és működésében. Magyar Tudománytörténeti Intézet. ISBN 963-04-6246-X (1996)
Források [szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Jakob Heckel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
További információk [szerkesztés]
- Heckel, Johann Jakob (német nyelven). aeiou.at Österreich Lexikon. (Hozzáférés: 2010. november 7.)
- Johann Jakob Heckel (angol nyelven). statemaster.com. (Hozzáférés: 2010. november 7.)
