Teknősök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Teknősök
Evolúciós időszak: kora triászholocén
Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Linnaeus, 1758
Alrendek
Elterjedés
World.distribution.testudines.1.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Teknősök témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Teknősök témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Teknősök témájú kategóriát.

A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.

A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.

A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.

A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától. [1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkülönbözőbb helyeken fordul elő. A két véglet a tenger és a sivatag.

Feketével a szárazföldön és a mocsarakban élők, kékkel a tengerben élő teknősök

Kültakaró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.

Teknősök csontváza
1. koponya 9. ötödik lábujj
2. nyakcsigolya 10. csigolák
3. lapocka 11. vívómellény
4. felkarcsont 12. medencecsont
5. singcsont 13. keresztcsonti csigolya
6. sugár 14. szárkapocscsont
7. első lábujj 15. sípcsont
8. harmadik lábujj
Egy Archelon csontváza

Légzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.

Teknős testfelépítése
1. szem 9. páncél 17. gyomor
2. nyaki teknő 10. karom 18. máj
3. teknőgerinc 11. hátulsó végtagok 19. bél
4. középső teknő 12. farok 20. hólyag
5. oldali teknő 13. nyelőcső 21. végbél
6. fari teknő 14. légcső 22. emésztőgödör
7. fej 15. tüdő 23. végbélnyílás
8. mellső láb 16. szív

Anyagcsere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik. A napozásra részben azért van szükség hogy testüket felmelegítsék.

Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget. Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak, kevesebbet esznek hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek a hibernációba.

Párosodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Minden teknős lágyhéjú tojással szaporodik.

A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágyhéjúteknősé kicsi és kétágú. A víziteknősök kizárólag vízben párzanak.

Keringés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással. Anyagcsere folyamataik lassúak. Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba. Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen. Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés. Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre.

Növekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.

Védelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti hogy a birtoklását, eladását, gyakran szabályozzák. A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket. Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre számíthat. Sajnos Ázsiában a teknőshús ínyencségnek számít. Sok teknőst ér úgy halál - akárcsak sok delfint és bálnát - hogy halászhálóba gabalyodik.

Védett teknősfajok:

Részlet a Teknős és a Nyúl című meséből
Teknősök Madridban

1.kategória:

  • Batagur baska - Batagur teknős vagy tuntong
  • Clemmys muhlenbergii - Muhlenberg-víziteknős
  • Geoclemys hamiltonii - Hamilton-teknős
  • Kachuga tecta - indiai fedélteknős
  • Melanochelys tricarinata - bordás koromteknős
  • Morenia ocellata - burmai gyűrűsteknős
  • Terrapene coahuila - coahuilai dobozteknős
  • Testudo kleinmanni - egyiptomi teknős
  • Geochelone nigra - galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős
  • Geochelone radiata - sugaras teknős
  • Geochelone yniphora - angonoka teknős
  • Gopherus flavomarginatus - mexikói üregteknős
  • Psammobates geometricus - déli sátorteknős
  • Apalone spinifera - tüskés lágyhéjúteknős
  • Aspideretes gangeticus - gangeszi lágyhéjúteknős
  • Aspideretes hurum - pávaszemes lágyhéjúteknős
  • Aspideretes nigricans - fekete lágyhéjúteknős
  • Dermochelys coriacea - kérgesteknős
  • Pseudemydura umbrina - ál-huszárteknős
  • Cheloniidae család - Tengeriteknősök
Tengeriteknős úszása
Halászhálóba akadt Közönséges cserepesteknős

2.kategória:

  • Dermatemys mawii - Tabasco-teknős
  • Callagur borneoensis - callagur teknős
  • Clemmys insculpta - északi víziteknős
  • Lissemys punctata - indiai leffentyűsteknős
  • Peltocephalus dumerinialus - Duméril-folyamteknős
  • Erymnochelys madagascariensis - madagaszkári folyamteknős
  • Podocnemis faj az összes - folyamteknősök
  • Terrapene carolina - karolinai dobozteknős
  • Terrapene nelsoni - pettyes dobozteknős
  • Terrapene ornata - díszes dobozteknős
  • Testudinidae az összes ami az elsőben nem szerepel - szárazföldi teknősök

3.kategória: (Kizárólag a megnevezett fajok ghanai populációit érinti!)

  • Trionyx triunguis - afrikai lágyhéjúteknős
  • Pelomedusa subrufa - merevmellű sisakteknős
  • Pelusios adansoni - Adanson-sisakteknős
  • Pelusios castaneus - barna sisakteknős
  • Pelusios gabonensis - csíkos sisakteknős
  • Pelusios niger - fekete sisakteknős

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak:

Indiai csillagteknős (Geochelone elegans)
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) egy Hawaii melletti korallzátonynál
Odontochelys a legrégebbi ismert teknős nemzetség

Nyakrejtő teknősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjébe 11 család tartozik

Nyakfordító teknősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendjébe 2 család tartozik

Teknős a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teknős számos mítoszban és vallásban a halhatatlanság és bölcsesség szimbóluma.

Az egyik Hindu isten, Kurma, egy teknős.

Nyugaton főleg a lassúságáról híresült el (pl. A teknősbéka és a nyúl című mese, "Lassú, mint a teknős").

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schildpadden című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A National Geographic Magyarország cikke elkóborolt teknősök lassúságáról