Nyak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyak (latin cervix) a fejet a törzstől elválasztó anatómiai képlet. A nyak csak a szárazföldi gerincesekre jellemző, a mozgatható nyak a hüllőknél alakult ki. Felső vége elöl az állkapocs-csont és hátul a nyakszirti bütyök (condylus occipitalis), alul az első hátgerinci és az utolsó nyakcsigolya ízesülése határolja.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontos rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyak a gerincoszlop elülső vége, minden emlősnél hét nyakcsigolyából álló, tagolt és mozgatható anatómiai képlet. A nyak tartja a fej súlyát és egyben védi a lefutó gerinci idegnyalábokat. A nyak a koponyától a mellső végtagok felfüggesztéséig, a vállövig tart. A nyak a törzsfejlődés során a vállöv kialakulásával különült el a gerincoszlop többi részétől, ahogyan a farokrészt is a medenceöv választja el a hátgerinctől.

A halaknál (Pisces) még nincs nyak, a kétéltűeknél (Amphybia) nem mozgatható. A nyakmozgatást a nyakszirti bütykök megjelenése tette lehetővé, mert ide rögzülnek a nyakmozgató izmok. A hüllők, madarak és emlősök nyaka minden irányban jól mozgatható, hajlékony és rugalmas képlet.

A nyak csontozata a gerincoszlop részét képező csigolyasorból áll, és a nyelvcsontból (ost hyoideum). Az utóbbi egyike azon kevés csontunknak, ami nem csatlakozik a vázrendszer egyetlen más eleméhez sem. A nyelvcsont és a gége porcai alkotják a gége vázát.

Lágy rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyak lágy részei a mozgató izmokból és két csőből, a légcsőből és nyelőcsőből állnak. Ezekhez csatlakoznak a vér- és nyirokrendszer erei.

Az izomzat négy részből áll:

  • Nyelvcsont feletti izmok
  • Nyelvcsont alatti izmok
  • Felületes izmok
  • Belső vázizmok

A nyelvcsontot körülvevő izmok kizárólag a nyelvcsont és a gége mozgatását és/vagy rögzítését szolgálják, a felületes izmok és a mély nyakizmok a vázizomrendszer részei, és a teljes nyak (ezzel a fej) mozgatását végzik. A nyakba fejizmok is benyúlnak, ezek a gerincoszlop és a csuklyás izom mögötti tarkóizmok.

Nyelvcsont feletti izmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvcsont alatti izmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegy-nyelvcsonti izom (musculus sternohyoideus), a nyelvcsontot és gégét lefelé mozdító izom.
  • Szegycsont-pajzsizom (musculus sternothyreoideus), a nyelvcsontot és gégét szintén lefelé mozdító izom.
  • Pajzs-nyelvcsonti izom (musculus thyreohyoideus), működése összetett: ha a szegycsont-pajzsizom rögzíti a gégét, akkor a nyelvcsontot lefelé mozdítja, ha a nyelvcsont feletti izmok a nyelvcsontot rögzítik, akkor a gégét emeli.
  • Lapocka-nyelvcsonti izom (musculus omohyoideus), a nyelvcsotot lefelé mozdító izom.

Felületes nyakizmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fejbiccentő izom (musculus sternocleidomastoideus), ami a fejet forgatja, vagy előrebillenti.
  • Nyakbőrizom (platysma), ami kizárólag a nyak bőrének feszítésére szolgál.

Belső vázizmok (mély nyakizmok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Neck című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pallas szócikk a nyakizmokról