Kloáka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy rőtfarkú ölyv(Buteo jamaicensis) kloákája .

A kloáka az állattani anatómiában egy olyan hátulsó testnyílás, amely az egyedüli kijáratát jelenti az emésztőszerv rendszernek, a szaporítószerv rendszernek és a kiválasztó szervrendszernek egyes fajoknál. A szó a latin kanális szóból ered. Valamennyi kétéltű, madár és hüllő ilyen kivezető nyílásokkal rendelkezik a vizelet, az ürülék ürítése céljából a méhlepényesektől eltérően, amelyek két különböző nyílással végzik azt.

A kloáka környékén néhány hüllő, kétéltű és kloákás esetében egy váladékképző szerv található, amelyet azok a területmegjelöléskor használnak.

Madaraknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madarak szaporodáskor is kloákájukat használják, amihez elég pár másodpercig összeillesztenie a hímnek és a nősténynek kloákáikat amíg a hímivarsejtek átjutnak.[1]

Kutatók megfigyelték néhány madárfajnál, hogy kloákájukat használják testük hűtéséhez úgy, hogy csupasz lábukat leürítik.[2] Az ürülék párolgása hűti vérkeringésüket. (lásd: urohidrózis)

Halaknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlősöknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag a kloákások rendelkeznek kloákával, de még ezeknél is elkülönülnek a végbél és a vizelő nyílások.

Embereknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amíg ki nem alakulnak a kiválasztó és az emésztő szervrendszerek, addig az embereknek ún. embrionális kloákája van.

Kloákalégzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány teknősfaj a merülés közben a kloákája mellett elhelyezkedő hólyagokkal nyeri ki a vízből az oxigént. [3][4][5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]