Feketeszájú géb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Feketeszájú géb
kifogott példány
kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Beling & Iljin, 1927
Nemzetség: Neogobiini
Nem: Neogobius
Iljin, 1927
Faj: N. melanostomus
Tudományos név
Neogobius melanostomus
(Pallas, 1814)
Szinonimák
  • Apollonia melanostoma (Pallas, 1814)
  • Gobius affinis Eichwald, 1831
  • Gobius cephalarges Pallas, 1814
  • Gobius chilo Pallas, 1814
  • Gobius exanthematosus Pallas, 1814
  • Gobius grossholzii Steindachner, 1894
  • Gobius lugens Nordmann, 1840
  • Gobius melanio Pallas, 1814
  • Gobius melanostomus Pallas, 1814
  • Gobius sulcatus Eichwald, 1831
  • Gobius virescens Pallas, 1814
  • Neogobius cephalarges (Pallas, 1814)
  • Neogobius cephalarges cephalarges (Pallas, 1814)
  • Neogobius melanostomus affinis (Eichwald, 1831)
  • Ponticola cephalarges (Pallas, 1814)
Elterjedés
Élőhelye Európában és inváziós fajként azonosított előfordulása piros színnel jelölve
Élőhelye Európában és inváziós fajként azonosított előfordulása piros színnel jelölve
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Feketeszájú géb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszájú géb témájú kategóriát.

A feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj. Nincs gazdasági jelentősége, bár eredeti élőhelyein a nagyobb példányokat étkezési célra felhasználják és a horgászok számára csalihalként hasznosítható.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feketeszájú géb elterjedési területe a Fekete- és Azovi-tenger teljes parti szakasza, ahonnan a folyókba is felúszik. A Kaszpi-tenger nyugati felén a parti övben megtalálható. Betelepítették az Aral-tóba és Európa több folyójába bekerült, így megjelent a Dunában is. Magyarországon 2001-ben azonosították az első példányát, amelyet Gödnél fogtak.[1][2]

2004-ben Észak-Amerikába is eljutott, a hajók ballasztvizeinek köszönhetően.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Neogobius nemzetség többi halfajától megkülönböztethető amiatt, hogy azok az elülső hátúszójuk végén nem viselnek fehérrel szegett fekete foltot. Hasonlít rá még a tarka géb , de annak a szája kisebb, és felső állkapcsán az elülső orrnyílások csőszerűen előrenyúlnak. Az amurgéb, a botos és a cifra kölönte hasúszói különállóak, nem alkotnak tapadókorongot.[2]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tömzsi teste hosszúkás, hengeres és a farokrészen oldalról lapított. Kisméretű hal a testhossza 15-18 centiméter, de legfeljebb 25 centiméter. 4 centiméteresen már felnőttnek számít. 31-34 csigolyája van. Feje testéhez képest nagy és a szeme között nincs pikkely. Ezzel szemben a tarkója, a háta, a mellúszók tövi része, a kopoltyúfedők felső egynegyede, a torka és a hasa is pikkelyezett. 45-58 vagy többnyire 47-54 pikkelye van egy hosszanti sorban, melyek nagyságukat tekintve a rokon fajokéhoz képest nagyobbak. A fenéklakó életmód miatt a hasúszói összenövésével kialakult tapadókorongja, a has hosszának 60-80 százalékát teszi ki. Két hátúszója közel helyezkednek el, az első 6 tüskés sugárral, a második 1 tüskés és 11-17 (többnyire 14-16) lágy sugárral. A hátúszói egyforma magasak, míg a farok alatti úszójában 1 tüskés és 10-13 lágy sugár található. A fiatalok színe palaszürke ám a felnőtt példányok szürkésbarnák és az alapszínét szabálytalan sötétbarna vagy fekete foltok tarkítják. A fajra jellemző specifikum, hogy a zöldesen mintázott első hátúszójának végén egy világossal szegett fekete folt látható. A nászruhás hímek színe megváltozik és iváskor feketére vált.[1][2][3]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sekély vizű, napfényes, félsós tengerparti lagúnák a kedvenc helyei, ahol gyorsan fejlődik. De a tengerbe ömlő folyóvizekben is egyre feljebb nyomul. Fenéklakó hal, a víz oxigén- és sótartalmának változásait, valamint a hőmérséklet ingadozását jól tűri. A 4-20 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli, de a 30 Celsius-fokot is megtűri. Tápláléka állati eredetű, melyet elsősorban puhatestűek, férgek, csigák, rákok és halikra alkot.[1]

Legfeljebb 4 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét 1-2 éves korára éri el. Április - szeptemberben ívik édes- és brakkvízben egyaránt. A nőstény az ikrát a hím által tisztára sepert mélyedésbe rakja, melyek jól tapadnak. A lerakott ikra száma ezer körüli, melyekből kikelt ivadékokról a hímek egy ideig gondoskodnak.[2][3]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eric Engbretson felvétele a feketeszájú gébről
Lerakott ikrái (Dnyeszter, Ukrajna)
A felvétel jól mutatja a kifejlett példány méretét

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983-ban kiadott szovjet postabélyeg a feketeszájú gébről

Internetes leírások a feketeszájú gébről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]